5 Móz. 20.
5 Móz. 20.
A hadviselés törvényei.
5 Móz. 20,1
Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földéről.
5 Móz. 20,2
És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek;
5 Móz. 20,3
És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttök;
5 Móz. 20,4
Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.
5 Móz. 20,5
Az előljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, a ki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki avassa fel azt.
5 Móz. 20,6
És kicsoda olyan férfi, a ki szőlőt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye el annak hasznát.
5 Móz. 20,7
És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget [rész 24,5.] jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el.
5 Móz. 20,8
Még tovább is szóljanak az előljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, [Bir. 7,3.] a ki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve.
5 Móz. 20,9
És mikor elvégzik az előljárók beszédöket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére.
5 Móz. 20,10
Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.
5 Móz. 20,11
És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked.
5 Móz. 20,12
Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor zárd azt körül;
5 Móz. 20,13
És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: [4 Móz. 31,7.] vágj le abban minden fineműt fegyver élével;
5 Móz. 20,14
De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el [4 Móz. 31,7. 9.] a te ellenségeidtől való zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.
5 Móz. 20,15
Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze esnek tőled, a melyek nem e [2 Móz. 3,8. 4 Móz. 33,51-53.] nemzetek városai közül valók.
5 Móz. 20,16
De e népek [2 Móz. 3,8. Józs. 10,40. 11,11. 14.] városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;
5 Móz. 20,17
Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;
5 Móz. 20,18
Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint [rész 18,10. 12-14.] cselekedni, a melyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti [Józs. 23,7. 12. 13.] Istenetek ellen.
5 Móz. 20,19
Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?
5 Móz. 20,20
Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.
