2 Kir. 23.
2 Kir. 23.
Jósiás az igaz istenitiszteletet helyreállítja. Az égyiptomi királytól megöletik a hadban; Joákház uralkodik helyette.
2 Kir. 23,1
És elküldött a király, és hozzá gyűltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.
2 Kir. 23,2
És felment a király [2 Krón. 34,30.] az Úr házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a próféták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig. És minden beszédét elolvasá előttök a szövetség könyvének, a mely megtaláltatott az Úr házában.
2 Kir. 23,3
És oda állott a király az emelvényre, és kötést tőn az Úr előtt, hogy ők az Urat akarják [5 Móz. 26,17-19.] követni, és az ő parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívből és lélekből megőrizni, és beteljesíteni e szövetség beszédeit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és ráállott az egész nép a kötésre.
2 Kir. 23,4
És megparancsolá a király Hilkiának, a főpapnak és a másod rendbeli papoknak és az ajtóőrizőknek, hogy az Úr templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a [rész 21,2-11.] Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivül a Kidron völgyében, és azok hamvait [1 Kir. 12,28. 29. 16,30-33.] Béthelbe vivé.
2 Kir. 23,5
És kiirtá a bálvány papokat is, a kiket Júda [rész 16,3. 4. 21,2-5. 7.] királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei [vers 11. 2 Krón. 33,5-7.] seregnek tömjéneztek.
2 Kir. 23,6
Kivivé az Úr házából az Aserát is Jeruzsálemen kivül a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és porrá zúzta, és annak porát a község [vers 16. 2 Krón. 34,4.] temetőhelyére hinté.
2 Kir. 23,7
És lerontá a férfi paráznák házait, a [1 Kir. 14,24. 1 Sám. 2,22.] melyek az Úr háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok kárpitokat szőttek az Aserának.
2 Kir. 23,8
És behozatta az összes papokat Júda városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a [1 Kir. 15,22.] papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levő magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a város fejedelmének kapuja előtt voltak balkéz felől, a város kapujában.
2 Kir. 23,9
De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr oltárán Jeruzsálemben, hanem a kovásztalan kenyeret az ő atyjokfiai között ették.
2 Kir. 23,10
Megfertőztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az ő fiát, vagy leányát át [3 Móz. 20,2. 2 Krón. 33,6.] ne vihesse a tűzön Moloknak.
2 Kir. 23,11
És eltávolította a lovakat, a melyeket Júda királyai [vers 5. 2 Krón. 33,5.] a napnak szenteltek az Úr házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tűzzel elégette.
2 Kir. 23,12
És az oltárokat, a melyek az Akház palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, a [rész 21,5.] melyeket Manasse csinált volt az Úr házának mindkét pitvarában, lerontotta a király, és lehányván, porukat a Kidron patakjába szóratta.
2 Kir. 23,13
Azokat a magaslatokat is megfertőztette a király, a melyek Jeruzsálem előtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelől levő oldalán, a melyeket még Salamon, [1 Kir. 11,7. 8.] az Izráel királya épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.
2 Kir. 23,14
És összetörte az [2 Móz. 23,24.] oszlopokat és kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.
2 Kir. 23,15
Még azt az oltárt is, [1 Kir. 12,28-33. 13,2.] a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, - azt az oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, porrá tette, és az Aserát megégette.
2 Kir. 23,16
És körültekintett Jósiás, és meglátta a sírokat, a melyek ott a hegyen voltak, és elküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és megégette az [1 Kir. 13,2.] oltáron, és megfertőztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.
2 Kir. 23,17
És monda: Miféle síremlék ez, a melyet látok? És felelének néki a város férfiai: Az Isten [1 Kir. 13,1. 2. 29. 30.] emberének sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli oltár felől, a miket most cselekedtél.
2 Kir. 23,18
És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne mozdítsa az ő tetemeit. És megmentették az ő tetemeit annak a prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából [1 Kir. 13,11. 13. 32.] jött volt.
2 Kir. 23,19
És lerontotta Jósiás a magaslatok minden [2 Krón. 34,3-7.] házát is, a melyek Samária városaiban voltak, a melyeket az Izráel királyai csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.
2 Kir. 23,20
És megáldozta a magaslatok összes papjait, [vers 5.] a kik ott voltak, az oltárokon, és emberi csontokat égetett [1 Kir. 13,2.] meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.
2 Kir. 23,21
És parancsolt a király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek páskhát [2 Móz. 12,3-17.] az Úrnak, a ti Istenteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;
2 Kir. 23,22
Mert nem szereztetett olyan páskha [2 Krón. 35,1-19.] a birák idejétől fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda királyainak minden idejében,
2 Kir. 23,23
Hanem csak Jósiás király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen páskha az Úrnak Jeruzsálemben.
2 Kir. 23,24
És kivesztette Jósiás király az ördöngösöket [2 Krón. 33,6.] és a titokfejtőket, a teráfokat és a bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg valának írva a könyvben, a melyet [rész 22,8.] Hilkia pap talált meg az Úr házában.
2 Kir. 23,25
Nem is volt ő hozzá hasonló király ő előtte, a ki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből [rész 18,5. 2 Krón. 32,25.] és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló.
2 Kir. 23,26
De az Úr még sem szünt meg az ő megbúsult nagy haragjától, a melylyel [rész 21,11-16.] megharagudott volt Júdára mindazokért a bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta őt Manasse.
2 Kir. 23,27
Mert azt mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elől, mint a hogy az Izráelt [rész 17,6. 18.] elvetettem, és megútálom ezt a várost, a melyet választottam, Jeruzsálemet, és ezt a házat is, [1 Kir. 9,3-8.] a melyről azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!
2 Kir. 23,28
Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda [2 Krón. 34,1. 35,20.] királyainak krónika-könyvében?
2 Kir. 23,29
Az ő idejében jött fel Faraó-Nékó, az [2 Krón. 35,20.] égyiptomi király Assiria királya ellen az Eufrátes folyóvize mellé. És Jósiás király eleibe ment, de az megölte őt Megiddóban, a mint meglátta őt.
2 Kir. 23,30
És az ő szolgái szekérre tévén őt, halva vitték el Megiddóból [Zak. 12,11.] és Jeruzsálembe hozván, eltemeték őt az ő sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, [2 Krón. 36,1.] a Jósiás fiát, és felkenvén őt, királylyá tevé az ő atyja helyett.
2 Kir. 23,31
Huszonhárom esztendős volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az ő anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás leánya.
2 Kir. 23,32
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyái [rész 16,2-4.] cselekedtek volt.
2 Kir. 23,33
De Faraó-Nékó bilincsekbe verte őt [vers 29. Ezék. 19,4-9.] Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben királylyá lett; és az országra adót vetett, száz tálentom ezüstöt és egy tálentom aranyat.
2 Kir. 23,34
És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás fiát tette királylyá, az ő atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra változtatta; Joákházt pedig magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.
2 Kir. 23,35
Az ezüstöt és az aranyat megadta ugyan Joákim a Faraónak, de az országot sarczoltatta meg, hogy megadhassa az ezüstöt a Faraó parancsolata szerint; a föld népe közül mindenkitől az ő értéke szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Faraó-Nékónak adja.
2 Kir. 23,36
Joákim huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája leánya.
2 Kir. 23,37
És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind a szerint, a mint az ő atyái [vers 32. rész 21,2. 9.] cselekedtek.
