Jel. 19.
Jel. 19.
Jel. 19,1
Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: „Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké,
Jel. 19,2
mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét.” [5Móz 32,43; 2Kir 9,7]
Jel. 19,3
Még egyszer mondták: „Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!” [Ézs 34,10]
Jel. 19,4
Ekkor leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, imádták Istent, aki a trónuson ül, és így szóltak: „Ámen! Halleluja!”
Jel. 19,5
És megszólalt egy hang a trónus felől: „Dícsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok”. [Zsolt 115,13]
Jel. 19,6
És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: „Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! [Ez 1,24; Zsolt 93,1; 97,1; 99,1]
Jel. 19,7
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya,
Jel. 19,8
és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti”.
Jel. 19,9
Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek az Isten igaz igéi”. [Mt 22,2-3]
Jel. 19,10
És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: „Vigyázz, ne tedd: szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan a Jézus bizonyságtétele. Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke”.
Jel. 19,11
És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, [Ez 1,1; Zsolt 96,13; Ézs 11,4]
Jel. 19,12
szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; [Dán 10,6]
Jel. 19,13
és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. [Ézs 63,1]
Jel. 19,14
A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.
Jel. 19,15
Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. [Zsolt 2,9; Ézs 63,3; Jóel 4,13; Jel 14,20]
Jel. 19,16
Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura.
Jel. 19,17
És láttam, hogy egy angyal áll a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárhoz, amely az ég közepén repül: „Jöjjetek, gyülekezzetek össze az Isten nagy vacsorájára, [Ez 39,17-20]
Jel. 19,18
hogy királyok, vezérek és hatalmasok húsát egyétek, lovak húsát és a rajta ülőkét, minden szabad ember és rabszolga húsát, kicsinyekét és nagyokét”.
Jel. 19,19
És láttam, hogy a fenevad meg a föld királyai és seregeik gyülekeznek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen,
Jel. 19,20
de foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette az ő nevében, amelyekkel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét magukra vették, és imádták az ő képmását: élve vettetett mind a kettő a kénnel égő tűz tavába. [Jel 13,1-18 ]
Jel. 19,21
A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.
