NYILATKOZAT A PESTI NAPLÓBAN KOSSUTH „KASSZANDRA-LEVELÉRŐL” Pest, 1867. május 30.
471NYILATKOZAT A PESTI NAPLÓBAN KOSSUTH „KASSZANDRA-LEVELÉRŐL”
Pest, 1867. május 30.
Pest, 1867. május 30.
Pest, május 29. 1867.
A Pesti Napló szerkesztője lapjának 123. számában, Pulszky Ferenc az „1848”-nak1 72. számában elég érthetőleg vetik fel azon kérdést, hogy Kossuth Lajosnak hozzám intézett és hírlapilag is közlött nyílt levelére fogok-e felelni, s elmondandom-e részletesen annak tartalmáról véleményemet.
deak-002-004-027-0011 Az 1848 című lap 1867 márciusától néhány hónapig jelent meg Frankenburg Adolf szerkesztésében.
E kérdésre egyszerűen és teljes tisztelettel nyilvánítom, hogy azt tenni nem szándékom.
Ha az említett levél magán-, barátságos levél volna, ha Kossuth Lajos azért írt volna nekem, hogy előadva nézeteit, kifejtve okait engem is meggyőzzön azoknak alaposságáról és saját véleményem helytelenségéről, s megróva eljárásomat eltérítsen azon politikától, melyet eddig követtem, tisztelet és egykori barátságunk emléke arra ösztönöznének, hogy részletesen válaszoljak soraira, s vádjainak ellenében igazoljam azon eljárást, melyet ő kárhoztat. Mert a barátságos megrovás még akkor is figyelmet érdemel, midőn keserű és alaptalan.
De Kossuthnak hozzám intézett levele nem magánlevél, ő maga is nyílt levélnek nevezi azt. Kossuth nem nekem akart írni, hanem ellenem, s midőn levelét postán hozzám küldötte, egyszersmind megküldötte azt a Magyar Újságnak2 is hírlapi közlés végett.
deak-002-004-027-0022 A Magyar Újság a szélsőbal, majd a Negyvennyolcas Párt lapja volt 1867–1874 között.
Nem tekinthetem tehát e levelet egyébnek, mint hírlapi cikknek, mellyel mint vádirattal lép fel a közönség előtt Kossuth ellenem és eddigi eljárásom ellen, hogy nevének és múltjának súlyát ő is a mérlegbe vesse kárhoztatásomra.
E vádirat ellenében magamat és eljárásomat igazolni nem tartom szükségesnek. Politikai eljárásom nyilvános volt. Elveim, nézeteim és minden állításomnak, minden javaslatomnak okai tudva vannak a közönség előtt, mert őszintén és tartózkodás nélkül kifejtettem azokat ott, hol képviselői állásomnál fogva jogom és kötelességem volt felszólalni; védtem a jogilag fennálló törvényeket az abszolút hatalomnak egyoldalú eljárása ellen, s midőn arról kellett tanácskoznunk, hogy hazánk érdekében szükséges-e az eddigi törvények valamely pontját a törvényhozás rendes útján módosítani, és ha szükséges, minő módosítás leend a legcélszerűbb, elmondottam én is meggyőződésemet és ennek okait. Kifejtettem azon egyéni véleményemet, hogy én 472helyzetünkben a békés kiegyenlítést üdvösebbnek tartom, mint oly politikát, mely bizonytalan ígéretek mellett várakozásra, további szenvedésre utalva csupán véletlen eseményektől, talán forradalomtól s a birodalom szétbomlásától, külföldi segélytől, melynél bizonyosan nem a mi érdekünk volna a fő tekintet, új és idegen szövetkezéstől, melynek sem alakja, sem célja, sem haszna még tudva nincs, függesztené fel sorsunk jövendőjét. Kifejtettem, hogy a kiegyenlítésnek azon módja, melyet én is javaslok, alkotmányos szabadságunkat nem veszélyezteti, s hazánkra nézve sok tekintetben előnyös.
E felszólalásaim, melyeket nem a szenvedélyekhez, hanem a higgadt megfontoláshoz intéztem, nyilván történtek. Ott vannak azok az országgyűlés naplójában, s közöltettek annak idejében a hírlapok hasábjain is. E felszólalások foglalják magukban az én igazolásomat az ország előtt. Ezeken felül más igazolást keresni vagy vádat váddal viszonozni s azokkal, kik az országgyűlés többsége által elfogadott kiegyenlítési javaslatot a februári pátenssel s az 1861. évi országgyűlésre küldött királyi leiratokkal ugyanazonosaknak tartják, vagy legalább hirdetik, hírlapi vitatkozásokba bocsátkozni sem szükségesnek, sem helyesnek nem tartom.
Az országgyűlési többség védelmére felszólalnom vétek volna azon derék férfiak ellen, kik e többséget képezték. Felel közülök mindenki Isten előtt és önlelkiismerete előtt, s ha kell, egy ország előtt azért, mit meggyőződésből cselekedett.
Kit sem a hatalomnak parancsszava, sem becstelen érdekek, sem hiúság és a pillanatnyi népszerűség hajhászása nem vezetnek, hanem keresi a haza javát, és követi saját meggyőződését, az könnyen viseli a felelősség terhét. Saját véleményemért, szavazatomért felelek én is. Meri-e valaki állítani, hogy véleményemet másokra kívántam erőszakolni akár ámításokkal és csábító ígéretekkel, akár szemrehányásokkal? Felszólítottam-e bárkit, hogy azon párthoz álljon, melynek tagja én vagyok? Akartam-e bárkit gátolni saját meggyőződésének követésében? Kértem-e valakitől szó- és kézadást arra nézve, hogy velünk tart, és tőlünk el nem fog válni? Használtam-e valaha a pártszerzésnek sok helyütt szokásos, de általam soha nem helyeselt eszközeit? Nem voltam-e azoknak egyike, ki még a pártdiszciplína presszióját3 sem helyeseltem lényeges tárgyakban és elvi kérdésekben? Ha mindemellett a többség véleménye és az én véleményem találkoztak, ennek egyszerű magyarázata csak az, hogy az én meggyőződésem is az volt, ami az övék. Az én igazolásomra tehát a többség nem szorult.
deak-002-004-027-0033 Pártfegyelem nyomását.
473Ezek azon okok, melyeknél fogva Kossuth Lajos nyílt levelének hírlapi cáfolgatásába bocsátkozni nem szándékom.
Deák Ferenc
Pesti Napló, 1867. május 30. 125-5133. sz. Közli Kónyi Manó 5. köt. 8–10. p. és Váczy János 361–364. p.
deak-002-004-027-0011 Az 1848 című lap 1867 márciusától néhány hónapig jelent meg Frankenburg Adolf szerkesztésében.
deak-002-004-027-0022 A Magyar Újság a szélsőbal, majd a Negyvennyolcas Párt lapja volt 1867–1874 között.
deak-002-004-027-0033 Pártfegyelem nyomását.
