Jel. 12.
Jel. 12.
A napba öltözött asszony. A sárkány harcza mennyen és földön. A harmadik jaj.
Jel. 12,1
És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona;
Jel. 12,2
A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. [Mik. 4,10.]
Jel. 12,3
Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; [Dán. 7,7.]
Jel. 12,4
És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a [Dán. 8,10.] földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony [vers 1. 2.] elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye.
Jel. 12,5
És szűle fiú-magzatot, a ki [rész 2,27. 19,15. Zsolt. 2,9.] vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez.
Jel. 12,6
Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer [rész 11,3.] kétszáz hatvan napig.
Jel. 12,7
És lőn az égben viaskodás: Mihály és [Dán. 10,13. 21.] az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;
Jel. 12,8
De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.
Jel. 12,9
És vetteték a nagy sárkány, [rész 20,2. 1 Móz. 3,1. 4. 15.] ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.
Jel. 12,10
És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség [rész 7,10. 19,1.] és az erő, és a mi Istenünknek országa, és [rész 11,15. 12,10. 19,6.] az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.
Jel. 12,11
És ők legyőzték [Róm. 8,33. 34. 37. 16,20.] azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig.
Jel. 12,12
Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj [Zsolt 96,11. Ésa. 49,13. rész 8,13. 9,2-12. 11,14.] a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
Jel. 12,13
Mikor azért látta a sárkány, [vers 9.] hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, [vers 1. 2. 5.] a ki a fiút szűlte.
Jel. 12,14
De adaték az asszonynak [vers 1. 2. 5. 13.] két nagy sasszárny, hogy a kígyó [vers 3.] elől elrepüljön a pusztába az [vers. 6.] ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és [Dán. 12,7.] az időnek feléig.
Jel. 12,15
És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
Jel. 12,16
De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott.
Jel. 12,17
Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; [rész 19,10. 1 Ján. 5,10.]
Jel. 12,18
És álla a tengernek fövenyére.
