XIV. A SZÖRNYETEG
XIV. A SZÖRNYETEG
Annak az életével, aki az utolsó sziklabörtön lakója volt, később a velencei fegyvergyárban ismerkedünk meg. Az arsenal múzeumának főtermében, a jobb oldali fal legutolsó szekrényének egyik osztályában vannak megtartogatva Carrara hercegnek pokoli leleményességű készülékei, amik iszonyú életének vázlatát képezik. Ott van egy borzasztó eszköz, amellyel neje hűségét hitte biztosíthatni. Csak férfiaknak mutatják meg, vagy oly nőknek, akik már olvasták Dumas legújabb darabját. Mindjárt mellette egy ércdiadém, mely kínzószerrel a nő fejét átszorítva, csikarta ki attól a titkos imádó, a vetélytárs nevét. Aztán jön egy kapukulcs. Az a vetélytársnak lett elküldve, hogy azzal titokban felnyithatja a palota oldalajtaját. Hanem a kulcsban egy egész pokolgép van elhelyezve. Amint a zárban elfordítják: a fogantyúból egy éles szigony pattan elő, mely rögtönölő méreggel van befertőzve. Az éjjeli látogatót az megölte. Azután látható egy kis acél tegez: akkora, hogy egy köpeny oldalzsebében elfér. Ehhez finom mérgezett acélnyilacskák készítvék, mikkel a féltékeny herceg vágy társait messziről, észrevétlenül sebezé halálra. Utoljára jön egy cédrusfa ládikó, olyan, mint egy ékszertartó. Csakhogy ékszerek helyett pisztolycsövek vannak benne elhelyezve. Ezt ajándékul küldé egy hölgynek, ki szerelmét megvetette, s a fölnyitáskor a pokolgép agyonlőtte a szép asszonyt. Ez volt a legutolsó vétke Carrara hercegnek. Ez a sóhajok hídjára s az átkok vermébe vezette. A priggionik múltja igazolva van. Ahol a bűn ilyen hatalmas volt, ott a büntető kéznek is ilyen erősnek kellett lenni.
