2 Kir. 22.
2 Kir. 22.
Jósiás királysága Júdában. A törvénykönyv megtaláltatik.
2 Kir. 22,1
Nyolcz esztendős volt [2 Krón. 34,1-33.] Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2 Kir. 22,2
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak [rész 18,3. 1 Kir. 15,5.] minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
2 Kir. 22,3
És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
2 Kir. 22,4
Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.
2 Kir. 22,5
És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
2 Kir. 22,6
Az ácsoknak, az építőknek és a kőmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház [2 Krón. 34,11.] kijavítására.
2 Kir. 22,7
De számadást nem kell tőlök venni a pénzről, a mely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel [rész 12,15.] végzik.
2 Kir. 22,8
És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet [2 Krón. 34,14.] az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
2 Kir. 22,9
És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
2 Kir. 22,10
És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
2 Kir. 22,11
Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének [vers 18. 19.] beszédit, megszaggatá az ő ruháit.
2 Kir. 22,12
És megparancsolta a király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán fiának, és Akbórnak, a Mikája fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak, és Asájának, a király szolgájának, mondván:
2 Kir. 22,13
Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, a mely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, a mint megíratott nékünk.
2 Kir. 22,14
És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának - a ki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt - feleségéhez, a ki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
2 Kir. 22,15
És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, a ki titeket hozzám küldött;
2 Kir. 22,16
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden [rész 21,12-15. Sof. 2,6.] beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda királya;
2 Kir. 22,17
Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
2 Kir. 22,18
A Júda királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,
2 Kir. 22,19
Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.
2 Kir. 22,20
Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy [rész 21,12-15. Jer. 52,12-27.] veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.
