1 Kir. 19.
1 Kir. 19.
Illés Jézabel előtt fut; Istentől ételt, vigasztalást és parancsolatokat vesz.
1 Kir. 19,1
És Akháb [rész 16,31.] elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan [rész 18,40. 5 Móz. 13,6-9.] ölte meg mind a prófétákat fegyverrel.
1 Kir. 19,2
És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék [rész 2,23.] velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
1 Kir. 19,3
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, [Józs. 19,1. 2.] a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját.
1 Kir. 19,4
Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most [Jób 7,16.] óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál!
1 Kir. 19,5
És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj [rész 17,4. 6.] fel, egyél.
1 Kir. 19,6
És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
1 Kir. 19,7
És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van.
1 Kir. 19,8
És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven [2 Móz. 24,18. 2 Móz. 34,28. Máté 4,2.] nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig.
1 Kir. 19,9
És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés?
1 Kir. 19,10
Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat [rész 18,30.] lerontották, és a te prófétáidat [rész 18,4.] fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra [vers 2.] keresnek.
1 Kir. 19,11
És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az [2 Móz. 33,21-23.] Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem [vers 13.] vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem.
1 Kir. 19,12
És a földindulás után tűz jöve, de nem [vers 13.] volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék.
1 Kir. 19,13
És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz [vers 9.] itt Illés?
1 Kir. 19,14
És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
1 Kir. 19,15
És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá [2 Kir. 8,13.] Hazáelt Siriában;
1 Kir. 19,16
És Jéhut, [2 Kir. 9,2. 3. 6.] a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe.
1 Kir. 19,17
És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt [2 Kir. 9,14-37.] Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg.
1 Kir. 19,18
De meghagyok Izráelben hétezer embert: [Róm. 11,4.] minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt.
1 Kir. 19,19
És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá [vers 16.] veté.
1 Kir. 19,20
És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután [Luk. 9,61.] követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
1 Kir. 19,21
És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.
