5 Móz. 2.
5 Móz. 2.
A pusztában kiknek földét volt szabad, kikét nem szabad elfoglalni az Izráelitáknak.
5 Móz. 2,1
Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába [4 Móz. 14,25.] a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.
5 Móz. 2,2
De szóla az Úr nékem, mondván:
5 Móz. 2,3
Elég már e hegyet [vers 14.] kerülgetnetek, forduljatok észak felé.
5 Móz. 2,4
Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú [4 Móz. 20,14.] fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!
5 Móz. 2,5
Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir [1 Móz. 36,8.] hegyét örökségül.
5 Móz. 2,6
Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is [4 Móz. 20,19.] pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,
5 Móz. 2,7
Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.
5 Móz. 2,8
És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.
5 Móz. 2,9
És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb [1 Móz. 19,37.] ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.
5 Móz. 2,10
(Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.
5 Móz. 2,11
Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.
5 Móz. 2,12
Szeirben pedig Horeusok [1 Móz. 36,30.] laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)
5 Móz. 2,13
Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.
5 Móz. 2,14
Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt [4 Móz. 14,28. 29.] vala az Úr nékik.
5 Móz. 2,15
E felett az Úrnak keze is [4 Móz. 14,37. 16,49. 21,6.] vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.
5 Móz. 2,16
És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.
5 Móz. 2,17
Így szóla az Úr nékem, mondván:
5 Móz. 2,18
Ma te általmégy a Moáb [1 Móz. 19,37. 38.] határán Ar felé,
5 Móz. 2,19
És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.
5 Móz. 2,20
(Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.
5 Móz. 2,21
Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;
5 Móz. 2,22
A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a [1 Móz. 14,6.] Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.
5 Móz. 2,23
Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)
5 Móz. 2,24
Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; [Bir. 11,23. 24.] lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.
5 Móz. 2,25
E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek [2 Móz. 15,14. 15. Józs. 2,9. 11.] és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.
5 Móz. 2,26
És [4 Móz. 21,21. Bir. 11,19.] követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:
5 Móz. 2,27
Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.
5 Móz. 2,28
Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:
5 Móz. 2,29
A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú [vers 8.] fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!
5 Móz. 2,30
De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.
5 Móz. 2,31
Monda pedig az Úr nékem: [Ámós 2,9. 10.] Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.
5 Móz. 2,32
És kijöve Szihon [4 Móz. 21,23. 24.] mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.
5 Móz. 2,33
De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.
5 Móz. 2,34
És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.
5 Móz. 2,35
De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.
5 Móz. 2,36
Aróertől [Józs. 12,2.] fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.
5 Móz. 2,37
De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész [1 Móz. 32,22.] oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől [vers 19.] eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.
