Közelebbről vizsgálva a hidegfegyvereket, azt látjuk, hogy túlnyomó többségük szálfegyver (alabárd, dárda, lándzsa, pika, stb.), a kardféleségek száma csekély. Ez ismét arra vezethető vissza, hogy utóbbiak főként a katonák egyéni felszereléséhez tartoztak. Ugyanakkor úgy vélem, hogy e szálfegyverek nem elsősorban a közvetlen várvédelemhez kellettek. Gondoljunk csak arra, mihez kezdett volna egy gyalogos katona a várfalba lőtt rés védelmében egy ötméteres pikával. Ha már közelharcra került sor, sokkal többet ért a szablya, a pallos, a fokos, a csákány, vagy a rendszerint rövidebb nyelű alabárd. Talán ezzel magyarázható, hogy az alabárd a leggyakrabban összeírt szálfegyver, összesen 86 leltárban szerepelt, míg a pika csak 56-ban, igaz viszont, hogy pikából 7,5-szer annyit találunk, mint alabárdból. Ráadásul, miként arról már szóltam, a várvédelem elsődleges eszközeként a kézi lőfegyverek és a tüzes szerszámok szolgáltak. Ebből következően eléggé valószínű, hogy a szálfegyvereket inkább a portyázások során használták, a nagyobb várakban levő készleteket pedig talán a mezei seregek utánpótlására tartották.
Ami a szálfegyverek típusait illeti, itt sem kerülhetők meg a különböző nyelvek használatából adódó azonosítási problémák. A német szakkifejezések fordítása persze lényegesen kisebb gonddal járt, mivel ott a szakirodalom jelentős segítséget adott. Tulajdonképpen a Kurzgewehr fordítása, valamint a Knobelspiess fordítása és értelmezése jelentett problémát. A Kurzgewehr a tisztek szálfegyvere volt, de sokkal inkább a parancsnoki jelkép szerepét töltötte be, semmint valóságos harci eszköz lett volna. Formája az alabárdra hasonlított, csupán nyele volt rövidebb. Ebből következően alabárdnak fordítottam, annál is inkább, mert itt is megfigyelhető az idővel átalakuló elnevezés jelensége. Jelesül a Hellebarde elnevezés Kassán 1662-ben fordult elő utoljára, a Kurzgewehr pedig először Divényben, 1666-ban. Ami a Knobelspiesst illeti, neve alapján négyszögletes hegyű (keresztmetszetű?) fegyverről van szó (Knobel = kocka). Ám ez az alak az általam ismert szakirodalomban csupán egy helyütt, Szendreinél bukkant fel, Knebelspiessként, szakállas lándzsának fordítva. Kedves Gyula fegyvertörténész véleménye szerint viszont az angolnanyársról (Aalspiess) lehet szó, amelynek hosszú, vékony hegye négyszögletes keresztmetszetű. Véleményét megerősíteni látszik, hogy ez utóbbi csak kétszer szerepelt a leltárakban, míg a Knobelspiess tíz alkalommal. Érdekes, és a német nyelvhasználatban szokatlan jelenség, hogy a magyar dárda szót egy az egyben, Darda, Tarda alakban vette át.
A latin a szálfegyverekre három alapkifejezést használt: cuspis, hasta, lancea. Ezek értelmezésében, mint általában minden szakkifejezés esetében, a hagyományos szótárak nem segítenek. Itt is inkább a gyakorta alkalmazott magyarázó hozzáfűzésekre hagyatkoztam, noha azok sem egyértelműek, sőt gyakorta egymást értelmezik. Végül is a cuspis (manualia, manuaris, militaris), ill. a lancea hungarica leginkább dárdának, a hasta hussarorum vagy hungarica huszárkopjának, a hasta vagy a lancea lándzsának, a hasta lancigerorum vagy peditum germanorum pikának fordítható. Az alabárdra vonatkozóan, az egyébként gyakori „hellebarda” alak mellett, a bipennis, a hasta germanica és a lancea germanica elnevezéseket is használták.
Az említettek mellett szép számmal találunk más típusokat is: csép(hadaró)t, disznónyársat, gerelyt, hajnalcsillagot, kopját (csak a magyar és német leltárakban), stb., ezeken, s a többieken belül is rendszeresen megkülönböztetve a lovasoknak, illetve a gyalogosoknak való fegyvereket.
A kardféleségek legtöbbje pallos, amely szintén jól használható a védelemben. Sok köztük a kétkezes, másfélkezes típus, amelyek nehezebbek a félkezesnél, tehát forgatásuk nagy testi erőt igényelt, ugyanakkor ütőerejük hatalmas volt. Ilyeneket még a 17. századi leltárakban is nagyobb mennyiségben találunk, noha feltételezhető, hogy ekkor már talán csak megszokásból vették lajstromba. Mellettük egyszerű pallost, néhány buzogányt, handzsárt, hegyestőrt, janicsárbaltát, kardot, spádét és szablyát írtak össze, sőt, még hóhérpallos is akadt közöttük.