5 Móz. 1.
5 Móz. 1.
Az Izráelitákon a pusztában esett dolgok, és a hitetlen nép büntetése.
5 Móz. 1,1
Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.
5 Móz. 1,2
Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, [2 Móz. 3,1. 2.] a Szeir hegyének [vers 19.] menve, Kádes-Barneáig.
5 Móz. 1,3
Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.
5 Móz. 1,4
Minekutána megverte vala [4 Móz. 21,23-35.] Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:
5 Móz. 1,5
A Jordánon túl, a [4 Móz. 22,1.] Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
5 Móz. 1,6
Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
5 Móz. 1,7
Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
5 Móz. 1,8
Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, [1 Móz. 15,18-21. 26,3. 28,13.] Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.
5 Móz. 1,9
És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam [vers 12. 2 Móz. 18,18. 25. 4 Móz. 11,14.] titeket;
5 Móz. 1,10
Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az [1 Móz. 15,5.] égnek csillagai.
5 Móz. 1,11
Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte [2 Sám. 24,3.] is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!
5 Móz. 1,12
Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti [vers 9.] pereiteket?
5 Móz. 1,13
Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.
5 Móz. 1,14
És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.
5 Móz. 1,15
Vevém azért a ti [2 Móz. 18,25. 4 Móz. 11,16. 17.] törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
5 Móz. 1,16
És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
5 Móz. 1,17
Ne legyetek személyválogatók [3 Móz. 19,15. 2 Krón. 19,6. 8.] az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
5 Móz. 1,18
És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.
5 Móz. 1,19
Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk [4 Móz. 13,1.] Kádes-Barneához.
5 Móz. 1,20
És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
5 Móz. 1,21
Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
5 Móz. 1,22
Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.
5 Móz. 1,23
És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden [4 Móz. 13,2. 3.] törzsből egyet-egyet.
5 Móz. 1,24
És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és [4 Móz. 13,23-28.] kikémlelék azt.
5 Móz. 1,25
És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
5 Móz. 1,26
De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek [4 Móz. 14,2. 4.] az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
5 Móz. 1,27
És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
5 Móz. 1,28
Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és [1 Móz. 11,4. rész 9,1.] megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
5 Móz. 1,29
Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
5 Móz. 1,30
Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, [4 Móz. 14,6. 9. 2 Móz. 14,14-15. Józs. 10,14.] ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt;
5 Móz. 1,31
És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.
5 Móz. 1,32
Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
5 Móz. 1,33
A ki [2 Móz. 13,21. 40,36. 37.] előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.
5 Móz. 1,34
Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, [4 Móz. 14,21-24.] mondván:
5 Móz. 1,35
E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
5 Móz. 1,36
Kivéve Kálebet, [4 Móz. 14,21. 24.] a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
5 Móz. 1,37
Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: [4 Móz. 20,8. 11. 12.] Te sem mégy oda be!
5 Móz. 1,38
Józsué, a [4 Móz. 13,9. 14,30.] Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő [Józs. 14,1.] osztja el az örökséget Izráelnek.
5 Móz. 1,39
És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy [4 Móz. 14,31.] prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.
5 Móz. 1,40
Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
5 Móz. 1,41
És azt felelétek, és azt mondátok nékem: [4 Móz. 14,40.] Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
5 Móz. 1,42
Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok [4 Móz. 14,42. 43.] közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.
5 Móz. 1,43
És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
5 Móz. 1,44
De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
5 Móz. 1,45
És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
5 Móz. 1,46
És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.
