4.1 A lőpor fajtái
4.1 A lőpor fajtái
Az inventáriumok, többnyire még a kevésbé akkurátus latin nyelvűek is, fajtánként adták meg a lőpor mennyiséget. E megkülönböztetés eredete a 15. század elejére nyúlik vissza. A lőport ekkor még csak lisztfinomságú alakban gyártották. Ez azonban érzékeny volt a nedvességre, lassan égett, sok lőporcsapadékot hagyott, s ha túl erősen ledöngölték, csak égett és nem robbant. Ráadásul a három alapanyag a szállításkor fellépő rázkódástól a hordókban, zsákokban fajsúly szerint szétvált, s emiatt külön kellett szállítani és a helyszínen összekeverni az elemeket.468 Ám 1410 körül véletlenül felfigyeltek arra, hogy lisztporban a külső nedvesség hatására részben feloldódó salétrom, a másik két alkotórésszel megfelelő arányban keveredve, csomókká állt össze. Száradás után ezeket széttörve szabálytalan szemcséket kaptak, amelyek sokkal hevesebben égtek (vagyis sokkal gyorsabban fejlődött a lőporból gáz), mivel az égés a szemcsék között is zajlott, nem csupán a szemcséken belül, illetve mert a szemcsék megnövelték az égési felületet. A gyorsabb és nagyobb erejű gázfejlődés következtében pedig adott súlyú lövedék kilövéséhez a lisztpornál jóval kevesebbet kellett felhasználni a rendkívül drága lőporból.469 A tűzmesterek ezután már tudatosan állították elő a nedvességnek is jobban ellenálló szemcsés lőport, amelyhez ecetet, szalmiákot vagy égetett szeszt adagoltak. A szemcsék mérete alapján már a 15. század közepén elkülönítettek lőporfajtákat, úgymint a lisztport, a szemcsés port és a gyúlyukba való, adalékanyagokkal éghetőbbé tett, finom gyújtóport. A 16. századra pedig kialakultak a lőpor alapfajtái: a tüzes szerszámokba való, speciálisan erős lőpor, a lövegekbe töltött ágyúpor, a katonai kézi lőfegyverekhez használt szakállas-, puska- vagy muskétapor és a vadászpuskákba, illetve felporzásra való finom lőpor vagy gyújtópor.470
468 Hogg, 1963. 43-45., Rogers, 1995. 73., Schmidtchen, 1977. 114.
469 A lőporban levő faszén kötött formában oxigént tartalmaz, a salétromhoz hasonlóan. A kálisalétrom (KNO3) hő hatására hajlamos a nitrogénhez kapcsolódó oxigén leadására. Ebből következően a faszén és salétrom elegye robbanóanyag. Az égésükkor felszabaduló gázok (szénsav és nitrogén), a keletkező hő folytán, kiterjedve, mechanikai munkát tudnak végezni. A lőpor harmadik alkotóeleme, a kén, az égés során keletkező káliummal káliumszulfidot alkot (K2S) és megakadályozza, hogy a káliumból és a szénsavból nagy mennyiségű hamuzsír (káliumkarbonát, K2CO3) keletkezzen, ami a gáznyomást jelentősen csökkentené. Így lényegesen több gáz marad a munkavégzésre, bár a füstképződés nagyobb. A káliumszulfid keletkezése hőt is termel, ami további energiát biztosít. A lőpor kémiájának alapjait a XVIII. század végén kezdték megismerni, amikor felfedezték az oxidáló anyagokat, s azok szerepét a lőpor működésében. Schmidtchen, 1977. 115-116. L. még: Hogg, 1970. 128., McNeil, 1982. 88., Rogers, 1995. 73.
470 A lőporfajták Ruscellumnál: a nagykaliberű lövegekhez, a Falkonettekhez, muskétákhoz és puskákhoz való, valamint a tüzes szerszámokhoz való lőpor. Ruscellum, 1620. II. 6-10.; Furttenbachnál: Karthaune-lőpor a nagy ágyúkhoz, szakállaspor a Falkaunokhoz és szakállasokhoz, finomlőpor a muskétákhoz. Furttenbach, 1627. 6.; Elrichnél: nyolcféle összetételt ad meg, de csak az első hármat nevezi meg: Karthaune- és Schlangen-lőpor, közönséges finomlőpor, szakállaspor. Elrich, 1676. 46.; Miethennél: ágyú-, muskéta- és finomlőpor. Miethen, 1683. II. 54. L. még: Iványi, 1927. 165-166.
Váraink leltáraiban, ugyan sokféle elnevezés alatt, de valamennyi, az imént említett lőporfajta fellelhető: 124 inventáriumban írtak össze ágyúport, 54-ben sza-kállasport, 87-ben puskaport,471 13-ban a felporzásra való gyújtóport, 47-ben pedig Zeugpulvert, amit első lépésben, jobb híján, „szertári lőpornak” lehetne fordítani. Ennek pontos mibenlétére a leltárak figyelmesebb vizsgálata, elsősorban a latin-né-met párhuzamosságok világítottak rá. Murány 1584. évi jegyzékében ugyanis „Pulueris Tormentary, Vulgo Zeug Pulfer” szerepel, Kassa 1662. évi inventáriumában pedig az ágyúport „Stuckh oder Zeig Pulwer”-ként írták össze.472 További bizonyítékul szolgálhat, hogy ugyanazon német leltárban egyetlen alkalommal sem fordult elő az ágyúpor, azaz Geschütz- vagy Stückpulver és „szertári lőpor”, azaz Zeugpulver egymás mellett. Mindebből következően e kifejezés a magyarországi német nyelvhasználatban az ágyúport jelentette. Eger korai leltárai pedig arra utalnak, hogy a puskaport és a gyújtóport esetleg azonosnak tekintették.473
471 Értelemszerűen a puskapor itt valóban a puskákhoz való lőport jelenti.
472 Murány, 1584. 27v., Kassa, 1662. 5r-5v. Három további hasonló eset: Kassa, 1554. 21r., Trencsén, 1557(l). 45v., Trencsén, 1559. 2v. A kassai leltár egy részét ugyanis latinul, egy részét németül írták, s az ágyúpor („Pulueres Bombardarum”) a latin, a „Zeugpulver” a német részben szerepel. A két latin nyelvű trencséni leltárban pedig a már ismertetett jelenség fordult elő: az általánosan használt „Pulueres Bombardici” mellett odébb a latinba magyarázólag beágyazott német kifejezés szerepel: „Jn vasculis 92 pulueris czaigpuluer dicti centenaria 33”.
473 Eger, 1551. 45v., Eger, 1553. 19r., Eger, 1554. 58r.
A felsoroltak mellett néhány esetben az inventáriumok a szemcsék méretével adták meg a lőpor típusát, mint például 1547-ben Szigetváron, ahol 39 mázsa „Ge-khurnndt pulfer”-t, azaz apróbb szemcséjű lőport, illetve 50 mázsa „Grob puluer”-t, azaz durva szemcséjű lőport találtak a biztosok.474 Másutt is gyakorta találkozhatunk a szemcsés lőporral, főként az 1570. évi felső-magyarországi összeírásban, de közelebbről vizsgálva az eseteket azt láthatjuk, hogy ezen kívül, egy kivétellel, csak ágyúport írtak össze.475 Ebből egyenesen következik, hogy ilyenkor a „szemcsés lőpor” a kézi lőfegyverekbe való lőport jelentette. Murány 1558. évi leltárában is „Pulueris Pixidary, vulgo kirn puluer”-ről olvashatunk.476
474 Szigetvár, 1547. 5v., 6r.
475 Babócsa, 1563(n). 2r., Eger, 1570. 6v., Krasznahorka, 1570(n). 12v., Munkács, 1570. 10r., Ónod, 1570. 14v., Patak, 1570. 9r., Szádvár, 1570. 12r., Szatmár, 1570. 4v., Szendrő, 1570. 10v., Szentmárton, 1559. 1r., Szigetvár, 1559. 137r., 139r., 140r., 141v., Tokaj, 1570. 7v. Szigetvár, 1547. 5v.
476 Murány, 1558. 226v.
A 17. század elejétől felbukkan a muskétához való lőpor is, ám mindössze hat alkalommal,477 miközben a muskéták 42 leltárban fordultak elő. E csekély arányból adódóan a muskétapor nem lehetett valóban különálló fajta, noha a korabeli szakirodalom megkülönbözteti.478
477 Lőcse, 1711. 97v., Munkács, 1688(b). 104r., Patak, 1642. 169v-170r., Szádvár, 1605. 259v., Szatmár, 1704. 25v., Szolnok, 1702. 6r.
478 L. a 470. jegyzetet.
Mindezeken túlmenően azonban igen gyakran, 114 (!) esetben, csak általánosságban, egyszerűen porként, Pulverként, pulvisként vették leltárba a lőport. További érdekesség, hogy néhány leltárunkban említik a romlott lőport is.479 Feltehetően azért őrizték meg a tűzfegyverekhez már nem használható lőport is, mert egyrészt, mint azt több korabeli szakember is írja, valamelyest lehetett még rajta javítani,480 másrészt a tüzes szerszámokhoz még így is megfelelt.481 Hogy a romlott lőpor is értéket képviselt, azt Kassa 1570. évi összeírása is bizonyítja: „Vortorbens ZeugPuluer, so noch eroberung ettlicher Gräniz heuser daher gebracht werden 58 Centner 5 Pfund”.482 Tehát nem is kis mennyiségről volt szó, mégis áldoztak Kassára szállítására.
479 Csábrág, 1558. 212r., Eger, 1690. 85v., Kassa, 1552(n). 46r-46v., Kassa, 1570. 3r., Kassa, 1662. 5r-5v., Szatmár, 1570. 4v., Szatmár, 1660. 395v., Szendrő, 1690. 495r. Miethen a lőpor legnagyobb ellenségének a nedvességet tekintette. Miethen, 1683. II. 75-76. L. még: „Ein groß Quantitet in 3 gewelbeen ligendes Vndt in feücheten Cassamaten verdorbenes, Türkhischer Pulffer, ...”. Eger, 1690. 85v.
480 Dilich, 1967. 462., Furttenbach, 1627. 10-11., 14., Miethen, 1683. II. 62. Az inventáriumokban is van erre vonatkozó adatunk: „Puluis vetus, quem dominus Zarkandy reformare fecit, Centenaria 20.” Eger, 1558. 117r. L. ugyanezt még: Eger, 1560. 9v.; „Tunnellae pulueris tormentary per Jlleshazium restitutae No 2.” Csábrág, 1603. 2v.
481 Csábrág, 1558. 212r.
482 Kassa, 1570. 3r.
A különböző lőportípusok azonban nemcsak a szemcsék méretében, hanem összetételükben is különböztek egymástól.
