2 Krón. 2.
2 Krón. 2.
Készület a templom építéséhez.
2 Krón. 2,1
Elvégezé Salamon magában, hogy az Úr nevének házat építene, és magának királyi palotát.
2 Krón. 2,2
És rendele Salamon hetvenezer férfit teherhordásra, nyolczvanezer férfit favágásra a hegyen; háromezerhatszáz felügyelőt azokhoz.
2 Krón. 2,3
És külde Salamon a tírusbeli Hirám királyhoz, mondván: A mint az én atyámmal, Dáviddal [1 Krón. 14,1.] cselekedtél, a kinek küldöttél czédrusfákat, hogy építene magának házat, melyben laknék;
2 Krón. 2,4
Úgy én az én Uram Istenem nevének akarok házat építeni, hogy néki szenteljem, és abban füstölő szerekkel jó illatot gerjeszszek, [2 Móz. 30,34-36.] hogy folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s minden [2 Móz. 29,38-43.] reggel és este égőáldozatot áldozzak szombatnapokon, az új holdnak napjain, és az Úrnak a mi Istenünknek [3 Móz. 23,2-44.] szentelt ünnepeken, melyeket örökké kell cselekedniök az Izráelitáknak.
2 Krón. 2,5
A ház pedig, a melyet építeni szándékozom, igen nagy [1 Krón. 22,5.] lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden isteneknél.
2 Krón. 2,6
De kinek volna annyi ereje, hogy néki házat csinálhatna? Az ég és az egeknek egei [rész 6,18.] őt be nem foghatják, s ki vagyok én is, hogy néki házat csinálhassak? hanem hogy csak jóillatot tegyenek abban ő előtte.
2 Krón. 2,7
Most azért küldj hozzám tudós mesterembert, a ki tudjon készíteni aranyból, ezüstből, rézből, vasból, bíborból, karmazsinból és kék bíborból; a ki tudjon metszéseket metszeni az én mesterembereimmel együtt, a kik Júdában és Jeruzsálemben vannak, a kiket az én atyám, Dávid [1 Krón. 22,15.] szerzett.
2 Krón. 2,8
Annakfelette küldj czédrusfákat, fenyőfákat és ébenfákat a Libánusról, mert tudom, hogy a te szolgáid tudják vágni a Libánusnak fáit; és ímé az én szolgáim is a te szolgáiddal lesznek.
2 Krón. 2,9
Hogy készítsenek nékem sok fát, mert a ház, a melyet építek, nagy [rész 3,3-17. 4,1-22.] és csudálatos lészen.
2 Krón. 2,10
És ímé a munkásoknak, a favágóknak, a te szolgáidnak adok húszezer véka [1 Kir. 5,7-11.] cséplett búzát és húszezer véka árpát, húszezer báth bort és húszezer báth olajat.
2 Krón. 2,11
Felele pedig Hírám, a Tírus királya levélben, melyet külde Salamonnak: Mivelhogy az Úr szerette az ő népét, azért adott téged nékik királyul.
2 Krón. 2,12
Ismét monda Hírám: Áldott az Úr, az Izráel Istene, a ki mind a mennyet, mind a földet teremtette; a ki ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiat adott volt Dávid királynak, a ki mind az Úrnak házat, mind magának királyi palotát akar építeni.
2 Krón. 2,13
Ímé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit, a ki az én atyámé, Húrámé volt;
2 Krón. 2,14
A Dán nemzetségének leányai közül való asszony fiát (és az ő atyja Tírus városából való), a ki tud készíteni aranyból, [2 Móz. 31,2-7.] ezüstből, rézből, vasból, kövekből, fákból, bíborból, kék bíborból, lenből és karmazsinból és mindenféle metszést metszeni és minden remekművet elkészíteni, a melyekkel megbízatik, a te tudós mesterembereiddel és az én uramnak, Dávid királynak, a te atyádnak tudós mestereivel egyben.
2 Krón. 2,15
Azért most, a mely búzát, árpát, olajat és bort [vers 10.] igért az én uram, küldje el az ő szolgáinak;
2 Krón. 2,16
Mi pedig a Libánuson vágunk fát, a mennyire néked szükséged lesz, és elviszszük azokat szálakon a [Csel. 10,32.] tengeren Joppéhoz, és te onnét vitessed Jeruzsálembe.
2 Krón. 2,17
Megszámláltata [1 Kir. 5,13-15.] azért Salamon minden idegen férfit az Izráel földén, az ő atyjának, Dávidnak [1 Krón. 22,2.] megszámláltatása után és találtatának százötvenháromezerhatszázan.
2 Krón. 2,18
És választa azok közül hetvenezer teherhordót, [1 Kir. 5,15. 16.] favágásra pedig a hegyen nyolczvanezeret; pallérokul, a kik a népet szorgalmaztatnák, rendele háromezerhatszázat.
