2 Krón. 29.
2 Krón. 29.
Ezékiás kegyesen uralkodik Júdában.
2 Krón. 29,1
Ezékiás [2 Kir. 18,1-10.] huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilencz esztendeig Jeruzsálemben; az ő anyjának neve vala Abija, a Zakariás leánya.
2 Krón. 29,2
És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, mind a szerint, a mint Dávid, az ő atyja is [1 Kir. 15,5.] cselekedett vala.
2 Krón. 29,3
És az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban [rész 28,24.] kinyitá az Úr házának ajtait, és azokat megújíttatá.
2 Krón. 29,4
És egybehivatá a papokat és a Lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utczában;
2 Krón. 29,5
És monda nékik: Hallgassatok meg engem Léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden [2 Kir. 16,10-14.] tisztátalanságot a szent helyről;
2 Krón. 29,6
Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr előtt, a mi Istenünk előtt [rész 28,2-4. 22. 23. Jer. 2,27.] gonoszul cselekedének, és elhagyták őt, az Úr sátorától elfordították arczukat, hátat fordítván annak.
2 Krón. 29,7
A tornácz ajtait is bezárták, a szövétnekeket eloltották, és füstölőszert nem füstölögtettek és égőáldozatot nem áldoztak az Izráel Istenének a szent helyen.
2 Krón. 29,8
És ezért volt az Úrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta volt őket rabságra [rész 28,8. 19.] és pusztulásra és kigunyoltatásra, a mint ti magatok is látjátok.
2 Krón. 29,9
És ímé a mi atyáink fegyver által hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink fogságba vitettek e dolog miatt.
2 Krón. 29,10
Most azért elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izráel Istenével szövetséget szerzek, hogy haragját tőlünk elfordítsa.
2 Krón. 29,11
Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr [2 Móz. 28,1. 2. 4 Móz. 3,6-12.] választott titeket, hogy ő előtte állván, néki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek néki és jóillatot szerezzetek.
2 Krón. 29,12
Felkelének azért a Léviták: Máhát az Amásai fia, Jóel az Azárja fia, a kik Kéhátiták [1 Krón. 23,6.] valának; a Mérári fiai közül pedig Kis az Abdi fia, és Azária a Jéhalélel fia, és a Gersoniták közül Joah a Zimma fia, és Éden a Joah fia;
2 Krón. 29,13
Az Elisáfán fiai közül Simri és Jéhiel; az Asáf [1 Krón. 25,1.] fiai közül Zakariás és Mattánia;
2 Krón. 29,14
A Hemán fiai közül Jéhiel és Simei; a Jédutun [1 Krón. 25,1.] fiai közül Semája és Uzziel.
2 Krón. 29,15
Összegyűjték az ő atyjokfiait, és megszentelék magokat, és bemenének a király parancsolatjából az Úrnak beszédei szerint, az Úr házának megtisztítására.
2 Krón. 29,16
És bemenének a papok az Úr házának belső részébe, hogy azt megtisztítsák; kihordának belőle minden tisztátalanságot, a melyet az Úr templomában találának, az Úr házának pitvarába; és a Léviták felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron patakába.
2 Krón. 29,17
Elkezdék pedig a megszentelést az első hónap első napján, és a hónap nyolczadik napján bemenének az Úr házának tornáczába, és megszentelék az Úr házát nyolcz napon át, úgy hogy az első hónap tizenhatodik napján végezték be.
2 Krón. 29,18
És akkor bemenének Ezékiás királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk mindenestől az Úr házát, az égőáldozat [2 Kir. 16,14-17.] oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival;
2 Krón. 29,19
Minden egyéb eszközöket is, a melyeket Akház király az ő királysága alatt megszentségtelenített, [rész 28,24.] mikor Isten ellen vétkezett vala, helyreállítottunk és megszenteltünk, és ímé mind az Úr oltára előtt vannak.
2 Krón. 29,20
Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyűjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.
2 Krón. 29,21
És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bűnért való áldozatra az [3 Móz. 4,13-21.] országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.
2 Krón. 29,22
Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak véröket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképen megölvén a kosokat, elhinték azoknak véröket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.
2 Krón. 29,23
Azután előhozák a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezöket rájok tevék.
2 Krón. 29,24
Minekutána a papok azokat megölték, bűnért való áldozást végeztek a vérökkel az oltáron, az egész Izráel megtisztulására; mert az egész Izráelért parancsolta vala a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.
2 Krón. 29,25
És beállítá a Lévitákat az Úr házába czimbalmokkal, [1 Krón. 23,5. 25,1.] lantokkal és cziterákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által.
2 Krón. 29,26
Előállának azért a Léviták a Dávid [4 Móz. 10,4-10.] zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal.
2 Krón. 29,27
És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival.
2 Krón. 29,28
És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn.
2 Krón. 29,29
És a mikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván arczczal, imádkozának.
2 Krón. 29,30
És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dícsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; a kik, mikor nagy örömmel dícsérték az Urat, meghajoltak és leborulának.
2 Krón. 29,31
Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jőjjetek, és hozzatok áldozatokat és dícsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dícsérő áldozatokat, és mindaz a kit a szíve indított, egészen égőáldozatot.
2 Krón. 29,32
És az égőáldozatra való barmok száma, a melyeket a gyülekezet hozott vala, ez volt: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égőáldozatul valának az Úrnak.
2 Krón. 29,33
Azonkivül szenteltek az Úrnak hatszáz tulkot és háromezer juhot.
2 Krón. 29,34
De mivel a papok kevesen valának, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az ő atyjokfiai, a Léviták segítségökre valának nékik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok [rész 30,15.] magokat megszentelék; mert a Léviták igazabb szívűek valának a magok megszentelésében, mint a papok.
2 Krón. 29,35
Az egészen égőáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égőáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.
2 Krón. 29,36
Örvendeze azért Ezékiás [1 Krón. 29,9.] és ő vele az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog.
