5 Móz. 5.
5 Móz. 5.
A tíz parancsolat. Intés az engedelmességre.
5 Móz. 5,1
És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
5 Móz. 5,2
Az Úr, a mi Istenünk [2 Móz. 19,5.] szövetséget kötött velünk a Hóreben.
5 Móz. 5,3
Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.
5 Móz. 5,4
Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.
5 Móz. 5,5
(Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől [2 Móz. 19,16. 20,18.] féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:
5 Móz. 5,6
Én, [2 Móz. 20,2. Zsolt. 81,11.] az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.
5 Móz. 5,7
Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
5 Móz. 5,8
Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi [3 Móz. 26,1.] hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5 Móz. 5,9
Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető [rész 4,15. 16. 2 Móz. 20,5. Jer. 32,18.] Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;
5 Móz. 5,10
De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
5 Móz. 5,11
Az Úrnak, a te Istenednek [3 Móz. 19,12. Máté 5,33. 34.] nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
5 Móz. 5,12
Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld [2 Móz. 35,2. 3. 4 Móz.15,32-36.] azt, a miképen megparancsolta [2 Móz. 20,10. 11.] néked az Úr, a te Istened.
5 Móz. 5,13
Hat [2 Móz. 23,12. 35,2. 3 Móz. 23,3.] napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.
5 Móz. 5,14
De a hetedik [1 Móz. 2,2.] nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;
5 Móz. 5,15
És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. [rész 6,21.] Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.
5 Móz. 5,16
Tiszteld [3 Móz. 19,3. Máté 15,4.] atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; [Eféz. 6,2. 3. Máté 15,4.] hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.
5 Móz. 5,17
Ne [Máté 5,21. 22.] ölj.
5 Móz. 5,18
És ne [Máté 5,27. 28.] paráználkodjál.
5 Móz. 5,19
És ne [2 Móz. 20,15.] lopj.
5 Móz. 5,20
És ne tégy a te felebarátod ellen hamis [rész 19,16-21.] tanubizonyságot.
5 Móz. 5,21
És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; [2 Móz. 20,17.] és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.
5 Móz. 5,22
Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen [2 Móz. 19,16. 20.] a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, [2 Móz. 31,18. 32,15. 16-19.] és adá azokat nékem.
5 Móz. 5,23
És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
5 Móz. 5,24
És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
5 Móz. 5,25
Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
5 Móz. 5,26
Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, [Bir. 13,22.] hogy megélt volna?
5 Móz. 5,27
Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és [2 Móz. 20,19.] te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.
5 Móz. 5,28
És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
5 Móz. 5,29
Vajha így [Zsolt. 81,14.] maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!
5 Móz. 5,30
Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
5 Móz. 5,31
Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.
5 Móz. 5,32
Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se [Péld. 4,26. 27.] balra.
5 Móz. 5,33
Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.
