Az élet Ígéje és a vele való közösség. Sötétség és világosság, bűn és bűnbocsánat.
A mi kezdettől fogva vala, a [Ján. 1,1. 3. 14.] mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk [2 Pét. 1,16.], a mit szemléltünk, és [Luk. 24,39. Ján. 20,20. 27. 28.] kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről.
(És az élet megjelent [Ján. 1,4.] és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök [Ján. 17,3.] életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)
A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen [Ján. 17,21.] velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.
És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek [Ján. 15,11. 16,24. 2 Ján. 1,12.] teljes legyen.
És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság [Ján. 1,9. 8,12. Jak. 1,17.] és nincsen ő benne semmi sötétség.
Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük.
Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának [Zsid. 9,14. Jel. 1,5. 7,14.] vére megtisztít minket minden bűntől.
Ha azt mondjuk, hogy [Péld. 20,9. Préd. 7,20.] nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
Ha megvalljuk [Péld. 28,13.] bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük [Préd. 7,20.] őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.