2.1 Az inventáriumok felvételének gyakorlata
2.1 Az inventáriumok felvételének gyakorlata
Azt, hogy egy inventáriumot miként kell elkészíteni, tulajdonképpen semmi sem szabályozta, legfeljebb a szokás, a hagyomány, amely azonban széles körben elfogadottnak tűnik. Olyannyira, hogy a nyugat-európai hadszertárak összeírásai legfeljebb a bennük felsorolt fegyverek mennyiségében térnek el a magyarországiaktól, formájukban alig.44 A inventáriumok felvételének körülményei, célja, időpontja, az összeírást végző személyek neve többnyire az iratok elején álló hosszabb-rövidebb címből tudható meg, olykor pedig záradékban olvashatók. Várleltárakat feltehetően valamelyes rendszerességgel45 készítettek a nyilvántartás frissítése végett, vagy akkor, amikor az adott erődítmény harci cselekmények folytán, vagy tulajdonosváltás miatt gazdát cserélt. A leggyakoribb eset az ismétlődő állapotfelmérés.
44 Neumann, 1992. 110-115.
45 A két leltár felvétele közt eltelt idő meghatározása kapcsán legalábbis elgondolkoztató egy 1583-ban készült trencséni hiánylista fejléce: „Defectus eorum, quae ex inuentario illo uetere arcis Trinchiniensis, cum quo arx ipsa Trinchiniensis, anno Millesimo Quingentesimo Sexagesimo quarto assignata fuit Magnificae quondam Margaretae Zechy, desiderata sunt in noua inuentatione, quae facta est Vigesima tertia die mensis february Anni MDLxxxiij, quo die ipsa eadem arx assignata est in inscriptione, manibus Magnifici Domini Emerici Forgach.” MOL MKA E 156 U et C. Fasc. 96. No. 5. fol 34r. Elképzelhető, hogy a két időpont között nem készült leltár? Megjegyzem, épp e két időpont közötti időszakból nem áll rendelkezésemre trencséni várleltár. Vagy csupán arról van szó, hogy az utóbbi átadás-átvételkor az előző átadás-átvételkor keletkezett inventáriumhoz viszonyították a helyzetet?
Az összeírást elrendelők céljától függően készülhetett: 1.) puszta tüzérségi leltár, amely kizárólag az adott vár lövegparkját mutatja be (Érsekújvár 1685, Kassa 1640, Murány 1649, Szatmár 1600); 2.) a vár fegyverzetének egészét (tüzérség, kézi lőfegyverek, hidegfegyverek, muníció) felölelő lista (Fülek é.n., Sümeg, 1571), vagy 3.) a fegyverzet felsorolásán túlmenően további, főként a várgazdaság működésének adatait tartalmazó inventárium (Eger 1551, 1553, 1554, 1555, stb.).
Az inventáriumokat döntő többségükben az egész erősségre kiterjedően vették fel. Elsősorban a nagyobb várak, központok esetében azonban többször megtörtént, hogy csak a hadszertárról (Zeughaus, domus armamentaria, cejkház) készült egy külön leltár, amelyből így hiányoznak a védműveken felállított fegyverek.46
46 Ilyenek például Győr, illetve Kassa 17. századi leltárai.
A leltározást rendszerint a vár tulajdonosa rendelte el, a királyi várakban az uralkodó vagy a kamara, a magánvárakban értelemszerűen a birtokos. Ennél azonban sokszorta fontosabb lenne, s az inventáriumok értékének, tartalmuk megbízhatóságának egyik fokmérője lehetne, hogy kik végezték e tevékenységet: szakemberek, vagy laikus hivatalnokok. Szerencsére a legtöbb inventáriumban megtaláljuk az összeírók nevét, s általában titulusukat is. Ám felkészültségüket nem könnyű megítélni, eltekintve a konkrétan megnevezett hozzáértő személyektől (hadszertárnok, tűzmester, stb.), hiszen pl. egy várbeli udvarbíró, számvevő, stb. akár hadfelszerelési szakemberré is válhatott az évek során. Ebből adódóan sok esetben éppen fordítva működik a dolog: a szakszerűen elkészített leltár igazolja vissza az összeírók hozzáértését.
Összesen 144 leltárban adták meg az összeírókat, s ezekben 272 személy szerepelt, összesen 356 említésben. A 272 személy közül 64-ről puszta nevükön kívül eddig semmilyen közelebbit nem tudtam megállapítani. 218 összeíróról közölte a forrás, hogy kinek a szolgálatában állt az illető, midőn a leltár készült. Eszerint: 92 fő az adott vár, 70 fő az uralkodó, 18 fő a Magyar Kamara, 16 fő egyházi, 14 fő a vármegyék, 3 fő a Szepesi Kamara, 2-2 fő az erdélyi fejedelem és a földbirtokos, 1 fő pedig a Máramarosi Kamara szolgálatában állt.47 Az említettek között a bizonyosan szakértőnek tekinthető személyek (hadszertári alkalmazott, tűzmester) száma csupán 25 fő (30 említésben), de, mint mondottam, a várbeli tisztségviselők is nagy valószínűséggel ilyennek vehetők.
47 E beosztás persze sok bizonytalanságot hordoz magában, mivel az inventáriumok fejlécének megfogalmazása olykor nem teljesen egyértelmű. A személyek és tisztségeik azonosításához felhasznált művek: Kenyeres, 2002. 833-872., Nagy I., 1857., Pálffy, 1997.
Az inventáriumokat rendszerint az előző leltárral összehasonlítva – tehát annak szövegét és számait másolás közben az adott pillanatban érvényes állapothoz igazítva – vették fel. Erre utal sok esetben a hasonló szerkezet, vagy a tételek azonos sorrendje.48 Így például az 1554 decemberi kassai leltárban azt olvashatjuk, hogy az a februárban felvett jegyzék szó szerinti másolata.49 A másolás tényét néhány alkalommal konkrétan ki is jelentették az irat bevezetőjében, mint például az 1647. évi kassai összeírásban: „Dießes Jnuentarium ist den Andern Jnuentarium Nach abge-schriben wordten, ...”.50 Különös eset Ónod 1669. évi leltáráé, amelyet szó szerint bemásoltak az 1676. december. 1-én kelt inventáriumba, és az összeíró erre vonatkozólag megjegyezte, hogy „ez ideigh Micsoda Ualtozások Löttek, nem Circalhattam ki, sem Ezekben Valo Erogatiokat, mjvel Nemet officerek keze alat és dispositio-jaban vadnak á Rébelliotol foghva”.51
48 Erre a legjobb példát Pozsony 16. század végi leltárai szolgáltatják, ahol sok esetben még a számadatok is megegyeznek (l. az 5. sz. Mellékletet), de Kassa 17. századi inventáriumaiban is felfedezhető a másolás nyoma.
49 „Reuisio artelariae et bellicarum munitionum Sacrae Regiae Maiestatis Cassouiae existentium, nouißime facta mense Decembri Anno 1554. secundum inuentarium eodem anno Mense Februario factum et conscriptum, per Com-missarios eiusdem Sacrae Regiae Maiestatis, dominos Joannem Desewffi et Andream Tharnoczj.” Kassa, 1554. 16r.
50 Kassa, 1647. 43r. L. még: „Jnuentarium omnium municionum, Bombardarum, puluerum, Globorum, aliorumque armorum, et insrumentorum in arce Thrinchiniense existentium, per dominos comissarios Anno 1557 primitus conscriptum, ac tandem per Magnificum dominum Franciscum Thurzo 1559 mense Junio correctum.” Trencsén, 1559. 2r.
51 Ónod, 1669. 47r.
A másolás következményeit az 1647., 1650., 1662. és 1669. évi kassai összeírások illusztrálják legjobban. Bár a megjelölt időpontok között felvett jegyzékek hiányoznak, többek között a lövegek leírásának szinte szó szerinti ismétlődése arra mutat, hogy ez a gyakorlat évtizedeken át tartott. Példaként álljon itt egy összehasonlítás a Pórtánc – német nevén Bauertanz – nevű ágyú52 leírásairól, amelyben megfigyelhető, hogy a löveg állandó paramétereit tartalmazó első szövegrész a huszonkét év alatt nem változott:53
52 Erről a lövegről Takáts Sándor a következőket írta: „Az ágyúk [ti. amelyeket Izabella királyné öntetett] között első helyen szerepel a pórtáncz nevű, százhúsz mázsát nyomó nagy ágyú. ... Roppant súlya miatt nehezen volt használható. Nagyida alatt meg is repedt s e miatt újraöntését rendelték el, mégpedig úgy, hogy ezentúl csak 75 mázsát nyomjon. Az öntés 1561-ben meg is történt. ... Ez időtől fogva a XVII-ik század végéig a pórtáncz (Ferdinánd és Kassa czímerével) mint 93 mázsás, 40 fontot vető kartaun szerepel.” Takáts, 1908b. 132. Nagyida ostromára azután került sor, hogy 1556 júliusában Ferdinánd király Kassa védelmére küldte Wolfgang Puchaim seregét, félvén, hogy az az év tavaszán bekövetkezett tűzvész miatt legyengült védelmi képességű várost Szapolyai János elfoglalja. Puchaim, némi várakozás után, a Szapolyai pártján álló Perényi Gábor nagyidai erőssége ellen vonult, amelyet 20 napi küzdelem után, a védők muníciójának elfogytával, elfoglalt és lerombolt. Sziklay-Borovszky, 1906. 111., Bánlaky, 1940. XIII. 410.
53 Sorrendben: Kassa, 1647. 44r., Kassa, 1650. 2r., Kassa, 1662. 2r., Kassa, 1669. 2r.
1647
|
Die Erste Carthaun ist der Pawren Tantz genandt mit Kayser Ferdinandj Vndt der Stadt Caschaw WaPPen, gegoßen durch Frantz Jllenfeldt Anno 1561, schiesst 40 lb Eißen, Wigt 93 Centtner seiner Kugl lang 22 1/2, oder Ellen 6 1/4 in seinen beschlagenen gefäß auf Rödern, sambt den ladtZeug.
|
1650
|
Die erste Cartaun der Pawern tanz genandt mit Khayser Ferdinandi Vnndt der Statt Caschaw wappen, gegossen durch Franz Jllenfeldt Anno 1561 Schiesst 40 lb Eißen wigt 93 Centner, seiner Kugl leng 22 1/2 ist in der mündung vornen grubig ligt in ihrer beschlagenen Lauetten sambt den ladtzeug.
|
1662
|
Die Erste Cartaun der Pauertantz genandt mit Kayser Ferdinandi vnndt der Statth Caschau Wappenn gegossen, durch Franz Jllenfeldt Anno 1561. Schist 40 lb Eyßen wigt 93 Centner seiner Kugel Lang 22 1/2 ist in der mindung Vornen grubig ligt in ihrer beschlagener Lawetthen Sambt newen Redern Vnndt Ladtzeig.
|
1669
|
Die erste Carthauna der Pauren tantz genandth mit Kaysers Ferdinandj vnndt der stath Wappen, gossen durch Franz Jllenfeld Anno 1561. schiest 40 lb eyssen wigt 93 Centner seiner Kugell lang 22 1/2. ist in der Mündtung forn grübig, Ligt in ihren beschlagenen gefäsß, sambt axe vnndt räder vnndt lathZeüg
|
A probléma itt leginkább az, hogy utólag már nem lehet megállapítani, azért másolták a leltárakat egymásról, mert valóban nem történt változás, avagy mert nem fordítottak figyelmet a készletek ellenőrzésére, magyarán, lusták voltak utánajárni.
A korábbi listák alapul vétele mindemellett számos hiba forrásául szolgált. Többször találkozunk olyan eltérésekkel, amelyek csak azzal magyarázhatók, hogy az írnok rosszul másolta, vagy sokkal inkább félrehallotta a diktált szöveget.54 A következő két összehasonlítás, amelyhez szintén az említett kassai leltárakból, a nem fegyver jellegű anyagok közül vettem példát, szintén ezt igazolja.55
54 A tüzérség adataira vonatkozóan mindezt jól szemlélteti a Domokos, 1997. 718-727. táblázata, amely a Kassán összeírt löveganyag teljes körű áttekintését tartalmazza (az eltéréseket a vastagon szedett szöveg mutatja).
55 Sorrendben: Kassa, 1650. 6v., Kassa, 1662. 8v., Kassa, 1669. 8v., Kassa, 1647. 50v., Kassa, 1650. 7v., Kassa, 1662. 8v., Kassa, 1669. 10r.
1650
|
„11 Kupfferne Formb Pleech Zum bley gissen”
|
1662
|
„Elwf kupferne Form blech So man braucht Zum Bley giessen No. 11.”
|
1669
|
„Küpfferne Form Zue blehgiessen 10.”
|
1647
|
„Ein Eißerne Veldtpfannen for [für!] die Schmidt ins läger Jdest No: 1:”
|
1650
|
„1 Eißerne Veldtpfann Vor die schmidt inß leger”
|
1662
|
„Ein grosse Eyserne Pfanen führ die schmidt vor ein Esß im fahl Zubrauchen”
|
1669
|
„Ein grosse eysserne Pfanen vor ein Esch in Feld Zu gebrauchen”
|
Átírási hibák természetesen akkor is előfordultak, amikor egy adott inventáriumról több másolatot készítettek. Így pl. az 1552. január 15-i német nyelvű kassai jegyzékben még Frosch néven említett Scharfetindl típusú löveg már az irat végén található összesítésben, illetve a január 17-i latin leltárban is Fiasch és Fyas alakban olvasható.56
56 Kassa, 1552(n). 44r., 52r., Kassa, 1552(l). 12v.
Néhány alkalommal az is előfordult, hogy nem is készítettek újabb iratot, hanem a korábbi jegyzékbe javítottak bele, Ennek a módszernek legszebb példája Nyitra eredetileg 1587-ben készült összeírása, amelyet 1596-ban újból felhasználták. Itt egyben az előző és az új állapotokat is összehasonlították, mivel párhuzamosan a régi mellé írták az aktuális adatokat.57 A többi javított leltárban rendszerint csak néhány tételhez fűztek megjegyzést a mennyiség változásával, vagy a tárgyak hollétével kapcsolatban.58 E javítások egy kivételével mindig idegen kéztől származnak, ami persze jelentheti azt is, hogy nem újbóli felhasználásról, hanem egy egyszerű kontrollról volt szó. Olyan utólagos „hibaigazításra” is akad példa, amikor csupán az adott tételt pontosította utóbb valaki.59 Találtam két olyan inventáriumot is, amely eleve úgy készült, hogy a korábbi állapothoz képest adták meg az aktuális mennyiségeket.60 A forrásfeldolgozó számára, ha ez utóbbi kettő nem is, de a többi meglehetősen problematikus, hiszen nehéz eldönteni, hogy melyik állapotot tekintsük mérvadónak. Mindenesetre a feladatot nem lehet uniformizálni, hanem az egyes iratok vizsgálatakor lehet csak eldönteni, mi a helyes eljárás.
57 MOL MKA E 156 U et C. Fasc. 77. No. 17. fol. 99r-110v. Az egészben az a legérdekesebb, hogy mindkét időpontból rendelkezünk még további példányokkal is. Ám míg ez az újból felhasznált leltár összesítő típusú, addig a többi, mind az 1587-es, mind az 1596-os, bejárással felvettek, továbbá a fejlécük is eltér egymástól.
58 Sáros, 1568., Sáros, 1606., Sáros, 1608., Szádvár, 1596., Szentgyörgy, 1560., Trencsén, 1557(l)., Tren-csén, 1559.
59 Győr, 1562., Eger, 1560., Fogaras, 1632., Kassa, 1650., Munkács, 1573., Regéc, 1644.
60 Szigetvár, 1547., Trencsén, 1535.
Az inventáriumok gyűjtése során többször megtörtént, hogy egyazon várról ugyanazon időpontból kettő vagy több példány is előkerült. Feltehető, hogy ez a gyakorlat összefüggésben állt azzal, hogy kik és ki(k)nek a megbízásából végezték az összeírást. A biztosok olykor külön is hangsúlyozták, hogy az adott leltárt több példányban készítették el.61 Néhány alkalommal a két inventárium két különböző nyelven készült,62 s a Gyulán 1561-ben és Murányban 1550-ben felvett német nyelvű jegyzéket a Kriegsarchivban, illetve a Hofkammerarchivban, a latin nyelvűt Magyar Kamara Archívumában leltem meg. Más esetekben a nyelv ugyan azonos, de az egyidőben felvett két leltár hasonlóképp az említett két helyen található.63 Nyilvánvalóan a hivatkozott eseteken kívül máskor is előfordult, hogy a Haditanács és a Magyar Kamara számára egyaránt készítettek egy-egy példányt az adott vár leltárából.
61 „Jnuentary des Geschuz, Munition Vnnd PawZeug in Babotscha, So de[n 10. tag August ??] Jm 58ist, durch mich, Hannsen Victor von Stampp, Römischen Khayserlichen Majestät Trabannten Haubtman, Vnd Hansen Rebey, Jr Khayserlichen Majestät etc. dienen, Als verordente Comissarj, vnnd durch Pernesy Fergasch, Haubtman daselbs, Verfertigt, Jme Haubtman Auch Zwaj Ains, ain Teutsch, das Ander Lateinisch, gleichlauttendt von Vnns Verfertigt, Zuegestellt worden, 1558.” Babócsa, 1558. 1r. „Dessen Zu vrkhundt sein diser Jnuentary Zway gleichlauttunde aufgericht vnd mein Marx Weidenfelders, Römischer Khayserlicher Majestät etc. Obristen Zeugmaister Ambts Jn Ober Hungern Leüttenandts vnd Geörgen Jllenfeldts dan Hannsen Röbers Zeugwarthen Pedtschafften vnd handtschrifften verferttigt worden.” Szádvár, 1600. 128v.
62 Ezek: Babócsán 1563-ban német és magyar, Gyulán 1561-ben, Kassán 1552-ben, Murányban 1550-ben, Sárosban 1557-ben, Trencsénben 1557-ben német és latin.
63 Ezek: Léva, 1558, latin, Munkács, 1573, latin.
