2 Krón. 20.
2 Krón. 20.
Jósafát diadalma a pogányokon; Akháziával kötött illetlen szövetsége.
2 Krón. 20,1
És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai [2 Sám. 8,2. 12. 2 Kir. 3,5.] és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.
2 Krón. 20,2
Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és [1 Móz. 14,7. Józs. 15,20. 62.] már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.
2 Krón. 20,3
Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.
2 Krón. 20,4
Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.
2 Krón. 20,5
És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt;
2 Krón. 20,6
És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.
2 Krón. 20,7
Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a [Ésa. 41,8. Jak. 2,23.] te barátod magvának mindörökké?
2 Krón. 20,8
És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges [1 Kir. 6,27. 9,3.] hajlékot, mondván:
2 Krón. 20,9
A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, [1 Kir. 8,33-37.] ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved [rész 5,13. 14. 2 Sám. 7,13. 2 Móz. 20,24.] e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket.
2 Krón. 20,10
És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir [5 Móz. 2,4. 9. 19.] hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket;
2 Krón. 20,11
Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk.
2 Krón. 20,12
Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád [Zsolt. 123,1. 2.] néznek a mi szemeink.
2 Krón. 20,13
És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.
2 Krón. 20,14
Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf [1 Krón. 25,1.] fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,
2 Krón. 20,15
És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.
2 Krón. 20,16
Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.
2 Krón. 20,17
Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.
2 Krón. 20,18
Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat.
2 Krón. 20,19
A [1 Krón. 6,1. 22. 33.] Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.
2 Krón. 20,20
És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő [Ésa. 7,9. 1 Sám. 15,24.] prófétáiban, és szerencsések lesztek!
2 Krón. 20,21
Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: [1 Krón. 16,34. 35. Zsolt. 136,1-3.] Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága;
2 Krón. 20,22
És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jövének, és [Bir. 7,22.] megverettetének.
2 Krón. 20,23
Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás [1 Sám. 14,20.] elpusztítását segítették elő.
2 Krón. 20,24
A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.
2 Krón. 20,25
Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.
2 Krón. 20,26
Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.
2 Krón. 20,27
Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.
2 Krón. 20,28
És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.
2 Krón. 20,29
És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.
2 Krón. 20,30
Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.
2 Krón. 20,31
És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt [1 Kir. 22,41. 42.] esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.
2 Krón. 20,32
És jára Asának, [1 Kir. 15,9-15. 24.] az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala.
2 Krón. 20,33
Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez.
2 Krón. 20,34
Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.
2 Krón. 20,35
Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul [1 Kir. 22,52-54.] cselekedett vala;
2 Krón. 20,36
Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat [1 Kir. 22,49. 50.] készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.
2 Krón. 20,37
Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.
