Mát. 27.
Mát. 27.
Jézus kínszenvedése.
Mát. 27,1
Mikor pedig reggel lőn, tanácsot [Márk 15,1. Luk. 22,66. Ján. 18,28.] tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
Mát. 27,2
És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak [Luk. 23,1. Ján. 18,31. 32.] a helytartónak.
Mát. 27,3
Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak [rész 26,16.] és a véneknek,
Mát. 27,4
Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
Mát. 27,5
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; [Csel. 1,18. 2 Sám. 17,23.] és elmenvén felakasztá magát.
Mát. 27,6
A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a [Márk 12,41.] templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
Mát. 27,7
Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
Mát. 27,8
Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének [Csel. 1,19.] mind e mai napig.
Mát. 27,9
Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz [Zak. 11,12. 13. Jer. 32,6-9.] ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,
Mát. 27,10
És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
Mát. 27,11
Jézus pedig ott álla a [Márk 15,2-5. Luk. 23,2. 3. Ján. 18,29-38.] helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
Mát. 27,12
És mikor vádolák őt a főpapok és a [rész 26,63. Ésa. 53,7.] vének, semmit sem felele.
Mát. 27,13
Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
Mát. 27,14
És [Ján.19,9.] nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
Mát. 27,15
Ünnepenként [Márk 15,6-15. Luk. 23,13-25. Ján. 18,39. 19,1.] pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
Mát. 27,16
Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
Mát. 27,17
Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
Mát. 27,18
Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. [Ján. 11,47. 48.]
Mát. 27,19
A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
Mát. 27,20
A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
Mát. 27,21
Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
Mát. 27,22
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
Mát. 27,23
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
Mát. 27,24
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá [5 Móz. 21,6.] kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
Mát. 27,25
És felelvén az egész nép, monda: Az [Csel. 5,28.] ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Mát. 27,26
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
Mát. 27,27
Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
Mát. 27,28
És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
Mát. 27,29
És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
Mát. 27,30
És mikor [Ésa. 50,6.] megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
Mát. 27,31
És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
Mát. 27,32
Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit [Márk 15,21. Luk. 23,26.] Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
Mát. 27,33
És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, [Márk 15,22-32. Luk. 23,32-43. Ján. 19,17-27.] azaz koponya helyének neveznek,
Mát. 27,34
Méreggel megelegyített [Zsolt. 69,22.] eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
Mát. 27,35
Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: [Zsolt. 22,19.] Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
Mát. 27,36
És leülvén, ott őrzik vala őt.
Mát. 27,37
És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók [Márk 15,26. Luk. 23,38. Ján. 19,19.] királya.
Mát. 27,38
Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket [Ésa 53,12.] jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
Mát. 27,39
Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket [Zsolt. 22,8.] hajtogatván.
Mát. 27,40
És ezt mondván: [rész 26,61. Ján. 2,19.] Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
Mát. 27,41
Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
Mát. 27,42
Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
Mát. 27,43
Bízott [Zsolt. 22,9.] az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
Mát. 27,44
A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
Mát. 27,45
Hat [Márk 15,33-39. Luk. 23,44-48. Ján. 19,28-30.] órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.
Mát. 27,46
Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én [Zsolt. 22,2.] Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Mát. 27,47
Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
Mát. 27,48
És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén [Zsolt. 69,22.] eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
Mát. 27,49
A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
Mát. 27,50
Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, [Márk 15,37. Luk. 23,46. Ján. 19,30.] kiadá lelkét.
Mát. 27,51
És ímé [2 Móz. 26,31. Zsid. 10,19. 20.] a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
Mát. 27,52
És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
Mát. 27,53
És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. [Csel. 26,23.]
Mát. 27,54
A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
Mát. 27,55
Sok asszony vala pedig ott, [Márk 15,40. 41. Luk. 23,49. Ján. 19,25.] a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
Mát. 27,56
Ezek közt volt [Luk. 8,2. 3.] Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
Mát. 27,57
Mikor pedig [2 Móz. 34,25.] beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint [Márk 15,42-47. Luk. 23,50-56. Ján. 19,38-42.] József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
Mát. 27,58
Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
Mát. 27,59
És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
Mát. 27,60
És [Ésa. 53,9.] elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
Mát. 27,61
Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
Mát. 27,62
Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
Mát. 27,63
Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: [vers 40. rész 12,40.] Harmadnapra föltámadok.
Mát. 27,64
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
Mát. 27,65
Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.
Mát. 27,66
Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá [Dán. 6,17.] helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
