Jób. 6.
Jób. 6.
Jób menti magát Elifáz ellen.
Jób. 6,1
Jób pedig felele, és monda:
Jób. 6,2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Jób. 6,3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; [Péld. 27,3.] azért balgatagok az én szavaim.
Jób. 6,4
Mert a Mindenható [Zsolt. 38,3. 4.] nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak [rész 19,12.] engem.
Jób. 6,5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Jób. 6,6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Jób. 6,7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Jób. 6,8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Jób. 6,9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon [rész 3,20.] engem!
Jób. 6,10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Jób. 6,11
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Jób. 6,12
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Jób. 6,13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Jób. 6,14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Jób. 6,15
Atyámfiai [rész 2,11. 16,20.] hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Jób. 6,16
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Jób. 6,17
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Jób. 6,18
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Jób. 6,19
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Jób. 6,20
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Jób. 6,21
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort [Zsolt, 31,12.] és féltek.
Jób. 6,22
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Jób. 6,23
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Jób. 6,24
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Jób. 6,25
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Jób. 6,26
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Jób. 6,27
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Jób. 6,28
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Jób. 6,29
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, [rész 16,17.] az én igazságom még mindig áll.
Jób. 6,30
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
