Jel. 11.
Jel. 11.
Az Isten templomának megmérése. Két tanúbizonyság megöletése és feltámadása. A második jaj. A hetedik angyal trombitálása.
Jel. 11,1
És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal áll vala mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, a kik abban imádkoznak.
Jel. 11,2
De a tornáczot, a mely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét [rész 13,5.] hónapig.
Jel. 11,3
És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer [rész 12,6.] kétszáz hatvan napig.
Jel. 11,4
Ezek az a két [Zak. 4,2. 3. 11. 14.] olajfa, és a két gyertyatartó, a melyek a földnek Istene előtt állanak.
Jel. 11,5
És ha valaki akar nékik ártani, tűz [2 Kir. 1,10. 12.] származik az ő szájokból, a mely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni.
Jel. 11,6
Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső [1 Kir. 17,1.] ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, [2 Móz. 7,19. 20.] és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják.
Jel. 11,7
És mikor elvégezik az ő bizonyságtételöket, a mélységből feljövő [rész 13,1.] fenevad hadakozik [rész 13,7. Dán. 7,21.] ellenök, és legyőzi őket, és megöli őket.
Jel. 11,8
És az ő holttesteik feküsznek ama nagy [rész 17,2. 5. 18,10.] városnak utczáin, a mely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hivatik, a hol a mi Urunk is megfeszíttetett.
Jel. 11,9
És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni.
Jel. 11,10
És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtok, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.
Jel. 11,11
De három és fél nap mulva életnek lelke adaték Istentől ő beléjök, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, a kik őket nézik vala.
Jel. 11,12
És hallának nagy szózatot az égből, a mely ezt mondja vala nékik: Jőjjetek fel ide. És felmenének az égbe felhőben; és láták őket az ő ellenségeik.
Jel. 11,13
És lőn abban az órában nagy földindulás, és a városnak [vers 8.] tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget.
Jel. 11,14
A második [rész 8,13. 9,12.] jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.
Jel. 11,15
A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, a melyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, a ki örökkön [rész 12,10. 19,6.] örökké uralkodik.
Jel. 11,16
És a huszonnégy Vén, a ki [rész 4,4.] az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orczájára és imádá az Istent,
Jel. 11,17
Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, a ki vagy és a ki valál és a ki eljövendő vagy; mert a te nagy [rész 1,4. 8. vers 15.] hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.
Jel. 11,18
És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, [rész 6,15-17.] és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj [Mát. 25,31-40. Luk. 22,28-30.] a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és a kik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, a kik a földet pusztítják.
Jel. 11,19
És megnyilatkozék [rész 15,5.] az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének [2 Móz. 25,10-16.] ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.
