Zsid. 9.
Zsid. 9.
A régi szövetségi sátor és a mennyei szentély egybehasonlításáról s Krisztus egyszeri áldozatának örök érvényű üdvhasznáról.
Zsid. 9,1
Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. [2 Móz. 25,8.]
Zsid. 9,2
Mert sátor [2 Móz. 40,1-33.] építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.
Zsid. 9,3
A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,
Zsid. 9,4
Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és [2 Móz. 16,33.] Áron kihajtott vesszeje meg [4 Móz. 17,1-11.] a szövetség táblái, [1 Kir. 8,9.]
Zsid. 9,5
Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva [2 Móz. 25,18-25.] a fedelet, a mikről most nem szükséges külön szólani.
Zsid. 9,6
Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,
Zsid. 9,7
A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, [2 Móz. 30,10.] vérrel, melyet magáért és a nép bűneiért áldoz. [3 Móz. 16,9-19.]
Zsid. 9,8
Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg [rész 10,19. 20. Ján. 14,6.] a szentély útja, fennállván még az első sátor.
Zsid. 9,9
A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,
Zsid. 9,10
Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők.
Zsid. 9,11
Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, [rész 8,6.] a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,
Zsid. 9,12
És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által [1 Pét. 1,19.] ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök [Dán. 9,24.] váltságot szerezve.
Zsid. 9,13
Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, [3 Móz. 16,4-16.] meg a tehén hamva, [4 Móz. 19,2-20.] a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:
Zsid. 9,14
Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel [1 Pét. 1,19.] ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
Zsid. 9,15
És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a [Csel. 13,39.] hivatottak elnyerjék az [Márk. 16,16.] örökkévaló örökségnek ígéretét.
Zsid. 9,16
Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék.
Zsid. 9,17
Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes.
Zsid. 9,18
Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
Zsid. 9,19
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden [2 Móz. 24,3-8.] parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
Zsid. 9,20
Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.
Zsid. 9,21
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket [3 Móz. 8,10-30.] hasonlóképen meghintette vérrel.
Zsid. 9,22
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, [3 Móz. 17,11.] és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.
Zsid. 9,23
Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban [vers 11. 12.] ezeknél különb áldozatokkal.
Zsid. 9,24
Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk. [1 Ján. 2,1.]
Zsid. 9,25
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Zsid. 9,26
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. [Gal. 4,4. 5.]
Zsid. 9,27
És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, [1 Móz. 3,19.] azután az ítélet:
Zsid. 9,28
Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak [1 Pét. 3,18.] bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják [1 Thess. 4,16. 17.] idvességökre.
