Mát. 14.
Mát. 14.
János lefejeztetése. Ötezer ember megvendégelése. A tengerenjárás. Jézus a Genezáret vidékén.
Mát. 14,1
Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,
Mát. 14,2
És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János; ő támadt fel [Márk 6,14. 17-30. Luk. 9,7-9.] a halálból, és azért működnek benne az erők.
Mát. 14,3
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, [rész 11,2.] tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért.
Mát. 14,4
Mert ezt mondja vala néki János: Nem [3 Móz. 18,16.] szabad néked ővele élned.
Mát. 14,5
De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy [rész 21,26.] prófétát úgy tartják vala őt.
Mát. 14,6
Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya ő előttük, és megtetszék Heródesnek;
Mát. 14,7
Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.
Mát. 14,8
A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelő János fejét.
Mát. 14,9
És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.
Mát. 14,10
És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.
Mát. 14,11
És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az ő anyjának.
Mát. 14,12
És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.
Mát. 14,13
És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé őt a városokból.
Mát. 14,14
És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, [rész 9,36.] és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
Mát. 14,15
Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
Mát. 14,16
Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
Mát. 14,17
Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.
Mát. 14,18
Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.
Mát. 14,19
És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
Mát. 14,20
És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét [2 Kir. 4,44.] teli kosárral.
Mát. 14,21
A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
Mát. 14,22
És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
Mát. 14,23
És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor [Luk. 6,12. 9,18.] pedig beestveledék, egyedül vala ott.
Mát. 14,24
A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.
Mát. 14,25
Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
Mát. 14,26
És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: [Luk. 24,37.] Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.
Mát. 14,27
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
Mát. 14,28
Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.
Mát. 14,29
Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
Mát. 14,30
De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!
Mát. 14,31
Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, [rész 8,26.] miért kételkedél?
Mát. 14,32
És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
Mát. 14,33
A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!
Mát. 14,34
És általkelvén, eljutának Genezáret földére.
Mát. 14,35
És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;
Mát. 14,36
És kérik vala őt, hogy csak [rész 9,21. Luk. 6,19.] az ő ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.
