Józs. 24.
Józs. 24.
Józsué utolsó intézkedései, halála, József csontjainak eltemetése.
Józs. 24,1
Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá [rész 23,2.] Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,
Józs. 24,2
És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, [1 Móz. 11,26-28. 31.] Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
Józs. 24,3
De áthozám [1 Móz. 11,31. 12,1. 17,7. Neh. 9,7. Zsid. 11,8.] a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám néki Izsákot.
Józs. 24,4
Izsáknak [1 Móz. 25,21-26.] pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, [1 Móz. 46,1-26.] Jákób pedig és az ő fiai alámenének Égyiptomba.
Józs. 24,5
Majd elküldém [2 Móz. 3,10. 4,14. 15.] Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.
Józs. 24,6
És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az [2 Móz. 12,33. 14,1-9.] égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.
Józs. 24,7
Akkor az Úrhoz kiáltának, [2 Móz. 14,10. 15,19-29.] és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala [2 Móz. 7,10. 12,19-21.] az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
Józs. 24,8
Majd elhozálak titeket [4 Móz. 21,21-25. 33-35.] az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orczátok elől.
Józs. 24,9
Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
Józs. 24,10
De nem akarám [4 Móz. 22,4-6. 12. 13. Jel. 2,14.] meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala [4 Móz. 23,8-10. 18-20. 5 Móz. 23,5.] titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.
Józs. 24,11
Majd általjövétek [rész 3,14-17.] a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, [rész 6,1-5. 20,21.] és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket.
Józs. 24,12
Mert elbocsátám előttetek a darázsokat, [2 Móz. 23,27-28. 5 Móz. 7,20.] és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, [Zsolt. 44,4.] de nem a te kézíved által!
Józs. 24,13
És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, [5 Móz. 6,10. 11.] mégis bennök laktok; szőlőket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.
Józs. 24,14
Azért hát [Préd. 12,15. 16.] féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el [2 Móz. 20,3. 4. Ezék. 20,7. 8.] az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.
Józs. 24,15
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok [vers 2.] szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.
Józs. 24,16
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
Józs. 24,17
Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;
Józs. 24,18
És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
Józs. 24,19
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;
Józs. 24,20
Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt [rész 23,15. 16.] titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
Józs. 24,21
Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
Józs. 24,22
Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
Józs. 24,23
Most azért hányjátok el az idegen isteneket, [1 Móz. 35,2. 4. 1 Sám. 7,3.] a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.
Józs. 24,24
És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.
Józs. 24,25
Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.
Józs. 24,26
És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, [Bir. 9,6.] és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.
Józs. 24,27
És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kő lesz ellenünk [rész 22,26. 27. 1 Móz. 31,44. 48.] bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
Józs. 24,28
És elbocsátá [Bir. 2,6.] Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
Józs. 24,29
És lőn e dolgok után, hogy meghala Józsué, [Bir. 2,8-9.] a Nún fia, az Úrnak szolgája, [1 Móz. 50,26.] száztíz esztendős korában,
Józs. 24,30
És eltemeték őt az ő örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytől észak felé.
Józs. 24,31
Izráel pedig az Urat [Bir. 2,7.] szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.
Józs. 24,32
A József [1 Móz. 50,25. 2 Móz. 13,19.] csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, a melyet szerzett vala [1 Móz. 33,18. 19.] Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.
Józs. 24,33
Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték őt Gibeathban, az ő fiának Fineásnak városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén.
