A HATVANHETES BIZOTTSÁG ALBIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATA Pest, 1866. június 25.
391A HATVANHETES BIZOTTSÁG ALBIZOTTSÁGÁNAK JAVASLATA
Pest, 1866. június 25.
Pest, 1866. június 25.
1. Azon kapcsolat, mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről őfelségének többi országai és tartományai között jogilag fennáll, a pragmatica sanctión alapszik.
2. Megállapítván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztonság és annak együttes erővel leendő védelme és fenntartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik.
3. De ezen megállapított kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica sanctio azon föltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállása sértetlenül fenntartassék.
4. E két alapeszmét kell tehát egyaránt tekintetbe vennünk azon viszonyok meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik. S valamint egyrészről kész volt Magyarország a múltban, úgy kész leend jövendőben is mindenkor teljesíteni mindazt, amit a pragmatica sanctio szerint a közös biztonságnak együttes erőveli védelme és fenntartása múlhatlanul megkíván, úgy másrészről oly kötelezettségeket, melyek e célon túlterjednek, s annak elérésére nem elkerülhetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.
5. Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés s a magyar király közegyetértéssel intézkedtek, és ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem bírt, mert a magyar király, mint az uralkodása alatt álló többi országok abszolút fejedelme, azon országoknak érdekeiről és teendőiről abszolút hatalommal rendelkezett. Most azonban a legmagasabb trónbeszéd szerint lényegesen változott a helyzet azáltal, hogy őfelsége „alkotmányos jogokkal ruházta föl többi országait is”, azokat tehát abszolút hatalommal ezentúl nem képviselheti, s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti. Kijelentette jelen országgyűlésünk is a válaszföliratban, hogy ezt figyelembe veendi.
6. Irányadóknak tekintette az albizottság e szempontokat, midőn megbízatásához 392képest kijelöli a fő elveket, melyek véleménye szerint a közös viszonyok megállapításánál alapul szolgálnak, s ez elvek folytán összeállítja a készítendő javaslat vázlatát. Kiindulási pontja tehát e részben a pragmatica sanctio, melyet mind őfelsége legmagasabb trónbeszédében, mind az országgyűlés többszöri fölirataiban közösen elismert kiindulási pontul tűzött ki.
7. A pragmatica sanctio szerint közös ugyan az uralkodó, amennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, aki a többi országokban is uralkodik, de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött cél nem igényel; Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar minisztérium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartása költségeit. Se kár, se jogsérelem nem okoztatik ezáltal őfelsége többi országainak. Az udvartartás költségeinek megszavazását és kiszolgáltatását tehát közös ügynek nem tekinthetjük.
8. A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek célszerű vezetése. E célszerű vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az őfelsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik. Ezen külügyeket tehát mi is közöseknek tekintjük, s készek vagyunk azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 20., 21., 22., 23. és 24. pontokban körülírt módon fog megállapíttatni.
9. A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egyszóval a hadügy.
10. Tekintetbe véve mindazt, amit fentebb, különösen az 5. pont alatt elmondottunk, a hadügynek közösségére nézve következőket véljük mint elveket megállapítandóknak.
11. Őfelségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai sértetlenül fennmaradván, mindaz, ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, közös intézkedés alá tartozónak ismertetik el.
12. De a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az újoncok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket eddigi törvényeink alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fönn.
13. Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek szabályozása vagy 393átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik.
14. A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.
15. A hadügynek összes költségei olyképpen közösek, hogy azon arány, mely szerint ezen költségekhez Magyarország járulni fog, az alábbi 20., 21., 22., 23. és 24. pontokban körülírt előleges értekezés után, kölcsönös egyezkedés által állapíttatik meg.
16. A közös hadiköltségekhez nem számítandók azon hadiköltségek, melyeket őfelségének a Német Szövetséghez tartozó országai mint szövetségi tagok tartoznak viselni.
17. A pénzügyet annyiban kívánjuk közösnek tekinteni, amennyiben közösek lesznek azon költségek, melyek a fentebbiekben közöseknek elismert tárgyakra fordítandók. Ezt azonban úgy értelmezzük, hogy az említett tárgyakra megkívántató összes költségek közösen határoztassanak meg azon módon, mely a kezelésről szóló alábbi szakaszokban előadatik, de azon összegnek, mely e költségekből az alábbi 20., 21., 22., 23. és 24. pontokban körülírt módon megállapítandó arány szerint Magyarországra esik, kivetéséről, behajtásáról s az illető helyre leendő beszolgáltatásáról Magyarország gyűlése és felelős minisztériuma intézkedjenek oly módon, amint a kezelésről szóló alábbi pontok megállapítják.
18. Magyarország minden egyéb államköltségeit a magyar felelős minisztérium előterjesztésére az országgyűlés alkotmányos úton fogja elhatározni; azokat, valamint minden egyéb adókat is a magyar minisztérium, minden idegen befolyás teljes kizárásával, saját felelőssége alatt hajtja be és kezeli.
19. Ami azonban az indirekt adókat illeti, miután az esetben, ha mindkét fél most vagy jövendőben célszerűnek tartandja, hogy az egyes országok között a közbenső vám- vagy zárvonalok föl ne állíttassanak, megtörténhetnék, hogy az egyik félnek határozatai által a másik résznek ilynemű jövedelmei megsemmisíttetnének, kész a magyar országgyűlés a másik résszel időről időre kötendő közös egyezkedés által állapítani meg oly elveket, melyek ezen eshetőségnek elejét vegyék.
20. Ezek azon tárgyak, melyeknek a fent írt módoni közössége a pragmatica sanctióból folyónak tekintethetik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás, kölcsönös alku által előre meg kell határozni 394azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a sanctio pragmatica folytán közöseknek elismert ügyek terheit és költségeit viselendik.
21. Ezen alku s megállapítás oly módon történhetik, hogy egyrészről a magyar korona országainak gyűlése, másrészről őfelsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség az illető felelős minisztériumok befolyásával részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett arányra nézve.
22. E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok útján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett őfelsége elé fognak terjesztetni.
23. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni, mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján őfelsége fogja eldönteni.
24. Az arányra nézve kötendő egyezkedés csak határozott időre terjedhet, annak eltöltével ismét ugyanazon módon új egyezkedésnek leend helye.
25. Ami a fentebb körülírt tárgyak kezelését illeti, megjegyezzük mindenekelőtt, hogy az e részben ezelőtt törvényesen fennállott módnak megváltoztatása szorosan véve nem a pragmatica sanctióban meghatározott kötelezettségből foly, hanem a helyzetnek azon változása, melyet a fentebbi 5. pont alatt elmondottunk, teszi azt célszerűvé. Kimondotta mind az 1861-i, mind a jelen országgyűlés többszöri fölirataiban, hogy őfelsége többi országaival érintkezni akar, mint alkotmányos népekkel, mindkét fél függetlenségének megóvása mellett. Midőn tehát mi ez érintkezés módjára nézve javaslatot teszünk, mind az országgyűléseknek fentebbi kijelentéseit, mind a gyakorlati célszerűség tekintetét egyaránt szemünk előtt kívánjuk tartani.
26. Előrebocsátjuk, hogy bármi legyen a közös ügyekre s azok mikénti kezelésére nézve az országgyűlés megállapodása, véleményünk szerint az tettleg életbe nem léphet mindaddig, míg az ország alkotmánya egész terjedelmében tettleg vissza nem állíttatik. És ez az egyik alapföltétele javaslatunknak.
27. A másik alapföltétel az, hogy a teljes alkotmányosság őfelsége többi országaiban és tartományaiban is tettleg életbe lépjen, mert mi azon országokkal csak mint alkotmányos országokkal léphetünk bármi közös viszonyokra nézve érintkezésbe. S őfelsége maga is azért kívánta ez ügyek tárgyalásának eddigi módját megváltoztatni, mert alkotmányos jogokkal ruházta föl többi 395országait is, s a közös ügyek kezelésénél ezek alkotmányszerű befolyását sem tartja mellőzhetőnek.
28. Ha tehát Magyarország alkotmánya teljesen és tettleg helyre lesz majd állítva, s őfelsége többi országai is tettleg valóságos alkotmánnyal bírnak, s a törvényszerű felelős kormány itt is, ott is átvette a kormányzatot, akkor, de csakis akkor lehetne azon ügyeket, melyek a megállapodás szerint közöseknek lesznek tekintendők, a következő módon közösen kezelni.
29. Egy közös minisztériumot kell fölállítani azon tárgyakra nézve, melyek mint valósággal közösek se a magyar korona országainak, se őfelsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E minisztérium a közös ügyek mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzati ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Felelős lesz e minisztérium minden tagja mindazokra nézve, amik köréhez tartoznak; felelős lesz az egész minisztérium is együtt oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapított meg.
30. A közös ügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezhető közös vagy középponti parlamentet célszerűnek nem tartunk, s ezeknek egyikét sem fogadjuk el; hanem azt óhajtjuk, hogy miután őfelsége legmagasabb trónbeszéde szerint is közös kiindulási pontunk a pragmatica sanctio, egyrészről a magyar korona országai együtt, másrészről őfelsége többi országai és tartományai együtt úgy tekintessenek mint két külön s teljesen egyenjogú fél. Következve: a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetlen föltételnek tartjuk a teljes paritást.
31. Ezen paritás elvénél fogva Magyarország részéről a magyar országgyűlés válasszon saját kebeléből egy meghatározott számú bizottságot (delegáció), éspedig az országgyűlés mindenik házából. Válasszanak őfelsége többi országai és tartományai is hasonlóul alkotmányos módon egy éppen annyi tagból álló bizottságot a magok részéről.
32. E bizottságok csak egy évre, vagyis az országgyűlésnek egy ülésszakára választandók, s az év leteltével, vagyis az új ülésszak kezdetével azoknak minden hatásköre teljesen megszűnik. Tagjaik azonban ismét megválaszthatók.
33. A bizottságok mindegyike külön, saját kebeléből, szabadon választja elnökét, tollvivőjét1 , s amennyiben szüksége lesz más hivatalos személyzetre is, annak minden tagját, s maga állapítja meg ügyrendét.
deak-002-004-012-0011 Jegyzőjét.
34. A bizottságokat mindenkor őfelsége fogja összehívni bizonyos határnapra, éspedig fölváltva, egyik évben Pestre, másik évben Bécsbe, vagy ha 396őfelsége többi országainak gyűlése és őfelsége így akarná, azon országok másvalamelyik fővárosába.
35. Mindenik bizottság külön tart üléseket, s azokban fejenkinti szavazással s a bizottsági összes tagok abszolút szótöbbségével határoz, s amit a többség elhatározott, az egész bizottság határozatának tekintendő. Különvéleményt az egyes tagok saját igazolásuk végett iktattathatnak ugyan a jegyzőkönyvbe, de az a határozat erejét nem gyöngíti.
36. A két bizottság egymással együttes ülésben nem tanácskozhatik, hanem mindenik írásban közli nézeteit és határozatait a másikkal, s írott üzenetek által igyekeznek véleménykülönbség esetében egymást fölvilágosítani. Ezen üzeneteket mindenik bizottság saját nyelvén készítendi el, oda mellékelve a hiteles fordítást is.
37. Ha ezen írásbeli üzenetek által nem sikerülne a két bizottságnak véleményét egyesíteni, akkor a két bizottság együttes ülést tartand, de egyedül csak egyszerű szavazás végett. Ez együttes ülésben a két bizottság elnökei együtt elnökölnek, kiknek azonban hatáskörük nem leend egyéb, mint a szavazás aktusára felügyelni s a többséget kijelenteni. A határozat hozatalára a két bizottság összes tagjainak abszolút többsége kívántatik. A jegyzőkönyv mindenik félnek nyelvén fog vezettetni a két fél tollvezetői által, s közösen hitelesíttetik.
38. Ha három üzenetváltás sikeretlen maradt, joga van mindenik félnek a másik részt felszólítani, hogy a kérdés közös szavazás által döntessék el, mit a felszólított fél nem tagadhat meg; s akkor a két fél elnökei együtt állapítják meg a szavazási ülés helyét, napját és óráját, s arra mindenik elnök meghívja a maga bizottsága tagjait.
39. E bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a közös ügyeket kijelölő törvényben mint közösek határozottan e bizottságokhoz vannak utasítva. Ezeken túl a bizottságok intézkedéseikben nem terjeszkedhetnek, s a magyar országgyűlés és magyar kormányzat részére fenntartott ügyekbe nem avatkozhatnak.
40. A közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságot úgy kívánjuk tekinteni, mint oly testületet, mely az országgyűlés által szabadon választva a törvény által kijelölt és körvonalozott ügyekben és módon éppen úgy képviseli az országgyűlést őfelsége többi országainak irányában, amint mi, egyes képviselők, kerületenkint szabadon választva, képviseljük az országot s annak érdekeit a magyar országgyűlésen. Ugyanazért nem tartjuk célszerűnek, hogy a bizottság előleges utasítások által legyen megkötve, mert ily utasítások mellett a két fél közötti érintkezés nem vezetne célra, s gyakran megtörténnék, 397hogy midőn a két félnek ilynemű bizottságai határozott, de egymáséitól eltérő utasításokkal volnának lekötve, lehetetlen volna egyezkedés útján eredményre jutni; márpedig éppen azon tárgyak, melyek a közös ügyeket képezik, oly természetűek, hogy azoknak végelhatározását mellőzni vagy halasztgatni gyakran annyi volna, mint az állam gépezetét megakasztani.
41. Az eljárás módjára nézve, úgy hisszük, célszerű lesz megállapítani, hogy azon tárgyat, mely törvény szerint e bizottságok elé tartozik, a közös minisztérium mindenik bizottságnak külön adja elő. Mindenik bizottságnak joga lesz kérdéseket intézni a közös minisztériumhoz, vagy a szakok szerint annak illető tagjához; kérhet azoktól feleletet s felvilágosításokat; ugyanazért a közös minisztériumnak jogában álland, s midőn arra felszólíttatik, köteles is leend egyik bizottságnál úgy, mint a másiknál megjelenni, felelni, a kívánt iratokat előterjeszteni és felvilágosításokat adni.
42. A közös költségvetés megállapítása leend e bizottságok feladatának évenkint előforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, amelyek az ezen közös ügyek megállapítására nézve alkotandó törvényben közöseknek lesznek kijelölve, a közös minisztérium mind a két külön felelős minisztériumnak befolyásával fogja készíteni, s úgy adja azt át mindenik bizottságnak külön. A bizottságok a fentebb körülírt mód szerint fogják azt külön tárgyalni, s észrevételeiket egymással írásban közlik, s amely pontra nézve nézeteik meg nem egyeznének, azt együttes ülésben szavazattal határozzák el.
43. Az ily módon megállapított költségvetés többé az egyes országok által tárgyalás alá nem vétethetik, hanem köteles mindenik azon arány szerint, mely (a javaslatunk 20., 21., 22., 23. és 24. pontjaiban körülírt módon) előre megállapíttatott, a közös költségvetésből reá eső részt viselni. De mivel ezen közös költségekre nézve a kivetés, behajtás s az adórendszernek megállapítása Magyarországra nézve a magyar országgyűlés és magyar felelős minisztérium köréhez tartozik, a magyar minisztérium a magyar országgyűléshez terjesztendő költségvetésébe is fölveendi mindig azon összegeket, melyek a már megállapított közös költségvetésből az említett arány szerint Magyarországra esnek; csakhogy ezen rovatok a mennyiségre nézve vitatás alá többé nem vehetők. Behajtatván az ekként megállapított közös költségekre szükséges összeg a magyar felelős minisztérium által, az ezen összeget az illető közös miniszternek kezéhez szolgáltatja, ki felelős lesz az általvett összegnek a kitűzött célokra leendő fordításáért, magában értetődvén, hogy az, aki az összegeket kezeli, szoros számadással fog tartozni.
44. Az efféle számadások megvizsgálása hasonlóul az említett bizottságokat 398illeti, azok e számadásokra nézve is a fentebb körülírt módon fognak eljárni.
45. Hasonló eljárás követendő minden egyéb tárgyakban is, melyek mint közös ügyek az érintett bizottságok köréhez tartoznak. Ezeket is a közös minisztérium mindenik bizottságnak külön adja be, a bizottságok külön tárgyalják, nézeteiket egymással írásban közlik, és ha ily módon egymással meg nem egyezhetnének, akkor, mint fentebb mondatott, szavazó együttes ülésben határoznak. Magában értetődik, hogy határozataik, amennyiben fejedelmi jóváhagyás alá tartoznak, őfelségének fölterjesztendők, s ha őfelsége által megerősíttetnek, kötelező erővel bírandnak. Az ily fejedelmi jóváhagyással megerősített határozatokat azonban őfelsége mindenik országgyűlésnek az illető külön felelős minisztérium által adatja tudtára. Azon határozatokat, melyek a delegációkban a fent írt módon hozattak, s őfelsége által szentesíttettek, miután a magyar országgyűlésnek tudtára adattak, Magyarországban őfelsége csak a felelős magyar minisztérium által hajtathatja végre. Ugyanazért mindazon költségeket is, melyek a bizottságok ily módon hozott és szentesített határozatának folytán Magyarországra háramlanak, a magyar felelős minisztérium fogja az országgyűlésileg megállapított magyarországi budgettel2 együtt kivetni és behajtani.
deak-002-004-012-0022 Költségvetéssel.
46. Azokon kívül, amiket a közös felelős minisztérium terjeszt elő a közösügyi bizottságoknak (delegáció), e bizottságok mindegyike bír kezdeményezési joggal, de csak oly tárgyakra vonatkozólag, melyek mint közös ügyek törvény szerint szorosan e bizottságok köréhez tartoznak. Mindegyik bizottság tehet ilynemű javaslatot, s azt a másik bizottsággal írásban közölheti. Az ekképp indítványozott javaslat pedig szintúgy lesz tárgyalandó, mint egyéb, a bizottságok köréhez tartozó kérdésekre nézve már fentebb elmondatott.
47. A bizottságok ülései nyilvánosak lesznek.
48. Az esetben, ha őfelsége valamelyik országgyűlést föloszlatná, a föloszlatott országgyűlésnek delegációja is megszűnik, s az újabb országgyűlés új bizottságot (delegáció) választ.
49. A bizottságok tagjai a törvény szerint közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre sohasem vonathatnak; sőt megbízatásuk megszűntéig se adóssági követelés, se bűntény vagy vétség miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül se le nem tartóztathatnak, se közkereset alá nem vétethetnek. Tagjai tettenérés esetében történt letartóztatásának folytathatása vagy megszüntetése 399iránt az illető országgyűlés együtt nem létében hasonlóképpen maga az illető bizottság rendelkezik.
50. Ha az egyik vagy másik bizottságnak valamely tagja időközben meghalna, vagy törvényes ítélet által fosztatnék meg szabadságától, úgyszintén ha állásáról alapos okoknál fogva lemondana, az ekképp megüresedett állás az illető országgyűlés részéről azonnal betöltendő. Erre nézve legcélszerűbb leend, hogy midőn az országgyűlés a bizottságot megválasztja, válasszon a kitűzött számon felül egyszersmind póttagokat is, meghatározván egyúttal azon sort, mely szerint a póttagok a megürült állásra az illető bizottság elnöke által meghívandók.
51. Lemondás esetében a lemondás okainak alaposságáról s a lemondás elfogadásáról az illető országgyűlés vagy annak együtt nem létében az illető bizottság fog ítélni.
52. Ami a közös minisztérium felelősségét s annak módját illeti, mindenik bizottságnak joga leend oly esetekben, midőn az alkotmányos törvények megsértése miatt szükségesnek látja, a közös minisztériumnak vagy e minisztérium egyes tagjának pörbe fogását indítványozni, s ezen indítványát írásban a másik bizottsággal is közölni. Ha a pörbe fogást mindenik bizottság elhatározza, vagy ha az az eltérő vélemények miatt a fentebbiek szerinti szavazó ülésben többséggel elhatároztatik, e határozat azonnal jogérvényesnek tekintendő.
53. Az ily módon elhatározott pörnek bírósága következő módon lesz alakítandó: mindenik bizottság nem ugyan saját kebeléből, hanem azon országoknak, melyeket képvisel, független állású s törvénytudó polgáraiból külön-külön 24 tagot hoz javaslatba. Mindenik bizottság bírni fog azon joggal, hogy a másik bizottság által javaslatba hozott 24 tag közől 12-t okadás nélkül kitörölhet. A vádlottaknak szintén joguk van együtt és összesen 12 tag kitöröltetését követelni, úgy mindazonáltal, hogy a megmaradt tagok számában mindenik bizottság választott bíráinak száma egyenlő legyen. S az így fennmaradt tagok lesznek a pörnek bírái.
54. Azon fentebb körülírt közös tárgyakon kívül, melyeket a pragmatica sanctióból kiindulva tekintettünk közösen elintézendőknek, vannak még más nagy fontosságú közügyek, melyeknek közössége nem foly ugyan a pragmatica sanctióból, de amelyek részint a helyzetnél fogva, politikai tekintetből, részint a két fél érdekeinek találkozásánál fogva célszerűebben intéztethetnek el közös egyetértéssel, mint szorosan elkülönözve.
55. Az államadósságokat illetőleg Magyarországot alkotmányos állásánál fogva oly adósságok, melyek az ország törvényszerű beleegyezése nélkül tétettek, szorosan jogilag nem terhelhetik.
40056. De kijelentettük már ezen országgyűlésen is a legmagasabb trónbeszédre fölküldött válaszföliratunkban, hogy „ha a valóságos alkotmányosság hazánkban is, őfelsége többi országaiban is minél előbb tettleg életbe lép, készek vagyunk, mint már 1861. évi föliratunkban is nyilvánítottuk, azt, amit tennünk szabad, s önállásunk és alkotmányos jogunk sérelme nélkül tehetünk, a törvény szabta kötelesség mértékén túl is, méltányosság alapján, politikai tekintetekből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, melyeket az abszolút rendszer eljárása összehalmozott, őfelsége többi országainak jólléte s azzal együtt a miénk is össze ne roskadjon, s a lefolyt nehéz időknek káros következési rólok és rólunk elháríttassanak”.
57. E tekinteteknél fogva tehát, s egyedül ezen alapon kész most is az ország az államadósságok terhének egy részét elvállalni, s az iránt előleges értekezés folytán őfelségének többi országaival is mint szabad nemzet szabad nemzettel egyezkedésbe bocsátkozni. Ezen egyezkedés által lesz az is meghatározandó, hogy azon rész, melyet Magyarország az államadósságokból elvállal, miképp kezeltessék.
58. Jövendőre nézve pedig közös lesz a hitelügy oly esetekben, midőn mind Magyarország, mind őfelségének többi országai a fennforgó körülmények között saját érdekökben célszerűnek látandják valamely új kölcsönt együtt s közösen venni föl. Ily kölcsönöknél mindaz, ami a szerződés megkötésére s a fölvett pénznek miként használására és visszafizetésére vonatkozik, közösen fog elintéztetni. De annak előleges elhatározása, hogy valamely kölcsön közösen vétessék-e föl, Magyarországra nézve minden egyes esetnél a magyar országgyűlést illeti.
59. Egyébiránt ünnepélyesen kijelentjük e helyen is, hogy a valóságos alkotmányosság azon alapelvénél fogva, miszerint az országot saját beleegyezése nélkül adóssággal terhelni nem lehet, jövendőre sem fogunk semmi oly államadósságot Magyarországra nézve kötelezőnek elismerni, melynek fölvételéhez az országnak törvényszerűen s határozottan kijelentett beleegyezése hozzá nem járult.
60. A kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatica sanctióból, mert annak értelmében a magyar korona országai mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének, s vámvonalok által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.
61. Miután azonban közöttünk és őfelsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak, kész az országgyűlés arra, hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egyrészről a magyar korona országai, 401másrészről őfelségének többi országai között időnkint vám- és kereskedelmi szövetség köttessék.
62. E szövetség állapítaná meg azon kérdéseket, melyek a kereskedelemre vonatkoznak, s meghatározná az egész kereskedelmi ügy kezelési módját.
63. A szövetség megkötése kölcsönös alku által történnék, oly módon, mint két egymástól jogilag független országok hasonló egyezkedései által történnek. A két fél felelős minisztériumai közös egyetértéssel készítsék meg a szövetségi részletes javaslatot, s terjessze azt mindenik az illető ország gyűlése elé, s a két országgyűlésnek megállapodásai lesznek őfelsége szentesítése alá terjesztendők.
64. Magában értetődik, hogy ha és amennyiben ez egyezkedés nem sikerülne, az ország törvényes jogai e részben is sértetlenek maradnak.
65. Azon kérdésre nézve, hogy a közös tárgyaknak és azok mikénti kezelésének tekintetéből törvényeinkben netalán szükséges módosítások kijelöltessenek-e, úgy vélekedik az albizottság, hogy e kijelölés célszerűen csak a vázlat megállapítása után történhetik, mert csak akkor lesz világosan látható, hogy miben és miképpen kell az eddigi törvényeket módosítani s az újabb megállapodásokkal összhangzásba hozni.
Gróf Andrássy Gyula3
elnök
elnök
deak-002-004-012-0033 Andrássy Gyula, gróf (1823–1890), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848–1858 között emigrációban élt, azután Deák legszűkebb körének tagja, 1867–1871 között magyar miniszterelnök, majd 1879-ig az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere.
Csengery Antal4
bizottsági jegyző
bizottsági jegyző
deak-002-004-012-0044 Csengery Antal (1822–1880), a centralista csoport tagja, 1845-től a Pesti Hírlap főszerkesztője, 1849-ben belügyminiszteri tanácsos. Deák legközelebbi munkatársa.
A magyar országgyűlés képviselőháza által a közös viszonyok tárgyában kiküldött hatvanhetes bizottság tárgyalásai. 1867. 4. sz. 5–11. p. Közli Kónyi Manó 3. köt. 738–748. p.
deak-002-004-012-0011 Jegyzőjét.
deak-002-004-012-0022 Költségvetéssel.
deak-002-004-012-0033 Andrássy Gyula, gróf (1823–1890), a reformkori liberális ellenzék tagja, 1848–1858 között emigrációban élt, azután Deák legszűkebb körének tagja, 1867–1871 között magyar miniszterelnök, majd 1879-ig az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere.
deak-002-004-012-0044 Csengery Antal (1822–1880), a centralista csoport tagja, 1845-től a Pesti Hírlap főszerkesztője, 1849-ben belügyminiszteri tanácsos. Deák legközelebbi munkatársa.
