Zsid. 8.
Zsid. 8.
Krisztus örök főpapsága és evangyélioma eltörölte a lévita papságot és a törvényt. Az ószövetségnél jobb, mert örökké állandó a kegyelmi szövetség, a melynek egyedüli közbenjárója Jézus.
Zsid. 8,1
Fődolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének [Eféz. 1,20.] jobbjára üle,
Zsid. 8,2
Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.
Zsid. 8,3
Mert minden főpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen. [Eféz. 5,2.]
Zsid. 8,4
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,
Zsid. 8,5
A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának [Kol. 2,17.] szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a [2 Móz. 25,40.] sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.
Zsid. 8,6
Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek [2 Kor. 3,6.] közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.
Zsid. 8,7
Mert ha az az első kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.
Zsid. 8,8
Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új [Jer. 31,31. 32.] szövetséget kötök.
Zsid. 8,9
Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az ő atyáikkal [2 Móz. 19,5. 6.] ama napon, mikor kézen fogtam őket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert ők [2 Móz. 32,7. 8.] nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.
Zsid. 8,10
Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom [Ésa. 54,13.] azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.
Zsid. 8,11
És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: [Ján. 14,26.] Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig.
Zsid. 8,12
Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem. [Jer. 31,34.]
Zsid. 8,13
Mikor újról beszél, óvá tette az elsőt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.
