Jób. 5.
Jób. 5.
Elifáz mégis feddi Jóbot, és végre néki tanácsot ád.
Jób. 5,1
Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
Jób. 5,2
Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
Jób. 5,3
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, [Zsolt. 37,35. 36.] de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Jób. 5,4
Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.
Jób. 5,5
A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
Jób. 5,6
Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
Jób. 5,7
Hanem nyomorúságra [rész 7,16.] születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
Jób. 5,8
Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre [rész 2,10.] bíznám ügyemet.
Jób. 5,9
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat [rész 9,10. Zsolt. 72,18. Róm. 11,33.] művel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Jób. 5,10
A ki esőt ad [Zsolt. 135,7.] a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
Jób. 5,11
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, [1 Sám. 2,7. 8.] és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
Jób. 5,12
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, [Nehem. 4,15. Zsolt. 33,10. Ésa. 8,10.] hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Jób. 5,13
A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
Jób. 5,14
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is [5 Móz. 28,29.] tapogatva járnak, mint éjszaka.
Jób. 5,15
A ki megszabadítja a [Zsolt. 52,4. 7.] fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
Jób. 5,16
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja [Zsolt. 63,12. Ésa. 52,15.] az ő száját.
Jób. 5,17
Ímé, boldog ember [Péld. 3,11. 12. Jak. 1,2.] az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Jób. 5,18
Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei [5 Móz. 32,39.] meg is gyógyítanak.
Jób. 5,19
Hat bajodból [Zsolt. 91,13. Péld. 24,16.] megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Jób. 5,20
Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
Jób. 5,21
A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, [Zsolt. 52,4-7.] hogy a pusztulás rád következik.
Jób. 5,22
A pusztulást [Zsolt. 34,11.] és drágaságot neveted, és a fenevadaktól [Zsolt. 91,13.] sem félsz.
Jób. 5,23
Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is [Hós. 2,17.] békességben lesz veled.
Jób. 5,24
Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
Jób. 5,25
Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, [rész 42,11-17. Zsolt. 127,3. 4.] és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
Jób. 5,26
Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
Jób. 5,27
Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg [rész 3,1-26. 2,10.] magadnak.
