VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Bélvár. A XV-ik század elején Jára vára ezt a nevet is viselte. (L. ott)
Disznojó. (Disznajó.) L. Disznojó helység a.
Gernyeszeg. Castellani castelli Gernyezegh. (1477: Dl. 27062.) Castellum Gernyezegh. (1478: gr. Teleki cs. oklt. II. 132., 137.) Castrum nostrum (reges) Gyernyezeg. Castrum Gernyezeg. (1478: Dl. 28338.) Castellum Gernyezeg. (1478: gr. Teleki cs. oklt. II. 139., 1481: Dl. 36395. pag. 34. n. 1., 26915., gr. Teleki cs. oklt. II. 142., 144., 1496: Dl. 26942., gr. Teleki cs. oklt. II. 215.) Castellum Gernyezegh. (1491: U. o. II. 416., 417.) Castellum seu fortalitium Gyernyezeg. (1502: Dl. 36405. pag. 192. n. 1., gr. Teleki cs. oklt. II. 249.) Poss. Gernyezeg ac castellum in eodem constructum. (1515: U. o. II. 335.) A somkereki Erdélyi családé (l. ott), illetve ettől a zsolnai vagy szent-miklósi Pongrácz Lászlóé és özvegyéé, s előbb a monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdáé is volt. Mikor azonban 1468. tavaszán Mátyás király a hűtlenségbe esett somkereki Erdélyi István birtokait Gernyeszeg, Sáromberek, Méhes, Csanád, Illye, Záh és Rücs helységekben Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozta, ez erősséget még nem említik; holott 1478-ban ez István gyermekei a saját és atyjuk ez erősségben levő részeit is emlegetik, illetve a magokéit visszakövetelik. Ugy látszik tehát, ez erősség 1468-ban is állt. – Tartozékai 1498-ban: Sárpataka, Körtvélkapu, Unoka, Sárombereg, Gernyeszeg, Illye, Csanád, Szederjes, Szent-Iván, Faragó, Rics, Néma, Detreh, Mentszent, Kók, Ből, Mező-Szengyel, Méhes, Tátes azaz Dátos Torda-, Szilvás, Tomb, Tuzson, Velkér, Gerebenes Kolozs-, Sombor és Devecser Dobokavármegyéből; 1481-ben és 1491-ben ugyane helységek, csakhogy ekkor Gereben(y)est Torda-, Méhest pedig Kolozsvármegyéhez számítják, s 1491-ben Sárpatak, Körtvélkapu, Szent-Iván és Mező-Szengyel helységeket kiveszik, mint a szent-iváni Székely Miklós és János birtokait; 1496-ban: Sáromberek, Szent-Iván, Csanád, Szederjes, Rics, Faragó, Néma, Szakál, Mező-Szengyel, Záh, Gerebenes, Kók, Ből, Sárpatak, Körtvélkapu Torda-, Tu(z)son, Mező-Szilvás, Méhes és Velkér Kolozsvármegyéből; 1502-ben: Gernyeszeg, Sárpatak, Sáromberek, Körtvélkapu, Csanád, Szederjes, Rics, Ből (Bél), Kók, Záh Torda-, Szilvás, Oláh-Sármás (utóbbi előbb Suki-birtok), Faragó, Szent-Márton, Tu(z)son, Méhes és Velkér Kolozsvármegyéből.
Görgény. (Gergény.) Castellanus noster (wayuode Transsilvani) de Gurgen. (1364: gr. Teleki cs. oklt. II. 133.) Castrum Gurgen. (1391: Kállay cs. llt.) Castrum, nostrum (regis) Gwrgen. (1426: Dl. 28370., 1443: Dl. 30182.) Castrum Gergin. (1434: Székely oklt. L 129.) Castrum Gergen. (1439: gr. Teleki cs. oklt. II. 7., 1445: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 65. fasc. 1. n. 7., 1448: gr. Teleki cs. oklt. II. 36., 1441: Dl. 28514., 1451: Dl. 30189., 1453: Dl. 14604., 37617., 37619., 37622., 37623., Hunyadiak kora. X. 398., 1458: Dl. 30200.) Castrum Gwrgen. (1447: Dl. 30811.) Castellanus de Gergen. (1451: Dl. 36403, pag. 69. n. 1.) Castellanus castri Gergen. (1453: Dl. 29807., 1465: gr. Teleki cs. oklt. II. 87.) Juratus civis de sub castro Gergen. (1453: Dl. 30316.) Castrum Gewrgen. (1453: Dl. 37629., 1487: Székely oklt. I. 266., Dl. 28334., 1488: Dl. 27072., 27552., 1490: Dl. 29866., 1497: Dl. 28543.) Datum in Gergen. (1459: Székely oklt. III. 72.) Nos … vicecomes siculorum sedis Moros et castellanus castri Gyergen. (1470: U. o. III. 89.) Castellani et vicecastellani (az erdélyi vajdáé és székely ispáné) in castro Gyergen. (U. o. 9O.) Comitatus Gherghen. (1471: U. o. 92.) Castrum Gergyn. (1481: Dl. 27367., 1487: Dl. 28335.) Castellanus castri Gewrgen. (1490: Dl. 29546.) Castellanus castri Ghergyen. (1493: gr. Teleki cs. oklt. II. 190.) Castellanus castri (regis) Gewgen. (1499: Dl. 30303.) Castrum Gergen. Comes noster (Waywode Transsilvanensis) de Gergen. Vicecastellanus (alább ugyanő) vicecomes castri Gergen. (1500: Székely oklt. III. 145–147.) Comes de Gewrgen. (1500: Dl. 30949.) Comes de Gergen. (1502: Dl. 27777., 27778.) Castrum Georgen. (? 1504: Székely oklt. III. 158.) Gelgen. (1517: Dl. 22875.) Feltűnése óta királyi vár volt, s mint ilyen, az erdélyi vajda illetve a székelyek ispánjának (gyakran a kettő ugyanegy személy) tisztségéhez tartozott. Így pl. 1364-ben az erdélyi vajda, 1391-ben, 1426-ban (a mikor kifejezetten a székely ispán tisztéhez tartozónak mondja Zsigmond király) és 1434-ben a székely ispán hatásköre alatt látjuk. 1443-ban I. Ulászló király, mint királyi várat, hű szolgálataiért, Hunyadi János erdélyi vajdának adományozta, mely adományozást 1447-ben Hunyadi János kormányzó és utódai részére az országnagyok is jóváhagytak. Ennek ellenére, mikor 1445-ben Czillei Frigyes és fia Ulrik Ujlaki Miklós erdélyi vajdával kölcsönös örökösödési szerződésre léptek, utóbbinak birtokai között e várat is felsorolták. (! Ugyanekkor Hunyadi János is erdélyi vajda volt.) 1453-ban V. László király is megerősité Hunyadi Jánost e vár és tartozékai birtokában, melyhez, jelesül a várnak Hunyadi János által betöltött várnagyi tisztéhez azonban a székely ispánság, ugy látszik, ekkor is hozzácsatolva maradt. 1453. szept. 20-án pl. vingárti G(e)réb János itteni várnagy, az erdélyi részek alkapitánya, egyszersmind Hunyadi János beszterczei gróf s Magyarország főkapitánya által a székelyek közé kiküldött bíró (in medio siculorum iudex delegatus), mint görgényi várnagy, marosszéki székely pörös ügyben, a kormányzó nevében, már 1448-ban rendelkezik. – Mátyás király által, mint ismét királyi vár, az erdélyi vajda illetve székely ispán tisztségéhez, ugy látszik, uralkodása elején visszacsatoltatott. Már 1459-ben itt kelt az akkori székely ispán (Lábatlani László) levele. 1465-ben az erdélyi alvajda az itteni várnagy, a ki az erdélyi vajda rendeletére gyűjti össze a vár fentartására állandóan szükséges élelmiszereket. 1470-ben az itteni várnagy a székely Maros-szék alispánja (vicecomes), s ugy ő, mint alvárnagya az egy személyben lévő erdélyi vajda és székely ispán embere. Ugyanekkor a görgényi ispánság (comitatus) is említtetik, mint a hogy néhány évtized mulva (pl. 1500-ban és 1502-ben) az erdélyi vajda rendelkezése alatt álló itteni ispánokat (comes) és alispánokat (vicecomes) is emlegetnek, mivel hogy e várhoz illetve várnagysághoz a székely ispánság (comitatus) fogalma már egészen hozzáforrt. Mátyás király uralkodásának vége felé gyakran találjuk itt hivatalos minőségben az erdélyi vajdát és székely ispánt (pl. 1481., 1487.), s az alvajdát is. (Pl. 1487-ben, 1488-ban, majd 1497-ben.) II. Ulászló király korában szintén megtartotta e vár (mint a föntebbiekből is látjuk) e minőségét. 1499-ben világosan királyi várnak mondják; 1503-ban pedig a vár egyik tartozékát, Bölkényt nevezik «Ő Felsége birtoká»-nak. 1493-ban a székely alispán az itteni várnagy; valamint 1548-ban is. Ugyanez időtájt (1552.) több ízben említik, hogy e vár az erdélyi vajda és székely ispán tisztségéhez tartozik. (Székely oklt. II. 82., 95., 98., 105., III. 284–291. L) – Tartozékai közül Petele helységet 1426-ban Losonczi Dénesnek adta zálogba Zsigmond király; Körtvélyfája, Péterlaka és Telek helységeket 1441-ben a Toldaladiaknak és ernei Székelyeknek (a kik e helységekre nézve 1443-ban, a várnak Hunyadi János részére történt beigtatásakor, csakugyan ellentmondással éltek) – adományozta I. Ulászló király; Péterlakát és Körtvélfáját 1458-ban cserében a somkereki Erdélyieknek adta Mátyás király. Mind e helységeket azonban 1453-ban a vár tartozékai között találjuk felsorolva; Péterlakát és Petelét ezenkívül pl. 1465-ben is. 1453-ban összes tartozékait felsorolják, következőkép: Pitula (azaz Petele), Péterlaka, Körtvélfa, Telk (azaz Telek), Ranoltfája, Belkény, Szent-Márton, Szent-Emre, Hétbik, Belke, Adriánus, Kásva, Libánfalva, Kencses, SzentMihálytelke, Kakucs, Sorbház, Alsó-Oroszi, Felső-Oroszi, Felső-Kehér, Alsó-Kehér, Nádasd, Szelveszter, Hodák és Szebencs helységek, Hohihi helység nagyobb része, Orsova puszta, végül bizonyos, meg nem nevezett vámhelyek. – Romjai Görgényszentimre határában ma is megvannak. (Magyarorsz. műeml. II. 484. l. – V. ö. a somkereki Erdélyi cs. a.)
Idécs. (Idecs.) L. Idécs helység a.
Jára. (Járavára.) Poss. Jara et altera Jara cum castro similiter Jara al. nom. Belwar. (1417: Zichy okmt. VI. 478., 480.) Castrum Jara. (1438: Dl. 28377., 36390. pag. 6. n. 1.) Castrum Jarawara. (1440: Dl. 36390. pag. 42. n. 3., pag. 49. n. 3.) 1417-ben Zicsi (Paska fia Jakab fiának) Eleknek felesége Katalin asszony, a fia Zsigmond és ennek fiai Benedek (13 éves), Balázs (6 éves) és István (még fiatalabb) nevében is, Gordovai (Fancs bán fia) László és a fent említett Zicsi Jakab leánya fiainak: Imrének, Bertalannak és Lászlónak, valamint e Bertalan gyermekeinek, Istvánnak, Erzsébetnek és Zsófiának, adta át örökre (1413. óta folyt perben bekövetkezett egyezség utján) a fent nevezett néhai Zicsi Paska fiainak részben a leány-ágat is megillető birtokait, ugymint Jáva helység és a másik Jára, továbbá Jára vagy Bélvár vár és Aklos helység felét, tartozékaikkal, különösen magyar és oláh falvakkal, bizonyos feltételek mellett, más, Dunán-tuli birtokokért. 1438. május havában Bogáti Péter és atyja Imre s János a György fia tartanak jogot e vár, valamint Felső-Jára, Alsó-Jára, Szurdok, Remete, Berkes, Szend, Boldócz és Oláh-Bánya helységek részeihez. Ugyanez évi aug. 2-án Járai (Domonkos fia) Péter s Járai (Gergely fia másik Domonkos fia) János beleegyeznek, hogy Bogáti (Imre fiát) Pétert (a kinek anyja a Járai Mihály fia László leánya volt) e rokonság czímén Jára várába beigtatták, fentartván a maguk számára a saját részük visszaválthatásának jogát. 1440. május 23-án ugyanez a Bogáti Péter és fia László emelt óvást az ellen, hogy e várat Szarkadi (Benedek fia) László Járai Péternek elzálogosítsa. Három nappal később viszont Szarkadi (Tamás fia) Miklós s fiai Péter, László és Máté, szarkadi Francziás (János fia) László, Szarkadi (Tamás fia Dénes fiai) János, Péter és György, Szarkadi (néhai László fia) László, Szarkadi (néhai János fiai) Mátyás és Péter, Mezőcsáni Torda-fi László, s járai (Menyhért fia) György tiltakoztak, hogy osztályos testvérük Szarkadi (Benedek fia) László az általa megölt Kövér Mihály vérdíjában a magtalanul elhalt járai (László fiai) Miklós, László és Imre birtokait Jára vára felét s Boldócz, Szend, Berkes, Remete, Szurduk, Alsó-Jára, Felső-Jára és Bánya helységek részeit, melyek utóbbiakról az ország törvényes szokásai értelmében rájok szállottak, Bogáti Péternek és utódainak adják. – Magáról a várról későbbi időből nincsenek adataim; ép elősorolt tartozékainak további sorsát az e várban a fentebbiek szerint osztályos Járai, Szarkadi, Csáni (Mezőcsáni Torda-fi, Menhár) családoknál beszélem el. (V. ö. még a Koppáni, szilvási Csezeliczki, Hosszuaszói, Lupsai, lupsai Kende, Alsójárai, járai vagy alsó-járai Székely és Huszár, Zicsi, szarkadi vagy hosszuaszói Francziás, alsó-járai Bolyai, járai Kis és Peterdi cs. a.) Magának a várnak fekvésére nézve a fent idézett 1417. évi oklevél igazíthat utba bennünket. Ez oklevél ugyanis két Jára nevű helységet említ, melyek közül a másodikban állta Bélvár nevet is viselő Jára vára. Az «egyik Jára» alatt kétségkívül a mai Alsó-Jára helység értendő (a Jára folyó völgyében, Torfiától nyugatra), melyet e néven is sörűn emlegetnek a középkorban; a «másik Jára» alatt pedig a középkorban is ép ily sűrűn említett Felső-Jára. Utóbbi helység azonban ma már nincs meg. Helyette Alsó-Járától kissé távolabb d.-ny. egy Bélavár nevű pusztát találunk az Aranyos egyik mellékfolyója mentén, Felsőpodsága helység határában. Valószínűleg e helyet kell értenünk Felső-Jára alatt, s ez esetben a mai Bélavár név a középkori Bélvár névnek felelne meg. E vidéken azonban ma várat vagy várromot nem találunk.
Léta. (Létavár.) Castrum Leta. (1324: Dl. 2239. és Anjouk. okmt. II. 125., 1459: Dl. 36392. pag. 67. n. 1., 1500: Dl. 28663., 28664.) Castellanus noster (wayuode Transsilvani) de Leta. (1364: gr. Teleki cs. oklt. I. 133., 1383: Dl. 30729.) Castellanus de Leta. (1370: Jakab Elek, Kolozsvár története. Oklt. I. 65.) Castellanus noster (vaiuode Transsiluani) de Leta. (1395: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 125. és Múz. levéltár.) Castrum Letawar. (1445: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 358., 361., 363., 364.) Castellani de Leta comites (de Clu)s. (1448: gr. Teleki cs. oklt. I. 342.) Castrum Leta. (1419: Dl. 28365.) Castrum Letha. (1430: Dl. 28372., 1450: Dl. 28394., 1451: Dl. 36403. pag. 57. n. 1., 1456: Dl. 26891. Hunyadiak kora. X. 495., 1460: Dl. 36392. pag. 79. n. 1., 1501: Dl. 37739., 1524: Dl. 36402. pag. 260. n. 2.) Castrum nostrum (regis) Leta. (1435: Dl. 28820., 1443: Dl. 28387.) Castrum nostrum (regis) Letha. (14.41: Dl. 28382.) Castellanus castri Leta. (1464: Dl. 26791.) Királyi vár volt, kétségkívül kezdettől fogva a XV. század közepéig; s mint több más erdélyi vár, állandóan a mindenkori erdélyi vajda tisztsége alatt állt, illetve néki volt kiutalva, a ki saját embereivel rakta meg s innen intézte vagy intéztette az illető megye területének ügyeit is. (L. pl. Déva, Ujvár és Küküllő váraknál Hunyad-, illetve Küküllővármegyében.) Magát a várat hol Tordavármegyéhez (1324., 1430., 1441., 1500., 1524.), hol pedig Kolozsvármegyéhez (1448., 143., 1456., 1459., 1460.) számítják s a vár várnagyai, mint az erdélyi vajda tisztjei, kétségkívül ehhez képest egyik vagy másik (pl. 1408-ban Kolozs-) vármegye alispánjai is egyszersmind. – 1441. elején (I. 13.) I. Ulászló király (herepei) Erdélyi másként Herepei Márknak adományozta, élete tartamára, tartozékaival együtt, melyeket ekkor, a király akarata ellenére, Losonczi Dezső volt erdélyi vajda tartott kezén. Két év mulva (1443. január 23.) pedig már örökre adományozta néki, ugyancsak I. Ulászló király, bizonyos, más levelében foglalt feltétellel. (Certo modo, in aliis nostris litteris contento.) Az uj-adományost mindkét alkalommal szabályszerüen be is igtatták e vár és tartozékai birtokába. Herepei Márk, 1450. november 10-én kelt végrendeletéből következtetve, ez idő tájban hunyt el. 1450. deczember 23-án már Hunyadi János, mint kormányzó, kusalyi Jakcs Mihály erdélyi vajdának, unokatestvérének(?) Jakcs László fiának Péternek, továbbá osztályos atyjafiainak, Jakcs Lászlónak s Jakcs (János fia) László fiainak, Lászlónak és Györgynek ad e vár és tartozékai adományozására vonatkozólag (super donatione et collatione), «kormányzói tekintélyénél fogva, amennyiben ahhoz az ország szokásához képest egyáltalán joga van», királyi jóváhagyást (consensus regius.) Az ugyanekkor elrendelt beigtatásnak azonban Dengelegi Pongrácz özvegye (mint tudjuk, a kormányzó nővére) ellentmondott. Ugy látszik, ez az úrnő már ekkor jogot tartott e várhoz, melynek egyik tartozékát, Szent-Lászlót, kezén is tartotta. Csakugyan 1456. április 4-én V. László király már mint olyan birtokot adományozza e várat s tartozékait, illetve az ezekben levő királyi jogot Hunyadi Jánosnak, nővérének, Klára asszonynak a Dengelegi Pongrácz özvegyének s fiainak, Lászlónak, Jánosnak (a későbbi erdélyi vajdának) és Andrásnak, mint a melynek ez adományosok már eddig is békés birtokában vannak. (Igtatás ez évi jul. 1. kelt okl. szerint.) Később, ugy látszik, csupán a dengelegi Pongráczok kezén maradtak e vár és tartozékai. De 1459. deczember 14-én és 1460. február 11-én kusalyi Jakcs(-fi) Péter, János s a néhai id. Mihály fiai János, István és Mihály még mindig tilalmazzák a királyt e várnak a dengelegi Pongráczok részére leendő eladományozásától. 1500. nov. 26-án, II. Ulászló király illetve az erdélyi vajda rendeletére, dengelegi Pongrácz Mátyás özvegyét, Perényi Orsolya asszonyt, mint a férje elhunytával és magvaszakadtával a koronára szállt birtokba igtatják be, zálog czímen, e várba és tartozékaiba. 1501. junius 12-én azonban a II. Ulászló király és Korvin János herczeg közt létrejött pénzügyi egyezségbe már azt is belefoglalták, hogy e várat a dengelegi Pongrácz Mátyás halála után szintén a herczegnek adta a király, minélfogva az Orsolya asszony magtalan halálával e vár sem a királyra, hanem a herczegre szálljon. Azok között a birtokok között, a melyekből 1507-ben és 1510-ben Katalin asszony Ujlaki Lőrincz herczeg felesége, mint a néhai dengelegi Pongrácz János leánya, anyja után kielégítést követelt, e vár nem szerepel. 1524. junius 15-én már a gyarmati (balassa-gyarmati) Balási (vagy Balassa) Ferencz birtoka. De ugy látszik, övé volt már 1505. őszén is, a mikor e vár három tartozékát, Kékbük, Hagymás és Monyoróság helységeket, az ő kezén találjuk. (Dl. 28473., 28474.) A dolog magyarázata az lehet, hogy Balázsi Ferencz a dengelegi Pongrácz Mátyás özvegyét, Perényi Orsolya asszonyt, valamikor 1504. ősze előtt, nőül vette. (Dl. 29354.) – Egyes tartozékairól már a XV. század elején találunk adatokat. 1405. julius 2-án Zsigmond király Kolozsvár városa kérelmére az e városban a Szamos folyón levő három liszt-, két takács- és egy timármalmot, melyek eddig e várhoz tartoztak, de ekkor elhanyagolt és hasznavehetetlen állapotban voltak, e vártól elvévén, különösen a város erődítéseinek költségeire Kolozsvár városának adományozta. Ez adományát két nappal később kelt levelében hozta az akkori erdélyi vajdák illetve alvajdáik tudomására, elrendelvén, hogy e malmokat a varosnak adják át s kezöket abból teljesen és végkép vonják ki. A miből szintén nyilvánvaló, hogy e vár ez időben is királyi vár volt és az erdélyi vajdák kezén, ezek ellátására volt rendelve. Ugyanekkor (julius 4-én) a király a szintén. e várhoz tartozó, kolozsvármegyei Szent-Miklós helységben szedetni szokott vámot semmisíti meg, a tapasztalt sok visszaélés miatt. és szintén főleg a közeli Kolozsvár város lakosságára, kereskedelmi és uti forgalmára való tekintettel. 1419. október 4-én Zsigmond király, az itteni porkolábhoz intézett rendelete szerint az e várhoz tartozó összes magyar és oláh helységek felét, a kusalyi Jakcs János vagy testvére avagy valamelyik cselédje által (a király rendeletére ?) teendő osztály szerint, két-harmad részben Vápának (az … udvarbírájának) és fiának, egy-harmad részben pedig László belényesi oláh vajdának adományozta, letelepedésre (pro descensu), királyi tetszése tartamára. (Az oklevél hiányos.) 1430. márczius 20-án ugyancsak Zsigmond király Rődi (Dezső fiának) Jánosnak és édes testvérének Lászlónak adományozta Szent-Király oláh helységet és Királytelke más néven Királyfölde elhagyott pusztát, mint e vár tartozékait; de ugy látszik, csupán részben, mert Szent-Királyt mint helységet, Királytelkét pedig «Királyréte» néven mint mezőt, 1456-ban is megtaláljuk e vár tartozékai között. Szent-Királyt különben Mátyás király 1467-ben az erdélyi lázadásban szintén részt vett patai Dezső (azaz Dezső-fi) Antaltól elkobozta és dengelegi Pongrácz Jánosnak (Léta vár ekkori urának) adományozta. 1456-ban sorolják fel először e vár öszszes tartozékait, megyék szerint szabatosan meg nem különböztetve, mint «torda- és kolozsvármegyei» helységeket, következőkép Léta, Szent-László, Kis-Fenes, Hosdát, Barbátfalva, Asszonfalva, Felső-Füle, Alsó-Füle, Egres, Hagymás, Kékbik, Szent-Király, Monyaróság, Sütmeg és Rákos; 1500-ban pedig már megyék szerint elkülönítve, u. m. Léta, Szent-László, Hosdát, Fenes, Barbátfalva, Rákos, Kolozs-, Hagymás, Kékbik, Monyoróság, Sütmeg, Rah- Egres, Alsó-Füle, Felső-Füle és Asszonfalva Tordavármegyéből. (Szent-Királyt ekkor már egyáltalán nem említik.) Némi maradványai «Géczi várrom» néven Magyarléta helység határában ma is megvannak. (Magyarorsz. műeml. II. 438. és 905. l.)
Mentö. Castellanus de Menteu. (1319: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 47.) Novum castrum et edificium Menthev vocatum. (1333: U. o. 79.) Castrum Mentew. (1364: U. o. 247., 1366: U. o. 260., 273., 274., 1390: U. o. 425.) Castrum Menteuu. (1377: U. o. 333.) Castrum Metew. (1380: U. o. 353.) Castrum Menthew. (1494: Dl. 26816.) Már 1319-ben állt. Egy 1333. évi oklevél szerint Losonczi (Dénes fia) Tamás (a Losonczi és losonczi Bánfi családok közös őse), a havasok közt (inter alpes) fekvő, testvéreivel nem osztályos puszta földjén, mint uj várat már régebben (satis a magno tempore) mintegy 2000 márka költséggel, testvéreinek minden segítsége nélkül építette, és alatta egy jó falut (unam villam bonam) telepített. Ugyanekkor nevezett Tamás tiltakozott, hogy testvérei vagy ennek utódai e várra valamikor igényt támaszszanak. Testvéreinek fiai, jelesül István bán fia Dénes és Dezső (a losonczi Dezsőfi család őse) fia László mégis az 1360–1380-as években pörben állanak e vár és tartozékai miatt a nevezett várépítő Tamás fiaival, Istvánnal, a Losonczi család, és II. Tamással, a losonczi Bánfi család egyenes ősével. E pörben 1377-ben I. Lajos király a vár felosztását rendelte el a két peres fél között. Ugy látszik azonban, a várépítő Tamás említett harmadik testvérének Dezsőnek leszármazói, a losonczi Dezsőfiek mégsem jutottak be e vár birtokába. (István bán fia, Dénes ága pedig már 1393-ban kihalt.) 1494-ben csupán a losonczi Bánfiak rendelkeznek fölötte. (L. a Losonczi cs. alatt, ez évhez, közvetetlen a forrás-idézetek előtt.) 1553-ban már mint a Monyoró (ma Magyaró, Szászrégentől é.-k., Maros-Tordavármegyében) helység határában fekvő elhagyott várat (Mentheowar) említik. (Kolosm. conv. prot. Isabellae Reginae, fol. 47.) Az aljában épült Váralja helység 1364-ben «poss. Warallya» néven fordul elő, de ugy látszik, nem azonos a már 1319-ben fölmerülő Monyoróval.
Régen. (Régön.) Castrum Reghewn. (1501: Dl. 36405. pag. 125. n. 1.) Castrum Regen. (1501: Dl. 26953.) Régen város (l. ott) földesuraié volt.
Sárpatak. Poss. Sarpathak simulcum castello in eadem. (1468: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98, fasc. 8. n. 9.) Castéllum integrum Sarpathak. (1468: U. o. lad. 98. fasc. 8. n. 7. és lad. 98. fasc. 8. n. 8.) Castellum Sarpathak. (1468: Dl. 32363., 1469: Dl. 29299.) Ez oklevelek adatai szerint a szent-Iváni Székely Mihályé s utána a monoszlói Csupor Miklósé volt. (L. a szent-iváni Székely cs., illetve Sárpatak helység a.)
Szent-György. Azaz Toroszkó-Szent-György vagyis Toroszkó. – L. utóbbi néven.
Szent-Miklós. Castrum nostrum (regis) Zenthmikloswara secus fluvium Aranyas habitum. (1441: Dl. 28383.) Castrum Zenthmyklos. (1463: Dl. 28398.) Castrum Zenthmykloswara. (1508: Dl. 36399. pag. 247. n. 1.) 1441. febr. 19-én I. Ulászló király., mint a Torda városban levő királyi sókamarákhoz tartozó, az Aranyas folyó mellett fekvő királyi várat, a hozzátartozó Szent-Miklós helységgel és a Torda városban levő, ugyane várhoz szedetni szokott vámmal együtt, hü szolgálataiért, Bogáti Péternek adományozta. Ugy látszik azonban, nem sokáig maradt a Bogáti kezén. A beigtatásról sincs tudomásunk. 1453. febr. 6-án V. László király e várat és tartozékait, a szintén e várhoz tartozó Torda városi vámmal, melyek ekkor már a Forró Mihály kezén voltak, valamint a kétségkívül nem e várhoz tartozó Keresztes helységgel együtt, Losonczi Dezső volt erdélyi vajdának adományozta. A beigtatás még ez év folyamán szabályszerűen megtörtént. 1455-ben e Dezső fia László ezt a várát, a Torda városi vámmal sat, együtt, 200 arany-forintért Szentiváni Ferencznek vetette zálogba. Losonczi Dezsőfi ifj. László és Zsigmond az erdélyi lázadáshoz csatlakozván, Szent-Miklós pusztát, (Péterlaka földterülettel együtt, utóbbit mint a szintén hűtlen farnasi Veresek és Kecseti László birtokát), 1467. nov. elején, Torda város közönségének adományozta Mátyás király. 1469. febr. 25-én azonban a nevezett Dezsőfiek ez adomány tekintetében egyezségre léptek a város közönségével, oly formán, hogy utóbbi e birtokot a Torda városi vámmal együtt a Dezsőfieknek 50 forintért visszaadja, de Szent-Miklós pusztán az idén még a városi lakosság arathasson. A várat magát ekkor nem említik. Mikor, mintegy négy évtized mulva, 1508, augusztus 22-én ismét föltűnik, már nem tudjuk, kinek a birtoka. (V. ö. 1455-höz: Századok. 1887. kiránd. Pótfüzet. 80. l. L. Szent-Miklós és Egyházfalva helység és Torda város a. is. V. ö. végül Orbán Balázs, Torda város és környéke. 97., 98. stb. l.)
Toroszkó. (Turuszkó. Toruszkó.) Más néven Szení-György vagy Toroszkó-Szent-György. – Castrum Turozkeu. (1289: Knauz. Monum. eccl. Strigon. II. 254.) Comes Ehelleus filius Ehellews de Torozko-Birtoka: castrum Torozko, Twrozko. (1588. évi másolat után, mely megvan az Orsz. Levéltárban «Protocollum Johannis Balásffi, fol. 28., 29.» jelzet alatt: Zimmermann- Werner. Urkundenbuch. I. 88. l. V. ö. Székely oklt. III. 1–2. l., mely az 1588. évi átiratot átíró 1666. évi hiteles másolat után közli. A helyes évszám Tagányi Károly szerint 1291.) Castrum Thorozkozenthgywrg. (1470: Dl. 28414.) Castrum Zenthger(g). (1470: Dl. 28535.) Castrum Thorozko Zenthgewrg. (1473: Dl. 28536.) Castellanus castri de Thorozko. (1473: Dl. 36393. pag. 131. n. 3., 1474: Dl. 28422., 1493: Dl. 27076.) Castrum Thorosko, Thorozko. (1474: Dl. 28421.) Castrum Zenthgyergh. (1486: Dl. 37066.) Castrum Thorozko demta solum una turri ante ipsum castrum Thorozko constructa. (1492: Dl. 30229.) Castrum Trosko. (1493–1494. körül: Dl. 30307.) Castrum Thorozkozenthgyergh. (1495: Dl. 36398. pag. 214. n. 1.) Castrum Thorozko. (1501: Dl. 37739., 37740., 1507: Dl. 30253., 27791., 1517: Dl. 28568.) Vicecastellanus castri Thorosko. (1506: Dl. 26489.) Castellum Thorozko. (1506: Dl. 37789.) Castrum Thorozko. Castrum Thorozkozenthgyewrgh. Thorozko. (1510: Dl. 30262.) Castrum Thorozko. (1511: Dl. 28564., 1516: Dl. 28567.) 1289-ben IV. László király megdícséri az aranyos-mentti székelyeket, a kik a tatárok ellen e vár alatt vívott harciban kitüntették magukat. Ugyanez időből való lehet az a (XVI. századi másolatban fönmaradt) oklevéltöredék, mely szerint Toroszkai Ehellős (Ellyés, Illyés) fia Ehellős e várát, tulajdonjogának fentartásával, örökre átadta ezeknek a szomszéd, aranyos-menti kézdi székelyeknek és utódaiknak, a míg t. i. ezek az Aranyos mentén laknak, hogy ha a tatárok vagy más ellenség jönne az országba, a maguk és birtokaik védelmére, személyesen és ingóságaikkal együtt, háboru vagy béke idején, e várba mint sajátjukba beléphessenek és ott mint sajátjukban maradhassanak. Ezóta, ugy látszik, állandóan a Toroszkaiaké volt, az Aranyos folyó s az Enyedi patak mentén elterülő uradalmával együtt. 1369-ben és 1373-ban az erdélyi káptalan fejérvármegyei szomszédos birtokának (Enyednek) határát járják meg, ez uradalom déli határa felől; 1464-ben pedig ugyanez uradalom keleti határát, az aranyosi székelyek széke felé, északon az Aranyostól kezdve s innen déli irányban haladva, szintén az erdélyi káptalan fejérvármegyei birtokainak határáig. 1470. elején (I. 25.) Mátyás király tartozékaival együtt monoszlai Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozta, mint az erdélyi lázadásban szintén részt vett és ez által hűtlenségbe esett Toroszkai László, Zsigmond és Ellyős (Elyws) birtokait. Ez alkalommal e Toroszkó-Szent-György nevet viselő várhoz Toroszkó város, továbbá Gyertyános és Borrév (egészen), Szent-György, Bedelő, Felső-Szolcsva, Alsó-Szolcsva, Patcsága, Ujfalu és Vidal fele tartozott. A beigtatásnak azonban, (május 24-én külön oklevélben is) Toroszkai László és testvére Zsigmond a maguk, valamint a László gyermekei János (11 éves), Péter (7 éves), Ferencz (4 éves), Mátyás (2 éves), Balázs (1/2 éves) és Ilona (12 éves) nevében a vár keleti felére (a melyben ekkor uj épületeket építenek), továbbá Toroszkó város és Borrév felére, Bedelő vagy Bedele 1/4 részére nézve, végül a Toroszkó város mellett levő malomra, három vaskohóra, másik kettőnek felére s nyolcz és fél vasverőre (Waswerew) vonatkozólag ellentmondottak. A tiltakozókat az ép említett birtokrészekbe 1473-ban Magyar Balázs erdályi vajda ítélet-levele értelmében csakugyan vissza is igtatták. A tisztán monoszlai Csupor Miklóst illető részek két-harmada pedig (Toroszkó városban, Szent-György, Bedelő, Gyertyános, Alsó- és Felső-Szlocsva, Potsága, Ujfalu Vidal és Borrév helységekben) birság gyanánt a (kiváltásig) az erdélyi vajdának s egy-harmada szintén az ép nevezett Toroszkaiaknak jutott, a várban és területén lévő gabonákkal és lábas jószágokkal egyetemben. Csupor Miklós halálával családjának magva szakadván, Mátyás király e várat, mint az ily czímen a koronára szállott jószágot, 1474. márczius 13-án, hü szolgálataikért bottyini Kis (Parvus) Jánosnak és általa édes testvérének Bottyini Gábornak, valamint mohlityi Klapsity Horvát (vagy Kishorvát Jánosnak (v. ö. e müben Valkómegyénél, Nevna helység a., valamint a hlapsily Horvát családnál, sat.) és utódainak adományozta, minden tartozékaival együtt. A pár héttel később megejtett beigtatásnak azonban Toroszkai László a saját, fia Ferencz és édes testvére Zsigmond nevében ellentmondott. Nem sokkal utóbb, ez évi május 4-én Dorottya asszonya Toroszkai Péter özvegye (az Alárd Jakab leánya) és leányai, Anna Kevendi Balázsné, Dorottya és Potencziána, két küküllővármegyei birtokon kívül Toroszkó város, továbbá Szent-György, Bedelő, Alsó-Szolcsva, Felső-Szolcsva, Vidal, Pat(c)sága és Ujfalu helységek részeit (Torosztó vár itt nem említtetik) élete tartamára bottyini Kis (Parvus) Jánosnak adták oly feltétellel, hogy utóbbi e birtokok jövedelméből Dorottya asszonyt haláláig eltartani köteles, ha pedig Kis János előbb elhalna, e birtokrészek Dorottya asszonyra és örököseire visszaszálljanak. Ép egy évtized mulva, 1484. április 29-én, Toroszkai László és Zsigmond, valamint a László fiai, Ferencz és Jakab tiltakoznak, hogy a magvaszakadt Toroszkai Péter (a László testvére) leányai, Anna Kevendi Balázsné, és Potencziána Bogáti Lászlóné, az atpjok, Péter után maradt részeket Toroszkóban és tartozékaiban (a várat külön most nem említik) tovább használhassák, mivel e birtokok e két asszonyt csupán férjhezmenetelökig illették meg. 1489-ben mégis az ép említett Bogáti László (a Péter fia) s leányai, Anna és Potencziána vetették zálogba száz arany-forintért Toroszkó-Szent-György részeit, különösen itteni nemesi házukat, s Bedelő, Vidal, Ujfalu, Patsága, Alsó-Szolcsva és Felső-Szolcsva helységek részeit dengelegi Pongrácz János volt erdélyi vajda özvegyének Erzsébet asszonynak és fiának Mátyásnak. De ugy látszik, a Csupor-féle részek nem sokáig voltak bottyini Kis János és társai birtokában, hanem ezek is a dengelegi Pongráczok kezére kerültek. 1492. őszén ugyanis Toroszkai László és fia Ferencz panaszt tettek Bátori István erdélyi vajda előtt, hogy ámbár Toroszkó várnak az ő birtokukban levő részeibe, valamint a Toroszkai Eleknek a vár előtt épült tornyába, s Toroszkó helység s vaskohóinak és malmainak szintén az ő birtokukban levő felébe, melyeket annak idején Csupor Miklós jogtalanul elfoglalt, vajdai itélét-levél alapján visszaigtattattak, mégis e részeket a Csupor halála után egy ideig (temeshelyi vagy iklódi) Dési Péter bírta. Néhai Mátyás király az ő kérésökre, megértvén az ő jogaikat, parancsot adott Désinek, hogy e részeket nékik adja vissza, Pongrácz János volt erdélyi vajdának pedig, hogy őket ezekben mindenki, de különösen Dési ellen védelmezze meg. Pongrácz erre kimozdította ugyan Désit Toroszkó birtokából; de a helyett, hogy visszaadta volna, a maga részére foglalta el, s a míg élt (1476-ban halt meg), bírta és használta is azt, most pedig fia Mátyás tartja kezén hatalmasul. Az ő kezén volt ez a vár, tartozékaival (Toroszkó város fele, Szent-György helység fele, Gyertyános egészen, Bödölő negyedrésze, Alsó- ás Felső-Zsolczva, Potsága, Ujfalu, Vidál helységek fele és az egész Borrév) és a mezőségi Iklánd részeivel együtt, 1493–1494. táján, a szerint a lajstrom szerint is, melyet a Mátyás király halála után a farnasi Veres János által indított pörben (l. a farnasi Veres családnál Tordavármegyében) a Toroszkai Ellyős elkobzott birtokairól mutattak fel. 1493. elején (II. 28.) ugyancsak dengelegi Pongrácz Mátyás és anyja Erzsébet jutalmazza meg e vár porkolábjának Illyefalvi Benedek deáknak hü szolgálatait; 1495. márcz. 10-én pedig ő veszi zálogba néhai Toroszkai Péter leányától Annától, most a Járai Pál özvegyétől, e vár, Toroszkó város, Szent-György, Bedölé, s Alsó- és Felső-Szolcsva részeit. Halálával (1500.) családjának fi-ágon magvaszakadván, II. Ulászló király e várat özvegy (Perényi) Orsolya asszonytól Battyáni Benedek kir. kincstartó által (a vonatkozó iratokkal együtt) átvétetvén, 1501. jun. 12-én ezt is, főleg bizonyos 107,000 forintnyi tartozása egyik fedezetéül Korvin János herczegnek adományozta. Utóbbinak halálával azonban ez erősséget magának tartotta meg s pl. 1506-ban (IX. 7.) is kezén tartotta a király; a mi ellen 1507. tavaszán Katalin asszony Ujlaki Lőrincz herczeg felesége, mint a néhai dengelegi Pongrácz János leánya (a Mátyás testvére), «a kire e várnak utódlási és örök jogon szállania kellett volna» – tiltakozott. Ugyanő ez év vége felé (XI. 29.) már temeshelyi Dési Imre kir. főétekfogómestertől, majd 1510-ben (XII. 1.) Dési (néh. Péter fiától) Jánostól követel kielégítést e várból, néhai anyja, Erzsébet asszony leány-negyede, hitbére, és jegyajándéka czímén. A Désiek ez idő-tájt csakugyan benne is voltak e vár s pl. Toroszkó város birtokában. 1511-ben azonban ujra a Toroszkai Ferencz (a néhai László fia) kívánja magát igtattatni e vár, város, valamint az egész Gyertyános és Borrév, továbbá Szent-György, Felső-Szolcsva, Alsó-Szolcsva, Pocsága, Ujfalu és Vidal fele, végül Bedelő egy-harmada birtokába, a Magyar Balázs és Szentgyörgyi Péter erdélyi vajdák ítélete alapján. Ugyanőt (a néhai László fiát, a ki László fia, a ki Miklós fia, a ki István fia, a ki Eliás vagyis Ellyős ispán fia) és általa fiait, Ferenczet, Antalt, Pétert és Mátyást 1517-ben (II. Ulászló királynak 1516. végén kelt rendeletére) igtatják be e várba, városba és az ép elősorolt jószágokba, a melyeknek birtokában előlnevezett Ferencz ekkor is benne volt ugyan, de az ép lezajlott parasztlázadás alkalmával az e várba is behatolt parasztok mindent szétrombolván, iratait is elpusztították, ugy hogy a királynak csak bizonyos pecsét- és irattöredékeket mutathatott jél. – Romjai Toroczkószentryörgy fölött porladoznak. (V. ö. Magyarorsz. műeml. 911., 912. l.)
Vécs. Castrum Wecheu. (1228: Hazai okmt. VI. 21.) Castellanus castri Wech. (1473: Dl. 36393. pag. 130. n. 1.) Castellanus castelli Wech. (1477: Dl. 27361.) Castellani castelli de Wech. (1477: Dl. 2062) Castrum Weech. (1491: Dl. 30921., 1507: Dl. 16167., 1508: Dl. 27111.; 1509: Dl. 27112.) Castellum Wech. (1491: Dl. 36398. pag. 30. n. 2.) Provisor curie castelli Vech. (1492: Dl. 26812.) Castellum Weech. (1495: Dl. 30306.) Castrum Wech. (1495: Dl. 27982.) Castrum Vech. (1499: Dl. 36403. pag. 226. n. 2.) Castrum Weecz. (1537. évi másolat. 1501: Dl. 27776.) Castrum Weech. (1507: Dl. 28554., 1508: Dl. 28561.) Castrum Wech. (1511: Dl. 28564.) A (Losonczi, losonczi Bánfi), l. Dezsőfi, nádasdi Ungor, (Bátori, szebeni Horvát), Betleni és Szobi családoké volt. (V. ö. a Losonczi cs. a., Torda- és Kolozsvármegyében.)
Összesen: 11 vár.
