7 Az inventárium-szótár
7 Az inventárium-szótár903
903 Bár már korábban jeleztem, hogy az alábbiakban szereplő összeállítás csupán nyers, „ömlesztett” anyag, amelynek kidolgozása még sok munkát igényel majd, de mégis fontosnak tartom némi megjegyzést fűzni hozzá. Ez az összeállítás csak azokat a szavakat, kifejezéseket tartalmazza, amelyek „megfejtése” egyértelműnek, biztosnak tekinthető, vagy legalábbis erősen valószínűsíthető. Ezt a későbbi kutatások persze bizonyosan ki fogják majd javítani, egészíteni. Ugyanakkor számos „triviális” kifejezés (pl. a német Pulver és a latin pulvis = lőpor) is belekerült, és benne is marad, mivel a szótár egyben a várak felszerelésének sokféleségét is reprezentálni kívánja. Ettől csak a magyar nyelv esetében tértem el, ahol kissé nevetségesen hatna mondjuk a „lapát=lapát” megadása. Ilyen esetekben az ún. mai magyar szóalakot elhagytam. Jelzem továbbá, hogy ahol csak lehetséges volt, az eredeti, rendszerint többes számú alakokat egyes számúra változtattam.
Az kezdettől bizonyos volt számomra, hogy a három nyelvet nem lehet egyformán kezelni. Hogy egy példával megvilágítsam, mire gondolok: a német nyelvben az alapfőnevet módosító jelzőt a főnév elé teszik (Hacke, Breithacke), miként a magyarban is, a latinban viszont a főnév mögött áll (securis lata), melynek következtében a betűsorrendet a három nyelv esetében eltérő módon kellett kialakítani. A latinban, a másik két nyelvvel szemben, rendkívül sok az azonos jelentésű, de eltérő hangalakú, vagy más nyelvtani szerkezettel alkotott kifejezés (barbata duplex, ~ dupplicata, ~ dupla, ill. pulveres bombardarum, ~ ad bombardas, ~ pro bombardis). Ezeket az adatbázisban technikai okokból nem választottam szét, ám a szótár végleges formájában ez elkerülhetetlennek látszik. További problémát jelentett, hogy mi tekinthető egy bejegyzésből az adott tárgy leírásához tartozónak, másképp fogalmazva, mi a lényeges és mi a sallang (elég-e az, hogy ferrum foraminosum, vagy kell a folytatás is: quo perforandis ferris subponitur). Kérdés, hogy az anyagjelzők (vas-, fa-, stb.) mikor jelentenek változást a tárgy jellegében, felhasználási módjában (a vas- és rézlemez másra való, a vas- és a falapát ugyanarra)? Az idegen szakszavak magyarra fordításakor gondot okoz, hogy sok esetben csak tájszavakkal lehet megoldásként adni, amelyek területenként eltérőek (l. pl. a szekér részeit, a mesterségek szerszámait). Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a fordításban és értelmezésben nagymértékben figyelembe vettem a kifejezések szövegkörnyezetét, amelyet jelen formában képtelenség bemutatni (ehhez valamennyi inventárium és az teljes adatbázis közlése lenne szükséges; az adatbázis tartalma 6 pontos betűvel szedve, 5 mm-es margóval több mint 600 A/4-es oldalt tesz ki). Ugyancsak megfontolás tárgyát képezte, szükség van-e a latin szavak szótári alakjának, valamint a német névelők megadására. Minthogy alapvetően szótárt készítettem és készítek – mégha rendhagyót is–, ezért a magam részéről szükségesnek véltem ezen adatok megjelenítését, továbbá így azok is könnyen használhatják, akik kevésbé jártasak e két nyelvben.
A latin nyelvű leltárakban gyakorta szerepeltek magyar és német nyelvű kiegészítések az általános értelmű latin kifejezések pontosítására. Értelemmódosító szerepük miatt ezeket a kibővített alakokat is felvettem a latin részbe, idézőjelek közt megadva a pontosító részt, eredeti írásmóddal. A zárójel nélküli alak a szóösszetétel egyszeri előfordulását jelöli, a zárójeles pedig azt, hogy a latin kifejezés más, önálló formában is rendelkezik az adott értelemmel.
A ***-gal jelölt kifejezések amolyan „jobb híján” történt értelmezések, vagyis értem, mit jelent a szó, csak egyelőre nincs rá megfelelőbb, pontosabb, eredetibb feloldás.
