Jel. 14.
Jel. 14.
A Bárány serege a Sionon. Három angyali intés. Aratás és szüret; igazak és istentelenek vége.
Jel. 14,1
És látám, és ímé egy Bárány áll vala [rész 5,6-9. Ján. 1,29.] Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy [rész 3,12.] ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.
Jel. 14,2
És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását [rész 1,15.] és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal [rész 5,8.] hárfáznak vala;
Jel. 14,3
És énekelnek vala mintegy új [rész 5,9.] éneket a királyiszék előtt, és a négy [rész 4,2-8.] lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz [vers 1.] negyvennégy ezer, a kik áron [1 Pét. 1,18. 19.] vétettek meg a földről.
Jel. 14,4
Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek [vers 3. 1 Pét. 1,18. 19. 1 Kor. 6,20.] áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.
Jel. 14,5
És az ő szájokban nem találtatott álnokság; [Zsolt. 32,2. Sof. 3,13.] mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.
Jel. 14,6
És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek,
Jel. 14,7
Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő [rész 15,4.] ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette [Csel. 14,15.] a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait.
Jel. 14,8
És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott [Ésa. 21,9. Jer. 51,8.] Babilon, [rész 16,19. 17,5. 18,2.] a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából [rész 17,2.] adott inni minden pogány népnek.
Jel. 14,9
És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és [rész 13,16.] bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,
Jel. 14,10
Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;
Jel. 14,11
És az ő kínlódásuknak füstje [rész 18,18. 19,3.] felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének [rész 13,16.] bélyegét felveszi.
Jel. 14,12
Itt van a [rész 13,10.] szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!
Jel. 14,13
És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert [rész 21,3. 4.] megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik [rész 22,12. 2 Thess. 1,6-10.] követik őket.
Jel. 14,14
És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, [rész 1,13. Ján. 7,13.] a fején arany korona, és a kezében éles sarló.
Jel. 14,15
És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd [Jóel. 3,13. Mát. 13,39.] a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.
Jel. 14,16
Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld.
Jel. 14,17
És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala.
Jel. 14,18
Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei. [Jóel. 3,13.]
Jel. 14,19
Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy [rész 19,15. Ésa. 63,3.] borsajtójába.
Jel. 14,20
És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.
