Péld. 12.
Péld. 12.
Péld. 12,1
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.
Péld. 12,2
Nem erősül meg ember [Jób 18,5-20.] az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök [Jób 8,16. 17.] ki nem mozdul.
Péld. 12,3
A derék asszony [rész 31,10-29.] koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.
Péld. 12,4
Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
Péld. 12,5
Az istenteleneknek beszédei leselkednek [rész 1,11.] a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
Péld. 12,6
Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
Péld. 12,7
Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.
Péld. 12,8
Jobb, a kit kevésre [1 Sám. 18,23.] tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.
Péld. 12,9
Az igaz az ő barmának [5 Móz. 25,4.] érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
Péld. 12,10
A ki míveli az ő földét, [rész 28,19.] megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
Péld. 12,11
Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.
Péld. 12,12
Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, [Zsolt. 41,7. 52,4.] de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
Péld. 12,13
Az ő szájának [rész 13,3. Zsolt. 34,13-16.] gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
Péld. 12,14
A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
Péld. 12,15
A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
Péld. 12,16
A ki igazán szól, megjelenti [rész 14,5.] az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
Péld. 12,17
Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; [vers 12. Zsolt. 52,4.] de a bölcseknek nyelve orvosság.
Péld. 12,18
Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
Péld. 12,19
Álnokság van a gonosz gondolóknak [vers 5.] szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
Péld. 12,20
Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
Péld. 12,21
Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.
Péld. 12,22
Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a [rész 15,2.] bolondságot.
Péld. 12,23
A gyorsaknak keze uralkodik; a rest [rész 19,15.] pedig adófizető lesz.
Péld. 12,24
A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
Péld. 12,25
Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.
Péld. 12,26
Nem süti meg a [rész 19,15.] rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
Péld. 12,27
Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.
