Nehem. 6.
Nehem. 6.
Nehémiás Szanballatnak és társainak és bérenczeinek álnok terveit meghiúsítja. A kőfal elkészül.
Nehem. 6,1
És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, [rész 2,10. 4,7. 3,3.] Tóbiás, az Arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra:
Nehem. 6,2
Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen izenettel: Jer és találkozzunk a faluk egyikében, az Onó-völgyében; holott ők gonoszt [rész 11,35. 1 Krón. 8,12.] gondoltak ellenem.
Nehem. 6,3
Küldék azért követeket hozzájok ilyen izenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszünnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.
Nehem. 6,4
És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nékik.
Nehem. 6,5
Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő legényét, a kinek kezében egy felnyitott levél vala,
Nehem. 6,6
Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu [rész 3,12. 2,19.] is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kőfalat; és hogy te leszel az ő királyok, e beszédek szerint.
Nehem. 6,7
Sőt még prófétákat is rendelél, a kik hirdetnék te felőled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!
Nehem. 6,8
Én pedig küldék ő hozzá ilyen izenettel: Nem történt semmi olyan, a minőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad [5 Móz. 4,32. Bir. 19,30.] mindazt a te szívedben.
Nehem. 6,9
Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, [rész 5,15.] ezt mondván: Leveszik kezöket a munkáról és az félben marad! Azért hát, oh Uram! erősítsd meg az én kezeimet.
Nehem. 6,10
És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, a ki Mehétabeél fia vala, és őt bezárkózva találtam, és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jőnek el, hogy megöljenek.
Nehem. 6,11
Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én [5 Móz. 13,1-5. 4 Móz. 18,7.] vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é valaki a templomba, élvén? Nem megyek!
Nehem. 6,12
És megismerém, hogy nem az Isten küldötte őt, hanem azt a prófécziát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat [vers 14. 17-19. rész 13,4. 28.] felbérelték őt.
Nehem. 6,13
Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék [5 Móz. 22,14. 19. Ezék. 23,10.] és rágalmazhassanak.
Nehem. 6,14
Emlékezzél meg én Istenem Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendőmondó Noádja asszonyról és a többi jövendőmondókról [rész 5,19. 13,29. 4,4.] is, a kik rémítgetének engem.
Nehem. 6,15
Elvégezteték pedig a kőfal Elul hónap huszonötödik napján, [rész 4,2. 1,1. 2,1. 5,14. 13,6. 1,3. 2,13. 6,1.] ötvenkét nap alatt.
Nehem. 6,16
És lőn, hogy midőn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, a kik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktől vitetett végbe e munka.
Nehem. 6,17
E napokban is sok levelet küldének némely zsidó előljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájok.
Nehem. 6,18
Mert sokan Júdában ő hozzá esküdtek, mivelhogy ő veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ő fia, Mesullámnak, a Berékia [rész 4,3. Ezsdr. 2,5. 2 Sám. 21,7. 1 Sám. 18,3.] fiának leányát vette volt el.
Nehem. 6,19
Sőt még jó szándékait is emlegetik vala előttem, és az én beszédeimet megvivék néki. Leveleket pedig Tóbiás folyton [vers 6.] küldött, hogy engem elrettentene.
