Nehem. 5.
Nehem. 5.
Nehémiás a szegényeket pártfogásába veszi; Nehémiás önzetlensége és áldozatkészsége.
Nehem. 5,1
Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen.
Nehem. 5,2
Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
Nehem. 5,3
És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
Nehem. 5,4
Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
Nehem. 5,5
És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat [5 Móz. 15,7-11. 3 Móz. 25,14-17. 39. 2 Móz. 21,2. 2 Kir. 4,1. Jer. 34,8-22. 1 Móz. 30,2. 31,29. Péld. 3,27. Mik. 2,1.] és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már!
Nehem. 5,6
Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
Nehem. 5,7
És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival [rész 13,25. 11,17. 5 Móz. 24,10. Jer. 15,10. Ésa. 24,2. Jób 22,6. 24,3. 2 Kir. 4,1. 5 Móz. 23,20. 3 Móz. 25,36.] szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést;
Nehem. 5,8
És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának [3 Móz. 25,42. 47.] felelni semmit.
Nehem. 5,9
És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára [Ezsdr. 9,7. 14.] ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?
Nehem. 5,10
Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, [vers 7. 14.] kérlek, e tartozást!
Nehem. 5,11
Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [2 Móz. 22,25. 3 Móz. 25,26.] engedjétek el.
Nehem. 5,12
És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém [2 Krón. 19,8.] őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
Nehem. 5,13
Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett [Csel. 18,6.] a nép.
Nehem. 5,14
Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret [vers 15. rész. 13,6.] nem evénk.
Nehem. 5,15
Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten [vers 18.] félelme miatt.
Nehem. 5,16
Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek [rész 4,16. 21. 23.] ott a munkára.
Nehem. 5,17
Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznek [Ezsdr. 6,21.] vala.
Nehem. 5,18
A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.
Nehem. 5,19
Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e [rész 13,14. 22.] néppel cselekedtem!
