Róm. 10.
Róm. 10.
Az evangyéliom vígasztalása.
Róm. 10,1
Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét.
Róm. 10,2
Mert bizonyságot [Kol. 4,13.] teszek felőlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de [Csel. 22,3.] nem megismerés szerint.
Róm. 10,3
Mert az Isten igazságát nem [rész 9,30. 31.] ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Róm. 10,4
Mert a törvény vége Krisztus [Gal. 3,24. Ján. 3,16. 18.] minden hívőnek igazságára.
Róm. 10,5
Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy a ki [3 Móz. 18,5. Ezék. 20,11.] azokat cselekeszi, él azok által.
Róm. 10,6
A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd [5 Móz. 30,12. 13.] a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)
Róm. 10,7
Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)
Róm. 10,8
De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és [5 Móz. 30,14.] a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.
Róm. 10,9
Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, [Mát. 10,32.] és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol.
Róm. 10,10
Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal [Zsolt. 116,10.] teszünk pedig vallást az idvességre.
Róm. 10,11
Mert azt mondja az írás: Valaki hisz [Ésa. 28,16. Zsolt. 25,3.] ő benne, meg nem szégyenül.
Róm. 10,12
Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik [Csel. 10,34. 35.] őt segítségül hívják.
Róm. 10,13
Mert minden, a ki [Jóel. 2,32. Csel. 2,21.] segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
Róm. 10,14
Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?
Róm. 10,15
Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a [Ésa. 52,7.] békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!
Róm. 10,16
De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! [Ésa. 53,1.] Kicsoda hitt a mi beszédünknek?
Róm. 10,17
Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.
Róm. 10,18
De mondom: Avagy nem hallották-é? Sőt inkább az egész [Zsolt. 19,5.] földre elhatott az ő hangjok, és a lakóföld véghatáráig az ő beszédök.
Róm. 10,19
De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Először Mózes mondja: Én [5 Móz. 32,21.] titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.
Róm. 10,20
Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak [Ésa. 65,1.] azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felőlem nem kérdezősködtek.
Róm. 10,21
Az Izráelről pedig ezt mondja: Egész napon [Ésa. 65,2.] kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedő és ellenmondó néphez.
