Zsolt. 146.
Zsolt. 146.
Zsolt. 146,1
Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!
Zsolt. 146,2
Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek.
Zsolt. 146,3
Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. [Zsolt 118,8-9 ]
Zsolt. 146,4
Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei.
Zsolt. 146,5
Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az ÚRban van a reménysége,
Zsolt. 146,6
aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. [ApCsel 4,24; 14,15]
Zsolt. 146,7
Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek, kiszabadítja a foglyokat az ÚR.
Zsolt. 146,8
Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat.
Zsolt. 146,9
Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.
Zsolt. 146,10
Mindörökké uralkodik az ÚR, a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre. Dicsérjétek az URat! [Zsolt 93,1]
