A létszámról
A létszámról
Mivel az összeírás minden katonánál gondosan feltüntette a szolgálatba való be-, illetve az abból való kilépés időpontját, a számítógép az adott időszak bármely tetszőleges hónapjában meg tudja adni bármelyik érintett vár őrségének létszámát. Sőt, kívánság szerint, a kiválasztott időpontban szolgálatot teljesítőket név szerint is felsorolja.
Bár érdekes lenne, az egyes várak létszámingadozásait külön-külön most nem elemezhetjük, így csak a feldolgozás során tapasztalt legérdekesebb jelenségekre hívnám fel a figyelmet.
Az első meglepetés a létszámingadozás mértékének vizsgálata során ért. Megdöbbentő, hogy bár a katonák állandóan jöttek-mentek, tehát az őrség bizonyos százalékban folyton cserélődött, a helyőrségek létszámai – és ebből következően a várkerület egészének ereje – gyakorlatilag állandó maradt. A kerekítve kb. 1300, illetve 1637-től kb. 1500 főnyi összlétszám ingadozása csak nagyon ritkán lépte át egy kb. 25–30 fős intervallum határait, ami összességében csupán 2%-nyi ingadozást jelent. (Lásd 2–2e diagram.)
1633 és 1640 között mindössze két esetben fordult elő nagyarányú létszámváltozás.
Az első 1633 augusztusában következett be (lásd 2. diagram). Ekkor a létszám az átlagosnak nevezhető ingadozás csaknem tízszeresével csökkent. Az bizonyos, hogy nem járvány, nagyobb ütközet vagy katonai vereség apasztotta így le a létszámot, hiszen az összeírás csak 28 halottról tud, míg a kilépettek számát 237 főben adja meg (lásd 3. diagram). A várkerület ekkor katonaságának több, mint 20 százalékát vesztette el, amiből csak két százalékot tesz ki a halottak száma. A kilépési hullám különösen súlyosan érintette Pölöskét, ahol az őrség 41 (40,7)%-a távozott. De Keménd 38 (37,5), Szentgrót 28 (28,3), Zalabér 27 (26,92)%-os létszámcsökkenése is 103jelentős mértékben gyengíthette a körzet védelmi képességeit (lásd 4. diagram). A kilépés, illetve a létszámcsökkenés elsősorban a gyalogságot érintette. Váranként a gyalogságnak átlag 27 (27,28), a lovasságnak pedig 12 (12,47)%-a lépett ki. De Pölöskén gyalogság 75 (74,57), Lövőn 37 (36,84) Szentgróton 29 (28,57)%-a hagyta el a szolgálatot. Ez természetesen megváltoztatta az egész kerület csapatnemi megoszlását is. A lovasság részaránya 38-ról 40%-ra emelkedett (lásd 5–5a diagram).
Bár szeptemberre már sikerült a létszámveszteségnek csaknem 40 százalékát pótolni, az összlétszám 1637 augusztusáig, Körmend csatlakozásáig soha többé nem érte el az 1633 júliusa előtti létszámot.
A másik nagy változást, mint az már az előzőekből is kitűnt, a körmendi helyőrség felállítása jelentette (lásd 2d diagram). Körmend hivatalos csatlakozása a védelmi rendszerhez összességében mintegy 17%-nyi létszámnövekedést eredményezett. A katonaság száma ettől az időponttól kezdve ismét elérte, sőt átlagban kb. 100 fővel meg is haladta az 1633 júliusa előtti létszámot.
A körmendi helyőrség felállításának magyarázata feltehetőleg az ifjú Batthyány Ádám főkapitányi kinevezése volt, ám az 1633 nyarán bekövetkező nagy létszámzuhanás okát egyelőre nem ismerjük.
