Mát. 22.
Mát. 22.
A király fiának menyegzője. Kell-é adót fizetni? A halottak feltámadása. A nagy parancsolat. Jézus a Dávid fia.
Mát. 22,1
És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:
Mát. 22,2
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt [Luk. 14,16-24.] szerze.
Mát. 22,3
És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
Mát. 22,4
Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
Mát. 22,5
De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
Mát. 22,6
A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
Mát. 22,7
Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
Mát. 22,8
Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
Mát. 22,9
Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, [rész 13,47. 21. 43.] hívjátok be a menyegzőbe.
Mát. 22,10
És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
Mát. 22,11
Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.
Mát. 22,12
És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
Mát. 22,13
Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; [rész 8,12.] ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mát. 22,14
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
Mát. 22,15
Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval [Márk 12,13-17. Luk. 20,20-26.] ejtsék őt tőrbe.
Mát. 22,16
És elküldék hozzá tanítványaikat a [Márk 3,6.] Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Mát. 22,17
Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
Mát. 22,18
Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?
Mát. 22,19
Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.
Mát. 22,20
És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?
Mát. 22,21
Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a [Róm.13,7.] császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
Mát. 22,22
És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
Mát. 22,23
Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, [Márk. 12,18-27. Luk. 20,27-40.] a kik a feltámadást tagadják, [Csel. 23,6. 8.] és megkérdezék őt,
Mát. 22,24
Mondván: [5 Móz. 25,5. 6.] Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.
Mát. 22,25
Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
Mát. 22,26
Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
Mát. 22,27
Legutoljára pedig az asszony is meghala.
Mát. 22,28
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
Mát. 22,29
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
Mát. 22,30
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
Mát. 22,31
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:
Mát. 22,32
Én [2 Móz. 3,6.] vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
Mát. 22,33
És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
Mát. 22,34
A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;
Mát. 22,35
És megkérdé [Márk 12,28-31.] őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
Mát. 22,36
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Mát. 22,37
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, [5 Móz. 6,5.] a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Mát. 22,38
Ez az első és nagy parancsolat.
Mát. 22,39
A második pedig hasonlatos ehhez: [3 Móz. 19,18.] Szeresd felebarátodat, mint magadat.
Mát. 22,40
E két parancsolattól függ az egész törvény [rész 7,12. Róm. 13,10. Gal. 5,14.] és a próféták.
Mát. 22,41
Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
Mát. 22,42
Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A [Márk 12,35-37. Luk. 20,41-44.] Dávidé.
Mát. 22,43
Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
Mát. 22,44
Monda [Zsolt. 110,1. rész 26,64.] az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Mát. 22,45
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
Mát. 22,46
És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.
