Zsid. 4.
Zsid. 4.
Az örök nyugodalomba hit által jut el az ember. Az Isten ígéjének erejéről és Krisztus főpapságáról.
Zsid. 4,1
Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, [rész 3,12. 19. Márk 16,16.] valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék.
Zsid. 4,2
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: [Márk 16,16.] de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.
Zsid. 4,3
Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképen megmondotta: A mint megesküdtem az én haragomban, [Zsolt. 95,11.] nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.
Zsid. 4,4
Mert valahol a hetedik napról ekképen szólott: És megnyugovék Isten [1 Móz. 2,2.] a hetedik napon minden ő cselekedeteitől.
Zsid. 4,5
És ugyanabban ismét: Nem mennek be az én [rész 3,11.] nyugodalmamba.
Zsid. 4,6
Mivelhogy annakokáért áll az, hogy némelyek bemennek abba, és a kiknek először hirdettetett az evangyéliom, nem mentek be engedetlenség miatt:
Zsid. 4,7
Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annnyi idő multán, a mint előbb mondva volt. Ma, ha [Zsolt. 95,7. 8.] az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.
Zsid. 4,8
Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról.
Zsid. 4,9
Annakokáért megvan a szombatja az Isten népének.
Zsid. 4,10
Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól, [1 Móz. 2,2.]
Zsid. 4,11
Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.
Zsid. 4,12
Mert az Istennek beszéde élő és ható, [Jer. 23,29.] és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
Zsid. 4,13
És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, [Zsolt. 139,4. 11. 12.] a kiről mi beszélünk.
Zsid. 4,14
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, [Márk 16,19. Eféz. 1,20-22.] Jézus, az Istennek Fia, [Mát. 3,17.] ragaszkodjunk vallásunkhoz.
Zsid. 4,15
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett [Luk. 22,42-44. Fil. 2,7. 8.] mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a [1 Ján. 3,5.] bűnt.
Zsid. 4,16
Járuljunk azért bizodalommal [Ján. 16,23. 24. 27.] a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
