III. DE OBJECTIS OECONOMIAE PUBLICAE | Deák Ferenc munkái

III. DE OBJECTIS OECONOMIAE PUBLICAE

QUOAD ARTICULUM I.
Respectu coloniarum48

A köz-gazdálkodás tárgyairól. Ami az I. cikkelyt illeti, a jobbágyok tekintetében.

Jóllehet egy földes- és birtokos urat sem lehet magános tulajdonnak megsértés[e] nél-kül arra kötelezni, hogy akár már jobbágyok által lakott helységét még több jobbágyokkal szaporítsa, akár pedig az eddig népesedés nélkül való, s nem az ő tulajdon cselekedete alatt néptelenedett pusztáját jobbágyüléseknek kiadni tartozzék; ha mind-azonáltal akár a királyi kamara a kormányozása alatt lévő felette számos, és igen bő kiterjedésű pusztáit, akár más magános földesurak is az ilyes birtokokat a közjó tekéntetéből jobbágyülésekre osztani, s azokba jobbágy lakósokat helyheztetni kívánnak, az ugyan nékiek nemcsak tökéletes szabadságokba lenni hagyatik, hanem mind az ország erejének nevelésére szolgáló cselekedetek, különös dicséretre is érdemesíttetik, ezen tekéntetben és esetben mindazonáltal, minekutána mind a nemzeti nyelvet, mind bizonyosan magát a nemzetiséget is a lehetségig előmozdítani a törvényhozó testnek, valamint egy részről nemzeti jussaihoz és hatalmához tartozik, úgy más részről legszorosabb tisztében és kötelességben áll, nem látszik az országos kiküldöttségnek azon vélekedése, melynél fogva a törvényben az új népesedésnek hazai, vagy külföldisége felöl említést tenni tartózkodik, elfogadhatónak lenni, mert ugyanis az 1723-i 103. törvényágozat49 a külföldről ezen országba leendő telepedéseket csak azon okból engedte meg akkor, mivel a nem igen sokkal előbb számos évekig tartott török harcolások és véres pusztítások által az országbéli népesedés nagyon megfogyva lévén, ezen fogyatkozásnak kipótlására elkerülhetetlen volt a külföldről beédesgetett népség, de már egy századon túl a hazában is, és kivált annak némely részeiben annyira megszaporodott a lakosoknak száma, hogy nem szorulván többet a külföldre, a hazai polgárokból is lehet új telepedéseket szállítani, azért a törvényben 23világosan tétessék ki, hogy ezen új népesítés és jobbágyülési szaporítás egyedül csak a hazai lakosokból, és semmi esetre is a külföldiekből ne történjék, mégpedig a hazaiakból is a törzsökös50 nemzetség fenntartása és terjesztése kedvéért mindenekelőtt született magyarok alkalmaztattassanak, s ahol egészen magyarokat találni nem lehetne, a magyarok közé vegyítendő más nyelvet beszélő honiak is béfogadtassanak, úgy azonban, hogy az új népesedésnek nagyobb része magyar lévén, a többi új lakósokat is a magok nyelvekre és szokásaira vezessék és szoktassák, s azoknak azonnal mind lelkipásztor, mind mester is magyar nyelvet értő és beszélő ember adassék és rendeltessék, amidőn pedig a helytartótanács útján lett köz kihirdetés után is, elegendő számú magyarokat találni nem lehet, a vármegyének erről adott bizonyságlevele mellett a helytartótanács különösen engedelmet adjon, hogy a népesíteni akaró más idegeneket is telepíthessen.

Az 1723:103. tc. az ország betelepítéséről, benépesítéséről rendelkezett.

Értsd: tősgyökeres.

A javallott 2., 3., és 4. törvényekre semmi észrevétel.

QUOAD ARTICULUM V.
De meliore agrorum, et pratorum usuatione51

Ami a földek és a rétek jobb hasznosításáról szóló V. cikkelyt illeti.

Hogy a mezei gazdaság s nagyobb előmenetelére szolgáljon az, ha minden birtokos a maga tulajdon rétjeit és földjeit önnön tetszése szerint szabadon és megszorítás nélkül mívelheti, kétséget nem szenved, de ha viszont a közbirtokosságokban a földes- és birtokos urak között fennálló kölcsönös függéseket tekéntjük, kivált ha a marhate-nyésztést oly öszveszorult határokban, melyekben a rétek a törvény által megengedett időszakaszokban, úgy a parlagok is elkerülhetetlenül szükségesek a marha legeltetőnek használására, méltó figyelembe vesszük; nem lehet némely oly megszorító rendszabásokat nem tenni, melyeknél fogva mind a rétek, mind a parlagok és tarlós me-zők annak idejében a magányos önkényes használás alul ki ne vetessenek, és azért ha csak a marhatenyésztésnek mint a mezei gazdaság szinte egy főbb ágának azon határban egyszerre és egészen végét szakasztani nem akarják az illető birtokosok, a minden kivétel és bizonyos rendszabások nélkül való szabad használását a földeknek és réteknek a közbirtokosságokban törvény által megállapítani talán a hazára nézve némelykor több káros következéseket hozhatna mint hasznot, minthogy oly terméketlen határokban, hol a mesterséges szüleségnek52 termesztésére csak nagy szorgalommal elkészített, és gyakran bőven trágyázott föld lehet alkalmatos, és ahol az ilyképp elkészített föld kevés lévén, a gazda soha annyi szüleséget nem termeszthet, 24mely azon számú marhának táplálására és nevelésére szükséges, mennyi a legelőkön szabadon tenyésztetik, kérdésen kívül sokkal kevesebb marha is fog a mezei gazdák által közemésztés alá neveltetni mint előbb, amíg a rétek egy részben, s a parlagok másrészben a legeltetőnek pótolására igen hasznos eszközül és pótolékul szolgáltak.

Takarmánynak.

Továbbá magok a birtokosok között is nem kevés ízetlenségeknek ád ez okot, minthogy megtörténhetik az, hogy egy határnak több fordulatai közül az egyikben némely közbirtokos társ nevezetes földjeit bévetvén, akkor, amidőn a többi közbirtokosoknak földjeik körülötte közlegelőül szolgálnak, azokat magános hasznára alkal-maztatja, de a többi fordulatokban még némely legeltetés alá engedett földjei maradván, azoknak örve alatt szinte a maga marháit is a többi közbirtokosok parlagjain legelteti, s mivel proportio53 a helységbe nincs, és így azt, ha jár e a szabad földjeinek kiterjedéséhez képest még annyi marhájára legeltető, vagy már azt úgy is igazságtalanul terhelvén, a szabad használás alá foglalt földjeire még kevesebb legeltető járna, kitudni nem lehet, már itt sérelem és ízetlenség okoztatik általa a többinek. Megtörténhetik az is, hogy a szántóföldek fordulatai között lévő némely lapányosabb részek, amidőn azon mező, hol ezen részek helyheződnek, vetés által elfoglalva tartatik, nem úgy mint szántóföldek, hanem mint kaszáló rétek használtatnak birtokosaik ál-tal; akik ezen javallott törvénynek engedelmével akkor is, midőn azon egész fordulat nincsen elvetve, következve ezen réteknek használt darabok is közlegelőül szolgálhatnak, békerítvén azokat, minden esztendőben kasza alá vehetik, el lévén tudniillik ők is könnyen a többi azon határbéli réteknek legeltetésétől, minthogy azokon úgyis Szent György naptól fogva Szent Mihály napig54 minden legeltetés tiltva van, és így se ők, se más is azokat ezen idő alatt nem legeltetik, amely idő alatt pedig a szénát és sarjút könnyen letakarhatják róla, holott az általok ilyenképp békeríttetett rét a többi közbirtokosság által a szántóföldek között elszórva lévén, csak föld, és így az engedett időben szabad legeltető természetében nézettetett s használtatott mindég, és ez egy új sérelem. Megtörténhetik az is, hogy (elmellőzvén itt azon sok gyűlölségeknek említését, melyek a nem elegendő erősen készült mentő kerítéseken betörő marhák behajtása, és szokatlan zsarolások miatt erednek) némely a közbirtokosok káraiknak foganatosabb elmellőzésére vagy rétjeiket valamely vízjárásban, vagy szántóföldjeiket valamely dombos helyen árokkal kerítenék körül, mely az első esetben az árvizet magában vévén, a szomszéd rétjére vezethetné, és azt eliszapolhatná, a másik esetben pedig a lerohanó zápor ereje a dombról nyert sebesebb esete által az árkot mindég mélyebbre ásván, mint a köztapasztalás bizonyítja, a szomszédnak eddig kár nélkül állott szántóföldjét is bedöntené és magával ragadná, s árkokkal és vízmosá-sokkal eltöltvén, későbbre egészen haszonvehetetlenné tenné. Mivel azonban más 25oldalról is tekéntve a dolgot, senkit a maga tulajdon birtokának igazságos használásától eltiltani nem lehet, a törvényben világosan fejeztessék ki az, hogy senkinek egy, két, vagy több darab földjeit és rétjeit magános haszon alá a közlegelő alul úgy elfoglalni nem szabad, hogy a többi fennhagyottaknak színe alatt a többinek pusztán fekvő szántóföldjeit vagy rétjeit előbbi mód szerint marháival legeltethesse, hanem mihelyest eddig szokásban nem volt ilyes magános használatú foglalásokat tesz, azon-nal semmiféle marhájával is a többi szántóföldekből vagy kaszálókból álló szabad legeltetőt használni hatalmában ne legyen, s ha azt mégis használná, marháit a többi közbirtokosok annyiszor, mennyiszer minden hatalmasságbéli büntetés nélkül leverettethetik; úgy továbbá a szántóföldek között elszórva helyheztetett kaszálók min-dég csak azon természetet vegyék magokra az eltilthatásra nézve, milyennel bír azon egész fordulat, melyben azok helyheződnek. Mégis ha valamely közbirtokos jobbágyainak akár ökör, akár csordabéli vagy sertés marhái a szabad mezőt, ha csak némelykor is járják, s ha a köz pásztortartás miatt járniok is kell, azonnal ő semmi ma-gános használás alá való foglalásokat ne tehessen, ellenben ha sem maga, sem jobbágyai is a szabad mezőt vagy réteket soha legkevesebb marhával se járatják, akkor a törvény javallata szerént tökéletes szabadságában álljon a földek és rétek használása és bekerítése olyformán, hogy ezen kerítéseket jól és oly erősen tetesse meg, hogy ha azoknak rossz voltok miatt a marhák a szabad mezőn legeltetve betörhetnek és kárt tesznek, azt neki senki megtéríteni köteles ne legyen, úgy szinte dombos helyeken, vagy nagyobb vízjárásokban, ahol káros pusztításoktól lehetni tartani, árkokkal való kerítéseket tennie, a kár megtérítésének büntetése alatt szabad ne legyen, egyébaránt ezen javallott törvénycikkelynek a marhacsapás és itatás végett engedni kellő helynek és térségnek megrendeltetése, és többi rendszabásai eránt hozott végzése áll.

Arányosság.

Április 24-től szeptember 29-ig.

A 2. §-nak rendelése oda is kiterjesztessék, hogy a határban valamely a közjóra szolgáló intézeteket tenni, valamely károkat okozni szokott patakokat regulázni55, szükséges töltéseket építeni, valamely közös épületet a közbirtokosságban haszonbérben kiadni, hasznos és szükséges új utakat metszeni, s akármi a közösön, s a közjóra célzó tilalmakat tenni akarna a nagyobb része s többsége a közbirtokosoknak, azt egynéhány makacs közbirtokos soha se akadályozhassa, hanem ezen a többség által megállapított intézet mindenkor teljesítésbe menjen; mivel pedig a közbirto-kosok többsége alatt még nincs egészen valóságos értelme annak megállapítva, hogy azon rész tegye-e a többséget, mely számmal több, vagy az, mely bár kevesebb számú, de nagyobb birtokkal bír, ugyanazért ezen egymás között könnyen támadható kérdéseknek, és ezekből eredhető viszálykodásoknak eligazítására a törvényben kifejeztetni jónak ítéltetik az; hogy ahol mind a birtokra, mind a számra nézve együtt a többséget minden további okoskodások nélkül nyilván és valóságosan kilátni lehet, 26ott ezen többségnek akarata (egy két ellenkező birtokosnak megátolkodott ellenkezése nem használván) tüstént, mégpedig úgy vétessék teljesedésbe, hogy ha ezen el-lenkezőknek földjein vagy rétjein kellene akár a canalisokat56, akár az utakat vagy töltéseket keresztül vezetni, azokat okvetetlen elszenvedni köteleztessenek, s ha azokból nékiek hasznok eredend, a költségekhez is járulni fognak, ha pedig viszont valamely sérelmek vagy károk következhetnék utána, akár azok által, kikre azon munkából haszon háromlik, mindenesetre megtérítendő leend, s a feljebbírt többség intézetének teljesedését akadályozók ellen akár a sommás rövid visszahelyheztetés-béli per, akár a nemes vármegyének politicus úton57 hozott végzése oltalmul szolgáljon, ahol pedig valamely közös elhatározásnak és intézettételnek végrehajtására nézve oly nagy hasonlás volna a közbirtokosok között; hogy azok a többséget magok között meghatározni nem tudnák, mivel könnyen megeshetnék az, hogy a kisebb birtokosok számmal sokkal többen lévén, az egy vagy egynéhány nagyobb bir-tokosnak tetemes sérelmével kívánnának voksaik többsége által némely intézeteket kivinni, de viszont megtörténhetik az is, hogy a nagyobb birtokos birtokának terjedése tekéntetéből, élvén a többségi jussal, szegényebb sorsú közbirtokos társait csak azért is nyomni óhajtaná, hogy vagyonokat velük megunatván, azokat tulajdonának szerezhesse meg; már ily öszveütközésében a két rendbéli különböző voksoknak a nemesi és közbirtokossági helységekben mindenkor a vármegye elejbe terjesztessék az intézet alá veendő kérdés, mely egy evégre kiküldendő kirendeltség által megvizs-gáltassék, s ha az bizonyos egyeztetés által a feleknek nevezetesebb részét egy értelemre bízni nem tudná, azt vizsgálja meg, ha a kérdésbéli intézet a birtokosok nagyobb részének hasznára van-e vagy sem, s ha azt hasznosnak látni, s egyszersmind tapasztalni fogja, hogy legalább fele, s a józanabb része a birtokosoknak kívánja azon intézetet teljesedésbe vetetni, akkor ezen kirendeltség a többséget ezen hasznos cél-nak elérésére határozza el, s a vármegyének jelentse be, melynek helybenhagyása után az tüstént teljesíttessék is, s ezen rendszabások az első § alatti itatáskutak, utak, és magános használás eseteire is kiterjesztetnek.

Szabályozni.

Csatornákat.

Hatósági úton.

A 4. § az urbariális munkára tett észrevételek szerint fogadtatik el.

27QUOAD ARTICULUM VI.
De praecavendo sylvarum defectu58

Ami az erdők fogyatkozásának elhárításáról szóló VI. cikkelyt illeti.

A 2. §-ra nézve észrevétel adja elő magát, hogy mivel a Hármoskönyv 3. részének 33. cikkelye59 csak a jobbágyokat rendelné azon büntetés alá vettetni, mely szerént a fa-lopásban tapasztaltatott tolvaj minden nála lévő vagyonától, marhájától és szekerétől örökre megfosztathatik, a gyakori tapasztalás pedig bizonyítaná, hogy nem egyedül a jobbágyok, hanem minden más földesúri törvényhatóság alá nem tartozó nemtelen személyek, de még sok nemesek is károsabb erdőbéli fatolvajlásokat követnek el; ezen károknak meggátlására célarányos volna ezen 3. rész 33. törvénycikkelyét a falopó akármi sors és rendbéli ember vagyoninak, melyek a tolvajlás alkalmával nála találtatnak, tüstént leendő elvesztésére, azon esetre, ha a tolvaj nem közbirtokos, egy-úttal azon erdőben; mivel ez eránt más törvények állanak fenn; kiterjeszteni, ki ha az általa okozott kárt ez szerint ki nem pótolná, vagy ha a tetten éppen nem tapasztaltatnék is, de utóbb hiteles próbák által az általa elkövetett fatolvajlás kibizonyíttathatnék, az ellene a tiszti ügyész felperessége alatt mozdítandó perben a kár és költsé-gek is megítéltessenek, s a környülállásokhoz képest vagy készpénzbéli vagy tömlöci büntetésre kárhoztattassék.

A Hármaskönyv 3. részének 33. címe a jószágok által okozott károk megtérítéséről rendelkezett.

QUOAD ARTICULUM VII.
De extendenda articuli 20-i 1807 provisione60

Ami az 1807:20. törvénycikk rendelkezésének kiterjesztéséről szóló VII. cikkelyt illeti. (1807:20. tc., A futóhomok által okozni szokott károk elhárításáról, és az általa elöntött területek termővé tételének módjáról.)

A 7. cikkelynek rendelése nemcsak a folyó homokra, hanem minden egyéb elhagyatott, és gabona vagy széna termésre tökéletesen alkalmatlan sován földekre is kiterjesztessék.

28QUOAD ARTICULUM VIII.
De cultura serici, lini, canabis, et tabacae61

Ami a selyemművelésről (selyemhernyó tenyésztésről), a len-, a kender- és a dohánytermesztésről szóló IX. cikkelyt illeti.

Ezen törvénycikkely egészen megáll, és az országgyűlésére küldendő követeknek egyedül csak azon utasítás adattassék, melynél fogva mivel Magyarország kereskedésének egyik nevezetes ágát a dohány is tenné; ennek termesztése pedig azáltal, hogy az ausztriai dohány árosításnak kormánya annak megszerzését egy-két kereskedőnek adván által, azok felette nagy nyereségvágyásból szármozott önkények által a dohány-mívelőket a kedvetlenedésig nyomják, egészen megcsüggedni látszik. Őfelsége az országgyűléséről felküldendő alázatos felírás által az országos kiküldöttségnek javallata szerint megkérettessék avégett, hogy az ausztriai tartományok számára megvásárlandó dohány ezután az árvevés útján, és több apróbb részekben, s magoknak a dohánytermesztőknek is ahhoz leendő járulhatásokkal szereztessék meg, hogy így a magános liferánsok62 a dohánytermesztőket önkényes károsításokkal ne illethessék, s eddig gyakorlott monopoliumoktól elesvén, a magyar kereskedésnek ezen egyik ne-vezetes ágát, a dohányt a kereskedés tárgyai közül ki ne húzhassák.

Szállítók.

QUOAD ARTICULUM IX.
De quaestoribus tabacae ordinariis regni jurisdictionibus indiscriminatim obnoxiis63

Ami a dohánykereskedőknek az ország rendes bíróságainak különbség nélkül való alárendeléséről szóló IX. cikkelyt illeti.

Ezen törvénycikkelyhez még az adattassék, hogy az ausztriai dohányárosításnak kormánya (Appaldo)64 a dohánynak külső országokba, úgymint Európának többi ré-szeibe leendő kereskedésére nézve soha legkevesebb befolyással se közvetve, se köz-vetetlen is ne lehessen. Mégis hogy a dohány Magyarország kereskedésének egy oly szabad, és soha tilalom alá nem jöhető ága maradjon, mely a kiviteltől se nagyobb vámokkal terhelve, se egészen is elzárva ne legyen, s a rajta fekvő essito65 vám is, minekutána az nem első rendbéli, primae necessitatis articulus,66 és így soha elkerülhetetlen szükség itthon reá nem lehet, a leggyengébb legyen minden más termeszt-mények vámjainál, egyszóval az 1790. esztendei munkában javallott 3., és 4. cikkely törvényé tétetni eszközöltessék.

Appaldo – Deák Ferenc s. k. betoldása.

Kiviteli.

A legfőbb szükség része, eleme.

29Ezen kívül Őfelsége az eránt is kérettessék meg az országgyűléséről, hogy a lovaknak a hazában nagyobb foganattal leendő tenyésztetésekre nézve, minekutána az adózó nép elegendő szép ménlovakat szerezni pénzbéli tehetetlensége miatt nem képes, valamint előbb, úgy ennek utána is azon megyékbe, hol szebb alkotású kancák vagynak az adózóknak, a császári királyi ménesekből esztendőnként egyedül csak a szükséges ugratásokra ingyen a tartásbér megtérítése mellett rendelni és adni méltóztassék, minthogy Magyarország minden más tartományok előtt méltán megkívánhatja, hogy az itt nevelt királyi ménlovak addig országunkból ki ne vitessenek, míg hazánkban a lótenyésztésre szükséges számú ménlovak ki nem kerülnek.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem