1 Kir. 2.
1 Kir. 2.
Dávid halála előtt oktatja Salamont; Salamonnak kemény országlása.
1 Kir. 2,1
Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:
1 Kir. 2,2
Én elmegyek az egész [Józs. 23,14.] földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú.
1 Kir. 2,3
És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva [5 Móz. 17,18-20. Józs. 1,7.] a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;
1 Kir. 2,4
Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik [2 Sám. 7,12-16.] a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből.
1 Kir. 2,5
Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a [2 Sám. 3,27.] Nér fiával, és Amasával, [2 Sám. 20,10.] a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira.
1 Kir. 2,6
Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel [vers 29-34.] menjen a koporsóba.
1 Kir. 2,7
De a gileádbeli Barzillainak [2 Sám. 19,32-38.] fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem.
1 Kir. 2,8
És ímé veled van Sémei, [2 Sám. 16,5-8.] Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem [2 Sám. 19,16-23.] néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;
1 Kir. 2,9
Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, [vers 36. 46.] mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.
1 Kir. 2,10
Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid [2 Sám. 5,6-9.] városában.
1 Kir. 2,11
Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék [2 Sám. 5,4. 5.] hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.
1 Kir. 2,12
Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék [1 Krón. 29,23.] az ő királyi birodalma felette igen.
1 Kir. 2,13
De Adónia, [rész 1,50.] a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.
1 Kir. 2,14
És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.
1 Kir. 2,15
Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, [rész 1,5. 7. 9.] és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.
1 Kir. 2,16
Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!
1 Kir. 2,17
És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot [rész 1,3. 4.] feleségül.
1 Kir. 2,18
Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.
1 Kir. 2,19
És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől.
1 Kir. 2,20
És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.
1 Kir. 2,21
Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, [vers 17.] a te testvérednek feleségül.
1 Kir. 2,22
Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, [rész 1,7.] és Joáb, a Séruja fia.
1 Kir. 2,23
És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete [vers 25. rész 1,52.] ellen szólotta ezt a beszédet!
1 Kir. 2,24
Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat [2 Sám. 7,11. 12.] szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!
1 Kir. 2,25
Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki [vers 22. rész 1,52.] levágá őt, és meghala.
1 Kir. 2,26
Abjátár [rész 1,7.] papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden [1 Sám. 22,20-33. 2 Sám. 15,24.] nyomorúságaiban részes voltál.
1 Kir. 2,27
És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen [rész 1,7.] az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli [1 Sám. 2,31-33.] háza felől Silóban.
1 Kir. 2,28
És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
1 Kir. 2,29
Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb [vers 5.] az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár [rész 1,50. 2 Móz. 21,14.] mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt.
1 Kir. 2,30
Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.
1 Kir. 2,31
És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd [2 Móz. 21,14.] el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott [rész 2,5.] Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.
1 Kir. 2,32
És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik [2 Sám. 3,27.] Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, [2 Sám. 20,10.] Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét.
1 Kir. 2,33
Ezeknek a vére [1 Móz. 9,6.] térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.
1 Kir. 2,34
És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában.
1 Kir. 2,35
Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő [2 Sám. 8,16.] helyette a sereg fölé, és [1 Sám. 2,35.] Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
1 Kir. 2,36
És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, [vers 9.] és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.
1 Kir. 2,37
Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.
1 Kir. 2,38
És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok [vers 39.] ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.
1 Kir. 2,39
Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, [1 Sám. 27,2.] Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vannak.
1 Kir. 2,40
Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.
1 Kir. 2,41
Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gáthba, és haza jött.
1 Kir. 2,42
Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, [vers 37.] s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.
1 Kir. 2,43
Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?
1 Kir. 2,44
Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyről a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: [2 Sám. 16,5-8.] az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.
1 Kir. 2,45
Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké.
1 Kir. 2,46
És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá Sémeit, és [2 Krón. 1,1.] meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.
