Zsolt. 147.
Zsolt. 147.
Zsolt. 147,1
Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
Zsolt. 147,2
Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
Zsolt. 147,3
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. [Ézs 61,1]
Zsolt. 147,4
Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek. [Ézs 40,26]
Zsolt. 147,5
Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
Zsolt. 147,6
Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
Zsolt. 147,7
Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
Zsolt. 147,8
Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken. [ApCsel 14,17]
Zsolt. 147,9
Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is. [Jób 38,41; Mt 6,26]
Zsolt. 147,10
Nem a lovak erejében leli kedvét, nem a férfi izmaiban gyönyörködik.
Zsolt. 147,11
Az istenfélőkben gyönyörködik az ÚR, azokban, akik az ő szeretetében bíznak.
Zsolt. 147,12
Jeruzsálem, dicsőítsd az URat, Sion, dicsérd Istenedet!
Zsolt. 147,13
Mert ő erős zárakat tett kapuidra, megáldotta benned lakó fiaidat.
Zsolt. 147,14
Békét szerzett határaidon, a búza legjavával tart jól téged.
Zsolt. 147,15
Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed. [Jób 37,6-10]
Zsolt. 147,16
Olyan havat ad, mint a fehér gyapjú, olyan deret szór szét, amilyen a hamu.
Zsolt. 147,17
Darabokban dobálja a jeget, ki állhatja ki hidegét?
Zsolt. 147,18
De ha kibocsátja szavát, elolvasztja azokat, és ha szelet támaszt, már víz csörgedezik.
Zsolt. 147,19
Kijelentette igéjét Jákóbnak, rendelkezését és törvényeit Izráelnek. [5Móz 4,8; Róm 3,2; ApCsel 14,16]
Zsolt. 147,20
Egyetlen néppel sem bánt így, a többiek nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az URat!
