2 Krón. 1.
2 Krón. 1.
Salamon bölcsesége s gazdagsága.
2 Krón. 1,1
Megerősödék [1 Kir. 2,46.] királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.
2 Krón. 1,2
És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek,
2 Krón. 1,3
Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely [1 Krón. 16,39. 1 Kir. 3,4.] Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
2 Krón. 1,4
De az Isten ládáját Dávid már felvitte [2 Sám. 7,1. 2 Sám. 6,17.] volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
2 Krón. 1,5
A rézoltár azonban, [2 Móz. 38,1.] melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
2 Krón. 1,6
És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.
2 Krón. 1,7
Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: [1 Kir. 3,5.] Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.
2 Krón. 1,8
És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá [1 Krón. 28,5.] tettél.
2 Krón. 1,9
Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, [1 Krón. 17,11-14.] melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora.
2 Krón. 1,10
Most azért adj nékem bölcseséget és [1 Kir. 3,7-9.] tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda [1 Krón. 21,5. 6.] kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
2 Krón. 1,11
Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:
2 Krón. 1,12
A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez [1 Krón. 29,25.] hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.
2 Krón. 1,13
És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.
2 Krón. 1,14
Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki [1 Kir. 4,26. 10,26.] ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
2 Krón. 1,15
És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, [1 Kir. 10,27.] mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
2 Krón. 1,16
És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
2 Krón. 1,17
És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.
