KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A NÁDORVÁLASZTÁS ELHALASZTÁSÁRÓL Pest, 1867. május 28. | Deák Ferenc munkái

KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD A NÁDORVÁLASZTÁS ELHALASZTÁSÁRÓL
Pest, 1867. május 28.

Tisztelt Ház!

A kérdés, mely előttünk fekszik, nem az, hogy a nádori hivatal eltöröltessék-e vagy ne, arról a miniszteri javaslat sem szól; és én ezen kérdést mindenesetre oly fontosnak tartom, hogy ezt nemcsak az ülésben, hanem ülésen kívül is majd annak idején, tán még nyilvános hírlapok útján is megvitatni célszerű lesz, mert ha arról lesz szó, hogy egy nyolcszázados fontos institutiója az országnak megszüntettessék, az minden oldalról igen komoly megfontolást igényel.

Arról tehát, mint mondám, nincs szó, hogy a nádori hivatal eltöröltessék, hanem előttem az egyik kérdés az, hogy ha a nádor megválasztatik, azon hatáskörét, melyet az eddigi törvények neki kiszabtak, gyakorolhatja-e vagy nem.

Hogy azon hatáskört, mely a 48-i törvényekben István főhercegre mint nádorra és királyi helytartóra volt ruházva, nem gyakorolhatja, az természetes, 466mert ama hatáskör némely része, különösen a szuverén hatalomhoz közel járó része a személyre, nem pedig a hivatalra lévén ruházva, a személy elhaltával vagy annak a nádori hivatalról történt lelépésével a hatáskör eme része is megszűnt. Hogy ne említsek többet, csak azt mondom, hogy a 48-i törvények egyik szakasza szerint a miniszterelnököt őfelsége, a többi minisztert pedig a miniszterelnök fölterjesztésére a nádor nevezi ki. Azt hiszem, miután ezen hatalom, mely egyenesen István főhercegre volt ruházva, többé fönn nem állhat, ezt a jogot kétségen kívül senki sem kívánja megadatni az újonnan megválasztandó nádornak, akárki legyen is az.

Van oly hatásköre a nádori hivatalnak, mely 48 előtt is megvolt, mely régi törvényekben gyökerezik, de mely a parlamenti kormány és felelős minisztérium mellett éppen nem állhat meg, merthogy az országnak választott legmagasabb hivatalnoka, kire annyi tekintélyt ruházott a törvény, bármely hivatalos működésében alatta álljon a minisztériumnak, ezt, úgy hiszem, a nádori méltóság tekintélye szintén nem engedi meg.

Vannak a nádori hivatalhoz kötött oly jogok és kötelességek, melyek mindenesetre igen nagy fontosságúak, s melyekre nézve, akár töröltetik el idővel a nádori hivatal, akár fenntartatik, az országnak részletesen kell intézkednie. Ilyennek és különösen legfontosabbnak tartom én a kiskorú fejedelem gyámságát, melyet nemcsak a kiskorú fejedelem személyére, hanem az ország kormányzatára nézve a nádorra bízott a törvény. A nádori hivatal nyolcszáz esztendős, de a nádornak ezen gyámsági joga nem nyolcszázados. Méltóztassanak visszaemlékezni a történelemre! Árpád korának több szakaszairól határozott bizonyossággal nem sokat tudunk, de tudjuk, hogy a vegyes származású királyok korából kétszer volt kiskorú fejedelmünk. Egyik V. László, a másik Hunyadi Mátyás volt, és a két fejedelemnek gyámságát nem a nádor vitte, hanem az ország maga külön választott kormányzót, tudniillik László idejében Hunyadi Jánost1 , Mátyás idejében Szilágyit2 . Csak később, Mátyás alatt alkottatott azon törvény, mely a nádorra bízta a kiskorú király gyámságát, s azzal együtt igen sok jogát a kormányzóságnak. De ne feledjük, hogy midőn e törvény hozatott, Magyarország királya nem volt egyszersmind más különálló országok fejedelme, hanem mindazon országok, melyek uralkodása alatt állottak, a magyar korona országai valának. Az uralkodói teendőket sok dologra nézve kétféleképp vezetni nem lehet. Az országnak tehát arról kell gondoskodnia, hogy a király kiskorúságának esetére Magyarországra nézve ki teljesítse mindazokat, mik a király uralkodói köréhez tartoznak, akár mint gyám, akár mint kormányzó. Az uralkodás és kormányzat tehát ugyanazon egy volt az egész birodalomra nézve; most azonban Magyarország királya 467egyszersmind több más, a magyar koronához nem tartozó külön országok fejedelme. Ha tehát a sanctio pragmatica által létrejött viszonyok között kiskorúra kerülne a magyar korona, valamint mi nem egyeznénk abba, hogy Magyarországra nézve az uralkodási teendőket oly egyén teljesítse, kit akár az uralkodói ház családi törvényei, akár amaz országok magok bíznának meg a gyámsággal, úgy őtőlök sem kívánhatnók, hogy a mi nádorunk intézkedjék rájok nézve. Ennek természetes következése az lesz, hogy ily esetre régensségről3 , s lehet, hogy az országok különféleségéhez képest többtagú régensségről kell majd gondoskodni, annyival is inkább, mert vannak az uralkodó fejedelem köréhez tartozó oly jogok és kötelességek, melyeket minden részre külön gyakorolni nem lehet. Akár tartja meg az ország ezentúl is a nádori hivatalt, akár megszünteti majd valamikor, az országgyűlésnek mindenesetre részletes és határozott törvény által kell gondoskodnia arról, hogy a kiskorú királynak gyámságát és azzal együtt az uralkodói teendőket Magyarországra nézve ki vigye, és minő hatáskörrel.

deak-002-004-026-0011 Hunyadi János († 1456), hadvezér, Magyarország kormányzója (1446–1453).

deak-002-004-026-0022 Szilágyi Mihály († 1461), Hunyadi Mátyás nagybátyja, 1458-ban kormányzó, 1460-ban erdélyi vajda.

deak-002-004-026-0033 A kiskorú uralkodó helyett egy vagy több személy ideiglenes kormányzásáról.

Azonban mindezek a jelen diszkusszióhoz nem tartoznak. Ezek igen fontos diszkussziókat s igen sok körülmény figyelembevételét igénylik, s azért én ezen kérdéseket akkor hiszem eldöntendőknek, mikor a nádori hivatal jogait és kötelességeit ex asse4 fogjuk tárgyalni.

deak-002-004-026-0044 Teljes egészében.

Ha tehát a nádor azon hatáskört, melyet az eddigi törvények kiszabtak, nem gyakorolhatja, és hatáskörét törvény által kell ezután szabályozni, második kérdés az, hogy a hatáskörnek megállapítása még koronázás előtt történjék-e, vagy pedig, ha ez a koronázás előtt meg nem történhetik, a harmadik kérdés az, hogy a nádor mégis megválasztassék-e a koronázás előtt, és hatásköre utóbb állapíttassék meg.

Az én igénytelen nézetem ezekre nézve az, hogy hacsak a koronázást igen hosszú időre nem akarnók elhalasztani, minthogy a nádori hivatal ezentúli hatáskörének meghatározása kétségtelenül hosszabb időt fog igényelni, a szükséges időből fogynánk ki. Márpedig érdekünkben áll-e szemben a sok nehézségekkel a koronázást hosszasan és mindig tovább halasztgatni; és miután az 1791-i 3. törvénycikknek azon szabálya, mely azt rendeli, hogy a trónnak megürülése után a diéta hat hónapra megtartassék, és őfelsége magát megkoronáztassa, már annyi éven keresztül elmaradt, most, midőn az küszöbön van, magunk halasszuk el oly kérdés miatt, amelynek tüsténti fölvétele vagy elhatározása nem oly sürgetőleg szükséges, mint maga a koronázás?

Fontos azon észrevétel, melyet Bónis képviselőtársam és barátom fölemlített, hogy az isteni végzés határozatait előre tudnunk nem lehet, és Magyarország trónja még mielőtt a nádor újabb hatáskörét törvény által szabályozzuk, 468vagy a kiskorú fejedelem gyámságáról törvény által rendelkezünk, kiskorúra szállhat. Ezen nehézséget a nádornak javaslatba hozott mostani megválasztása meg nem szünteti, mert ha e szerencsétlenség még koronázás előtt érné az országot, nádort nem választhatnánk, jelenleg pedig nádor nincs; koronázás után pedig módjában áll az országgyűlésnek törvény által gondoskodni a gyámságról és kiskorúság esetére a kormányzatról. Nem is példa nélküli az ily megelőző gondoskodás. 1740-ben a 4. cikkben azon esetre, ha Mária Teréziának fia kiskorúságban kerülne a trónra, még a nádor gyámságáról szóló törvényt is mellőzték az ország rendei, és elhatározták, hogy a nádori jog jövendőre fönntartatván, ez esetben kiskorú fiának gyámsága és az ország kormányzata Mária Terézia férjét mint atyát és gyámot illesse.

Azt hozzák föl többen, hogy az ország a nádorválasztást és a nádori hivatal betöltését mindig sürgette, s hogy ennélfogva most is sürgetnie kell. Igaz, hogy e hivatalt az ország mindig fontosnak tartotta; igaz, hogy midőn a nádori hivatal üres volt, annak választását sürgette; de igaz az is, hogy a törvényt vagy végre kell hajtani, vagy el kell törölni, vagy teljesítését ideiglen föl kell függeszteni, éspedig szükséges, hogy a fölfüggesztés országgyűlésileg történjék, nem pedig, mint fájdalom, annyiszor történt, a törvényhozás befolyása nélkül, a fejedelem hatalmával. A törvényt teljesíteni nem lehet, mert úgy, mint áll a törvény, nem teljesíthető; ezen, úgy hiszem, senki sem kételkedik, a törvényt tehát eltörölni vagy megváltoztatni kellene. A részletes, tüzetes megváltoztatás, azt hiszem, sokkal hosszabb időt kíván, és a koronázást igen messze kellene halasztani, ami pedig nem fekszik az ország érdekében; eltörölni most senki sem akarja, mert ez is bővebb megfontolást igényel, nem marad tehát egyéb hátra, mint a nádorválasztást elhalasztani.

Nem is példátlan dolog ez törvényeinkben. Méltóztassanak figyelmezni az 1548-i 18. törvénycikkre, mely így szól:

„Egyébiránt, mivel némely megyékben a nádorválasztásról említés tétetett, az összes karok és rendek közös megegyezésével határoztatott:

1. § Hogy ez időben nádor választhatónak nem látszik, azért, hogy az ország átalános rendelete szerint arra különös országgyűlésnek kell tartatni.

2. § Midőn tehát őfelsége nádort akarna tenni (mit az ország karai és rendei hosszas késedelem nélkül megtörténendőnek tartanak), akkor régi szokás szerint az ország minden rendeinek gyűlést hirdessen, és a hirdetményben a nádorválasztást kijelentse, és akképp az ország főpapjai, országnagyjai s nemeseinek tanácsa s egyező akarata folytán nádor tétessék.”

Nem akarok a törvény motívumaiból érveket vonni, hogy nem volt arra hirdetve az országgyűlés, tehát ne választassék nádor, mert ugyanazon joggal, 469mellyel 1548-ban ezt mint motívumot fölhozták, mondhatná most a törvényhozás, hogy dacára annak, hogy ez nem volt benne a regálékban5 , mégis választhatunk nádort; hanem azért hozom ezt föl, hogy a nádor választásának elhalasztása, mégpedig oly időben, midőn sok ideig nem volt nádor, nem példátlan a magyar törvényhozásban. Én ezt mint precedenst hozom föl, és azt hiszem, a nádorválasztás javaslott elhalasztása sokkal kevesebb bonyodalmakkal jár, sokkal kevesebb bajt fog okozni, mint ha most a nádor teendőinek és hatáskörének megállapításával foglalkoznánk, ami minden tekintetben sok megfontolást és sok időt igényel, vagy ha választunk ugyan nádort, de a törvényesen megszabott hatáskör nélkül, miután az eddig törvényeinkben megszabott hatáskör további fönntartása lehetetlen.

deak-002-004-026-0055 Királyi meghívó levelekben.

Ezen okoknál fogva tehát a törvényjavaslatot pártolom. (Élénk helyeslés. Szünet.)

Bocsánatot kérek, de egyet még szükségesnek tartok fölemlíteni. (Halljuk!) Van a nádor teendői közt olyan, miről, ha a nádor választása elhalasztatik is, az országgyűlésnek gondoskodnia kell, értem azon teendőket, melyeket a nádor a koronázásnál szokott végezni. E teendők három lényeges dologban pontosulnak össze; az egyik, ami inkább ceremoniális, abban áll, hogy ő viszi a koronát a fejedelem előtt; a másik, ami nagyon lényeges, az, hogy a prímással6 ő teszi a fejedelem fejére a koronát; a harmadik pedig hogy a koronázás után ő fordul a néphez e fölkiáltással: „Éljen Magyarország koronás királya!”

deak-002-004-026-0066 Esztergomi érsekkel.

E dolog különféleképpen állott hajdan. Egészen I. József koráig a prímás maga koronázott, ellenben a nádor teendői közé tartozott, hogy a koronázás előtt ő fordult a néphez, és fölszólította az iránt, hogy akarja-e ezt meg ezt Magyarország királyául megkoronáztatni. I. József óta e teendője a nádornak megszűnt, mert nem volt többé szabad királyválasztás, még a Habsburg-ház családtagjai között sem, hanem a megállapított öröklési rend szerint már törvényes örököse levén a trónnak, az többé választástól nem függött, és így a nép megkérdezése is fölöslegessé vált; azonban ennek helyébe lépett az, hogy a nádor tette a prímással együtt a koronát a király fejére, és az, hogy ő kiáltotta ki legelőször: „Éljen a megkoronázott magyar király!” Az ausztriai ház uralkodása egész korszaka alatt csak két eset volt, hol a koronázásnál nádor nem volt, tudniillik Miksa és Rudolf koronázásánál. Miksa koronázási ünnepélyéről a történelem részletes adatokat jegyzett föl, a többi közt Katona7 Listire8 hivatkozva körülményesen adja azt elő. Mint mondom, akkor nem a nádor tette a király fejére a koronát, hanem a prímás, de a koronát vinni s a népet megkérdezni a nádor teendője lett volna. Akkor azonban nádor nem levén, azt, mit a nádornak kellett volna tenni, nem az országbíró tette, mint 470némelyek hiszik – pedig volt országbíró, ha nem csalódom, Báthory András9 , ki se a koronát nem vitte, se a népet nem kérdezte meg – hanem tette azt Batthyány Ferenc gróf10 , mert, mint a történelem mondja, az ország karai és rendei azt bízták meg ezen teendőkkel. És ennek józan közjogi alapja is volt, mert koronáz az ország, a koronát az ország teszi a király fejére, tehát igen természetes volt, hogy a nádor mint az ország választottja volt ezen teendőkkel megbízva. És midőn nádor nem volt, az országbíró, ki nem volt az ország választott tisztviselője, egyedül hivatala címén e teendőket nem teljesíthette, hanem az ország élt jogával, és maga választotta erre azon férfit, kit ezzel megtisztelni akart, s így választá meg Batthyány Ferencet.

deak-002-004-026-0077 Katona István (1732–1811), történetíró.

deak-002-004-026-0088 Listi János († 1577), az udvari kancellária titkára, 1568-tól veszprémi püspök és kancellár, 1570-től győri püspök.

deak-002-004-026-0099 Báthory András († 1566), 1544–1554 között tárnokmester, 1552–1553-ban erdélyi vajda, 1554–1566 között országbíró.

deak-002-004-026-01010 Batthyány Ferenc, gróf (1497–1566), 1525–1527 között horvát bán.

Ezen teendők megállapításáról is kell tehát az országgyűlésnek gondoskodnia. Ehhez azonban nézetem szerint akkor szólhatunk legcélszerűbben, ha majd az inaugurale diploma kerül tanácskozás alá. (Élénk helyeslés.)

Képviselőházi napló 1865–1868. 4. köt. 209–212. p. Közli Kónyi Manó 5. köt. 91–97. p.