Mik. 4.
Mik. 4.
Az Úr házának és népének jövendőbeli állapota.
Mik. 4,1
És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye [Ésa. 2,2. 3. Agge. 2,7.] a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.
Mik. 4,2
Pogányok is sokan mennek, [Ésa. 11,10.] és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.
Mik. 4,3
És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; [Ezék. 39,6. 9. 10.] nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.
Mik. 4,4
És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.
Mik. 4,5
Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk [Zsolt. 10,12. 20,6. 8.] nevében járunk örökkön örökké.
Mik. 4,6
Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, [Sof. 3,19.] és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.
Mik. 4,7
És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva [Ámós 9,15.] mindörökké.
Mik. 4,8
És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi [Ámós 9,11. 12. Hós. 1,11.] hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.
Mik. 4,9
Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!
Mik. 4,10
Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott [2 Kir. 25,1-11.] szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek [Jer. 25,12.] kezéből.
Mik. 4,11
Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!
Mik. 4,12
De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.
Mik. 4,13
Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.
