II.
II.
A képviselőház átalánosságban elfogadta a fölirati javaslatot és áttért részletes tárgyalására.
Az utolsó bekezdésnél Sztratimirovics György kijelentette, hogy nem nyugodhatik meg Deák nyilatkozatában s azért indítványozta, hogy a fölirati javaslat e kifejezése helyett «a magyar nemzetnek» mondassék «Magyarország nemzeteinek». E kifejezés «magyar nemzet» ott használva, hol államról van szó, Magyarország egyéb nemzetiségei egyenjoguságának határozott és nyilt tagadása. Módosítványával nemcsak a polgári, hanem a politika-nemzeti jogegyenlőségnek elismerését és constatálását követelte. Beszédét így fejezte be: «Ha a jogosságnak nem akarnak eleget tenni, hódoljanak jövőjük érdekeinek; ne alkossanak kellemetlen præcedenseket, melyeket e hazának szláv és román többsége egykor mint fegyvert a magyarok ellen fordíthatnak. Legyenek ma igazságosak és méltányosak, hogy tőlünk is hasonló méltányosságot és igazságot követelhessenek.»
Millutinovics Szvetozár nem ismert oly alaptörvényt, mely azt mondaná, hogy Magyarország valamennyi nemzeteinek összesége egy politikai nemzetet képez s hogy ez a magyar, s pártolta a módosítványt.
Stefanidesz Henrik tiltakozott ellene, hogy a szláv nemzetiség valaha más akarna lenni, mint a magyar nemzet kiegészítő része.
Gozsdu Manó sajnálta a kérdés fölvetését, mert akkor lesz helyén róla szólani, mikor a nemzetiségek ügye fog tüzetesen tárgyaltatni. Minden aggodalom elhárítása végett indítványozta, hogy e helyett «a magyar nemzetnek» mondassék «hazánknak». Sztratimirovics nevében kijelentette, hogy ha e szó «hazánknak» elfogadtatik, ő módosítványát visszavonja.
137Popovics Desseanu János azon meggyőződését fejezte ki, hogy Magyarország törvényes alkotmánya helyreállításának és jövője megszilárdításának főföltétele, hogy a hazának minden polgárai hű egyetértésben legyenek egymással; de hogy ezt mindaddig nem lehet erős alapra fektetni, míg a nemzetiségi kérdés nem lesz úgy megoldva, hogy mindenik nemzetiség a maga nemzeti existentiáját és egyenjoguságát biztosítva fogja látni. Minden kétértelműség kikerülése végett Gozsdu módosítványának elfogadását ajánlotta.
Dobránszky Adolf nem a nemzetet, vagy a politikai nemzetet kivánta hangoztatni, mint a mely kifejezéseket törvényeink világosan sehol sem említik, legkevésbbé pedig mint politikai tényezőt; hanem a populust, vagyis a lakosságot, a hazát, az országot, mint ezt az ország hajdani repraesentatióiban tette.
Szentkirályi Mór elfogadta volna Gozsdu indítványát, ha nem támogatták volna olyan okokkal, a melyeknek helyességét ő sohasem fogja elismerni.
Makray László, Kuba János, Kerkapoly Károly és Markos István szintén az eredeti szerkezetet kivánták megtartani.
Mocsonyi Sándor azt tartotta, hogy Magyarországon, hol több nemzet létezik egymás mellett, ezen nemzetek összeségét egy kisebbségben levő nemzet genetikus nevén megnevezni legalább is helytelen. Mert e kitétel «magyar nemzet» vagy azt jelenti, hogy csak a magyar nemzet ir föl ő felségéhez, vagy azt, hogy Magyarország összes lakossága ugyan, de ez mind magyar. «Én azt hiszem – így folytatta – mind az egyik, mind a másik értelem a tények valóságába ütközik s már azért sem lehet helye a föliratban. De mi ennek következése? Ha az első értelem irányadó, a magyaron kívül a többi nemzetek, bár jogtalanul, de mégis ki lévén zárva, a föliratot már csak ezért sem tehetik magukévá; ha ellenben a második esetet veszszük, mivel ebben, bár csak névleges, de mégis némi magyarizálás és így nemzeti érzelmök megtámadása rejlik, ők ezen támadást a fölirat elfogadása által legalább önmaguk nem szentesíthetik.»
Papp Zsigmond azon kijelentés mellett nyugodott meg az eredeti szerkezetben, hogy a fölirat a magyar név alatt nem a magyar nemzetiséget, hanem magát Magyarországot érti, melyet az összes nemzetiségek képeznek.
138Miután még Borlea Zsigmond, Wlád Alajos és Hodossiu József Gozsdu módosítványa mellett nyilatkoztak, a képviselőház változatlanul elfogadta a 19-dik bekezdést.
