FŐBB BIRTOKOSAI

Teljes szövegű keresés

FŐBB BIRTOKOSAI
Abránffy-cs. l. a Zamaróczy-cs.-nál 1494-ben.
Adamovszky- (Ádámfalvi) cs. Nemzeti nyelven Adamowczky és Adamowzky alakban csak a középkor végén, 1513-ban, 1524-ben és 1518-ban tűnik fel, egyébként a családnév mindenütt latinos alakban fordul elő. A Nezétei-család Ádám nevű tagja után alakult ki így a birtok, mint abból a család neve. – Ádám fia Antal fia György 1402-ben Ádámfalván 7 hold földet elzálogosít atyja rokonának, Ágotának, férjének Miklósnak és fiának Balázsnak. Miklós 1409-ben békebíróként szerepel a Velcsiczky-család birtokperében. Jakab fia Mihály 1466-ban nezétei részbirtokos. A család tagjainak szaporodásával apró kis birtokrészeikért megindul a harc. Jakab fiait, Jánost, Mihályt, Istvánt és Lászlót 1469-ben eltiltja Stepkó fia Miklós ádámfalvi része használatától, 1473-ban pedig János és Balázs kötnek egyességet egy kuriális földdarab ügyében és a határt is megvonják. János leánya Anna, Velcsici Helmes Máténé férje után 1484-ben hitbért és jegyajándékot kap Velcsic birtokból a velcsici Helmes-családtól. 1494-ben Simon eltiltja ádámfalvi Uher Jánost egy ádámfalvi birtokrész elzálogosításától. A családból Miklós igényt tartott Szedlicsna-birtok egy részére és 1496-ban ellentmondott, amikor a Szedlicsnai Miló- és Salkó-családokat új adomány címén be akarták vezetni a szedlicsnai birtokrészbe. Simon, János, László és Gáspár 1513-ban szomszédként szerepelnek egy velcsici iktatásnál. Szaniszlót 1518-ban bepanaszolta a szedlicsnai Glósz-család az országbíró előtt, hogy az ő szedlicsnai pusztán álló kúriáját, mely Kopcsaszkó János és Bremecskó Pál kúriái között fekszik, hatalmasul elfoglalta. Ugyancsak Szaniszló és György 1519-ben és 1520-ban királyi adományt kapnak Szedlicsnán egy kúriára és egy házra, melyekbe új adomány címén ellentmondás nélkül be is vezetik őket. György fiai Mihály, János és Ráfael Velcsicen is birtokosok és 1524-ben nagybátyjuk, György ottani kúriáját eladják ádámfalvi Zlamka Jánosnak. Szaniszló 1524-ben panaszt emel a király előtt Szunyogh Bertalan ellen, akinek emberei zsindelyeket vettek el hatalmasul tőle. – A család később több ágra vált szét és egyes ágai külön neveket is vettek fel, így Ádámfalváról nevezi magát az Uher és Zlamka-család. A Stefkó-család, hol Ádámfalváról, hol pedig Nezetéről nevezi magát. L. az egyes családnevek alatt. (1402: Akadémia kézirattára, 1409: Rudnay-lvt., 1466: Akadémia kézirattára, 1469: U. o., 1473: U. o., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 12., 1494: Akadémia kézirattára, 1496: Nyitrai kpt. Litt. 1. N. 764., 1513: O. L. Post. adv. F. 26. N. 27., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 30. N. 36., 1519: Szilvay-lvt. N. 91., 1520 O. L. Kisebb letétek. 52. cím. 99., 101. sz., 1524: Turóci kvt. Prot. vet. f. 85., Garamszentbenedeki kvt. F. 132. N. 28.)
Almádi apátság 1323-ban említett, de meg nem nevezett birtoka Bánpüspöki mellett feküdt. (O. L. Post. adv. F. 26. N. 27.)
Alsódraskóczy-cs. a Draskóczyak egyik ága. L. a Draskóczy-családnál.
Anda- (Horoveci) cs. Benedek leánya Dorottya és férje Marcibányi Mátyás igényt tartottak a magtalanul elhalt Horoveczky András fia László birtokaira, Horovec, Szucsinafalva és Lehotka részbirtokokra, de amikor 1492-ben magukat be akarták ősi jogon iktattatni, a Szlopnai-család ellentmondott. (Esterházy hitb. lvt. Rep. 27. F. A. N. 22 et C.)
Apay-cs. Pozsonymegyei eredetű család. András fiai Sebestyén és László, továbbá Zsigmond fiai János és Benedek unokatestvérek 1435-ben új adományba kapják Sebestyénfalva birtokot, ami arra mutat, hogy a család itteni birtokjoga régebbi eredetű. Sebestyén lánya Veronika, Fehérvári Borissza Bálintné is erősíteni akarta birtokjogát, amikor 1503-ban és 1504-ben országbírói paranccsal eszközölte ki, hogy magát testvére Balázs sebestyénfalvi birtokába beiktathassa. Ugyancsak László leánya Katalin, Réthey Zsigmondné fia Jánosnak Sebestyénfalvi Mihály sebestyénfalvi birtokrészébe leendő beiktatását rendeli el az országbíró 1503-ban, 1504-ben pedig László leánya Katalin és férje Oszvald fiának Jánosnak bevezetését rendeli el az országbíró, de a beiktatás végrehajtására nincsenek adataink. Mint leányági leszármazott, 1506-ban a Réthey-család is igényt tartott a sebestyénfalvi birtokrészre. Az Apay-család többi ágai is fel akarták újítani régi jogaikat és iktatás által még jobban megerősíteni, mert 1510-ben Boldizsár és Péter fia Ferenc eszközöltek ki iktatóparancsot a sebestyénfalvi birtokrészre, de az iktatásnál a család többi tagjai ellentmondottak. Tíz évvel később, 1520-ban Boldizsár fia Lőrinc kért iktatóparancsot, hogy magát ősi jogon bevezettesse a sebestyénfalvi birtokrészbe. – (1435: Apponyi-okmt. I. 293., 1503: Pozsonyi kpt. Capsa I. F. 3. N. 14., 15., 1504: U. o. Capsa. I. F. 3. N. 15., 16., 1506: U. o. Capsa 1. F. 3. N. 18., 1510: U. o. Capsa 1. F. 3. N. 21., 1520: U. o. Capsa 1. F. 3. N. 22.)
Apáthy-cs. A Velcziczky-család egyik ága. L. az utóbbi néven.
Aponyi-cs. l. Kisaponyi néven.
Bábi-cs. A Szlopnai-család révén szerzett birtokokat, János felesége ugyanis Szlopnai Gáspár leánya Katalin volt, akit azonban, amikor 1493-ban a részét kérte családjától Oroszlánkő várból, családja elutasított. Gergely, Benedek és László leánya Krisztina 1521-ben eltiltották Szlopnai Miklóst Oroszlánkő várának elidegenítésétől, a Sibaholy- és Sárkány-családot pedig a megszerzéstől. (1493: Dl. 23,398., Múz. T. a. 1519. XI. 6., 1521: Lev. Közl. 1937. 235.) V. ö. Szlopnai-családdal.
Bachó- (Dezséri) cs. A kiterjedt Dezséry-család egyik ága. Nevének változatai Bako (1469), Bacho (1487), Bakho (1513) és Bako (1516). János és fia András szomszédként szerepel 1469-ben egy dezséri iktatásnál, István pedig 1487-ben pruszi iktatásnál. 1513-ban János és Jeromos szintén szomszédok egy felsőozori iktatásnál. Miklós a többi Dezsierekkel együtt 1516-ban hatalmaskodott Dánffy András özvegyének podluzsáni birtokán. – (1469: Nyitrai kpt. N. 490., 1487: U. o. N. 773., 1513: U. o. Litt. Z. N. 5.; 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 15.)
Badinai Lank fiai Miklós és Balázs ígéretet kapnak 1338-ban a Veszkai-családtól, hogy az a Hraboka birtokból járó leánynegyedet kiadja nekik. (1388: Rákóczi-Aspremont-lvt. Capsa 115. F. 3. N. 58.)
Balasier- (Bossányi) cs. Valószínőleg a Bossányi-családnak egyik ága és egyetlen alkalommal szereplő nevét attól á Balázstól nyerte, akinek özvegye Somosi Somos Erzsébet 1497-ben nyugtatja Bossányi Benedek leszármazottait Neporác, Kisneporác és Kunlehota birtokokból járó hitbére és jegyajándéka felől. (O. L. Bossányi-lvt. N. 9.)
Balassa- (Gyarmati) cs. E néven tárgyaljuk azokat az adatokat, melyek még a család nevének kialakulása előtti időkre vonatkoznak. A család a megye felső részében bírta XIII. századtól kezdve nagykiterjedésű birtokokat. Mihály és Detre 1254-ben kapják adományba Béla királytól a trencséni várhoz tartozó Jeszeszin földet, melyen Kiszucaújhely és környéke alakult ki. 1267-ben a király Mikó fiainak, Péternek, Agócsnah, Mikónak és Detre fiainak ítéli az Árva váráért cserébe kapott Toplica, Várna és Zsolna birtokokat Mihály fia Jakab trencséni ispán és testvérei ellenében, akik azt Béla király adományának mondták. Igényt tartott a család Hricsó várára is és Miklós fia Domokos perelt is annak birtokáért a Bejc-nembeliek ellen, de a király 1272-ben az előtte folyó pert a Bejc-nembeliek javára döntötte el és a várat nekik ítélte oda, akiktől aztán Mikó fia Biter és Detre fia Mikó megvették 1278-ban. Hricsót azonban nem sokáig bírták békében, mert Tholus mester özvegye perrel támadta őket és hogy a békés birtoklást biztosítsák, Hricsóból és tartozékaiból 1282-ben kielégítették az özvegyet. A család egyik ága visszavonult ősi birtokainak területére, amikor Biter és fia János 1297-ben Ovcsarszkó, Hricsóhoz tartozó birtokukat cserébe adták Mikónak nógrádmegyei birtokokért. Ugyanebben az évben, 1297-ben Mikó fia Péter és Biter, továbbá Detre fia Mikó perelnek Bogomér fia Szoboszlóval Kiszucaújhely miatt, melyről azt állították, hogy Várna, vagyis Varin nevű birtokukhoz tartozik. Várnán kívül azonban még az övéké volt Zsolna is, ahol Mikó fia Biter részén 1300 körül hatalmaskodott bizonyos Márton fia István. Csák Máté uralma, mint általában az összes Vág menti birtokosokat, a Balassa-család őseit is megfosztotta birtokától. Csák Máté elfoglalta a családtól Várna, Budetin, Lietava és Hricsó várakat, amiket a család, nevezetesen Biter fia Péter és másik fia Miklós fia György 1321-ben kapott-vissza Károly királytól. Biter fiai végleg visszavonulnak a trencséni birtoklástól 1323-ban, amikor a varini uradalmat cserébe adják más megyebeli birtokokért a velük közös eredetű Doncs mesternek. – (1254: ÁUO. 246., Balassa-lvt., 1267: Köpcsényi lvt. Lad. 12. F. 5. N. 12., Balassa-lvt., ÁUO. III. 156., 1272: Múz. T. a., ÁUO. IV. 9., Köpcsényi levéltár. Lad. 12. F. 5. N. 12., 1278: Balassa-lvt., ÁUO. IV. 173., 1282: HO. VI. 278, Balassa-lvt., Köpcsényi lvt. Lad. 12. F. 5. N. 12., ÁUO. IV. 246., 1297: Balassa-lvt., ÁUO. V. 177., 182., 1300 körül: ÁUO. V. 180., 1321 Balassa-lvt., Köpcsényi lvt. Lad. 12. F. 5. N. 12., 1323: Balassa-levéltár, Köpcsényi lvt. Lad. 12. F. 5. N. 12. V. ö. még Zolnay László: Donch mester és a Balassák ősei. Turul. 1937. 22.)
Balogh-cs. Miklós bírja 1379-ben a Dubniccal szomszédos Leszkócot. (Nádasdladányi lvt. I. 8.)
Baloghi-cs. A Balog nemzetségből származik, mint azt a leszármazási adatok mutatják. Oth fia Domokos bírta Sztranszka, Konszka és Stefánborbája birtokokat. 1368-ban az esztergomi érsek engedélyével Sztranszka birtokon, mely addig a rajeci Szent László egyház alá tartozott, templomot építtetett és egyházilag a másik két birtokot is alárendelte. Övéké volt még Teplic is. 1376-ban azonban összes trencséni birtokaikat elcserélték Oth fiai Domokos, Gergely és Miklós, továbbá Domokos fiai Mihály, Péter és János a nógrádmegyei Haláp és Marcali birtokokért, mely utóbbiról később Marczalinak nevezték a családot. (1368: Zichy-okmt. III. 366., 1376: Básthy-cs. lvt. F. R. N. l.)
Bán- (Osztopáni) cs. L. á Karádi-családnál.
Bancsa- (Mittai) cs. Mint előneve mutatja a kiterjedt Mitticzky-család egyik ága. Bancha Márton egy nemesi kúriát bírt Mittán, melyet halála után a Mittai Benyó-család örökölt 1520-ban. (Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 167.)
Bánffy (Alsólendvai, Lendvai) cs. Mint Stibor vajda leányági leszármazottai jutottak a bolondóci vár birtokába, de arra még erősebb jogcímet szereztek, amikor Zsigmond király 1437-ben. István fia Pálnak és annak magtalan halála esetére testvérének Istvánnak adja a Stibor halálával gazdátlanná lett Bolondóc várat. Pál azonban Bolondóc régi tartozékain kívül megkapta a várral együtt a korábban szintén Stibor által bírt ugróci vár tartozékainak egy részét is, mert Albert király 1439-ben a bolondóci vár tartozékai között sorolja fel Ksinna, Mezgóc, Baszna és Szlatina birtokokat is és meghagyja az ugróci várnagynak, hogy a felsorolt birtokok jobbágyait ne háborgassa az erdők használatában. 1450-ben Pál felesége Katalin és gyermekei János, Dorottya, Borbála és Juliánna birtokai közül Szlatinát, Mezgócot és Basznát elfoglalta Szentmiklósi Pongrác, ami miatt tiltakozást is jeletetettek be a nyitrai káptalannál. István fiai István (ennek fiai Miklós és Jakab) és István másik fia Pál fia János 1477-ben kölcsönös örökösödési szerződésre lépnek egymással a bolondóci, illetve a solymosi uradalmakat illetőleg, amit Mátyás királlyal is megerősítettek. Az uradalmakba (s tartozékaiba még ebben az évben, illetve 1479-ben be is vezettették magukat. 1480-ban János bírja a tartozékok közül Basznát, melynek községi szabadalomlevelét megerősítteti a királlyal. Pál fia János 1494-ben a nővére Borbálának Bolondócból járó leánynegyed miatt pert kezdett annak férjével Szécsy Miklóssal és ennek folyamán 1516-ban átaratja az 1437. évi oklevelet. János vágújhelyi várnagya 1479-ben elfogatta a nyitrai püspök Balázs nevű prédiálisát, amikor azt ura hadfelkelésbe küldte. Pál lánya Dorottya, Rozgonyi János özvegye, az atyja után Bolondócból járó részét leányának, Kanizsay Györgynének adja 1497-ben. – A zavaros politikai és birtokviszonyok elmultával az ugróci vár urai igyekeztek a várnak Bolondóchoz kapcsolt tartozékait visszaszerezni és bevádolták Jánost, hogy erőszakkal foglalta el az ugróci várhoz tartozó Nagyszlatina, Baszna és Mezgóc birtokokat. Dánffy András pert indított a tartozékok miatt és 1198-ban megidéztette Bánffyt Krivoszud birtokon. A pert még ebben az évben tárgyalás alá vették, de a király elhalasztotta azt, hogy János bizonyítékait bemutathassa. 1500-ban János panaszt emelt a király előtt, hogy Újlaki Lőrinc herceg galgóci és temetvényi várnagyai az ő újfalusi Magyar Balázs nevű jobbágyát megrohanták és tőle 4 lovat elvettek, a király el is rendelte a garamszentbenedeki konvent közbejöttével a panasz kivizsgálását. Az egykor az ugróci várhoz tartozó Nagyszlatina, Baszna és Mezgóc birtokok állítólagos elfoglalása miatt keletkezett pert Dánffy András halála után özvegye, majd ennek jogutóda a Zabláthy-család is továbbfolytatta János, illetve ennek halála után fia Zsigmond ellen, akit a királyi kúria, minthogy többszöri idézésre sem jelent meg, pervesztettnek nyilvánított és meghagyta a nyitrai káptalannak, hogy Ugróc vár urait iktassa be a birtokokba, ami 1520-ban ellentmondás nélkül meg is történt. Ennek ellenére azonban Nagyszlatinát továbbra is Bánffy Zsigmond és Antal birtokában tataljuk és úgylátszik a Zabláthy-család is elismerte a Bánffyak birtokjogát, mert még ebben az évben, 1520-ban a Zabláthy-család zálogba veszi Nagyszlatinát a Bánffyaktól 300 forintért. Zsigmond öccse Antal, nővére Dorottya, Tárczay Miklósné 1522-ben megcsonkítják a bolondóci uradalom egységét és Melcsics, Ivanóc és Újfalu birtokrészeit elzálogosítják Sárkány Ambrusnak, majd Zsigmond még ebben az évben a várhoz tartozó Ivanóc és Leszkó részeit is zálogba adja a Podmaniczky-családnak 500 forintért. (1437: Fejér CD. X. 7. 864., Reviczky-lvt. 1496., 1439: Teleki: A Hunyadiak kora. X. 30., 1450: Dl. 14,430., 1477: Dl. 17,902., 17,904., 24,752., 17,908., 18,150., 1479: 24,753., 1480: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 4., 1494: Körmendi lvt. Alm. 3. Lad. 5. N. 60., 1496: Reviczky-lvt., 1497: Garamszentbenedeki kvt. F. 61. N. 8., Dl. 20,612., 1498: Zay-lvt. Litt. I. F. 2. N. 1. 2., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 125. N. 16., 1520: Zay-lvt. Litt. I. F. 2. N. 3., Múz. T. a. IV. 6., 1522: Lev. Közl. 1937. 237.)
Bánffy- (Garai) cs. Katalin az urától Gothoy Miklóstól örökölt Prusz birtokot 1525-ben Telekessy Imrének adományozza. (Garamszentbenedeki kvt. F. 1. N. 42.)
Báni-cs. Mátyás fia Mihály igényt tartott a bobotlehotai soltészságra, de azt vele szemben a vármegye 1498-ban az ottani soltész családnak ítélte oda. (Simonyi-lvt. 237. sz.)
Baracskay-, Barakcsay-cs. Barsmegyei eredetű család. Jakab fiai Miklós és István 1348-ban kapják királyi adományba Missen királyi birtokot, melybe a következő évben, 1349-ben ellentmondás nélkül be is vezettetik magukat. 1355-ban is zavartalanul bírják. Miklós magtalan halála után, 1365-ben birtokát azonban Lajos király, valószínűleg a tényeket nem fedő bemondás alapján, László oppelni hercegnek adományozta, de aztán amikor értesült, hogy Miklós magtalan halálával a család még nem veszett ki, belátva a jogtalanságot, visszaadta a birtokot, melybe Istvánt újból be is vezették. István fiainak Lőrincnek és Jánosnak Zsigmond király 1395-ben szabad végrendelkezési jogot adott, melynek erejénél fogva azok misseni birtokukat László fia Jakabnak és Tamás fia Domokosnak hagyták, akik később is, 1397-ben és 1406-ban bírják azt. László fiai Lőrinc, Jakab, Bertalan és Imre a Bossányiakkal együtt 1469-ben tiltakoznak az ellen, hogy a király Neporác birtokot eladományozta az Olaszi-családnak, melyet a beiktatástól tiltanak el. Bertalan 1471-ben Oroszlánkő beiktatásakor mint szomszéd szerepel. János 1513-ban királyi ember a Podmaniczkyaknak a Zápolyaiak ellen történt megidézésénél. Bertalan fia Pál 1522-ben misseni birtokrészét elzálogosította a Podmaniczky-családnak. (1348: Dl. 16,102., 16,099., 1349: Dl. 16,103., 1355: Múz. T. a., 1365: Dl. 16,107., 1395: Dl. 16,125., 1397. és 1406: Dl. 16,125., 1469: Akadémia kézirattára., 1471: Dl. 17,130., 1513: Dl. 22,022., 1522: Lev. Közl. 1937. 238.)
Baran- (Egyházasmittai, Mittai) cs. Szaniszlót és testvérét Andrást 1498-ban bevezetik vétel címén a Dvoreczky-család dvoreci kúriájába. Szaniszlót 1505-ben a Malodobry és Breznici-családok eltiltják a kisdvoreci birtokrész felkérésétől. – Mint előneve mutatja, valószínűleg a sokfelé ágazó Mittai-családból sarjadt ki. – (1498: Nyitrai kpt. N. 844., 1505: Dl. 25,297., Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 27.)
Baran- (Kishelvényi) cs. Az előbbi családdal való esetleges azonossága közelebbi adatok híján nem állapítható meg. Miklós fiai Miklós, Vencel és János 1525-ben szomszédok egy dvoreci iktatásnál. (Nyitrai kpt. N. C. 843.)
Barthak- (Viszocsányi) cs. Mátyás 1455-ben tanú Ugróc vár iktatásánál. – Az előnév arra mutat, hogy a Viszocsányi-család egyik ága. (Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 5a.)
Barto-cs. Bartho Bertalan jobbágy 1505-ben Mikusócon két jobbágytelket kap a Szlopnai-családtól, mely ez alkalommal Benedeket Oroszlánkő vár nemes prédiálisává tette a szokásos kötelezettségek mellett. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 38.)
Bartovics-cs. Berthowycz Lőrincz 1525-ben a Podmaniczkycsalád lednicei birtokán lakó, valószínűleg prédiális nemes. (Dl. 24,068.)
Basafalvi-cs. A Divék-nemzetség ú. n. Mikó-ágából származik a Majthényi-családdal együtt. Nevét attól a Baskától nyerte, aki fiaival Istvánnal, Miklóssal és Jánossal együtt 1332-ben és 1334-ben megosztozik Majtény birtokon. 1380-ban a Majtényiak és a szintén Majthényinak nevezett Baska fia Miklós újabb osztályt létesítenek Majtény és Lehota birtokokon. A család majtényi birtokrészét később elzálogosította és azt Baska Márton fiai Jakab, Barleus és Bertalan váltották vissza 1425-ben. A Baska- vagy Baskafalvi-ág trencséni birtoklására későbbi időből származó adataink nincsenek. (1332., 1334. és 1380: Majthényi-lvt. A. 8., 1425: Majthényi-lvt. A. 1.)
Basznai-cs. Birtokát nem nevezik meg okleveleink, de hogy Biróc egy részéhez jogot tartott, kitűnik abból, hogy 1494-ben Ferenc ellentmondással élt, amikor Biróci Benedeket be akarták vezetni egy biróci kúriába. (Nyitrai kpt. V. 2.)
Bazarádfalvi-cs. l. Veszkai néven.
Bebek- (Pelsőci) cs. Ferenc tárnokmester 1375-ben tisztségbe kapja a királytól Trencsén várát és tartozékait, Trencsén, Belus és Leva városok kivételével. (Múz. T, a. 1375. IV. 5., Fejér: CD. IX. 5. 37.)
Becsics-cs. Becsics vagy Beka névvel jelenik meg a Sándorcsalád első őse, de utódai már nem viselik ezt a nevet. L. Sándor cs.-nál.
Bedecz- (Mittai, Középmittai) cs. Mint előneve mutatja, a kiterjedt Mittai-család egyik ága. Márton 1516-ban szomszédként szerepel egy neporáci iktatásnál, 1522-ben pedig tiltakozik az ellen, hogy Középmittai Seben Lőrinc középmittai negyed kúriáját idegeneknek eladja. (Múz. T. a. VIII. 12., 1522: Garamszentbenedeki kvt. F. 25. N. 43.)
Beje-nemzetség. Dunántúli eredetű nemzetség, de már korán birtokot szerzett Trencsén megye felső részében: Pál fia Miklós és Farkas fehérvári prépost, királyi alkancellár 1265-hen adományba kapják Béla királytól Hricsó várat tartozékaival együtt. (A várat korábban Namzoló fia János bírta, de 1254-ben a király elcserélte és Tholus mesternek adta.) A nemzetség bírta a várat még 1271-ben is, de 1272-ben per támad birtoka miatt, amikor a király a nemzet-. s égnek ítéli a várat Miklós fia Domokossal szemben. Miklós 1278-ban eladta a várat a Balassa-család őseinek. Péter fia Márk fia Mihály 1361-ben meg nem nevezett és előttünk is ismeretlen trencséni birtokait (vagy talán inkább vélt birtokjogát) Zboha fia Pál fia Jánosnak adta. A birtokra vonatkozó okleveleket, mint állítja, felmenője. Bench fia Jakab elvesztette. (1254: HO. VI. 39., Akadémia kézirattára, 1265: Múz. T. a., ÁUO. III. 118., 1271: Múz. T. a., ÁUO. VIII. 343., 1272: Múz. T. a., ÁUO. IV. 9., 1278: Balassa lvt., ÁUO. IV. 173., 1361: Dl. 5099.)
Beka-cs. L. Szlavnicai Sándor-családnál.
Belánszky- (Bélai) cs. A család neve nemzeti nyelven 1499-ben fordul elő Belanczky alakban. Simon fia János 1341-ben békebíró a Zamaróczy-család osztályánál. Simon fiai János és Miklós, továbbá Pósa fia Bálint bírják 1345-ben Rakolup-birtok felét. Miklós 1358-ban királyi ember a Nezétei-család perében. Miklós fiai János és Márton 1396-ban megosztoznak a Kocsóci-családdal Béla, Kisravaszd és Rakolup birtokokon. Ugyancsak Miklós fia János 1398-ban eltiltja Béla, Kisravaszd, fél Kocsóc és Rakolup birtokok használatától Kocsóci Lászlót. 1469-ben Andrást és fiait Györgyöt, Jánost, Miklóst és Ambrust teljes joggal bevezetik Béla birtok Turna felőli részébe és a Bélavizen lévő malomba, a beiktatás alkalmával a szomszédok között szintén családbeliek szerepelnek: Balázs, Benedek és Tamás. András fia András 1491-ben bélai birtokrészét elzálogosította viszovici Gavin Mártonnak. András birtokait, bizonyára annak magtalan halála után, 1499-ben a Zabláthy-család kapta adományba, de az iktatás alkalmával a Bélainak mondott Kocsóci-család ellentmondott. Ugyane tájban a családnak másik két tagja, Imre és Benedek szintén magtalanul haltak el és két bélai kúriájukat 1500-ban a Podhradszky-család kapta adományba. 1516-ban Bertalant eltiltotta Borcsicsky Kata hrabói és borcsici kúriája elfoglalásától. (1341: Akadémia kézirattára, 1345: Rakovszky-kvtár, 1358: Anjoukoriokmt. VII. 312., 1396: Nyáry-lvt., 1398: Rakovszky-kvtár, 1469: O. L. Kisebb letétek. 52. cím. 98. sz., 1491: Nyitrai kpt. N. 544., 1499: U. ott, Múz. T. a. 1500. III. 20., 1500: Podhradszky-lvt., 1516: Turóci kvt. Prot. vet. f. 23.)
Benniki-cs. Birtokát közelebbről nem ismerjük. Tamás 1510-ben tanú a besztercei vár tartozéka között elkövetett hatalmaskodás ügyében. (Podmaniczky-oklvt. I. 579.)
Benyó- (Mittai) cs. A kiterjedt Mittai-család egyik ága. Beno Benedek és neje Mittai Kata leánya Ágnes fia Mihály és ennek fiai Dénes, György, János, Miklós, Vencel és Ambrus az anyjuknak Mittai Bancha Márton révén jutott mittai nemesi kúriát és Jasztrab birtok felét 1520-ban eladják a Mittai Rozson-családnak. (Garam szentbenedeki kvt. Prot. B. f. 167.)
Bereczk- (Mittai) cs. László 1516-ban szomszéd a neporáci iktatásnál. (Múz. T. a. VIII. 12.)
Bertho- (Viszocsányi) cs. Albertet 1496-ban a Viszocsányi-családbeliek eltiltják viszocsányi birtokrészüknek elidegenítésétől. Ugyanezt az Albertet 1500-ban Terlefay Ambrus megverte viszocsányi birtokrészén. (1496: Brogyáni-lvt., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 20. N. 23.)
Bessenyey-cs. Más néven Pecsenyánszky. L. az utóbbi alatt.
Bessenyő- (Bissenus) cs. Birtokát nem ismerjük, a családból Tamás 1372-ben a góri iktatáshoz kiküldött királyi ember volt. (Szulyovszky-lvt.)
Beszterce város, a XV. század elején Szandszilvogiustól megkapta Kvassó és Mostenik birtokokat, 1504-ben pedig Herbortin prédiumot bírta. (1434: Dl. 12,620., 1506: Podmaniczky-oklvt. I. 476.)
Besztercei-cs. Simon és neje, Velcziczi Gergely leánya Borbála 1525-ben Velcsiczi János leányától egy kúriát kapnak Velcsic birtokon. (O. L. Post adv. F. 26. N. 27.)
Besztercei-cs. Besztercei Tamás deák felkérte adományba a zsolnai soltészságot, de az ottani soltészok 1457-ben tiltakozást jelentettek be ez ellen és birtoklására nincsenek is adataink. (Esterházyhitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 173.)
Besztercei Szűz Mária-egyház Mindszent-oltára. Az oltár részére igazgatója, László 1508-ban megvette a Podmaniczky-családtól Bolessó birtok felét, de az iktatáskor a Bohuniczky- és Rozsoncsaládok ellentmondottak. (Podmaniczky-oklvt. I. 542.)
Bethus- (Felsődrietomai) cs. Homole asszony fia Bethuss Pál gyermekei Simon, Miklós és Margit által kapott leánynegyed miatt perelnek a (Felső)Drietomai- és Zamaróczy-családok 1495-ben. (Múz. T. a. V. 25.)
Bielik- (Korniczi, Cornisi, Lednicei) cs. Lednic várát bírták, melyet Zsigmond király zálogosított el Bielkonak 3600 prágai garasért. Utóda Vencel is bírta még 1466-ban is. Mátyás király 1471-ben másoknak- adta zálogba a várat, de ennek ellenére Vencel továbbra is birtokban tartotta és 1475-ben továbbadta a korompai Nehézcsaládnak. A zálogátruházást Mátyás király is megerősítette még ebben az évben. 1469-ben György tanúként szerepel a puchói és nivnicei iktatásnál. (1460: Slov. Letopis. VI. 134., 1471: Dl. 17,185., 24,562., 1469: Dl. 2456., 1475: Köpcsényi lvt. Lad. 23. F. 4. N. 34. 35., Dl. 17,714., Podmaniczky-oklvt. I. 135.)
Biróci-cs. Benedek 1412-ben leánynegyedi pert folytat a Nezéteicsalád ellen. Simon és Miklós 1467-ben, amikor a bíróci Szladamus-családot be akarták vezetni új adomány címén bizonyos biróci birtokrészekbe, az iktatásnak ellentmondtak. A családból 1494-ben Oszvald fia Benedek szerepel, aki új adományt szerzett egy bíróci kúriára, de az iktatásnál a Basznai-család ellentmondott. A család a középkór vége felé több ágra szakadt; ezek közül a Fegus- és Szladamuscsaládok bírtak Birócon. (1412: Akadémia kézirattára, 1467: Nyitrai kpt. N. 764., 1494: U. o. V. N. 2.)
Bitarovszky- (Hvozdineci) cs. András fia Miklós Lukin és Kisszvederniken bírt részeket, melyeket Marsovszky Györgytől örökölt, de a Szulyói-család, mely szintén jogot tartott hozzá, 1476-ban magához váltotta azokat a Bitarovszky-családtól. (Szulyovszky-lvt.)
Bobotlehotai-cs. Gergely soltész fiainak Lőrincnek, Benedeknek és Péternek ítélte a vármegye 1498-ban a bobotlehotai soltészságot a Báni-családdal szemben, miután bebizonyították, hogy a soltészságot atyjuk vette és árát ki is fizette. A fenti Péter bobotlehotai soltész 1509-ben soltészsága felét eladta testvérének Lőrincnek, aki szintén bobotlehotai soltész volt. (1498: Simonyi-lvt. 237, sz., 1509: U. o. 267. sz.
Bobrovniczky- (Bobrovniki) cs. A család nevének változatai nemzeti nyelven Bobrowinczky (1493), Bobronyczky és Bobrownyczky (1503) alakban fordulnak elő. A család egy részét korábban a későbbi tót névnek értelmileg megfelelő alakban, magyarul Hodászinak nevezték és sokáig ezen a néven is szerepelnek. (L. Hodászi-családnál.) László 1409-ben békebíró volt a Velcsiczky-család birtokperében. János fiai Frankó és Bohussius 1456-ban Újfalun egy fél kúriát elzálogosítanak a Zamaróczy-családnak. Mátyás fiai Mátyás, aki az eddig ismert Hodásziakkal már nem kapcsolható össze adataink alapján, 1466-ban hatalmasul elfoglalta Gergely fia Miklós bobrovniki birtokrészét, de a megye ítélettel kötelezte a visszaadásra. Péter már régebben zálogban bírta Viszocsányi Simon nozdrogi birtokrészt és 1484-ben újból zálogba vette Fehér Péter fia Mátyással együtt. A családból László 1493-ban Trencsén vármegye szolgabírája volt. Miklós lányait, Katalint, Halácsy Gáspárnét, Zsófiát és Zsuzsannát 1493-ban be akarták vezetni atyjuk bobrovniki birtokrészébe, de annak Jeromos ellentmondott. Úgylátszik azonban, a tiltakozást visszavonta, mert ennek ellenére a leányokat még ebben az évben bevezették ellentmondás nélkül – Hedvignek Meznei Stefkótól származó fiát – meg nem nevezett papot. 1494-ben Ádámovszky Simon eltiltja egy ádámfalvi birtokrész zálogbavételétől. A családból János 1501-ben két ízben is szerepel királyi emberként. István fia János deák (talán azonos az előbbivel) 1508-ban zálogként megszerzi a Zamaróczy-család felsődrietomai birtokrészét. Ugyancsak 1508-ban György fia Lénárt bobrovniki birtokrészét elzálogosítja Bobrovniczky Gergely fiainak, Jánosnak és Mihálynak. Az előbb említett János deák 1511-ben egy újfalusi pusztatelket zálogba vesz Zamaróczy Lénárttól. A család bobrovniki birtokába nem akart idegeneket beengedni és György 1513-ban ellentmondott, amikor a Halácsy-családot be akarták vezetni egy bobrovniki birtokrészébe. A család egy része úgylátszik nőági kapcsolatok révén összeköttetésbe került a Dalmady-családdal és a családnak nevetadó birtokkal, mert István fia László fiait, Tamást, Mihályt, Kelement és Balázst, továbbá János fia Györgyöt Dalmady névvel nevezik 1519-ben, amikor Ulászlótól új adományt kaptak Bobrovnik félbirtokra, de a bevezetés nem ment símán, mert az iktatásnál a Halácsy-család ellentmondott. (1409: Rudnay-lvt., 1456: Múz. T. a. IV. 5., 1466: U. o. VI. 9., 1484: U. o. X. 10., 1493: Teleki-cs. zabláti lvta., Motesiczky-lvt., Akadémia kézirattára, Nyitrai kpt. D. 682., 1494: Akadémia kézirattára., 1501: Nyáry-lvt., Múz. T. a. IX. 29., 1508: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 48., 1511: Múz. T. a. II. 24., 1513: Nyitrai kpt. D. 676., 1519: U. o. N. 96. 219.)
Boda-cs. Bossányi Detre leányának, Klárának leányági leszármazottai a Thuróczy-családon keresztül. András és fiai Tamás és Imre 1411-ben, miután Klára fiúsítását hosszas per után megsemmisítette a nádor, leánynegyedet kapnak a Bossányi-családtól Neporác, Kunlehota és Dobrocsna birtokból, melyeket eddig teljes joggal bírtak. (O. L. Bossányi-lvt. N. 8.)
Boda- (Budinalehotai) cs. l. Budinalehotai néven.
Boda- (Gyurgyovei) cs. Valószínűleg azonos a Bodinalehotai-családdal. 1437-ben a vármegye Boda Miklósnak ítéli Gyurgyove és Zavada birtokokat, minthogy azt a Leszkóczy-család nem váltotta ki a kitűzött határidőre. (Szulyovszky-lvt.)
Bodi- vagy Bodiczi-cs. Simon fia Beke 1345-ben királyi ember a Rakolup miatt folyó perben. Bekének a fia András 1366-ban Klobusicon birtokos, 1377-ben pedig Liborcsa felét szerzi meg Liborcsai Tamás fia Pétertől. Birtokait később még jobban szaporította, mert halála után 1388-ban özvegye (már ekkor Divéki Oláh Péterné) és leánya Anna már Klobusic, Illevka, Kőmegy, Vertizsér és Kisliborcsa birtokokból kapnak hitbért és jegyajándékot, illetve leánynegyedet. Domokos és Mihály 1405-ben tanúként szerepelnek. (1345: Rakovszky-kvtár., 1366: Múz. T. a., Fejér: CD. IX. 7. 253., 1370: Dl. 5852., 1388: Múz. T. a., 1405: Szulyovszky-lvt., Podmaniczky-oklvt. I. 10.)
Bodinalehotai másképpen Boda- és Szalóky-család. L. Budina lehotai néven.
Bodó-cs. l. a Ráskay-családnál 1515-ben.
Bohuniczky- (Bolesói, ritkábban Pruszkai) cs. Legtöbbször latinos alakban fordul elő a család neve, nemzeti nyelven Bohonyczky (1494) Bohwniczky (1503), Bohuniczky (1516), Bohwnyczky (1516), Bohunyczky (1518), Bohonyczky (1518) és Bohuniczky (1521) alakokban szerepel. Bolessói alakban is előfordul a család neve. A család 1229-ben szerepel először, amikor eladja a későbbi Pominóc falu területét. Matussius fia Péter 1439-ben hatalmaskodott Zamaróczy János ellen. Miklós fiai Márton, András és Péter 1453-ban új adományt kaptak egy bohunici kúriára, melybe ellentmondás nélkül be is vezették őket. 1484-ben János ügyvédeket vall. Jakab és fiai János és Mihály, továbbá veje Prileszi Norsic György 1493-ban Zápolyai István nádortól megkapják adományba Nemsova birtokot. Iktatóparancsot is szereznek rá. Bevezetésük ellentmondás nélkül történhetett, mert később is birtokban találjuk a családot. György 1494-ben királyi ember. Pál, György és Gáspár 1500-ban ellentmondottak, amikor királyi parancsra bírság címén le akarták foglalni az Okruczky-család pominóci kúriáját. János és Mihály testvérek, hogy magukat a Szlopnai Menyhértnek tett azon ígéretük alól megváltsák, hogy támogatásáért Oroszlánkő megvédésében segítségére lesznek, Menyhért fiának Miklósnak egy bohunici jobbágytelket adnak, melynek elidegenítése után nekik még három jobbágytelkük maradt. 1503-ban Márton szerepel a Szlopnai-családdal kapcsolatban. A család, ha birtoka el is aprózódott, de igényt tartott Bohunic nagyobb részére és János 1508-ban ellentmondott, amikor a besztercei Szűz Máriaegyház Mindszent-oltárát be akarták vezetni a Podmaniczky-családtól vett Boleso félbirtokba. Bohuniczky Mihály 1509 előtt eladott egy bohunici kúriát Podragyiani Tamásnak. Pál és János ebben az évben, 1509-ben három bolesói jobbágytelket elzálogosítanak Bohuniczky Veronikának és a Velcsiczky-családnak, majd pedig János valószínűleg ugyanezt a három bolesói jobbágytelket 1516-ban eladja a Szlavnicai Sándor-családnak. Márton neje Borcsicsky Katalin volt, aki 1516-ban eltiltotta Belánszky Bertalant hrabovei birtokrésze és borcsici kúriája elfoglalásától. Bohuniczky, másképpen Bolesói János 1517-ben a vármegye előtt vallja, hogy ő és patruusa, Jakab annakidején Szlopnai Menyhérttel úgy egyeztek ki, hogy egy bohunici kúriához tartozó négy jobbágytelek egynegyede Menyhértté lesz, a többi, amit most Chalupa György bír, az övéké marad és ezentúl többé nem szolgálnak Oroszlánkő várának. Erre a bevallásra azért volt szükség, mert Oroszlánkő urai a Bohuniczky-családot a vár prédiálisaiként kezelték akkor is, mikor már rég megváltották magukat a szolgálat alól. János korábban eladott egy bolesói birtokrészt a Rozson- és Sándor-családoknak, amihez 1518-ban a Podmaniczky-család is igényt tartott. Pruszkei Bohuniczky Ádám 1518-ban királyi emberként szerepel. János még 1518-ban is bírt Nemsován, amikor a birtok keleti feléből a Nemsova víz melletti részéből hitbére és jegyajándéka felől kielégítette Rozson Tamás özvegyét, Borbála asszonyt. A János által a Rozson-családnak Bolesón eladott részből János lánya Erzsébet 1521-ben anyja, Anna után hitbért és jegyajándékot kap. (1229: Múz. T, a., 1439: Dl. 13,350. 1453: Múz. T. a. II. 6., IV. 3., 1484: Nyitrai kpt. Prot, extraser. I. 10., 1493: U. o. Litt. Bo., 1494: Akadémia kézirattára., 1500: Podmaniczky-oklvt. I. 370., 1501: Múz. T. a. VIII. 31., 1503: U. o., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 542., 1509: Múz. T. a. III. 5., 1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 1., 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 3. N. 66., Turóci kvt. Prot. vet. f. 23., 1517: Múz. T. a. III. 2., 1518: Dl. 23,004., Garamszentbenedeki kvt. F. 42. N. 35. 1519: Nyitrai kpt. N. 613., 1521: Turóci kvt. Prot. vet. f. 70.)
Bohuszlavici-család l. Maloveczky néven.
Bojnicsics-család l. Horváth (Plavnai) néven.
Bolesói-család. Birtoka Bolesó volt, ahol már 1381-ben több tagja volt a családnak. János 1489-ben Trencsén vármegye esküdtje volt. Miklós, Lénárt és másik Miklós 1500-ban királyi emberként szerepelnek. Bolesóról, sőt Bolesóinak nevezte magát a Bohuniczky-család is. A Mannos-család szintén innen vette előnevét. (1381: Nádasdladányi lvt. I. 9., Dl. 6846., 1489: Metternich – Sándor-lvt. D. X. 2. 4., 1500: Podmaniczy-lvt. I. 352.)
Bolondoci Stibor l. Stibor alatt.
Borbála királynő. Férje Zsigmond korában, 1429-ben, bírta az egész Trencsén vármegyét a megyei hatósággal, Szucsa, Oroszlánkő, Hricsó, Sztrecsén és Óvár várakkal, továbbá a lerombolt budetini várkastélyt. Albert király 1439-ben elvette tőle összes birtokait, melyek között az eddig felsoroltakon kívül még Beszterce vára is szerepel. (1429: Dl. 12,156., 1439: Teleki: A Hunyadiak kora. X. 43., Bécsi áll. lvt.)
Borcsányi-cs. Nyitravármegyei eredetű család. Tagjai korán szerepelnek királyi emberekként, így Miklós 1417-ben Hoholna iktatásánál, Gergely 1426-ban Leszkó iktatásánál, Miklós és András 1435-ben Rakolup iktatásánál és György 1439-ben a Bán város miatt folyó perben. A család Ölveden (Jesztrebe) bírt és birtokjoga régebbi keletű volt, mert András 1464-ben új adományt szerzett rá és ezen a címen be is iktattatta magát. László gyermekei, Benedek, Zsófia és Anna 1513-ban jesztrebei birtokrészüket elzálogosították a Rozson-családnak. 1514-ben Jakab özvegye Zsófia a Felsőderski Kun Bereck felső- és alsódraskóci birtokaiból járó hitbér és jegyajándék, továbbá leánynegyed felől nyugtatja a Draskóci Laszkár-családot. (1417: Múz. T. a., 1426: U. o., 1435: U. o., 1439: Dl. 13,297., 1464: Múz. T. a. III. 21., 1513: Turóci kvt. Prot. vet. f. 21., 1514: Garamszentbenedeki kvt. F. 27. N. 41.) A család ága Rénold után felvette a Rénolffy nevet. L. ezen a néven.
Borcsicsky-cs. Igen gyakori előfordulása ellenére a család neve az egész középkoron át csak latinos alakban szerepel. András fia János nejét, Újfalusi Miklós leányát Dorottyát testvére János 1376ban mindennemű birtokába férfi örökösként befogadja. (L. ezekben az években az Újfalusi-családnál.) 1381-ben a család már kiterjedt ágakban él az ősi birtokon, Borsicon. Elszaporodásuk következtében később szétterjednek az egész vármegyében, így András fia Simon 1441-ben megvesz egy piechói félkúriát és ellentmondás nélkül be is vezetteti magát. A családból Balázs 1472-ben Mojtin iktatásakor szomszédként szerepel. Péter 1479-ben a vármegye jegyzője volt. A piechói birtokot nemcsak tartani, hanem még növelni is igyekeztek. Balázs leánya Katalin ellentmondott, amikor 1488-ban Piechói Manoss kúriájába be akarták vezetni adomány címén bohunici Chalupa Mátét. Ősi fészkükben is gyarapítják birtokaikat és Miklós fia Péter, Balázs fia Ferenc, továbbá Simon fiai Zsigmond és Mátyás fele-felerészben 1495-ben zálogba veszik a Viszocsányi-család borsici birtokrészét. A Borcsicsky-család úgyszólván az egyetlen a kisnemesi családok közül, melynél csak a birtokszerzési törekvést látjuk és nem az ősi birtok lassú pusztulását. A család 1511-ben be akarta magát iktattatni egy borcsici birtokrészbe, de a Nozdrogi-család tiltakozást jelentett be ez ellen. Zsigmond leánya Katalin, Bohuniczky Mártonné 1516-ban eltiltja Belánszky Bertalant hrabovei birtokrésze és borcsici kúriája elfoglalásától. Gáspár, Ferenc és Albert 1519-ben zálogbaveszik Ferenc borcsici jobbágytelkét és abba be is iktattatták magukat, szomszédokul szintén családbeliek, Bertalan és Ferenc szerepelnek. Gáspár, György, Albert és Ferenc testvérek 1520-ban címeres levelet kaptak Lajos királytól. György, továbbá Gáspár fiai, János és Albert 1524-ben megszerezték Viszocsányi Bálinttól annak borcsici birtokrészét és abba ellentmondás nélkül be is vezettették magukat. (1376: Dl. 6355., 1381: Nádasdladányi lvt. I. 9., Dl. 6846., 1441: Dl. 13,626., 1472: Podmaniczky-oklvt. I. 108., 1479: U. o. I. 134., 1488: Nyitrai kpt. N. 687., 1495: Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 10., 1511: Turóci kvt. Prot. vet. f. 17., 1516: U. o. f. 23., 1519: Nyitrai kpt. FF. N. 2., 1520: Turul LI. 43., 1524: Nyitrai kpt. DD. N. 2.)
Borissza- (Fehérvári) cs. L. az Apay-családnál az 1503-ban.
Bornemissza- (Zamárdi) cs. A Zamaróczy-család egyik ága. Lénárt királyi ember 1524-ben a borcsici iktatásnál. (Nyitrai kpt. DD. N. 2.)
Borokai-cs. Birtokát nem ismerjük. János deák 1526-ban tanú a marsófalvi vámszedés ügyében tartott vizsgálatnál. (Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Bory-cs. Valószínűlég azonos a Hont vármegyében törzsökös Bory-családdal. Imre a Bossányiak birtokain volt birtokos, de 1480-ban Kisneporác egész- és Neporáczka félbirtokát elzálogosította a Mittai Rozson-családnak. Imre Bossányi Gergelynének, Margitnak volt a második férje és mint egy 1495. évi adatból kitűnik, az első férj, Gergely bírta zálogban a fenti birtokokat, Imre tehát neje révén jutott a Bossányiak birtokába. (1481: O. L. Bossányi-lvt. N. 111., 1495: U. o. N. 32.)
Bory-cs. Közelebbi adatok hiányában nem állapítható meg, hogy az előbbi családdal, illetve Imrével azonos-e az az Imre, akinek özvegye Korompai Nehéz György leánya Katalin 1504-ben nyugtatja többi testvéreivel együtt Nehéz Péter özvegyét, Zsófiát a neki Lednice vár eladási árából járó összeg megfizetéséről. (Múz. T. a. V. 21.)
Bossáci-cs. Később Nezétei néven szerepel. L. a Nezétei-családnál az 1380. és 1414. években.
Bossányi- (Bossányi, Nagybossányi) cs. Nevezik még a családot birtokai után Neporácinak és Felsőneporácinak is, a fiúsított Detre leánya Margit leszármazottait pedig annak férje Lengyel (polonus) Imre után Lengyelnek is. A Bossányi-család a Divék-nemzetségből származik és birtoklása Majtényen és a belőle keletkezett birtokokon egyidős a szintén Divék-nembeli Majtényi-családéval, mert egy 1338. évi adat a XIII. század közepén élt Folkmárt, akitől a Bossányi-család egyenes ágon származik, már Majthény birtokosának mondja. A családnak első trencséni birtokosztálya 1275-ben történt, amikor Folkmár fiai Bán és Kozma megosztoztak Majtényen, 1300 körül Bán fiai Budmér és Kozma bírják Majtényt, ahol hatalmaskodott ellenük Miklós fia Miklós. Csák Máté uralma mindjárt a kezdetén megfosztotta a családot birtokaitól, amelyeket királyi közbenjárásra 1300-ban visszakaptak, de Majtényt Csák Máté egyelőre megtartotta. Később azonban ezt is visszakapták, mert Bán fia Barleus és másik fia Iriszlaus és ennek fiai. Demeter, Péter és Domokos, továbbá Budmér fiai, András és János már 1316-ban újból megosztoznak Majtényon. Másik trencséni birtokukat, Pusztaneporácot is visszakapja Bán fia Barleus 1321-ben Károly királytól. Ettől kezdve a család tagjai állandóan osztozkodnak-trencséni birtokaikon, illetve cserélgetik és egészítgetik ki az osztály révén kapott részeket, így 1335-ben Barleus fia János pusztaneporáci birtokának felét átengedi Lukácsnak, Iván fiai, Miklós, András, János, László és Jakab pedig neporáci részüket engedik át Leusták fia Detrének. 1356-ban Neporácon új osztályt létesítenek Bodmér fia András fia Miklós és Lukács fia Tamás, a kihasított Kelecsén nevű földet pedig Miklósnak adják. A békesség azonban csakhamar felborult és hosszas perek keletkeztek, melyet Kozma fia Lukács és Kozma testvérének Ivánnak fiai János és András indítottak 1357-ben András fia Miklós ellen. A helyzetet még jobban felborította Detre leányainak fiúsítása, amelybe a Bossányiak nem akartak belenyugodni és 1365-ben tiltakoztak ellene, hogy a király Detre leányait, Margitot és férjét Boriknihi Lengyel Imre hrussói várnagyot és másik leányát, Margitot atyjuk javaiban fiúsítsa. A tiltakozással és ellentmondással nem sokra mentek, mert a nádori ítéletlevél értelmében 1366-ban Detre leányait bevezették Iván fia András és János ellentmondása ellenére Neporác és a neporáci új telepítés birtokába. Egyes ágak még tovább folytatták a pereskedést, de amikor 1367-ben Domokos fia Lőrinc részére vissza akarták foglalni Pusztaneporác birtokot, Pusztaneporáci (lengyel) Imre fia János ellentmondott. 1367 körül Felsőneporáci Lukács fia Tamás neje Anna a férje javára lemondott az őt Felsőneporác, Pusztaneporác és Kunlehotája birtokokból illető részről. Amikor 1368-ban Domokos fia Lőrincet be akarták iktatni Felsőneporác birtokába, annak (Lengyel) Imre már előre ellentmondott. Az e miatt keletkezett per a nádor előtt Lőrinc javára dőlt el, mert Imre fia János, noha ellentmondott, de a tárgyaláson nem jelent meg, így aztán 1370-ben Lőrincet be is vezették Pusztaneporác birtokba és annak határait is megjárták. Iván fia András 1372-ben szintén bírt még Neporácon, ahol Viszocsányi Márton hatalmaskodott ellene. Majd az eddig békés családtagok között került perre a sor, melynek végeztével Pusztaneporác birtokot János, Lukács fia Tamás, valamint Domokos fia Lőrinc között kettéosztották. Iván leányát Klárát 1382-ben kielégíti Iván fia János fia Jakab Pusztaneporác, Neporác és Kunlehota birtokokból. 1383-ban Lukács fia Tamás Pusztaneporác egynegyedét elzálogosítja Domokos fia Lőrincnek és Újfalusi András fia Lászlónak jótállást vállalva felsőneporáci birtokával. A sok osztály folytán az ősi birtokok elaprózódtak, amit növelt a családnak nagy szaporasága is, úgyhogy 1388-ban János fia János Pusztaneporácon mindössze 1 kúriát, fél ekealj szántót, 1 kaszálót, Kunlehotáján 2 kúriát, fél ekealj szántót, egy malom hatodát, Neporácon egy malomhely-negyedét bírta. Lőrinc ága a megindult elaprózódás ellenére még újabb birtokokat is szerzett és fiai, János és Iriszló 1398-ban Missen birtokukból adják ki a hitbért és jegyajándékot Ugróci István fia Lőrinc nejének Mártának. Bossányi Lőrincfia Márton viszont a Szebedrás nevű erdőt bírta, melyet 1410-ben Stibor vajda elfoglalt ugróci várához. Lukács fia Jakab fiai Gergely, Benedek és Miklós 1410-ben leánynegyedet adnak Lukács fia Tamás neje Katalin után Neporác birtokból az Ilméri Veres-családnak. Nagybossányi Kozma fia Lukács fia Jakab fiai Gergely, Miklós és Benedek ismét felújították a Detre leányainak fiúsítása miatt támadt pert és Garai Miklós nádor meg is semmisítette Leusták fia Detre leányainak fiúsítását azon a címen, hogy a leányokat Kozma fiúutódaitól csak harmad- és nem mint kellene, negyedfokú rokonság választja el és Kozma utódait csak Neporác, Kunlehota és Dobrocsna birtokokból járó leánynegyed megfizetésére kötelezi. A nádori ítéletlevél értelmében Lukács fia Jakab fiait Gergelyt, Miklóst és Benedeket és ezen Miklós fia Jakabot 1411-ben be is vezették Detre Neporác és Kunlehotája nevű birtokrészeibe. Lukács fia Tamás leányát Szkolasztikát, Endrédi Lampertnét és fiát Pétert a nádori ítéletlevél értelmében 1412-ben szintén be akarták vezetni Detre birtokrészeibe, de a beiktatásnak Jakab fiai Gergely és Miklós Neporác, Pusztaneporác és Kunlehota birtokokon ellentmondottak azzal, hogy más arányban jár az osztály, mint ahogy Péter állítja, mert Kozma fiai Iván. Lukács és Detre, Iván fiai András és János, ezen Lukács fiai Tamás, Péter és Jakab voltak. Bossányi Domokos fia Lőrinc fia János, a gyermekei György, Anna és Zsuzsánna nevében is a neki felesége Luca asszony után hitbérbe és jegyajándékba adott Felső-, Pusztaneporác és Kunlehotája nevű birtokokat 1413-ban átengedi Lukács fia Jakab fiainak Miklósnak, Gergelynek és Benedeknek, akiket 1414-ben be is vezettek a fenti birtokokba, amelyek korábban Iván fiainak Andrásnak és Jánosnak tulajdonát képezték. Jóllehet a beiktatás minden ellentmondás nélkül történt, a birtokokhoz igényt tartott Iván leánya Klára is, de miután 1416-ban kielégítették a hitbért és jegyajándékot illetőleg, Jakab fiai javára lemondott a felsorolt birtokokra vonatkozó minden jogigényéről és átadta azokat Jakab fiainak. Jakab felsorolt fiai 1426-ban is bírták Neporácot, amikor a leányági leszármazott családok közül az Endrédi-, továbbá a Szeptenczi- és Egresdy-családok hatalmaskodást követtek el ellenük. A másik kevésbbé emlegetett ág, Barleus fia János fia Simon fia György 1427-ben ismét birtokosként tűnik fel Pusztaneporácon. Jakab említett fiai birtokán, Neporácon 1429-ben hatalmaskodott Palásti István trencséni várnagy és az Ocskay-családbeliek. A leányági leszármazottak 1429-ben a két Neporác és Kunlehota ősi birtokok miatt ismét pereskedtek az országbíró előtt, de a vizsgálat megállapította, hogy azok ősi birtokok és csak a fiúágat illetik. – Az ősi birtokokba, melyek eddig csak a Divék-nemzetségből leszármazott családokat és azok leányágait illették, lassan idegenek is bejutottak, így 1433-ban Jakab fiai két telket Pusztaneporácon, egyet Felsőneporácon elzálogosítanak Mittai Rozson Benedeknek. János fia György 1437-ben neporáci birtokrészét zálogosítja el Draskóczy Imrének és fiának Györgynek. 1446-ban György bírja Neporácka falut is. A Bossányi-családbeliek, Lőrinc fiai Ferenc és Antal, György fiai István és Albert, Gábor fia Pál és János fia Péter a Baracskay-családdal 1469-ben tiltakoznak az ellen, hogy a király Neporác birtokot eladományozza Olaszi Benedeknek, akit a beiktatástól tiltottak el. Lőrinc fiai Ferenc és István 1483-ban pereskedtek Neporácért, de a pert Csalticzky Dénes leánya Borbála és Bossányi Gábor fia Pál nyerte meg, akiket az ítéletlevél értelmében be is vezettek a birtokba. Benedek fia László, testvérei Miklós, Kozma, Balázs és János nevében is elzálogosította Bossányi Gergely özvegyének Margitnak, Bory Imrénének Neporác egész birtokot és Neporácka fél prédiumot, Margit aztán továbbadta zálogba a Rozsoncsaládnak, amelytől 1495-ben Benedek fia Miklós és neje Fruzsina váltották vissza. De a fenti Benedek fia János említett fiai 1495-ben eltiltották édestestvérüket Trinka Miklóst, és nejét Fruzsinát a Rozson-családtól visszaváltott két Neporác birtok elfoglalásától. 1497-ben Bossányi Balasier Balázs özvegye Somos Erzsébet nyugtatja Bossányi Benedek fiait Jánost és Miklóst és ezen János fiait Mihályt, Lázárt és Mátyást a Neporác, Kisneporác és Kunlehota birtokokból. István gyermekei Miklós, Katalin és Éva 1511-ben nyugtatják a Majthényi-családot a nekik Divéki János özvegye Ilona után Majtény és Petyovka birtokokból járó hitbér és jegyajándék megfizetésről. Márton 1524-ben kiegyezik Neporác birtok ügyében Bossányi Szokolóczky Péterrel, majd pedig 1525-ben tiltakozik az ellen, hogy Szokolóczky Péter nem fizette meg neki a Neporác birtokért járó váltságdíjat. (1275: Akadémia: Bossányi-lvt. A. N. 11., 12., HO. VII. 207., 213., Fejér: CD. V. 2. 307., 1300 körül: Akadémia: Bossányi-lvt. A. N. 19., O. L. Bossányi-lvt. A. 33., HO. VI. 463., 1316: O. L. Bossányi-lvt. A. N. 39., 1321: U. o. A. N. 72., 89., 1335: U. o., 1337: O. L. Bossányi-lvt. N. 20., 1338: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1356: O. L. Bossányi-lvt. A. N. 74., 1357: Fejér: CD. IX. 2. 585., O. L. Bossányi-lvt. A. N. 75., 1365: O. L. Bossányi-lvt. N. 8., 1366: Motesiczky-lvt., 1367: O. L. Bossányi-lvt. N. 83., 181., 1368: Akadémia. Bossányi-lvt. N. 83., 1370: Akadémia. Bossányi-levéltár. N. 83., 1372: O. L. Bossányi-lvt. N. 182., 1376: U. o. N. 89., 1382: U. o. N. 101., 1383: Akadémia. Bossányi-lvt., 1388 O. L. Bossányi-lvt. N. 63., 1398: Akadémia. Bossányi-lvt. N. 352., 1410: Rudnay-lvt. II. 44., O. L. Bossányi-lvt. N. 36., 1411: O. L. Bossányi-lvt. N. 8., 61., 1412: Li. o. N. 92., 1413: U. o. N. 69., 1414: U. o. N. 4., 1416: Rudnay-lvt. II. 46., 1426: O. L. Bossányi-lvt. N. 106:, 1427: Akadémia. Bossányi-lvt. A. N. 152., 1429: O. L. Bossányi-lvt. N. 13., 62., 1429: Motesiczky-lvt. 1448., 1433: O. L. Bossányi-lvt. A. N. 187., 1437: U. o. N. 59., 1446: U. o. A. N. 206., 1469: Akadémia kézirattára, 1483: U. o., 1495: O. L. Bossányi-lvt. N. 32., 45., 1497: U. o. N. 9., 1511: Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 50–53., 1524: Akadémia kézirattára, 1525: U. o.) – A családból külön névvel nevezett ágak is szakadtak ki, így a Balasier- és Trinkaágak, azonkívül a Szokolóczy-család is viselte a bossányi előnevet.
Bradács-cs. László Pominóc határjárásánál szerepel 1461-ben tanúként, tehát birtoka Pominócon, vagy annak környékén feküdt. (Nádasdladányi lvt. I. 24.)
Bremecskó- (Szedlicsnai) cs. Bremechko János, Pál özvegye Zsuzsánna és gyermekei Márton, László, Péter, Borbála és Anna 1522-ben eltiltják Szedlicsnai Gloz Miklóst és fiát Dénest szedlicsnai részük birtoklásától. (Lev. Közl. 1937. 237.)
Bressánovszky- (Udicsi) cs. Tamás 1405-ben tanú Felsőtrencsénben. (Podmaniczky-oklvt. I. 9.)
Brestyenszky-cs. Neve csak latinos alakban fordul elő. János 1492-ben királyi ember a drienovei iktatásnál, 1496-ban pedig szomszéd Kasza vár iktatásánál. Péter deák 1508-ban zálogba veszi a domanisi soltészsághoz tartozó szántóföldeket. Mihály 1510-ben tanú a Beszterce vár ügyében tartott tanúvallatásnál. (1492: Podmaniczky-oklvt. I. 242., 1496: Dl. 20,315., 1508: Turóci kvt. Prot. vet. f. 1., 1510: Podmaniczky-oklvt. I. 579.)
Brezeni-cs. János 1473-ban szomszédként szerepel Kasza vár iktatásánál. Tekintve a váruradalom nagy kiterjedését, birtokát nem tudjuk közelebbről meghatározni. (Dl. 17,418.)
Breznici-cs. András és neje 1505-ben másokkal együtt eltiltják az Egyházasmittai Baran- és Kishelvényi-családokat Dvoreci Malodobry János kisdvoreci birtokának felkérésétől. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. f. 27., Dl. 25,297.)
Brigant- (Demjendi) cs. L. a Kereskényi-családnál és 1477-ben a Simonyi-családnál.
Brigant- (Rassovi, Kiscsernai) cs. Bryganth György és neje Dorottya 1524-ben megkapják Dorottya apjától Pocserovai Kartuz Lászlótól egész Pocserovalehota birtokot. Ugyanez a György 1525-ben perel a Marsovszky-család ellen, valószínű, mint a Podmaniczky-család besztercei várnagya. (1524: Turóci kvt. Prot. vet. f. 86., 1525: Garamszentbenedeki kvt. F. 21. N. 50., F. 21. N. 52., F. 26. N. 19., F. 80. N. 25.)
Brogyáni-cs. Barsmegyei eredetű család. Miklós 1514-ben felszólítja Szlopnai Miklóst, hogy a birtokaira vonatkozó okleveleket adja ki. A birtokok nincsenek megnevezve, így nem tudjuk, hogy Miklósnak az oroszlánkői uradalomra vonatkozó, leányjogon táplált jogigényéről, vagy pedig barsmegyei birtokokról van-e szó. (Garamszentbenedeki kvt. F. 19. N. 61.)
Bruhacsko- (Zabláti) cs. Bruhach István fia Miklós 1484-ben eltiltja zabláti Holy Lőrincet Zablát elidegenítésétől, Rohody Péter trencséni várnagyot pedig a birtokbavételtől. A tiltakozásnak nem lett meg az eredménye, mert még ebben az évben perre került a sor és Bruhacsko Miklós ügyvédeket is vallott a nyitrai káptalan előtt. 1489-ben magtalanul halt el, amikor felesége majtényi Tompa János leánya Anna folytatta a pert most már a Zabláthy-család ellen, mely adományba kapta Miklós zabláti kúriáját. (1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 13., 1489: U. o. L. A. N. 3.)
Bubla- (Újfalusi) cs. Birtokát nem ismerjük, de előnevébőlkövetkeztetve (Szkala) Újfalun bírt. A családból Bwbla János 1523-ban ügyvédeket vallott. (Lev. Közl. 1937. 239.)
Buda- (Podmanini) cs. Márton 1492-ben szomszéd a drienovei iktatásnál, 1503-ban pedig Sebestyénfalva iktatásánál. Bwda János 1525-ben tanú a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott tanúvallatásánál. A család birtoka ismeretlen. Szereplésük a Beszterce várostól északra fekvő vágvölgyi vidékre mutat. Podmanini birtoklásukra, ahonnan előnevüket vették, nincsenek adataink. (1492: Podmaniczky-oklvt. I. 242., 1503: Teleki-család zabláti lvta, 1525: Dl. 24,068.)
Budai káptalan. 1487-ben kapta adományba Karai László budai préposttól Orlóc birtokot. Viszacsányon is bírt és 1507-ben királyi paranccsal kieszközölte, hogy megkapja a Viszocsányi-család javára szóló viszocsányi telek iktatásáról szóló jelentést. 1517-ben panaszszal fordult a királyhoz, hogy a Viszocsányi-család hét évvel ezelőtt elszántotta az ő viszocsányi birtokrészén a Viszocsányi-családétól elválasztó, Nedasócra vivő gyalogutat, mire a király el is rendelte a vizsgálatot. (1487: Dl. 19,244., 1507: Garamszentbenedeki kvt. Prot. A. f. 195., 1517: U. o. F. 59. N. 4.)
Buday-cs. János szomszédként szerepel 1489-ben a zabláti iktatásnál. (Nyitrai kpt. A. N. 3.)
Buday- (Pozsgai) cs. Az előbbi családdal való azonosságát valószínűvé teszi az a körülmény, hogy ugyanazon a területen szerepel. Máté 1513-ban Illevkán és Dvorecen ellentmondott, amikor a Zápolyai-családot be akarták vezetni adomány címén Felsőklobusuci Korhán László birtokaiba, ellentmondását azonban, melyet a nyitrai káptalan az iktatóparancs hátlapjára jegyzett fel, későbben visszavonta, mert az iktatásról szóló jelentésben Máté neve már nem szerepel az ellentmondók között. (Dl. 22,371., Nyitrai kpt. N. 218.)
Budecz- (Vöröskői) cs. Tamás 1490-ben zálogba vette Szlopnai Menyhérttől Szucsinafalva birtok felét. (Teleki-család zabláti lvta.)
Budinalehotai-cs. Boda és Szalóki neveken is szerepel. Domokos fia Miklós és testvérei 1430-ban Teplai Csernák Lőrinctől használatra megkapják Tepla és Kosztelec birtokokat. Ez az átengedés azonban tulajdonképpen zálog címén történt, mert Borbálakirálynő a következő évben, 1431-ben zálog címen adja ki az iktatóparancsot Boda fiai Miklós, László, Péter, és Pál javára. 1473-ban Boda Miklós szomszédként szerepel Kasza vár iktatásánál. Boda Péter fia Szalóki Zsigmond 1495-ben pert folytatott a Podmaniczky-család ellen Vrchtepla és Kosztelec egész- és Facskó félbirtokért, de azután a pert visszavonta, csupán a Szulyói-családnak járó leánynegyedre vonatkozó jogát tartotta fenn. Szalóki Zsigmond bírta Budinalehota és Alsólehota birtokokat is, melyeket 1469-ban eladott a Podmaniczky-családnak, majd pedig 1498-ban gyermekei Zsigmond és Katalin nevében is Budinalehota és Alsófalu birtokokat, melyek eddig a Szulyói-családnál voltak zálogba, 200 forintért ismét eladja a Panodmiczky-családnak. (1430: Szulyovszky-lvt., 1431: Dl. 12,388., 1473: Dl. 17,418., 1495: Podmaniczky-oklvt. I. 258., 1496: U. o. I. 277., 1498: U. o. I: 328., 364.)
Budinalehotai-cs. Az előbbivel való azonossága sem a leszármazásból, sem pedig a birtokok egyezéséből nem állapítható meg. Lukács fiai Simon és Mihály 1510-ben budinalehotai és kiscsernai birtokrészeiket eladják a Podmaniczky-családnak. (Podmaniczky-oklvt. I. 583.)
Bulki-cs. Miklós 1508-ban Bulkon bírtés ottani részeit elzálogosította a Maloveczky-családnak. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 47.)
Bur- (Belusi) cs. Az előnevet adó belusi birtoklásra nincsenek adataink. Bwr Miklós Horkán bírt és itteni részeit 1521-ben eladta Sárkány Ambrus országbírónak. (Lev. Közl. 1937, 235.)
Buthora-cs. A Marsovszky-család viseli rövid ideig ezt a megkülönböztető nevet, mely azonban nem tudott állandósulni. L. a Marsovszky-családnál.
Buzlay- (Gergelylaki) cs. Sárosi eredetű család, mely ebben az időben Fejér és Tolna vármegyékben bírt kiterjedt uradalmakat. Mózes és neje Podmaniczky László leánya Anna 1486-ban Beszterce vár és Bán várkastély után hitbért és jegyajándékot, továbbá leánynegyedet kapnak Podmaniczky Lászlótól. (Podmaniczky-oklvt. I. 191.) L. még a Ráskay-családnál 1515-ben.
Chalupa- (Bohunici) cs. Nevének változatai Ghalupa, Chaluppa, Chalwpa, Halupa, Holuppa, Holupa. Mátyás 1409-ben békebíró a Velcsiczkyek közötti peres ügyben. Bohunici birtokosként elsőnek Lőrinc tűnik fel 1461-ben, de a család valószínűleg már korábban is bírt Bohunicon, mert feltűnésétől kezdve viseli a bohunici előnevet. Mátyás 1467-ben egy pruszkai és egy fél tuhinyei kúriát zálogba vesz a Pruszkai-családtól, 1468-ban pedig egy pruszkai és egy negyed tuhinyei telket kap a Pruszkai-családtól. A fenti birtokrészekre Pruszkai Márk halála után új adományt is szerzett és ezen az alapon 1468-ban be is iktattatta magát. Mátyás és Lőrinc mint egy 1472. évi adatból kitűnik, Hunyadi Lászlótól megkapták adományba az Oroszlánkőhöz tartozó Bohunic, Pruszka és Tuhinye nevű birtokokat, ami később sok pereskedésnek lett az okozója, mert Oroszlánkő urai nem egyeztek bele a birtokok elszakításába. Már 1475-ben megkezdődött a pereskedés, amikor a Zamaróczy-családot be akarták iktatni a várba és az említett három birtokba, de az iktatásnak Mátyás ellentmondott. Amikor Szlopnai Menyhértet 1478-ban be akarták iktatni Oroszlánkő várba, Bohunicon, Pruszkán és Tuhinyén Mátyás ismét ellentmondott. A fenti birtokokhoz erősen ragaszkodott a család és nem volt hajlandó azokat átengedni Oroszlánkő hatalmas urainak és Mátyás neje, amikor Szlopnai Menyhértet 1482-ben be akarták iktatni Oroszlánkő várba, a három birtokot illetőleg ellentmondott. Mátyás 1487-ben újabb birtokrészeket vesz zálogba Pruszkán és Tuhinyén a Pruszkai-családtól. Máté és fiai György, Pál és Gáspár adományt szereztek a magtalanul elhalt Piechói Mannos piechói kúriájára, de az iktatásnál 1488-ban a szkalkai apát, Piechói Holy János fia Mátyás és Borcsiczky Balázs leánya Katalin ellentmondottak. György 1499-ben Bolesón malmot akart építeni, de a Szlopnai-család tiltakozott ellene azon a címen, hogy a malomhely az ő határaikon belül van. A Szlopnai-családdal folyó hosszas pereskedéseknek is véget akart vetni a család, azért 1503-ban Péter, Pál és György megindították az egyezkedést. Ugyancsak Pál és György 1508-ban zálogba veszik Pominóc pusztabirtokot a Pominovszky-családtól, 1509-ben pedig megvették Podhragyiáni Tamástól annak bohunici kúriáját, de az iktatáskor a Szlavnicai Sándor, Pruszkai és Szlopnai-családok ellentmondottak. Mátyás és Katalin fia György 1515-ben panasszal fordultak az országbíróhoz, hogy amikor anyja Bohunic birtok ügyében békebírák: Mittai Rozson Kelemen és László, Prileszky György, Bolesói János, Szlavnicai Sándor és Kameniczky Gáspár közbenjárására kiegyezett a Szlopnai-családdal, a hozott egyességet a békebírák nem vallották be hiteles helyen, mire az országbíró elrendelte a békebírák megidézését. Az Oroszlánkői-, illetve Szlopnai-családdal folytatott hosszas birtokviszály 1517-ben ért véget, amikor György bohunici birtokát békés egyességgel kettéosztotta a Szlopnaiakkal. A béke azonban nem tartott soká, mert a viszály már a következő évben, 1518-ban kiújult a Szlopnai-családdal, amikor György tiltakozást jelentett be, hogy az atyja Mátyás és Szlopnai Menyhért között kötött szerződést Menyhért fia Miklós nem tartja be és a vitás birtokokat el akarja idegeníteni, majd pedig 1519-ben panaszt emelt a megye előtt, hogy Szlopnai Miklós két jobbágyát elvette. A megye el is rendelte a vizsgálatot és felszólította Miklóst a jobbágyok visszaadására, azonban nem sok eredménnyel, mert Miklós a jobbágyok visszaadását megtagadta arra hivatkozva, hogy a két jobbágy mindíg az ő tulajdonát képezte és sohasem tartoztak a Chalupa-család alá. György 1519-ben ismét megkísérelte, hogy magát beiktattassa a Podhragyiáni Tamástól vett bohunici kúriába, de a Szlopnai-család ez alkalommal is ellentmondott. Pál özvegye 1520-ban kiegyezik a Szlopnai-családdal bizonyos hatalmaskodás ügyében, de ez sem vezet a két család végleges békéjéhez, mert Ghalupa György a szerződés megszegése miatt indított pert továbbfolytatta Szlopnai Miklós ellen, sőt a pert a király egyenes parancsára 1520-ban a vármegye felterjesztette a királyi kúriához. A vitás birtokokhoz való tulajdonjogát György továbbra is védte, éppen azért tiltakozást jelentett be 1522-ben, amikor a Szlopnai-család el akarta idegeníteni Oroszlánkő várát. György testvére Dorottya 1524-ben magtalanul halt el és Bohunicon bírt részeit a Zápolyai-család kapta adományba. (1409: Rudnay-levéltár, 1410: Dl. 26,094., 1461: Nádasdladányi lvt. I. 24., 1467 Múz. T. a. IV. 6., 1468: Dl. 24,970., Múz. T. a. X. 5., 1472: Dl. 17,287., 1475: Nyitrai kpt. N. 378., Dl. 983., 1478: Múz. T, a. X. 16., 1482: Dl. 18,643., 1487: Simonyi-lvt. 227. sz., 1488: Nyitrai kpt. N. 687., 1499: Dl. 20,887., 1503: Múz. T. a., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 564., 1509: Múz. T. a. III. 5., 1515: Akadémia kézirattára, Dl. 22;645., 1517: Múz. T. a. III. 2., Dl. 22,929., 1518: Dl. 23,101., 1519: Dl. 23,293., 1519: Nyitrai kpt. N. 613., 1520: Múz. T, a. VI. 17., 1520: Dl. 23,331., 1522: Lev. Közl. 1937. 233., 1524: Múz. T. a. IX. 29.)
Cillei Ulrik. Albert király, mint az egy 1454. évi adatból kitűnik, elzálogosította Cittelnek Trencsén és még más, az oklevélben meg nem nevezett trencséni várakat. 1447-ben a kezén van Trencsén, Szucsa, Beszterce, Oroszlánkő és Kasza vára, ugyanakkor Szentmiklósi Pongrácnak elzálogosítja Leva várat, Belus és Prejta birtokokat. (1447: Tört. Tár. 1896. 517., 1454: Teleki: A Hunyadiak kora. X. 420., Dl. 14,839.)
Cursbo l. Ugróc várnál 1495-ben.
Csák-nemzetség és Csák Máté. A nemzetség trencséni ága már a tatárjárás utáni időkben bírt a megyében. Előd fia Leusták magtalan halála után Máté tárnokmester és pozsonyi comes megkapta Pruszka birtokot, de azután a király elcserélte azt vele Tunig birtokért és továbbadományozta 1244-ben. A megszakadt trencséni birtoklást Csák Máté kezdte újra, aki a XIII. század végén hol kényszerrel erőlteti rá a nemeseket birtokaik eladására, hol pedig erőszakkal veszi el azokat. Mikor már nyiltan pártot ütött a király ellen, de még nem mondta fel az engedelmességet, elvette a Divék-nemzetségbeli Bossányi-család birtokait, királyi parancsra ugyan többet visszaadott, de a trencséni Majtényt megtartotta magának és azt csak később találjuk ismét a nemzetség birtokában. Ugróc várát is cserébe vette 1294-ben Bás fia Pétertől más birtokokért, a cserére azonban úgy kényszerítette rá őket, e miatt tiltakoztak is 1297-ben, de azután Máté egyre növekvő hatalmától félve, még ebben az évben újból bevallják neki a várat. A század utolsó évében, 1299-ben már több trencséni várat elfoglalt, melyek közül ugyan Rajecet visszavették tőle, de csak rövid időre, mert azután az összes trencséni várakat ismét a kezén találjuk. Az Árpád-ház kihalta után a hatalmasul történt birtoklást törvényesíttette és Vencel király 1302-ben neki adományozta az egész Trencsén vármegyét, melyet haláláig bírt.. Azonban nemcsak a volt királyi javakat vette birtokba, hanem még a magánosok birtokait is elfoglalta. Az elkövetett hatalmaskodások és birtokfoglalások miatt László kalocsai érsek 1318-ban kiközösítette és felsorolja mindazokat a hatalmaskodásokat, amiket Máté elkövetett a nyitrai egyház ellen. A nyitrai püspök panasza szerint elfoglalta a püspökség trencséni kúriáját és abba pecéreket telepített. A püspökség vár körüli birtokait és azok jobbágyait annyira sanyargatta különféle munkákkal és pénzkövetelésekkel, hogy a volt 70 jobbágyból mindössze 30 maradt. Ezeken felül elfoglalta a püspökség Jeszenice és Biccse nevű birtokait, predméri és drietomai vámját, azonkívül Máté szucsáni várnagyai elfoglalták Szkala birtokot, melynek apátja szintén Máté pártjára állott. Máté halála után 1321-ben a Bossányi-család visszakapja a Máté által elfoglalt Pusztaneporác birtokot, majd pedig 1324 körül Trencsén vára is visszakerült a király kezébe. (1244: Dl. 266., ÁUO. VII. 174., 1291: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 1., ÁUO. XII. 555., 1297: Dl. 1466., 1469., ÁUO. XII. 639., 640., 1299: Fejér: CD. VI. 2. 187. O. L. Bossányi-lvt. A. N. 33. HO. VI. 463., 1302: Fejér: U. o. VIII. 1. 189., 1318: U. o. VIII. 2. 169., 170., 1321: O. L. Bossányi-lvt. A. 89., 1324: Zichy-oklvt. I. 258.)
Csalticzky-cs. Nemzeti nyelven csak egyetlen ízben, 1493-ban fordul elő a család neve, különben már a XIV. század közepétől állandóan szerepel a család. Póka 1349-ben királyi ember a Viszocsány miatt folyó birtokperben, Péter fia Jakab pedig a Duló miatti perben 1368-ban, Albert 1444-ben perel a Viszocsányi-családdal anyja részéért. János 1493-ban a bobrovniki, László 1495-ben a pruszi, 1496-ban pedig az ugróci iktatásnál királyi emberekként szerepelnek. János, Oszvald és Péter 1499-ben a podluzsáni vásárjog ügyében elrendelt vizsgálathoz kiküldött királyi emberek. Balázs és neje, Katalin fia Oszvald 1514-ben másokkal együtt nyugtatják a Kisdraskóci Laszkár-családot a nekik Felsődraskóci Kun Bereck felső- és alsódraskóci birtokrészeiből járó hitbér és jegyajándék, továbbá leánynegyed fizetéséről. (1349: Kapy-lvt. W. II. 2., 1368: Szulyovszky-levéltár, 1444: Brogyáni-lvt., 1493: Motesiczky-lvt., 1495: Podmaniczky-oklvt. I. 267., 1496: U. o. I. 270., 1499: U. o. 339., 1514: Garamszentbenedeki kvt. F. 27. N. 41.)
Csapek- (Hukwaldi, Sanyi) cs. Nevének változatai Chapek, Chepek és Czapek. János tapolcsányi kapitány 1442-ben zálogba vette Ulászló királytól Sztrecsén és Óvár várakat, de kötelezi magát, hogy a 6000 forint zálogösszeg fejében bármikor visszaadja a várat. Úgy látszik, hogy a zálogot a király erőltette, mert Csapek kötelezvénye ellenére a következő évben, 1443-ban Ulászló ad kötelezvényt, hogy még ebben az évben kiváltja a várakat. Kötelezettségének a király azonban ebben az évben nem tett eleget, utána pedig halála megakadályozta abban és a várat még 1446-ban is Csapek kezén találjuk, amikor Szentmiklósi Pongrác jogot kap arra, hogy a várakat magához váltsa. (1442: Dl. 13,694., Tört. Tár. 1896. 517., 1443: Letopis. XI. 2. 74., 1446: Múz. T. a. VI. 15.)
Csatarnyás-cs. Chatharnyas György adományba kapta 1505-ben a királytól a Szunyogh-családdal együtt Nagyudicsi János Nagyudicsa egész. birtokát és hlubokei részét, de az iktatásnál János özvegye Klára, a Podmaniczky- és Nádasdy-családok ellentmondtak. Az iktatást megkísérelték ugyan a következő évben is, de a felsorolt családok megismételték ellentmondásukat. (1505: Podmaniczky-oklevéltár. I. 452., 1506: U. o. I. 505.)
Cseh- (Apáti) cs. Másnéven Apáthy- vagy Velcsiczky-család. L. az utóbbi néven.
Cseh- (Jablonici) cs. L. a Davorányi-családnál.
Cseh- (Lévai) cs. Trencsén megyében a család korábbi időben szerepel Sárói néven. L. utóbbi családnál.
Cselkó- (Cselkólehotai) cs. Lednicei Posnanus jobbágy és fia Celko, amikor a Csák Máté utáni eléggé zűrzavaros birtokviszonyokat felülvizsgálták, igazolták, hogy földjüket Csák Mátétól kapták. A Chalko-család 1500-ban a besztercei vár prédiálisaként szerepel. György 1506-ban Domanison bír, valószínűleg prédiális joggal. Celko Benedek 1510-ben a besztercei vár tartozékai között elkövetett hatalmaskodás ügyében tanúként szerepel. (1339: Dl. 10,917., 1500: Podmaniczky-oklvt. I. 374., 1506: Szádeczky-Kardoss cs. lvta. Bp., 1510: U. o. I. 579.)
Csellyei-cs. Valószínűleg pozsonymegyei eredetű család. György fiai Zsigmond és Balázs az anyjuk, Korompai Nehéz György leánya Ilona révén jogot tartottak Lednice zálogos várhoz és amikor 1504ben Nehéz Péter özvegye Zsófia eladta Lednicét Ráskay Balázsnak, ki is fizette nekik az őket illető részt. (Múz. T. a. V. 21.)
Csermenyi-cs. Leányágon kapcsolódott bele trencséni családokba, amennyiben Illés leánya Ágnes, Szlopnai András, majd ennek halála után Bohunici Jakus Jakab felesége volt. (1497: Múz. T. a.)
Csernák- (Teplai) cs. l. Lucskai néven.
Csernát- (Zamárdi) cs. A Zamaróczy-családból való kiágazása, vagy rokonsága közelebbi adatok hiányában nem állapítható meg. Chernat Gergely, Lőrinc és János Zamárdon és Zabláton bírtak részeket, de 1497-ben ezeket is eladták a Zabláthy-családnak. (Akadémia kézirattára.)
Csernyánszky- (Csernai) cs. Nevezik még a családot Kiscsernainak és Nagycsernainak is. Nemzeti nyelven Czernansky (1488), Czernensky (1488) és Chernansky (1508) változatokban fordul elő. Nagycsernai Lökös fia Miklós 1361-ben királyi ember a krasznai iktatásnál. Mátyás 1479-ben szintén királyi ember. János 1479-ben tanú Lednice határperében, Mátyás pedig 1481-ben és 1493-ban királyi ember a drienovei iktatásnál, majd pedig 1488-ban maga perel Erdőháth Istvánnal a Rassov és Drienove közötti vitás rét ügyében. Studenecen is bírt a család és amikor birtokjogát megtámadták, Rajec város 1488-ban igazolta, hogy Studenec Csernyánszky Andrásnak ősi öröklött birtoka, melyet már őse, Levkó is bírt. Tamás magtalanul halt el és birtokát 1508-ban a Zápolyai-család kapta adományba, birtokba ugyan nem tudott jutni, mert Csernai Thehen Demeter ellentmondott. A családból Gáspár a Podmaniczkyak besztercei várához tartozó Szuha nevű völgyből 1510-ben egy hegyipásztor jószágát hatalmasul elhajtotta, amit a vizsgálat a tanúk vallomása alapján igazolt. A tanúk között szerepei ez alkalommal Csernyánszky János is. Budinalehotán is bírt a család, nevezetesen annak Gáspár nevű tagja, aki 1512-ben a csernai és budinalehotai birtokokból járó hitbér és jegyajándék felől kielégítette Mátyás lánya Annát, Folkusfalvi Balázs, majd András rajeci polgár feleségét. Kiscsernai Félix 1520-ban Zavadkai Félix eskütársaként szerepel. Nagycsernai Miklós és Ádám tanúk voltak 1525-ben a jablonovei határ miatt folyó perben tartott vallatásnál. (1361: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 172 et B., 1478: Podmaniczky-oklvt. I. 122., 1479: U. o. I. 134., 1481: U. o. I. 152., 1483: U. o. I. 170., 1488: Dl. 19,430., 19,421., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 539., 1510 U. o. I. 579., 1512: Turóci kvt. Prot. vet. f. 18., 1520: U. o. f. 33., 1525: Dl. 24,068.)
Cservenec- (Klobusici,- Alsóklobusici) cs. Czerwenecz István a vármegye előtt 1472-ben Klobusicon egy kúriát vejének Valny Péternek és nejének Orsolyának elzálogosított. Márton fia György, illetve Mátyás fia György szintén Alsóklobusicon, illetve Klobusicon bírtak, de mindketten magtalanul haltak el és birtokrészüket 1504-, illetve 1519-ben a Rozson-család kapta adományba. (1472: Dl. 24,976., 1504: Dl. 32,749., 32,645., 1519: Turóci kvt. Prot. vet. f. 48.) V. ö. Veres (Klobusici).
Csics- (Sztrecsei és Szulyói) cs. Chych Domokos és Ivánka 1352ben Kraszna nevű birtokukat eladják Miklós zsolnai soltésznek. A család valószínűleg azonos a sztrecsei Macska-családdal, melynek ebben az időben szintén szerepel egy Domokos nevű tagja. Miklós magtalanul halt el és birtokait Szulyót és Sztrecsét Zsigmond király a Leszkóczy-családnak adományozta 1419-ben. (1352: HO. VI. 127. Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 165., 166., 167., 1419: Múz. T. a. VI. 15.)
Csicskán- (Rudinai) cs. A Rudinai-családdal való vérségi kapcsolatát nem ismerjük. Nevének változatai Chychkan és Czyczkan. A családból László Nedece iktatásakor 1475-ben szomszédként szerepel, 1480-ban pedig királyi ember a zsolnai iktatásnál. Balázs szintén királyi ember 1498-ban és 1504-ben. Ez a Balázs 1505-ben ellentmondott, amikor a Horváth-családot be akarták vezetni a Vásonfalvi-családtól vett rudinai kúriába, majd pedig kis- és nagyrudinai részeit 1506-ban eladta a Szunyogh- és Hatnai-családoknak. Balázs özvegye 1522-ben hitbére és jegyajándéka felől nyugtatja a Szunyogh-családot. (1475: Nedeczky-lvt., 1480: Podmaniczky-lvt. I. 139., 1498: Garamszentbenedeki kvt. F. 102. N. 44., 1504: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et D., 1505: Múz. T. a. XI. 12. Garamszentbenedeki kvt. F. 52. N. 2/, 1506: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et E., 1522: Turóci kvt. Prot. vet. f. 56.)
Csonkakőmegyi-cs. Rebrech leánya Margit 1379-ben és 1380ban osztályos-pert folytat a Zamárdi-családdal. Gáspár birtoka Csonkakőmegy volt, melyet halála után 1495-ben a Precsényicsalád örökölt. (1379: Dl. 6615., 1380: Dl. 6700., 1495: Podmaniczky-oklevéltár. I. 263.) L. még Zaszkalei néven is.
Csontos- (Nátafalvi) cs. Pál felesége révén 1465-ben Cimorázon birt. (Múz. T. a. VI. 11.) Csuklász- (Kisaponyi) cs. Chwklas Pál 1523-ban Csuklász birtokot, mely ekkor Trombitás fiainak kezén volt, Csuklász Miklós fiaira hagyja. (Garamszentbenedeki kvt. F. 51. N. 29.)
Csuklászi-cs. István 1352-ben királyi ember a dezséri hatalmaskodás ügyében. Péter és neje 1466-ban Ádámfalva birtokból dotaliciumot kapnak. László és Pál 1514-ben a bobrovniki iktatás alkalmával királyi emberekként szerepelnek. (1352: Anjoukori-okmt. V. 572., 1466: Akadémia kézirattára, 1514: Nyitrai kpt. N. 219., D. N. 676.)
Dalmady-cs. Hontmegyei eredetű család. Dalmadyaknak nevezik 1514-ben Bobrovniki István fia László fiait, Tamást, Mihályt és Kelement, akik ekkor adományt kapnak Bobrovnik félbirtokra. A Dalmadiakkal 4való rokonságukat nem ismerjük, talán anyjuk lehetett Dálmady-leány, vagy pedig más címen szerezhettek birtokot Dalmadon, ahol lakni kellett nekik, hogy onnan nevezték őket. (Nyitrai kpt. N. 219.)
Dánffy- (Dobozi)-cs. Temes vármegyében bírt nagyobb kiterjedésű birtokokat. András és neje Borbála, továbbá testvére Márton 1483-ban Trencsén megyében is nagy birtokhoz jutnak, amikor 1483-ban zálogba veszik Tettauer Frigyestől 7000 forintért az ugróci váruradalmat, melyet azonnal birtokba is vettek, mert András jobbágyai ellen 1483-ban már panaszt emel á. Podmaniczky-család, hogy azok Bán és Nastic nevű birtokain hatalmaskodtak. Ezt a Podmaniczky-család báni jobbágyai 1492-ben viszonozzák, és András zavodai vlachjain hatalmaskodnak. András igyekszik az ugróci uradalom egységét visszaállítani és 1492-ben visszaváltja a Podmaniczky-családtól a várhoz tartozó Podluzsán és Nastic birtokokat 200 forintért és közös használatra bocsátja a Podmaniczkyakkal a Feketeerdő, Szturnye és Dralilev nevű erdőket. András zsitnai jobbágyai miatt 1493-ban perbe keveredett a Podmaniczky-család báni jobbágyaival különböző hatalmaskodások miatt. A megindult pernek a békebírák ítélete azonban csakhamar véget vetett. A család zálogjogon élvezett birtokjogát 1494-ben újból megerősíttette és Mártont, valamint Andrást és nejét Borbálát ismét bevezették az ugróci vár és tartozékai birtokába. András halála után a család ugróci birtokjogát veszély fenyegette, mert 1495-ben Ulászló Ugróc várát eladományozta András budai udvarbírónak és Cursbo nevű udvaroncnak. András özvegye és Márton azonban eltiltották a királyt az eladományozástól, az adományosokat pedig a már megtörtént felkéréstől. Hasonlóképpen ellentmondott András özvegyé 1496-ban is, amikor Báróci Ficza Demetert akarták adomány címén bevezetni az ugróci uradalomba. Amikor a család birtokjogát már semmi veszedelem nem fenyegette, András özvegye 1498-ban pert indított a Bánffy-család ellen az ugróci vár egykori tartozékainak, Nagyszlatina, Bazna és Mezgóc birtokok elfoglalása miatt. Ulászló a per folyamán Bánffyt bizonyítékainak bemutatására kötelezi és elhalasztja a pert. A per vitelében és a váruradalom megtartásában az özvegyet állandóan támogatta a Zabláthy-család és ezért András özvegye, Ugródi Kolár Péter leánya Borbála hálából Ugróc várát elzálogosította 1506-ban a Zabláthy-családnak oly feltétellel, hogy élte végéig az ő kezén marad a vár és annak haszna, majd pedig még ugyanebben az évben eladja a várat a Zabláthy-családnak. Az eladás ellenére az elzálogosításnál kikötött feltételek továbbra is érvényben maradtak, mert a várat továbbra is Borbála kezén találjuk, aki 1511-ben Zabláthy Péter fia András özvegyét, Salgói Péter leányát férje után kielégíti Ugróc várából. Borbála 1516-ban panaszt emel a Dezséri előnevű Patvar, Kalvath, Kezdek és Bachó-családok ellen, mert azok Podluzsán nevű birtokán hatalmaskodtak, amit a király által elrendelt vizsgálat is igazolt. Borbálának 1520 előtt bekövetkezett halála után Ugróc vára átszállt a Zabláthy-családra, amely továbbfolytatta azt a pert, melyet Dánffy András, majd halála után özvegye viseltek Bánffy Zsigmond ellen, akinek atyja János elfoglalta az ugróci várhoz tartozó Nagyszlatina, Baszna és Mezgóc birtokokat. András özvegye halála előtt nastici birtokrészét az ugróci Szentlélekégyház Szűz Mária-oltárának hagyta. (1483: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 6., Litt. L. F. 1. N. 1., 1485: Podmaniczky-oklvt. I. 180., 1492: U. o. I. 215., 235., 1493: U. o. I. 246., 1494: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 7., 1495: U. o. Litt. I. F. 1. N. 8., 1496: Nyitrai, kpt. F. N. 2., 1498: Zay-lvt. Litt. I. F. 2. N. 1. 2., 1506: Podmaniczky-oklvt. I. 486., 549., 552., Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 11. 13., Garamszentbenedeki konvent. Prot. A. f. 36., 1511: Turóci kvt. Prot. vet. f. 17., 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 15., 1520: Zay-lvt. Litt. I. F. 2. N. 3., Garamszentbenedeki kvt. F. 57. N. 17–18., F. 6. N. 74.)
Darvas- (Apai) cs. Az Apay-val közös eredetű pozsonymegyei család. Péter Sebestyénfalván bírt, mert amikor 1502-ben Nagyudicsi János Sebestyénfalva felét átadta dotaliciumba és leánynegyedbe, Péterrel szemben szavatosságot vállalt. (Teleki-cs. zabláti lvta.)
Davorányi- (Ludányi) cs. Miklós leánya Zsófia, Koromházi Korom Istvánné 1517-ben panaszt emel a királynál, hogy Kisdovorányi Zúchy György özvegye, most Jablonici Cseh János és Davorányi Miklós fia Ráfael az ő trebasóci birtokrészét elfoglalták, amit a királyi parancsra tartott vizsgálat is igazolt. (Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 16.)
Demjéndy-cs. Hontvármegyei család. Lajos királytól 1370-ben László nyitrai püspök és testvérei Miklós, Lőrinc és Benedek adományba kapták Pravotic birtokot. A beiktatásnál a birtokon lakó János nyereggyártó leányai Ilona és Erzsébet, továbbá Konrád fia László ellentmondottak ugyan, azonban ez ellentmondásból származó perben sohasem jelentek meg, így az országbíró a Demjéndyek javára ítélt és 1370-ben be is vezették őket ellentmondás nélkül. István felesége Koloni Pető fia László lánya Klára 1396-ban nyugtatja Viszolaji Kapafok Miklós fia Orbánt a neki Viszolaj és Szverepec birtokokból előbbi ura Kapafok János után járó hitbér és jegyajándék felől. Benedek fia László elzálogosított nyitrai birtokaiért 1418-ban a trencsénmegyei Pravoticcal áll jót. László nyitrai püspököt, Bendek fia Lászlót, Lőrinc fia Jánost és Miklós fia Pétert 1419-ben ősi jogon újból bevezetik Pravotic és Tomankova birtokokba. Miklós fia Péter és másik fia László fia János 1474-ben megvették Gergely fia Zsigmond pravotici birtokrészét és a nádortól iktatóparancsot is nyertek. 1504-ben Miklós fia Péter a testvérétől Jánostól vett pravotici 14 és fél jobbágyhelyes birtokrészt eladja a Podmaniczky-családnak, mely Imre itteni birtokrészét is meg akarta venni 1505-ben, de Mátyás, a testvére János nevében is tiltakozást jelentett be ellene. A tiltakozásnak azonban nem sok foganatja lett, mert Imre 1506-ban mégis eladta pravotici részét a Podmaniczky-családnak. A családnak Halászy nevű ága szintén bírt Pravoticon. Lásd utóbbi néven. (1370: Dl. 5818., 1396: Ocskay-lvt., 1418: Múz. középkori másolatok., 1419: U. o., 1474: Dl. 17,625., 1504: Múz. középkori másolatok., 1505: Múz. T. a. XI. 12., Podmaniczky-oklvt. I. 464., 1506: Múz. középkori másolatok.)
Dersky- (Kislapási) cs. Miklós Kisneporácon bírt zálogcímen, ahol részeit 1520-ban visszabocsájtotta a Rozson-családnak. (Lev. Közl.. 1937. 234.)
Dersky-cs. l. Draskóczy.
Detrich- (Benedekfalvi) cs. Turócmegyei család. 1502-ben János csicsmáni birtokrészeit eladja a Kisjeszeni-családnak. (A Teleki-cs. zabláti lvta.)
Dezséry-cs. A család már korán szétágazott és 1388-ban János fia László pap, valamint Miklós fiai Benedek és Péter, Donch fia László, Zwedk fia Mikes nádori parancsra a határok megjelölése mellet két egyenlő részre osztják Dezsér birtokot. Ábrahám fia András más képében hamis bevallást csináltatott a garamszentbenedeki konvent előtt, amiért a konvent 1415-ben pert indított ellene a megye előtt. Albertet és Fülöpöt 1469-ben be akarták vezetni a mag nélkül elhalt Pál, Orbán és Bertalan dezséri birtokrészeibe, de az iktatásnál Doncsa Gál fia ellentmondott. A Dezséry-család későbbi időben még jobban elszaporodott és különböző ágakra vált, melyeket önálló névvel különböztettek meg egymástól, így voltak a családnak Bachó, Bereck, Doncs, Kalvath, Kezdek, Lehky, Mokon, Patvar, Poluhy, Rubál és Siprák nevű ágai. Dezsérről nevezte magát a Rudnyánszky-család is. (L. mindegyiket a saját neve alatt.) (1388: Dl. 7420., 1415: Dl. 10,365., 1469: Nyitrai kpt. N. 490.)
Dimffy l. Simonyi-családnál 1494-ben.
Divék-nemzetség. Ősi birtoka volt Majtény, későbbi nevén Motesic és a belőle kiszakadt birtokok, úgymint Kunlehota, Petyovka és Petrilehota, továbbá a különböző Neporácok. A nemzetség korán megosztozott és az egyes ágak is korán elváltak egymástól, úgyhogy az összes ágak közötti közös birtoklást, noha igen korai adataink vannak a nemzetségre, már kimutatni nem tudunk. Közös, adatokkal végigkísérhető birtoklást már csak a Mikó- és Bossányi-ágakon belül lehet megállapítani. Mikó-ágból származott a Baskafalvi és Majthényi és valószínűleg a Motesiczky-család is. Majtényi Tompacsaládnak ez ágból való leszármazása szintén valószínű, de eddigi adataink alapján még nem bizonyítható. A Bossányi-ágból a Bossányiés Tőkésújfalusi-családok birtoklására vannak adataink. A részletes felsorolást l. az egyes családoknál.
Divéky-cs. Szintén Divék-nembelinek látszik, mert János özvegye Ilona után 1511-ben Majtény és Petyovka birtokokból hitbért és jegyajándékot kap a Bossányi-család. (Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 50–53.)
Divinai-cs. Az újonnan telepített birtokot 1325-bem Salmán kapta adományba Sándor országbírótól, tehát soltészi, vagy még inkább prédiális joggal. Tamás országbírótól ismét ismerünk az előbbivel hasonlóan csak másolatbán fennmaradt, gyanús oklevelet Salman fia Miklós részére. Fia Mihály és rokonsága 1387-ben új adományt kapott a birtokra, amit 1390-ben Zsigmond meg is erősített. 1415-ben ezek utódait találjuk birtokban. Stibor a fenti Miklós fia Mihály részére 1415-ben megerősíti az adományt, amit a turóci konvent is átírt a rokonság részére. A család csak 1461-ben tűnik fel ismét, amikor Péter zsolnai kapitány az ismeretlen Zamrzló birtokot zálogba veszi a Hranosztay-családtól. Nagydivinai Péter 1469-ben szomszédként szerepel Hricsó vár iktatásánál. Jakabot birtokáról, Divináról idézteti meg 1498-ban Szunyogh Gáspár. Az idézés lefolytatása alatt Miklós fia István fegyveresen megtámadta Szunyoghot, aki erre István ellen is pert indított és megidéztette a bíróság által. – A családból szakadt ki a Petrácz-család. (L. Petrác név alatt.) (1325, 1350: Dl. 38,917., 1387: Dl. 38,919., 1415: U. o., 1461: Dl. 15,621., 1469: Podmaniczky-oklvt. I. 86., 1498: Garamszentbenedeki kvt. F. 102. N. 44.)
Divracska- (Mittai) cs. A sok ágra szakadt Mittai-családból származik. Márton 1521-ben szomszéd volt a mittai és jesztrebi iktatásnál. (1521: Dl. 32,653.)
Dobrai-, igazi nevén Simonyi-cs. L. az utóbbi név alatt.
Dobry- (Dvoreci), másnéven Malidobry-cs. L. ezen a néven.
Domanisi-cs. Soltész eredetű nemes család. 1498-ból János nevű tagja ismeretes, akinek Domanison volt örökös soltészsága. (Podmaniczky-oklvt. I. 326.)
Doncs- (Dezséri) cs. A sok ágra szakadt Dezséri-család egyik ága. Doncza Gál fiai ellentmondtak, amikor Dezséry Albertet és Fülöpöt 1469-ben be akarták vezetni a magtalanul elhalt Pál, Orbán és Bertalan dezséri birtokrészeibe. Donch Dénes dezséri birtokrészét annak magtalan halála után Mátyás király a Viszonyi-családnak adta adományba, de a Viszocsányiak 1474-ben belátva a méltányosságot, visszaadták annak felét Donch leányának Margitnak és fiainak, Albertnek, Péternek, Mihálynak, Istvánnak és Jánosnak. (1469: Nyitrai kpt. N. 490., 1474: Múz. T. a. IX. 5.)
Doncs- (Kolacsinyi, Kiskolacsinyi) cs. Miklós és Márton 1466-ban a (trencsén)teplai iktatásnál, Donch 1475-ben Oroszlánkő beIktatásakor szomszédként szerepeltek. Donch Márk 1484-ben szomszéd Prilesz iktatásánál. Birtokuk az előnevet adó Kolacsin volt. (1466: Dl. 16,283., 1475: Nyitrai kpt. N. 378., 1484: U. o. N. 31.)
Doncs mester, akit Zólyomi Doncs néven is neveznek, a Balassa családdal közös törzsből ered és birtokai közösek voltak azzal. L. a Balassa-családnál.
Draskóczy- (Alsódraskóci, Felsődraskóci) cs. Szláv alakban a középkorban nem fordul elő a család neve, mely csak az újkorban öltött végleges formát. Magyar alakban 1525-ben Deresky néven fordul elő, de ez sem állandósult. Kiterjedt család, mely korán több, különböző nevekkel megjelölt ágakra szakadt. Így belőle származott ki a Kun-, Laszkár-, Repa-, Restyén-, Ruin- és Ziho-családok. Nemoj fia Ivánka 1426-ban kiadja a leánynegyedet nővérének, aki a nemtelen Csernákhoz ment nőül, Ivánka fia Pál pap pedig még odaadta alsódraskóci részének negyedét is Csernák fiainak, Lászlónak és Péternek. Imre és fia György 1437-ben Neporácon zálogban bírják Bossányi György birtokrészét. István 1525-ben dvoreci iktatáshoz kiküldött királyi ember volt. (1426: Múz. T. a. II. 23., 1437: O. L. Bossányi-lvt. N. 59., 1525: Nyitrai kpt. C. N. 843.)
Drietomai-cs. Igen korán feltűnik, valószínűleg várjobbágy eredetű család. Dobroszló fia János, László fiai Ivánka és Benedek mag nélkül haltak el és birtokukat; Drietomát 1321-ben Károly király Pécy Antal fia Jánosnak adományozta. Az elhalt László özvegye még ezek után is bírt Drietomán és ottani birtokrészeit 1326-ban elzálogosította Drietomai (tulajdonképpen Zamaróczy) Péternek. László özvegye 1355-ben még maga gazdálkodott és Zamaróczy Pétertől kért ekét és négy igásbarmot kölcsön, ezeket azonban Kálmán fiai Buchk és Benedek elvették tőle, mire az özvegy kötelezi magát, hogy Péternek elégtételt fog adni. Zud fia László leányai, Margit és Ágota 1357-ben elzálogosítják leánynegyedüket Drietomán Drietomai (Zamaróczy) Márton fiainak, Péternek, Miklósnak és Jánosnak. Felsődrietomai Péter, Mátyás és István testvérek 1495-ben Szaniszló fia Márton ellenében a Felsődrietomai Homole asszony fia Bethuss Pál gyermekeinek Simonnak, Miklósnak és Margitnak kiadott leánynegyed ügye miatt pereskedtek a Zamaróczycsalád ellen, de a pert elvesztették. (1321: Múz. T. a., 1329 III. 10., HO. VII. 392., 1326: Dl. 25,136., 1355: Dl. 4574., 1357: Dl. 25,136., 1495: Múz. T. a. V. 25.)
Drugeth- (később Homonnai-) cs. Miklós nádor és trencséni főispán 1354-ben a (tisztségben bírt) Várna várhoz tartozó Kraszna falu megtelepítését Dezlo fia Bohusra bízza. (1354: Dl. 4465.)
Dubniczky- (Szedlicsnai)- cs. A család neve az egyetlen alkalommal szereplő szedlicsnai előnévvel kapcsolatban szintén csak egy ízben fordul elő tót nyelven Dwbnyczky alakban. Korán feltűnő család, Ányos, Erik és Madács 1262-ben eskütársak a Horóczycsalád perében. Chepk fiai Sámson és Jakab nemes trencséni várjobbágyok 1276-ban Dubnica nevű birtokukat eladják nővérük férjének Olthománnak és fiának Chamarnak. A család ettől kezdve hosszú időn keresztül nem szerepel és valószínű, hogy a később feltűnő Dubniczky-család már nem azonos ezzel. László 1483-ban a Zamaróczy-család ügyvédje. Nagydubnici Mátyás, Péter és Pál testvérek 1515-ben a Moscicky-, Rakolupi- és Szlavnicai-családokkal közösen hírt kisszlavnicai, máskép vaszkai birtokrészeiket eladják a Rozson- és Prileszky-családoknak. Miklós és fiai János, Mihály és Mátyás 1520-ban új adományt kapnak az említett János feleségével, Szedlicsnai Lőrinc leánya Zsófiával együtt két szedlicsnai kúriára, az iktatásnál azonban a Szedlicsnai Kopcsaskó-család ellentmondott. 1523-ban Miklós a Velcsiczky-család ügyvédeként szerepel. (1262: Héderváry-oklvt. I. 3., 1276: Mon. Strig. II. 56. ÁUO. IV. 75., 1483: Nyitrai kpt. Prot. extraser. f. 3., 1505: Múz. T. a. I. 16., 1520: Nyitrai kpt. Dd. N. 1., 1523: Rudnay-lvt.)
Dubuk- (Milochói) cs. Miklós és gyermekei: Pál, István, Bálint, Margit és Anna, Orbán özvegye nevében is az általa szerzett milochói birtokrészt 1401-ben eladják Levei Grebis fiainak Jánosnak, Lőrincnek és Miklósnak. (1401: Dl. 8649.)
Dulói-cs. Várjobbágy eredetű család, melynek tagjait Presmyslt és Noskot, utóbbit Sadok és Balázs nevű fiaival 1259-ben nemesítette meg Béla király és egyúttal nekik adta az akkor lakatlan Duló nevű földet, melynek határait is megjáratta. A szomszédos Gór birtokosaival hamar perre kerül a sor, mert azok Bás mester trencséni ispánsága idején elfoglalták Duló egy részét. A megindult perben a Góriakat esküre ítélték, de azok az eskü letétele előtt eltávoztak és így a vármegye 1262-ben Sadoch pap és rokonsága javára ítélt. A Góriakkal, illetve szlávos nevükön Horóczyakkal a viszály azonban ezzel nem szűnt meg, sőt annyira kiélesedett, hogy azok megölték Dulbi Lőrincet, amiért a vármegye elmarasztalta. a Horóczyakat, akik a nyitrai káptalan előtt 1268-ban elégtételt is adtak a Dulóiaknak és a Zuuice patak melletti vitás földet is magukhoz váltották 16 márkáért. 1348-ban Kozma fia János Duló birtokosa, aki a birtokra vonatkozó oklevelek miatt pereskedik Pál fia Zyslaus-sal. A korábban vitás birtokdarab miatt is megújul a viszály és amikor 1348-ban Dulói Kozma fiai Roh János és György részére vissza akarták foglalni a Horóc felé eső területet, annak az oroszlánkői várnagy, továbbá Péter fiai Fülöp és Jakab, valamint István ellentmondtak azzal, hogy a visszafoglalni rendelt földek fele nem tártozik Dulóhoz és azt Kisgórnák hívják. A királyi parancs végrehajtásának megakadályozása miatta Dulóiak perbe hívatták az ellentmondókat és 1349-ben már a királyi kúrián, Nagymartoni Pái országbíró előtt folyik a per. Az Egresdy-családdal megejtett osztály után Duló fele Kozma említett fiainak a kezén maradt, akik kielégítették (Horóci) Tar Péter fia Jakabot is. Az eddig felsorolt családtagokon kívül bírt még Dulón Pál fia István is, aki a szomszédokkal folyó viszályban megölte Tar Fülöpöt és ennek testvére Jakab ellen a megítélt bajvíváson nem jelent meg, úgyhogy birtokait 1351-ben elvesztette a bírói ítélet következtében. Dulói részeit Roh János hozzájárulásával az Egresdy-család váltotta magához. A gyilkos Balázs fia Pál fia István úgylátszik mégis kiegyezett a Horóciakkal, mert ebben az évben ismét maga rendelkezik dulói birtokrészeivel, melyeket részben készpénzért, részben pedig leánynegyed fejében nagynénje Egresdy Mátyásné fiainak Mátyásnak és Jakabnak átad. Dulói János 1353-ban el akarta zálogosítani dulói birtokrészeit Kamenicsáni (Kemecsei) Mihály fia Jánosnak, de (Horóci) Tar Péter fia Jakab tiltakozott ez ellen azzal, hogy a Miklós nádor által neki megítélt 10 hold szántót nem kapta meg, hanem csak 10 hold cserjést. István birtokain, aki megölte (Horóci) Fülöpöt, 1354-ben kiegyeznek az Egresdy- és Horóci-családok, így az István által 1351-ben kötött birtokügylet megsemmisült. 1353-ban Kozma fia János el akarta idegeníteni dulói részeit, de a Dulói- (Egresdy)- család tiltakozott ellene, viszont amikor ebben az évben Enyickei Jakab fia Miklóst akarták beiktatni Duló északi részébe, Roh János mondott annak ellent. 1366-ban a Gyánkfalvinak (Szepes vm.) nevezett Roh Jánost 1366-ban panasszal támadta meg Enyickei Jakab fia Miklós, hogy elfoglalta az ő dulói részeit. Gyánkfalva Szepes vármegyében, Enyicke nevű helység pedig Sáros és Abaúj megyében is volt a középkorban, a Dulói-családoknak oda, vagy onnan történt elszármazása eddigi adataink alapján nem fejthető meg. Roh Jánost és Jakab fia Miklóst 1357-ben be akarták vezetni a Horóci Péter fiai András és Pál, továbbá Marack fia Tamás által elfoglalva tartott dulói részekbe, melyek a Vág folyó és a Zuchecha patak között feküdtek, de az elfoglalva tartók ennek ellentmondottak, vagyis ezzel ismét kiújult a vitás részek miatti régebbi per. János és Miklós ezenfelül ebben az évben pert folytattak még a Nádasdy-családdal is. 1367-ben János és Pál fia Miklós kettéosztják az áltáluk bírt dulói részt. Jakab fiai Miklós és Péter 1368-ban eltiltják az Egresdy-családot egresdi birtokának elidegenítésétől. A vitás birtokrész ügye csak nem tudott nyugvópontra találni, mert 1368-ban Kozma fia János és Jakab fia Miklós ismét megkísérelték, hogy magukat nádori paranccsal beiktattassák a vitás dulói részbe, de ekkor Szőkefalvi Péter és Maranus fiai Pesk és Petes ellenmondottak. Valószínű, hogy szintén ez a vitás birtokdarab volt annak a pernek a tárgya is, melyet János és Miklós ebben az évben Horóci (Szőkefalvi) Péter fiai András és Péter, továbbá a szintén Dulóinak nevezett Horóci Marack fia Tamás és fia István ellen folytattak. Szőke Péter ugyan még ebben az évben visszavonta tiltakozását, de most meg Szobonya László és testvére Lőrinc mondottak ellent. 1371-ben ismét folyik az ellenmondásból származó per, amikor János és Horóci (Szőke) Péter fia András pereskednek. A pert továbbfolytatja János fia András is, mire 1372-ben a nádor elrendeli a vitás terület elkülönítését. A nádori Parancsot végre is hajtják, de még ezután is maradt egy ekényi vitás terület. A per további folytatását nem ismerjük, de ezen felül még újabb pere is támadt János fia Mihálynak, mert amikor 1374. évben be akarta magát iktattatni bizonyos dulói részekbe, annak Kemecsei Mihály fia János ellentmondott. János fiai András és Miklós 1375-ben dulói birtokrészüknek Vág felé eső részét eladták Kemecsei Mihály fia Jánosnak és kötelezték magukat, hogy ehhez a birtokügylethez másik két testvérük hozzájárulását is megszerzik, azok azonban nem jelentek meg a kitűzött határidőn belül a nádor előtt. A hozzájárulást nemcsak hogy nem tudták megszerezni, hanem ráadásul Jánost a fiai Mihály, Miklós és Péter 1376-ban el is tiltották dulói birtokrészük elidegenítésétől, ami miatt még 1379-ben is folyt a per. Az elzálogosítás, illetve a zálogbirtokosnak birtokbajutása a pereskedés ellenére is megtörtént, mert 1379-ben János fia Mihály olyan birtokrészekbe akarta magát beiktattatni, melyek Kamenicsániak kezén voltak, de természetesen minden eredmény nélkül, mert kísérlete a Kamenicsániak ellentmondása miatt nem sikerült. Jakab fia Péter dulói birtokából 28 holdat 1382-ben elzálogosított Dulói János fia Andrásnak és vejének Zabláthy Györgynek. Roh János fiainak Péternek, Andrásnak és Miklósnak 1383-ban végre sikerült a Kamenicsániaknál zálogban lévő részeket visszaváltani. Jakab fia Péter dulói részén kívül még Egresden is bírt, de 1385-ben mindkét birtokön lévő részeit elzálogosítja az Egresdy-családnak, mellyel 1392-ben János fiai Mihály és Miklós, továbbá András fia András megosztozott a dulói birtokrészen. János fia Mihály 1392-ben kötelezi magát, hogy Béla és István királyok okleveleit át fogja adni az Egresdy-családnak és azon felül megvédi őket a Dulóból kiszakadt Újfalu birtokában. András fia András visszakapja 1396-ban az Egresdy családtól a Roh János fiai Mihály és Miklós által elzálogosított fél Dulót, azzal a feltétellel, hogy a Dulóújfalun bírt mindennemű jogáról örökre lemond. A család ezentúl nem szerepel, mindössze András fia András emel még panaszt 1400-ban a Dulói Miklós ágából származó (később Nozdrokóciaknak nevezett) Balázs pap és Nozdrogi Péter fia István és anyjuk Erzsébet ellen, hogy 300 forint értékű holmiját elvitték. (1259: HO. VI. 97., Akadémia kézirattára, 1262: Héderváry-oklvt. L 3., Szulyovszky-levéltár. 1372., 1268: HO. VII. 110., ÁUO. VIII. 218., 1272: HO. VI. 187., Győri füzetek. III. 106., 1348–1400: Szulyovszky-lvt. az egyes évekből.)
Dvoreci-cs. Neve csak latinos alakban fordul elő. András 1455-ben szomszédként szerepel Ugróc vár iktatásánál. 1466-ban János, András, Mihály és másik András szintén szomszédok a báni iktatásnál. István 1498-ban eladja dvoreci kúriáját a Mittai Baran-családnak. István és Mátyás a báni vámszedés ügyében tartandó tanúvallatáshoz kiküldött királyi emberek voltak 1501-ben. György és fia Tamás bizonyára magtalanul haltak el, mert dvoreci birtokrészüket a király 1510-ben az Egresdy-családnak adományozta. Albert fia Miklós dvoreci kúriáját 1520 előtt eladta a Palcek-családnak. A család, mint az 1466. évi adat is mutatja, igen kiterjedt volt és később egyes ágait külön nevekkel jelölték meg, így Dvorecről nevezik magukat a Dobry-, Palcek-, Sebik- és Szomor-családok. (1455: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 5a., 1466: Podmaniczky-okmt. I. 65., 1498: Nyitrai kpt. C. N. 377., 1510: U. o. Litt. I. N. 3., 1520: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 174., Nyitrai kpt. C. N. 843.)
Egresdy-cs. Neve nemzeti nyelven mindössze egyszer fordul elő a középkorban Hresdowsky alakban 1471-ben. Az Egresdyek Trencsén vármegye törzsökös családai közé tartoznak. Már 1276-ban feltűnnek, amikor a családból Herbord fia Bodó és Miklós fia Simon fiaikkal Lodomérral és Bodorral együtt egresdi birtokukból egy ekényit eladnak Péntek fiai Sebestyén és Márton trencséni várjobbágyoknak. A XIII. században a család Dulón szerez birtokot, melyért gyakran hosszú pereket kellett folytatniuk, de ennek ellenére az Egresdyek, akiket gyakran Dulóiaknak is neveznek, dulói birtokukat megtartották az egész középkoron át. A birtokszerzők Mátyás fiai Jakab és Mátyás voltak, akik a Dulói-családdal megejtett osztály folytán 1351-ben megkapták Duló felét, valószínűleg mint anyjuk örökségét, aki Dulói-leány volt. Mátyás 1351-ben magához váltotta a gyilkosság miatt elitélt Dulói István birtokait is. Őz (Ewz) Mátyás fenti fiai Jakab és István részben leánynegyed címen megkapták, részben pedig pénzért megvették még ebben az évben Dulói Istvántól Duló felét, 1354-ben pedig egyességet kötnek Duló birtok ügyében a Horóci-családdal. Mátyás fia Jakab 1363-ban eltiltja Dulói Kozma fia Jánost dulói részének elidegenítésétől, Jakab fiai Miklós és Péter pedig 1368-ban Péter fia Pált tiltják el Egresd elzálogosításától, ennek ellenére azonban 1374-ben Jakab fia Miklós maga zálogosítja az ekkor puszta Egresd birtokot a Hlubokei-családnak, megengedve egyúttal a birtok újratelepítését. Jakab fia Péter, akit Enyickeinek is neveznek, egresdi és dulói öröklött birtokrészeit 1385-ben elzálogosítja Egresdy Mátyás fiainak, Kiliánnak és Mihálynak. Az Egresdyeknek Dulón bírt részén alakult ki Újfalu, mely korábban sokáig vitás volt a szomszédos Horóciakkal. Ezentúl sem bírták békésen, mert Kiliántól 1388-ban elfoglalták azt a trencséni és oroszlánkői várnagyok. Mihály fia Mihály 1391-ben Egresd miatt határperben állott a szomszédos Püspökin birtokos nyitrai püspökkel. István fia Mihály, Mátyás fia Mihály fiai Mátyás, Péter és Pál 1392-ben tiltakoznak, hogy az említett Mátyás fia Mihály és testvére Kilián a trencséni Újfalu birtokot az ő sérelmükre Dulói János fiaival, Mihálylyal, Miklóssal és András fia Andrással maguk között felosztották és be is vezettették magukat. Még ugyanebben az évben Mátyás fiait Mihályt és Kiliánt zálog címén bevezetik Dulón két birtokrészbe és Dulói János fia Mihállyal olyértelmű egyességet kötnek, hogy az átadja nekik Béla és István királyoknak Dulóra vonatkozó okleveleit és őket tartozik Dulóújfalu birtokába megvédeni, majd 1396-ban újabb egyességet kötnek, melynek értelmében Kilián és Mihály visszaadják Dulói Andrásnak a nekik Roh János fiai által elzálogosított Duló félbirtokot, de András ezzel szemben lemond Újfalura vonatkozó minden birtokjogáról. Mihály és Kilián még tovább terjeszkednek a megyében és 1396-ban megveszik Veszka, másképpen Bazarádfalva birtok felét. Ősi egresdi birtokukon a Helvényi-család háborgatja őket, de Mátyás fia Mihály fiai Mátyás, László, Péter és András 1398-ban eltiltották őket az Egresdhez tartozó Egresdföld nevű rész használatától. Mátyás fia Mihály bírja 1406-ban Farkasfalva birtokot. Szerzett birtokuk, Duló, illetve Újfalu miatt is kiújul a viszály és Mihály 1407-ben panaszt emel az oroszlánkői várnagy ellen, hogy Dulóújfalu nevű birtokon a Tuhinye patakot medréből elvezette, amit a vármegye által megtartott vizsgálat is igazolt. Az oroszlánkői uradalom részéről megindult hatalmaskodás ezzel azonban nem ért véget, mert még ebben az évben a várnagyok Mátyás fiai Mihály, Péter és András dulóújfalusi birtokát felprédálták és Oroszlánkőhöz csatolták, amiben segítettek a várnagyoknak a Majthényi-, Újfalusi-és Draskóci Kun-családok is. Majd az ősi birtokon háborgatják őket és 1411-ben Mihály fiai egresdi birtokán hatalmaskodnak a nyitrai püspök nastici és püspöki jobbágyai. Oroszlánkő hatalmaskodása ellen dulói birtokukban megerősíttetik magukat és 1411-ben Zsigmond királytól új adományt szereztek; a következő évben, 1412-ben ellentmondás nélkül be is vezettetik magukat. Duló másik birtokosa, a Nozdrogi-család is erősíteni akarta dulói birtokjogát, azért Nozdrogi Balázs 1411-ben 5 márkát ígért Mátyásnak, ha az idegen kezekben levő dulói birtokrészének visszaszerzésében segítségére lesz. Az új adomány megszerzése, vagy valami elemi csapás nagyon megviselheti Mátyás anyagi erejét, mert az ekkor Trencsén megyéhez számított Liboha birtokot kénytelen volt elzálogosítani Blezk báni polgárnak, jótállását vállalva a még szintén kezén lévő Farkasfalva birtokával. Mátyás fiai 1416-ban leánynegyedet adnak Duló és Újfalu birtokok után Kilián leányának Anychka-nak, Bessenyei Sár Miklósnénak. Mihály fia Péternek Neporác környékén is volt birtoka, mert 1426-ban innen követett el hatalmaskodást a Bossányiak neporáci birtokán. A család nemcsak Libohát zálogosította el, hanem Duló és Újfalu birtokrészeit is, amelyeket Péter váltott vissza 1436-ban a Kamenicsáni-családtól. Mihály 1471-ben királyi emberként szerepel, amikor nevét tótos alakban Hresdowzkynak írják. 1472-ben Pál és Mihály szerepelnek egresdi birtokosokként, amikor a nyitrai püspök püspöki jobbágyai hatalmaskodnak birtokukon. Kilián 1484-ben szomszéd Prilesz iktatásánál. Oroszlánkő uraival is kiújultak a régi ellentétek és Kilián pert folytatott a Szlopnai-család ellen, melyet a vármegye 1491-ben királyi parancsra felterjesztett a kúriába. Kilián újabb panasza tárgyában, mely szerint Szlopnai Miklós a dulói és újfalusi részeit elfoglalta, 1504-ben a garamszentbenedeki konvent királyi parancsra vizsgálatot tartott, amely a panasz jogosságát igazolta. Ezen az alapon Kilián még 1506-ban is perel a jogtalan elfoglalás miatt. A per folyamán Kilián ellenében Szlopnai Miklóst 1507-ben meg nem jelenés miatt el is marasztalták a királyi kúrián. A család, nevezetesen annak Kilián, Mihály, Ferenc, István és Gáspár nevű tagjai 1510-ben adományt szereztek Dvoreci György fia Tamás dvoreci birtokrészére, de az iktatásnál Szomor György ellentmondott. Kilián Duló és Újfalu birtokokba is beiktattatta magát 1510-ben a Szlopnai-család ellenében, azonban a Szlopnaiak ismét ellentmondottak. A tárgyaláson Szlopnai Miklós nem jelent meg, úgyhogy e miatt újból elmarasztalták 1511-ben. A per még 1519-ben is folyt, amikor Szlopnai Miklóst meg nem jelenés miatt a bíróság ismételten elmarasztalta; éppen úgy a következő évben, 1520-ban is és Kiliánnak ítéli meg a vitás részeket. Amikor azonban 1520-ban Kiliánt a Szlopnai Miklós kezén lévő részekbe be akarták iktatni, Miklós újból ellentmondott. Mihály fiai László, István, György és Kilián fiai Mátyás, Ádám, Márton, László és János 1520-ban a Halácsi-családdal együtt felkérték és meg is kapták a mag nélkül elhalt Dvoreci Palchek Mátyás fia Miklós dvoreci birtokrészét, de azután ezeket cserébe átengedik Tamás vejének Szokolóci Palchek Mátyás fia Miklósnak egy dvoreci kúriáért és jobbágytelekért. A cserét később úgy látszik, megsemmisítették, mert Kilián és Mihály 1525-ben újból be akarták vezettetni magukat új adomány címén Dvoreci Tamásnak magtalan halála folytán a koronára visszaszállott és korábban nekik adományozott dvoreci birtokrészébe, de Dvoreci Dobry György a beiktatásnál ellentmondott. Birtokaikat még jobban növelték, amikor Kilián és Mihály 1525-ben zálogba veszik a Praznói-család porubai hat jobbágytelkét. (1276: HO. VI. 214., 1351: Szulyovszky-lvt., 1354: U. o., 1366: U. o., 1368: U. o., 1374: U. o., 1385: Múz. T. a., 1388: Szulyovszky-lvt., 1391: Múz. T. a., 1392: Szulyovszky-lvt., 1396: U. o., 1397: Motesiczky-lvt., 1397, 1398: Múz. T. a., 1406: Ocskay-lvt., 1407: Szulyovszky-lvt., Múz. T. a. XII. 25., 1411 U. o. XI. 20., Szulyovszky-lvt., 1412: U. o., Ocskay-lvt., 1416: Szulyovszky-lvt., 1426: O: L. Bossányi-ivt. N. 106., 1436: Szulyovszky-lvt., 1471: Podmaniczky-oklvt. I. 98., 1472: Motesiczky-levéltár, 1484: Nyitrai kpt. N. 31., 1494: Szulyovszky-lvt., 1504 U. o., 1506: U. o. 1507: U. o., 1510: Nyitrai kpt. Litt. I. N. 3., Szulyovszky-lvt., 1511: Szulyovszky-lvt., 1519: U. o., 1520: U. o., Garamszentbenedeki kvt. Prot.y B. f. 174., 1525: Nyitrai kpt. C. 843., Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 18–19.)
Emőkei-cs. Nyitramegyei eredetű család, melynek András fia Mihály nevű tagja 1439-ben lesz trencséni birtokossá, amikor Sztrecsei László ráhagyta alsó- és felsősztrecsei birtokrészeit. Mihály Albert királytól iktatóparancsot is eszközölt ki, de ennek végrehajtására nincsenek adataink, de nem valószínű, hogy Mihály birtokba jutott volna, mert 1440-ben tiltakozott fia Mátyás nevében is, hogy Sztrecsei László a két Sztrecse birtokot eladta n(ivérének, Annának .és férjének Gecse Oszvaldnak. (1439: Simonyi-lvt. 162., 249. sz., 1440: Múz. T. a. VIII. 11.)
Endrédi-cs. Endre neje Ilyana, Jeszenicei János leánya nyolcadmagával megesküszik 1269-ben testvére Iván ellen, hogy atyja az urbanói szigetrészt őreá hagyta. Lampert fia Pál 1368-ban és 1378-ban a dulói iktatáshoz kiküldött királyi ember. Lampert másik fia Péter pedig 1412-ben pert folytat az őt neje, Bossáci Tamás lánya, Szkolasztica révén megillető Neporác, Kunlehota és Pusztaneporác birtokrészek miatt a Bossányi-családdal. Perét meg is nyerte, mert 1426-ban Neporácon birtokosként szerepel. (1269: Fejér: CD. IV. 3. 533., Múz. T. a., 1412: O. L. Bossányi-lvt. N. 92., 1426: U. o. N. 106.)
Enyickei-cs. A sáros- vagy abaújmegyei Enyickétől vehette nevét. Tulajdonképpen a neve Dulói és Enyickével való kapcsolatát nem ismerjük. L. Dulói néven.
Eőz- (Ewz)-családnevet az Egresdy-család egyik tagjánál találjuk egyetlen ízben, mint megkülönböztető nevet, mely azonban nem állandósult. L. az Egresdy-családnál.
Erdőháti- (Drienovei) cs. Neve a legkülönbözőbb változatokban, mint Ardadi, Ardahath, Ardohath, Erdelhath, Erdewhath, Erdwth fordul elő. Valószínűleg a trencsénmegyei ősi kisbirtokú nemes családok közé tartozik. Frankó vagy Ferenc 1440-től szerepel, amikor királyi ember a lucskai iktatásnál. 1458-ban a besztercei vár, 1468-ban a horoveci, 1466-ban a proznai és 1468-ban a hricsói iktatásnál szerepel királyi emberként. Miklós és László 1476-ban a kotessói tanúvallatásnál szerepelnek. Miklós 1479-ben tanú a lednicei uradalom határainak megállapítása végett tartott tanúvallatásánál. Ez a Miklós, akinek az atyja László volt, 1480-ban a nagybátyja Frank felesége, Podmaniczky Márta után a hitbért és jegyajándékot illetőleg kielégíti Podmaniczky Lászlót. Miklós nagy perlekedő volt, aki a Drienove és Hlinik birtokokban rejlő királyi jog miatt perben állott a Podmaniczky-családdal, többször ellentmondott, amikor a Podmaniczky-családot be akarták vezetni ezekbe a királyi jogokba. A tárgyalásokon azonban Miklós nem jelent meg és 1482-ben is elmarasztalták a királyi kúrián. Majd amikor a Podmaniczky-családot még ebben az évben újból be akarták vezetni, a drienovei királyi jogba, Miklós ismételten ellentmondott, amit megismételt az 1483. évi iktatásnál is. A családnak egy másik tagja, István 1488-ban perel Csernyánszky Mátyással a Drienove és Rassov közötti vitás rét miatt. – A család Plevniken is bírt egy kúriát. Plevnik a besztercei váruradalomhoz tartozott és az ottani kúriája után az Erdőháti-család a besztercei vár prédiális nemesei közé tartozott. Erdőháti Miklós azonban a várnak járó szolgáltatásokat megtagadta. A megye által Podmaniczky László kérésére tartott vizsgálat azonban 1485-ben megállapította a szolgálati kötelezettséget. – A drienovei királyi jog miatt a Podmaniczky-családdal folytatott pereskedés még 1489-ben is tartott és azt 1492-ben fejezte be a királyi kúria, amikor Miklóst, aki háromszor is ellentmondott, de egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, pervesztesnek nyilvánították és a Podmaniczky-családot még ebben az évben ellentmondás nélkül be is vezették a drienovei királyi jog birtokába. Miklós még ezek után is folytatta alaptalan pereskedéseit és 1492-ben azzal vádolta meg a Podmaniczky-családot, hogy az ő földjén szénát kaszáltattak, azonban a vármegye által tartott vizsgálat a vád valódiságát nem igazolta. A hosszas pereskedéseket 1496-ban békebírák által létrehozott egyességgel fejezik be, mely szerint Drienove a Podmaniczky-családnak jut, Alsópodvázs pedig Miklósé marad, kikötve a két birtokra mindkét család kölcsönös örökösödési jogát kihalás esetére. 1500-ban Miklós királyi emberként szerepel a Budinalehota miatt folyó peres ügyben. (1440: Podmaniczky-oklvt. I. 26., 1458: U. o., I. 35., 1465: U. o. I. 52., 1466: U. o. I. 62., 1468: U. o. I. 84., 1476: Dl. 17,782., 1479: Podmaniczky-oklvt. I. 134., 1480: U. o. I. 136., 1482: U. o. I. 155., 164., 1483: U. o. I. 170., 1485: U. o. I. 187., 1488: Dl. 19,430., 1489: Podmaniczky-oklvt. I. 199., 1492: U. o. I. 219., 227., 241., 1496: U. o. I. 275., 1500: U. o. I. 365.)
Erzsébet királynő, Albert király felesége 1439-ben megkapta férjétől az addig Cillei Borbála kezén lévő és tőle elvett Trencsén, Leva, Szucsa, Oroszlánkő, Beszterce, Sztrecsén és óvárvárakat tartozékaival együtt. (Teleki: A Hunyadiak kora. X. 43., Bécsi áll, lvt.)
Esztergomi keresztesek konventje. 1324-ben Kamenicsánt bírták, de későbbi birtoklásukra adataink nincsenek. (Simonyi-lvt. 9. sz.)
Etele- (Sülyi, Pruzi) cs. A pestmegyei Tápiósülyről származott át a család Trencsén megyébe. Albertet és nejét, Pruszi Stoloczky Miklós leányát Katalint 1465-ben bevezetik Prusz birtokba, de Ugródi Pongrácz János és Stoloczky György özvegye Erzsébet ellentmondottak, mire perre került a sor, melynek végével 1473-ban a bíróság úgy döntött, hogy Erzsébet tartozik hitbére és jegyajándéka kifizetése ellenében Prusz birtokot átadni az Etele-családnak. Albert és fiai Miklós, György és Imre 1473 ápr. 5-én elzálogosítják pruszi 21 jobbágytelküket Podmaniczky Lászlónak, jótállást vállalva Ruskóc nevű birtokukkal. Öröklött birtokaikkal azonban állandó baj volt és a békés birtoklást nem tudták biztosítani, mert amikor szüleik jogán Miklóst és Imrét 1495-ben be akarták vezetni Prusz és Ruskóc birtokokba, a Podmaniczky-, Stoloczky- és Hencz-családok mindkettőn ellentmondottak. Igyekeztek is szabadulni a trencséni birtoktól és Albert fiai Miklós, fiával Mihálylyal, János, Ferenc és Imre 1497-ben az atyjuk által a Podmaniczky-családnak 100 forintért elzálogosított Prusz birtok felét, felvevén még rá újabb 100 forintot, eladták a Podmaniczky-családnak. (1465: Nyitrai kpt. N. 1068., 1473: Dl. 10,840., Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 1., Podmaniczky-oklvt. I. 112., 1495: Podmaniczky-oklvt. I. 266., 1497: U. o. I. 306.)
Facskói-cs. Jakab a facskói soltészság birtokosa, amikor 1498-ban soltészságára a Podmaniczky-családtól felvesz 10 forint kölcsönt. Nemességének gyökere valószínűleg a besztercei vár prédiálisságában rejlik. (Podmaniczky-oklvt. I. 326.)
Farkas-cs. János az anyja Kotessói László leánya Anna után a kotessói birtokból járó hitbér és jegyajándék felől 1523-ban nyugtatja a Kotessói-családot. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 78.)
Farkas- (Szucsinafalvi) cs. Balázs felesége, Zsófia 1521-ben eltiltja a Szlopnai-családot Oroszlánkő várának elidegenítésétől, a Sibaholyi-és Sárkány-családokat pedig a megszerzéstől. (Lev. Közl. 1937. 235.)
Fegus- (Biróci) cs. Birtokát nem ismerjük, előneve biróci birtokosságára utal. A család egyetlen ismert tagja, Márton 1494-ben a Basznai-család megbízottjaként szerepel, amikor a Biróci-családot eltiltja attól, hogy magát egy biróci kúriába bevezesse. (Nyitrai kpt. V. N. 2.)
Fejér- cs. A családról semmi közelebbit nem tudunk, mint azt, hogy. Feyer László 1481-ben királyi ember Rakolup iktatásánál: (Múz. T, a. V. 18.)
Fejes- (Dvoreci) cs. A sok ágra szakadt Dvoreci-családdal nem hozható kapcsolatba, mert azok mindegyike Bándvorecről származott, míg ez Liborcsadvorecen volt birtokos. Feyes Miklós 1435-ben Liborcsa iktatásánál szerepel tanúként. (Dl. 12,688.)
Fejes- (Klobusici) cs. A Klobusiczky-család egyik ága. Feyes László fia Miklós 1440-ben adományt kap a Podmaniczky-családdal együtt Lucska, Vrchtepla és Csernakókosztelec birtokokra, melyekbe ellentmondás nélkül be is vezetik őket. Ugyanez a Foes Miklós 1456-ban Trencsén vármegye alispánja volt. 1472-ben Fehes Miklós szomszédként szerepel a mojtini és ledeci iktatásnál. Feys Miklós Szucsinafalván is birt, de itteni részeit 1480-ban elzálogosította a Vicsapi-, Pruszkai-, Kelemen- és Sopák-családoknak. (1440: Podmanicaky-oklvt. I. 23. 26., 1456: Múz. T. a. IV. 5., 1472: Podmaniczky-oklvt. I. 108., 1480: Teleki-cs. zabláti lvta.)
Fekete-cs. András a Nádasdi-család őse, aki Nádasd birtokot kapta adományba és Fekete nevének elhagyásával csak birtokáról nevezte magát. L. a Nádasdi-családnál.
Felsődersky l. Draskóczy.
Felsődrietomai-cs. l. Drietomai néven.
Felsőneporáci-cs. A Bossányi-család egyes tagjait birtokuk után nevezték ezen a néven is. L. a Bossányi-családnál.
Felsőozori-cs. L. Ozori néven.
Ficza (Báróczi) cs. l. Ugróc váránál 1496-ban.
Fodor- (Klobusici) cs. A Klobusiczky-családnak László nevű, többször szereplő tagját egyetlen alkalommal Fodornak nevezi az oklevél. L. a Klobusiczky-családnál a XV. század elején.
Fojtassói-cs. Mihály 1466-ban királyi ember a Podmaniczky-család! által Bán város miatt folytatott perben. (Podmaniczky-oklvt. I. 58.)
Forgách-cs. l. Zabláthy-családnál 1525-ben.
Fráter- (Krasznahorkai) cs. Máté 1509-ben szomszédként szerepel a zsolnai soltészság és tartozékai iktatásánál. (Podmaniczky-oklvt. I. 573.)
Gadnai-cs. János 1372-ben királyi ember a horóci iktatásnálA család többet nem szerepel Trencsén megyében. (Szulyovszky-lvt.)
Garai Miklós nádor. 1407-ben Oroszlánkő várát bírta és meghagyta ottani várnagyának, hogy az illavai polgárokat ne háborgassa. (Nyitrai kpt. magánlevéltára. Fasc. X. relig. I.)
Garnai-cs. Ősi trencséni várjobbágycsalád, melynek tagjait, Moghud fia Pokát és fiát Mihályt Liszkó és Garna nevű birtokaikkal együtt 1271-ben István király kivette a trencséni vár alól és a királyi serviensek közé emelte. A családból Pál fia János 1369-ben tiltakozást jelentett a miatt, hogy Turóci Dudek fia Jekcs és Horóci Péter fia. András az ő garnai birtokára hamis úton okleveleket szereztek. Pál 1372-ben, Miklós fia János és Bereck pedig 1375-ben királyi ember a horóci határjárásnál. A családnak Mihály nevű tagja 1385-ben megyei kiküldött. (1271: ÁUO. III. 156., Múz. T. a., 1369: Dl. 5771., 1372: Szulyovszky-lvt., 1375: U. o., 1385: Dl. 7141.)
Gavin- (Viszovici) cs. Polgári eredetű család, mert amikor 1491-ben Wyzowyczi Gawin Mártont zálog címén bevezetik bizonyos bélai birtokrészekbe, csak a városi polgároknak kijáró circumspectus jelzővel illetik. (Nyitrai kpt. N. 544.)
Gebes- (Rakolupi) cs. Másképpen Gömbösnek is nevezik. L. az utóbbi név alatt.
Gecse-cs. Oszvald és felesége Anna 1440-ben megveszik Anna testvérétől Sztrecsei Lászlótól annak két Sztrecse nevű birtokait. (Múz. T. a. VIII. 11.)
Ghiczy-cs. A családból Hipolit 1439-ben királyi ember a Bán város miatt folyó perben. Trencséni birtokait nem ismerjük. (Dl. 13,297.)
Glosz- (Szedlicsnai) cs. Gloz Miklós és fiai Dénes 1518-bam panasszal fordultak az országbíróhoz, hogy Adamovszky Szaniszló az ő szedlicsnai birtokrészükön Kopcsaszkó János és Bremecskó Pál kúriái között fekvő lakatlan kúriájukat elfoglalta, amit a megtartott vizsgálat is igazolt. 1522-ben be akarták magukat vezettetni bizonyos szedlicsnai birtokrészbe, de a Bremecskó-család az iktatásnál ellentmondott. (1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 30. N. 36., 1522: Lev. Közl. 1937. 239.)
Góri-cs. L. Horoveczky néven.
Gothoy- (Lypplyn-i) cs. Miklós özvegye Garai Bánffy Katalin az urától öröklött Prusz birtokot 1525-ben Telekessy Imrének adta. (Garamszentbenedeki kvt. F: 1. N. 42.)
Gömbös- (Rakolupi) cs. Ghembes György 1476-ban Kiskocsócon bírt bizonyos részeket. Valószínűleg azonos ezzel az a Gebes János fia György, aki magtalanul halt el és rakolupi, kishoholnai és kiskocsóci birtokait 1479-ben Országh Mihály nádor kapta adományba. (1476: Nyitrai kpt. N. 6., 1479: Dl. 18,248.)
Gricsek- (Felsőleszkóci) cs. Grychek György 1504-ben mint a Podmaniczky-család familiarisa szerepel. Drietomán volt birtoka, melyből gyermekei Grychek Márton és Katalin, továbbá Márton fiai János és Mihály a többi felsőleszkóci családokkal közös kúriájukat, mely a Kuzmowzke nevű kúria és az országút között terült el, eladták 1511-ben a Kohányi-családnak. (Múz. T. a. II. 26.)
Grinaczky- (Zavadkai) cs. Birtokát nem ismerjük. A családból Péter 1483-ban a zsolnai iktatásnál szomszédként szerepel. (Nyitrai kpt. N. 10., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 179.)
Gyánkfalvi-cs. A Dulói-család viseli egyidőben ezt a nevet. L. az utóbbi családnév alatt.
Gyula- vagy Gyulaffy- (Kazai) cs. Nevét egyik ősétől Gyulától nyerte, akinek fiai György és Detre 1447-ben felkérték Dobra és Szuhapataka birtokokat, de az ottan birtokos Simonyi-család tiltakozott ellene. György leánya, Margit Hági Ferenc trencséni főispánnak volt a felesége. L. még a Hagi-család alatt. (Simonyi-lvt. 170. sz.)
Gyurgyovei-cs. Valószínűleg a nevet adó Gyurgyovén is volt birtoka, 1429-ben pedig még zálogba veszi Márton fia István és neje Margit a Kasza várához tartozó Zavada birtokot a Leszkóci-családtól. Valószínűleg azonos a Gyurgyovei Boda-családdal, mert a ki nem váltott zálogos Zavada birtokot 1437-ben a Boda-családnak ítélik oda. (1429: Szulyovszky-lvt., 1437: U. o.)
Hagi-cs. A birtokszerzést Trencsénben Ferenc vagy Franc kezdi meg, akinek Mátyás király 1466 előtt elzálogosította Hricsó várat és Biccse várkastélyt. Ugyanez a Ferenc 1473-ban Trencsén vármegye főispánja volt, de még 1476 előtt elhalt, mert ebben az évben már özvegye Kazai Gyulay György leánya Margit szerepel, aki június 12-én megvette a Klucsovei Schwarz-családtól Liborcsa birtokot azzal a feltétellel, hogy azt a trencsénvári Szűz Mária-egyház Szentháromság-oltárának adhassa és valóban még ebben az évben, július 1-én oda is adományozta. Ferenc valószínűleg úgy jutott a trencséni főispánságba, hogy a várat zálogba vette a királytól, mert özvegye még 1477-ben is bírja Trencsént zálogban 6000 forintért, akkor azonban a Zápolyai-család a várat magához váltotta és ehhez a király hozzájárulását is megszerezte. Ferenc után két fiú maradt, György és Miklós, akik 1497-ben panasszal fordultak az országbíróhoz, hogy amikor özvegy anyjuk a trencséni várat átadta a Zápolyai-családnak, a zálogösszeget és a vár felszerelését magával vitte második férjéhez, Tettauer Vilmoshoz, a nélkül, hogy őket kielégítette volna. (1466: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1473: Múz. T. a. XI. 9., 1476: Dl. 19,729., 25,243., 1477: Dl. 17,981–17,982., 1497: Garamszentbenedeki kvt. F. 16. N. 20.)
Halácsy-, Halacsovszky- (Halácsi, Bobrovniki) cs. A család neve a szokásos latin képzés mellett előfordul magyar és tót alakban is. A tót név változatai: Halasoczky (1488), Halachoczky, Halacholczky (1493), Halasolczky, Halachowzky (1496) és Halachowsky (1498). Miklós fia Márton Dulóújfalun tűnik fel birtokosként, ahol birtokrészeit 1407-ben az oroszlánkői várnagy a Majthényi-, Újfalusi- és Draskóci Kun-családok segítségével felprédálta és a várhoz csatolta. Ez a Márton, akit Mittainak is neveznek, 1415-ben hamis bevallást készíttetett más képében a zobori konvent előtt, amit megtudva a konvent, perbe fogta a megye előtt. A családból István és László 1464-ben Ölved iktatásánál, Pál neje Priszka és Mihály neje Veronika pedig 1466-ban Bán város iktatásánál szomszédokként szerepelnek. István 1470-ben ellentmondott Brezolup iktatásánál, amikor a Podmaniczky-családot adomány címén be akarták vezetni Pecsenyánszky, más néven Szvatokriszky György magtalan halála folytán. Az ellentmondás nem volt alaptalan, mert István rokonsága révén jogot tartott a birtokhoz, sőt 1482-ben Rakolupi Gebes Jánosné, Somszegi László leánya Magda után Kiskocsóc, Rakolup és Kishoholna birtokok után hitbért és jegyajándékot is kap a Rakolupi- és Kocsóci-családtól. István fia Lénárd pedig 1484-ben anyja Bessenyői Sár Ilona után leánynegyedet, Surányi, Egyed leánya Anna után hitbért és jegyajándékot kap Bessenyő és Cimena birtokokból. A család birtokai és jogigényei nagyon szétágaztak és István gyermekei Lénárt és Anna igényt tartottak Kishelvény és Halács bizonyos részeire is, mert amikor a Kishelvényi- és Kakasfalvi-családot 1488-ban be akarták vezetni Kishelvényi Márton és Antal kishelvényi és halácsi birtokrészeibe, Lénárt és Anna ellentmondással megtámadták az iktatást. Lénárt 1493-ban, Gáspár pedig 1496-ban és 1498-ban több ízben szerepelnek királyi emberekként. 1499-ben Lénárt és fia László elfoglalták a Kishelvényi-családnak bíróilag megítélt kishelvényi és halácsi birtokrészeket. Pál fiai István és Ferenc 1500-ban birtokrészeiket illetőleg kölcsönös cserére lépnek. Mittához is jogot tartottak valamilyen címen és a család korábban bírt is Mittán, ezt bizonyítja Mártonnak a neve is, akit 1415-ben Mittainak is neveznek. A jogigényt 1500-ban újból felelevenítették és István pert folytatott a Mittai-családdal. A per vitelében testvére, Ferenc is segítette pénzzel, melynek visszafizetésére István kötelezettséget vállal. A Kishelvényért és Halácsért folytatott pereket is újból kezdik, amikor 1508-ban István fia Lénárt fiai, Péter, László és János, akiket korábban Kishelvényieknek is neveznek, eltiltják a Kishelvényi-családot Kishelvény alsó és Halács felső részének a felkérésétől. 1510-ben István, Gáspár, Ferenc, továbbá László, Bálint és György új adományt is szereztek Halács birtok felére, de az iktatásnál Nevák fia Ádám és Lénárt, továbbá Mátyás ellentmondottak. Ferenc és Gáspár 1514-ben teljes jogon be akarták magukat iktattatni Dobrovnik birtokrészbe, de a Bobrovniczky-család és Zerniho Mihály fiai ellentmondottak. Gáspár és Ferenc fia Miklós viszont 1519-ben mondottak ellen, amikor a Bobrovniki- és Dalmady-családokat új adomány címén be akarták vezetni Bobrovnik félbirtokba. Eddigi birtokaikat újabb szerzeményekkel is gyarapították. Ferenc fiai Miklós, János, Ráfael és Pál 1519-ben megszerezték adományba az Egresdy-családdal együtt Dvoreci Palczek Tamás dvoreci birtokait, de azután cserébe átengedték Tamás vejének, Szokolóci Palczek Miklósnak egy dvoreci kúriáért és jobbágytelekért. Az új szerzeménnyel szemben bobrovniki birtokukon esik csorba, amikor 1520-ban Gáspár fia Miklós egy bobrovniki rétjét elzálogosítja Hraschani Horváth Miklósnak. 1520ban újabb pereskedésre készülnek, mert Gáspár, Ferenc és Miklós ügyvédeket vallanak. A dvoreci birtokrészt is egyre jobban igyekeznek kikerekíteni, azért Mihálynak és Spáczay Péter és neje Dorottya leánya Margitnak említett fiai a nyitramegyei lajosfalvi kúriájukért 1521-ben elcserélik a Kiskörtvélyi Szomor-család dvoreci birtokrészét. Az újabb birokszerzéseket úgylátszik a távolabbi bobrovniki birtokrész terhére csinálják, mert Gáspár és Miklós 1522-ben egy bobrovniki birtokrészt eladtak a Zápolyai-családnak. Gáspár ága azonban még ezután is bírt Bobrovnikon, ahol Miklós leánya Gertrud bobrovniki birtokrészeit elcseréli Ferenc és gyermekei János, Ráfael, Pál, Anna és Katalin ottani birtokrészeivel. Ennek ellenére a bobrovniki rész pusztulása tovább tart, mert Ferenc 1522-ben is elzálogosított egy birtokrészt a Zápolyai-családnak és Gergely is elzálogosított nekik egy bobrovniki rétet. A leányágnak jutott rész is a család kezén maradt, mert Miklós leánya Borbála, Kishelvényi Ádámén halácsi részét 1522-ben édestestvéreinek, Bálintnak és Györgynek adta. Ferenc, noha a megszerzéskor ellentmondás nélkül beiktattatta magát a dvoreci birtokrészbe, mégis új adományt szerzett rá, mert amikor Halácsy Gáspár hatalmasul rátört, az első adománylevelet elvesztette. Az új adomány azonban, a helyett, hogy birtokjogát erősítette volna, azt csak vitássá tette, mert a beiktatáskor, 1525-ben Dvoreci György ellentmondott. (1407: Múz. T. a. XII. 25., 1415: Dl. 10,365., 1464: Múz. T. a. III. 21., 1466: Podmaniczky-oklvt. I. 65., 1470: U. o. I. 92., 1482: Múz. T. a. V. 5., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 11., 1488: U. o. N. 68., 1493: Motesiczky-lvt., 1496: Nyitrai kpt. E. N. 764., 1498: Dl. 983., 1499: Garamszentbenedeki kvt. F. 20. N. 23., 1500: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 21., 1508: U. o. I. 47., CCC. N. 3., 1514: U. o. D. N. 676., 1519: U. o. N. 96., 1520: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 174., 1520: Lev. Közl. 1937. 234., 235., 1521: Akadémia kézirattára., Lev. Közl. 1937. 236., 1522: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 26., F. 1. N. 66., Lev. Közl. 1937. 238., 1525: Nyitrai kpt. C. N. 843.)
Halászy- (Demjéndi) cs. A Demjéndyvel rokon család. Zsigmond és Péter Pravoticon bírtak, és részük örökség címén 1519-ben a Teszéry-családra szállott. (Múz. T. a. XII. 10.)
Halupa-cs. L. Chalupa alatt.
Hanzlikfalvi-cs. A család a birtokkal együtt, mint a genealógiai adatok mutatják, minden valószínűség szerint a Zamaróczy s Újfalusi neveket is viselő Zabláthy-családból vált ki, Zablát birtokból pedig a nevet adó Hanzlikfalva. A család korán szétágazott, valószfnűleg belőle váltak ki az Imrisik- és Székely-családok. Péter 1410-ben Kissztanki Zsigmond hagyatéki ügyében békebírák közbenjárására kiegyezik a Halupa-családdal. Mátyás, Bernát, Gergely, Mihály, másik Mihály és Vencel 1491-ben szomszédként szerepeltek a zamárdi iktatásnál. 1492-ben Gergely, Mátyás, Péter és László bírnak Hanzlikfalván, akik egymás erdejének kivágása miatt pereskednek a megye előtt, mely vizsgálatot is tartott ebben az ügyben (1410: Dl. 26,094., 1491: Nyitrai. kpt. N. 776., 1492: Múz. T. a. I. 3.)
Hara- (Mittai) cs. A sokfelé szakadt Mittai-család egyik ága. Balázs 1513-ban királyi emberként szerepel a felsőozori iktatásnál. (Nyitrai kpt. Z. N. 5.)
Haraboczi l. Hrabovszky.
Hartai-cs. Birtokát nem ismerjük. Imre 1520-ban az ugróci vár iktatásához kiküldött királyi ember volt.. (Zay-lvt. Litt. I. F. 2: N. 3.)
Hatnai- vagy Hatnyánszky-cs. Nevének tót változatai Hatnanski (1461) és Hatnensky (1496). A vármegyének egyik legősibb, később nagyobb uradalmakat bíró családja. Őse Kilián fia András volt, aki 1321-ben adományba kapta Károly királytól Kubra, a két Udicsa, Prozna, Hatna és két Lehota. nevű birtokokat. György 1405-ben tanú Dulici Djurd végrendelkezésénél. A család emelkedése a XV. század elején kezdődik, amikor György és fiai megkezdik terjeszkedésüket a vármegyében. György 1421-ben a Szlopnat-családtól prédiálisi kötelezettséggel átveszi a besztercei várhoz tartozó Prozna falut. Albert király 1438-ban Györgynek és fiainak, Lászlónak, Gáspárnak és Györgynek adja a besztercei várhoz tartozd Marikovalehota, Klesztina és Katlina birtokokat, majd pedig 1439-ben megkapják adományba a budetini uradalmat. 1460-ban György kezén találjuk Leva várost is. Ennek birtokában állandóan háborgatta őket a Pominovszky-család, mire a királyhoz fordultak panaszukkal, aki meghagyta Trencsén vármegyének, hogy a Hatnaiakat védje meg a birtokban. György 1461-ben Leva vár kapitánya volt és ott szerepel még 1466-ban is. A család a gyors birtokszerzésből kifolyólag, úgylátszik, anyagi zavarokba került, mert György 1466-ban Prozna, Hatna és Marikovalehota birtokokat és Katlina prédium felét elzálogosította a Podmaniczky-családnak. Leva még 1468-ban is a kezükön van, amikor György és fia Mihály eltiltják a Pominovszky-családot a Leva várhoz tartozó földek felkérésétől. Hatnai György (az idősebbik) magtalanul halt el, birtokai közül Ledecet és Mojtinyt – a Podmaniczky-család kapta adományba 1472-ben. Kinizsi Pálnak Lietava várba történt beiktatásakor, 1474-ben, György és fia Mihály a kiszucaújhelyi vámot illetőleg ellentmondottak, az ellentmondást azonban valószínűleg azonnal visszavonták, mert az iktatóparancs hátlapjára a káptalan feljegyezte az ellentmondást és ennek ellenére mégis kiadta az ellentmondás nélkül történt iktatásról szóló oklevelet. Ráfael fia János Nagyszvedernikre is jogot tartott és tiltakozást jelentett be, amikor a Rakovszky-családot 1494-ben örökség címen be akarták vezetni a birtokba. Szvederniken bírt is a család, illetve annak leányága, nevezetesen Hatnensky László leánya Ágnes és férje Popovszky Márton, akik 1496-ban panaszt emeltek Ulászló előtt, hogy György és Szunyogh Gáspár az ő szvederniki kúriájukat és vranyei levelesládájukat kifosztották és mindent elvittek. A király a garamszentbenedeki konvent közbejöttével el is rendelte a vizsgálatot. Zsigmond leánya Margit, Oszlányi György felesége 1497-ben nyugtatja Szunyogh Gáspárt a neki Budetin várból. és Kiszucaújhelyből járó dotalicium és leánynegyed felől. Ráfael fia György mint kiskorú jutott birtokba, így természetesen mint gyengébbet több oldalról megtámadták és a hatalmaskodási és birtokperek hosszú sora következett. 1498-ban a nádor előtt pert indított Zsolna város ellen, mert annak lakói Budetin birtokon a Duben nevű cserjést kivágták, a Vágon hidat emeltek és ott vámot szedtek törvénytelenül. A család anyagi megerősödése után György az atyja által a Podmaniczky-családnak 500 forintért elzálogosított Hatna, Prozna, Katlina, Martkovalehota és Klesztina birtokokat 1498-ban ki akarta váltani, a pénzt is letette a nádor előtt, de a Podmaniczky-család a bizonyítékok felmutatása nélkül nem volt hajlandó azokat kiadni, mire a nádor elhalasztotta a pert. A nőággal támadt viszály is tovább folytatódott és 1499-ben György újabb hatalmaskodást követett a Popovszky-család szvederniki és vranyei kúriáján. Szunyogh Gáspár, mint az említett 1497. évi adat is bizonyítja, már ekkor bent ült Budetin várában, mint Györgynek mostohája és gyámja, 1504-ben pedig Györgygyel oly értelmű örökösödési szerződést kötött, hogy kihalás esetében kölcsönösen öröklik egymás birtokait. A szerződés értelmében György ebben az évben hozzájárult ahhoz, hogy a Szunyogh-család magát bevezettesse Budetin várba és tartozékaiba. A Podmaniczkyaknak elzálogosított birtokok miatt még 1504-ben is folytatta György a pert, de ennek kimenetelére már nincsenek adataink. A budetint várkastélyhoz Zsigmond leánya Margit és ennek férje még 1497-ben történt kielégítésük után is jogot tartottak és 1504-ben a Szunyogh-családdal szintén kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek birtokaikra nézve. Birtokainak egységére és kikerekítésére György nagy gondot fordított és 1505-ben ellentmondott, amikor a Horváth-családot be akarták iktatni a Vásonfalvi-családtól vett rudinai kúriába, majd pedig Rudinai Csicskán Balázstól megvette 1506-ban annak kis- és nagyrudinai birtokrészét és ellentmondás nélkül be is iktattatta magát. Újabb birtokszerzéseivel kapcsolatban György ősi birtokait is saját kezébe akarta venni, azért 1507-ben felszólíttatta mostohaapját Szunyogh Gáspárt, hogy az addig gyámi címen őrzött birtokait adja vissza. Korán bekövetkezett magtalan halála után birtokainak egy részét a Korlátkői-család kapta adományba 1510-ben, másik része pedig a korábban megkötött kölcsönös örökösödési szerződés értelmében a Szunyogh-család kezére jutott. (1321: Dl. 2047., Anjoukori okmt. I. 622., 1405: Podmaniczky-oklvt. I. 9., 1421: Múz. T. a. IV. 27., 1438: Balassa-lvt., 1439: Esterházy-lvt. Rep. 94. F. 1. N. 3. 1460: Nádasdladányi lvt. I. 21., 1461: U. o. I. 23., 1466: U. o. I. 25., Dl. 16,310: Podmaniczky-oklvt. I. 55., 1468: Nádasdladányi lvt. I. 26., 1472: Podmaniczky-oklvt. I. 101., 1474: Nyitrai kpt. N. 492: Dl. 17,605., Múz. T. a. 1476. IX. 15., Teleki: A Hunyadiak kora. XI. 516., 1494: Kossuth-lvt., 1496: Garamszentbenedeki kvt. F. 19: N. 49., 1497: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 7. et NB. NB., 1498: Garamszentbenedeki kvt. F. 47: N. 10., Podmaniczky-oklvt. I. 330., 1499: Garamszentbenedeki kvt. F. 101. N. 24., 1504: Esterházi hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et C., D., Podmaniczky-oklvt. I. 441., 1505: Múz. T. a. XI. 12., 1506: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et E., 1507: Balassa-lvt., 1510: Podmaniczky-oklvt. I. 603.)
Helmes- (Velcsici) cs. Valószínűleg a Velcsiczky-család egyik ága. Helmes Jakab leányági leszármazottai 1484-ben kielégítik Ádámóczky János leányát, Helmes Máté özvegyét hitbére és jegyajándéka felől. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 12.)
Helvényi- (Kishelvényi) cs. Neve Hlewenzky (1471) és Chlywensky (1525) alakban is előfordul. Valószínűleg várjobbágy eredetű család, mert a birtokot 1276-ban várjobbágyok lakták és úgy Kis-, mint Nagyhelvényt 1323-ban még a trencséni várhoz számították. A család várjobbágy eredetét még jobban megerősíti az, hogy a birtokra donatiót nem ismerünk, így birtokos családjai nemesítés és birtokadomány nélkül a természetes fejlődés során jutottak, mint a várjobbágyok előkelőbb, katonáskodó rétege a nemesség soraiba. A család első névszerint felsorolt tagja, Simon fia László 1392-ben tűnik fel, mint a Duló iktatásához kiküldött királyi ember. A Helvényiek, akiket birtokuk után többnyire Kishelvényinek neveznek, több ágra oszlottak, de a trencséni szokástól eltérőleg ezeket az ágakat nem jelölték meg külön családnévekkel. 1398-ban határperük támadt az Egresdyekkel, mert használatba vették az Egresd felé eső úgynevezett Egresdföld nevű határrészt, amelyről az Egresdy-család azt állította, hogy az Egresdhez tartozik és használata miatt tiltakozást is jelentettek be. A családból Imre királyi emberként szerepel ölved iktatásánál 1464-ben, Miklós pedig Brezolup iktatásánál 1471-ben. Gergely 1488-ban be akarta vezettetni magát Kishelvényi Márton és Antal kishelvényi és halácsi birtokrészeibe, de az iktatásánál Kishelvényi Benedek, atyja Imre és testvére János, továbbá a Halácsy-család ellentmondottak. János fia Imre 1489-ben Kishelvényi László leánya Ilona, Ledeci Andrásné után Ledec és Mojtiny birtokokból hitbért és jegyajándékot, illetőleg kielégítést kap a Podmaniczky-családtól. Márton és Antal magtalanul haltak el és birtokaikért hosszas per keletkezett. Halácsi és kishelvényi birészeiket a bíróság Gergelynek ítélte oda, de a birtokrészeket Kishelvényi Benedek és fia János, Imre fia János, továbbá a Halácsy családbeliek elfoglalták, amit a nádori parancsra megtartott vizsgálat is igazolt. A család kishelvényi részei nagyon szétaprózédtak és az első alkalmat felhasználták a további terjeszkedésre, azért 1505-ben György fia Mihály felkérte a magtalanul elhalt Malodobry-család dvoreci birtokrészeit, de eredménytelenül, mert többen is tiltakozást jelentettek be miatta. A birtok gyarapítása helyett annak további elaprózódása következett be, amikor Simon fia Gergely 1508-ban a Pazyth legelő melletti Dlwhozene nevű dűlőben l0 holdat elzálogosít Püspöki Janik Jánosnak. A többi ágak lassanként kihaltak, úgyhogy 1508-ban már csak Simon fia Gergely és Imre fiat Benedek és János osztoznak birtokaikon olyképpen, hogy Kishelvényt kettéosztották és annak alsó fele Simon fiának, felső része pedig Imre ágának jutott, Halács alsó felét, mely István fia Lénárt birtoka volt, szintén két részre osztották. Az osztozkodás után birtokjogukat új adománnyal is meg akarták erősíttetni, de a Halácsy-család eltiltotta őket Kishelvény alsó és Halács felső részének a felkérésétől Ádám, akinek leszármazását nem ismerjük; 1525-ben királyi emberként szerepelt a dvoreci iktatásnál. (1276: HO. VI. 215., 1326: Post adv. F. 26. N. 27., 1398: Múz. T. a. V. 6., 1464: U. o. III: 21., 1471: Podmaniczky-oklvt. I. 99., 1488: Nyitrai kpt. N. 68., 1498: Podmaniczky-oklvt. I. 197., 1499: Garamszentbenedeki kvt. F. 20: N. 23., 1505: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 27., Dl. 25,297., 1508: U. o. Prot. extraser. I. 46., 47., 1525: U. o. C. N. 843.)
Hencz- (Revistyei vagy Őrvistyei, Leszkói) cs. A Revistyei-családdal rokon ág, mert trencséni birtokai részben közösek. A család jogot tartott Ruskóc birtokhoz, mert amikor 1495-ben az Etele-családot be akarták vezetni Ruskóc birtokba, azt ellentmondással támadta meg. Ugyanez a János Leszkón is bírt, mert amikor 1496-ban Leva, Kasza és Lietava várak beiktatásánál-szomszédként szerepei, Leszkóról nevezik. 1500-ban a trencséni polgárok ellen hatalmaskodott és a megindult perben ruskóci birtokáról idézik meg. Hencz János 1501-ben szomszédként szerepel a Baszna és más környékbeli, a bolondóci várhoz tartozó birtokok beiktatásánál. Trencséni birtokaiktól úgylátszik 1525-ben teljesen megváltak, mert János és neje Kunigunda, továbbá gyermekeik András és Dorottya egész Ruszkóc, továbbá Leskóc és Lehotka prédiumbeli részeiket eladták, a Zápolyai-családnak. (1495: Podmaniczky-oklvt.. I. 266., 1496: Dl. 20;315., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 78. N. 34., 1501: Nyitrai kpt. B. N. 17., 1525: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 78:)
Herdy- (Trencséni) cs. Trencsénben lakó vagyonosabb polgárcsalád. Polgári foglalkozása nagyobb keresetet biztosíthatott számára, mert örökjogú birtok szerzésére nem törekedett, csupán kölcsönöket nyujtott birtokzálog ellenében, így Balázs 1521-ben zálogba vette a Maloveczky-család csütörtöki birtokrészét, 1522-ben pedig nejével Margittal és fiával Mátyással a Motesiczky-család zavod birtokára adott kölcsönpénzt, 1525-ben pedig zálogba vette ugyancsak a Motesiczky-család zavodai kúriáját. (1521: Lev. Közl. 1937. 235., 1522: Motesiczky-lvt., 1525: U. o.)
Hlanichai-cs. Jakab 1378-ban királyi ember Duló iktatásánál. (Szulyovszky-lvt.)
Hliniki-cs. A családból János 1519-ben lekötötte hliniki birtokrészeit menyasszonyának Posztkó Magdolnának; de erre a részre jogot tartott a Marsovszky-család is, sőt fel is kérte; mert János menyasszonya eltiltotta még ebben az évben a Marsovszkyakat a felkéréstől. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 43., 45.)
Hlubokei-cs. Lőrinc 1374-ben zálogbirtokos Egresden. A családnak ezt az ágát nevezték Szentiványinak is. Lőrinc fia Miklóst és András fiait Simont és Lőrincet 1380-ban bevezetik Hluboke birtokba. A család ettől kezdve közel egy századon keresztül nem szerépel és csak 1464-ben tűnik fel ismét, amikor Péter fia Mihály zálogba veszi a praznóci soltészságot a Koza-családtól, de özvegye Kvassay Borbála és fia János 1469-ben továbbadták zálogba a Podmaniczky-családnak. (1374: Szulyovszky-lvt., .1380: Dl. 6690., 1464: Dl: 16,060., 1469: Podmaniczky-oklvt. I. 81.)
Hnyedi- (Sebyrzowi) cs. Péter 1471-ben adományba kapta Lednice várát Mátyás királytól, de se beiktatására, se pedig birtoklására nincsenek adataink. Nem is valószínű, hogy bírta volna a várat, mert az ebben az időben a Bielik-, illetve a Nehéz-család kezén volt. (Dl. 17,185., 24,562.)
Hodász- vagy Hodászy (Bobrovniki) cs. Tamás 1358-ban királyi ember a Nezétei-család birtokperében. A család Hodászon, vagy tót nevén Bobrovnikon kívül bírt még a szomszédos Kocsócon, Bélán és Rakolupon is, amelyből János 1405-ben kielégíti Kocsóci János özvegyét. Ugyanez a János még Újfalun is bírt, ahol 1423-ban egydarab erdejét elfoglalta az Újfalusi-család. A következő évben János újból panaszt emel az Újfalusi-család ellen, hogy újfalusi erdejét és két telkét elfoglalták. János fiai Ferenc és István 1455-ben Újfalun egy puszta kúriát elzálogosítottak az Újfalusi-családnak. A család egyik ága a birtok nevének eltótosodása után felvette a Bobrovniczky nevet, másik része pedig megtartotta ősi nevét Hodász alakban a bobrovniki előnévvel kapcsolatban. Így Hodász Tamás 1477-ben szomszédként tűnik fel Trencsén vár iktatásánál, János pedig 1495-ben békebíróként szerepel. György királyi ember 1520-ban a szedlicsnai iktatásánál. (1358: Anjoukori-okmt. VII. 312., 1405: Rakovszky-könyvtár, 1423: Dl. 11,373., 1424: Múz. T. a. XI. 27., 1455: U. o. I. 23., 1477: Dl. 17,982:, 1495: Múz. T. a. V. 25., 1520: Nyitrai kpt. Dd. N. 1.)
Hodászi l. Szulyói néven.
Hodicska- (Belusi) cs. Mihály a Horkai- és Horkai Kosa-családdal együtt 1519-ben ellentmondott, amikor Sárkány Ambrust be akarták vezetni-a Horka birtokban rejlő királyi jogba. (Nyitrai kpt. N. 964.)
Holy-cs. Pál nagyszombati polgár felkérte a Nozdrokóci-család nozdrokóci és ribári birtokrészeit adományba, de a család 1508-ban tiltakozást jelentett be miatta. (Szepesi kpt. Prot. I. f. 70.)
Holy- (Nádasdi) cs. János 1507-ben királyi ember Lednice vár iktatásánál. Előneve nádasdi birtokosságára mutat. (Dl. 21,655.)
Holy- (Piechói) cs. János fia Mátyás 1488-ban ellentmondott, amikor királyi adomány címén Halupa Mátét be akarták iktatni a magtalanul elhalt Piechói Manos piechói kúriájába. (Nyitrai kpt. N. 687.) A család eredetét l. a Piechói-családnál.
Holy- (Zabláti) cs. Lőrinc zabláti birtokos volt és ottani részeit 1484-ben el akarta zálogosítani Rohody Péter trencséni várnagynak, de Bruhács István az elidegenítés miatt ellentmondással támadta meg. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 13.)
Hont-Pázmány-nemzetség l. Pogány-cs., Szentgyörgyi-cs.
Horenici-cs. Ismert tagjait családnévvel kapcsolatban mindössze egyetlen ízben, 1504-ben említik. Ősük Demeter volt, akinek feleségétől Zlozrovici Péter leányától Zsuzsánnától született fia Lukács volt. Ennek a Lukácsnak a fiai Balázs pap és Vencel trencséni aranyműves és ennek fiai János és György 1494-ben a Podmaniczky-családnak Horovec, Szucsinafalva és Lehotka birtokokba való beiktatását 1494-ben ellentmondással támadták meg. A birtokokhoz azonban nem sok joguk lehetett, mert az ellentmondásból eredő perben háromszori idézés után sem jelentek meg, mire a nádor 1496-ban perveszteseknek ítélte őket és a Podmaniczkyakat még ebben az évben ellentmondás nélkül be is vezették a felsorolt birtokokba. Balázs és Vencel, továbbá ennek gyermekei János és Zsófia 1500-ban zálogba vették a Simonyi-család Dobra és Szuhapataka nevű birtokait, de még ebben az évben továbbadták zálogba a Rozson-családnak. Balázs és Vencel és ennek fia János valószínűleg felsorolt őseik révén bírtak Kisszlavnicán is, de ezeket a birtokrészeiket is eladták a Rozson-családnak. (1494: Podmaniczky-oklvt. I. 253., 1496: U. o. 279., 289., 1500: Simonyi-lvt. 246. sz., Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 22.. 1504: Múz. T. a. X. 8.)
Horka- (Mittai, Középmittai) cs. A Mittai-család egyik ága. Chorka Bálint 1516-ban szomszédként szerepel a neporáci iktatásánál. Horka Miklós ugyancsak ekkor szerepel. Horka Bálint miután fiát Miklóst kielégítette, 1518-ban többi gyermekeinek Istvánnak, Katalinnak és nejének Dezséri Gáspár leánya Katalinnak adja középmittai birtokrészeit. Huorka Miklós 1521-ben királyi ember volt a mittai és jesztrebi birtokrész iktatásánál. (1516: Múz. T. a. VIII. 12., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 32. N. 27., F. 133. N. 48–49., 1521: 32,653.)
Horkai-cs. A Lednice várhoz tartozó Horkán bírtak még egyes nemes családok is. György 1504-ben Lednice vár urainak, a Nehéz-családnak familiárisaként szerepel. Ez a György feleségével Margittal és fiaival Györgygyel és Lászlóval együtt, továbbá György leánya Margit és férje Gáspár fiai János és György 1519-ben ellentmondottak, amikor Sárkány Ambrust királyi adomány címén be akarták iktatni a Horka birtokban rejlő királyi jogba. (1504: Podmaniczky-oklvt. I. 410., 1519: Nyitrai kpt. N. 964.)
Horkai-cs. L. Krasznahorkai néven.
Hornyáni-cs. L. Vaguth név alatt.
Hoross- (Jablonovei)-cs. Péter 1405-ben tanú Vágbesztercén. (Podmaniczky-oklvt. I. 9.)
Horoveczky cs. Neve a szokásos latin képzés mellett előfordul tót alakban is, mit Horowyczky (1460), Horoweczky (1475, 1492) és Horoviczky (1492). Gór, későbbi nevén Horóc, Horovec birtokosai 1259-ben még trencséni várjobbágyok voltak, 1262-ben pedig hospeseknek nevezik őket. 1268-ban és 1272-ben Hodiszló pap és Herk és testvérei Lőrinc fiai Péter és. Heym a trencséni comes ítéletlevele értelmében az említett Lőrinc halála ügyében és bizonyos vitás földeket illetőleg kiegyeznek a Dulói-családdal. Birtokukat, mint későbbi adatok igazolják, Béla királytól kapták adományba és az emelte ki őket a várnépek közül, Főleg a szomszédos Duló birtokosaival pereskedtek állandóan, mert Duló egy részét magukénak vallották azon a címen, hogy azt nem Dulónak hívják, hanem Kisgórnak. Péter fiai Fülöp és Jakab, továbbá István kezdették meg a pert 1348-ban. Dulához egyéb címen is jogot tartottak, mert Péter fiait 1351-ben kielégítette a Dulói-család, miután a birtokot maguk között felosztották, Péter fia Jakab azonban nem volt megelégedve a neki juttatott 10 hold cserjéssel, mert amikor Dulói János 1353-ban el akarta zálogosítani dulói részbirtokát, Jakab tiltakozással élt azon a címen, hogy neki Miklós nádor ítéletlevele értelmében 10 hold szántóföld jár. Az ellenségeskedés a Dulói-családdal odáig fokozódott, hogy a Dulóiak megölték Tar Péter fiát Lőrincet, Jakabnak a testvérét, mire a gyilkos birtokait Jakabnak ítélte a bíróság. Péter többi fiait Andrást és Pált 1367-ben panasszal támadta meg a Dulói-család, hogy az ő dulói birtokrészeiket elfoglalták és nádori paranccsal vissza akarták magukat abba iktattatni, de Péter fiai panaszukat alaptalannak állítva, a beiktatást megakadályozták. A Góriak valamilyen címen igényt tartottak a Dulón is birtokos Egresdy-család egresdi birtokaira is és amikor 1368-ban az Egresdy-család el akarta azokat idegeníteni, Jakab fiai Miklós és Péter tiltakoztak ellene. Péter fia András 1371-ben ellentmondott, amikor Dulói Andrást be akarták iktatni Góron, amiből hosszas határper keletkezett. A nádor 1372-ben elrendelte a Dulói-család és Góri Péter fia András góri birtoka közötti vitás birtokrész elhatárolását. Azonban ez az eljárás sem vezetett eredményre, mert az 1372–1375 közötti években akárhányszor csak megkísérelték az elkülönítést és a határjelek megvonását, mindannyiszor maradt egy ekényi vitás terület. Góri Tamás fia István és Pál fia Sinka 1413-ban Góron és Lehotkán kiadták a leánynegyedet. Nozdroviczky Sebestyénnek, noha először megtagadták azzal, hogy zálogbirtok után nem jár leánynegyed. Az ekkor kötött egyesség azonban nem sokáig tartott, mert a felek még 1420-ban is perelnek a horóci és lehotkai birtokrészekért, aminek azután nádori ítélet vetett véget, mely a vitás birtokrészeket Góri István fiaival szemben a Nozdroviczky-családnak ítélte oda. Tamás neje Dorottya ellen 1460-ban panaszt emelt a Klobusiczky-család, hogy Szucsinafalvát elfoglalta. Tamás ágának még 1465 előtt magva szakadt; birtokai voltak Horovecen, Szucsinafalván és Ilhalkán. A család azonban más ágon tovább élt és András, Tamás, János és Mátyás 1467-ben szomszédként szerepeltek a tuhinyei iktatásnál. A magvaszakadt Tamás birtokai közül Szucsinafalvát Mátyás király 1471-ben a Klobusiczky-családnak adományozta. Horoveczky András 1475-ben királyi ember Oroszlánkő iktatásánál. Tamás birtokaiból Szucsinafalva tulajdonképpen András fia Lászlót illette volna, de azt Tamás halála után Klobusiczky János azonnal felkérte és azután eladta a Szlopnai-családnak. Jogának érvényesítése végett 1488-ban László a megyéhez fordult panaszával, mely László birtokjogát igazolta is. A megye bizonyságtétele után a Szlopnai-család is kénytelen volt László jogát elismerni és 1489-ben kiegyezett Lászlóval Szucsinafalvát illetőleg. Az egyesség értelmében Szucsinafalvát kétfelé osztották és a többi birtokaikat illetőleg is kölcsönös örökösödést kötöttek olymódon, hogy az egyik fél kihalása utána másik örökli Horovecet, illetve Szlopnát. Az örökösödési szerződést illetően a Szlopnaiak számítása bevált, amennyiben Horoveczky László 1492 előtt tényleg magtalanul halt el, birtokait, Horovecet, Szucsinafalvát és Lehotkát azonban a király a Podmaniczky-családnak adományozta, ami miatt a Szlopnaiak hosszas pereskedést kezdettek. László birtokaira igényt tartott Horoveci Anda Benedek leánya Orsolya és férje Marczibányi Mátyás is, de az iktatásnál 1492-ben a Szlopnai-család ellentmondott. (1259: HO. VI. 97., Akadémia kézirattára, 1262: Héderváry-oklvt. I. 3., Szulyovszky-lvt. 1372., 1268: HO. VII. 110., 1268: ÁUO. VIII. 218., 1272: HO. VI. 187., Győri füzetek. III. 106., 1348: Szulyovszky-lvt. 1351: U. o., 1353 U. o., 1354: U. o., 1367: U. o., 1368: U. o., 1372–1375: U. o., 1413: Dl. 10,126., 10,757., 1420: Dl. 10,757., 1460: Nyitrai kpt. N. 926., 1465: Dl. 16,240., 1467: Dl. 16,477., 1471: Dl. 17,240., 1475: Nyitrai kpt. N. 378., Dl. 983., 1488: Dl. 19,369., 1489: Múz. T. a. II. 25., 1492: Podmaniczky-oklvt. I. 222., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F. A. N. 22, et C.)
Horváth-cs. János felkérte a királytól adományba Missen birtokot, de 1472-ben a Kistapolcsányi-család tiltakozott ellene. (Dl. 17,321.)
Horváth- (Hrascheni, Hrachani) cs. Miklós zálogba veszi 1520-ban a Halácsy-család bobrovniki rétjét, a következő évben viszont ő adja zálogba dobrai részét a Rozson-családnak, majd 1522-ben Dobrán három jobbágytelket ismét zálogba ad a Rozson-családnak. (1520: Lev. Közl. 1937. 234., 1521: U. o. 1937. 236., 1522: U. o. 1937. 236.)
Horváth- (Kamenicsáni), más néven Mislenovics Horváth-cs. Márk és rokonsága a neje, Magyar Benigna, Kinizsi Pál özvegyének révén lett trencséni birtokossá és 1496-ban bírja Sztrecsén várát, melynek tartozékát, Béla falut és annak vlach lakosságát Ulászló király 1496-ban Márk kérésére felmentette az egy forintos adó alól, amely kiváltságot már Mátyás király korában is élvezték az itteni vlachok. Márk 1497-ben pert folytatott Szunyogh Gáspárral a megye előtt, mely királyi parancsra a pert felterjesztette a kúriára. Sztrecsén várához korábbi zálogjog alapján igényt formált a Szentmiklósi Pongrácz-család is és 1503-ban be akarta magát iktattatni a várba, de Márk és neje Benigna, továbbá Márk testvére János ellentmondottak. A sztrecséni váruradalmat még növelik, amikor Márk és neje Benigna, valamint Márk testvérei János, Máté és András 1504-ben megveszik Mojsfalva és Felsővadicsó birtokokat a Vásonfalvi- és Záborszky-családtól, de amikor Márkot és nejét, továbbá osztályos atyafiait Jánost, Kolonics Pétert, Mátyást Mátét és András deákot még ebben az évben be akarták vezetni Majosfalva és Felsővadicsó birtokokba és a rudinai kúriába, a Szunyogh-, Hatnai- és a Rudinai Csicskán-családok ellentmondottak. A Pongrácz-család az 1503. évi ellentmondás után is osztatlan birtokának tekintette Sztrecsén várát, de amikor a Pongráczok révén a Necpáli örökösöket királyi ítéletlevéllel 1505-ben be akarták vezetni az őket megillető részbe, Márk és neje ellentmondottak és az iktatást fegyveresen megakadályozták. Márk 1505-ben panasszal fordult a királyhoz, hogy Szunyogh Gáspár egy alsóvadicsói jobbágyát Kiszucaújhelyre hurcolta, mire a király a garamszentbenedeki konvent által vizsgálatot rendelt el, mely igazolta Márk állításának valódiságát. A Szunyogh-család hatalmaskodása nem akart véget érni és Márk még ebben az évben újabb panaszt emelt Szunyogh Gáspár ellen, mert az a Zsolnánál a Vágon levő hidat szétromboltatta, amit a vizsgálat szintén igazolt. Márk halála után özvegye és rokonsága örökölte birtokait. Sztrecsén várát a király ugyan eladományozta a Podmaniczky-családnak, de a beiktatásnál János és Márk özvegye ellentmondottak és a vár továbbra is birtokukban maradt. A Szunyoghok hatalmaskodásait 1509-ben azzal torolták meg, hogy Gáspárnak két leszkoveci jobbágyát elfogták és Felsővadicsóra hurcolták. Márk korábban elvette Zsolna várostól az ottani fojtságot és az ahhoz tartozó Kraszna falut, de mindezeket Márk halála után özvegye Benigna és annak harmadik férje Kereky Gergely 1509-ben visszaadták. A Podmaniczky-családot 1520-ban adomány címén újból be akarták vezetni Sztrecsén vár és tartozékai birtokába, de János és Benigna ismét ellentmondottak, amiből per keletkezett és ennek során Márk özvegyét 1520-ban meg nem jelenés miatt elmarasztalták. (Magyar Benigna sztrecséni birtoklásának további történetét l. harmadik férje Kereky Gergely neve alatt.) (1496: Tört. Tár. 1897. 517., 1497: Szunyogh-lvt., 1503: Letopis. XI. 2. 82., 1504: Múz. T. a: II. 5., 1515: Justh-lvt., Máz. T. XI. 2., Garamszentbenedeki kvt. F. 36. N. 54., F. 52. N. 2., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 559., 565., Szunyogh-lvt., 1509: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 182., 1520: U. o. Rep. 28. F. A. N. 15.)
Horváth-, másképpen Bojnicsics- (Plavnai, Mojsfalvi) cs. Horvátországi eredetű család, melynek György nevű tagja sokáig volt Magyar Benignának és férjeinek sztrecséni várnagya. 1509-ben szolgálatai jutalmául megkapta Kereky Gergelytől és nejétől Magyar Benignától Mojsfalvát az ottani kúriával és Felsővadicsót. Testvére Mihály szintén sztrecséni várnagy volt és részbirtokosa Mojsfalvának és Vadicsónak, melyből 1516-bán Mojsfalvi Miklós leányági unokáit kielégítette dotaliciumok és leánynegyedük felől. György 1518-ban hatalmaskodott Óvár vár ellen, melynek során megölté Majtényi János óvári várnagyát, mikor az a sztrecséni uradalom erdején keresztülment. Mint várnagyok anyagiakkal is segítették Sztrecsén vár urait, amit Magyar Benigna azzal viszonzott, hogy a várra fordított 600 forint fejében a már korábban nekik adományozott Mojsfalva és Felsővadicsó birtokokhoz hozzáadja a várhoz tartozó Lucska birtokot, a mojsfalvi, felsővadicsói és lucskai kúriákat az ottani advocatiákkal, soltészságokkal együtt. Mihályt és nejét Borbálát örökbevallás címén még ebben az ében bevezették a felsorolt birtokokba, majd 1520-ban Lajos királytól új adományt is szereztek Mojsfalva, Felsővadicsó, Lucska és Krasznahorka birtokokra. Mihály 1526-ban tanúként szerepel a jablonovai vámszedés ügyében tartott vizsgálatnál. Krasznahorka birtokra vonatkozó mindennemű jogot megszerzett a család 1526-ban, amikor Mihály kielégítette Horkai Tamás leánya Hedvig és férje János prodinai soltész nemtelen gyermekeit az anyjuk után a krasznahorkai birtokból járó leánynegyedet illetőleg. (1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 11., 1516: U. o. f. 23., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 6., 1519: Múz. középkori másolatok., 1520: U. o., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80., Turóci kvt. Prot. vet. f. 11.)
Hrabovszky-cs. Neve a középkor folyamán két alkalommal, 1471-ben és 1483-ban fordul elő a tótos Hreboczky, illetve Raboczky alakban. Chamas fia János és ennek fia Fülöp 1347-ben ígérik, hogy ha Hrabó és Hluboka birtokokon vissza tudják szerezni birtokrészeiket, akkor Pominovszky Lőrinc fiait Andrást és Mártont ki fogják elégíteni leánynegyedük felől, ami meg is történt és Fülöp 1363-ban újabb egyességet kötött, mely szerint a Pominovszky-családnak a leánynegyedet Hlubokán adja ki, ezzel szemben azok a leánynegyedbe Hrabovén kapott részt tartoznak visszaadni. Az egyességet be is váltották, mert Fülöpöt a következő évben, 1364-ben nyugtatják a Pominovszkyak a leánynegyed felől. 1366-ban azonban viszály tört ki a két család között, melynek folyamán Fülöp és a Pominovszky-család megyeznek abban, hogy peres ügyeiket békebírák ítéletére bízzák. Mihály 1385-ben ismeretlen tárgyú pert folytat a Szlopnai-családdal, melynek során meg nem jelenés miatt elmarasztalják és utána még ugyanebben az évben kétszer is megidézik a Szlopnaiak ellen. Ettől kezdve jóideig nem szerepel a család és 1440-ben tűnik fel annak Péter nevű tagja mint királyi ember Lucska iktatásánál. A családból György 1466-ban királyi ember a Bán város miatt folyó perben. Prokop és Márk 1469-ben tanúk a puchói iktatásnál. László 1471-ben Brezolup, 1483-ban pedig Sztrecsén vár iktatásánál szerepel királyi emberként. Mátyás 1520-ban meg nem nevezett tárgyú perben állott Szentmarjai Benedek deákkal, aki ellen a megítélt esküt le is tette. Vencel 1526-ban hrabovai birtokosként szerepel egy tanúvallatás alkalmával. (1347: Dl. 3883., 1363: Dl. 5251., 1364: U. o., 1366: Dl. 5480., 1385: Dl. 7141., 7142., 7144., 7146., 1440: Podmaniczky-oklvt. I. 26., 1466: U. o. I. 57., 1469: Múz. T. a., Dl. 2456:, 1417: Podmaniczky-oklvt. I. 98., 1483: Nyitrai kpt. N. 9., 1520: Turóci kvt. Prot. vet. f. 33., O. L. Tagányi-hagyaték., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Hradnai-cs. A Szulyói-családot egyik birtoka után olykor Hradnai néven is nevezik. L: a Szulyói-családnál.
Hranosztay- (Sztrecséni, Háromudvardi) cs. Albert király 1438-ban Hranosztay Miklós fia Jakusnak és fiának, Miklósnak, továbbá Jankonak és Mathussonak adja a Sztrecsén várhoz tartozó Tidvori falut megtelepítésre és örökjogon nekik ad még Sztrecsén birtokon két kúriát, melyekbe ellentmondás nélkül be is vezetik őket. A fenti Jakus bírja Háromudvart 1450-ben is. Ezeken kívül bírta a család még az ismeretlen fekvésű Zamrzlo birtokot is, melyet 1461-ben Jakus fiai elzálogosítottak Divinai Péter zsolnai kapitánynak. György özvegye Katalin 1511-ben visszabocsátja a Praznóci György által férjének elzálogosított Hunyerád birtokot Praznóci Benedeknek és Mihálynak. (1438: Dl. 13,241., 36,676., 1450: Dl. 14,364., 1461: Dl. 15,621., 1511: Turóci kvt. Prot. vet. f. 10.)
Hrehor- (Verbkai vagy Hanzlikfalvi) cs. Gergely fiai Lőrinc, György és Mátyás 1483-ban kielégítik Verbkai Országh Benedek leányát Dorottyát a Verbka birtokból járó hitbére és jegyajándéka, valamint a leányai után járó leánynegyed felől. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 6. )
Hrenák-cs. Damján megvette a szverepeci bírótól, Jánostól az ottani soltészságot és a vételt fia Máté megerősíttette 1521-ben János fiaival. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 66.)
Hresdovszky-cs. l. Egresdy néven.
Hubathy-cs. Hwbathy Benedek 1501-ben Rakolup és Hoholna iktatásánál szomszédként szerepel. (Nyáry-lvt.)
Hung- (Nedecei) cs. Péter 1508-ban tanú a Felsővadicsón elkövetett hatalmaskodás ügyében. (Szunyogh-lvt.)
Hunyadi-cs. A vágmenti várakat Albert király elzálogosította Cillei Ulriknak, amit a rendek állandóan sérelmeztek, úgyhogy V. László végre 1454-ben meghagyta Hunyadi Jánosnak, hogy Trencsént és a többi vágmenti várakat váltsa vissza a lippai és szerémi kamarák jövedelméből. Hunyadi a parancsnak tényleg eleget is tett, azonban minden valószínűség szerint nem az említett jövedelmekből váltotta ki, hanem saját pénzén, mert később a várak a Hunyadiak kezén tűnnek fel, mint magánbirtokok. Így János 1457-ben bírta Trencsén várát és valószínűleg a többi várakat is. Mint egy későbbi 1472. évi adat bizonyítja, fia László bíita Oroszlánkő várát és az ahhoz tartozó Bohunic, Pruszka és Tuhinye falvakat eladományozta. Podmaniczky László is itt került közelebbi kapcsolatba Hunyadi Lászlóval, aki szolgálatai fejében nagyobb összeggel maradt neki adósa. (1454: Dl. 14,839., Teleki: A Hunyadiak kora., 1457: Múz. T. a., Podmaniczky-oklvt. I. 32., 38., 67.)
Hvoznicai-cs. Péter 1498-ban felvesz hvoznicai soltészságára a Podmaniczky-családtól 10 forintot. Fiai Kristóf, János és Miklós, továbbá ezen Kristóf fiai György, László, János és Lénárt a hvoznicai soltészságukhoz tartozó kúriát, malmot és jobbágytelket 1525-ben eladtak a Podmaniczky-családnak. (1498: Podmaniczky-oklvt. I. 326., 1525: Turóci kvt. Prot. vet. I. 110.)
Ilsvai-cs. Ugróc várát bírta valamilyen címen és Leusták volt nádor fia György 1399-ben az ugróci várhoz tartozó Bazna falut Holc fia Péternek adja megtelepítésre. Ugrócon kívül bírta a család még Lietava várat is, mert Péter fia Leusták főajtónállómester a Jeszenov és Zbinyov falvak soltészjogát 1407-ben a rajeci bíró fiának, Lampert fia Istvánnak és Jeszenovi Miklós fia Andrásnak adta. Tekintettel, hogy mindkét falu Lietava tartozékát alkotta, fel kell tennünk, hogy bírta az egész váruradalmat, mert máskülönben nem tudjuk megérteni, milyen címen rendelkezett a két faluval. (1399: Zay-lvt. Litt. I. F. L. N. 4., 1407: Fejér: CD. X. 4. 642.)
Imreffy- (Szerdahelyi, Megyeri) cs. Nevezik még a családot Kisnek is. Mihály a felesége, Podmaniczky Krisztina révén került Trencsénbe és lett a kielégítésig részese a Podmaniczky-vagyonnak. A névadó Imre fia György fia Mihály nemcsak rokoni, hanem anyagi összeköttetésben is állott a Podmaniczky-családdal és apósának Lászlónak 1000 forint kölcsönt nyujtott 1484 előtt. Mielőtt trencséni birtokos lett volna, már több ízben szerepel a megyében, így 1496-ban békebíró volt a Podmaniczky- és Erdőháti-család, 1500-ban pedig a Szulyói- és Podmaniczky-család közötti perben. 1500-ban megszerezte Hricsó várát és Biccse várkastélyt, melyeket Ulászló az erdélyi Csicsó vár helyett adott neki cserébe. Mihály a Podmaniczkyaknak birtokai felé tartó terjeszkedését meg akarta akadályozni, azért 1508-ban megjáratta Biccse városnak Beszterce felé eső határait, de a Podmaniczky-család tiltakozott ellene. A Precsényi-család régebbi jogon szintén igényt tartott az Imreffy-család trencséni birtokaihoz és Balázs fia Vencel 1509-ben eltiltotta Mihály fia Jánost az őt örökség, illetve- zálogjogon illető Hricsó vár és Biccse várkastély birtoklásától, de teljesen eredménytelenül. György Felsőhricsó és Zápolyai János Sztrázsó birtoka határa miatt a két család között per keletkezett 1516-ban. Lajos király el is rendelte a vizsgálatot, de annak eredményét nem ismerjük. Az Imreffy-testvérek: György, Imre és Péter a hricsói várhoz tartozó Dluhepolje birtokot 1518-ban elzálogosították a Szunyogh-családnak. A család bírta Biccse várost és Kolároc birtokot 1525-ben is. György 1526-ban panaszt emelt Podmaniczky Mihály ellen, hogy Marsófalvánál a Vág vizén jogtalanul vámot szedet és királyi parancsra vizsgálatot is tartottak ebben az ügyben, de az érdekelt tanúk különböző módon vallottak. (1484: Podmaniczky-oklvt. I. 176., 185., 193., 1496: U. o. I. 274., 1500: Dl. 20,936., Podmaniczky-oklvt. I. 361., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 553., 1509: U. o. I. 574., 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 127. N. 9., 1518: Turóci kvt. prot. vet. f. 57–58., 1525: Dl. 24,068., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Imrsik- (Hanzlikfalvi) cs. Vencel és János 1489-ben a zabláti iktatásnál szerepelnek szomszédokként. Mint előneve mutatja, a Hanzlikfalvi-család egyik ágát alkotta és birtoka is Hanzlikfalván volt. (Nyitrai kpt. A. N. 3.)
Jablonovei-cs. A Marsovszky-családot nevezik egyik birtoka után gyakran ezen a néven. L. Marsovszky-családnál.
Jakus- (Bohunici) cs. Mint neve mutatja, Bohunicon bírt. Jakab felesége Csermeni Illés leánya Ágnes, Szlopnai András özvegye volt. (1487: Múz. T. a.)
Janik- (Püspöki) cs. Jobbágycsalád volt, melynek egyik tagja Janyk János 1508-ban zálogba vette a Kishelvényi-családtól annak kishelvényi, a Dluhezene dülőben a Pazyth nevű legelő mellett lévő 10 hold szántóföldjét. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 46.)
Janovsin- (Nozdrovici) cs. Előneve nozdrovici birtokosságára utal, de azonkívül még bírt Horkán is, ahol Janowsyn György 1521-ben eladta birtokrészét Sárkány Ambrusnak. (Lev. Közl. 1937,. 235.)
Jecsy-cs. Pruzon bírt, ahol Jechyi György nejét 1487-ben ellentmondás nélkül bevezették zálog címén. (Nyitrai kpt. N. 773.)
Jeskófalvi-cs. János ellen Bossányi Jakab fia Benedek pert folytatott, melynek során Jánost 1444-ben meg nem jelenés miatt el is. marasztalták. (O. L. Bossányi-lvt. N. 98.)
Jeszenicei-cs. Latinus János leánya Ilyana, Endrédi Endre neje, testvére, Iván ellen 1269-ben megesküdött, hogy atyja neki hagyta az urbanói szigetrészt. A család egyik ága a XIV. század közepén Kiliánban kihalt, de leányait Annát és Erzsébetet a király fiúsította és 1366-ban Sebestyén fia Andrástól megkapták Jeszenice birtok felét. Kiliánnak volt még egy leánya, Klára, akinek a leánya Anna, Sztankóci Miklósné 1414-ben leánynegyedet kapott Jeszenicén és az abból kivált Sebestyénfalva birtokból. Sebestyén fia András és Lőrinc fia Miklós, aki, mint az 1366. évi adatból kitűnik, a fiúsított Erzsébet férje volt, 1375-ben a góri határjáráshoz kiküldött királyi emberek voltak. Jeszenic birtokból szakadt ki a Sebestyénről elnevezett Sebestyénfalva, ahonnan később szintén nevezték a családot. Jeszenicei előnevet viselt a Szunyogh-család is. (1269: Múz. T. a., Fejér: CD. IV. 3. 533., 1366: Dl. 5492., 1375: Szulyovszky-levéltár. 1414: Dl. 10,269.)
Jeszenszky- (Kisjeszeni) cs. Turócmegyei eredetű család. Kisjeszeni Mátyás és fia Simon 1502-ben szereznek birtokot Trencsén megyében, amikor egy cimorászi birtokrészt megvásárolnak a Benedekfalvi Detrich-családtól. (Teleki-cs. zabláti lvta.) L. még a Rakovszky-családnál.
Jókuthy-cs. Miklós 1480-ban királyi ember Bán város iktatásánál, 1481-ben pedig szomszédként szerepel az ugróci vár iktatásánál. A család Dezsér egy részéhez jogot tartott és Miklós 1484-ben a dezséri 'Mykchawrdedyna' nevű birtokrész felkérésétől eltiltotta a Dezséry-családot. (1480: Podmaniczky-oklvt. L 142., 1481: Nyitrai káptalan. N. 666., 1484: U. o. Prot. extraser. I. 11.) L. még Tőkésújfalusi-családnál 1511-ben.
Jordáni-cs. Lénárt fiai Miklós, István és János 1356-ban el akarták adni birtokaikat és a szintén jogot tartó Zamaróczy Tóth-családtól engedélyt is kaptak arra, hogy jordáni vagy egyéb birtokaikat bárkinek eladhassák. (Dl. 4632.)
Justh- (Kvassovi) cs. A később Necpáli előnévvel emlegett család őse András 1491-ben zálogba vette a Szentmiklósi Pongrácz-családtól Varint, majd újabb trencséni birtokokat is szerzett, amikor 1504-ben zálogcímen bevezették Felsővadicsó birtokába. (1491: Justh-levéltár, 1504: U. o.)
Kaczincz- (Zuwachki) cs. A családból, melynek birtoka ismeretlen, György 1483-ban királyi emberként szerepel Zsolna iktatásánál. (Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 177., Podmaniczky-oklvt. I. 173.)
Kaczvinczi-cs. Ez az ismeretlen birtokú család szintén csak egyetlen alkalommal szerepel, amikor annak Miklós nevű tagja mint szomszéd 1461-ben résztvesz Pominóc határjárásánál. (Nádasdladányi levéltár. I. 24.)
Kakasfalvi-cs. Miklóst és Benedeket 1488-ban be akarták vezetni Kishelvényi Márton és Antal kishelvényi és halácsi birtokrészeibe, de a Kishelvényi- és Halácsi-családok ellentmondottak. (Nyitrai kpt. N. 68.)
Kakasnovszky-cs. Ismeretlen eredetű család, melynek Mátyás nevű tagja 1493-ban királyi emberként szerepel Bobrovnik iktatásakor. (Motesiczky-lvt.)
Kálnai- vagy Kálnici-cs. Ősi trencséni család. Máriás fia Miklós. 1397-ben királyi ember Kasza vár iktatásánál. Kálnai Mátyásovic (Matiassowicz) András 1422-ben meg akarta venni Kocsóc és Rakolup birtokrészeket Bolondoci Zuznich Miklóstól, de Kocsóci Gergely tiltakozást jelentett be ez ellen. Valószínűleg ennek az Andrásnak a fia az az András fia Oszvald, akit 1476-ban ősi jogon bevezettek Rakolup és Kiskocsóc birtokrészekbe és ha ez áll, akkor András a Kocsóci-család tilalma ellenére is szerzett a két fenti birtokokon részeket. Péter 1477-ben szomszéd Trencsén vár iktatásánál, majd 1478-ban Leszkóc iktatásánál szerepel mint szomszéd. (1397: Dl. 8224., 8225., 1422: Rakovszky-kvtár., 1476: Nyitrai kpt. N. 6., 1477: Dl. 17,982., 1478: Nyitrai kpt. C. N. 216.)
Kalvath- (Dezséri) cs. A Dezséri-család egyik ága. János 1516-ban hatalmaskodott többi rokonaival együtt a Bánffy-család podluzsáni birtokán. (Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 15.)
Kameniczky- (Kamenicsáni) cs. Nevének változatai Kameniczky (1493), Kamenyczky (1498) és Kaminczky (1522), de a korábbi időben a birtok nevének váltakozása szerint előfordul Kemecsei és Kemencei alakban is. A család korai szereplése főleg Duló birtokkal kapcsolatos. Miklós fia János 1353-ban zálogba akarta venni Dulói János dulói birtokrészét, de Dulói Tar Jakab eltiltotta attól. Ennek ellenére azonban mégis birtokba jutott, megszerezte Duló egy részét a rávonatkozó oklevelekkel együtt. Dulói János nem akart belenyugodni János birtokszerzésébe és 1366-ban a birtokra vonatkozó oklevelek vissza nem adása miatt perli Jánost. A viszály tovább tartott Dulói János fiával Mátyással is és amikor 1374-ben Mihályt be akarták vezetni a dulói birtokrészbe, Kamenicsáni János ellentmondott. János dulói birtokát igyekezett még tovább gyarapítani és 1375-ben megvette Dulói János két fiától Andrástól és Miklóstól azoknak dulói birtokrészét, mely a Vág mellett feküdt, de a vételhez János másik két fia Mihály és Péter nem járultak hozzá, sőt 1376-ban eltiltották Jánost a vételtől. A birtokügyletből, tekintettel arra, hogy János birtokba vette a dulói részeket, per keletkezett, melyben 1378-ban tárgyalást is tartottak. János egyideig ragaszkodott birtokjogához, de azután megúnva a perlekedést, 1383-ban visszabocsátotta a dulói birtokrészeket Dulói János fiainak. A családnak volt egy másik ága is, amelyből Zoilas fia Elek, Kristóf fiai Miklós és Razló 1379-ben megosztoztak Kamenicsán öröklött birtokukon és a határt is megvonták. Ezután hosszabb ideig nem esik szó a dulói birtokrészekről, de hogy ezek ismét visszajutottak a Kameniczky-család kezére, bizonyítja egy 1424. évi adat, mely szerint Kameniczky András fiai János, Miklós és György nyugtatják az Egresdy-családot a Dulói Roh János dulói birtokrészére vonatkozó oklevelek átadásáról. János fia András a nagybátyja Miklós nevében is nyugtatja 1436-ban az Egresdy-családot a nekik korábban elzálogosított Duló és (Duló)Újfalu birtokok visszaváltásáról. Ezzel a család minden dulói birtokát feladta, mert arról mint zálogbirtokról többé nem szólnak az oklevelek. Gáspár 1479-ben tanú a Lednice vár határai ügyében tartott tanúvallatásnál. Gáspár 1493-ben Trencsén vármegye szolgabírája volt. Ennek a Gáspárnak a leányai Borbála, Prileszky Györgyné és Katalin, Baracskay Bertalanné 1498-ban nyugtatják atyjukat a Kamenicsánból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed kifizetéséről. 1500-ban pedig Gáspár nyugtatja a Rozson-családot a neki Duló birtokból járó leánynegyed megfizetéséről. A családból Miklós 1519-ben királyi ember volt Bohunic iktatásánál. Ez a Miklós 1520-ban kamenicsáni birtokrészét elzálogosította a Podmaniczky-családnak. János 1522-ben eltiltja Kameniczky Miklóst az ő és László néhai lekéri apát kamenicsáni birtokának elidegenítésétől, a Zápolyai-családot pedig a vételtől. A tiltakozásnak azonban nem sok eredménye volt, mert Gáspár fia Miklós ennek ellenére 7 kamenicsáni jobbágytelkét 1523-ban eladta a Zápolyai-családnak. (1353: Szulyovszky-levéltár, 1366: U. o., 1374: U. o., 1375: U. o., 1376: U. o., 1378 U. o., 1379: Múz. középkori másolatok, 1383: Szulyovszky-lvt., 1424: U. o., 1436: U. o., 1479: Podmaniczky-oklvt. I. 134., 1393: Teleki-cs. zabláti lvta., 1498: Simonyi-lvt. 231. sz., 1500: Nyitrai káptalan. Prot. extraser. I. 2., 1519: U. o. N. 613., 1520: U. o. N. 994., 1522: Lev. Közl. 1937. 239., 1523: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 35.)
Kapafok-cs. l. Viszolaji.
Kapolyai-cs. A Rátót nemzetség tagja. Trencsén megyébe valószínűleg mint királyi tisztviselők kerültek fel. Miklós fia György besztercei várnagy 1392-ben Wocenod János országbíró, azaz Kapolyai János várnagyának nevezi magát. János ezenkívül ebben az időben bírta még Lietava várát is. A család lassan Trencsén megye egész felső részét birtokába keríti. Zsigmond király 1392-ben megengedi Benedek fia Dezső mesternek, hogy az osztályos atyafiai Paksy Olivér fiai Leusták és Ferenc által Henk nevű csehnek elzálogosított Lednice várát visszaválthassa, majd pedig Dezső még ebben az évben zálogba veszi Zsigmond királytól az ismeretlen címen részben már eddig is bírt Hricsó, Lietava és Rajec királyi várakat. A zálogbirtokok egy részét örökjogon is megszerzi Dezső, amikor 1393-ban Lietava várat tartozékaival és a rajeci vár alól kivett Suja és Gyurcsina birtokokat adományba kapja Zsigmond királytól. A felsorolt uradalmakba ellentmondás nélkül be is iktatták, de a birtokok körül ennek ellenére valami baj lehetett, mert az iktatást 1395-ben újból megismétlik. Dezső 1397-ben soltészságba adja Podhora falut, melyet a csehek elpusztítottak. Trencséni birtoklásuknak Dezsővel vége is szakadt és az uradalmak nemsokára mások kezében tűnnek fel. (1392: Szulyovszky-lvt., Dl. 7748., 7786., 1393 Dl. 7908., 7848., 1395: Dl. 8078., 1397: Turócszentmártoni nemzeti múzeum.)
Kápy-cs. Nyitramegyei eredetű család, Trencsén vármegye területén beházasodás révén szerzett birtokot. Pálnak a felesége Revistyei László leánya Anasztázia volt, akit 1426-ban ősi jogon bevezettek Leszkóc és Lehotka birtokokba. Ezeknek a leszármazottja volt Lőrinc, aki a neje Szeptenci András leánya Klára után Leskóc birtokból dotaliciumot adott felesége nővérének, Veronikának. A későbbi ivadékok már trencséni családokkal házasodtak össze. Menyhért leánya Borbála, Zamaróczy Miklósné 1516-ban ügyvédeket vall, majd utána eltiltja atyja zamaróci birtokrészének elfoglalásától Zamaróczy Lénártot. Az ügy azután békebírák ítélete elé került és az ítéletből kifolyólag Lénárt felszólította Borbálát a békebírák által megítélt pénz felvételére, de Borbála megtagadta a pénz átvételét. (1426: Múz. T. a. IV. 8., 1464: Zay-lvt. Litt. H. F. 1. N. 1., 1516 Garamszentbenedeki kvt. F. 3. N. 72., 73., 74.)
Karai-cs. László budai prépost Orlócot bírta, mint pénzen vett birtokot, 1487-ben azonban itteni részeit testvérei, Loránth Lőrinc és annak fiai György, János és László, továbbá Osztopáni Bán Pál fia László terheit magára vállalva a budai káptalannak adta. (Dl. 19,224.)
Kardos- (Domanisi, Szádecsnei, Vaszkai) cs. Nevének változatai Cardas, Cordas, Cordos, Cordoss, Cordoz, Kardos, Kardoss és Kordos. Kezdetben soltészságokban szerepelnek és valószínűleg soltészságból vagy prédiális nemességből emelkedtek az országos nemesség soraiba. Miklós fia Péter 1389-ben átíratja a Mohár fia János részére 1384-ben kelt, Kislednicére vonatkozó oklevelet. Ugyanez a Péter 1409-ben a kisbiccsei bíráknak kölcsönad 16 márkát. 1420-ban Domanison szerepel, ahol birtokjogának biztosítására átíratja a domanisi soltészságra vonatkozó 1376., valamint a többek között Szádecsnére is vonatkozó 1339. évi oklevelet. Lukács és György 1479-ben tanúk a Lednice és Brumov várak közötti határperben. Ugyancsak ez a Lukács 1477-ben királyi ember a Podmaniczkycsaládbeliek egymás elleni perében, Miklós pedig 1481-ben és 1483-ban a drienovei iktatáshoz kiküldött királyi ember. Jakab, Lukács és Demeter 1485-ben tanúk a plevniki kúria miatt folyó perben. György, Miklós, Jakab és János szomszédok 1492-ben a drienovei iktatásnál. Jakus, vagyis Jakab és testvérei Miklós és György, valamint a domanisi bírák a domanisi bírói jog és a vele kapcsolatos birtokok ügyében 1495-ben egyességet kötnek. Bertalan és fia Lukács fia Miklós fia Gáspár, Bertalan másik fia Detre fiai János és György, valamint Bertalan leánya Katalin fiai 1511-ben kiegyeznek Kőporuba birtok ügyében a turóci konvent előtt. György 1518-ban királyi ember. Mátyás és Miklós 1525-ben tanúk a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott tanúvallatás alkalmával, Mátyás pedig 1526-ban királyi ember volt Szulyó iktatásánál. (1389: Dl. 7066., 1409: Dl. 9613., 1420: Dl. 10,917., Szádeczki-Kardos Sándor-lvt. Bp., 1477: Podmaniczky-oklvt. I. 132., 1479: U. o. I. 134., 1481: U. o. I. 153., 1483 U. o. I. 170., 1485: U. o. I. 188., 1491: U. o. I. 211., 1492: U. o. I. 221., 222., 1495: Dl. 20,272., 1518: Turóci kvt. Prot. vet. f. 17., Dl. 23,004., 1525: Dl. 24,068., 1526: Szádeczky-Kardoss cs. levéltára.) Lásd még 1512-ben a Tuhinyei-családnál.
Kardos- (Tusinai) cs. Közelebbi adataink erre a családra nincsenek. Péter a Szlopnai-család familiárisa volt és mint ilyen, 1519-ben ellentmondott urai nevében a bohunici iktatásnál. (Nyitrai kpt. N. 613.)
Kartus- (Besztercei, Pocsarovalehotai) cs. Szintén soltész eredetű család, mely mint a besztercei vár prédiálisa, nemesi rangra emelkedett. Nevének változatai: Karthos, Karthus; Karthiws, Kartus és Kartws. A család első ismert őse Lőrinc fia Vencel vagy László, aki 1491-ben testvére Jeromos nevében is a besztercei várhoz tartozó Pocsarovalehota birtok fejében prédiálisi szolgálatra kötelezi magát a besztercei vár iránt. Ettől kezdve Vencel állandóan szerepel mint megyei kiküldött, így 1498-ban a Podmaniczkyak ellen elkövetett hatalmaskodás kivizsgálásában, 1500-ban a Podmaniczkyak és az Okruczkyak hatalmaskodási perében és a Budinalehota miatt folyó perben, 1504-ben a lednicei, kvassai és milochói iktatásnál, 1508-ban a sztrecséni iktatásnál, 1510-ben a Csernyánszkyak és Podmaniczkyak perében, 1520-ban pedig a sztrecséni iktatásnál, Ez a László, testvére Jeromos nevében is, 1520-ban pocsarovalehotai egész birtokát eladta vejének Rassovi Brigant Györgynek és leányának Dorottyának. 1525-ben és 1526-ban szintén mint királyi ember szerepel. (1491: Podmaniczky-oklvt. I. 211., 1498: U. o. I. 325., 1500: U. o. I. 359., 365., 1504: U. o. I. 409., 417., 420., 1508: U. o. I. 566., 1510: U. o. I. 579., 1520: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 15.; 1524: Turóci kvt. Prot. vet. f. 86. 1525: Garamszentbenedeki kvt. F. 21. N. 52., F. 26. N. 19., 1526: Szádeczky-Kardoss cs. lvta.)
Kaszai-cs. Kasza vár birtokosa 1272-ben Smaragd comes volt, akinek kiterjedt birtoka érintkezett Zliechóval. Dénes fia János szintén Kasza vár birtokosaként szerepel 1364-ben. (1272: Dl. 794., 795., Fejér: CD. X. 3. 259., Köpcsényi lvt. Capsa 13. F. 16. N. 52:, 1364: Dl. 4449., 794., 24,911., 25,086., 24,448., 795., Fejér: CD. IX. 6. 128.
Kaszai-, másnéven Leszkóczy-cs. L. az utóbbi név alatt.
Kavka- (Tormási) cs. Előneve után ítélve; nyitrai vagy barsi eredetű család. Kawka Prokop fiai Benedek és László a Mittic melletti Veszka prédiumbeli részeiket 1522-ben eladják a Rozsoncsaládnak. (1522: Lev. Közl.- 1937. 237.)
Kazai-, másnéven Gyula. L. ezen a néven.
Kazalka- (Kisbiccsei) cs. Vencel 1477-ben a Podmaniczky-család familiárisa volt. Ulászló neje Podmaniczky vagy Precsényi László leánya Zsófia volt, aki 1495-ben egyességet kötött testvérével Györgygyel Precsin és Csonkakőmegy birtokokra. valamint a proznai soltészságra vonatkozólag. (1477: Podmaniczky-oklvt. I. 118., 131., 1495: U. o. I. 262.)
Kekeházay-cs. István bolondóci udvarbíró 1521-ben zálogba vette a Maloveczky-család bolondóci, bohuszlávici és csütörtöki birtokrészeit. (Lev. Közl. 1937. 235.)
Kelecsényi-cs. l. Kalacsinszky néven.
Kelemen- (Pruszkai) cs. János 1480-ban zálogba vette Klobusici Fejes Miklóstól annak szucsinafalvi birtokrészét. (Teleki cs. zabláti lvta.)
Kemecsei-cs. l. Kameniczky néven.
Kemendy-cs. Leányágon a Nehéz-család leszármazottjai és ezen a címen Nehéz György leánya, Potenciána és Kemendy Lajos fia György részese volt a zálogos Lednice várnak és amikor azt Nehéz György özvegye Zsófia eladta Ráskai Balázsnak, az eladási árból 1504-ben Györgyöt ki is elégítette. (Múz. T. a. V. 21.) L. még:z Nehéz-családnál.
Kereky- (Vázsonyi) cs. A családból Gergely, mint Magyar Balázs leányának hármadik férje jutott az addig felesége és annak előbbi férjei által bírt javak birtokába. 1509-ben nejével egyűtt Majosfalva, másképpen Vásonfalva és Felsővadicsó egész birtokokat a majosfalvi kúriával együtt szolgálata fejében Bojnicsics Horváth Györgynek adományozta, majd pedig visszaadják Zsolnának a Benigna előző férje, Horváth Márk által elvett zsolnai soltészságot és Krasznó falut. Benigna Gergely oldalán is folytatta a régi hatalmaskodásokat és sztrecséni várnagyuk, Horváth Mihály egész sztrecséni helyőrségükkel, azonkívül a sztranyavei, tizsinai jobbágyaikkal együtt 1518-ban megrohanta Majthényi János óvári várnagyát Sárkány Györgyöt, amikor az a sztrecséni erdőn keresztülment és megölte. A vizsgálat megtartása után királyi parancsra megidézték Gergelyt és feleségét Gbelány nevű birtokukról. Magyar Benignát állandóan segítették pénzzel régi várnagyaik Horváth György és Mihály. A kölcsönvett pénzt Benigna a sztrecséni várra fordította és ennek fejében már korábban nekik adta Benigna Mojsfalvát; 1519-ben ezenfelül még Mihálynak adományozták Lucska birtokot a mojsfalvi, felsővadicsói és lucskai kúriákkal és soltészságokkal együtt. Gergely sztrecséni és szucsáni várnagyai a várbeli népekkel; továbbá a sztranyavei, csicsmáni, zsolnai, teplicai és gbelányi névszerint felsorolt jobbágyokkal együtt 1519-ben rátörtek Szentmiklósi Pongrác és Majthényi János Varin nevű városára és ott különböző hatalmaskodásokat követtek el, többek között a plébániát is szétrombolták. Ezt újabb hatalmaskodás követte, mikor 1520-ban a közben ismét özveggyé lett Benignának zsolnai jobbágyai foglalták el a Podmaniczky-család zavodai birtokát, amit a hivatalos vizsgálat is igazolt. Gergely halála után régibb eredetű zálogjog alapján a Szentmiklósi Pongrácz-családot be akarták vezetni Sztrecsén várába, de az iktatáskor Benigna ellentmondott. A Podmaniczky-család sem adta fel régi jogát és 1523-ban eltiltotta Benignát. attól, hogy a sztrecséni várat továbbadja a Zápolyai-családnak. Azonban mindhiába, mert Benigna mégis eladta a várat a Zápolyai-családnak és 1523-ban a király megbízásából Majthényi Bertalan át is vette a várat és abba bevezette a Zápolyai-családot. (1509: Turóci kvt. Prot, f. 11., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 182., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 6., 1519: Múz. T. a. Középkori másolatok., Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 12., 1520: Dl. 23,334., Letopis. XI. 2. 83., Majthényi-lvt.)
Kereskényi-cs. Nyitramegyei eredetű család. Zsigmond leánya Zsófia, Petlendi Gergelyné az anyja Demjénd Brigant Dorottya után 1477-ben hitbért és jegyajándékot kapott Dobra és Szuhapatak birtokok után a Simonyi-családtól. (Múz. T. a. VIII. 18.)
Keresztúri-cs. György 1476-ban Rakolup és Kiskocsóc, Gáspár pedig 1481-ben Kishoholna iktatásánál királyi emberek voltak. (1476: Nyitrai kpt. N. 6., 1481: Múz. T. a. V. 18., Nyitrai kpt. N. 256.)
Keresztúri-, másnéven Pecsenyánszky-cs. L. az utóbbi név alatt.
Kerneci-cs. Valószínűleg szintén a Divék-nemzetségből ágazott ki. A családnak egyik tagja Péter fia Miklós 1341-ben békebíró a Zamaróczy-család osztályánál. Miklós fia Miklós 1392-ben adományba kapta a kaszai várhoz tartozó Nádasd (Podszkál) birtokot, amelybe a nyitrai káptalan ellentmondás nélkül be is vezette, de Miklós fiai György, János és Miklós 1392-ben előbb elzálogosították, majd örökáron eladták a Leszkóczy-családnak. (1341: Akadémia kézirattára, 1392: Terstyánszky-lvt. 1409.)
Kezdek- (Dezséri) cs. A sok ágra szakadt Dezséri-család tagja. Jeromos 1516-ban a többi dezséri családokkal együtt hatalmaskodott Dánffy András özvegyének podluzsáni birtokán. (Garamszentbenedeki kvt. F. 16. N. 21.)
Kinizsi Pál. Mint nyitrai főispán és várnagy 1472-ben bírta a nyitrai püspökség üresedése idején annak trencséni birtokait, amikor (Bán)püspöki jobbágyai hatalmaskodást is követtek el Egresden. Pált apósa, Magyar Balázs 1472-ben fiává fogadta és Kasza várának és tartozékainak felét ráruházta. Az egyesség értelmében Kinizsit be is iktatták, azonban Mojtinyen a Podmaniczky-család ellentmondott. Pál 1474-ben adományba kapta Mátyás királytól Lietava várát és tartozékait. A beiktatásnál azonban az egyes birtokokon többen ellentmondottak, így Kuzmics György Zavadkán és Divinán, Nagydivinai Petrác Péter és testvérei Nagydivinán, Hatnai Ráfael a kiszucaújhelyi vám miatt. Kinizsi azonban úgylátszik kiegyezett velük és az ellentmondást visszavonták, úgyhogy a káptalan ki is állította az ellentmondás nélküli iktatásról szóló oklevelet, mire a király Pált 1476-ban megerősítette Lietava birtokában. Feleségével, Benignával együtt Sztrecsén várát is megszerezte és 1483-ban be is vezették őket annak birtokába ellentmondás nélkül. Kasza vár felén kívül tehát 1484-ben Kinizsi és felesége kezén voltak még Lietava és Sztrecsén várak is; azonban trencséni birtokai közül Leva, Kasza és Lietava várakat Zsolna várossal együtt elzálogosította 40,000 forintért a Zápolyai-családnak. (1472: Motesiczky-lvt., Podmaniczky-oklvt. I. 109., Dl. 17,418., 1473: Dl. 17,368., 15,773., 1476: Múz. T. a. 1476. X. 5., Teleki: A Hunyadiak kora. XI. 513., Nyitrai kpt. N. 492., 1476: Dl. 17,605., Teleki: A Hunyadiak kora. XI. 516., 558., 1483: Dl. 18,846., Nyitrai kpt. N. 9., 1484: Podmaniczky-oklvt. I. 179., O. L. Tagányi-hagyaték.)
Kis l. Imreffy, Leszkócy és Újfalusi néven.
Kisaponyi-cs. A családból 1514-ben Péter szerepel mint királyi ember Bobrovnik iktatásánál. Birtoka tehát a vidéken lehetett: (Nyitrai kpt. 219.) V. ö. Csuklász-cs.
Kiscsernai l. Csernyánszky alatt.
Kisdersky l. Draskóczy néven.
Kisdomanisi l. Domanisi alatt.
Kisfalussy-cs. A családból Mátyás királyi ember 1514-ben Bobrovnik iktatásánál. (Nyitrai kpt. N. 219.)
Kisgyőredy-cs. Péter özvegyét Ilonát 1522-ben bevezették Hoholna birtokba, de a Szlopnai-család ellentmondott. (Dl. 23,650.)
Kishelvényi-cs. l. Helvényi alatt.
Kisjeszeni-cs. l. Jeszenszky alatt.
Kiskocsóci-cs. Kocsóczi néven.
Kislednicei- vagy Vaszkai-cs. Prédiálisi eredetű család. Szaniszló soltész 1498-ban a Podmaniczky-családdal, mint a besztercei vár urával szemben a Kisdomanisnál eredő és hasonló nevű folyóba szakadó patak partja mentén őri szolgálatra kötelezi magát, majd pedig még ebben az évben soltészságára felvesz a Podmaniczky-családtól 10 forintot. Szaniszló, gyermekei: János, Ádám és Borbála nevében is vaszkai soltészságát 1509-ben eladja Polány János besztercei várkapitánynak és gyermekeinek, de valószínűleg ugyanerről a soltészságról vari szó a következő évben is, amikor Szaniszló és gyermekei: János, Ádám, István, Borbála és Katalin zálogba veszik Polen János kislednicei, másnéven vaszkai birtokrészét. Nagylednicei soltészságukat pedig ugyanekkor, 1510-ben eladják nagydomanisi Vilckó Jánosnak és testvéreinek, de úgylátszik, nem az egészet, mert 10 év mulva, 1520-ban Szaniszló gyermekei: János, Miklós, Borbála és Katalin nagylednicei soltészságukat újból eladják domanisi Vilckó János nemtelen embernek. (1498: Podmaniczky-oklevéltár. I. 313., 326., 1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 3., 1510 U. o. f. 14., 1520: U. o. f. 8.)
Kisporubai-cs. l. Klucsovei néven.
Kisszlavnicai-cs. l. Szlaunicai-cs. alatt.
Kissztanki-cs. l. Sztankóczi alatt.
Kisszvederniki-cs. l. Szvederniki néven.
Kistapolcsányi-cs. Barsmegyei család. Gergely fia Kelemen fiai Gergely, Mátyás és Benedek 1472-ben eltiltják Mátyás királyt Missen eladományozásától, Bajmóci Noffry Ferencet és Horváth Jánost a felkéréstől, de hogy milyen címen bírtak Missenen, vagy tartottak jogot ahhoz, nem tudjuk. János 1520-ban kiegyezik Szlopnai Miklóssal bizonyos hatalmaskodás ügyében. (1472 – Dl. 17,321., 1520 Múz. T. a. VI. 17.)
Klivényi l. Helvényi.
Klobusiczky- (Klobucsai) cs. A legrégibb trencséni családok közé tartozik. A család első tagjai Mikud és Mika 1262-ben már tanúként szerepelnek a Horóc miatt folyó perben. A család gyorsan elszaporodott, 1367-ben Péter fia Moczk, Farkas fiai Bertalan és István, Pál fia Kósa, Mihály fia Jakab, András fia Bertalan és Tamás fia Miklós nevű tagjai ismeretesek, kik Zamárd, Drietoma és Szvitana birtokokból osztályt követelnek a Zamaróczy-családtól, de amikor perre került a sor, a nádor elutasította őket keresetükkel. Tamás fia Péter 1366-ban királyi ember, Miklós fiai Jakab és Fülöp 1368-ban hasonlóképpen. Főleg a Duló miatt foly ó határperben szerepelnek sokat a család tagjai, mint királyi emberek. Így Moczk és Miklós fia Fülöp 1368-ban, 1372-ben és 1375-ben. Moczk fia Miklós és Gál pedig 1379-ben. A családnak egy Gál nevű tagja 1408-ban a kocsóci iktatáshoz kiküldött királyi ember volt. Klobucsai Barnabás megölte Lucskai Lőrinccel együtt Podmaniczky Antalt, de Zsigmond király a fej- és jószágvesztésre ítélt bűnösöknek kegyelmet adott 1428-ban, Barnabás azonban a kegyelem után is tovább hatalmaskodott Antal rokonsága ellen, mire Antal rokonsága 1429-ben a hatalmaskodás elintézéséig királyi parancsra nem vette fel a megítélt vérdíjat. A családnak egy másik tagja, László fia Miklós a Podmaniczky-családdal együtt 1440-ben adományba kapta Lucska, Vrchtepla és Csernakokostelec birtokokat, melyekbe ellentmondás nélkül be is vezették őket, majd pedig 1451-ben Hunyadi János kormányzótól új adományt is kaptak a fenti birtokra. 1466-ban Miklós fia János adományba kapta a királytól a Szucsinafalva birtokban rejlő királyi jogot. A beiktatással azonban ekkor valami baj lehetett, mert János 1470-ben királyi iktatóparancsot eszközölt ki, hogy magát bevezethesse a birtokban rejlő királyi jogba. Tekintve az adomány és az iktatóparancs közti nagy időbeli távolságot, fel kell tennünk, hogy az első iktatásnál ellentmondás történhetett. Miklós 1469-ben királyi ember volt a hricsói iktatásnál, 1471-ben pedig a brezolupi és oroszlánkői iktatásnál. A fenti János birtokügye az 1470-ben kiadott iktatóparanccsal sem nyert végleges elintézést, mert 1471-ben Mátyás királytól újból adományt kapott Szucsinafalva birtokra. János 1478-ban panasszal fordult a királyhoz, hogy Klobusiczky Marsalkó neje Katalin elfoglalta az ő klobusici kúriáját és Magyar Balázsnak adta. Az ügyben felsőbb parancsra vizsgálatot is tartottak és a panaszt igaznak. találták. Szucsinafalva birtokába is bejutottak sok huzavona után, de Miklós itteni birtokrészeit 1480-ban elzálogosította 400 forintért Szlopnai Menyhértnek. Benedek fia Benedek 1484-ben egy illevkai jobbágytelket és Klobusicon 4 hold földet zálogosított el Magyar Balázsnak. A családnak több helyen voltak birtokrészei, így Klobusicon kívül Dvorecen, Illevkán és Felső zaszkaljen is, de ezeket Benedek fia István és neje Anna önmaguk számára akarták megszerezni és arra új adományt kértek, a felkérés ellen azonban Benedeknek Miklós leánya Annától született többi gyermekei, Péter és László 1484-ben tiltakozást jelentettek be a Podmaniczky-családdal együtt. A család rokonságba jutott a hatalmas Szlopnai-családdal is, amennyiben István özvegyét Szlopnai András vette nőül, aki István leányait Katalint és Dorottyát 1487-ben kielégítette anyjuk hitbérét és jegyajándékát illetőleg. A család nagy szaporasága következtében folyton aprózódott birtoka, így János fia Lénárt 1505-ben már két jobbágytelket zálogosít el a Mednyánszky-családnak. A sok ágra szakadt Klobusiczky-családból a következő családok váltak ki: Cservenec vagy Veres, Fejes, Fodor, Korhán, Máriás, Moczk, Moczk Blanka. L. mindegyiket saját nevén. (1262: Héderváry-oklvt. I. 3., 1366: Fejér: CD. IX..7. 5., 39., 1367: Dl. 25,136., 1368: Szulyovszky-lvt. 1372: U. o. 1375: U. o., 1379: U. o., 1408: Dl. 9417., 1428: Podmaniczky-oklvt. I. 16., 18., 20., 1429: U. o. I. 20., 21., 1440: U. o. 23., 26., 1451: U. o. I. 29., 1469: U. o. I. 84., 1470: Nyitrai kpt. N. 926., 1471: Podmaniczky-oklvt. I. 99., Dl. 17,130., 17,240., 1478: Garamszentbenedeki kvt. F. 53., N. 39., 1480: Dl. 18,428., Teleki-család zabláti lvta., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 11. 1487: Múz. T. a. III. 12., 1505: U. o. I. 27.)
Klucsovei-cs. Említik Porubai vagy Kisporubai néven is. Birtokait 1393-ban valló tanúk szerint IV. Béla királytól kapta. Ebben az időben László fiai János és Bálint, továbbá Miklós fia Mihály bírták Klucsovét, amelynek határait is megjáratták. Az utódok közül 1401-ben csak Bálintot említik a klucsovei birtokosok között. Mihály 1435-ben szomszéd volt Liborcsa iktatásánál. A családról jóideig nincsenek adataink, csak 1486-ban említik újból Mártont, aki ebben az évben tanúként szerepelt a Dobra miatt folyó perben. Márton, akit Porubai vagy Kisporubai néven is neveznek, nejével Veronikával együtt, aki Zamaróczy Miklós özvegye volt, eltiltja Porubai Mihályt Klucsove egész és Bolesó félbirtok elidegenítésétől, Szlopnai Menyhértet és fiait pedig a vételtől. Az említett birtokrészeket a Korompai Nehéz-család is meg akarta szerezni 1487-ben, de Márton a beiktatásnál ellentmondott. Márton 1488-ban klucsói birtokrészéhez újakat is szerzett és a meglevőkre megszerezte a királyi jogot, de amikor zálog, illetve adomány címén be akarták vezetni, Mihály özvegye Zsuzsánna ellentmondott. Klucsóhoz jogot tartott a Leszkóczy-család is és 1493-ban teljes jogon be akarta magát vezettetni, de Márton azt ellentmondással megakadályozta. 1506-nan bolesói részbirtokos volt Miklós, ki ott öt jobbágytelket elzálogosított Podragyiáni Rozson Tamásnak. (1393: Múz. T. a. 1796., 1401: U. o., 1435: Dl. 12,688., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 15., 1486: Simonyi-lvt. 226. sz., 1487: Nyitrai kpt. Litt. K. N. 99., 1488: U. o. N. 458., 1490: U. o. N. 377., 1506: Szepesi kpt. Prot. I. f. 47.)
Knecz-cs. Tamást, aki „magister rotarum peditum regis” volt, 1483-ban bevezették teljes jogon Zavodje birtokába, Zsolna mellett, ahol Mátyás király 1485-ben különféle szabadságokkal ruházta fel. (1483: O. L. Ernst-gyűjt., 1485: U. o.)
Kocsóci-cs. Nevezik olykor Kiskocsócinak is. A család őse Csuntár fia János volt, aki Károly királytól 1321-ben kapta adományba Kis- és Nagykocsóc birtokokat. Bálint fia László, akit többszár Bélainak is neveznek, 1398-ban megosztozik Béla, Kisravazd és Rakolup birtokokon a Bélai-családdal, de még ezután is háborgatják a Bélaiak birtokrészeiben, úgyhogy 1398-ban eltiltotta Bélai Jánost Béla; Kisravazd, Kocsóc és Rakolup birtokrészeinek a használatától. A nyugodt birtoklást azonban még ez sem biztosította, úgyhogy László fiai Gergely és János 1414-ben ismét kénytelenek voltak eltiltani Kohányi Zavisa fiát Fülöpöt Kocsóc, ennek leányát, az ő anyjukat, Annát és testvérüket Borbálát Kocsóc,- Béla és Rakolup birtokrészek elfoglalásától. László közben meghalt, felesége pedig ismét férjhez ment Újfalusi Lökös fia Pálhoz, mire László fiai 1414-ben kielégítették anyjukat hitbére és jegyajándéka felől Kocsóc, Béla és Rakolup birtokokból. Birtokjogának biztosítása végett László fia Gergely 1419-ben Kiskocsóc nevű birtokát meghatároltatta. De újabb veszély fenyegette, mert bolondóci Zuznich Miklós az ő kocsóci és rakolupi birtokrészeit el akarta idegeníteni Kálnici Mátyásovics Andrásnak, ami ellen Gergely- 1422-ben tiltakozást jelentett be. Birtokait sikerült is megvédeni, sőt Zsigmond király László fiainak adta 1435-ben a Rakolup, Kocsóc, Ravazd és Béla birtokokban rejlő királyi jogot is, amelybe még ebben az évben ellentmondás nélkül be is vezették Gergelyt és Jánost. Gergely azonban egy hatalmaskodás során megölte Hodászi Jánost és Nozdroki Tamást, amiért birtokait is elvesztette, de azután Zsigmond király 1436-ban megbocsátott neki. 1476-ban Kiskocsócot Lukács bírta, aki Gergely fia volt. Ez a Lukács nővérének Rakolupi Istvántól született fiait pénzbeli segítségük fejében 1481-ben hálából örököseivé fogadta és Rakolup és Kishoholna birtokok felét átengedte nekik. 1493-ban a Pál özvegye, Nozdrókoci Kata után Kocsóc, Rakolup és Béla birtokokból kielégíti annak testvéreit. Többi birtokai is kicsúsznak lassan a család kezéből és 1499-ben Lukács bélai és kishoholnai részeit eladta a Velcsiczky-családnak. Lukácsnak, akit olykor szintén Bélainak is neveznek, 1499-ben bélai birtokrésze eladása után még mindig maradt Bélán része, mert amikor a Zabláthy-családot adomány címén be akarták vezetni bizonyos bélai birtokrészekbe, annak az iktatásnál ellentmondott. Lukács fiúutód nélkül halt el és minthogy rokonai nem voltak, leányait Katalint, Dorottyát, Ilonát és Mártát Ulászló király 1501-ben fiúsította Kocsóc és Rakolup félbirtokokban és új adomány címén még ez év folyamán ellentmondás nélkül be is vezették őket az említett birtokokba. Lukács a leányainak adományozott birtokokon kívül még Kissribazovics nevű prédiumot is bírta, melyet halála után a Velcsiky-család kapott adományba. (1321: Rakovszky-kvtár, 1396 Nyáry-lvt., 1398.: Rakovszky-kvtár, 1404: U. o., 1405: U. o., 1419: U. o., 1422: U. o., 1434: Múz. T. a. XI. 5., 1435: U. o. IV. 25., 1426: Rakovszky-kvtár; ,1476: Nyitrai kpt. N. 6., 1481: Múz. T. a. III. 30.; 1493: Dl. 37,260., 1499: Múz. T. a. 1500. III. 20., Nyitrai kpt. N. 938., 1501: Akadémia kézirattára, Múz. T. a. IX. 29., 1502: Rudnay-lvt.)
Kohách-cs. Mátyás és Borbála az anyjuk, Kotessói László leánya Anna után Kotessó birtokból 1523-ban megkapják a leányhegyedet Kotessói Miklóstól és Jánostól. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 78.)
Kohányi- vagy Kohanóczky- (Kohányi) cs. Neve véglegesen kifejlődött alakban csak a középkor végén fordul elő Kohanowsky (1499), Kwkhanoczky (1513) és Kohanowczky (1520) változatokban. Myko fiai Miklós és Paska, ezen Miklós fiai László és János, továbbá Miklós fia Máté 1394-ben az Ozori-családdal megosztoznak Kohány és Ozor birtokokon. A család másik ága, Zavisa fia Fülöp igényt tartott Kocsóc birtokra is, melyet 1404-ben el is foglalt, de a Kocsócicsalád tiltakozott ellene. Miklós fia Máté 1412-ben leánynegyedi pert folytatott Nezétei vagy Bossáci Antal ellen, aki Kohány és Ozor birtokokból természetben kérte felesége részét, mire Paska és Máté 1414-ben ki is elégítették. Majd Miklós fia Manko leányai Orsolya és Borbála követeltek leánynegyedet Ozor és Kohány birtokokból, mire László fiai Mátyás és Miklós ki is elégítették őket 1438-ban. Mátyás és fia László bírják 1492-ben másokkal együtt Kohány és Felsőozor birtokot. László 1499-ben királyi ember a nemeslieszkóci iktatásnál. Birtokát is gyarapítja a család, amikor László 1511-ben megveszi a Tesky, Velkovek és Felsőleszkóci előnevű Gricsek, Velkovic és velük rokon többi családoktól azoknak drietomai kúriahelyét. Ez a László 1513-ban királyi emberként szerepel a klobusici iktatásnál, Miklós pedig 1520-ban szomszéd volt a szedlicsnai iktatásnál. Lászlónak a fiai Miklós és Mihály 1521-ben megveszik a Lipolc-családtól a trebini birtokrészt, de utána Miklós zálogba adják azt Zsámbokréti Jánosnak. (1394: Rudnay-lvt., 1404: Rakovszky-kvtár, 1412: Akadémia kézirattára, 1414: U. o., 1438: U. o., 1492: Dl. 19,884., 1499: Múz. T. a. I. 20., 1511: U. o. II. 26., 1513: Dl. 22,371., 1520: O. L. Kisebb letétek. 52. cím. 101. sz., 1521: Lev. Közl, 1937. 236.)
Koján- (Pominóci) cs. Khoyan Márk leánya, Orsolya 1515-ben egy pominóci kúriát elad a Bohunici Halupa-családnak. (Dl. 22,045.)
Kolacsánszky cs. Régebbi nevén többnyire latinosan fordul elő Kelecsényi alakban. Miklós 1368-ban királyi ember a dulói iktatásnál, Tamás pedig 1437-ben megyei kiküldött, Donch pedig 1478-ban királyi ember a Klobusiczkyak perében, 1475-ben, amikor neve a tót 'Colachansky' alakban fordul elő, Oroszlánkő beiktatásakor mint szomszéd szerepel. Donch utódai később családnévként felvették Doncs nevét és ezen szerepelnek. (L. ott.) Mihály 1485-ben királyi ember a báni hatalmaskodás kivizsgálásánál. (1368: Szulyovszky-levéltár, 1437: Dl. 12,620., 1475: Nyitrai kpt. N. 378., 1478: Garamszentbenedeki kvt. F. 53. N. 39., 1485: Podmaniczky-oklvt. I. 183.)
Kolár- (Ugródi) cs. L. a Dobozi Dánffy-család alatt.
Kolárovszky-cs. A Kolarowsky-család 1484-ben a Tettauerek familiárisa volt. László, akinek neve csak latinos alakban maradt fenn, 1525-ben tanú a jablonovei hatalmaskodás ügyében elkövetett vizsgálatnál. (1484: Podmaniczky-oklvt. I. 177., 1525: Dl. 24,068.)
Kolonyai-cs. Tamás Podmaniczky Mihály besztercei várnagya volt és 1525-ben bizonyos feltételek mellett egy báni házat kapott Podmaniczkytól. (Zay-lvt. Litt. L. F. 2. N. 1.)
Kolonyi-cs. Pető fia László leánya Klára Viszolaji János özvegye volt és mint ilyen 1396-ban hitbére és jegyajándéka felől kielégítést kapott Viszolaj és Szverepec birtokokból a Viszolaji-családtól. (Ocskay-lvt.)
Komorovszky- (Komorói) cs. János és Lőrinc, Szentmiklósi Pongrácz István leánya Zsófia fiai 1518-ban nyugtatják anyjuk nővérét, Margitot és Pongrácot az Óvár várból kiadott hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed felől. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 37.)
Kont-cs. A család őse, Kemény fia Lőrinc volt nádor 1274-ben visszakapja a korábban tőle elvett és a pannonhalmi apátságnak adott Vágújhelyt, melyet ettől kezdve Nyitra megyéhez számítottak. Fia Miklós nádor 1352-ben trencséni várnagyának bizonyos ügyben parancsot ad, tehát valamilyen címen, valószínűleg tisztség címén bírta Trencsén várát. 1365-ben bírja Újhelyt is, mely ekkor Újfalu néven tűnik fel. (1274: Dl. 854., ÁUO. XII. 98., 1352: Teleki-cs zabláti lvta., 1365: Dl. 854.)
Kopács- (Nozderkóci) cs. Kopaach Imre és László 1494-ben királyi emberek voltak a biróci iktatásnál. Birtoka ismeretlen; de az említett adat szerint valószínűleg a névadó Nozderkócon volt. (Nyitrai káptalan. V. 2.)
Kopacsovszky- vagy Kopchessek- (Szedlicsnai) cs. János 1520-ban szomszéd egy szedlicsnai iktatásnál. Valószínűleg azonos ezzel az a János, aki ebben az évben ellentmondással élt, amikor a Szedlicsnaiés Dubniczky-családok új adomány címén be akarták magukat vezettetni két szedlicsnai kúriába. (O. L. Kisebb letétek. 52. cím, 101. sz., Nyitrai kpt. Litt. Dd. N. 1.)
Koralovei-cs. Miklós 1469-ben szomszéd Hricsó iktatásánál. (Podmaniczky-oklvt. I. 83.)
Korhán- (Klobusici) cs. A Klobusiczky-család egyik ága. Benedek fia László 1510-ben hatalmaskodott a Podmaniczky-család alsóklobusici birtokán. László fia János mag nélkül halt el és birtokait Felsőklobusicon, Ilevkán és Dvorecen a Zápolyai-család kapta, de az iktatás alkalmával 1513-ban özvegye Margit és leánya Dorottya ellentmondottak. László, majd fia János magtalan halála után felsőklobusici, dvoreci, vertizséri és zaszkalei birtokaiért pert folytatott a Podmaniczky-család és végítélettel meg is nyerte, de a király 1513-ban perújítást engedett a Zápolyaiak javára. – A László áltat 1510 előtt elkövetett hatalmaskodás miatt a Podmaniczky-család még a Korhánok jogutódai, a Zápolyaiak ellen is folytatták a .pereskedést, melyben a király 1516-ban perújítást engedett a Podmaniczkyaknak. A hosszú pereskedés sem vezetett eredményre és hiába tiltotta el 1516-ban a Podmaniczky-család a királyt Korhán László és fia János Klobusic, Dvorec, Zaszkale és Vertizsér részbirtokai eladományozásától, László özvegyét és leányát Dorottyát az elidegenítéstől, Zamaróczy Lénártot pedig a hozzájárulásától, a Zápolyai-család birtokban maradt. (1510: Podmaniczky-oklvt. I. 594., 1513: Dl. 22,371., 22,022., 1516: Dl. 22,730., 22,803.)
Korláth- (Pruszi és Vezekényi) cs. Barsmegyei eredetű család. Trencséni birtoka, ahonnan előnevét is vette, Prusz volt. A családnak csak György nevű tagja szerepel, aki 1466-ban a prosznai iktatásnál szerepelt királyi emberként. 1467-ben a Podmaniczky-család ügyvéde volt. 1470-ben a pruszi, 1471-ben a brezolupi iktatásnál szerepel királyi emberként. 1496-ban még mindíg élt, amikor az Ugróc várhoz tartozó Feketeerdő iktatásánál volt királyi ember. (1466: Podmaniczky-oklvt. I. 61., 1467: U. o. I. 79., 1470: U. o. I. 93., 1471: U. o. I. 99., 1496: I. 270–271.)
Korlátkői-cs. Oszvald komáromi főispán, Tata és Komárom várak várnagya fiaival Péterrel, Oszvalddal, Jánossal, Antallal és Zsigmonddal együtt adományba kapta a magtalanul elhalt Hatnai György birtokait, minthogy azonban azok egy részére a Podmaniczky-család is igényt tartott, 1510-ben kiegyeztek oly módon, hogy a Podmaniczky-családnál zálogban lévő birtokokat ki fogják váltani, vagy pedig át fogják engedni. Ugyanekkor adományba kapták Budetin várkastélyt is, de birtokba sohasem vehették. A következő évben Oszvald és fiai lemondanak a Podmaniczky-család javára a Hatnaijogon bírt Prozna, Marikovalehota, Klesztina birtokokban és Katlina prédiumban bírt mindennemű jogukról. (1510: Podmaniczky-oklevéltár. I. 603., 1511: Dl. 22,212.)
Koromszegi cs. Lukács fia Márton fiai Miklós és Péter 1336-ban Klobusicon bírtak. (Fejér: CD. IX. 7. 255., 539., Muz. T. a.)
Korvin János. 1482-ben adományba kapta Mátyás királytól az addig Trenka Jánosnál zálogban lévő Sztrecsén várat, de sem a bevezetésre, sem pedig a birtoklásra nincsenek adataink. (Dl. 37,658.)
Kósa- (Horkai) cs. Mint előnevük mutatja, Horkán bírtak, ahol 1519-ben ellentmondottak, amikor Ákosházi Sárkány Ambrust be akarták vezetni adomány címén az ottani királyi jog birtokába. (Nyitrai kpt. N. 964.)
Kossuth-cs. l. Rakovszky-családnál.
Kostovicz-cs. Kostowycz Lukács vlach eredetű facskói bíró 1508-ban fia Vilmos nevében is eladja a vétel jogán bírt facskói bíróságot Minkovics Ivánnak vagy Jánosnak. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 1.)
Kotessói-cs. Trencsén megye ősi családai közé tartozik. Lack 1336-ban királyi emberként szerepelt a szulyói iktatásnál, 1341-ben pedig a zamaróci határjárásnál. Ezzel a Lászlóval valószínűleg azonos az a Tamás fia László, aki 1351-ben fiaival Miklóssal, Andrással, Péterrel és Jánossal együtt a vejének, Szőke Péternek adott egy meg nem nevezett birtokon lévő, de valószínűleg Kotessón fekvő Prolith nevű kúriát Tepla falu felől. Domokos és László 1351-ben királyi emberek a facskói iktatásnál. A család másik ágából Stojsza fia Mock kotessói részbirtokát 1355-ben a Szent Lucia-egyház patronátusi jogával együtt a nyitrai egyháznak adta. Domokos ellen a Simonyi-család pert folytatott, de 1395-ben a Simonyiakat meg nem jelenés miatt elmarasztalták. A per, melynek tárgya ismeretlen, folyt még 1408-ban és 1409-ben is, amikor viszont Domokost marasztalják el meg nem jelenés miatt. A Prileszky-család 1476-ban panasszal fordult az országbíróhoz, hogy Kotessói Tamás leánya Dorottya, akinek a férje jobbágy volt, 1466 körül hatalmasul elfoglalta az ő rimanóci és oblazói birtokrészeiket, amit a vármegye által tartott vizsgálat is igazolt. Gáspár, akit Nagynak is neveznek, továbbá János kotessói birtokosok 1482-ben hatalmaskodtak a Podmaniczky-család kotessói zálogos birtokán és az ottani malom vizét elvezették, ami hosszas perlekedésre vezetett. Újabb birtokokat is igyekeztek szerezni, de az nem járt eredménnyel, mert amikor Gáspár fiai Miklós, János, Márton, továbbá testvére János 1505-ben felkérték a Stupiczky-család Krivács és Rosbec egész és Kotessó részbirtokát, azok tiltakozást jelentettek be miatta. Miklós és Márton 1523-ban kielégítették a László leánya Anna után járó hitbér és jegyajándék felől annak különböző házasságaiból származó gyermekeit a Kudelka-, Kohács- és Farkas-családbelieket. (1336: Szulyovszky-lvt., 1341: Akadémia kézirattára, 1351: Anjoukori-okmt. V. 493., Múz. T. a. V. 17., Podmaniczky-oklvt. I. 4., 1355: Dl. 4533., Anjoukori-okmt. VI. 354., 1395: Simonyi-lvt. 61. sz., 1408: U. o. 74. sz., 1409: U, o. 79. sz., 1476: Dl. 17,782., 1482: Podmaniczky-oklvt. I. 161. 1505: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F. L. N. 330. et C., 1523: Turóci konvent. Prot, vet. f. 78.)
Kovács-cs. Faber Lőrinc és János 1525-ben a Podmaniczkycsalád lednicei birtokán laktak és valószínűleg ott bírtak prédiálisi joggal. (Dl. 24,068.)
Kovsó-cs. Jobbágycsalád, valószínűleg nemesi eredetű anyai ágon bírtak Horkán, ahol 1518-ban Kowso György, János és Miklós elfoglalták Sztetina László horkai részeit, ami ellen László tiltakozással élt. Az imént felsoroltakon kívül még Gáspár Horkán lakó nemtelent eltiltja László fia Imre Horka elidegenítésétől 1519-ben. (1518: Turóci kvt. Prot. vet. f. 57., 1519: U. o. f. 47.)
Koza- (Praznóci) cs. Pál 1431-ben zálogbirtokos Tepla és Kostelec birtokon, leánya Borbála fia Benedek pap és másik leánya Katalin praznóci soltészságukat 1464-ben elzálogosítják Hlubokei Péter fia Mihálynak. (1431: Dl. 12,388., 1469: Podmaniczky-oklvt. I. 81.)
Kozicz- (Praznóci) cs. Valószínűleg azonos az előbb említett Koza-családdal. Kozych György és gyermekei Miklós, Borbála,. Dorottya, Zsuzsánna és Katalin a Podmaniczky-család praznóci birtokának soltészságát 1519-ben eladják a Leszkócon lakó Mátyás fiainak Jánosnak, Györgynek, Miklósnak, Lászlónak és Andrásnak. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 45.)
Köveskői-cs. Keweskewi Mihály 1500-ban királyi ember volt Prusz iktatásánál. Birtoka ismeretlen, valószínűleg Prusz környékén feküdt. (Podmaniczky oklvt. I. 342.)
Kövessy- (Szerdahelyi) cs. Jánost 1515-ben eltiltja Krivácsi Stupiczky László Krivács és Rozbec egész-, továbbá Kotessó részbirtokok felkérésétől. (Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F. L. N. 330 et C.)
Krasznai-cs. Miklós fia János 1417-ben megszerezte Kraszna birtokot és abba ellentmondás nélkül be is vezettette magát, majd még ebben az évben a birtok határait is megjáratta. (Esterházy-hitb. levéltár. Rep. 28. F. C. N. 170., 172 et NB. 167., Rep. 94. F. 1. N. 1., Fejér: CD. X. 5. 846., X. 8. 589., Dl. 24,817.)
Krasznahorkai-cs. A család őse Scharffe Tamás volt, aki 1439-ben zálogba vette a Lietavához tartozó Krasznahorka falut. 1440-ben, amikor átíratja a záloglevelet, már Krasznahorkainak nevezik. A birtokot valószínűleg örökjogon is megszerezte, mert ettől kezdve állandóan szerepel a család. Tóbiás 1476-ban tanú a kotessói hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. 1479-ben Tamás Trencsén vármegye szolgabírája volt. 1481-ben királyi ember volt a drienovei iktatásnál. Tamás 1483-ban szintén a drienovei iktatásnál volt királyi ember, majd pedig 1495-ben tanúként szerepel a Podmaniczky- és Ardóháti-család közti perben. Mátyás 1511-ben királyi emberként tűnik fel óvár iktatásánál. (1439: Múz. T. a. 1453. VI. 25., 1440: U. o., 1476: Dl. 17,782., 1479: Podmaniczky-oklvt. I. 134., 1481: U. o. I. 153., 1483: U. o. I. 170., 1485: U. o. I. 188., 1511: Balassa-lvt.)
Krieker-cs. Péter 1389-ben megkapta Stibortól és testvérétől Andrástól a bolondóci bíróságot egy szabad telekkel együtt. (Múz. középkori másolatok, Fejér: CD. X. 3. 96.)
Krivácsi-cs. l. Stupiczky néven.
Krussói-cs. Frank 1460-ban királyi ember volt a szucsinafalvi iktatásnál. (Nyitrai kpt. N. 926.)
Kudelka-cs. Mátyás a fiával Andrással együtt 1523-ban nyugtatja a Kotessói-családot az anyja Kotessói László leánya Anna után Kotessó birtokból járó leánynegyed megfizetése felől. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 78.)
Kun- (Draskóci, Felsődraskóci) cs. A korán elszaporodott Draskóczy-család egyik ága. Tamás 1392-ben királyi ember volt Egyházasnádasd iktatásánál. Tamás és fia Gál, 1407-ben az oroszlánkői várnaggyal együtt résztvesznek Dulóújfalu felprédálásában. Bereck 1484-ben Svehla János özvegyének az ügyvédje volt. Úgylátszik magtalanul halt el, mert birtokai, Alsó- és Felsődraskóc birtokrészek a Laszkár-család kezére kerültek, amely Bereck birtokaiból 1514-ben a leánynegyedet, továbbá a hitbért és jegyajándékot illetőleg kielégíti a Csalticzky-, Borcsányi-, Rubál-, Miczi- és Viszocsányi-családokat. (1392: Terstyánszky-lvt. 1409., 1407: Múz. T. a. XII. 25., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 9., 1514: Garamszentbenedeki kvt. F. 27. N. 41.
Kuzmics- (Zavadkai) cs. Kwzmycz, Kuzmicz György ellentmondott Zavadkán és Divinán, amikor Kinizsi Pált-beiktatták 1474-ben Lietava vár és tartozékai birtokába, az ellentmondást azonban rövid idő mulva visszavonhatta, mert az iktatóparancs hátlapjára történt ellentmondás ellenére is kiadta a nyitrai káptalan 1476-ban az ellentmondás nélkül történt iktatásról szóló oklevelet. György 1485-ben királyi ember volt Zavodje iktatásánál. (1474: Nyitrai kpt. N. 49,241., Dl. 17,605., Múz. T. a. 1476. IX. 5., Teleki: A Hunyadiak kora. XI. 516., 1485: O. L. Ernst-gyüjt.)
Kürthy-cs. Miklós 1375-ben a dulói iktatáshoz kiküldött királyi ember volt. Ugyancsak később 1503-ban is szerepel egy Miklós, aki a budinalehotai iktatásnál volt királyi ember. Ugyanebben, az évben Miklós a Podmaniczky-család familiárisa volt. (1375: Szulyovszky-levéltár, 1503: Podmaniczky-oklvt. I. 397., 401.)
Kvassay- (Márkuslehotai) cs. Neve a középkor legvégén előforfordul Quarsowczky és Kwassowzky (1525) alakban is. Borbála, Hlubokei Mihályné a férje által zálogba vett praznói soltészság háromnegyedét 1469-ben elzálogosítja a Podmaniczky-családnak. György 1479-ben tanú volt a Lednice vár határai ügyében tartott vizsgálatnál. Gáspár 1498-ban hatalmaskodott a Podmaniczky-család podmanini birtokához tartozott Manyn erdőben, ami miatt pereskedés indul meg. Később azonban kiegyeztek, melynek értelmében Gáspár a turóci konvent előtt 1500-ban kötelezi magát, hogy a békebírák döntése alapján Kvassó birtokot elcseréli a Podmaniczky-család (Márkus)lehota nevű birtokáért, vagy pedig eladja nekik. Az egyességet 1501-ben öntik végleges formába, amikor Gáspár, Márton és Miklós testvérek, testvérük Anna, Borbála és Kata, Gáspár, a fia László nevében is a Podmaniczkyak ellen folyó pereiket megszüntetve Kvassó birtokukat átengedik a Podmaniczky-családnak, amely viszont Márkuslehota birtokot adja át nekik. Ennek fejében a Kvassay-család a Podmaniczky-családdal és a besztercei várral szemben mint prédialisták szolgálatra kötelezik magukat. Márton 1503-ban szomszéd Sebestyénfalva iktatásánál, 1525-ben királyi ember, majd tanú a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. (1469: Podmaniczky-oklvt. I. 81., 1479: U. o. I. 133., 1498: U. o., I. 318. 1500: U. o. I. 367., 1501: U. o. I. 374., 1503: Teleki-család zabláti lvta, 1525: Garamszentbenedeki kvt. F. 21. N. 52., F. 26. N. 19., Dl. 24,068.)
Labuth- (Sztranyei) cs. Birtokát nem ismerjük, de Sztranyera rámutat a család előneve. János 1477-ben békebíró a Podmaniczky László és Balázs között folyó perben, majd pedig még ebben az évben a Zsolna város és sztrecsényi várkapitány közti egyességnél tanú. (Podmaniczky-oklvt. I. 119., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 175.)
Laczny-cs. János 1501-ben szomszéd Rakolup és Choholna iktatásánál, majd pedig még ebben az évben a kocsóci iktatásnál. Birtoka tehát vagy e falvakban, vagy azok környékén feküdt. (Nyáry-levéltár., Múz. T. a. IX. 29.)
Laszkár- (Draskóci, Kisdraskóci) cs. A Draskóczy-család egyik ága: István fia György bírta a Draskóczy-család egy másik ágának Zyho Péternek részeit is, mert ennek leánya Márta után 1484-ben dotaliciumot és leánynegyedet ad Márta férjének, Sissói Hippolitnak. János 1499-ben tanú a podluzsáni vásárjog ügyében tartott tanúvallatásnál. György fiai János és István Kun Bereck birtokait is megszerezték valamilyen címen, mert Bereck )birtokaiból Felső- és Alsódraskócból hitbért és jegyajándékot, valamint leánynegyedet adnak 1514-ben a Csalticzky-, Rubál-, Miczi- és Viszocsányi-családoknak. (1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 9., 1499: Podmaniczky-oklvt. I. 339., 1514: Garamszentbenedeki kvt. F. 27. N. 41.)
Latkóczy- vagy Latkovszky- (Latkóci) cs. Neve tótul is előfordul Vladkowzky (1471), Lathkowyczky (1485) és Lathkowczky (1517) alakban. Miklós fiai Tamás, Péter és János 1364-ben meghatároltatják latkóci birtokukat. Leusták és Miklós 1444-ben királyi emberek a Viszocsányiak perében. Bálint szintén királyi emberként szerepel többízben is, így 1453-ban a Bán miatt folyó perben, 1471-ben pedig a brezolupi iktatásnál, Pál 1485-ben ugróci várnagy volt, László pedig ebben az évben a báni hatalmaskodás ügyében kiküldött királyi emberként szerepel. Zsigmond és János ugyancsak királyi emberek voltak 1517-ben a viszocsányi iktatásnál. Gáspár 1526-ban egy latkóci puszta kúriát elad a Zabláthy-családnak, Viktor latkóci birtokrészét ugyanebben az évben cserébe adja a Zabláthy-családnak egy podluzsáni jobbágytelek negyedéért és 29 forintért. (1364: Rudnay-lvt. XIV. 501., 1444: Brogyáni-lvt., 1453: Dl. 14,665., 1471: Podmaniczky-oklvt. I. 98., 1485: U. o. I. 183., 185., 1517: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 4., 1526: U. o. Prot. B. f. 96.)
Latkovszky- (Trencséni) cs. Az előbbi családdal való rokonságára nincsenek adataink. András 1495-ben békebíró a Felsődrietoma miatt folyó perben. (Múz. T. a. V. 25.)
Ledeci-cs. András 1469-ben királyi ember a puchói iktatásnál. Magtalanul halt el és birtokait a Podmaniczky-család kapta, mely 1489-ben András özvegye, Kishelvényi László leánya Ilona után a férje birtokaiból Ledec és Mojtiny falvak után kifizette a hitbért és jegyajándékot Kishelvényi János fia Imrének. (1469: Dl. 2456., 1489: Podmaniczky-oklvt. I. 197.)
Lednici-cs. Márk 1262-ben és 1269-ben a lednicei vár és uradalom birtokosa volt. (1262: Szulyovszky-lvt, Héderváry-oklvt. I. 3., 1269: Akadémia kézirattára, HO. VI. 87.)
Lednicei-cs. Szintén a váruradalomhoz tartozó Lednicéről vette a nevét, amit bizonyít az is, hogy Albert 1500-ban a lednicei vár urainak, a Nehéz-családnak a familiárisa volt. (Podmaniczky-oklvt. I. 369.)
Lednicei-cs. Nevüket a besztercei uradalomhoz tartozó Lednicéről vették. Bertalan és Vencel 1485-ben tanúk a plevniki birtokügyben. István 1498-ban felvesz 10 forintot a lednicei soltészságára a Podmaniczky-családtól. Miklós, másik Miklós és Péter 1510-ben tanúk a Kiscsernai- és Podmaniczky-családok perében. (1495: Podmaniczky-oklvt. I. 188., 1498: U. o. I. 326., 1510: U. o. I. 579.)
Lednicei-cs. L. Kislednicei néven. Lehky- (Dezséri) cs. A szétágazott Dezséry-család egyik ága. Márton gyermekei Klára, István, Máté, Márk, Tamás, Katalin és Hedvig és ezen Klára gyermekei Máté, Benedek, György és János 1484-ben eltiltják Dezsery Fülöp gyermekeit, továbbá Jókuthy Miklóst, Majthényi Mihályt a dezséri Mykchawrdedina nevű. birtokrész felkérésétől, a királyt pedig az eladományozástól. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 11.)
Lehoczky- (Kisrákói) cs. Turóci eredetű család. Máté, Imre, Lőrinc és Márton nemesek 1523-ban zálogba veszik a Praznóci-család hunyerádi három jobbágytelkét és fél soltészságát. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 79.)
Lengyel-cs. L. a Bossányi-családnál az 1366. évtől kezdve.
Leszkóczy- (Leszkóczi, Kaszai) cs. Ősi trencséni család. A XV. században játszott nagyobb szerepet, amikor a huszita háborúk zavaraiban különféle címeken nagyobb birtokokat szerzett. Egy emberöltő mulva azonban már ismét visszasüllyedt kisnemesi állapotába. Egyideig bírta a család Kasza várát is, ahonnan Kaszaiaknak, később Sztrecsei Kaszaiaknak is nevezik őket. A családot Lőrinc fia István kaszai várnagy emelte fel, aki 1392-ben zálogba vette, majd még ebben az évben örökáron is megvette Felsőnádasd birtokot, majd 1407-ben Zsigmond királytól új adományba kapta Alsó- és Felsőkocskóc, Nosic és Milochó birtokokat, melyekbe a következő évben, 1408-ban ellentmondás nélkül be is vezették. Majd pedig még ebben az évben István megjáratta birtokainak: Alsó- és Felsőkocskóc, Nosic, Herbortin, Milocho és Klesztina határát. A következő időkben a család vagyona egyre nő és István, akit az adománylevél ekkor trencséni főispánnak mond, 1415-ben új adományba kapja a királytól Alsó- és Felsőmosenec, továbbá Gyurgyove birtokokat is. 1419-ben ismét új birtokokat szerez, amikor megkapja adományba Sztrecse és Szulyó birtokrészeket, melyek a magtalanul elhalt Csics Miklósé voltak. A birtokokba még ebben az évben ellentmondás nélkül be is vezetik. István 1423-ban zálogba akarta venni a Zamaróczy-családtól annak dulói. birtokrészét is, de az Egresdy-család tiltakozott ellene. Kasza várát, melynek István már 1407-ben várnagya volt, fiai Péter, Jakab, János, Szaniszló, László és István megszerezték valamilyen címen és 1429-ben az ahhoz tartozó Zavada birtokot elzálogosították Gyurgyovei Márton fia Istvánnak. A huszita korszak szellemének megfelelőleg István fia János elfoglalta Szulyót is, de többszöri felszólításra sem vállalta tettéért a felelősséget és nem adta vissza, úgyhogy harmadszorra már kikiáltással kellett megidézni, mert egyetlen tárgyaláson sem jelent meg. Időközben valamilyen címen Bán városát is birtokukba kerítették István fiai, 1433-ban már bírták, amikor István leánya Orsolya, Ludányi Lászlóné eltiltja testvéreit a Kasza várból és Bán városból járó birtokrészei használatától. Orsolya követelése és birtokjoga kettős jogcímen is nyugodott, családja és ura által a Leszkóczy-családnak nyujtott anyagi segítségen, melyet a Leszkóczyak nem akartak visszafizetni. E miatt azután hosszas perlekedés támadt, de a Leszkóczyak húzták a pert, vagy pedig nem jelentek meg a tárgyalásokon. A bíróság végül is Ludányi László javára ítélt, aki azonban csak úgy tudott követeléséhez hozzájutni, hogy 1434-ben bírói paranccsal zálog címen bevezettette magát Bán birtokába. A család anyagi ereje nagy birtokai mellett sem lehetett valami erős, mert István fiai Gyurgyove és Zavada birtokokat elzálogosították és a kitűzött határidőre nem tudták kiváltani, úgyhogy a birtokokat 1437-ben a zálogbirtokosnak, Gyurgyovei Boda Miklósnak ítélte a vármegye. Léva városban is bírtak egy soltészságot, melyet még Istvántól elvett a trencséni várnagy, de Albert király jogos tulajdonukat 1438-ban visszaadatta István fiainak. A Bán miatt folyó per István fiai és Ludányi Tamás között még 1439-ben is tartott, amikor abban állapodnak meg, hogy ügyüket békebírák döntésére bízzák. Azonban ennek sem lett semmi eredménye, mert amikor Trencsén vármegye ítéletlevele értelmében egyezkedtek, a Leszkóczyak a békebírák ítéletét nem fogadták el, de Ludányit kielégíteni sem tudták, aki 1439-ben királyi paranccsal felszólíttatta István fiait, hogy a nála zálogban lévő Bán várost váltsák ki. A Leszkóczyak ezt sem tették meg, mire az István által Ludányinak elzálogosított birtok ügyében úgy ítélt Albert király, hogy a várós maradjon Ludányi kezén mindaddig, míg István fia Péter ki nem váltja. 1444-ben Kaszai Jánost báni lakosnak mondják, ezek szerint tehát a város ismét a Leszkóczy-család kezén volt, ami csak Ludányi Tamás halála után történhetett meg. Ludányi halálát a Leszkóczyak arra használták fel, hogy Bán várost örökjogon is megszerezzék maguknak. Hunyadi János kormányzó 1452-ben tényleg István fia Lászlónak adományozta Bán várost, de Ludányi özvegye többízben tiltakozást jelentett be az eladományozás ellen. Bán város és ottani vám birtokába az adomány ellenére nem rendes úton jutott a család, hanem azt hatalmasul foglalta el és amikor királyi parancsra 1453-ban felszólították őket a visszaadásra, azt megtagadták, míg végül is Hunyadi Jánossal a király nevében 1454-ben kötött egyesség értelmében Kasza vár és Bán várkastély János kezén maradt. A család tagjai egyezséget kötöttek egymás között a birtoklásra, de Szaniszló és István 1458-ban panaszkodtak, hogy Péter fiai Albert és Zsigmond a báni polgárokkal együtt. rajtuk különböző hatalmaskodást követtek el. Ludányi Tamásné Bán várkastély és város elfoglalása miatt tovább folytatta a pert a Leszkóczyak ellen még 1461-ben is, amikor megidéztette Jánost és Szaniszlót Sztrecse nevű birtokukról és tiltakozást jelentett be az őt zálogjogon illető Bán város és Sztrecse birtok elfoglalása miatt. Bánkörnyéki birtokaika még gyarapították is a Leszkóczyak és 1462-ben zálogba veszik Szentmiklósi Pongrácz Jánostól Podluzsán birtokot. Ludányiné azonban sehogy sem tudott belenyugodni Bán város elvesztésébe és 1462-ben újból eltiltja a Leszkóczyakat a város és Sztrecse birtok felkérésétől. A hosszú perlekedés végül is a Ludányiné győzelmével végződött és 1464-ben Mátyás király a Leszkóczyakat pervesztesnek nyilvánította és elrendelte, hogy Ludányinét be kell vezetni a város és várkastély birtokába és a felszaporodott bírságokat be kell hajtani. Mátyás király ítéletlevele értelmében 1464-ben bírság fejében le is foglalják a Leszkóczy-családtól Kasza várát, Leszkove, két Poruba, Sztrecse és több fel nem sorolt birtokot. A vitás birtokok is a Ludányi-család kezére jutottak és már ebben az évben nyugtatja Kaszai vagy Leszkóczy István fia Péter fia Albert Ludányi Istvánt a neki nagynénje Hedvig, Püspöki Lászlóné után járó hitbér és jegyajándék megfizetéséről. Bán város átadásával véglegesen el is vesztette a család nagybirtokait, mert közben a csehekhez csatlakozva hűtlenségbe estek, úgyhogy e miatt birtokaikat, köztük Kasza várát is Mátyás király 1462-ben Magyar Balázsnak adományozta, a zálogos Bán mezővárost pedig 2400 forintért Podmaniczky Lászlónak adta zálogba a király 1466-ban. Az átadást ugyan megtagadták mindkét helyen, de bírói ítélettel még ebben az évben bevezették a Podmaniczky-családot Bán birtokába, melyet Mátyás király 1467. évi oklevele értelmében hűtlenségük miatt elvett tőlük. Ebben az évben még egy kísérletet tettek a város visszaszerzésére és új adomány címén fel akarták kérni a Leszkóczyak Bán várost, szövetkezve Ludányi Tamás özvegyével, Ludányi Péterrel és Majtényi Gergelylyel, de a Podmaniczky-család eltiltotta őket a felkéréstől. Kasza várát és Podszkalje nevű birtokukat is elvesztették, mert azokat Mátyás király 1467-ben végérvényesen Magyar Balázsnak adományozta. Nagybirtokainak elvesztése után véget ért a család fénykora. Ezentúl már csak régebbi jogok alapján apróbb birtokrészeik megmentésével foglalkoztak, de az sem járt minden esetben sikerrel, mert amikor 1493-ban István fia János fia Miklóst teljes jogon be akarták vezetni Klucsó egész birtokba, azt a Klucsói- másnéven Porubai-család ellentmondása miatt nem hajthatták végre. Orlóc bírtok ügyében már teljes sikerrel járt Miklós pereskedése és 1493-ban neki ítéli: a vármegye Orlóc birtok zálogjogát a Tettauer-családdal szemben. Az ügy azonban ezzel nem fejeződött be, mert 1494–1ien Miklós. még mindíg perel Orlóc birtokért Tettauer Vilmossal. A megye nem is. tudja befejezni a pert, hanem felterjeszti a királyi kúriába. Lassú elszegényedésük következtében kénytelenek ősi birtokukhoz nyúlni. és 1502-ben néhai János fia János és fiai László és Gáspár 2 leszkócí jobbágytelket elzálogosítanak a Szunyogh-családnak. Kaszay György 1505-ben újabb kísérletet tesz régi birtokainak visszaszerzésére és. e célból ügyvédeket vall, majd pedig eltiltja a Podmaniczky-családot Bán város és Klucsove birtok már rég megtörtént felkérésétől. Majd újabb tilatakozást jelent be a miatt, hogy a Podmaniczky-család Klucsove birtokot felkérte. Ugyanekkor eltiltja a Porubai-családot is Klucsove elidegenítésétől, a Podmaniczky-családot pedig ismételten a felkéréstől. A sok tiltakozásnak végül mégis lett annyi eredménye, hogy a Podmaniczky-család békebírák közbenjárására 1507-ben kiegyezett Györgygyel, aki lemondott Bolessó birtokra és Bán városra vonatkozó mindennemű jogáról és ennek fejében a Podmaniczky-család átengedte Györgynek a klucsovei birtokrészt. Ezt az országbiró előtt kötött egyességet a királlyal is megerősítették még ebben az évben. György kezén volt Sztrecse birtok is, ahol az esztergomi érsek chinorányi jobbágyai 1516-ban hatalmaskodásokat követtek el, nevezetesen lekaszálták a Dub nevű rétet és a jobbágyokat megverték, amit a királyi parancsra tartott vizsgálat alapján a vármegye is. igazolt. 1525-ben még egy utolsó kísérletet tett a család elvesztett nagybirtokainak visszaszerzésére és István fia János fia az említett György és ennek fia Gáspár eltiltják a Zápolyai-családot Kasza várés tartozékai birtoklásától, a királyt pedig a megtörtént eladományozástól; visszavonva a György és testvére Miklós által tett korábbi: bevallást. Hasonló tiltakozást jelentettek be a Podmaniczky-család ellen is Bán birtoklása miatt, de természetesen annyi idő után teljesen eredménytelenül. (1392: Terstyánszky-lvt. 1409., 1407: Dl. 9367., 1408: Dl. 9369., 9416., 9417., 1415: Dl. 10,329., 1419: Múz.. T. a. VI. 15., 1423: Szulyovszky-lvt., 1429: U. o., 1433: Dl. 12,505., 1434: Dl. 12,596., 1437: Szulyovszky-lvt., 1438: Fejér: CD. XI. 101., 1439: Dl. 13,291., 13,297., 13,307., 13,310., 1444: Akadémia, kézirattára, 1452: Dl. 13,689., 14,579., 14,580., 1453: Dl. 14,665., 1454: Letopis. XI. 2. 76., 1458: Majthényi-lvt. Z. 13., 1461: Dl. 15,544., 15,605., Múz. T. a. VII. 8., 1462: Dl. 15,773., 15,782., 1464: Dl. 16,003., Majthényi-lvt. Z. 7., Dl. 16,035., 1466: Dl. 16,308., Podmaniczky-oklvt. I. 64., 1467: U. o. I. 68., 79., Dl. 16,866., 1493: Nyitrai kpt. N. 377., Múz. T. a. X. 5., 1494: Múz. T. a. IV. 7., 1502: Turóci kvt. Prot. vet. f. 4., 1505: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 30., 32., 33., 1507: Podmaniczky-oklvt. I. 520., 526., 1516: Múz. T. a., 1525: O. L. Maróthy-lvt. N. 27., 28.)
Leszkóczy-cs. Mint a családra vonatkozó adatok mutatják, a nevüket a Vágbesztercétől délre eső Felsőleszkócról vették. Miklós és János 1462-ben királyi emberek voltak Kasza vár iktatásánál. Mátyás fiai Simon, János és Márton, ennek gyermekei Lukács és Borbála á többi felsőleskóci előnevű családokkal közös drietomai kúriahelyüket 1511-ben eladják Kohányi Lászlónak. A család nevét a felsorolt összes adatok Felsőleszkócinak írják. (1462: Nyitrai kpt. N. 139., 528., 1511: Múz. T. a. II. 26.)
Leszkóczy-cs. Nevüket, mint adataink mutatják, a Kiszucaújhelytől ény.-ra fekvő Leszkóc birtokról vették. János 1503-ban a kisudicei, 1506-ban pedig a hlubokei iktatásnál volt királyi ember. (1503: Podmaniczky-oklvt. I. 400., 1506: U. o. I. 506.)
Leszkovszky- (Leszkóci) cs. László 1519-ben Leszkócon bír. A több azonos nevű trencsénmegyei birtok közül nem állapítható meg, hogy, melyik Leszkócról van szó. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 45.)
Levai Mindszent-templom Szúz Mária- és Szent Borbála-oltára, illetve igazgatója 1488-ban adományba kapja Magyar Balázstól Tunesic birtokot, egy belusi malmot és egy levai sáfránykertet. (Nádasdladányi lvt. I. 34.)
Levei-cs. Eredete és későbbi sorsa ezen a néven ismeretlen. Mindössze egyetlen adatunk van rá, mely szerint Grebis fiai János, Lőrinc és Miklós 1401-ben megszerzik a Milochói-családtól milochói birtokának egy részét. (Dl. 8649.)
Libák- (Radovesici) cs. Vencel fia Mátyás Tepla birtokot zálogba vette László királytól, majd Mátyás király is jóváhagyta az elzálogosítást és 1461-ben be is vezették Mátyást ellentmondás nélkül a birtokba. Teplához azonban jogot tartott a Szlopnai-család is és 1462-ben panaszt emelt a miatt, hogy Mátyás jogtalanul elfoglalta tőle a birtokot. (1461: Dl. 15,612., 1462: Dl. 15,701.)
Liborcsai-cs. Liborcsa birtokot 1242-ben várjobbágyok lakták, akik a tatárjáráskor elesett Pousa özvegyének dotaliciuma ügyében kiegyeztek olyképpen, hogy Pósa testvére Razló pap, Zoulat, János Juda és András Liborcsa birtokot átadták az özvegynek. 1357-ben Tamás fia Péter, akit az oklevelek olykor Klobusicról is neveznek, bírta Liborcsát. 1366-ban királyi emberként szerepelt a Klobusiczkyak perében. 1370-ben Liborcsa felét átadta Zamaróczy Márton fia Péternek és Bodi Andrásnak. A család később kihalt, mert Zsigmond király 1435-ben várbirtoknak nevezi Liborcsát. (1242: Dl. 254, 294., 293., Fejér: CD. IV. 1. 70:, 1357: Dl. 293., 294., 1366: Fejér CD. IX. 7. 255., 1370: Dl. 5852., 1435: Dl. 12,688.)
Liborcsai, korábban Nebojszai-cs. Eredeti neve Nebojszai volt és úgy jutott a Liborcsai névhez, hogy 1435-ben Zsigmond király a trencséni várhoz tartozó Liborcsa falut elcserélte Nebojszai Péternek nebojszai birtokáért. Pétert még ebben az évben be is vezették a birtokba. Az iktatás után kiállított kiváltságos alakú oklevelet már „de Neboyza, nunc vero de Lyuborche” Péter részére adta ki Zsigmond király. (Dl. 12,688.)
Liponici-cs. Nyitramegyei eredetű család. Trencséni birtoka ismeretlen. Benedek 1466-ban Bán város átadása ügyében kiküldött királyi ember volt. (Podmaniczky-oklvt. I. 58., 72.)
Lipolt- (Ternyei) cs. Sárosi eredetű család. Trencsén megyébe történt átszármazásának és birtokjogának eredete ismeretlen. Gergely 1521-ben Trebin faluban bírt és ottani birtokrészét eladta a Kohánóci-családnak. (Lev. Közl. 1937. 236.)
Livinai-cs. Nyitramegyei család. Lewnai Pál 1482-ben nyugtatja a Rakolupi Gebes Jánosné, Somszegi László leánya Magdolna után Kiskocsóc, Rakolup és Kishoholna birtokokból járó hitbér és jegyajándék felől a Rakolupi és Kiskocsóci-családot. (Múz. T. a. V. 5.)
Loránt-cs. Lásd a Karai-családnál.
Lotkay-cs. Ismeretlen eredetű család. Bálint Dezsér birtokhoz tartott jogot és 1469-ben ellentmondott, amikor a Dezséri-családot. be akarták vezetni egyes magtalanul elhalt Dezséri-családbeliek dezséri birtokába. (Nyitrai kpt. N. 490.)
Lubocziezky- (Lubocici) cs. Birtoka ismeretlen. 1483-ban Zsolna iktatásánál szomszédként szerepelt. (Nyitrai kpt. N. 10.)
Lucsánszky- (Lucskai) cs. János leánya Getrud és fia Mezny Lőrinc a testvérei: Ágnes, János, György, Márton, Zsófia, Borbála, Katalin és Dorottya – valamennyien nemtelen eredetűek – nevében is az említett Ágnes és Dorottya után a lucskai soltészságból járó hitbér és jegyajándék felől 1511-ben nyugtatják György lucskai soltész fiát, Lucsenszky Zsigmondot. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 10.)
Lucsánszky- (Piechói) cs. János 1524-ben királyi ember a borsici iktatásnál. (Nyitrai kpt. Dd. N. 2.) Lucsinszky- (de eadem, Rudinai) cs. A családból Mihály királyi ember volt többízben is, így 1477-ben a trencséni vár, 1480-ban a zsolnai iktatásánál, 1483-ban pedig a sztrecséni vár iktatásánál szerepelt szomszédként. Mihály fia János 1510-ben rudinai kúriáját eladta a Szunyogh-családnak a rozbehovi kúria negyedéért. (1477: Dl. 17,982., 1480: Podmaniczky-oklvt. I. 139., 1483: Dl. 18,846., Nyitrai kpt. N. 9., 1510: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et C.)
Lucskai-cs. A Podmaniczky-családdal közösen bírta Lucska falut, de a Podmaniczkyak a Lucskai Bertalan fiait Tamást és Lőrincet felerészben illető birtokot maguknak foglalták le, ami miatt a Lucskaiak 1418-ban tiltakozást is jelentettek be. A viszály még teljesebb lett, amikor Lőrinc Klobusiczky Barnabással együtt megölte Podmaniczky Antalt. Zsigmond király ugyan e miatt 1428 márc. 28-án kelt oklevelével megbocsátott a gyilkosoknak azzal a kikötéssel, hogy a vérdíjat tartoznak megfizetni. Lőrincék a feltételt készek voltak teljesíteni és nyitrai káptalan által fel is szólíttatták Podmaniczky Antal rokonságát a vérdíj átvételére, azonban közben ismét hatalmashodást követtek el Antal rokonságán, mely a királyhoz fordult panaszával. Zsigmond király erre elrendelte, hogy a gyilkosokat addig nem szabad nyugtatni a vérdíj felvételéről, míg ő a hatalmaskodás ügyében igazságot nem szolgáltatott. A királyi parancs birtokában Antal rokonsága természetesen nem tett eleget Lőrinc felszólításának és a megítélt vérdíj felvételét 1429-ben megtagadta. A pereskedés további lefolyását nem ismerjük. Lőrinc Tepla és Kosztelec birtokokat, mint egy 1431. évi oklevél bizonyítja, elzálogosította a Kozacsaládnak, utána pedig a rokon Budinalehotai-családnak engedte át használatra visszavonásig. Lőrinc később, mint Erzsébet királyné híve tűnik fel és mint ilyen közrejátszott abban, hogy a nyitrai vár a királyné kezére jusson. Ulászló király e miatt Lőrincet 1444-ben hűtlennek nyilvánította és birtokait Lucskát, Vrchteplát és Csernakokosztelecet a Podmaniczky- és Klobusiczky-családoknak adományozta, akik az egész középkoron át bírták. Lőrincről birtokainak elvesztése után nem szólnak többé az oklevelek. (1418: Pedmaniczky-oklevéltár. I. 14., 1428: U. o. 16–20., 1429: U. o. I. 21., 1430: Szulyovszky-lvt., 1431: Dl. 12,388., 1444: Podmaniczky-oklvt. I. 23.)
Ludányi-cs. Barsmegyei eredetű család. A Leszkóczi-családdal való rokonsága révén jutott trencséni birtokokhoz. Nevezetesen László neje Kaszai vagy Leszkóczi István leánya Örsolya volt, aki jogot tartott a család szerzett birtokaihoz és 1433-ban eltiltotta test-véreit a Kasza várból és Bán városból őt illető birtokrészek használatától. Közben Orsolya férje, Ludányi Péter fia László a saját személyében is birtokjogot szerzett Bán városhoz és abba 1434-ben zálogcímen bevezettette magát, minthogy Leszkóczi István fiai adósságukat nem fizették meg és az e miatt keletkezett perben egyetlen kitűzött tárgyaláson sem jelentek meg. A város birtokáért azonban a család kénytelen volt hosszas pereket folytatni. László fia Tamás. ugyan nem ragaszkodott a város birtokához és 1439-ben fel is szólíttatta a Leszkócziakat a kiváltásra. Ezután egyezkedésre került a sor, amelynek a folyamán Tamás a Bán város miatt folyó perben abban állapodott meg a Leszkóczi-családdal, hogy ügyüket fogott bírák ítéletére bízzák. A vármegye ítéletlevele értelmében Bán város ügyében tovább egyezkedtek, de a végén a Leszkócziak nem fogadták el a hozott ítéletet. Így továbbfolyt a per, melynek végén 1439-ben Albert király úgy ítélt, hogy a Leszkóczi István által Ludányi Lászlónak lekötött Bán város Tamás kezén maradjon mindaddig, míg a Leszkóczi-család azt ki nem váltja. Tamás tehát birtokban maradt,. de ekkor meg Ugródi (Szlavnicai) Sándor háborgatja, akit 1440-ben Erzsébet királyné parancsával szorított békességre. Tamás halála után a Leszkócziak ismét feltámadtak és meg akarták szerezni a várost. Veronikának, Tamás özvegyének a birtokjoga azonban kétségtelen. volt, mert mint egy 1449-ben évi adat bizonyítja, Tamást, akit az oklevél Ludányi Püspöki Tamásnak nevez, Bán várost, nejének bajmóci Noffry leányának, Veronikának adományozta. Ezen az alapon tehát Tamás özvegye 1452-ben többízben is tiltakozott az ellen, hogy Hunyadi János kormányzó eladományozta a zálogos Bán várost Kaszai István fia Lászlónak. Amikor ismét perre került a sor, az az özvegy győzelmével végződött és a király 1453-ban Tamás özvegyének ítélte a várost és egyúttal felszólíttatta Leszkóczi Lászlót Bán város és a hozzátartozó vámjövedelem kiadására, amit azonban az megtagadott. Közben a Leszkócziak úgylátszik kiadták a várost, mert 1461-ben Tamás özvegye újból tiltakozott Bán várkastély és város elfoglalása miatt, majd még ebben az évben újabb tiltakozást jelentett be Bán város és Sztrecse birtok erőszakos elfoglalása miatt. A következő évben is megismétli a tiltakozást a foglalások miatt. A Leszkócziakkal folytatott hosszas pereskedésnek a király ítélete vetett véget 1464-ben, mely a Leszkócziakat pervesztesnek nyilvánította és elrendelte Veronika beiktatását a Leszkócziak tiltakozása ellenére is. Az ítéletlevél értelmében Tamás özvegyét 1464-ben be is vezették Bán város és kastély birtokába. Veronika azonban ismét nem volt hosszú birtokosa a városnak, mert a király 1466-ban a várost a Podmaniczky-családnak zálogosította el, ami miatt Veronika tiltakozással élt. Ludányi István 1464-ben kielégítette Kaszai István fia Péter fia Albertet a nővére Hedvig hitbére és jegyajándéka felől. Tamás özvegye és Péter nem akartak belenyugodni Bán elvesztésébe és 1467-ben fel is kérték a királytól új adományba, ekkor meg a Podmaniczky-család tiltakozott ellene. Veronika még 1480-ban is újból megkísérelte, hogy régi jogait érvényesítse és királyi paranccsal zálog címén be akarta magát iktattatni Bán város birtokába, de ez a Podmaniczkyak ellentmondásán meghiúsult. Az ellentmondás miatt származó perben a Podmaniczkyak nem jelentek meg, ami miatt meg is bírságolták őket, de azután a pereskedésnek 1489-ben egyesség vetett véget, amikor Tamás özvegye kötelezte magát, hogy 600 forint ellenében Bán várost illető mindennemű követeléséről lemond. Az egyességet még ebben az évben Mátyás király előtt is megerősítették. A Ludányi-család később újabb pert akart indítani a városért és Simon fia László fia Péter fia leánya Anna, Ludányi, máskép Dovorányi Szuchy Györgyné 1494-ben felszólíttatta a Podmaniczky-családot, hogy a Bán város elzálogosítására vonatkozó okleveleket adja ki. A Podmaniczkyak a felszólításnak nem tettek eleget, hanem úgylátszik Annával mégis kiegyeztek, mert az a megindított pert 1497-ben visszavonta. (1433: Dl. 12,505., 1434: Dl. 12,456., 12,388., 12,455., 12,440., 12,485., 13,149., 12,596., 13,291., 13,297., 13,307., 13,310., 1440: Dl. 13,529., 1449: Dl. 14,313., 1452: Dl. 13,689., 14,580., 1453: Dl. 14,665., 1461: Dl. 15,605., 1462: Dl. 15,782., 1464: Dl. Majthényi-lvt. Z. 7., Dl. 16,035., Podmaniczky-oklevéltár. I. 63., 1467: U. o. I. 79., 1480: U. o. I. 141., 1486: U. o. I. 193., 1489: U. o. I. 200., 203., 1494: U. o. I. 255., 1497: U. o. I. 297.)
Lukácsmittai 1. -Mittai néven.
Lupohlávi-cs. A családból András 1525-ben tanú volt a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott tanúvallatáskor. (Dl. 24,068.)
Macska- (Sztrecsei) cs. János fia Machka Domokos 1349-ben királyi adományba kapta a trencséni vár alól kivett Sztrecse birtokot. (Fejér: CD. XI. 550.) V. ö.: Csics-cs.
Magyar- (Ádámfalvi) cs. l. Uher név alatt.
Magyar- (Buzitai, Kaszai) cs. Magyarország legkiválóbb, de egyúttal legrövidebb életű családainak egyike. Fiúágon tulajdon képpen csak Balázs személyében virágzott, aki bán, majd erdélyi vajda volt. Trencsénben 1462-ben lett birtokossá, amikor Balázs és testvére Kelemen megkapták a hűtlen Kaszaiaktól elvett Kasza várat és tartozékait, Bán várost, várkastélyt és tartozékait, amelyeknek birtokába be is vezették őket. Birtoklásuk azonban nem volt zavartalan, mert a birtokokat a Kaszaiak visszafoglalták és bírták is egyideig. Balázs azonban 1467-ben újból megszerezte a Leszkócziak birtokait, Kasza várát és tartozékait, továbbá Podszkalje birtokot. Azonkívül Mátyás király 1470-ben Balázsnak adta még Leva királyi várat Belus várossal és Prejta birtokkal. A huszita háborúk alatt Trencsénben meglehetősen zavarosak voltak a birtokviszonyok. Léva vár és tartozékai ekkor a Hatnai-család kezén voltak és úgy látszik, a Balázs javára szóló adomány már korábban kelt, mert ebben az évben Mátyás király ítéletlevele értelmében végzi a budai káptalan. az iktatást, azonban eredménytelenül, mert a Hatnaiak ekkor sem engedik be Balázst a várba, de az iktatást a parancs értelmében a káptalan az ellentmondás ellenére is elvégezte. Amikor két év mulva, 1472-ben Balázs bejut Leva birtokába, arra új adományt szerez a királytól, aki hozzáadja az eddigiekhez még Illevka birtokot a levai vámmal és fojtsággal együtt. Kasza vár egyes tartozékait a Podmaniczky-család is meg akarta szerezni, de Balázs, a fia László nevében is ellentmondott, amikor Podmaniczky László 1472 február 2-án adomány címén be akarta magát vezettetni Ledec és Mojtiny birtokokba. A második iktatás sem végződött eredménnyel, mert Balázs a szeptember 28-i iktatásnál is ellentmondott. Balázsnak László nevű fia korán elhalt, ezért vejét Kinizsy Pált fiává fogadta és átengedte neki Kasza vár felét, amelybe 1473-ban be is iktatták, amikor a Podmaniczky-család csak a per alatt álló Mojtiny birtoknál mondott ellent. Balázs trencséni birtokait még tovább igyekezett gyarapítani, 1478-ban megvett egy klobusici kúriát Klobusici Marsalkó nejétől Katalintól; Klobusiczky János azonban tiltakozott a birtokügylet ellen és vizsgálatot tartatott, mely igazolta, hogy a kúria az ő jogos tulajdona. 1484. évben Balázs egy illevkai jobbágytelket és Klobusicon 4 hold földet vett zálogba a Klobusiczky-családtól. 1485-ben Balázs a kaszai várhoz tartozó hlozsai kúriát volt várnagyának, Meznei Gáspárnak adományozta, 1488-ban pedig Tunesic birtokot, Beluson egy malmot, továbbá Leván egy sáfrányoskertet a levai Mindszent-templom Szűz Mária- és Szent Borbála-oltárainak adta. A trencséni birtokaitól úgyszólván állandóan távol levő Balázst úgy látszik, többször háborgatták Kasza vár birtokában, mert Mátyás király 1488-ban tudatta az ország összes hatóságaival, hogy Balázsnak a várat illetőleg szavatosságot vállalt és védelmet ígért. Birtokainak egységét 1492-ben ismét megbontotta Balázs, amikor a nosici bíróságot eladta Puchói Ambrusnak. Egyetlen leánya, Benigna, Kinizsi Pál, majd ennek halála után Kamicsáci Horváth Márk, végül pedig Kereky Gergely neje volt. (Birtoklásának történetét l. férjeinek neve alatt.) (1462: Dl. 15,572., Tóth Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak története. 440. l. Nyitrai kpt. N. 139:, 528., Podmaniczky-oklevéltár I. 41., 1467: Dl. 16,566., 1470: Nádasdladányi lvt. I. 28., 30., 1472: U. o. I. 32., Podmaniczky-oklvt. I. 103., 107., 1473: U. o. I. 109., Dl. 17,418., 1478: Garamszentbenedeki kvt. F. 53. N. 39., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 11., 1485: Dl. 24,853., 1488: Nádasdladányi lvt. I. 34., 1489: Dl. 19,473., 1492: Dl. 33,895.)
Magyar- (Sztrecsei) cs. Neve sztrecsei birtokosságára utal. István 1505-ben a Leszkóczi-család ügyvédje volt. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 30.)
Majthényi- (Keselőkői és Majtényi) cs. A Divék-nemzetség úgynevezett Mikó-ágából származik a Baskafalvi-családdal együtt. Ez az ág a Majtényen és a belőle kiszakadt falvakban szintén birtokos Bossányi-ágakkal állott közelebbi rokonságban. Szétválásuk azonban még a tatárjárás előtt megtörtént, mert a közös birtoklás már nem mutatható ki. A nemzetség itteni birtoklása igen korai lehet, ha Majtényt (Motesicet) és környékét szerzett birtoknak kell is tartanunk. A báni medence, mint a zobori oklevél is mutatja, igen korán megtelepült és a Majthényi-család is még az okleveles korszak nagyobb arányú elterjedése előtt szerezte itteni birtokait. 1265-ben már említik a majtényi nemeseket. A Mikó-ág első osztálylevele 1332-ben kelt, amikor Kernech Miklós fia Pető és fia Miklós, valamint Baska fiai István, Miklós és János megosztoznak Majtényon. Az osztályt 1334-ben újból megismétlik a családtagok és ezzel két ágra szakad ez az ág is. A legközelebbi osztálynál, 1380-ban, csak a Majtényi-ág osztozkodik, amikor Baska fia Miklós és János fia László kettéosztják Majtény birtokot. A Majtényi nevet viselők száma a XIV. század végére igen megszaporodik. Bővebb adatok hiányában nem tudjuk megállapítani, hogy ezek a leszármazottak valamennyien Divék-nembeliek-e, mert későbbi időben semmi sem mutat rá a közös leszármazásra. Tamás fiai János és Péter, András fia Mihály, akiknek a nemzetségből való eredetét már nem tudjuk bizonyítani, 1407-ben Viszocsányon is bírtak, ahol részeiken hatalmaskodott Viszocsányi János. Tamás említett fiai 1407-ben a Vág mellékén szerepelnek, ahol Dulóújfalun hatalmaskodtak. 1425-ben a Mikó-ágból származó László fia Miklós az atyjának elzálogosított majtényi birtokrészt visszabocsátja Baska Mártonnak és fiainak. A család tagjai később még jobban elszaporodtak. 1431-ben, amikor Zsigmond király parancsára a Majtényi-családot ősi jogon bevezetik Majtény, Péterlehota birtokokba és Petyovka prédiumba, birtokosokként Pál fia János, Tamás fia Gáspár, András fia Mihály, ezen András fia Domokos fiai István, Benedek és Demeter szerepelnek. A felsoroltakon kívül birtokos volt még Mátyás is, akit 1458-ban férjes nővérei Anna, Viszerdici Benedekné és Katalin, Sissói Balázsné, nyugtatnak a Majtény, Petrilehota és Petyovka birtokokból, továbbá Zavodje prédiumból járó hitbér és jegyajándék megfizetéséről. Az ősi Majtényi-család, mely ekkor már a nyitramegyei keselőkői uradalmat is bírta, Trencsén vármegyében is igyekezett terjeszkedni. 1467-ben Majtényi Gergely is együtt tartott a Leszkóczi- és Ludányi-családokkal, amikor azok Bán várost új adomány címén fel akarták kérni, de törekvésük a Podmaniczky-család tiltakozása miatt meghiúsult. Pál és fia Mátyás 1482-ben tiltakoznak az ellen, hogy a király Majtény birtokot elidegenítse. A Mikó-ágból származó János felesége Szentmiklósi Pongrácz István leánya, Margit volt, akinek révén jogot szerzett a Pongráczok óvári várához és abba, illetve a vár egyharmadába János feleségét az 1483. évben be is vezették. Péter fia Mihály Dezséren is szerzett birtokrészeket, de a Dezséry-család 1484-ben elfoglalta az ottani 'Mykchawrdedyna' nevű birtokrészét, ami miatt Mihály tiltakozást is jelentett be. Az óvári birtokrésszel állandó baja volt a családnak, mert ahhoz többen jogot tartották, Majtényi János tehát felesége birtokjogának biztosítása érdekében 1484-ben tanúvallatást tartatott, mely igazolta, hogy Pongrácz István özvegye Zsófia a fia Pongrác nevében is, Óvár harmadát leányának Margitnak, Majthényi Jánosnénak hagyta. János, akit Motesiczinak, másképpen Kameniczainak (Keselőkőinek) nevez az oklevél, felesége révén 1485-ben Varin város földesura volt. A békés birtoklásnak azonban János nem sokáig örülhetett, mert sógora, annak ellenére, hogy birtokjoga Óvárhoz most már kétségtelen volt, onnan erővel kiűzte és az egész várat a maga részére foglalta le. János azonban nem adta fel jogát, sőt a felesége révén igényt támasztott Sztrecsén várra is és 1496-ban a fiai Uriel, Márton és Imre eltiltották Horváth Márkot Sztrecsén vár és Zsolna város elidegenítésétől. Óvár birtokáért is tovább folytatták a küzdelmet, aminek 1507-ben békebírák ítélete vetett véget, mely kimondta, hogy Pongrác tartozik a vár harmadát Jánosnak és feleségének átadni. A hozott ítélet értelmében Pongrác is hajlandónak mutatkozott arra, hogy Jánost és gyermekeit beengedje a váruradalom birtokába, mire Ulászló az iktatás elvégzésére kiküldte a garamszentbenedeki konventet. A család másik ágát, Gergelyt és fiait, Jánost, Ráfaelt. és Györgyöt a Divéki János özvegye Ilona után járó hitbér és jegyajándék felől Majtény és Petyovka birtokokból 1511-ben nyugtatja a Bossányi-család. János gyermekei Imre, Márton, Bertalan és Anna, valamint a Szentmiklósi Pongrácz-, Szunyogh- és Szlopnai-családok 1516-ban egyezkednek Budetin és Ugróc várak ügyében. Jánosnak az óvári uradalmat illetőleg nemcsak rokonaival volt állandó viszálya, hanem a szomszédokkal is. 1518-ban Kereky Gergely és neje Magyar Benigna sztrecséni várnagya, Horváth Mihály megölte János óvári várnagyát, Sárkány Györgyöt, amit a Lajos király parancsára megtartott vizsgálat is igazolt. Ugyancsak hatalmaskodást követtek Varin városban Kereky Gergely és a Zápolyaiak várnagyai és az ottani plébániát szétrombolták. János felesége Pongrácz Margit testvérével Pongráccal együtt az óvári uradalomból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyedet illetőleg 1518-ban kielégítik nővérük, Zsófiának fiait, Komorovszky Jánost és Lőrincet. Az óvári uradalom birtoka miatt 1520-ban újabb viszály keletkezett, amikor a király oly értelmű ítéletet hozott, hogy Majtényi Jánosnét meg kell osztoztatni rokonaival. A hozott ítélet azonban, úgylátszik, Margit érdekeit sértette. mert az ítélet végrehajtásakor ellene mondott, azonban a vett parancs értelmében Margit tiltakozása ellenére is végrehajtották az osztályt. János halála után támasz nélkül maradt özvegyét Pongrác és Miklós 1523-ban kizárták óvári birtokrészéből és várnagyát, Lehotai János nemest kikergették a várból. Majtényi Jánosné családi jogán még később is igényt tartott Sztrecsénre és 1523-ban, amikor Kerekyné a várat el akarta idegeníteni a Zápolyai-családnak, a tervezett birtokügylettől mindkét családot eltiltotta. A megtartott vizsgálat teljes egészében igazolta az özvegy panaszát. 1524-ben János fiai Márton, Imre, Bertalan továbbá az ugyanahhoz az ághoz tartozó Imre fiai Márton és Bertalan új adományt szereztek Majtény és Petyovka birtokokra. Ebben az évben még egy másik új adományt is kértek a felsorolt birtokokra, amikor az adománylevélben az említetteken kívül Ráfael fia János, János fia Gáspár, György fiai Gergely és Kristóf is meg vannak említve. Az iktatást a következő évben, 1524-ben ellentmondás nélkül végre is hajtották. (1265: Dl. 587., ÁUO. VIII. 122.,1332: Majthényi-lvt. A. 8., 1334: U. o., 1380: U. o., 1407: Múz. T. a., 1421: Majthényi-lvt. A. 1., 1431: Motesiczky-lvt., 1458: U. o., 1467: Podmaniczky-oklvt. I. 79., 1483: Tört. Tár. 1896. 528., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 11., Garamszentbenedeki kvt. F. 63. N. 34.; 1485: Majthényi-lvt., 1494: Tört. Tár. 1897. 514., 1496: Letopis. XI. 2. 82., 1507: Tört. Tár. 1897. 522., Garamszentbenedeki kvt. F. 65. N. 15., 1511: U. o. F. 4. N. 50–53., 1516: Turóci kvt. Prot. vet. f. 23., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 6., Turóci kvt. Prot. vet. f. 37., 1519: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 12., 1520: Tört. Tár. 1897. 686., 1523: Garamszentbenedeki kvt. F. 49. N. 7., Letopis. XI. 2.83., 1524: Múz. középkori másolatok, 1525: Majthényi-lvt. A. 33.)
Male- (Markuslehotai) cs. Miklós fiai János és Gergely markuslehotai soltészságukat 1510-ben eladták a Podmaniczky-családnak (Podmaniczky-oklvt. I. 582.)
Malecz- (Velcsici) cs. Valószínűleg a Velcsiczky-család egyik. ága. Szórványos adataink szerint a nevet adó Malecz 1473-ban békebíró volt az Adamóczy-család osztályperében. Később a mag nélkül elhalt Vidriloj János velcsici kúriájára tartott igényt és amikor abba 1523-ban a Velcsiczky-családot adomány címén be akarták vezetni, Malecz Péter az iktatásnál ellentmondott. (1473: Akadémia kézirattára., 1523: Rudnay-lvt.)
Malodobry- vagy rövidebben Dobry (Dvoreci) cs. István fia. Mihály 1505-ben másokkal együtt eltiltja Baran Szaniszlót és a Helvényi-családot atyja kisudvarci birtokának a felkérésétől. Ugyanez a Mihály elszántotta Szokolóczy Mátyás birtoka felől az Udvarcról a Kishelvényre vezető „Gyaloghwth” határt, ami miatt 1516-ban Mátyás pert indított ellene. Mihály fia György jogot tartott Dvoreci György fia Tamás birtokaihoz is és amikor ennek magtalan halála után 1525-ben adomány címén be akarták vezetni az Egresdy- és Halácsy-családot a nekik már korábban odaadományozott birtokrészbe, az iktatásnál Tamás ellentmondott. (1505: Nyitrai káptalan. Prot. extraser. I. 27., Dl. 25,297., 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 30. N. 31., 1525: Nyitrai kpt. C. 843.)
Maloveczky- (Bohuszlavici) cs. A család Bohuszlavici, Maloveczky és Syd neveken szerepel. Bohuszlavici Blia fiait Jánost és Szaniszlót 1436-ban teljes jogon bevezetik Kocsóc birtokba és egy bolondóci kúriába. Szaniszló 1450-ben a nyitrai püspök hozzájárulásával megveszi a püspökség Biccse nevű városának soltészi jogát Saczkovszky nevű lengyeltől 300 forintért. 1453-ban új adományt szerzett két biccsei kúriára, melybe való beiktatását meg is hagyta a király. Mátyás király 1470-ben adományt adott neki a biccsei városi soltészságra. Maloveczky János 1481-ben Rakolup és Kishoholna iktatásánál szomszédként tűnik fel, tehát ezen az alapon és előnevénél fogva még bohuszlavici birtokosnak is kell tartanunk. Syd Szaniszló fia Maloveczky György bohuszlavici birtokrészét 1484-ben elzálogosította Újfalusi Kis Miklós bolondóci várkapitánynak. Ugyanez a György, aki a Maloveczky és Syd családneveket használja a bohuszlávici előnévvel kapcsolatban, 1496-ban királyi ember volt, 1501-ben pedig szomszédként jelent meg Rakolup és Hoholna, majd pedig Kocsóc iktatásánál. 1508-ban egész Bulk birtokát és a Bulki Miklós és Pobera Miklós által atyjának elzálogosított telket továbbadja zálogba Thesi Istvánnak. György fia Miklós pap, akit Bolondócinak neveznek, csütörtöki birtokrészét 1521-ben elzálogosítja Herdy Balázsnak. György másik fia Szaniszló, aki a bolondóci előnevet használta, ugyanebben az évben bolondóci, bohuszlavici és csütörtöki részeit zálogosította el Kekeházay Istvánnak: (1436: Rakovszky-kvtár, 1450: Dl. 14,339., 1453: Dl. 14,653., 1470: Dl. 36,807., 1481: Múz. T. a. V. 8., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 13., 1496: Nyitrai kpt. Litt. F. N. 2., 1501: Nyáry-levéltár., Múz. T. a. IX. 29., 1508: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 47., 1521: Lev. Közl. 1937. 235.)
Manahalmai-cs. Miklós fia János a besztercei várhoz tartozó Precsén birtokot 1385-ben megszerzi prédiálisi jogon. Valószínűleg azonos ezzel az a János, aki 1392-ben pereskedik Henrik rajeci lakossal és esküre is kötelezik. Minthogy itt a később a Podmaniczkycsalád birtokában lévő Precsény birtokról van szó és a leszármazás adatai is egyeznek a Podmaniczky-család első őseivel, valószínű, hogy itt a Podmaniczky-családdal közös eredetű Precsényi-család őseiről van szó. (L. még ott.) (1385: Dl. 7178., 1392: Szulyovszky-levéltár. V. ö. még Podmaniczky-oklvt. I. 15.)
Manoh-cs. l. Rudinai-cs alatt.
Manos- (Piechói) cs. A Piechói-család egyik ága, mely Manostól (Manassius, Manasa) vette nevét, aki 1453-ban szomszédként szerepelt Bohunic iktatásánál. Fia Miklós, másik fia János fiai János, Miklós, Zsigmond és Márton 1460-ban Piechón birtak. – Birtokrészükről a szkalkai apát azt állította, hogy az után neki szolgálattal tartoznak, de a vármegye a megejtett vizsgálat során az apát követelését jogtalannak találta. István fia János 1461-ben szomszédként szerepelt Pominóc határjárásánál. Manos (valószínűleg csak valamely fia) magtalanul halt el. Egy piechói kúria maradt utána, melyet a király 1488-ban eladományozott Halupa Máténak. (1453: Múz. T. a. IV. 3., 1460: Dl. 25,212., 1461: Nádasdladányi lvt. I. 24., 1488: Nyitrai kpt. N. 687. sz.)
Manoss- (Szádecsnei, Bolesói) cs. György 1479-ben tanú volt a Lednice és Brumov közti határperben. Valószínűleg azonos vele az a bolesói előnévvel említett György, aki 1484-ben királyi ember volt Oroszlánkő iktatásánál. (1479: Podmaniczky-oklvt. I. 134., 1484: Dl. 18,867.)
Marczali l. Balogi néven.
Marczibányi- (Puchói) cs. A család első ismert őse Márton fia András állítólag 1465-ben címereslevelet kapott Mátyás királytól. Marchynbán Márton fia Mátyás 1492-ben ellentmondott, amikor a Podmaniczky-családot be akarták vezetni Horovec, Szucsinafalva és Lehotka birtokokba. A Podmaniczkyak kísérlete másodszor is hiábavaló volt, mert Marchiban Mátyás akkor is ellentmondott. A vitás birtokok a mag nélkül elhalt Horoveczky Lászlóé voltak és Mátyás azokhoz neje, Horoveczi Anda Benedek leánya révén tartott igényt. Be is akarta magát iktattatni 1492-ben, de akkor meg a Szlopnai-család mondott ellent. Marchynban Mátyás neje jogán továbbra is ragaszkodott a birtokhoz és amikor a Podmaniczky-család 1494-ben újból megkísérelte az iktatást, Mátyás ismételten ellentmondott. Bán Márton 1496-ban Léva, Kasza és Lietava várak iktatásánál szomszédként jelent meg. A Podmaniczkyak elleni perében Marchynban Mátyást 1496-ban pervesztesnek nyilvánította a nádor, mert noha háromszor is ellentmondott a Horoveczky-család birtokainak az iktatásakor, de idézésre egyetlen egyszer sem jelent meg. Az ítélet következtében birtokát elvesztette, melybe a Podmaniczky-családot be is vezették. András 1504-ben ellentmondott Puchónál, amikor a Podmaniczky-családot be akarták vezetni Lednice vár birtokába. Marchynban fia Tamás 1504-ben királyi ember volt Lednice vár és tartozékainak iktatásánál. Martynban Andrást a Lednice várért (illetve annak csak Puchó nevű tartozékáért) folyó perben meg nem jelenés miatt a Podmaniczky-családdal szemben 1506-ban elmarasztalták. Marczynban Péter 1525-ben tanú volt a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. (1465: Turul XVII. 41., XXIV. 16., 1492: Podmaniczky-oklvt. I. 226., 240., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F. A. N. 22 et C., 1494: Podmaniczky-oklvt. I. 253., 1496: Dl. 20,315., Podmaniczky-oklvt. I. 279., 291., 1504: Podmaniczky-oklvt. I. 410., Dl. 21,300., 1506: Podmaniczky-oklvt. I. 499., 1525: Dl. 24,068.)
Máriás- (Klobusiczi) cs. Maryas Pál 1496-ban Léva,. Kasza és Lietava várak iktatásánál szomszédként szerepelt. Birtoka, mint előneve mutatja, Klobusicon volt és valószínű, hogy a család a Klobusiczkyakból származott ki. (Dl. 20,315.)
Markovicz- vagy Markovszky, Markfalvi- (Markovici) cs. János 1453-ban királyi ember a biccsei iktatásnál. György Lukin és Kisszvederniken bírt részeket, melyeket 1476-ban a Bitarovszky-és Nedeczky-család örökölt. Valószínűleg azonos a később Norsicz néven ismert családdal. (L. ott.) (1453: Dl. 14,653., 1476: Szulyovszky-lvt.)
Marsovszky- (Marsófalvi) cs. Egyik birtokáról Jablonoveinek is nevezik. Feltűnése után Buthora néven:is emlegetik, így 1400-, 1405-, 1430-, 1438- és 1477-ben, de ez a név nem tudott állandósulni és a család neve már a középkor végén kialakult, amikor 1525-ben Marsowzky és Marsowczky alakban írják a család nevét. Buthora Péter és fiai Balázs, Miklós, János és Tamás 1400-ban a besztercei soltészi jogot elcserélik Stibor vajdával Jablonove birtokáért, ahonnan később többször nevezik a családot. Miklós fia, a fentemlített Péter 1406-ban tanú volt Dulici György végrendeleténél. Balázs és testvérei János és Miklós, továbbá Balázs fiai Gáspár, Menyhért és Boldizsár, akik 1430-ban címereslevelet kaptak Zsigmond királytól, 1438-ban pereskedtek Jablonove határa miatt a Szulyói-családdal. Boldizsár 1465-ben Horóc iktatásánál, Gáspár pedig 1477-ben a Podmaniczkyak perében szerepelt királyi emberként. Gáspár fiai Vencel és Márton 1498-ban békésen kiegyeztek a Podmaniczky-családdal Jablonove nevű birtokuknak Predmér felől eső határát illetőleg. Vencel, vagy Ulászló és testvére Márton, továbbá Lőrinc fia Zsigmond 1502-ben plevniki birtokrészüket 185 forintért eladták a Podmaniczky-családnak. Kisudice birtokhoz is jogot tartottak és 1503-ban, amikor a Szunyogh-családot be akarták bevezetni a birtokba, Gáspár ellentmondott. A család később több ágra szakadt és így terjeszkedésre kényszerült. Zsigmond, György, Mihály és Illés 1519-ben egy hliniki birtokrészt akartak megszerezni, de Posztkó Magdolna, Hliniki János menyasszonya eltiltotta őket a felkéréstől. Márton, gyermekei János, László, Miklós, Katalin és Borbála 1521-ben nyugtatják az anyjuk második férje Bohuniczky János után Boleso birtokból járó hitbér és jegyajándék felöl a Mittai Rozson-családot. György és János 1525-ben határpert kezdtek a Podmaniczky-családdal és Sárkány Ambrus országbíró parancsával vissza akarták foglalni a Jablonove birtok határain belül fekvő Lucsky, Laczy, Rethy és Bechowahora helyeket, az alperesek: a Podmaniczky-család és Briganth György azonban ellentmondottak. A per még végső ítélettel sem záródott le, amikor a király az alperesek részére perújítást engedélyezett és újból megidézték a Marsovszkyakat, hiába fordultak panaszukkal a királyhoz, még az országbírói ítélet végrehajtásáról szóló oklevelet sem tudták megkapni. A pereskedés még jobban elmérgesedett, amikor ebben az évben György és János Jablonove nevű birtokának határain belül lévő Bechowahorán hatalmaskodtak a Podmaniczky-család predméri jobbágyai, majd a jablonovei birtok másik határán, a "Lwchky" nevű dűlőben követtek el hatalmaskodást Podmaniczkyék predméri jobbágyai. A családból György 1526-ban Marsófalván, Jablonovén és Miksófalván bírt részeket. (1400: Wenzel: Stibor vajda. 119., 1405: Podmaniczky-oklvt. I. 9., 1430: Turul XXVI. 137., 1438: Szulyovszky-lvt., 1465: Podmaniczky-oklvt. I. 51., 1477: U. o. I. 119., 1498: U. o. I. 314., 1502: U. o. I. 383., 413., 1503: U. o. I. 399., 1519: Turóci kvt. Prot. vet. f. 45., 1521: U. o. f. 70., 1525: Garamszentbenedeki kvt. F. 21. N. 50., 52., F. 26. N. 19., Dl. 24,068., 24,070., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Maszár-cs. Massar Tamás 1376-ban kapta a nagydomanisi soltészságot, melyet utódai már Nagydomanisi néven 1385-ben is bírtak. Maszar Mátyás még 1506-ban is bírt Kisdomanison, valószínűleg már nemességgé fejlődött soltészi jogon. (1376., 1385 Szádeczky-Kardoss cs. lvta. az 1420. év alatt., 1506: U. o.)
Mathieczi-cs. l. Majthényi-cs.-nál 1407-ben.
Mátyásovics- (Kálnai) cs. A Kálnai-család egyik tagját nevezik egyidőben ezen a néven, de utódai már nem viselik ezt a megkülönböztető nevet. L. a Kálnai-családot.
Medenczés- (Szentmihályúri) cs. Nyitramegyei család. Zsigmond 1499-ben a Simonyi- és Tordamezi-családdal egyességet kötött Dobra és Szuhapatak ügyében, de az egyességet, mint a két család elpanaszolja, Zsigmond nem volt hajlandó végrehajtani. (Simonyi-levéltár 240. sz.)
Mednyánszky- (Mednei vagy Meznei) cs. Neve kialakult formában a középkor folyamán nem fordul elő. Salamon 1372-ben királyi ember volt a Dulóiak perében. A következő évszázadban már két ágon is virágzik a család. Tamás fia György és fia István 1412. évben panaszt emelnek, hogy mednei birtokukat elfoglalta Renandus fia Miklós és ennek fia István. György 1477-ben királyi ember volt a Podmaniczkyak perében. A családnak Hlozsán is voltak részei. Gáspárt 1492-ben nádori parancsra bevezetik két hlozsai puszta jobbágytelekbe. Később még tovább terjeszkedtek, amikor Gáspár és neje Katalin fiai Máté, Zsigmond és János 1515-ben két klobusici jobbágytelket zálogba vesznek a Klobusiczky-családtól. Birtokuk nagyuradalmak szomszédságában feküdt, így azok a család birtokainak megszerzésére törekedtek. Mednei birtokrészüket és a hoscinai kúriájukat felkérte Ráskai Balázs és a Podmaniczky-család is, de Máté, Zsigmond és János mindkettő ellen tiltakozást jelentettek be. (1372: Szulyovszky-lvt., 1412: U. o., 1477: Podmaniczky-oklvt. I. 119., 1492: Dl. 19,860., 1505: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 37., 1507: Mednyánszky-lvt. Medne.)
Medved- (Zaprasinai) cs. Márton és neje Szentmiklósi Miklós leánya Anasztázia 1470-ben a zsolnai soltészságot 400 forintért eladják Szentmiklósi Vencelnek. (Tört. Tár. 1896. 521:)
Merse- (Szinyei) cs. Később Sáros vármegyében lesz törzsökös család. Sama fia Benedek fia Merse 1258-ban Ugróc falut kapja adományba Béla királytól. Ezenkívül bírta a család még, Benőc birtokot is, melyet Béla király 1271-ben elcserélt Benedek fia Mersével és azt Bás mesternek adományozta. 1271-ben a király ismét visszaadta a birtokot és abban meg is erősítette Mersét. A birtok miatt később pereskedésre került a sor, de Miklós nádor 1342-ben Benőcöt Merse fia Benedek fia Mersének ítélte oda. A család későbbi trencséni birtoklására nincsenek adataink. (1258: Merse-lvt. Fejér: CD. IV. 2. 466., 1271: Dl. 761., Fejér: CD. IX. 1. 414., ÁUO. IX. 565., 1342: Dl. 761., ÁUO. VIII. 344., Fejér: CD. IX. 1. 414. )
Mesgyéni-cs. Péter gyermekei György, János, Anna, Újfalusi Györgyné és Zsófia, Mesgyéni Márkné 1482-ben nyugtatják a Podhradszky-családot a nővérük Veronika, Podhradszky Jánosné után Podrágy birtokból járó hitbér és jegyajándék felől. (Múz. T. a. I. 18.)
Meszteczky-cs. János 1492-ben tanú a nosici bíróság eladásánál. (Dl. 33,895.)
Mezny- cs. Lőinc és testvérei Ágnes, János, György, Márton, Zsófia, Borbála, Katalin és Dorottya 1511-ben az anyjuk Lucsenszky János leánya Gertrud révén bírtak a lucskai soltészságban. (Turóci konvent. Prot. vet. f. 10.)
Michi-cs. Mychi Benedek özvegye Veronika 1514-ben nyugtatja a neki Draskóci Kun Bereck alsó- és felsődraskóci birtokaiból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed felől a Draskóci Laszkár-családot. (Garamszentbenedeki kvt. F. 27. N. 41.)
Mikolay-cs. A család őse Bás mester volt, aki 1260-ban a trencséni várhoz tartozó Orlócon két ekealjnyi területet megvett Pókától és mint az 1333. évi adatból megállapítható, arra IV. Béla királytól adományt is szerzett. Béla királytól megkapta Benőc birtokot is, de aztán a király elcserélte azt más birtokért. Mindkét birtok Ugróc vár környékén feküdt, mely szintén a család birtokában volt, de Bás fia Péter 1295-ben a várat tartozékaival együtt Csák Máténak adta. Péter fia Miklós, aki ekkor már Mikolay néven szerepei, tiltakozott ugyan 1297-ben, hogy őket az eladásra Csák Máté rákényszerítette, de ebben az évben a vár átadásáról mégis bevallást készíttettek az esztergomi káptalannal. Ugrócot így örökre elvesztették és Orlóc birtokot is eladományozta másoknak a király 1321-ben. Péter fia András azonban 1333-ban visszakapja az őse Bás mester által szerzett orlóci birtokot. Miután többi trencséni birtokait elvesztette a család, Orlócon igyekezett terjeszkedni és András, akit Orlócinak is neveznek az oklevelek, 1338-ban zálogba vesz Vörös Lőrinctől és fiától Bekétől 40 hold orlóci szántót és 12 hold kaszálót. Később perbe került Orlóc másik birtokos családjával, Kristóf fia Lászlóval és fiával Mártonnal. Ezek bírság fejében 1342-ben tartoztak volna a birtokot átadni Mikolay Péter fia Andrásnak, de az Orlócon szintén birtokos Beke, mint legközelebbi rokon magához váltotta azt. András László halála után tovább folytatta a pereskedést annak özvegye ellen is, de a per befejezésére már nincsenek adataink. A család az ugróci várra vonatkozó jogigényét folyton ébren akarta tartani, azért 1344-ben. a várra vonatkozó oklevelet András átíratta, de többé már nem jutottak a vár birtokába. 1349-ben András pert folytatott Sztrecsei Andrással egy Csalkából kihasított zálogos földrészért, melyről azt állította, hogy őt inkább megilleti különböző címeken. Orlóc és a többi trencsénmegyei birtokok később idegen kezekbe kerültek és a család is eltűnik a trencsénmegyei birtokosok sorából. János özvegye Ilona az utolsó ismert tagja a családnak, aki 1387-ben nyugtatta Sárói Péter fia Lászlót a neki Orlóc birtokból járóhitbér és jegyajándék felől. (1260: Múz. T. a., ÁUO. II. 19., IX. 565., 1295: Zay-lvt. Litt. L F. 1. N. 1., ÁUO. XII. 555., 1297 Dl. 1466., 1469., ÁUO. XII. 640., 1333: Forgách-lvt., Anjoukori-okmt. III. 1., 1338: Forgách-lvt., 1342: Dl. 3499., Anjou-kori-okmt. IV. 239., 271., 1344: Dl. 1466., 1349: Dl. 4083., 1387: Forgách-lvt. )
Milochói-cs. A Dubuk nevet használja a legkorábban ismeretes milochói birtokos család, de hiányos adataink mellett nem állapítható meg, hogy a később Milóchinak nevezett család ezek leszármazotta-e. Márton gyermekei Erzsébet, Viszolaji Miklósné és Ferenc (a fia János) a testvérük Klára, Hradnai Péterné után 1453-ban dotalíclumot kapnak Szulyói Péter fia Illéstől Hradna és Szulyó birtokokból. (Szulyovszky-lvt.)
Milon- (Szedlicsnai) cs. Mylon Balázs fia Miklós a Salkó-családdal együtt 1496-ban új adományt szerzett szedlicsnai birtokrészére, de az iktatásnál az Adamóczi- és a Szedlicsnai-családok ellentmondottak. (Nyitrai kpt. Litt. E. N. 764.)
Minkovicz-cs. Mynkowcz János vagy Iván 1508-ban megveszi a facskói soltészságot a Kosztovicz-családtól. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 1.)
Mirosevi-cs. Vince fia Sándor 1512-ben a nagyapja Tuhinyei Gergelytől két jobbágytelket kap Tuhinyén. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 20.)
Mislenovicz- másnéven Horváth- (Kamicsáci) család. L. utóbbi néven.
Mittai- (Mittai, Felső- vagy Lukácsmittai) cs. Trencsén vármegye legősibb családjai közé tartozik. A mittai nemeseket már 1269-ben említik Visnyó határjárása alkalmával. Igen korán elszaporodott a család és nemcsak a különböző jelzőkkel ellátott mittai birtok szerint különböztették meg őket, hanem egyes ágai később még különböző neveket is kaptak. Így Mittáról, illetve annak jelzős összetételű alakjairól nevezi magát a Bancsa-, Baran-, Benyó-, Bereck-, Chorka- vagy Horka-, Divracska-, Ohváth-, Paczor-, Rithier-, Rozson-, Sara- vagy Sarad-, Seben- és Siken-család. Bazarádfalva iktatásánál 1396-ban a családnak már nagyszámú tagja szerepel szomszédként, így Felsőmittai vagy Lukácsmittai (valószínűleg a névadó) Lukács fiai Tamás és Imre, Máté a fiaival Miklóssal, Jánossal és Mihálylyal, az egyik ágnak nevet adó Bedecznek a fia György, Tamás és Miklós nevű fiaival, Máriás fia Péter fia Fülöp és fiai László és János, Csernák fia (az egyik ágnak szintén nevet adó) Bereck, István, Antal, Péter, Pál, András és Miklós nevű fiaival, továbbá Márk fiai Miklós. Tamás és Mihály, azonkívül Mika, Mór fia Mihály és sánta Márton fiai Fülöp, László és Tamás. A nagy elszapodorás következtében a család újabb birtokok megszerzésére törekedett. Miklós fia Márton 1396-ban felerészben megveszi Veszka, másnéven Bazarádfalva birtokot. Hogy birtokait még jobban gyarapítsa, hamis bevallást készíttetett a garamszentbenedeki konvent előtt, amiért 1415-ben a megye előtt pert indítottak ellene. Mátyás fia Prokop 1463-ban Ölved, másképpen Jesztrabe birtokot adományba kapta a királytól. A következő évben testvérével Imrével és Bene fia Miklóssal együtt be is vezették Ölved birtokába, amikor szomszédokként szintén családbeliek a Középmittáról nevezett Pál, András, Bálint, Móric, Gál és János szerepeltek. Felsőmittai Mátyás 1500-ban Halácsy István ellen pereskedett. Prokop Mátyás és György testvérek, távolabbi birtokokra is jogot tartottak, 1511-ben tiltakoztak az ellen, hogy Zamaróczy Lénárt Szlopnai Miklóssal az ő nevükben is oly értelmű szerződést kötött, hogy magtalan halála után Zamárd, Drietoma, Újfalu, Dvorec, és Klobusic birtokok Miklósra szálljanak. A család legvagyonosabb ága, a Rozson-család szintén jogot tartott Ölvedhez és 1518-ban felszólította Imre fiait Prokopot, Györgyöt és Mátyást, hogy az Ölvedre vonatkozó okleveleket adják ki. Kata leánya Ágnes és férje Benyó Benedek fia Mihály gyermekei az anyjuknak jutott mittai nemesi kúriát és Jesztrebe birtok felét 1520-ban eladják a Rozson-családnak. A sok helyen fekvő birtokrészek tagosítását is keresztülviszik, amikor 1520-ban Prokop Jesztrebe, Rozsonmitta, Alsóklobusie és Vaszka, másnéven Kisszlavnica birtokokat illetőleg csereszerződést. köt a Rozson-családdal. 1521-ben Prokop ügyvédül vallja a Halácsy-család több tagját. (1269: Motesiczky-lvt. 1521., 1396: Múz. T. a. I. 15., Motesiczky-lvt. 1397., 1406: Ocskay-lvt., 1407: Múz. T. a. XII. 25., 1415: Dl. 10,365., 1463: Nedeczky-lvt., 1464: Múz. T. a. III. 21., 1500: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 8., 1511: Múz. középkori másolatok., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 30. N. 30., 1520: U. o. Prot. B. f. 167., 1520: Lev. Közl. 1937. 234., 1521: U. o. 1937. 235.)
Moczk- (Alsóklobusici) cs. A kiterjedt Klobusiczky-család egyik. ága. Balázs fiai Mátyus és Benyó 1510-ben hatalmaskodtak a Pod-maniczky-család alsóklobusici birtokrészén. (Podmaniczky-oklvt I. 594.)
Moczk Blanka- (Alsóklobusici) cs. Szintén á Klobusiczky család egyik ága. János fiai László és Gáspár szintén résztvettek az alsóklobusici hatalmaskodásban a Blanka-csáláddal együtt. Mindkét család Alsóklobusicon volt birtokos. (Podmaniczky-oklvt. I. 594.)
Mojsfalvi-cs. Neve előfordul Majosházi, Vásonjalvi és Vásárfalvi alakban is. A család a Rudinai-családból ágazott ki, melynek tagjai közül a falunak nevet adó Majos fia János 1359-ben adományba kapta a Radolya melletti erdőt. Az adományosok a kapott erdő területén Vadicsó falut telepítették, de a század fordulóján Szendszivoj elvette azt tőlük és a sztrecséni várhoz csatolta. Zsigmond király látva a jogtalanságot 1419-ben visszaadta a birtokot Vásárfalvi Mayus fia János fia Miklósnak és rokonainak. György és Mayus. László 1438-ban királyi emberek voltak Tridvori iktatásánál, János. fia Miklós pedig ugyanebben az évben Budetin iktatásánál volt királyi. ember. A család későbbi leszármazattai közül Miklós 1475-ben Nedece, Tamás pedig 1483-ban Sztrecsén vár és Zsolna iktatásánál. szerepeltek szomszédokként. János és Miklós 1504-ben eladják Mojsfalva és Felsővadicsó egész birtokokat a Kamicsáci Horváth-családnak. János fia Miklós még Rudinán is bírt egy kúriát, melyet. 1505-ben szintén eladott a Horváth-családnak, de a család nőági: leszármazottai, Nagycsepcsényi Anna leányai 1510-ben tiltakoztak miatta. Moys Miklós és Nagycsepcsényi Anna leánya Borbála gyermekei 1516-ban nyugtatják Plavnói Horváth Mihály sztrecséni várnagyot a Mojsháza és Nagyvadicsó birtokokból járó hitbér és. jegyajándék, valamint leánynegyed felől. (1359: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 171., 1419: U. o., 1475: Nedeczky-lvt., 1483: Dl. 18,846., Nyitrai kpt. N. 9., 10., 1504: Múz. T. a. II. 5., 1505: U. o. XI. 12., 1510: Turóci kvt. Prot. vet. f. 13., 1516: U. o. f. 23.)
Mokon- (Dezséri) cs. A kiterjedt Dezséry-család egyik ága. Mihály 1482-ben Cimoráz iktatásánál szomszédként szerepelt. (Nyitrai kpt. N. 771.)
Mokonovici-cs. Bővebb adataink a családra nincsenek, mindössze egy tagja ismeretes, Mihály, akit 1487-ben szomszédként említenek Prusz iktatásánál. (Nyitrai kpt. N. 773.)
Moscici-cs. András, Mihály, Péter és György testvérek 1505-ben a Rakolupi-, Dubnicai- és Szlavnicai-családdal együtt eladják Kisszlavnica, másnéven Vaszka birtokrészüket a Rozson-és Prileszky-családoknak. (Múz. T. a. I. 16.)
Motesiczky-cs. A család a Divék-nemzetség Mikó-ágának birtokain bír, de eddigi adataink alapján a Divék-nemzetségből való leszármazását nem tudjuk bizonyítani. A család első kétségtelen őse az a Pál volt, aki fiával Mátyással együtt 1482-ben eltiltotta Mátyás királyt Majtény eladományozásától. Motesiczky alakban a család neve a középkor folyamán nem fordul elő. Birtoka után mindig Majthényinak nevezik a családot és csak a középkor végén. 1522-ben nevezik őket Motesicról, amikor a birtok neve is lassan Motesic alakban állandósul. Pál fia Mátyás 1497-ben eltiltja a Rozson-családot Motesic, Lehotka és Petyovka felkérésétől. A nevezett birtokokat közösen bírta a Tompa-családdal és a birtoklásra vonatkozólag 1497-ben egyességet is kötöttek. Az azonban nem volt tartós, mert 1498-ban Mátyás két ízben eltiltotta a Tompa-családot az elidegenítéstől, a Rozson-családot pedig a zálogbavételtől. Majd a következő évben, 1499-ben a miatt tiltakozik, hogy a Tompa-család egy petyovkai jobbágytelkét elfoglalta. A Tompa-család birtokrészeit is megszerezte Mátyás Tompa László halála után. 1520-ban Lajos király parancsával felszólíttatta László özvegyét, aki közben Halácsy Györgyhöz ment férjhez, hogy férjének a jószágait, Motesicot, Péterlehotát és Petyovkát adja át neki a megfelelő hitbér és jegyajándék kifizetése ellenében. A felszólítás után meg is kapta a birtokokat, mert László birtokának, Petrilehotának a felét, minthogy László adósa maradt a Rozsonoknak, eladja a Rozson-családnak 300 forintért. A beigért dotalicium kifizetése azonban úgylátszik később történt, mert László özvegye Katalin a férje Majtény és Petyovka birtokaiból járó hitbér és jegyajándék felől csak 1521-ben nyugtatja Mátyást. 1522-ben László leányait, Katalint, Dvoreci Mihálynét, Dorottyát, Halácsy Miklósnét és Mártát is kielégítik Mátyás fiai György és János az anyjuk Borbála után járó dotaliciumuk és a saját leánynegyedük felől. A leányágak kielégítése sok pénzt emésztett fel, úgyhogy Mátyás fia György ebben az évben kénytelen volt zavodgyei birtokrészét elzálogosítani a Herdy-családnak. Pedig még ekkor hátra volt Tompa Tamás leányainak Mártának, Annának és Margitnak a kielégítése, de Mátyás fia György 1523-ban ezeket is kielégítette a nekik Petrilehota, Petyovka és Majtény birtokokból járó hitbér és jegyajándék felől. Mátyás fiai György, János és Pál 1525-ben László leányát, Trencséni Kolacsánszky Györgynét is kielégítik a neki járó dotalicium és leánynegyed felől. Ez alól a teher alól való szabadulás is újabb zálogosítást vont maga után és György a Bobot birtok felé eső zavodgyei kúriáját is elzálogosította Herdy Balázsnak. (1482: Motesiczky-lvt., 1497: U. o., 1498: U. o., 1499: U. o., 1520: Lev. Közl. 1937. 234., Motesiczky-lvt., U. o., 1522: U. o., 1523: Garamszentbenedeki kvt. F. 49. N. 9., Motesiczky-lvt., 1525: U. o., Majthényi-lvt. A. 33.)
Nádasdy- vagy Terstyánszky- (Nádasdi, Trestei)-cs. Terczanzky (1516) Therzthenzky (1518–1519) és Tresgyensky (1519) alakokban azonban csak a középkor legvégén jelenik meg a család neve. A birtokszerző ős, Fekete András 1330-ban kapta Nádasd birtokot, amelybea határok megjárása mellett be is vezették. András fiai János, István, Mihály, Benedek és Tamás valamilyen címen jogot tartottak Duló birtokhoz is, mert 1367-ben pert folytattak a Dulói-család ellen. A most említett Mihály 1375-ben királyi ember volt a Dulóiak és Horóciak közötti perben, 1385-ben pedig a Hrabovszkyak és Szlopnaiak perében. A családra ettől kezdve csak szórványos adataink vannak, úgyhogy még leszármazásukat sem tudjuk nyomon követni. Vince 1408-ban királyi ember volt Kocskóc iktatásánál. Mátyás, Sebo és Cosan 1444-ben tanúként szerepeltek a Viszocsányiak perében. Imre 1461-ben Podluzsán iktatásához kiküldött királyi ember volt. A családnak György nevű. tagja 1462-ben és 1473-ban Kasza vár iktatásánál mint szomszéd jelent meg. Balázs 1473-ban pereskedett a Chalupa-családdal, melynek folyamán elégtételadásra kötelezte a bírói ítélet. Tamás 1483-ban Sztrecsén vár iktatásához kiküldött királyi ember volt. László és Gáspár 1496-ban Kasza vár iktatásánál szerepeltek szomszédként. Gáspár és neje Katalin 1502-ben megveszik Szucsinafalva birtokot a Podmaniczky-családtól. Gáspár és a leányai Katalin, Borbála és Zsófia a felesége Katalin révén, aki Nagyudicsi Máté leánya Borbála leánya volt, leány negyedbe és dotaliciumba 1502-ben megkapják a Nagyudicsi-családtól Sebestyénfalva felét, amelybe Nagyudicsi János bevallása folytán a következő, 1503. évben be is vezették őket. Gáspár és neje Katalin, akinek ekkor apját, Styavniki Skulteti Jakabot is megnevezi az oklevél, Sebestyénfalva félbirtokot elcserélik a Podmaniczky-családdal a már előző évben megvett Szucsinafalva birtokért és a következő évben, 1504-ben teljes joggal be is vezetik őket a birtokba. Demeter 1505-ben királyi ember volt Sebestyénfalva iktatásánál. Gáspárné annak ellenére, hogy teljes kielégítést nyert az Udicsai-családtól, annak birtokaihoz továbbra is igényt tartott és férjével együtt ellentmondott, amikor 1505-ben a magtalanul elhalt Udicsai János birtokaiba, Nagyudicsébe és Hlubokába be akarták vezetni adomány címén a Csatornyás és Szunyogh-családokat. A leányágakat is kielégítették az ősi birtokból és így annak összes részeit megtartja a férfiág továbbra is. Margit, Nagycsepcsényi Gáspárné leánya Felicitás leánya Veronika és Nagycsepcsényi Albert a Nádasd birtokból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed fellől nyugtatják Nádasdy Gáspár és László. Gáspár az ősi birtok teljes megszerzésére törekedett és 1511-ben zálogba vette édestestvérének Tamás fia Lászlónak nádasdi birtokrészét. Gáspár 1516-ban királyi ember volt a felsőhricsói iktatásnál. A birtokügyeletek révén Gáspár már korábban is összeköttetésben állott a Podmaniczky-családdal, később azonban még szorosabban csatlakozott hozzájuk és 1518-ban a Podmaniczky-családdal együtt hatalmaskodást követett el a Rozsoncsalád bplesói birtokán. A hatalmaskodási per még 1519-ben tartott, melynek folyamán a vádat tagadó Gáspárt a király tisztító esküre kötelezi. Gáspár birtokszerzési törekvései az ősi birtok nagy részének megszerzése után a szomszédok felé irányul és 1521-ben Szulyói Lénártól zálogba vette Szulyó, Hradna, Luki és Markúfalva részbirtokokat, de Szulyói László fia Ráfael tiltakozott ellene. 1522-ben újabb hatalmaskodást követtek el, amikor László és fiai Menyhért, Miklós és János Szlopnai Miklós panasza szerint az ő szlopnai jobbágyait Nádasdra hurcolták. A Szulyóiak birtokához Gáspár még később is fenntartotta jogát és amikor 1526-ban Szulyói Lénárt és Ráfael Szulyó, Hradna és Markófala birtokokat el akartákk idegeníteni, Gáspár tiltakozott ellene és ebben az évben zálogjogon be is vezettette magát Szulyói Lénárt szulyói, hradnai, maresekfalvi és luki birtokrészeibe. (1330: Anjoukori-okmt. II.500., Dl. 2621., 25,085., 25,086., 1367: Szulyovszky-lvt., 1375: U . o. 1385: Dl. 7146., 1408: Dl. 9417., 1444: Brogyáni-lvt., 1461: Múz. T. a. VII. 8., 1462: Nyitrai kpt. N. 139., 528., 1473: Dl. 17,418., 17,477., 1483: Dl. 18,846., 1496: Dl. 20,315., 1502: Podmaniczky-oklvt. I. 383., Teleki-cs. zabláti levéltára., 1503: Podmaniczky-oklt. I. 385., Teleki-cs. zabláti lvta., 1504: Podmaniczky-okvt. l. 412., Teleki-cs. zabláti lvta., 1505: Podmaniczky-oklvt. I. 452., 1506: U. o. 505., 1510: Turóci kvt. Prot. vet. f. 14., 1511: U. o. f. 15., 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 127. N. 9., 1518: Dl. 23,0:30., 23,125., 1519: Dl. 23,125., 23,138., 1519: Nyitrai kpt. FF. N. 2., 1521: Szádeczky-Kardoss cs. lvta., Szulyovszky-lvt. 1522: Múz. T. a. VIII. 16., 1525: Szádeczky-Kardoss cs. lvta., 1526: Teleki-cs. zabláti lvta.)
Nagy- (kotessói) cs. L. a Kotessói-családnál.
Nagybossányi-cs. L. a Bossányi-családnál.
Nagycsepcsényi-cs. Turócmegyei eredetű család. Leányágon a Mojsfalvi- és Nádasdy-családokkal állott rokonságban és így azok trencséni birtokaihoz is jogot tartott. Anna leányai. Klára, Tomkaházi Tamásné és Zsuzsánna 1510-ben tiltakoztak az ellen, hogy Mojsfalvi Miklós mojsfalvi és felsővadicsói birtokrészeit eladta. Gáspár és Nádasdy Margit leánya Felicitás leánya Veronika, Nagycsepcsényi Albertné 1510-ben nyugtatják a Nádasdy-családot a Nádasd birtokból járó hitbért és jegyajándékot, valamint leánynegyedet illetőleg. Nagycsepcsényi Anna Mojsfalvi Jánosné volt, de tekintettel arra, hogy 1516-ban említett gyermekei Mátyás, Anna, Katalin és Zsófia nem egyeznek az 1510-ben szereplő Anna leányaival, a személyazonosság kérdését nem dönthetjük el. Mégis mellette látszik bizonyítani, hogy Anna most említett gyermekei ekkor dotaliciumot kapnak a Plavnói Horváth-családtól a Mojsfalviaktól vásárolt Mojsfalva és Nagyvadicsó birtokokból. (1510: Turóci kvt. Prot. vet. f. 13., 14., 1516: U. o. f. 23.)
Nagycsernai-cs. L. Csernai néven.
Nagydivinai-cs. L. Divinai néven.
Nagydomanisi-cs. L. Maszár néven.
Nagydubnici-cs. L. a Dubniczky-családnál.
Nagyfalusi-cs. János fia Erdős 1392-ben a Kerneczi-családdal együtt adományba kapta a kaszai várhoz tartozó Egyházasnádasd (Podszkal) birtokot, amelybe ellentmondás nélkül be is vezették őket, de miután még ugyanebben az évben a Kerneczi-család elzálogosította, majd eladta a birtokot a Leszkóczi-családnak, a Nagyfalusi-család sem szerepel többé és későbbi időből sincsenek rá adataink. (Terstyánszky-levéltár. 1409.)
Nagyhuli-cs. L. Tőkésújfalusi-családnál 1511-ben.
Nagymartoni-cs. Pál országbíró 1341-ben Roszina falut bírta, valószínűleg tisztség jogán. Minthogy a birtok később a sztrecséni vár tartozékai között tűnik fel, valószínűleg az egész váruradalmat bírta Pál országbíró. (Esterházy hitb. lvt. Rep. 28. N. 376.)
Nagysarlói L. Revistyei néven.
Nagyudicsi-cs. L. Udicsi néven.
Nazilovi L. Podhradszky.
Nebojszai-cs. L. a Liborcsai-családnál.
Neczpáli-cs. Turócmegyei eredetű család. Albert király 1439-ben György fia László szakolcai kapitánynak és testvéreinek Istvánnak, Demeternek és ennek fiának Balázsnak adományozta Hricsó várat a sztrecséni várhoz tartozó Konszka és Sztranszka falvakkal együtt. A vár korábban egy meg nem nevezett lengyel úrnál volt zálogban, de az a király ellenségeihez csatlakozott és így hűtlenné vált. A Neczpáliak birtokba venni azonban nem tudták a várat, mert az iktatáshoz kiküldöttek a várban parancsnokló Miklós nevű lengyel kiütései miatt Zsolnánál továbbmenni nem mertek. A család később a Szentmiklósi Pongráczokkal lépett rokonságba és ezen a réven kölcsönösen segítették egymást a birtokszerzésben. A huszita korszak zavaros birtokviszonyai között történt elzálogosítások sok esetben eredménytelenek voltak, mert, mint előbb láttuk, a birtokbavétel gyakran nehézségekbe ütközött. Különösen jellemző ez a felsőtrencséni birtokviszonyokra, mert egy várnak néha több zálogbirtokosa is volt. A birtoklásban az oklevelek ereje, de még többször az erőszak döntött. A jogigények érvényesítése végett Demeter fia Balázs a Hricsó várra és a sztrecséni várhoz egykor tartozó Sztranszka és Konszka birtokokra vonatkozó okleveleket 1456-ban átadta Szentmiklósi Pongrácnak, de rokona György fia László tiltakozást jelentett be ellene. Balázs később perbe keveredett a Szentmiklósi Pongráczokkal és részére 1469-ben Pongrácz Istvántól bírói ítélettel lefoglalják a zálogos Óvár várat és tartozékait. Később Balázs birtokjoga forgott veszedelemben, amikor 1471-ben a Hricsó várra, továbbá Konszka és Sztranszka trencséni birtokokra vonatkozó okleveleket Balázstól Bajmóci Nifor János fiai Albert és Imre, ennek neje Neczpáli László unokája Pongrácz István leánya Zsófia, az utóbbiak esküvőjekor elvitték. A Szentmiklósi Pongráczok elleni pereskedést is tovább folytatta Balázs és meg is nyerte, de amikor 1471-ben királyi ítélet értelmében Balázs javára le akarták foglalni Pongrácz István és neje Cecília Zsolna nevű városát, azok a lefoglalást megakadályozták azon a címen, hogy Zsolna város már nincs birtokukban, mert Pongrácz László azt kiváltotta tőlük. A Pongrácz-család egy részével 1473-ban kiegyezett Balázs és Pongrácz Zsófiának a Hricsó vár és az említett birtokok után járó hitbért és jegyajándékot kifizette. Ugyanekkor egyességet kötött velük az elvitt oklevelek ügyében is. A zálogos várakért még később is pert folytattak és Balázs leánya Zsófia, Korom Bálintné részére a király 1515-ben meg is ítélte a Sztrecsén várból László leánya Cecilia, Pongrácz Istvánné leánya, Komorovszky Jánosné részét, de amikor a Pongrácz-család által osztatlan birtoknak vallott várba Zsófiát be akarták vezetni, a vár birtokosai Kamicsáci Horváth Márk és neje Magyar Benigna az iktatásnál fegyveresen ellenszegültek. (1439: Tört. Tár. 1896. 516., 517., 1456: Justh-lvt., 1469: U. o., 1471: U. o., 1473: U. o., 1505: U. o.)
Nedeczky-cs. Neve a középkor folyamán csak latinos alakban fordul elő. János fiai Péter, László és János 1384-ben kapják adományba Vadicsó erdőt, Zsigmond király meg is erősítette őket még ebben az évben a birtokban, melyet ekkor Nedecének nevez. Majd 1412-ben újból megerősíti a király Domokos fia János fenti fiait. Balázs 1438-ban királyi ember Tridvori iktatásánál. Nedecet 1453-ban Péter és osztályos atyafiai: Márton, Sandrin, Gáspár és Péter bírták, akik ekkor átíratják Zsigmond király 1412. évi oklevelét. Márton 1462-ban is szerepel, amikor mint szomszéd megjelent Kasza vár iktatásánál. Gáspárt, Pétert, ennek fiait Sandrint, Györgyöt és Márton fiát Miklóst 1475-ben ősi jogon újból bevezetik Nedece birtokába. Rokoni kapcsolatok révén más birtokokhoz is jogot tartottak, így Márton fia Miklós Lukin és Szvederniken örökölt birtokrészeket Marsovszky Györgytől, de kifizette belőle Szulyói Illés 1476-ban. 1494-ben Miklós fia Márton birta Nedece fél- és Vadicsó egész birtokot, melyekbe ősi jogon be is vezettette magát. Rajta kívül még más tagjai is voltak ez időben a családnak, így Péter gyermekei Sandrin, Miklós és Margit, akik 1498-ban visszabocsátják Miklósnak a nedeci 3 zálogos jobbágytelket. István és János nedeci birtokrészüket 1502-ben elzálogosítják Varini Jakabnak, János nejének Borbálának és Simonnak. (1384: Nedeczky-lvt., Fejér: CD. X. 1. 153., 205., 1412: Nedeczky-lvt., 1438: Dl. 13,241., 1453: Nedeczky-lvt., 1462: Nyitrai kpt. N. 139., 528., 1375: Nedeczky-lvt., 1476: Szulyovszky-lvt., 1494: Tört. Tár. 1897. 514., 1498: Nedeczky-lvt., 1502: Turóci kvt. Prot. vet. f. 4.)
Nedosery-cs. Nyitramegyei család. Trencséni birtoka ismeretlen. Bereck deák 1520-ban királyi ember volt az ugróci várhoz tartozó birtokok iktatásánál. (Zay-lvt. Litt. I. F. 2. N. 3.)
Nehéz- (Korompai, Sárosfalvi, Éleskői) cs. Pozsonymegyei eredetű család. Trencséni birtoklásának kezdete igen zavaros. Az tény, hogy már 1466-ban bírták, vagy talán inkább jogot tartottak Lednice várhoz, mert ebben az évben Péter és Simon a várat 3000 forintért elzálogosították a Podmaniczky-családnak, mely azonban sem ekkor, sem később nem jutott annak birtokába. Ekkori birtoklásukat kétségessé teszi az a körülmény, hogy a várat Péter és testvére György 1475-ben veszik zálogba 3600 széles prágai garasért Kornici Bielik Venceltől. Az elzálogosítást Mátyás király is jóváhagyta és ígérte, hogy a Nehéz-családot mindaddig megőrzi a vár birtokában, míg a várat 6000 forintért vissza nem váltja. A királyi megerősítés után Péter és György be is vezettették magukat Lednice vár és uradalom birtokába, sőt az iktatást, nem tudni mi okból kétszer egymás után, 1475-ben és 1476-ban is elvégeztették. Péter és István 1497-ben adomány címén megszerezték a magtalanul elhalt István kerékgyártó klucsói és bolessói birtokrészét, de az iktatásnál Kisporubai, másnéven Klucsovei Márton ellentmondott. Később hosszas pereskedést folytattak a szomszédos Oroszlánkő birtokosaival a Szlopnai-családdal, akik hatalmaskodással vádolták meg Pétert. Ez azonban tiltakozott a gyanusítás ellen és 1489-ben a tisztító esküt le is tette. Majd 1491-ben újabb vádat emeltek a Szlopnaiak Péter ellen, mely szerint Péter nem engedi a jobbágyokat elköltözni Zubák birtokról, még a szokásos fizetség megadása után sem és tiltakozást is jelentettek be miatta. 1494-ben a Podmaniczkycsaláddal folytatott Péter pereskedést bizonyos vámszedés miatt. A szomszédokkal folytatott viszály Péter halála után sem szűnt meg és Péter özvegye Zsófia 1499-ben hatalmaskodást követett el a Szlopnai-család mikusóci birtokán. A következő évben, 1500-ban Zsófia a Podmaniczky-családdal keveredett perbe, mert ellentmondott, amikor királyi parancsra az Okruczky-család okruti kúriáját lefoglalták bírság fejében. A Podmaniczky-családdal folytatott rossz szomszédság még jobban kiélesedett, amikor 1504-ben Ulászló elvette a Nehéz-családtól Lednice várat és azt a Podmaniczkyaknak adományozta. Az iktatás azonban nem ment símán, mert Péter özvegye Zsófia és György leánya Potenciána ellentmondtak, amikor 1504-ben a Podmaniczky-családot adomány címén be akarták vezetni Lednice vár és tartozékai birtokába. A Podmaniczkyak tehát nem juthattak a vár birtokába és a március 10-én kelt királyi parancscsal május 1-én hiába szólították fel Zsófiát, hogy a férjének elzálogosított Lednice várért járó zálogösszeget vegye fel a Podmaniczkycsaládtól és a várat adja át, mert a pénz felvételét Zsófia megtagadta. Az ellentmondást és a zálogösszeg felvételének megtagadását megmagyarázza az a körülmény, hogy közben Zsófia a várat át akarta játszani Ráskai Balázs tárnokmester kezére. Ebben a törekvésében segítette az egész család. György leányai Ilona, Csellyei György özvegye, Katalin, Bory Imre özvegye, Potenciana, Kemendy Lajosné 1504-ben hozzájárulnak ahhoz, hogy atyjuk testvérének, Péternek az özvegye, Zsófia Lednice várat elzálogosítsa Ráskai Balázsnak. A vár átadása és a zálogösszeg felvétele közben meg is történt, mert György leánya Potenciána, Kemendy Györgyné, a fia Lajos nevében is, Ilona, Csellyei György özvegye, fiai Zsigmond és Balázs nevében is, továbbá Katalin, Bory Imre özvegye 1504 május 21-én már nyugtatják Zsófiát a Lednice zálogösszegéből nekik járó pénz kifizetéséről. A vár átadása után a Podmaniczkyak még tovább folytatták a pert és Potenciánát a Lednice miatt folyó perben 1506-ban meg nem jelenés miatt el is marasztalták, de ez a vár birtoklásán már nem sokat változtatott. (1466: Podmaniczky-oklvt. I. 59. Dl. 16,342., 1475: Köpcsényi lvt. Lad. 20. F. 4. N. 34., 35., Dl. 17,714., 17,715., 1476: Dl. 17,752., 1487: Nyitrai kpt. K. N. 99., 1489: Dl. 19,519., 1491: Dl. 19,755., 1494: Podmaniczky-oklvt. I. 248., 1499: Dl. 20,870., 1500: Podmaniczky-oklvt. I. 369., 1504: U. o. I. 405., 407., 421., Múz. T. a. V. 21., Köpcsényi lvt. Lad. 23. F. 4. N. 36., 1506: Podmaniczky-oklvt. I. 499.)
Nemák- (Kishelvényi) cs. Gergely fiai Ádám, Miklós és Ferenc a Nemák Simon kishelvényi birtoka után járó hitbér és jegyajándék felől 1522-ben nyugtatják a Mittai Paczor-családot. (Lev. Közl. 1937. 237.)
Nemeskotessói-cs. L. Kotessói néven.
Németh- (Sztrecsei) cs. Mint előneve mutatja, Sztrecsén volt birtokos. Jakab 1505-ben a Leszkovszky-család ügyvédje volt. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 30.)
Neporáci-cs. L. a Bossányi-családnál Detre fiúsított leányának, Margitnak és Lengyel Imrének utódait.
Nezétei-cs. A család feltűnésekor, már 1358-ban több ágra szakadva jelenik meg. Ekkor Zana fia Ádám birtokának mondják Nezétét, melyből egy Miklós fia Tamás nevű ember részt követel, de a vizsgálat megállapította, hogy neki a birtokból semmi sem jár. Később a családnak több, egymással össze nem kapcsolható ága tűnik fel. Így 1372-ben Bodoló fia Tamás szerepel, akit Nezétén Ádám fia Miklós megölt. Még egy új ága keletkezik a családnak, amikor a kisbirtokú Ádám fia Miklós a leányát nemtelen emberhez, egy Antal nevű bossáci hospeshez adta nőül. Ez az Antal 1380-ban nezétei birtokossá lesz, amikor apósától 20 holdat zálogba-vesz. 1383-ban Bodo fia Tamás özvegye a hitbére és jegyajándéka felől nyugtatja Ádám fiait, Jánost, Antalt és Miklóst, akik még ebben az évben eltiltják a Velcsiczkyeket Nezéte elfoglalásától, Bodo fia Tamás özvegyét pedig az eladástól. A családtagok nem éltek egymással valami nagy békességben, mert Péter fia György 1407-ben tiltakozást jelentett be András fia Mátyás ellen, aki az ő nezétei birtokán hatalmaskodott. Az ősi birtok még jobban tagozódott, amikor János fia István 1410-ben elzálogosított a bossáci eredetű Antal fia Imrének 7 holdat, 1411-ben pedig 4 holdat (kettőt a Vág szigetén, kettőt pedig a kohányi út mellett) Péter fia Balázsnak. Úgylátszik ez a Balázs is távolabbi rokon volt, mert István először felszólíttatta osztályos atyafiait Györgyöt és Antalt, hogy a zálogba szánt földeket váltsák magukhoz. János fia Imrét 1412-ben elmarasztalják és nezétei birtokába beiktatják Velcsiczky Sebestyént, miután az a 2 márka bírságot kifizette helyette. Ádám leányági leszármazottai még jobban siettették a birtok elaprózódását, amikor 1412-ben Ádám fia Antal ellen leánynegyedi pert indítottak Biróci Benedek és Kohanóci Miklós fia Mátyás. Egyelőre csak zálog címén birtokosok is lettek Nezétén Ádám leányági leszármazottai, amikor még ebben az évben János fia István egy kúriát elzálogosított nekik. A közben teljes jogú nemessé lett (bossáci) Antal fiai Mátyás és Imre még jobban meggyökeresedtek Nezétén, amikor 1414-ben leánynegyedet kaptak Nezétén Kohányi Paskától és Mátétól, akiktől Ádám fia Antal is leánynegyedet követelt Kohány és Ozor birtokokból. Később egész apró birtokrészek cserélnek gazdát, így 1442-ben Antal fia György két holdat ad zálogba Balázs fia Jánosnak. Hasonló az eset 1463-ban, amikor Mátyás fia János, Mihály fiai János és István, Lőrinc fia Bálint és Benedek fia Simon visszabocsátják a nekik György fiai Balázs és András által elzálogosított nezétei három holdat. 1469-ben Stefkó fia Miklós és János fia Tamás bocsátanak vissza egy nezétei kúriát Jakabnak és fiainak Mihálynak, Jánosnak, Lászlónak és Istvánnak. – Ádám birtokát később Ádámfalvának nevezték, ahonnan utódai Ádámfalvinak nevezték magukat, István utódai pedig felvették atyjuk után a Stefkó nevet. L. mindkettőt a fenti néven. (1358: Akadémia kézirattára., Anjoukori-okmt. VII. 311., 1372: Dl. 37,267., 1380: Akadémia kézirattára., 1383: U. o., 1407: Motesiczky-lvt., 1410: Akadémia kézirattára, 1411: U. o., 1412: Múz. T. a. I. 28., Akadémia kézirattára., 1414: U. o., 1442: U. o., 1463: U. o., 1469: U. o.)
Noffry- (Bajmóci) cs. Olaszországi eredetű család, mely a XV. században a Felvidék nyugati részén szerzett nagyobb birtokot. János fiai Albert és Imre, továbbá ennek neje Pongrácz István leánya Zsófia az utóbbiak esküvőjekor, 1471 előtt elvitték magukkal Necpáli Balázsnak Hricsó várra, Jahodnik, Konszka és Sztranszka birtokokra vonatkozó okleveleit. Ferenc 1472-ben felkérte Missen birtokot adományba, de a régi tulajdonosok tiltakozást jelentettek be ellene. L. még Ludányi Tamásné alatt. (1471: Justh-lvt., 1472: Dl. 17,321.)
Norsicz- (Nagymarkovici, Prileszi) cs. Előnevük markovici birtokosságukra és eredetükre utal. Norsycz Györgyöt és Balázst 1484-ben zálog címen bevezetik Prilesz egész birtokába. György apósával, Bohuniczky Jakabbal együtt 1493-ban adományba kapja Zápolyai István nádortól Nemsova birtokot. Ugyanakkor a nádor iktatóparancsot is bocsát ki, de annak végrehajtását nem ismerjük. Györgyöt 1506-ban bevezetik Kisszlavnica, másnéven Veszka birtokába. L. még Markovszky-család. (1484: Nyitrai kpt. N.31., 1493: U. o. Litt. Bo., 1506: O. L. Ernst-gyűjt.)
Nováni-cs. Birtokát nem ismerjük. Péter 1494-ben királyi ember Ugróc iktatásánál. (Zay-lvt. Litt. I. F. I. N. 7.)
Nozdrokóci-cs. Ősi trencséni kisnemesi család. Tamás viszályba. keveredett a szomszédokkal, melynek folyamán 1436-ban Kocsóci Gergely megölte. A család tagjai közül Egyed fia Mátyás fiai László és Miklós okleveleiket biztosabb megőrzés végett Trencsén városára bízták, de az okleveleket 1463 előtt a husziták onnan is elvitték. László, Miklós és Márk 1466-ban békebírák voltak a Bobrovniczkyak perében. A család tagjai sokat szerepeltek királyi emberekként, így Miklós és László 1467-ben Biróc birtok, László 1469-ben Béla birtok, Miklós 1471-ben Zablát birtok, Imre 1476-ban szomszédként szerepel Kocsóc és Rakolup iktatásánál. Ugyancsak Imre és Mátyás. 1477-ben Trencsén vár iktatásánál voltak szomszédok. Péter és Imre 1481-ben Rakolup és Kocsóc iktatásához kiküldött királyi emberek voltak. László és János 1482-ben Zamárd iktatásánál voltak királyi emberek. Miklós használatba vette az Ürményi-család ribári. birtokrészeit is, de 1483-ban eltiltották. Ugyanez a Miklós 1485-ben Trencsén vármegye alispánja volt. Miklós gyermekei György, Ferenc, Péter, János, Tamás, Márta és Margit 1493-ban egyességet kötöttek a nozdrokóci kúria ügyében, majd nyugtatják Kocsóci Lukácsot a Kocsóc, Rakolup és Béla birtokokból a testvérük Katalin után járó dotalicium felől. Mátyás és Ferenc Nozdrokócon kívül Viszocsányon is bírtak, mert amikor 1500-ban hatalmaskodást követtek el a trencséni polgárok ellen, viszocsányi birtokukról idézték meg őket. Azonban nemcsak ők, hanem a család többi tagjai is bírtak Viszocsányon, így Miklós fiai Ferenc és János, akik 1504-ben egy viszocsányi kúriát elzálogosítottak Nozdrokóci Benedek fia Balázsnak. Bírt még Péter fia Mátyus is, aki 1504-ben ugyancsak elzálogosított egy viszocsányi féltelket Viszocsányi Balázsnak. Tamás fia. Miklós bírt még Ribárin is, de ottani, valamint nozdrokóci birtokrészeit Holy Pál nagyszombati polgár a Rozson-családdal együtt felkérte, Miklós azonban 1509-ben tiltakozással élt az eladományozás ellen. (1436: Rakovszky-kvtár, 1463: Teleki-cs. zabláti lvta 1485., 1466: Múz. T. a. VI. 9., 1467: Nyitrai kpt. N. 764., 1469: O. L. Kisebb letétek 52. cím. 98. sz., 1471: Dl. 17,219., 1476: Nyitrai kpt. N. 6., 1477: Dl. 17,982., 1481: Múz. T. a. IV. 18., 1482: U. o. X. 3., Nyitrai káptalan. N. 11., 1483: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 8., 1485: Teleki-cs. zabláti lvta, 1493: U. o., Dl. 37,260., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 78. N. 34., 1504: Nyitrai kpt. Prot. extraser: I. 35., 1509: Szepesi kpt. Prot. I. f. 70.)
Nozdroviczky-cs. A család neve kialakult formájában a középkorban nem fordul elő. Szintén a legősibb trencséni családok közé tartozik. A névadó Nozdrovicon kívül korán bírt már a család Viszocsányon is, Simon fia Benedek 1352-ben perli Viszocsányi Endre fia Mártont viszocsányi birtokrészének elfoglalása miatt. A család másik ágát Márk képviselte, akinek fiai Péter és László 1366-ban királyi emberek voltak a Koromszegiek hatalmaskodási perében. Péter 1396-ban szintén királyi ember volt Bazarádfalva iktatásánál. A család valószínűleg leányágon a Dulói-családtól származott, mert Balázs papot és Péter fia Istvánt 1400-ban, amikor Dulói András fia András panaszt emelt ellenük, hogy 300 forint értékű holmiját elvitték, Dulói Miklós ágából származónak mondják. A családnak ez az ága szintén bírt Viszocsányon és 1407-ben Péter fia Balázs pap, biróci plébános pert folytatott a Viszocsányi-család tagjaival a viszocsányi plébánia mellett fekvő birtokrészért. A Dulói-család révén Duló egy részére is igényt tartott a család és Balázs pap 1411-ben ígéretet tesz Egresdy Mátyásnak, hogy ha dulói birtoka visszaszerzésében segítségére lesz, fizet neki öt márkát. A családnak volt még egy, az előbbiekkel össze nem kapcsolható ága is, melynek tagja, Pető fia Péter fia Sebestyén 1413-ban leánynegyedet kapott Horócon és Lehotkán a Horóci-családtól. Később a két birtok miatt perbe is keveredett a Horóci-családdal, amellyel szemben 1420-ban perét meg is nyerte. A leszármazottak közül Márton fia István 1422-ben is bírt Viszocsányon. Valószínűleg azonos ezzel az az István, aki 1435-ben Liborcsa iktatásánál királyi emberként szerepelt. A későbbi utódok közül Mátyás 1468-ban Pruszka és Tuhinye iktatásához kijelölt királyi ember volt. Zsigmond fia Pál 1473-ban szomszédként szerepelt Ledec és Kasza iktatásánál, Miklós pedig Lietava iktatásánál 1474-ben. Pál ugyancsak szomszédként jelent 1492-ben Hlozsa iktatásánál. Mátét 1510-ben megölte Rozvágyi László, ezért birtokait Nodrovicon és Borcsicon a király a Zabláthy-családnak adományozta, de Máté fia Gáspár az iktatásnál ellentmondott, majd a következő évben Mátyás és Benedek tiltakoztak az ellen, hogy a Borcsiczky-család magát beiktattassa az ő borcsici birtokrészükbe. (1352: Teleki-cs. zabláti lvta, 1366: Múz. T. a. XII. 1., Fejér: CD. IX. 7. 253., 1396: Múz. T. a. I. 15., 1400 Szulyovszky-lvt., 1407: Brogyáni-lvt., 1411: Szulyovszky-lvt., 1413: Dl. 10,757., 1420: Dl. 10,757., 1422: Brogyáni-lvt., 1435: Dl. 12,688., 1468: Múz. T. a. X. 5., 1473: Podmaniczky-oklvt. I. 108., 110., 1474: Múz. T. a. 1476. IX. 5: Teleki: A Hunyadiak kora.. XI. 516., 1492: Dl. 19,860., 1510: Garanszentbenedeki kvt. F. 35. N. 8.; 1511: Turóci kvt. Prot. vet. f. 17.)
Nyitrai káptalan. Igen korán bírt Trencsénben, de birtokát, Rajec prédiumot 1236-ban cserébe adta Rajeci Kázmérnak a Tardoskedd melletti Apka és Iton falvakért. (Mon. Strig. I. 318., Esztergomi kpt. C. 2. 9. 1.)
Nyitrai püspökség. A trencséni várispánságnak és a nyitrai püspökségnek a terjeszkedése, mint az egyházi és a világi hatalomnak az egész országban, egy időben és egy irányban folyik le. Így a király mellett legrégibb trencséni birtokosnak a nyitrai püspökséget kell tartanunk. A lakosság szaporodásával a királyi és püspöki népek között a határok miatt viszály tört ki, de a várispán 1208 körül egyességet teremtett és megjáratta a püspökség Szkala, Hricsó, Trencsénpüspöki és Borcsán nevű birtokainak a határát. 1236-ban a püspökség elcserélte a káptalannal közös rajeci uradalmat Rajeci Kázmér nyitramegyei birtokaiért. A püspökség még egyéb birtokokat is szerzett Trencsénben, így Biccse és Jeszenic falvakat már 1271-ben a püspök kezén találjuk, amikor ezeknek a birtokában, továbbá a trencséni vásár- és révvám harmadában és a tizedben István király megerősítette a püspökséget. Biccse azonban nem volt a püspökségnek ősi birtoka, mert azt 1250-ben még File bán fiai bírták. Csák Máté uralma a püspökségre nézve is igen hátrányos volt, mert Máté, mint a püspök 1318-ban panaszolja, elfoglalta trencséni kúriáját és birtokainak jobbágyait annyira nyomorította, hogy a Trencsén körüli falvakban lakó 70 jobbágyból mindössze 30 maradt. Jeszenic és Biccse falvakat is elfoglalta Csák Máté, szucsáni várnagya pedig elvette Szkala birtok felét. Csák Máté uralma után a püspökség ismét visszakapta összes trencséni birtokait, sőt azokhoz még újakat is szerzett, amikor 1323-ban Smaragdus comes Püspöki és Nastic birtokokat a püspökségnek adta, melyet a következő évben ellentmondás nélkül be is vezettek a birtokokba. 1338-ban Dobrasó birtokot is a püspökség kezén találjuk. A birtok határai miatt 1346-ban per keletkezett, melynek folyamán a birtok déli részén fekvő, Petrilehota felőli vitás részt a püspökség kapta meg a bírói ítélet értelmében. 1355-ben Kotessó részbirtokot ajándékba kapja Kotessói Moczktól a Szent Luca tiszteletére emelt egyház patronátusi jogával együtt. A püspökség trencséni birtokai közül Biccse fejlődött a leggyorsabban. 1375-ben, amikor a püspök az ottani soltészi jogot, kúriát és vámot Damján fia Péter biccsei polgárnak adja, Biccsét mint civitast említik. Már Biccse haszonvételei egy részének elidegenítésével megkezdődött a püspökség trencséni birtokainak lassú idegen kézbe való vándorlása, ami ettől kezdve az egész középkoron át folytatódott. Szkalka birtokot, illetve, mint a többi adatokból kitűnik, a tőle keletre fekvő Apátit 1378-tól zálogban bírta a Velcziczky-család. 1380-ban Smaragdul testvérének Andrásnak leányágai leszármazottja, Zsámbokréti Péter támadja meg perrel a püspökséget és részt követelt Püspöki és Nastic birtokokból. Jogigényével azonban elutasítják, mert bebizonyosodott, hogy mindkét birtok szerzett birtoka volt Smaragdusnak. Majd Püspöki határa miatt keveredett perbe 1394-ben Egresdy Mihálylyal. A püspökség birtokainak elidegenítése tovább tart és 1394-ben Jeszenic bíróságát megveszi a Szunyogh-család. Az Egresdy-családdal is tovább tart a per, mert Püspöki és Nastic birtokok jobbágya 1411-ben hatalmaskodtak Egresden. Biccse város még 1450-ben a püspökség kezén volt, amikor az ottani soltészságot Saczkovzky nevű lengyel eladta Bohuszlávici Syd Szaniszlónak. Nemsokára azonban idegen kezekre került a város. Egy ideig Szentmiklós Pongrác, majd Podmaniczky Balázs bírta, később úgy a várost, mint az ottani várkastélyt Mátyás király előbb bizonyos cseheknek, majd Tettauer Vilmosnak zálogosította el. Antal nyitrai püspök 1492-ben ki akarta a várost és várkastélyt váltani és a birtokos Tettauert fel is szólíttatta a kiadásra. Ez a kísérlet azonban eredménytelen maradt sőt Biccsét véglegesen elvesztette a nyitrai egyház, amikor 1500-ban a király a Szerdahelyi Imreffy-családnak adományozta a várost A nyitrai egyházat ugyanakkor a dömösi egyház adományával kárpótolta a király, ami annál többet jelentett, mert addig semmiféle kárpótlást nem kapott a város és kastély zálogbirtokosaitól. (1208: HO. VII. 4., Dl. 54., 55., 1236: Mon. Strig. I. 318. Esztergomi kpt C. 2. F. 9. N. 1., 1250: Fejér: CD. VII. 2. 149., 1318: U. o. VIII. 2. 169., 1322: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1323: U. o., 1338: U. o., 1346: U. o., 1355: Dl. 4533., 1375: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F, A. N. 22 et B., 1378: Dl. 6538., 1380: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1394: Nyitrai püspöki lvt. Jura extr. Bicse. I. 3., 1411: Múz. T. a. XI. 20., 1450: Dl. 14339., 1492: Garamszentbenedeki kvt. F. 66. N. 25., 1497: U. o. F. 61. N. 8., 1500: Dl. 20,396.)
Oblahovszky- (Szedlicsnai) cs. Oblahowczky Márton 1520-ban szomszéd volt a szedlicsnai iktatásnál: (O. L. Kisebb letétek, 52. cím. 101. sz.)
Oblazói-cs. László 1439-ben szomszéd Budetin iktatásánál. Gáspár 1503-ban királyi ember Udicse iktatásánál, Miklós és Gáspár pedig 1508-ban szomszédok Budetin iktatásánál. (1439: Esterházy-hitbizományi lvt. Rep. 94. F. 1. N. 3., Fejér: CD. XI. 170., 1503: Podmaniczky-oklvt. I. 400., 1508: gr. Dessewffy-lvt.)
Ocskay-cs. Nyitramegyei eredetű család. 1429-ben János és András hatalmaskodtak a Bossányi-család Neporác nevű birtokán. Birtokaik, melyeknek nevét nem ismerjük, tehát Neporác környékén voltak. (O. L. Bossányi-lvt. N. 62.)
Ohváth- (Mittai) cs. A szétágazott Mittai-család tagja. Ohwath Mátyás fia Imre perben áll Mittai Prokop özvegyével, Annával, ennek dotaliciuma miatt és 1483-ban kötelezi magát, hogy a Jesztrabe birtokon összeülő nyolc békebíró döntésének aláveti magát. (Nyitrai káptalan. Prot. extraser. I. 21.)
Okruczky- (Okruti) cs. A családból János 1469-ben szomszéd volta puchói iktatásnál. Mátyás, Miklós (Mikolas) és Benedek hatalmaskodtak a Podmaniczky-család. proznai birtokán. Az e miatt keletkezett perben a király meg nem jelenés miatt 1500-ban pervesztesnek ítélte őket. A kirótt bírság fejében le is foglalták okruti és pominóci kúriájukat 3–3 márka értékben. János 1525-ben tanú a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. (1469: Dl. 2456., 1500: Podmaniczky-oklvt. I. 354., 368., 1525: Dl. 24,068.)
Oláh- (Divéki) cs. L, a Bodi-családnál 1388-ban.
Olasz- (Kisfalusi) cs. Olaz János fia Pál fia László 1479-ben tiltakozott az ellen, hogy nagybátyja Mihály a két Sztrecse birtokra vonatkozó okleveleket megsemmisítette és a birtokot felkérte, amikor arra Mátyástól neki új adománya van. (Ocskay-lvt.)
Olaszi-cs. Benedek 1469-ben adományba kapta Neporác birtokot, de az eladományozás ellen úgy a Bossányiak, mint a Baracskayak tiltakoztak. Tényleges birtoklására nincsenek adataink. (Akadémia kézirattára.)
Onory-cs. Nyitramegyei eredetű család. A Bessenyői Saár-család révén igényt tartott BrezoIup birtokra és amikor azt a Pecsenyánszky-család magtalan halála után a király Podmaniczky Lászlónak adományozta, Onory Péter az iktatásnál 1470-ben, majd 1471-ben másodszor is ellentmondott. András és neje Dorottya, leányai Margit, Zerdahelyi Mihályné és Zsófia, Brogyáni Miklósné Dulón is bírtak. 1507-ben panasszal fordultak az országbíróhoz, hogy a Rozsonok az ő dulói birtokrészüket elfoglalták, amit a megtartott vizsgálat is igazolt. (1470: Podmaniczky-oklvt. I. 92., 98., 1507: Garamszentbenedeki kvt. F. 20. N. 45.)
Orlóci cs. A birtok után több család is nevezte magát Orlócinak, de ezek a Mikulay- és Prónay-családok tagjai voltak. A tulajdonképpeni Orlóci-család, melynek másik nevét nem ismerjük, szintén közeli rokonságban állott a Prónay-családdal, mert amikor Orlóci Kristóf fia László és fia Márton 1342-ben tartoztak volna átadni Orlóc birtokot bírság fejében Mikulay Andrásnak, a birtokot mint legközelebbi rokon, a Prónay-család váltotta magához. A birtok miatt folyó pert László özvegye tovább folytatta a Mikulay-család ellen. (Dl. 3499., 3525., Anjoukori-okmt. IV. 239., 271.)
Oroszlánkői-, máskép Szlopnai-cs. Lásd utóbbi néven.
Orros- (Szlavnicai) cs. A több ágat képviselő Szlavnicai-család tagja. Benedek 1461-ben Léva város szomszédjaként szerepelt. (Nádasdladányi lvt. I. 24.)
Országh- (Gúthi) cs. Mihály és fia László 1479-ben adományba kapták a magtalanul elhalt Rakolupi Gebes György Kishoholna egész-, valamint Rakolup és Kiskocsóc félbirtokait, azonban sem a bevezetésre, sem későbbi birtoklásukra nincsenek adataink. (Dl. 18,248.)
Országh- (Verbkai, máskép Hanzlikovavezi) cs. A Verbkai-család egyik ága. Benedek leánya Dorottya, a leányai Anna és Dorottya nevében is, a Verbka, máskép Hanzlikfalva birtokból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed felől nyugtatja a Verbkai-Hrehor-családot 1483-ban. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 6.)
Oszlányi-cs. Márkus fia János 1321-ben adományba kapja Károly királytól Orlóc birtokot. Itteni birtoklásukra azonban nincsenek adataink. A család a középkor végén származott fel újból Trencsén megyébe, amikor András, Hatnai Margit férje 1504-ben a neje révén birtokolt jószágokra nézve kölcsönös örökösödési szerződést kötött a Hatnai- és Szunyogh-családokkal. (1321: Ghiczy-lvt., 1504: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et C.) L. még a Hatnai- és Szunyogh-családoknál.
Ottlik- (Ozori, Felsőozori, Rozváci) cs. Othlyk János 1484-ben a szintén Ozoron birtokos Svehla-család ügyvédje. János fiai Márton és György 1492-ben Kohányon és Felsőozoron bírnak egyes részeket. János, aki 1496-ban királyi ember volt, a rozváci előnevet viselte. Márton 1513-ban Felsőozoron négy jobbágytelket és egy, a Swinna folyó melletti Demeterowska nevű rétet elzálogosít a Mittai Rozsonc-saládnak. (1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 9., 1492: Dl. 19,884., 1496: Nyitrai kpt. F. N. 2., 1513: U. o. Z. N. 5.)
Ozory-cs. Neve 1500-ban .előfordul Ozerowzky alakban is. Ősrégi trencséni család. Első őse Hotszlov volt, aki 1234-ben kapta Ozort adományba. Később a Kohányi-családdal kerültek rokonságba és Kohányon is szereztek birtokrészeket. László fiai János és Asold (Oszwald), továbbá Simon, György, Demeter, Domokos és Miklós 1394-ben Ozoron és Kohányon osztozkodtak a Kohányi-családdal. A család tagjai ettől kezdve hosszú időn keresztül csak mint királyi emberek szerepelnek. János 1412-ben a dulói, László fia Oszvald 1414-ben a neporáci iktatáshoz kiküldött királyi emberek voltak. György 1424-ben Trencsén vármegye szolgabírája volt. Sinka és János 1426-ban a neporáci hatalmaskodás ügyében kiküldött királyi emberek voltak. Márk 1440-ben a hornyáni iktatásnál szerepelt, 1455-ben pedig az ugróci iktatásnál. Szaniszló és Márk fia János 1465-ben a pruszi iktatáshoz kiküldött királyi emberek voltak, ugyanúgy András 1500-ban. Krisztin 1513-ban a felsőozori iktatásnál szerepelt. Drietomán is bírt a család, de András itteni birtokrészeit 1515-ben elzálogosította a Zabláthy-családnak. (1234: Fejér CD. III. 402., Századok 1906. 626., 1394: Rudnay-lvt., 1412: Szulyovszky-lvt., 1414: O. L. Bossányi-lvt. N. 4., 1424: Simonyi-levéltár 106. sz., 1426: O. L. Bossányi-lvt. N. 106., 1440: Nyitrai kpt. N. 70., 1455: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 5a., 1465: Nyitrai kpt. N. 1068., 1500: Podmaniczky-oklvt. I. 342., 1513: Nyitrai kpt. Z. N. 2., 1515: Garamszentbenedeki kvt. F. 128. N. 3.)
Pachyk-cs. Pál 1481-ben Ugróc iktatásánál szerepelt királyi emberként. Közelebbieket sem a családról, sem birtokáról nem tudunk. (Nyitrai kpt. N, 666.) Paczur- (Középmittai) cs. Szaniszló fia Tamás Kishelvényen bírt, amelyből 1522-ben kifizeti a Nemák-családnak járó hitbért és jegyajándékot. Mint előneve mutatja, Középmittán is birtokos volt. (Lev. Közl. 1937. 237.)
Paksy- (Pakosi) cs. Olivér fia Leusták és Ferenc bírták a XIV. század végén a többi Rátold-nembeliek révén Lednice várát, de azt 1392-ben elzálogosították Henk nevű csehnek. (Dl. 7748.)
Palczek- (Dvoreci, Szokolóci) cs. Pál fia György 1484-bén bírta Dvorecen a Sebikovszky dwor nevű kúriát. Tamás magtalanul halt el és dvoreci birtokrészeit 1520-ban az Egresdy- és Halácsy-családok kapták adományba, de ezek azután átadták vejének Szokolóci Palczek Mátyás fia Miklósnak más dvoreci birtokrészekért cserébe. (1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 15., 1520: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 174.)
Palczek- (Szokolóci) cs. l. a Dvoreci Palczek-családnál.
Patvar- (Dezséri) cs. A szétágazott Dezséry-család tagja. Nevének változatai Pathwar és Pothwar. Ősi dezséri birtokrészük mellé korán megszerezték Hornyánt is, melyre János fiai György, Zsigmond és János 1440-ben kaptak adományt Ulászló királytól. Zsigmond 1455-ben Ugróc és 1464-ben Ölved iktatásánál mint szomszéd jelent meg. János 1466-ban Bán iktatásához kiküldött királyi ember volt. Valószínűleg azonos ezzel az a Janko, aki 1471-ben Brezolup iktatásánál szerepelt, mint királyi ember. Bereck 1482-ben, János pedig 1486-ban Cimoráz iktatásánál mint szomszédok jelentek meg. Bereck 1492-ben a báni hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál, 1494-ben a Bán miatt folyó perben és az ugróci iktatásnál, 1498-ban pedig a Zamárdi iktatásnál szerepelt királyi emberként. Valószínűleg szintén a család tagja és az előbbivel azonos az a csak Dezsérynek nevezett Bereck, aki 1510-ben ellentmondott, amikor Zabláthy Jeromost be akarták vezetni Nozdrokóczi Máté borcsici birtokrészébe. Vencel 1513-ban királyi ember volt a felsőozori iktatásnál. Ambrus és László 1516-ban hatalmaskodtak Dánffy András özvegyének podluzsáni birtokán. (1455: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 5a., 1464: Múz. T. a. III. 21., 1466: Podmaniczky-oklvt. I. 65., 1471: U. o. I. 99., 1482: Nyitrai kpt. N. 77., 1486: U. o. N. 685., 1492: Podmaniczky-oklvt. I. 217., 1494: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 7., Podmaniczky-oklvt. I. 255., 1498: Dl. 24;997., 25,285., 1513: Nyitrai kpt. Z. N. 5. 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 15.)
Patvar- (Újfalusi) cs. Potwar György 1523-ban ügyvédeket vallott. Birtokát nem ismerjük, előneve Újfalura utal. (Lev. Közl. 1937. 239.)
Pecsenyánszky-, máskép Szvatokriszky-, Pecsenyei-, Keresztúry- (Pecsenyei) cs. E sok néven szereplő családra nagyrészt csak kihalásával kapcsolatban vannak adataink. György Brezolupot bírta és 1470 előtt magtalanul halt el. A családnak másik ága, mely László nevű tagjában hasonlóképpen magtalanul halt ki 1473 előtt, szintén Brezolupon volt birtokos, János özvegye és leányai pecsenyédi, cimorázi és endrédi birtokosok voltak, de itteni részeiket 1474-ben elfoglalta a Soki-család és különböző hatalmaskodásokat követett el. (1470: Dl. 17,014., Podmaniczky-oklvt. I. 90., 1473: U. o. I. 113., 1474: Garamszentbenedeki kvt. F. 54. N.28.)
Pecsovics-, Petkovics- (Drietomai, Sztupnyei, Tuhinyai) cs. Pechowych Mátyás és fiai Gergely, Péter, Krisztin, Mihály és János 1467-ben új adományba kapnak Mátyás királytól nyolc tuhinyei jobbágytelket, melybe ellentmondás nélkül be is vezették őket. Később azonban ezek miatt a telkek miatt viszály támadt a Szlopnai-családdal, mert az Oroszlánkő várához számította a telkeket és abba magát be is akarta iktattatni, de Mátyás és fiai, valamint István fia Mihály fia Ezekiel ellentmondottak. Később azonban a birtoklást illetőleg olyértelmű egyességet kötöttek a Szlopnaicsaláddal, hogy, az ellentmondást visszavonva átengedték a nyolc telket a malommal együtt a Szlopnai-családnak, amely viszont családjuk kihaltáig visszaadta nekik oly feltétellel, hogy amikor Oroszlánkő várát ellenség támadta meg, tartoznak a telkek fejében a Szlopnai-család költségén katonáskodni, békeidőben azonban. joguk van bárhol és bárkinek szolgálni. Ezzel az egyességgel tehát a család Oroszlánkő prédiálisává tette magát. Valószínű, hogy ennek az egyességnek a következménye volt, hogy 1478-ban Mátyás fiait zálog címén újból bevezették a tuhinyei nyolc jobbágytelek birtokába. A családnak még egyebütt is voltak birtokai, mert Mátyás fiát Gergelyt Péter leánya Krisztina 1480-ban a neki Tuhinye, Duló és Dulóújfalu zálogbirtokokból járó hitbér és jegyajándék kifizetéséről nyugtatja. István 1481-ben mint szomszéd Kishoholna és Kiskocsóc iktatásánál szerepelt és mint előneve mutatja, Drietomán. is birtokos volt. Szintén a drietomai előnevet viselte Péter, akinek 1493-ban megítélte a vármegye a Drietoma birtokból járó leánynegyedet a Zamaróczy-család ellenében. (1467: Dl. 16,477., 16,474., Nyitrai kpt. N. 66., 1474: Dl. 17,533., 1478: Múz. T. a. III. 1., 1480: Dl. 18,359., 1481: Múz. T. a. V. 18., Nyitrai kpt. N. 256., 1493: Dl. 20,107.)
Pelho- (Újfalusi) cs. Péter 1492-ben szomszédként jelent. meg egy újfalusi birtokrész iktatásánál. Előneve Szkalaújfalura mutat. (Nyitrai kpt. ZZ. N. 148.)
Peres-cs. Perws János 1508-ban Biccse határjáráshoz kiküldött királyi ember volt. A család trencséni birtokát nem ismerjük. (Podmaniczky-oklvt. I. 554.)
Pesk- (Velcsici) cs. A Velcsiczky-család egyik aga. János ellen 1437-ben Márk trencséni polgár hatalmaskodott. (Dl. 13,135.)
Pessák- (Verbkai) cs. A Verbkai-osalád egyik ága. Simon 1437. évben megyei kiküldött volt, Péter pedig szomszédként szerepel 1491-ben a zamárdi iktatásnál. (1437: Dl. 13,135., 1491: Nyitrai kpt. N. 776.)
Pethő- (Gersei) cs. L, a Ráskay-családnál 1515-ben.
Petkovics-cs. L. a Pecsovics néven.
Petlendi-cs. L. a Kereskényi-családnál.
Pető- (Petőfalvi) cs. Pál és gyermekei László és Zsófia 1470-bem megosztoznak az azonos anyai őstől (ab uno utero) származó Pleskóczy- és Szécsényi-családokkal Rátonyi Miklós hoholnai birtokrészén. (Nyitrai kpt. N. 568.)
Petrácz- (Nagydivinai) cs. A Divinai-család egyik ága. Petrácz Péter és testvérei István, Márton, Jakab, Gál, Tamás és Jakab ellentmondottak Zavadkán és Divinán, amikor Kinizsi Pált beiktatták 1474-ben Lietava vár és tartozékai birtokába. Az ellentmondást azonban rövid időn belül visszavonták, mert az iktatóparancs hátlapjára történt feljegyzés ellenére is kiadta a nyitrai káptalan a pura statucioról szóló oklevelet. (Nyitrai kpt. N. 492., Dl. 17,605., Múz. T. a. 1476. IX. 5.: Teleki: A Hunyadiak kora. XI. 546.)
Petrovici-cs. Márton deák 1483-ban Sztrecsén vár iktatásánál mint szomszéd jelent meg. (Dl. 18,846., Nyitrai kpt. N. 9.)
Piechói-cs. László és Manos 1453-ban mint szomszédok jelente) meg a bohunici iktatásnál. Lukács fia István fia Jánost 1441-ben bevezetik az András fiaitól, Demetertől és Holytól, továbbá Benedek fia Lőrinctől vett piechói birtokrészekbe. Holy és Manos egy-egy, később is többet szereplő családnak lettek a névadói. L. ott. (1453: Múz. T. a. IV. 3., 1441: Dl. 13,626.)
Pistank-cs. Pysthank Gergely, mint a Szunyogh-család osztályos atyafia 1487-ben adományba kapta a magtalanul elhalt Viszolai Miklós Viszolaj és Szverepecz nevű birtokait, az iktatásra és birtoklásra azonban nincsenek adataink. (gr. Dessewffy-lvt. Poss. 36. cs., Balassa-lvt.)
Pleskóci-cs. Hoholnán bírt, ahol Péter és nagy Demeter testvérek a velük anyai ágon rokon Szécsényi- és Pető-családdal együtt 1470-ben megosztoznak a magtalanul elhalt Rátonyi Miklós birtokrészén. (Nyitrai kpt. N. 568.)
Pobera- (Felsőozori) cs. Mint birtokai mutatják, az Ozorycsaládból ágazott ki és rokon az Ottlik-családdal is. Miklós fiai András és Péter 1492-ben leánynegyedet kapnak Kohány és Ozor birtokokból, majd a következő évben, 1493-ban ők elégítik ki Svehla János özvegyét Dorottyát, a neki Ozory Szaniszló után járó leánynegyed felöl. András 1508-ban ügyvédeket vallott. Bulkon is bírt, de ottani birtokrészeit még 1508 előtt elzálogosította Syd Szaniszlónak. (1492: Dl. 19,884., 1493: Dl. 19,884., 1508: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 38., I. 47.)
Pocsarovalehotai L. Kartus.
Podhradiáni-cs. l. Rozson- (Podrágyei) cs.
Podhradszky-cs. A család őse Nazilovi Jakus, volt bolondóci várnagy és testvére Petrassius 1395-ben kapták Podhrágy falut új adományba Stibor vajdától, amit 1397-ben Zsigmond király is megerősített. A család csak a következő század vége felé szerepel újra, amikor Zsigmond 1482-ben kielégíti Podhradszky Jánosné, Mesgyeni Veronika hitbére és jegyajándéka felől a Mesgyeni-családot. Zsigmond 1484-ben is szerepel mint királyi ember Oroszlánkő és a Zamaróczy-család birtokainak iktatásakor, 1493-ban pedig Trencsén vármegye szolgabírája volt. 1500-ban Péterrel együtt adományba kapta a magtalanul elhalt Bélai Imre és Benedek két bélai kúriáját, de se beiktatásra, se pedig a későbbi birtoklásra nincsenek adataink. Jánost 1506-ban teljes jogon bevezetik Podhrágy birtokába. (1395: Podhradszky-lvt. 1397., Fejér: CD. X. 2. 393., 1397: Podhradszky-levéltár, 1482: Múz. T. a. 18., 1493: Teleki-cs. zabláti lvta., 1500: Podhradszky-lvt., 1506: Múz. T. a. IX. 18.)
Podmaniczky-cs. Régi trencséni eredetű család, melynek első ismert őse, Adrián fia Miklós 1351-ben tűnik fel, amikor a Teplai-családdal együtt adományt kapott Lucska erdőre, mely mint a beiktatáskor feljegyzett határjelekből kitűnik, magában foglalta Facskó egész vidékét. A családnak nevet adó Podmanint tulajdonképpen prédiális joggal bírták és utána két lándzsával tartoztak szolgálni a besztercei várnak. A vár ura, Szandzivoj azonban 1399-ben felmentette Szilvánist, aki azonosnak látszik a fenti Miklóssal, az egyik lándzsás után járó katonai teher alól. Ez a Szilvánis többször szerepel tanúként szomszédok ügyeiben, így 1405-ben és. 1410-ben is. János fia Miklós 1414-ben Zsigmond királlyal átíratja családja részére az 1399. évi oklevelet. A lucskai adományt, mely az adományosok utódai között megoszlott, a Podmaniczky-család szerette volna a maga részére megszerezni és a Lucskai-család tagjai 1418-ban azzal vádolták meg János fia Miklóst, testvérét Lászlót és unokatestvérét, Kelemen fia Antalt, hogy elfoglalták a birtok felét. A megindult viszálykodás később annyira elfajult, hogy a birtok másik részének birtokosai, Klobusiczky Barnabás és Lucskai Lőrinc megölték Podmaniczky Antalt. A király ugyan a vérdíj lefizetésének kötelezettsége mellett 1428-ban megbocsátott a gyilkosoknak és azok Antal özvegyét, fiait, Kelement és Lászlót, testvérét, Sebestyén rajeci plébánost fel is szólíttatták a vérdíj felvételére, de közben újabb hatalmaskodást követtek el a Podmaniczkycsalád ellen, úgyhogy Zsigmond király még ebben az évben meghagyta, hogy a hatalmaskodási ügy elintézéséig a vérdíj elfogadását fel kell függeszteni, mire a Podmaniczkyak megtagadták a vérdíj felvételét. A család későbbi emelkedésének alapját a megölt Antal fia László vetette meg, aki 1440-ben adományba kapta Ulászló királytól az említett Lucskai Lőrinc hűtlensége miatt a koronára szállott Lucska, Vrchtepla és Csernakokosztelec birtokokat, melyekbe még ebben az évben ellen mondás nélkül be is iktatták, majd pedig 1451-ben Hunyadi Jánostól új adományt is szerzett a felsorolt birtokokra. Így tehát a család célja, az ősi adomány birtokok teljes megszerzése valóra vált. A most említett adományt László már tulajdonképpen a Hunyadi-háznak tett szolgálata fejében kapta, de szolgálatát és érdemeit később még jobban fokozta. Így elősegítette Mátyás király megválasztását és Hunyadi Lászlót is haddal szolgálta. Ezekért az érdemeiért és azért a 12,000 forintért, mellyel katonai szolgálata fejében Hunyadi László adós maradt neki, 1458-ban megkapta Mátyás királytól Beszterce várát, melybe ellentmondás nélkül be is vezették. A vár megszerzése után azonnal igyekezett a vár jövedelmeit fokozni és 1460-ban vámjogot szerzett a Vertizsér és Plevnik közötti hídra. A besztercei várból, mint központból indult meg a család terjeszkedése, mely nemcsak a besztercei váruradalom területének kikerekítésére irányult, hanem tervbe vette olyan birtokok megszerzését is, melyek síkabb, jobban termő területeken feküdtek. László 1465-ben megszerezte a síkabb vidéken fekvő Horóc, Szucsinafalva és Ilhalka részbirtokokat. A báni medencében is megvetette a család a lábát, amikor 1466-ban 2400 forintért zálogba vette a királytól Bán mezővárost, mely azonban a Leszkóczy- vagy Kaszai-család birtokában volt. Éppen ezért a város birtokbavétele igen nehezen ment, pedig a záloglevél kelte után Mátyás király azonnal meghagyta a város lakosságának, hogy a jövőben új földesuruknak engedelmeskedjenek és a jövedelmet neki szolgáltassák be. A király egyúttal felszólíttatta a Kaszaiakat is a zálogösszeg felvételére és a város átadására. A felszólításra azonban a Kaszaiak azzal feleltek, hogy Podmaniczky Lászlót eltiltották a zálogbavételtől és a birtokbeiktatástól. Tiltakozásukhoz még ebben az évben Ludányi Tamásné, a család leányági leszármazottja is csatlakozott. Minden vonakodás és ellenállás azonban hiábavaló volt, mert Podmaniczky Lászlót még ebben az évben beiktatták a város birtokába. László 1467 január 18-án adományt is kapott a városra, azonban Mátyás király ezt valószínűleg visszavonta, mert az adományt nem követte a szokásos iktatás. Az adomány visszavonását még jobban megerősíti az a körülmény, hogy Mátyás király ugyanebben az évben február 27-én újból zálogba adja a várost 2200 forintért Podmaniczky Lászlónak. A család ezután sem bírta háborítatlanul a várost, mert a Kaszai-rokonság fel akarta azt kérni, úgyhogy Podmaniczky László október 13-án kénytelen volt a felkérés ellen tiltakozni. Sokkal simábban ment a korábban szintén a besztercei várhoz tartozó Hatna, Prozna, Marikovalehota és Klesztina birtokok megszerzése, melyeket 1466-ban vett zálogba László 900 forintért a Hatnai-családtól és itt a beiktatás sem ütközött ellentmondásba. Lednice várát is zálogba vette László a Korompai Nehéz-családtól, azonban, mint a vár birtoklásának történetéből ismerjük, családja a középkor folyamán sohasem jutott a vár birtokába. A család másik, a beszterceivel szemben precsininek nevezhető ág megalapítója, a huszita háborúkban sokat szereplő Balázs 1468-ban adományt kapott a hricsói uradalomra, melybe a következő évben be is vezették. Ugyancsak 1469-ben Balázs új adományt szerzett Precsin, Facskó és Hlinik birtokokra is. – A besztercei vár tartozékainak soltészi jogon idegen kezekben lévő részét is igyekezett László megszerezni, amikor 1469-ben a Koza-család praznói soltészságának háromnegyed részét magához váltotta a Hlubokei-családtól. Bán birtokában megerősödve, 1469-ben László engedélyt nyert arra a királytól, hogy a várost megerősíthesse, amit meg is valósított, mert Bán a későbbi időben állandóan mint várkastély szerepel. A város megerősítése után László a báni várkastélyt is uradalmi központtá szándékozott tenni, azért a Pecsenyánszky György magszakadása folytán a koronára szállott és a báni várkastély közelében fekvő Brezolup birtokot 1470-ben felkérte, de amikor abba magát két ízben is be akarta iktattatni, többek ellentmondásával találkozott. A birtokbavétel ennek ellenére is megtörtént valamikor, mert Brezolupot később a Podmaniczky-család kezén találjuk. Ezek után László figyelmét újból a besztercei várra fordította; melyre saját és fia János nevében 1471-ben új adományt szerzett, majd a követicező évben felkérte a besztercei uradalom szomszédságában fekvő Ledec és Mojtiny birtokot, de ismét kevés sikerrel, minthogy az iktatásnál a kaszai vár birtokosa, Magyar Balázs nevében tett ellentmondás miatt ekkor nem juthatott birtokba. Iktatási kísérlete a következő, 1472. évben is hasonló eredménytelenséggel végződött. A sikertelen birtokszerzési törekvések után László ismét a báni uradalom gyarapításához fogott és a Sülyi Etele-családtól sikerült is 1473-ban megszerezni zálog címén Pruz birtokot. Ebben az évben Brezolupra is újabb adományt kapott a család, az iktatásra ugyan nincs adatunk, de hogy tényleg birtokba vette a helységet, azt a későbbi adatok igazolják, amikor a család kezén találjuk Brezolupot. Az egykor a besztercei várhoz tartozó Drienove és Hlinik birtokok megszerzéséért is hosszabb pereket folytattak a Podmaniczkyak. Drienovéhez már 1480-ban jogot tartott László, mint, a gyermektelen Drienovei Ardóháti Frank feleségének, Mártának testvére, de ekkor Ardóháti László fia Miklós kielégítette Lászlót, valamint fiait Jánost, Mihályt és Istvánt hitbér és jegyajándék iránti keresete felől. 1481-ben adományt is szereztek a két birtokban rejlő királyi jogra, de az iktatáskor az Ardóháti- és Hliniki Svedergál-családok ellentmondottak, ami miatt még 1482-ben is folyt közöttük a per. Ugyanebben az évben a Podmaniczkyak két és 1483-ban ismét egy újabb iktatóparancsot szereztek, de a birtokok átvétele a megismételt ellentmondások miatt most sem sikerült. Erre Podmaniczky László azon a címen fogta perbe Ardóháti Miklóst, hogy plevniki kúriája után, minta besztercei vár prédiálisa, tartozik a várnak szolgálni. Ebben a perben a vármegye ugyan Podmaniczky László javára ítélt, azonban ezzel a két birtok tulajdonjogáért folyó permég nem dőlt el, sót 1489-ben tovább folytatódott és az ellenségeskedések következtében kiszélesedett, mert Podmaniczky János, Mihály és István 1492-ben lekaszáltatták Ardóháti Miklós szénáját. Ebben az évben végre a király, minthogy Ardóháti nem jelent meg egyetlen tárgyaláson sem, a Podmaniczkyak javára döntötte el a pert és meghagyta az iktatást, valamint a felszaporodott bírságok behajtását, amit a nyitrai káptalan teljesített is és így a Podmaniczky-család végre birtokba jutott. – A családnak a hricsói uradalomtól megfosztott precsini ága, Balázs özvegye Zsolnán szerzett valamilyen címen egy kuriális telket, a városi soltészsággal együtt, melybe 1480-ban be is iktattatta magát, de már 1483-ban el is adta azt, fia Vencel vagy László nevében is Zsolna városnak. Így ismét ősi kisbirtokára szorulva László megkísérelte Hricsó várának és Biccse várkastélynak visszaszerzését és a nádor előtt 1493-ban tiltakozott is Tettauer birtoklása ellen, azonban teljesen eredménytelenül. Majd a kővetkező, 1494. évben átengedte a Hricsóhoz és Biccséhez tartott jogát a besztercei ágból származó Jánosnak. Minthogy azonban a Tettauer-család biztosan ült a felsorolt uradalmakban, Podmaniczky János sem juthatott birtokba és László is hiába szólíttatta fel 1497-ben a Tettauereket az átadásra, a nyitrai káptalan kiszállása teljesen eredménytelen maradt. – Bán várost 1466 óta zavartalanul bírta a Podmaniczky-család, de Ludányi Tamás özvegye 1480-ban mégis megkísérelte, hogy magát zálog címén beiktattassa a város birtokába. Ez természetesen a Podmaniczkyak ellentmondása miatt nem sikerült. Az e miatt keletkezett per még 1486-ban is folyt, 1489-ben azonban kölcsönös egyességgel véget vetettek a hosszadalmas pereskedésnek olyképpen, hogy Podmaniczky János 600 forinttal kielégítette Ludányi özvegyét követelése felől, melynek fejében az minden jogigényéről lemondott. Az 1481. évben Podmaniczky László Bán várost a hozzácsatolt Pruz és Brezolup birtokokkal együtt feleségének, Gúti Országh Ilonának adta hitbér és jegyajándék fejében. László ekkor már a közeli Nasticon is bírt, mert 1484-ben panasszal fordult az országbíróhoz, hogy birtokain, Bánon és Nasticon, Dánffy András jobbágyai hatalmaskodtak. Északon a besztercei várral határos szomszédsággal is támadt néha egy kis hatalmaskodás, főleg a Podmaniczkyak terjeszkedése következtében. László Kotessón is zálogbirtokot szerzett magának, amit az ottani nemesség nem nézett jó szemmel és a terjeszkedésre hatalmaskodással válaszolt, amikor 1482-ben elvezették a zálogos részhez tartozó malom vizét. 1484-ben a Hricsón birtokos Tettauerrel támadt Lászlónak hatalmaskodási pere, de ezt békebírák közbenjárására egyességgel megszüntették. – Podmaniczky László élte végén, 1485-ben szerzeményeit végrendeletileg megosztotta első házasságából származó gyermekei János, Anna, Buzlay Mózesné, Krisztina, Szerdahelyi Imreffy Mihályné, valamint második felesége, Gúti Országh Ilona és ennek gyermekei István, Mihály, László és Ilona között olyképpen, hogy a morvaországi várain kívül Bán várkastélyt és tartozékait Ilonának és attól származott gyermekeinek, Beszterce várát pedig elsőszülött fiának Jánosnak hagyta, oly feltétellel, hogy felesége halála után a fiúgyermekek közösen bírják a felsorolt uradalmakat, a leányokat pedig pénzzel és ingósagokkal tartoznak kielégíteni. Anna leányát 1486-ban maga László elégítette ki mindennemű követelése felől. László halála után, 1490-ben özvegye és első házasságából származó fia János között a birtoklás miatt viszály tört ki, amit azonban a békebírák az 1485. évi végrendelet értelmében elcsendesítettek. Az ekkor kötött egyességet azonban Ilona fiai, István és Mihály már a bevallás napján ellentmondással támadták meg, de 1510-ben hasonló értelemben megerősítették, amikor látták, hogy János a neki jutott besztercei uradalmat egyre gyarapítja. A kaszavári uradalomtól elszakított Ledec és Mojtiny falvak birtokában az 1471. és 1472. évi tiltakozások ellenére is bejutott Podmaniczky János és a birtokokból járó hitbér és jegyajándék követelése felől 1488-ban kielégítette Ledeci András özvegyét. Később 1496-ban magukat a birtokokat is átengedték a kaszai uradalmat megszerző Zápolyai-családnak, mely a besztercei uradalomhoz közelebb fekvő Márkuslehota, Herbortin és Milochó birtokokat adta cserébe. A besztercei vár tartozékainak ilymódon történt megnövekedése mellett azonban az ősi tartozékokat csorbították meg, amikor 1491-ben Pocsarovalehota birtokot őri szolgálat kötelezettsége mellett prédiális módra a Kartuz-családnak adták. – A besztercei vártól délre, síkabb vágmenti vidéken fekvő, már régebbi birtokaik közelében is terjeszkedni akartak és azért 1492-ben felkérték a magtalanul elhalt Horoveczky László Horovec, Szucsinafalva és Lehotka nevű birtokrészeit, ami sok pereskedésnek és hatalmaskodásnak lett kiindulópontja. Már az iktatás sem ment símán, mert az Oroszlánkövy- és Marczibányi-családok ellentmondottak, majd amikor ebben az évben Podmaniczky János újabb királyi paranccsal még egyszer megkísérelte a beiktatást, az ellentmondást megismételték. Az 1494-ben elrendelt iktatás sem végződött szerencsésebb eredménnyel, mert ekkor meg Vencel trencséni aranyműves és fiai mondottak ellent. Minthogy azonban az ellentmondók egyetlen tárgyaláson sem jelentek meg, Ulászló király 1496-ban a Podmaniczky-család javára ítélt, amelyet még ebben az évben be is vezettek a birtokba. A pereskedéseknek ezzel azonban még nem lett vége, mert. az ítélet folytán kisebbségben maradt Oroszlánkövy-család azzal állt bosszút, hogy Szucsinafalván hatalmaskodást követett el, ugyanakkor Kvassay Gáspár jobbágyai Podmaninon és Precsényen hatalmaskodtak. – A báni várkastély területével szomszédos ugróci uradalom birtokosával, Dánffy Andrással 1485-ben megkezdődött és 1492-ben továbbfolytatódott ellenségeskedés és hatalmaskodás. 1492-ben olyértelmű egyességgel végződött, hogy a Podmaniczkyak az ugróci várhoz tartozó és náluk 600 forintban zálogban levő Podluzsán és Nastic birtokrészeket átengedték Dánffynak, aki viszonzásul megengedte a bániaknak az ugróci várhoz tartozó Feketeerdő és még két másik erdő közös használatát. – A legősibb birtokok, Vrchtepla, Kosztelec és Facskó miatt 1495-ben viszály tört ki a Szalóki-, másnéven Budinalehotai- vagy Boda-családdal, mely végül is a birtokokat teljesen átengedte a Podmaniczkyaknak, rájuk hagyva a Szulyói-családnak járó leánynegyed kifizetését. A Szulyói-család 1496-ban be is akarta iktattatni magát a fenti birtokokba, azonban Podmaniczky János ellentmondott. A megindult pereskedés folyamán azonban 1498-ban a Boda-család Budinalehota és Alsófalu birtokokat is eladta Podmaniczky Jánosnak, aki 1500-ban felszólíttatta a Szulyói-családot, hogy a Boda Zsigmondtól nála zálogban lévő budinalehotai és alsólehotai részeket a békebírák ítélete értelmében a zálogösszeg felvétele ellenében bocsássa át. Majd később úgy ítélkeztek a békebírák, hogy a fenti részeket 200 forint megfizetése ellenében megtarthatja a Szulyói-család, mely azonban Ugróc, Tepla, Kosztelec és Facskó birtokjogát illetőleg nem tudott a maga részéről semmiféle bizonyítékot felmutatni. Végül Ulászló király 1503-ban Podmaniczky János javára ítélt és el is rendelte az iktatást. A korábban zálogba vett Bán-környéki Prúz és Ruszkóc birtokokért is újabb pereket kellett folytatni, mert az Etele-család 1495-ben iktatóparancsot eszközölt ki a királytól, de a Podmaniczky-család ellentmondott és a meginduló pereskedésnek azzal vetett véget, hogy 1497-ben örökjogon is megszerezte a birtok felét, majd 1501-ben a másik felét is megvette a Sztoloczky-családtól. Ebben az időben Pruz birtok, valamint Bán várkastély és város, továbbá Brezolup birtok Podmaniczky László özvegyének 1499-ben tett rendelkezése értelmében Podmaniczky István birtokában voltak, akik azokat megosztotta testvérével, Mihálylyal. – A család precsini ágának kezén lévő precsini birtokrész megszerzését is tervbevette a besztercei ág és Podmaniczky László fia Györgygyel 1495-ben olyértelmű egyességet kötött János, melynélfogva György átengedte Precsin birtoknak kezén lévő felét Jánosnak, és rokona, Balázs fia László magtalan halála esetére annak részéről is lemondott János javára, mit László is jóváhagyott. Podmaniczky János azzal viszonozta György bevallását, hogy Praznón három telket és 69 forintot adott cserébe. János 1508-ban megszerezte Precsény másik felét is olyképpen, hogy Lehotka nevű prédiumát és 125 forintot adott érte Lászlónak. László ugyan 1509-ben újabb kísérletet tett, hogy atyja régi nagybirtokát visszaszerezze és eltiltotta az Imreffy-családot Hricsó vár és Biccse felkérésétől, természetesen minden eredmény nélkül. 1501-ben megszerezte a család Kvassó birtokot is, melyért Márkuslehotát engedte át cserébe, de csak prédiális kötelezettségek teljesítésének feltételével. Ugyanekkor a Marsófalvi-családtól megvették annak plevniki birtokrészét, melybe 1504-ben be is vezették őket. 1502-ben Szucsinafalva birtok felét elcserélték a Nádasdy-családdal, mely Sebestyénfalva félbirtokot adta érte. Podmaniczky János Kisudicsához is jogot tartott, mert amikor 1503-ban a Szunyogh-családot be akarták vezetni a helység birtokába, Podmaniczky János ellentmondott. Ez azonban nem akadályozta meg a Szunyogh-családot a további terjeszkedésben és 1505-ben Csatornyás Györgygyel együtt megszerzik a magtalanul elhalt Udicsai János nagyudicsai és hlubokei részeit, amit a Podmaniczky-család az iktatáskor bejelentett ellentmondással igyekezett érvényteleníteni. Podmaniczky János 1507-ben viszályba keveredett a Szunyogh-családdal Viszolaj és Szverepec falvak birtokjoga miatt is, mert a Podmaniczky -családnak bíróilag megítélt birtokokba tervbevett beiktatását a Szunyogh- és Rozvádi-család fegyveresen megakadályozta. – A lednicei uradalom szomszédságában is erősen terjeszkedett a család, amiből nyilvánvaló, hogy a régen elérni kívánt végcél a vár megszerzése volt. János, mint a királynak bizalmas embere és főkamarásmestere, 1504-ben ki is eszközölte a Nehéz-családnál zálogban lévő várra az adománylevelet és felszólíttatta a királlyal a Nehézcsaládot, hogy a zálogösszeg felvétele ellenében adja át a várat, azonban János törekvése ismét hiábavalónak bizonyult, mert a Nehéz-család nem engedelmeskedett és az iktatáskor is ellentmondott. Sőt kijátszotta a Podmaniczky-család adományjogát, mert a várat átengedte zálogba Ráskay Balázs tárnokmesternek és amikor 1506-ban a Podmaniczkyak újólag megkísérelték az iktatást, Ráskay Balázs mondott ellent. Amikor a lednicei uradalom megszerzése nem sikerült, a Podmaniczky-család figyelmét ismét a besztercei uradalomra fordította és a huszita háborúk alatt sok kárt szenvedett Beszterce város felemelésére és fejlesztésére törekedett. Ezért 1506. évben szabályozták a város jövedelmeit és földesúri tartozásait, 1507-ben pedig kieszközölték a királytól, hogy a besztercei és egyéb jobbágyaikat, valamint zselléreiket, akiket ők bizonyos időre felmentettek a földesúri szolgáltatások alól, mentesítse a kamara haszna és egyéb adóztatások alól, 1511-ben pedig megerősíttették a városnak a XV. század folyamán nyert kiváltságleveleit. A báni uradalom korábbi birtokosaival, a Kaszai- vagy Leszkóczy-családdal, mely még mindíg jogot formált a városhoz, 1507-ben kiegyeztek Klucsove birtok ügyében, melyet a Podmaniczkyak hatalmasul elfoglaltak és azt átengedték a Leszkóczyaknak. Ezek viszont a bolesói és báni birtokjogukról mondtak le örökre. Nagy veszteség érte a besztercei uradalmat, amikor 1508-ban a tartozékok között fekvő Cserna birtokot a Zápolyai-család megszerezte adományba, amit a Podmaniczky-család az iktatásnál tett ellentmondással kísérelt meg érvényteleníteni. A Podmaniczkyak viszont Sztrecsén várra és tartozékaira szereztek adománylevelet 1508-ban, de itt a vár birtokosa Horváth Márk özvegye, Magyar Benigna ellentmondott. Több sikerrel járt 1510-ben a besztercei uradalom kikerekítése, melynek során Márkuslehotán, Budinalehotán és Kiscsernán szereztek birtokrészeket. Ugyanebben az évben megszerezték a Hatnai-család kihalta után a korábban a besztercei várhoz tartozó Hatna, Prozna, Marikovalehota birtokokat, melyekről a Hatnai-család jogutódai is lemondtak a Podmaniczky-család javára 1511-ben. – A báni uradalom tartozékainak kikerekítése végett 1504-ben megvették Demjéndy Péter fia Imre 14 pravotici félhelyes jobbágytelkét, majd 1506-ban újabb 6 jobbágytelket szereztek, melyeket a Demjéndy-rokonság 1505-ben és 1519-ben tett tiltakozása ellenére is megtartottak. A vágmenti síkabb vidéken tervezett újabb terjeszkedésük már nem járt a várt eredménnyel, mert a Korhán-család birtokait, Felsőklobusic, Ilevka, Zaszkalje, Zalus és Dvorec falvakat, noha 1512-től 1517-ig hosszadalmas pereket folytattak érte a Zápolyai-családdal, nem sikerült megszerezni. A Klobusictól nyugatra fekvő Kamenicsán megszerzése 1520-ban már minden akadály nélkül ment, igaz, hogy csak zálog címen. A szomszédos Bolesón 1518-ban szintén zálogba vettek egy birtokrészt, mely a Rozson- és Szlavnicai Sándor-családok birtokában volt. Minthogy azonban ezek felszólításra sem voltak hajlandók a birtokrészt átengedni, a Podmaniczkyak hatalmaskodással válaszoltak, mit a Rozsonok és érdektársaik azonnal megtoroltak. A Sándor- és Rozson-családok királyi adomány kieszközlésével akarták megszerezni a vitás birtokrészt, de a Podmaniczkyak eltiltották a királyt az eladományozástól, a két említett; családot pedig a felkéréstől. A hatalmaskodási per még 1519-ben is folyt, de még ebben az. évben egyességet kötöttek és így véget vetettek a pereskedéseknek és hatalmaskodásoknak. – A sztrecséni uradalommal szomszédos Zsolnán, Zavodjén és Krazenkón is bírt a Podmaniczky-család. Birtoklásuk jogcíme ismeretlen, azonban valószínű, hogy ezeket a birtokokat az itt korábban birtokos precsényi ágtól szerezték. A zsolnai részhez azonban a precsényi , ággal kötött korábbi szerződés értelmében Zsolna város is jogot tartott, ami miatt 1519-ben perben is állott a Podmaniczky-családdal és amikor a fenti birtokokba bírói ítélet értelmében be akarták vezetni a Podmaniczky-családot, Zsolna város, a földesurai, Kereky Gergely és felesége, Magyar Benigna nevében az iktatást Zsolnán és Krazenkón fegyveres erővel megakadályozta. A harmadik birtokon, Zavodjén sem volt azonban a Podmaniczky-család birtoklása zavartalan, mert 1520-ban Kereky Gergely özvegyének parancsára a zsolnaiak hatalmasul elfoglalták a birtokot. Ezenkívül még Sztrecsén birtokáért is per folyt a Podmaniczky-család és Magyar Benigna között, mely azonban hiábavalónak bizonyult, minthogy Magyar Benigna ellenállása miatt a Podmaniczky-család még adománylevele birtokában sem tudta megszerezni a várat. – Podmaniczky Lászlónak két házasságából származó gyermekei, János királyi főkamarásmester; Mihály és István, ki ekkor már csanádi nagyprépost és esztergomi kanonok volt, László második feleségének, Gúti Országh Ilonának halála után, aki nagy akadálya volt a családi békének, 1511-ben teljesen kibékültek egymással és megszüntették az atyjuk végrendeletében előírt külön birtoklást. Összes birtokaikat közkézre bocsátották és azok közös kezelésére és haszonélvezetére súlyos bírság terhe alatt egyességet kötöttek. 1513-ban Mihály a báni uradalombál járó évi 100 forint haszonrészesédését illetőleg 1000 forint erejéig kielégíttette magát Jánossal, oly feltétellel, hogy ha János fiú utód hátrahagyása nélkül halna el, akkor a várkastély visszaszáll Mihályra. 1513-ban János, fia Ferenc nevében is, Mihály és István, aki ekkor már nyitrai püspök volt, a leányágak közül kielégítették Podmaniczky János leányát Margitot, Szokoly János feleségét. – A besztercei uradalom terjeszkedése és határainak kihasználása következtében összeütközések és hatalmaskodások támadtak a morvaországi határos uradalmakkal, mire a Podmaniczky-család 1522-ben megjáratta a besztercei uradalom Morvaország felé eső határait. A család tagjai között kötött nagy egyesség azonban János halála után felborult, mert Podmaniczky Mihály az elhalt János kiskorú fiát, Ferenc-Ádámot meg akarta rövidíteni. A családi birtokok egy részét a saját ága részére akarta meg szerezni olyképpen, hogy a báni várkastélyt és tartozékait 1524-ben elzálogosította anyósának, Tótselymesi Tárczay János özvegyének, Zádorlaky Sárának. A beiktatásnál azonban István nyitrai püspök ellentmondott és a megindult perben 1525-ben hozott bírói ítélet kimondotta, hogy Bánt, mint a családot közösen illető vagyont, Mihálynak nem volt joga elzálogosítani. A báni várkastély visszaszerzésére Leszkóczy György és fia Gáspár 1525-ben még egy utolsó kísérletet tettek és eltiltották a Podmaniczky-családot a birtoklástól, azonban a Podmaniczkyak joga már olyan erős volt, a tiltakozásnak nem lehetett semmi eredménye. – A Podmaniczky-család bírta Beszterce várát és Bán várkastélyt tartozékaikkal együtt és ezekhez csatolták a környéken szerzett többi birtokaikat is. (L. Lukinich Imre: A Podmaniczky-család oklevéltára, I–II. kötet, a megfelelő éveknél.)
Podvázsi-cs. János fia László 1380-ban királyi ember volt Hluboke iktatásánál. (Dl. 6690.)
Pogány- (Klopotivai) cs. A Hont-Pázmán-nemzetség tagja. A Pogány-ág első ismert őse, Miklós fia Becsend korán birtokot szerzett Trencsénben. A tatárjáráskor szerzett érdemei fejében 1243-ban megkapta Vicsap földet. Ennek birtoka miatt később viszály keletkezett, de 1247-ben Becsendnek ítélték meg a birtokot a trencséni várjobbágyokkal szemben, akik a bajviadalt elvesztették. Becsend fia Ferenc fia Pogány István ezenkívül még a báni medence vidékén bírt nagybirtokokat, de itteni birtokait, Gradna, Felső-Gradna, Garadna várhely, Visnyó, Kochnád, Ruskóc, Delech és Sztrecse falvakat 1329-ben erdélyi birtokokért elcserélte a királlyal. Vicsap birtokot később Oroszlánkő tartozékai között találjuk, úgyhogy a Pogány-család valószínűleg már az 1329. évi csere folytán megszűnt trencséni birtokos lenni. (1243: Dl. 257., ÁUO. VII. 133., 1247: U. o. VII. 228., 1329: Anjoukori-okmt. II. 394., v. ö. még: Karácsonyi: Magyar nemzetségek. II. 210., Századok, 1909. 588.)
Polányi-cs. János besztercei várkapitány, neje Borbála és gyermekei Ulászló, Miklós és Anna 1509-ben megveszik a Kislednicei-családtól annak vaszkai soltészságát, majd pedig János és fiai, Miklós és Gáspár a kislednicei, máskép vaszkai soltészságot elzálogosítják Kislednicei Szaniszlónak és gyermekeinek 1510-ben. (1309: Turóci konvent. Prot. vet. f. 3., 1510: U. o. Prot. vet. f. 14.)
Poluhi- (Dezséri) cs. A sok ágra szakadt Dezséry-család tagja. Polwhy Miklós 1489-ben Szlopnai Menyhért eskütársa volt a Nehéz Péter ellen indított hatalmaskodási perben. (Dl. 19,519.)
Pominovszky- (Pominóci) cs. Tévesen több esetben Podmaniczky néven is említik. A család őse Bork trencséni várjobbágy volt, aki 1229-ben megvásárolta Bohunic egy részét, melyen később Pominóc falu keletkezett. A család később összeházasodott a Hrabovszky-családdal, ahonnan őket is több ízben Hrabováról nevezik. Lőrinc fiai András és Márton 1347-ben ígéretet kapnak a Hrabovszky-családtól, hogy ha Hrabove és Hluboke birtokokat vissza tudják szerezni, leánynegyedi követelésüket illetőleg kielégítik őket. Lőrinc özvegye és fia András 1353-ban tiltakoztak, hogy András fiai István, János és Péter, továbbá ezek fiai (sorjában egy-egy) Miklós, Márton, és Sebestyén az ő pominóci birtokrészükön hatalmaskodtak. Hrabón a korábban megígért leánynegyedet meg is kapták Lőrinc fiai András, Miklós, Anda és Benedek, mert 1363-ban újabb kötelezvényt kapnak a Hrabovszky-családtól, hogy az anyjuk után járó leánynegyedet Hlubokén fogják kiadni, de ennek fejében Lőrinc fiai tartoznak a Hrabovén leánynegyed fejében addig bírt részt visszaadni. Az egyességet 1364-ben végre is hajtották és a Pominovszkyak Hlubokén kaptak birtokrészt. Ennek ellenére azonban utólag mégis kitört közöttük valami viszály, mert Lőrinc fiai 1366-ban kötelezik magukat, hogy a Hrabovszky-családdal való peres ügyüket békebírák ítéletének vetik alá. Hosszabb szünet után 1440-ben tűnik fel ismét a család, amikor a Pominóczyak háborgatják Leva város határait. 1440-ben Miklós királyi ember volt Hornyán birtok iktatásánál, Márk pedig 1453-ban Bohunic iktatásánál. A szomszédos Leva várossal úgyszólván állandó viszályban éltek a zavaros idők alatt. 1460-ban a Pominovszkyak háborgatták Leva határait. István és János az erdők használata miatt 1461-ben is perben állottak Levával. A perből kifolyólag Országh Mihály nádor parancsára ebben az évben meg is járták Pominóc határait. A család azonban Leva rovására akart terjeszkedni és 1467-ben felkérték a városhoz tartozó földeket, de a levaiak tiltakoztak ellene. János 1470-ben zálogba veszi Trebikhócot és nádori iktatóparancsot is eszközöl ki. Később a család Nyitra megyében is szerzett birtokot, de ősi birtoka ezalatt elnéptelenedett és amikor 1508-ban István fia László Pominócot elzálogosította a Halupacsaládnak, azt már mint prédiumot emlegetik. (1229: Múz. T. a., 1347: Dl. 3883., 1353: Dl. 4324., 1363: Dl. 5251., 1464: Dl. 5251., 1440: Nyitrai kpt. N. 70., 1453: Múz. T. a. IV. 3., 1460: Nádasdladányi lvt. I. 21., 1461: U. o. I. 24., 1467: U. o. I. 26., 1470: Nyitrai káptalan. N. 1., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 564.)
Pongrácz-e (Szentmiklósi, Óvári, Ugróci) cs. Liptai eredetű család. Trencsén vármegyében a XV. században telepedett meg, amikor főleg a huszita időkben kiterjedt váruradalmakat bírt. Az első birtokszerző Liptói Pongrác volt, akinek szolgálata fejében járó 1972 forintért Borbála királynő először a morvaországi Brumov és Angyalvár várakat zálogosította el. Minthogy azonban a várakat. nem tudta Pongrácnak átadni. 1432-ben 1272 forintban a trencséni Oroszlánkő várat és 700 forintban Budetin várat adta át. A huszita háborúk folyamán Pongrác továbbszolgált nagyobb csapattal a király oldalán és 1443-ban már Ulászló ismét adós volt neki 12,000 forinttal, amit úgy egyenlített ki, hogy zálogba adta Pongrácnak Sztrecsén és Óvár királyi várakat. Ezek ugyan ebben az időben Huchvaldi Csapek János tapolcsányi kapitánynál voltak zálogba, de a király ígéretet tett, hogy Szent Jakab napjáig kiváltja és átadja Pongrácnak. Ez meg is történt nemsokára, sőt 1446-ban Pongrác kezén voltak már Ugróc és Leva várak is, mert Pongrác ebben az évben Sztrecsénből parancsol ugróci és levai várkapitányainak. Pongrácnak Ulászlóval kötött egyességéhez, melynek értelmében a Szakolca vár védelmére fordított 12,000 forint fejében Ulászló elzálogosította Sztrecsén és Óvár várakat és hozzájárult ahhoz, hogy ezeket Pongrác Csapektől magához váltsa 6000 forintért, tehát 18,000 forintban bírja, 1446ban az országnagyok is hozzájárultak. Ezen az alapon Pongrácot 1447-ben újból bevezetik a két vár birtokába. Az eddigi váruradalmakhoz Pongrác 1447 febr. 26-án Cillei Ulriktól zálogba vette Leva, Belus és Prejta falvakat 4000 forintért oly feltétellel, hogy Leva várat húsvétig tartozik leromboltatni és többé nem építheti fel, sem felépíteni nem engedi. Pongrác arra is kötelezte magát, hogy a Trencsén, Szucsán, Beszterce és Oroszlánkő várakhoz tartozó falvakat nem bántja, de viszont Cillei sem adhatja el azokat senkinek, míg a 4000 forintot vissza nem fizette neki. Ugróc várából is továbbterjeszkedett Pongrác és 1450-ben elfoglalta a korábban szintén Ugróchoz tartozó, de Stibor halála után a bolondóci várhoz csatolt Szlatina, Mezgóc és Baszna birtokokat. 1453-ban László király is megerősítette Pongrácot a kiváltásig Sztrecsén és Óvár várak, valamint a zsolnai harmincad zálogbirtokában. A zavaros időket arra használta fel Pongrác, hogy a trencséni várakat párthívei segítségével magához kerítse. A birtoklásra vonatkozólag Hunyadival egyességet is kötött, amit 1454-ben a király is megerősített. A feltételek értelmében Pongrác tartozik 2000 arany ellenében átadni Sztrecsén, Óvár és Zsolna várakat Országh Mihály és Alsólendvai Bánffy Pál kezébe záros határidőn belül, az átadás után még kap 1000 aranyat, Ugróc várat a király Pongrác testvérénél Jánosnál hagyja, a nyitrai püspök tulajdonát képező, egy torony körül épült Biccse várkastélyt tartozik lerombblni és a várakhoz elfoglalt nemesi birtokokat visszaadni, Kasza vár és Bán kastély a Kaszai-család kezén marad. Pongrác és Hunyadi között ugyanebben az évben kötött másik egyességet is jóváhagyta a király oly értelemben, hogy Pongrác megmarad. az eddig zálogban bírt jószágokban és meghagyja a zsolnai soltészság birtokában is, de kötelezi a király, hogy a birtokában lévő óvár, Sztrecsén és Zsolna várakhoz jogtalanul elfoglalt jószágokat adjavissza. – A családi egyesség és az 1454-ben kötött szerződés értelmében Ugróc vár Jánosnak jutott, akit az általa elvesztett királyi parancsra 1455-ben bevezettek a vár és tartozékai birtokába. Az eddigi birtokokon kívül 1456-ban Pongrác megszerezte Hricsó várát és a Sztrecsén várhoz egykor tartozó Sztranszke és Konszka birtokokat is a rájuk vonatkozó oklevelekkel együtt a Neczpáli-családtól. János 1461-ben elzálogosította az ugróci várhoz tartozó Podluzsánt a Leszkóczy-családnak. A vár közelében fekvő Prusz birtokot is szerették volna megszerezni, azért 1465-ben, amikor az Etele-családot be akarták vezetni a birtokba, János ellentmondott. Birtokaikat még tovább gyarapítják, amikor 1467-ben Pongrácz Jánosné, Szlopnai Gáspár leánya Borbála és leányai Erzsébet és Krisztina az Oroszlánkő várból járó leánynegyed fejében megkapják Csernalehota birtokot. István később a felsőtrencséni várak miatt perbe keveredet a Neczpáli-családdal. A per folyamán 1468-ban Lucskáról, majd Sztrecsénről idézik meg. Óvárat 1469-ig a családnak László nevű tagja birta zálogban, de ekkor tovább adta Istvánnak, akitől 1469-ben bírói ítélet értelmében tartozékaival együtt lefoglalták a Neczpáli-család részére. A huszita háborúk elmultával a család kezén csak a felsőtrencséni várak maradtak. Ezeken osztozkodott a később széles ágakat eresztő család. Pongrác fia Vencel (László) 1470-ben megvette a zsolnai soltészságot Miklós leánya Anasztáziától és ennek férjétől, Medved Mártontól. Majd 1471-ben óvári részét elzálogosította 3000 forintért rokonának, Istvánnak, aki 1475-ben a birtokügyletre királyi megerősítést is szerzett. Később a mindjobban szétágazó család tagjai között erős viszályok indultak meg. István leánya Zsófia, ennek férje Noffry Imre és testvére Albert elvitték Neczpáli Lászlótól a Hricsó várra, Jahodnik, Konszka és Sztranszke birtokokra vonatkozó okleveleket, ami miatt 1471-ben per keletkezett. A pert Neczpáli Balázs nyerte meg, de amikor 1471-ben be akarták vezetni Zsolna városba és Óvárba, István ellent mondott azzal, hogy a várat tőle László kiváltotta. A Neczpáliakkal folytatott pereskedés 1473-ban ért véget, amikor István leánya Zsófia megkapta a hitbért és jegyajándékot Hricsó várból és felsorolt három birtokból, majd az elvitt oklevelek ügyében is kiegyeztek még ebben az évben. István birtoklása sem volt zavartalan, mert állandóan háborgatta a rokonság Óvárban, úgyhogy a királyhoz fordult panaszával, aki 1474-ben Istvánt Kinizsi Pál védelmébe ajánlotta. István, hogy birtokjogát még erősebb alapokra fektesse, 1475-ben zálog címén bevezettette magát a birtokában lévő Óvár és tartozékaiba. Ennek ellenére a sztrecséni várnagy tovább háborgatta Istvánt és elvette Tinia falu jövedelmét. A király tovább pártfogolta Istvánt és 1476-ban megparancsolta az okozott kár megtérítését. István az Óvár zálogbavételéhez szükséges összeget annakidején úgy szerezte meg, hogy a felesége, Neczpáli László leánya Cecília után öröklött turócmegyei Blatnica várat elzálogosította. Felesége halála után azonban újból megnősült és óvárat az első házasságból született gyermekei kizárásával második feleségére és tőle született gyermekeire akarta örökíteni, ami ellen az első feleségétől született leánya Zsófia, Noffry Imréné 1479-ben tiltakozást jelentett be és kieszközölte panaszának kivizsgálását. – A megye déli részén fekvő Ugróc várát egy ideig még bírták, de itteni jogaikat is mind erősebb veszély fenyegette. Mátyás király – úgy látszik – egy ízben már el is vette tőlük a szintén zálogban bírt várat, mert János leányai, Katalin, Szlopnai Menyhértné, Erzsébet, Hatnai Ráfaelné és Krisztina, továbbá István fia: Pongrac 1479-ben tiltakoztak a vár elvétele ellen. A várat azonban egyelőre visszakapták és azt János 1481-ben elzálogosította nejének, Soky Borbálának, tekintettel arra, hogy Borbálának első férjétől Nádasi Simontól hozott pénzét Ugrócon beruházták. Borbálát ezen a címen leányaival együtt 1481-ben be is vezették zálog címen Ugróc vár és tartozékai birtokába. A vár birtoklása ennek ellenére sem volt tartós, mert Mátyás király még ebben az évben visszaváltotta Ugróc várát, amikor János felesége és leányai Erzsébet, Hatnai Ráfaelné, Katalin; Szlopnai Menyhértné és Krisztina nyugtatják a királyt a náluk zálogban volt várból járó hitbér és jegyajándék és a zálogösszeg kifizetéséről. János felesége Csimorázt továbbra is megtartotta zálogban és 1482-ben újólag be is vezették annak birtokába. A családi birtokok lassú apadásával a leányágakat sem tudták kielégíteni, úgyhogy János leányát Margitot, Majthényi Jánosnét 1483-ban bevezették Óvár harmadába. Újabb birtokveszteség érte a családot, amikor 1483-ban László eladta a zsolnai házat és soltészi jogot Podmaniczky Balázs özvegyének, Borbálának és mindkét házasságából származó fiainak. Majthényi Jánost és feleségét Pongrác Margitot szerették volna a férfitagok kitenni Óvár birtokából, de János 1484-ben tanúvallatásokkal igazolta, hogy István özvegye Zsófia, a fia Pongrác nevében is Óvár harmadát leányának, Margitnak hagyta János felesége zálogbirtokát, Csimorázt még 1486-ban is bírta, sőt ekkor újból bevezettette magát a falu és az ottani „Rikthasság” birtokába. Az óvári uradalom egységén újabb rést ütöttek, amikor 1491-ben Pongrác elzálogosította Varin várost Justh Andrásnak. A megmaradt részt Pongrác saját magának akarta biztosítani, azért 1494-ben hatalommal kitette Majthényi Jánosnét az őt megillető harmadrész birtokából. Szerették volna a régebben bírt Sztrecsén várat is visszaszerezni, azért István gyermekei Pongrác és Margit, Majthényi Jánosné 1496-ban eltiltották Horváth Márkot és Magyar Benignát Sztrecsén vár és Zsolna város elidegenítésétől. Közben Pongrác Varin várost is visszaváltotta, sőt a városnak 1501-ben évi és hetivásár szabadalmat eszközölt ki. Sztrecséni birtokjogát is fel akarta a család eleveníteni és 1503-ban iktatóparancsot eszközölt ki, de a bevezetés alkalmával a Horváth-család ellentmondott. A családnak Sztrecsénre vonatkoztatott birtokjogának érvényesítése érdekében tett másik kísérlete sem sikerült, mert amikor 1505-ben Neczpáli László leányának Cecíliának és Pongrácz István leányának Zsófiának, Komorovszky Jánosnénak az állításuk szerint a Pongrác osztatlan birtokát képező, de most a Kamicsáci Horváth-család kezén lévő Sztrecsén várból járó részét királyi ítélet értelmében Neczpáli Balázs leánya Zsófia, Korom Bálintné részére le akarták foglalni, azt a sztrecséni várnagy fegyveres kézzel megakadályozta. A Pongrácz Margitot megillető részért is tovább tartott a viszály. Ebben az ügyben 1507-ben fogott bírák oly értelmű határozatot hoztak, hogy Pongrác tartozik Óvár egyharmadát átadni Majthényinak és nejének. Pongrác el is fogadta az egyességet és késznek mutatkozott Majthényit és családját beengedni a vár birtokába. 1511-ben leányági oldalról újabb támadás érte a családi birtokok még megmaradt részét. Ugyanis Pongrác unokáit, István fia Pongrácot és Jakab fia Miklóst Szunyogh Gáspár felszólíttatta, hogy nejének, a fenti Pongrác fia János leánya Erzsébetnek adják ki az óvárból, Varin városból, Lucska, Krasznyán, Sztrázs, Lizica; Szvesznica és Kotrozsinalucska birtokokból megillető harmadot. A család továbbterjeszkedését a megerősödött trencséni nagybirtokosok mindenütt megakadályozták, birtokszerzési törekvéseik tehát nem sikerültek, sőt 1511-ben Miklós a Prozna, Hatna, Marikovalehota és Klesztina birtokokban és Katlina prédiumban bírni vélt mindennemű jogáról lemondva, azokat átengedi a Podmaniczky-családnak. Egyéb trencséni birtokokra vonatkozó igényeiket is rendezik a szomszédos birtokosokkal, azért Miklós és Pongrác, továbbá Majthényi János, valamint a Szunyogh- és Szlopnai-családok 1516-ban egyességet kötöttek Budetin és Ugróc várak ügyében. A leányágak követelését is rendezik. 1518-ban Pongrác és Majthényi kielégítik István leánya Zsófia fiait Komorovszky Jánost és Lőrincet az Óvárból járó hitbért és jegyajándékot illetőleg. Közben a szomszédos birtokosok részéről támadás érte őket és Pongrác és Majthényi János 1519-ben beigazolt panaszt emelnek, hogy Kereky Gergely, a Zápolyai-család várnagyai és jobbágyai az ő varini plébániájukat szétrombolták. Hogy az erőszakos szomszédságtól megszabaduljanak, újból megkísérelték Sztrecsén vár visszaszerzését, azért Pongrác, János és Margit 1520-ban be akarták magukat iktattatni a vár birtokába, de Kerekyné, Magyar Benigna és a Zápolyai-család ellentmondottak. A családi érdekek védelmében történt összefogás mellett azonban a család tagjai egymás között folytonosan viszálykodtak. A béke érdekében Lajos király 1520-ban parancsot adott Trencsén vármegyének, hogy Pongrácz István gyermekeit Margitot és Pongrácot, továbbá Jakab fia Miklóst meg kell osztoztatni Óvár és tartozékai birtokában. A parancs végrehajtását Margit ellentmondássál akarta megakadályozni, azonban a vármegye a parancsnak megfelelőleg Margit ellentmondása ellenére megosztoztatta őket. A Majthényinéval való viszály azonban ezzel még nem ért véget, sőt ellentmondásával a rokonság haragját még jobban magára zúdította, amely 1523-ban igen súlyos erőszakosságban tört ki. Pongrác és Miklós ugyanis ebben az évben Margit óvári várnagyát kidobták a várból és Margit részét is maguknak foglalták le. – Sztrecséni birtokjoguk érdekében 1523-ban még egy utolsó kísérletet tettek és amikor Kerekyné el akarta adni a várat a Zápolyai-családnak, úgy Pongrác, mint Miklós és Margit ellentmondottak, de ezzel a várnak a Zápolyai-család kezébe való jutását nem tudták megakadályozni. Sok perük és birtokszerzési törekvésük közben a család lakóhelyét, az óvári várat annyira elhanyagolták, hogy szinte már lakhatatlanná vált. A király segít rajtuk, és Miklós kérésére Lajos az óvári várhoz tartozó falvakat 1525-ben 6 évre felmenti mindennemű adó alól, hogy a düledező vár újra felépíthető legyen és tartozékaira az adott kedvezmények mellett új telepesek jöjjenek. (1432: Múz. T. a. II. 14., 1443: Letopis. XII. 2. 74., 1446: O. L. Bossányi-lvt. A. N. 206., Múz. T. a. VI. 15., 1447: Tört. tár. 1896. 517., Letopis. XI. 2. 74., 1450: Dl. 14,430., 1453: Letopis. XI. 2. 75., 1454: U. o. XI. 2. 76., Tört. Tár. 1896. 518., 1455: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 5a., 1456: Justh-lvt., 1461: Múz. T. a. VII. 8., 1465: Nyitrai kpt. N. 1068., 1467: Dl. 16,484., 1468: Justh-lvt., 1469: U. o., 1470: Tört. Tár. 1896. 521., 1471: U. o. 1896. 522–523., 1471: Justh-lvt. 1473 U. o., 1474: Tört. Tár. 1896. 822., 1475: U. o., 1896. 523., 1476 U. o. 1896. 525., 1479: Justh-lvt., Letopis. XI. 2. 82., 1481: Körmendi lvt. Korlatkő-Apponyiana. Lad. 18. N. 866., Nyitrai kpt. N. 666., Múz. T. a. XI. 11., Motesiczky-lvt., 1482: Nyitrai kpt. N. 771., 1483: Tört. Tár. 1896. 528., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 177., 1484: Garamszentbenedeki kvt. F. 63. N. 34., 1486: Nyitrai kpt. N. 685., 1491: Justh-lvt., 1494: Tört. Tár. 1897. 514., 1496: Letopis. XI. 2. 82., 1501: Tört. Tár. 1897. 519., 1503: Letopis. XI. 2. 82., 1505: Justh-lvt., 1507: Tört. Tár. 1897. 522., Garamszentbenedeki kvt. F. 65. N. 15., 1511: Balassa-lvt., Dl. 22,220., 22,059., 1516: Turóci kvt. Prot. vet. f. 23., 1518: U. o. Prot. vet. f. 37., 1519: Garamszentbenedeki kvt. F. 59., N. 12., 1520: Letopis. XI. 2. 83., Tört. Tár. 1897. 686., 1523: Garamszentbenedeki kvt. F. 47. N. 9., Letopis. XI. 2. 83., 1525: Tört. Tár. 1897. 689.)
Pongrácz (Vági) János leánya Krisztina, Cserenszky Tamás. özvegye bírta Nagyhoholna birtokot, de 1508-ban visszabocsátotta Szlopnai Miklósnak. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 39.)
Popovszky- (Popokeri) cs. Popowzky (Popowsky) Márton mint nyitramegyei birtokos tűnik fel 1481-ben, majd a neje, Hatnai László leánya Ágnes révén 1496-ban Szvedernik és Vranye birtokába jutott. Birtokaikban azonban a rokonok, a Hatnai- és Szunyogh-családok háborgatták őket, úgyhogy 1499-ben is kénytelen voltak panaszt emelni ellenük. A vizsgálat meg is állapította panaszuk jogosságát. (1481: Podmaniczky-oklvt. I. 146., 1496: Garamszentbenedeki kvt. F. 19. N. 49., 1499: U. o. F. 101. N. 24.)
Porkoláb-cs. Birtokát nem ismerjük. László 1500-ban a pruszi iktatáshoz kiküldött királyi emberként szerepel. (Podmaniczky-oklevéltár. I. 342.)
Porubai-, máskép Klucsovei-cs. L. az utóbbi néven.
Poskalika- (Újfalusi) cs. Poskallyka János fia Miklós 1492-ben szomszédként szerepelt Újfalu iktatásánál. Úgy ez a körülmény, mint előneve újfalusi birtokosságára mutat. (Nyitrai kpt. ZZ. N. 148.)
Posztkó- (Bzyni) cs. Kristóf leánya Magdolna 1519-ben Hliniki János menyasszonya volt és móringul kapta annak hliniki birtokrészét. A Marsovszky-család 1519-ben felkérte ezt a részt is, de Magdolna tiltakozást jelentett be miatta. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 43., 45.)
Potvar-cs. L. Patvar néven.
Pravotici-cs. A legrégibb trencséni családok egyike. 1232-ben Miklós fiai Márton és Leusták bírták Pravoticot. Később ezen a néven János nyereggyártó leányai Ilona és Erzsébet, továbbá Konrád fia László szerepelnek, akik igényt tartottak Pravoticra, melyet Lajos király a Demjéndi-családnak adott. A tiltakozás miatt. támadt perben azonban sohasem jelentek meg, így a király 1370-ben a birtokot a Demjéndi-családnak ítélte oda. Szintén Pravoticról nevezik magukat László, Antal és Simon, akik 1444-ben a Viszocsányiak perében kiküldött királyi emberek voltak. (1232: HO. VII. 21., 1370: Dl. 5818., 1444: Brogyáni-lvt.)
Praznóci-cs. Miklós 1414-ben a Podmaniczky-család megbízottja. György 1498-ban praznóci soltészságára 10 forintot felvesz a Podmaniczky-családtól. A családnak a neki nevet adó, csak soltészi vagy prédiálisi joggal bírt Praznócon kívül több helyen is volt birtoka, így Hunyerádon is, melyet azonban György elzálogosított Hranosztai Györgynek, akinek özvegyétől Praznóci Benedek és Mihály váltották vissza 1511-ben. György Klecsén birtokot is elzálogosította a Rajecen lakó Kelemennek, akinek özvegyétől ezt is visszaváltotta 1511-ben Benedek és Mihály. Majd Benedek fia Péter, testvérei Pál és Ferenc nevében is, Hunyerádon 3 jobbágytelket és a soltészság felét 1523-ban újból elzálogosítja a Lehoczky-családnak, jótállást vállalva Poruba birtokukkal, azonban Péter és Pál testvérek 1523-ban Porubán is elzálogosítanak 6 jobbágytelket az Egresdy-családnak. (1414: Podmaniczky-oklvt. I. 13., 1498: U. o. I. 326., 1511: Turóci kvt. Prot. vet. f. 10., 1523: U. o. 79. 1523: Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 18–19.)
Precsényi-cs. A család valószínűleg azonos a korábban Manohalminak nevezett családdal. A Podmaniczkyval rokon család, Balázs ágához állott legközelebb, mert azt nevezik osztályos rokonának 1495-ben, amikor az első ismert tag, néhai László fia György Pressén birtok felét átengedi a Podmaniczky-családnak és Vencelnek esetleges magtalan halála után őt illető másik feléről is lemond Podmaniczky János javára, aki Praznócon két népes és egy puszta telket, továbbá 69 forintot ad cserébe, György magtalan halála esetére visszaháramlási joggal. Ez a György nem lehet Podmaniczky László fia, mert az a II. László Podmaniczky Lászlónak Guthi Ország Ilonától született legkisebb fia volt, Istvánnak is öccse. Podmaniczky László fiai közül Jánost első ízben 1467-ben, Mihályt és Istvánt pedig 1480-ban említik először az oklevelek, ami azt bizonyítja, hogy István nem sokkal 1480 előtt született. László legkisebb fiát 1485-ben említik egyetlen alkalommal, utána valószínűleg még mint fiatal gyermek elhalt. Ha tehát a fenti György ennek a Lászlónak lett volna a fia, a besztercei ág birtokában részesülni kellett volna neki, amire azonban sem Podmaniczky László végrendeletében, sem egyebütt nincsenek adataink. Györgyöt 1495-ben nyugtatja testvére Kazalka Lászlóné, Zsófia, elhalt nővére Márta fia János nevében is, a precséni birtokból és a praznóci soltészságból járó leánynegyed, valamint Csonkakőmegyi Gáspár után annak csonkakőmegyi birtokából adott két jobbágytelek és 79 forint kifizetése felől. László 1498-ban precsényi soltészságára felvesz 10 forintot a Podmaniczky-családtól. (1495: Podmaniczky-oklvt. I. 260–266., 1498: 326., Lásd még Podmaniczky-családnál.)
Prileszky- (Prileszi, Kiskotessói) cs. Nevének változatai: Prileczky (1482), Pryelezky (1484), Prielezky (1492), Przielesky (1501), Pryelezky (1508), Pryleczky (1513) és Prielezky (1525). A család első ismert tagja László 1438-ban Tridvori, 1453-ban pedig Bohunic iktatásánál szerepelt királyi emberként. László fia Miklós 1476-ban panaszt emelt, hogy Kottessói Tamás leánya Dorottya asszony 10 év előtt elfoglalta az ő kotessói, rimanóci és oblazói birtokrészeit. Az országbíró parancsára tartott vizsgálat a panaszt jogosnak is találta. Miklós 1482-ben még birtokos volt Kotessón, de ekkor itteni részeit a Podmaniczky-család bírta zálogban. Később Miklóst elfogta Tettauer, amiért a Podmaniczkyak, mint rokonok 1484-ben pert folytattak Tettauer ellen. György 1492-ben Trencsén vármegye szolgabírája, 1501-ben pedig a Podmaniczky-család ügyvédje volt. György 1505-ben a Rozson-családdal együtt megvásárolta a Moscici-, Rakolupi-, Dubnicai- és Szlavnicai-családok kisszlavnicai, máskép vaszkai birtokrészét, majd a következő évben, 1506-ban megszerzi a birtokban rejlő királyi ,jogot is. Miklós 1508-ban királyi emberként szerepelt a biccsei határjárásnál. Miklós és neje Katalin fiai János és László 1509-ben még mindíg bírnak Oblazón, azonban ekkor itteni birtokrészeiket elzálogosítják a Szunyogh-családnak. György 1513ban királyi ember volt. 1525-ben még a kotessói ősi részeket is bírják, mert amikor Miklós 1525-ben a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál tanú volt, a kiskotessói előnévvel illetik. (1438: Dl. 13,241., 1453: Múz. T. a. IV. 3., 1476: Dl. 17,782., 1482: Podmaniczky-oklvt. I. 161., 1484: U. o. I. 177., 1492: U. o. I. 219., 1501 U. o. I. 372., 1505: Múz. T. a. I. 16., 1506: U. o. VI. 8., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 554–555., 1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 3., 1513 Dl. 22,371., 1525: Dl. 24,068.,)
Prónay-cs. Zólyommegyei eredetű család, de már Trencsénben is korán bírt. Vörös Lőrinc (még családnév nélkül!) a fia Beke nevében is, 1338-ban elzálogosítja 40 hold orlóci földjét és 12 kaszáló-rétjét Orlóci Péter fia Andrásnak, majd pedig 1342-ben magához váltja a bírságban elmarasztalt Orlóci Kristóf fia László és fia Márton Orlóc birtokát. Beke fia Benedek 1388-ban új adományt szerez a birtokra, majd pedig leányát Zsigmond király 1392-ben fiúsítja atyja összes birtokaiban, köztük Orlócban is. (1338: Forgách-lvt., 1342: Dl. 3499., AnjoukorI-okmt. IV. 239., 1388: Fejér: CD. X. 1. 449., 1392: Nádasdladányi lvt. I. 12.)
Prosznei-cs. A család egyetlen ismert tagja, Mikulay 1405-ben tanú volt Dulici György végrendeleténél. (Podmaniczky-oklvt. I. 10,)
Pruszkai-cs. a) A birtok első családja korán kihalt. Előd fia Leusták 1243-ban Vicsap határjárásnál még mint szomszéd szerepelt, de 1244-ben birtokát, mint magtalanul elhaltét, Béla király eladományozta. – b) Az újabb eredetű Pruszkai-család 1467-ben tűnik fel, amikor Marcis fia János egy pruszkai és egy tuhinyei félkúriát elzálogosít a Halupa-családnak. Márk 1468-ban egy pruszkai telket és Tuhinyén egynegyed telket a Halupa-családnak elad. Magtalan halála után fenti birtokokban bírt összes részeit szintén a Halupa-család kapta adományba. A. család másik ágon tovább élt. János pruszkai és tuhinyei birtokrészeit 1487-ben szintén a Halupa-családnak zálogosítja el. A család Bohunic és Pominóc egy részéhez is jogot tartott és Ádám nevű tagja ellentmondott, amikor 1515-bea a Halupa-családot vétel címén be akarták vezetni bizonyos bohunici és pominóci kúriákba. (1243: ÁUO. VII. 133., Dl. 266., 1244: Dl. 257., ÁUO. VII. 174., 1467: Múz. T. a. IV. 6., 1468: Dl. 24,970., 1468: Múz. T. a. X. 5., 1487: Simonyi-lvt. 227. sz., 1515: Dl. 22,645.)
Puchói Ambrus polgár 1492-ben megveszi a nosici bíróság jogát Magyar Balázstól. (Dl. 33,895.)
Pupák- (Vaszkai) cs. Előnevük vaszkai birtokosságra mutat. Birtokügyletekkel kapcsolatban nem szerepel a család. Benedek 1479-ben tanú a Lednice határperében tartott vizsgálat alkalmával. 1485-ben plevniki birtokügyben volt tanú, majd 1492-ben szomszéd a drienovei iktatásnál. (1479: Podmaniczky-oklvt. I. 134., 1485: U. o. I. 188., 1492: U. o. I. 243.)
Pusch- (Nedecei) cs. Közelebbi adataink a családra nincsenek. Mindössze egy tagja ismeretes, Péter, aki 1508-ban tanú volt a felsővadicsói hatalmaskodás ügyében tartott tanúvallatásnál. (Szunyogh-levéltár.)
Pusztaneporáci-cs. L. Bossányi néven.
Püspöki-cs. István 1466-ban szomszéd a báni iktatásnál. 1464-ből lásd a Leszkóczy-családnál. (Podmaniczky-oklvt. I. 65.)
Rabovszky l. Hrabovszky.
Radvánszky-cs. Zólyommegyei törzsökös család. Trencséni birtoka Sztrecse volt, ahol Radvánszky Boldizsár Dub nevű rétjét 1516-ban lekaszálták az esztergomi érsekség chinorányi jobbágyai. A vármegye királyi parancsra tanúvallatást is tartott ebben az ügyben, mely a panasz jogos voltát igazolta. Boldizsár és Péter 1524-ben kiadták a birtokból járó hitbért és jegyajándékot Menyhért özvegye Zsófia részére. (1516: Múz. T. a., 1524: Turóci kvt. Prot, vet. f. 53.)
Rajcsányi-cs. L. a Revistyei-családnál 1426-ban, a Rátonyi-családnál 1480-ban és a Rozson-családnál 1512-ben.
Rajeci-cs. Hont-Pázmán-nembeli eredetű család. Már trencséni birtokos volt 1236-ban, amikor Olivér fia Kázmér elcserélte Apka és Iton, Tardoskedd melletti birtokát a nyitrai káptalan Rajec nevű, az ő birtokaival szomszédos trencséni prédiumáért. (Mon. Strig. I. 318., Esztergomi kpt. Capsa 2. F. 9. N. 1.)
Rakolupszky- (Piechói) cs. Neve már a középkor végére kialakult, 1501-ben Rakolwpczky, 1503-ban Rakolubsky szlávos alakban tűnik fel. – A legősibb trencséni családok egyike. Pál 1262-ben a Góriak eskütársa. 1345-ben Detre fiai Kanyna (Kayna), Mikó, Bodó, Sebes és Ján bírják Rakolup felét, azonban egyebütt is bírt a család, mert Bodó fia Márton fiai Bereck veszprémi prépost és Sebestyén 1405-ben új adományba kapták Rakolup, Kishoholna, Béla, Kisravaszd, máskép Krivoszud és Kiskocsóc trencséni birtokokat. Majd a családnak egy másik ága, András fiai János és István 1435-ben megszerzik Zsigmond királytól a Rakolup, Kocsóc, Ravaszd és Béla birtokokban rejlő királyi jogot, melybe a következő évben ellentmondás nélkül be is vezetik őket. Ugyanezek 1434-ben Kishoholna birtokot is új adományba kapják és 1435-ben be is vezetik őket. A leszármazottak János és testvérei Gáspár, László és Bernát 1476-ban új adományba kapják Rakolup és Kiskocsóc birtokokat. Istvánnak Kiskocsóci leánytól született fiait Gáspárt, Jánost, Lászlót és Bernátot bátyjuk Kiskocsóci Gergely fia Lukács örököseivé fogadja és átengedi nekik Rakolup és Kishoholna birtok felét, melyekbe ősi jogon 1481-ben ellen mondás nélkül be is vezetik őket. István fiai a Rakolupi Gebes Jánosné, Somszegi László leánya, Magda után Kiskocsóc, Rakolup és Kishoholna birtokokból járó hitbér és jegyajándék felől 1482-ben kielégítik a Revistyei-családot. Bernátot és Vencelt (Lászlót) birtokukról, Kishoholnáról idézik meg 1500-ban a trencséni polgárok ellen elkövetett hatalmaskodási perben. Birtokjogukat újból megerősíttetik, amikor László és Bernát Ulászlótól új adományt szereznek Rakolup és Hoholna birtokok felére, melyekbe 1501-ben be is vezették őket. Bernát 1503-ban tanú volt a Szlopnai- és Halupa-családok perében. Ekkor használt Piechói előneve arra mutat, hogy valamilyen címen Piechón is bírt. Az eddigi állandó birtokszerzést az ősi birtokok lassú pusztulása követte. László és testvére, Bernát és Gáspár fia Lénárt 1505-ben elzálogosítják Kishoholna birtok felét a Zabláthy-családnak, majd Bernát, neje Katalin és fia György a másokkal együtt közösen bírt Kisszlavnica, máskép Vaszka birtokrészt 1505-ben eladják a Rozson- és Prileszky-családoknak. Gáspár fia Lénárt eladja 1520-ban a rakolupi és kishoholnai részét Rakolupi Lászlónak. Bernát gyermekei György, Mihály, Miklós, Borbála és Anna az atyjuk és Rakolupi László között létrejött osztályegyességet 1520-ban jóváhagyják, de ennek ellenére 1522-ben viszály tört ki a családban és Bernát fia Mihály 1522-ben eltiltotta testvérét Györgyöt Rakolup és Piechó birtokrészek elidegenítésétől. (1262: Héderváry-oklvt. I. 3., 1345: Rakovszky-kvtár., 1405: Múz. T. a. V. 24., 1434: Múz. T. a. XI. 5., Nyáry-lvt. 1437., 1435: Nyáry-lvt. 1437., 1476: Múz. T. a. VII. 26., 1481: Múz. T. a. III. 30., V. 18., 1482: U. o. V. 5., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 78. N. 34., 1501: Nyáry-lvt., 1503: Múz. T. a., 1505: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 24., 1505: Múz. T. a. I. 16., 1520: Lev. Közl. 1937. 234., 1522 U. o. 1937. 238., Múz. T. a. X. 23.)
Rakovszky-cs. Turóci eredetű család. Trencsén megyébe akkor származott út, amikor Lőrinc és fiai Márton, Jakab és György 1411-ben zálogba veszik a Turóczy-családtól Csicsmán birtokot. Családi kapcsolataik révén Nagyszvedernikre is igényt tartottak, de amikor Márton leányát Mártát, Kossuth Mátyást és Rakovszky György leányát Annát, Jeszenszky Mátyásnét 1494-ben örökség címén be akarták vezetni Nagyszvedernik birtokába, a Hatnai-család ellentmondott. (1411: Teleki-cs. zabláti lvta, 1494: Kossuth-lvt.)
Ráskay-cs. Balázs tárnokmester és neje Katalin 1504-ben Lednice várat zálogba vették Nehéz Péter özvegyétől, mint az a Péter testvére, György leányainak utólagos beleegyezéséből kitűnik. A vár birtokába vétel címén 1504 június 18-án be is vezették Ráskayt és feleségét. Nehéz István fia János beleegyezését is megszerezte Gáspár, olyképpen, hogy tőle is megvette a várat külön és abba ezen a címen is bevezettette magát még ebben az évben. Minden körültekintése ellenére sem bírta a várat békességben, mert arra a Podmaniczky-család is igényt tartott régebbi jogon, sőt adományt is szerzett rá, de a beiktatáskor a Nehéz-család ellentmondott. Az e miatt keletkezett per a jogutódra, Ráskay Balázsra hárult, akit a Lednice várért folyóperben 1506-ban meg nem jelenés miatt a Podmaniczky-családdal szemben el is marasztaltak. Ekkor a Podmaniczky-család 1507-ben újból be akarta magát vezettetni a vár birtokába, de kísérletük hiábavaló volt és az új birtokos ellen mondásával találkozott. Balázs Lednice mellé még újabb birtokokat is akart szerezni, de Medne birtokrész és Hosnica kúria felkérésétől 1507-ben eltiltotta a Mednyánszky-család. Lednice vár birtokjogának teljes biztosítása után Balázs tárnokmester a gyermekei Gáspár, János, Margit, Gersei Pető Ferencné, Erzsébet, Györgyi Bodó Ferencné, Katalin, Gergelylaki Buzlay Lászlóné és Ilona nevében is, Lednice várat és tartozékait a Sárkány Ambrustól kölcsönvett 8000 forint fejében 1515-ben eladta. Sárkány Ambrusnak és testvéreinek. (1504: Köpcsényi lvt. 23. 4. 36., Dl. 21,300., Garamszentbenedeki kvt. Prot. A. f. 54., 59., 1506: Podmaniczky-oklvt. I. 499., 1507: Mednyánszky-lvt. Medne., Podmaniczky-oklvt. I. 512., 1515: Dl. 22,694.)
Rátonyi-cs. Trencséni birtokossága régibb keletű lehet, mert Pető fia Dénes 1417-ben már új adományba kapja az egykor a trencséni várhoz tartozó Hoholna birtokot. Dénes fia János a birtok felét 1422-ben a Soki-családnak adta, amit a következő évben, 1423-ban testvére Mátyás is megerősített. Mátyás birtokát, hoholnai birtokrészét a trencséni várat elfoglalva tartó németek elvették, Hunyadi János azonban visszaadatta. Később a trencséni várnagy foglalta el, de Hunyadi János 1456-ban ismét meghagyta, hogy a birtokot vissza kell adni, mert Mátyás kellőkép igazolta birtokjogát. Birtokának visszakapása után Mátyás Hoholna birtok felét 1458-ban elzálogosította Zamaróczy Péternek, hogy az Emőkei Veres-családnak járó hitbért és jegyajándékot kifizethesse. Mátyás magtalanul halt el és a király birtokrészét Hoholnán 1470-ben, illetve 1475-ben eladományozta a Szlopnai-családnak, amely Mátyás neje Hedvig leányának Borbálának, Rajcsányi Istvánnénak 1480-ban kifizeti az anyja után járó leánynegyedet. (1417: Múz. T. a. V. 3., 1422: Dl. 12,828., 1423 Dl. 12,830., 1456: Dl. 15,046., 1458: Múz. T. a. IV. 7., 1470: Nyitrai káptalan. N. 568., 1475: Múz. T. a. X. 20., 1480: Dl. 18,405.)
Récsényi-cs. Mátyás 1486-ban tanú volt Dobra birtok ügyében. Birtokát nem ismerjük. (Simonyi-lvt. 226. sz.)
Rédeky-cs. A család tagjai csak mint királyi emberek szerepelnek. Így András 1412-ben Duló iktatásához, Miklós pedig 1461-ben Podluzsán iktatásához kiküldött királyi emberek voltak. (1412: Szulyovszky-lvt., 1461: Múz. T. a. VII. 8.)
Rédey-cs. L. Simonyi-családnál 1494-ben.
Renoltffy- (Borcsányi) cs. Mint előneve is mutatja a Borcsányi-család egyik ágát alkotta. A családnak nevet adó Rajnald gyermekei Ilona, Margit, Borbála, Ádám, András, Mihály és László 1513-ban jesztrebei birtokrészüket elzálogosítják a Mittai Rozson-családnak, majd pedig Rynolffy László és testvérei Jesztrebe birtok felét 1518-ban örökáron eladják a Rozson-családnak. (1514: Turóci kvt. Prot. vet. f. 21., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 42. N. 25.)
Repa- (Draskóci) cs. A sok ágat hajtó Draskóczy-család tagja. Márton 1525-ben királyi ember volt a dvoreci iktatásnál. (Nyitrai káptalan. C. N. 843.)
Resthyen- (Draskóci) cs. Szintén a Draskóczy-család egyik ága. György 1496-ban királyi ember volt Ugróc vár iktatásánál. (Nyitrai káptalan. F. N. 2.)
Réthey-cs. Pozsonymegyei család. Zsigmond fia János az anyja Apay László leánya Katalin révén jogot tartott Sebestyénfalva egy részéhez és 1503-ban az országbírótól iktatóparancsot is eszközölt ki, de annak végrehajtását nem ismerjük. Oszvald fia János fia Ambrus az anyja Apay Katalin révén szintén igényt tartott Sebestyénfalva birtokára, de amikor 1506-ban be akarta magát iktattatni, az Apay-család ellentmondott. (1503: Pozsonyi kpt. C. 1. F. 3. N. 15., 1506: U. o. C. 1. F. 3. N. 18.)
Revistyei-cs. 1482-ben Nagysarlóinak is nevezik. Birtokjoga régebbi eredetű. László leányait Anasztáziát, Kápy Pálnét és Katalint, Rajcsányi Dénesnét 1426-ban ősi jogon bevezették Lieszkó és Lehotka trencséni birtokokba. Bertalan 1482-ben nyugtatja a Kocsóci és Rakolupi-családot a neki Gebes Jánosné, Somszegi Magda után Kiskocsóc, Rakolup és Kishoholna birtokokból járó hitbér és jegyajándék megfizetéséről. A család később a Hencz nevet vette fel. L. o. (1426: Múz. T. a. IV. 8., 1482: U. o. V. 25.)
Ribári-cs. Stoisa 1208-ban tanú volt a nyitrai püspökség trencséni birtokainak határjárásánál. Később nem szerepel a család. (HO. VII. 4., Dl. 54–55.)
Riman- (Hradnai, illetve Szulyói) cs. L. Szulyói-családnál 1441-ben.
Ritier- (Mittai) cs. A sokfelé ágazó Mittai-család tagja. Rythyer Prokop özvegye Anna hitbére és jegyajándéka miatt pert folytatott a Mittai Ohváth-család ellen és 1483-ban abban állapodtak meg, hogy Jesztrabe birtokon összeülő nyolc békebíró ítéletének alávetik magukat. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 21.)
Roh- (Dulói) cs. L. Dulói néven.
Rohodi-cs. Péter trencséni várnagy megszerezte, vagy meg akarta szerezni Zablát birtok egy részét a zabláti Holy-családtól, de a Zabláti Bruhacskó-család 1484-ben eltiltotta a birtokbavételtől. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 13.)
Rozgonyi-cs. L. az Alsólendvai Bánffy-családnál 1497-ben.
Rozváczky- (Kissztankóci) cs. Neve kialakult Rozwaczky alakban már 1410-től előfordul, amikor Benedek békebíró volt a Halupaés Hanzlikfalvi-család perében. Albert 1473-ban királyi ember volt Kasza vár iktatásánál. A családnak a vármegyében több helyen volt örök- és zálogbirtoka. Gergely 1486-ban zálogban bírta a Simonyiak Dobra nevű birtokát. Nemeslieszkón is bírtak. Birtokjoguk újabb biztosítása végett 1496-ban Oszvald teljes jogon be akarta magát iktattatni Lieszkó birtokba, de a Szlopnai-család ellentmondott. Birtokjoguk ennek ellenére kétségtelen volt, de hogy szabaduljanak a kellemetlen szomszédságtól, Lieszkó felét 1499-ben a Rozson-családnak eladták. Vencel Viszolaj és Szverepec birtokokra is igényt tartott, de hosszas pereskedés után 1507-ben a nádor a Podmaniczky-családnak ítélte oda a birtokokat és Vencelt a bírságokban is elmarasztalta. A beiktatás a Podmaniczkyak javára ennek ellenére sem történt meg, mert azt Vencel és a Szunyogh-család erőszakkal megakadályozták és így a kiküldöttek a bírság behajtását sem tudták végrehajtani. A per tehát tovább folyt és 1519-ben úgy ítélt a nádor, hogy az 1507. évi ítéletet végre kell hajtani és a Podmaniczky-családot a közben elhalt Vencel testvére János javaiba egy márka erejéig be kell vezetni. János 1520-ban szomszédként jelent meg a szedlicsnai iktatásnál. Ekkor újra használt kissztankóci előneve arra mutat, hogy a családnak még ekkor is volt birtoka Kissztankócon. Oszvald az 1519. évi ítélet és annak végrehajtása után is bírt Szverepecen, de ottani soltészságát 1521-ben eladta János szverepeci bírónak. A család még 1522-ben is bírt Lieszkón, azonban Mátyás itteni birtokrészeit 1522-ben zálogba adta a Podmaniczky-családnak. (1410: Dl. 26,084., 1473: Podmaniczky-oklvt. I. 110., Dl. 17,418., 1486: Simonyi-lvt. 226. sz., 1496: Nyitrai kpt. O. N. 13., Akadémia kézirattára., 1499: Múz. T. a. I. 20., 1507: Podmaniczky-oklvt. I. 532., 1519: Balassa-lvt., 1520: O. L. Kisebb letétek. 52. cím: 101. sz., 1521: Turóci kvt. Prot. vet. f. 66., 1522: Lev. Közl. 1937. 237.)
Rozson- (Mittai, Rozsonmittai, Mittarozsoni, Jesztrebei) cs. Nevének változatai: Rozon, Roson, Rosson, Rosen. A sok ágra szakadt Mittai-családnak legkorábban kivált és legnagyobb birtokszerző ága. Legelső ismert tagja, László 1409-ben békebíró volt a Velcsiczkyek perében. A család a sok családtag közt megoszló mittai birtokról kiindulva birtokszerző politikáját kiterjesztette a megyére. Kezdetben csak az ősi birtok környékén terjeszkedtek, később azonban a vármegye távolabbi részeiben is megtaláljuk a Rozson birtokokat. A birtokszerzést Benedek kezdette meg, aki 1433-ban Bossányi Jakab fiaitól két pusztaneporáci és egy felsőneporáci telket vett zálogba. A családnak ez az ága is igen gyorsan szaporodott, 1464-ben Ölved iktatásánál a családnak négy tagja is, névszerint Benedek, István, Ferenc és Márton szerepel szomszédként. Az ősi birtokkal szomszédos Jesztrebén különben már lehetséges, hogy ebben az időben is bírtak, az azonban kétségtelen, hogy a családnak már 1467-ben volt itt birtoka, mert az egyik ág ebben az évben már a jesztrebei előnevet használja. A Bossányi-család ősi birtokain is továbbterjeszkednek és Benedek fiai Oszvald, Kelemen és László 1480-ban zálogba veszik a Bory-családtól Kisneporác egészbirtokot és Neporácka prédium felét. A Majthényi-ág birtokain is terjeszkednek. Benedek fia Kelemen és László 1489-ben zálogbaveszik Majtényi Tompa Venceltől annak Majtény, Petrilehota és Zavogye nevű birtokait. A Bory Imre leányának Borbálának a Bossányi-család által dotaliciumba lekötött Neporác egészbirtokot és Neporácka prédium felét azonban 1495-ben visszaváltotta a Bossányi-család. László és Kelemen örökjogon is meg akarták szerezni a Majthényiek Motesic, Lehotka és Petyovka nevű birtokait és a királytól adományt is kértek rá, de a Majthényi-család tiltakozott ellene, sőt a Majthényi-család 1498-ban Lászlót és testvéreit a Majthény, Zavogye, Petyovka és Petrilehota birtokok zálogbavételétől két ízben is eltiltotta. A Majthényi- és Bossányi-birtokokat így lassan elvesztették, mert 1498-ban a Bossányi-család is visszaváltotta a két Neporác birtokot. Ezek után távolabbi birtokszerzésekre határozta el magát a család. Benedek fiai 1499-ben Zsámbokréti Györgytől és Rozvágyi Oszvaldtól megveszik Nemeslieszkó felét, majd megszerezték hozzá a királyi jogot is, melybe aztán be is iktattatták magukat. Azonkívül Oszvald, Kelemen és László 1500-ban zálogba vették Vencel trencséni aranyművestől a zálogos Dobra és Szuhapatak birtokokat. Kelemen és László 1500-ban már Dulón is birtokosok és leánynegyedet fizetnek a birtok után a Kamenicsáni-családnak. 1504-ben megvásárolják a Horenici-család Kisszlavnica, máskép Vaszka nevű birtokrészét, majd a következő évben, 1505-ben megveszik a Moscici-, Rakolupi-, Dubnicai- és Szlavnicai-családok ottani birtokrészeit is. Oszvald és testvérei 1504-ben megszerzik adományba Cservenec György alsóklobusici birtokrészét, de beiktatásuk ellentmondásba ütközött. Majd Kelemen a Vencel aranyművestől magához váltott Dobra és Szuhapatak birtokokat újabb kölcsönt adva rá, 1506-ban magától a tulajdonos Simonyi-családtól veszi zálogba és be is vezettetik magukat. Közben megszerzik Ulászlótól a Kisszlavnicai, máskép Vaszka birtokban rejlő királyi jogot is, melybe 1506-ban be is iktatták őket. Kelemen és László elfoglalták Onory András leányainak Dulói birtokrészét. Az e miatt keletkezett perben 1507-ben Boboton idézik meg őket, ami azt bizonyítja, hogy ekkor már ott is bírtak. Dulói birtokukat tovább gyarapítják, amikor Kelemen, Oszvald és László 1508-ban zálogba veszik a Zamaróczy-családtól Duló birtok felét. Kelemen és László 1508-ban felkérték a Nozdroviczky-család nozdrovici és ribári birtokrészeit. Ez a birtokszerzésük azonban nem sikerült, mert az érdekelt család tiltakozott a felkérés ellen. Lászlót kiterjedt birtokai a megye előkelő családai közé emelték, úgyhogy 1510-ben Trencsén megye alispánja lett. – A Majthényi-család birtokain később újból elkezdi a Rozson-család a terjeszkedést és 1512-ben megveszik 120 forintért Tompa Venceltől annak Bobot felé eső zavogyei kúriáját. Lászlót 1512-ben nyugtatja Szlavnicai Sandrin leánya Katalin, Rajcsányi Boldizsárné a neki atyja által hagyott 80 forint kifizetéséről. Amikor a szomszédos Jesztrebe egy részét már bírták, a birtok teljes megszerzésére törekedtek. Kelemen és László tehát 1513-ban zálogba veszik a Borcsányi-család jesztrebei birtokrészét, majd még ebben az évben a Rénolffy-ág ottani részét is. 1513-ban már Ozoron terjeszkednek és zálog címén bevezettetik magukat Ottlik Márton négy felsőozori jobbágytelkébe és a Szvinna folyó melletti rétjébe. A Divék-nemzetség birtokai közül is mind többet szereznek meg. Kelement és Lászlót 1516-ban már örökjogon vezetik be a Tőkésújfalusi-családtól vett Nagyneporác birtok, Kisneporác és Lucsky prédiumok harmadába. Kelemen és László megvették Bohuniczky János bolesói birtokrészét is, de arra a Podmaniczky-család is igényt tartott és 1518-ban felszólíttatta királyi paranccsal a Rozson-családot, hogy a vételösszeg, fejében adják át a birtokot. A bolesói birtokrész miatt támadt viszály mindinkább elmérgesedett. A Podmaniczkyak először eltiltották Rozson Kelement és Lászlót Bolesó felkérésétől, majd pedig a Rozsonok hatalmaskodást követtek el a Podmaniczky-család bolesói birtokrészén, ami kölcsönös perlekedésre vezetett, mert Kelemen és fiai János és Pál, továbbá László, Péter, Benedek, ezen László fia Miklós, Oszvald és. fia István is hatalmaskodtak a Podmaniczky-család bolesói birtokán. 1518-ban Kelemen és László megveszik a Borcsányi-családtól az addig zálogban bírt ölvedi birtokrészt, majd felszólíttatják a Mittici-családot, hogy a birtokra vonatkozó levelet adják ki. A Podmaniczky-családdal folytatott pereskedés még 1519-ben is folyt, melynek során a Kelemen ellenében a Podmaniczkyakat a bolesói hatalmaskodás ügyében esküre ítéli a király, de a Podmaniczkyak, minta nyitrai káptalan oklevele bizonyítja, a megítélt esküt nem tették le, mire a Podmaniczkyakat a hatalmaskodás miatt folyó perben újra megidézték, de a tárgyaláson most meg a Rozsonok nem jelentek meg, úgyhogy e miatt meg is bírságolták őket. A viszály még jobban elfajult, amikor még ebben az évben László és Oszvald újabb hatalmaskodást követtek a Podmaniczky-család Beszterce nevű városa ellen. – A már korábban zálogban bírt Dobra és Szuhapatak örökjogú megszerzésére is törekedtek, de a Simonyi-családbeliek 1519-ben két ízben is eltiltották Kelement és Lászlót, hogy a két birtokot megvásárolja a Simonyi-család másik ágától. Kelemen és László 1519-ben megveszik a Tőkésújfalusi-családtól Nagyneporác birtok, valamint Kisneporác és Lucska prédiumok harmadának felét és megszerzik a birtokokban rejlő királyi jogot is. Ugyanebben az évben új adományba kapják a királytól a magtalanul elhalt Klobusici Cservenec Márton fia György klobusici birtokrészét. Az iktatáskor azonban a Podmaniczky-család ellentmondott, de később mégis kiegyeztek és a Podmaniczkyak visszavonták az ellentmondást. Ebben az időben általában már nem zálog-, hanem örökjogon szerzik meg a környékbeli birtokokat. 1520-ban 300 forintért megveszik Motesiczky Mátyástól Majthényi László birtokának, Petyovkának felét 300 forintért, mellyel az adós maradt nekik. Ugyanebben az évben megveszik a Mittai-családtól a Bacha-féle mittici kúriát és Jesztrebe birtok felét, majd Motesiczky Mátyástól Petrilehota felét és a Mittai Siken-családtól annak középmittai birtokrészét. Kisneporácot is visszaváltják Draskóczy Miklóstól. Birtokaiknak a tagosítását is keresztülviszik, amikor ebben az évben László é s fiai Péter, Bendek, Márton és Kristóf Mittai Prokoppal a Jesztrebe, Rosenmitta, Alsóklobusic, Vaszka, máskép Kisszlavnica birtokokon bírt részeikre csereszerződést kötnek. – A birtokszerzést még a családi egyesség megkötése után is tovább folytatják. Kelemen és László 1521-ben zálogba veszik a Tőkésújfalusi-családtól annak neporáci három jobbágytelkét, valamint Lucska és Kisneporác prédiumbeli részeit. A következő évben Kelemen és László megvették Középmittai Seben Lőrinc középmittai negyedkúriáját, de a középmittai Szárád-család tiltakozott a birtokügylet ellen azon a címen, hogy a Rozsonok idegenek és őket elővásárlási jog illeti meg. Távolabbi birtokrészeiket is igyekszenek kikerekíteni, azért 1521-ben zálogba veszik a Hraschani Horváth-család dobrai részeit, majd a következő évben ugyanazoknak három dobrai jobbágytelkét. Kelemen és László 1522-ben megveszik, a Kavka-család vaszkai birtokrész t is. (1409: Rudnay-lvt., 1433: O. L. Bossányi-lvt. A. N. 87., 1464: Múz. T. a. III. 21., 1467: Nyitrai kpt. N. 764., 1480: O. L. Bossányi-lvt. N. 111., 1489: Motesiczky-lvt., 1495: O. L. Bossányi-lvt. N. 32., 1497: Motesiczky-lvt., 1498: U. o., O. L. Bossányi-lvt. N. 45., 1499: Múz. T. a. I. 20., 1500: Nyitrai kpt. Prot. extraser. f. 22., 1504: U. o., Múz. T. a. X. 18., Dl. 32,645., 1505: Múz. T. a. I. 16., Dl. 21,485., 1506: Simonyi-lvt. 262. sz. 263., Múz. T. a. VI. 8., 1507: Garamszentbenedeki kvt. F. 20. N. 45., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 542., Nyitrai káptalan. Prot. extraser. I. 47., 70., 1510: Podmaniczky-oklvt. I. 579., 1512: Motesiczky-lvt., Garamszentbenedeki kvt. F. 34. N. 34., 1513: Turóci kvt. Prot. vet. f. 21., Nyitrai kpt. Z. N. 5., 1516: Múz. T. a. VIII. 12., 1518: Dl. 23,004., Szulyovszky-lvt., Dl. 23,030., 23,125., 23,033., Garamszentbenedeki kvt. F. 42. N. 25., F. 30. N. 30., 1519: Dl. 23,125., Garamszentbenedeki kvt. F. 43. N. 35., Dl. 23,203., 23,138., 23,146., 23,144., 23,140., 23,195., Múz. T. a. X. 1., Turóci kvt. Prot. vet. f. 48., 1520: Motesiczky-lvt., Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 167.; Dl. 32,645., Lev. Közl. 1937. 234., 1521: Dl. 32,653., Lev. Közl. 1937. 236., Garamszentbenedeki konvent. F. 25. N. 49., F. 42, N. 18., 1522: U. o. F. 25. N. 43. Lev. Közl. 1937. 236., 237.)
Rozson- (Podrágyi) cs. A többnyire csak Podrágyi néven nevezett családnak az előbb tárgyalt Rozson-családdal való azonossága közelebbi adatok hiányában nem állapítható meg, de az azonosság nem is valószínű, minthogy Bolesót kivéve azonos birtokokról nem esik szó és a Mittai Rozson-családnak kiterjedt birtokai ellenére sem mutatható ki podrágyi birtokossága, amelyre ennél a családnál az előnév utal. Ennek a családnak egyetlen ismert tagja azonkívül a Mittai Rozsonok ismert családfáján nem is helyezhető el. Tamás 1506-ban a Klucsovei-családtól Bolesón egy nemesi kúriát és öt jobbágytelket vett zálogba. Bolesó többi részeire is igényt tartott és 1508-ban ellentmondott, amikor a besztercei Szűz Mária-egyház Mindenszentek-oltárát be akarták vezetni a Podmaniczky-családtól vett fel Bolesóba. A Bohuniczky-családtól is vett egy bohunici kúriát, majd 1509-ben eladta a Halupa-családnak, de az iktatáskor ellentmondottak. Nemsován is bírt Tamás, akinek özvegyét Borbálát 1518-ban elégítette ki Bohuniczky János hitbére és jegyajándéka felől Nemsován, a birtok keleti felén, a Nemsova víz mellett. (1506 Szepesi kpt. Prot. I, f. 47., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 542., 1509: Múz. T. a. III. 5., Dl. 22,645., 1518: Garamszentbenedeki kvt. F. 42. N. 35.)
Rubál- (Dezséri) cs. Szintén a Dezséry-családból kiszármazott ág: Mátyás özvegye Veronika a neki Felsőderki Kun Bereck felső- és alsóderskfalvi birtokaiból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed felől 1514-ben nyugtatja a Draskóci Laszkár-családot. (Garamszentbenedeki kvt. F. 27. N. 41.)
Rudinai-cs. A család első ismert ősei, Konch fia Roh comes, István fiai Péter és Jakab, Demeter fia Simon, Manoh János és Majos. fia János és Mikó 1359-ben adományba kapták a Radolya patak melletti erdőt. Utódaik szétágaztak és különböző családnéven ismeretesek. Egyik nagy ág a Vásonfalvi- vagy Mojsfalvi-család volt. (Lásd o.) A Rudinaiak közül Mihály 1417-ben királyi ember volt Krasznó iktatásánál. Későbbi időből a családnak csak Mihály fia János nevű tagja ismeretes, aki 1504-ben rudinai birtokrészét eladta Szunyogh Gáspárnak. A család leszármazottjai ebben az időben többnyire Csicskán néven szerepelnek. (L. ott.) (1359: Esterházy-hitbizományi lvt. Rep. 28. F. C. N. 171., 1417: U. o. Rep. 94. F. 1. N.1., Fejér: CD. X. 8. 589., 1504: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et B.)
Rudnyánszky- (Dezséri) cs. Előnevük dezséri birtokosságra utal, de birtokügylettel kapcsolatban Trencsén vármegyében nem szerepelnek. Rudnensky Mihály 1492-beninegyei kiküldött a hanzlikfalvi peres ügyben. Bernát 1494-ben királyi ember volt az ugróci vár iktatásánál. Rudnanczky, Rwdnensky, Rudniansky, Rudniensky Mihály 1498-ban a dvoreci, 1499-ben a lieszkóci iktatásnál volt királyi ember, utóbbi évben Trencsén vármegye szolgabírája is volt. Rwdnanczky Mihály 1501-ben ismét királyi ember volt a rakolupi, majd a kocsóci iktatásnál, Bereck pedig 1524-ben Bán iktatásánál. (1492: Múz. T. a. I. 9., 1494: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 7., 1498: Nyitrai kpt. C. N. 844., 1499: Múz. T. a. I. 20., Podmaniczky-oklvt. I. 338., 340.,. 1501: Nyáry-lvt., Múz. T. a. IX. 29., 1524: Garamszentbenedeki kvt. Capsa F. F. 4. N. 4.)
Ruin- (Draskóci) cs. Valószínűleg a sok ágra szakadt Draskóczy-családból kiszármazott család. Rwyn Ferenc 1496-ban királyi ember volt Ugróc vár iktatásánál. (Nyitrai kpt. F. N. 2.)
Salczer másképpen Zabláthy-család. L. az utóbbi néven.
Salgói-cs. Tamás fia György; mint Újfalusi Anna fia 1411-ben pert folytatott Újfalu és Drietoma birtokokért. (Múz. lvt. Közép kori más.) L. még 1511-ben a Zabláthy-családnál.
Salzer l. Zabláthy néven.
Sándor- (Szlavnicai) cs. A névadó ősnek családi neve Bechycz, Bechchich, Beka volt, de utódainál az ő keresztneve állandósult családnévül. Tamás fia Sándor vagy Sandrin a huszita időkben tűnik fel. A Szentmiklósi Pongráczok familiárisa volt és először azoknak ugróci várában szolgált, ahonnan Ugróci Sandrinnak is nevezték és onnan háborgatta a Ludányi-család birtokában lévő Bán mezőváros lakóit, amit azonban Erzsébet királyné 1440-ben szigorúan megtiltott. Testvére Miklós 1446-ban szintén a Pongráczok ugróci tisztje volt. Később Sándor a Pongrácz-család híveinek, a Leszkóczy-családnak kaszai várába került át, ahonnan többízben Kaszainak is. nevezik. 1456-ban az egész család, nevezetesen Becsics Tamás és. fiai György, Miklós, Albert, Sandrin, Jakab és János elhalt nagybátyjuk, György érdemei fejében is, új adományba kapják Szlavnicát, amelybe még ebben az évben ellentmondás nélkül be is vezették őket. Sandrin 1461-ben Kasza várban szolgált és birtokáról, Nagyszlavnicáról különböző határsértéseket követett el Leva város ellen. 1462-ben Kasza vár iktatásánál szomszédként jelent meg, 1466-ban pedig (Trencsén) Tepla iktatásánál szerepelt szomszédként. 1472-ben királyi ember volt Ledec iktatásánál. 1489-ben kielégítette nővérét Orsolyát, a Belus városban lakó Manko nejét, leánynegyede felől. Később a család több helyen szerzett a megyében birtokot. Bohunic egy részéhez is jogot tartottak. Márton és László 1509-ben ellentmondottak, amikor a Halupa-családot be akarták vezetni a Podradiáni Tamástól vett bohunici kúriába. Sandrin leánya Katalin, Rajcsányi Boldizsárné 1512-ben nyugtatja testvérét Mátyást és Rozson Lászlót az atyja által neki hagyott 80 forint kifizetéséről. Mátyás 1515-ben ismét ellentmondott, amikor a Halupa-családot be akarták vezetni vétel címén a bohunici és pominóci kúriákba. Sandrin fiai Márton (és neje Borcsányi Jakab leánya Anna), György és János 1516-ban megveszik Bohuniczky János három bolesói jobbágytelkét. Márton megvásárolta Bolessói Bohuniczky János bolesói birtokrészét is, arra azonban a Podmaniczky-család is igényt tartott és 1518-ban királyi paranccsal felszólíttatta Mártont, hogy a vételösszeg fejében adja át neki a birtokot, majd eltiltja Bolesó felkérésétől, a királyt pedig az eladományozástól. A család másik ága a Bolesó miatt folyó perben a Podmaniczkyakkal tartott és 1518-ban Sándor fia György azokkal együtt hatalmaskodott a Rozson-család bolesói birtokrészén. Sándor fiai Márton, György és János ellen 1519-ben továbbfolytatta a Rozson-család a bolesói hatalmaskodás miatt keletkezett pert. Márton 1523-ban az Újfalun birtokos kisnemesi családok ügyvédje volt. (1440: Dl. 13,529., 1446: O. L. Bossányi-lvt. A. N. 206., 1456: Metternich-Sándor lvt. D. X. F. 2. N. 1., 1461: Nádasdladányi lvt. I. 23., 1462: Nyitrai kpt. N. 139., 529., 1466: Dl. 16,283., 1472: Podmaniczky-oklvt. I. 104., 107., 1489: Metternich-Sándor lvt. D. X. F. 2. N. 4., 1509: Múz. T. a. III. 5., 1512: Garamszentbenedeki kvt. F. 34. N. 34., 1515: Dl. 22,645., 1516: Garamszentbenedeki kvt. F. 3. N. 66., 1518: Dl. 23,004., Szulyovszky-lvt., Dl. 23,030., 23,125., 1519: Dl. 23,125., 1523: Lev. Közl. 1937. 239.)
Sánta- (Rozsonmittai) cs. Márton leánya Katalin leánynegyedét 1521-ben Mittai Prokop bírta. (Dl. 32,653.)
Sánta- (Sebestyénfalvi, Udicsai) cs. Közös eredetű a Jeszeniceicsaláddal. Santha Miklós fia Miklós 1414-ben Sebestyénfalván és Jeszenicen birtokos, amelyekből a vármegye leánynegyedet ítél meg Jeszenicei Kilián unokájának Annának, Sztankovici Miklósnénak. A fenti Miklós 1421-ben pert folytatott Viszolaji Mihály leányával, Annával. (1414: Dl. 10,269., 1421: Múz. T. a. V. 24.)
Sapak- (Pruszkai) cs. Előneve pruszkai birtokosságára mutat. A család egyetlen ismert tagja, Jakab 1480-ban zálogba vette Klobusici Fejes Miklóstól annak szucsinafalvi birtokrészét. (Teleki-család zabláti lvta.)
Sár- (Bessenyői) cs. Miklós fia Miklós 1416-ban pert folytatott az Egresdy-családdal a feleségének, Egresdy Kilián leányának Anychkának, Duló és Újfalu birtokokból járó részek miatt. Miklós és Pál 1417-ben királyi emberek voltak Hoholna iktatásánál. Miklós leánya Dorottya, Onory Andrásné igényt tartott a Pecsenyánszky-, máskép Szvatokriszky-család kihalta után annak Brezolup nevű birtokára, és amikor azt a király a Podmaniczky-családnak adományozta, az iktatásnál úgy 1470-ben, mint a következő évben is ellentmondott. Ez a kapcsolat arra mutat, hogy a Pecsenyánszky- és a Sár-családok rokonok voltak, amit még jobban alátámaszt, hogy Bessenyő, Pecsenyéd birtok neve szerepel mindkettő előnevében. Pál leánya Ilona, Halácsy Lénártné után járó leánynegyedet 1484-ben kifizeti Soky János Halácsy Lénártnak. (1416: Szulyovszky-lvt., 1417: Múz. T. a. V. 3., 1470: Podmaniczky-oklvt. I. 92., 1471: U. o. I. 98., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 11.)
Sári-cs. Egyetlen alkalommal tűnik fel 1439-ben, amikor tagjai Miklós és László királyi emberek voltak a Ludányiak és Leszkóczyak perében. (Dl. 13,297.)
Sárkány- (Ákosházi, Lednicei) cs. Dunántúli eredetű család, emelkedésével azonban az ország legtávolabbi vidékein szerez birtokokat. Trencsén megyébe a XVI. század elején származott fel. A fő birtokszerző Ambrus országbíró volt, aki valamilyen címen igényt tartott Alsó- és Felsőneporác birtokokra és 1503-ban eltiltotta a Tőkésújfalusi-családot a két birtok zálogbavételétől. Ambrus a felesége révén jutott a vármegyével kapcsolatba, ahol nemsokára egyik legnagyobb birtokos lett, amikor 1515-ben nejével Zabláthy Zsófiával és testvéreivel Jánossal és Ferenccel együtt a Ráskay Balázs tárnokmesternek nyujtott 8000 forint kölcsön fejében zálogba kapják Balázstól Lednice várat és tartozékait. Pár év mulva, 1518-ban Ambrus megvette Sárközy Alberttől annak két vaszkai jobbágytelkét. Ambrus ezek után még további birtokszerzésre törekedett. 1519-ben eltiltotta a Horkai Stetina-család, hogy az őket illető horkai részbirtokot megvegye a Horkán lakó Kovsó nemtelen családtól. A tiltakozás azonban nem valami nagy eredménnyel járt, mert Ambrus ennek ellenére is megvette a birtokrészt és még ebben az évben megszerezte a birtokban rejlő királyi jogot is, amelybe be is vezettette magát. Az iktatásnál a Horkai-, Horkai Kosa- és a Belusi Hodiczka-családok ellentmondottak ugyan, de a megtörtént birtokügyleten ezzel nem sokat változtattak, mert Ambrus ezután Horka teljes megszerzésére törekedett és 1521-ben meg is vette a Belusi Bur- és a Nozdrovici Janovsin-családok horkai birtokrészét is. Ambrus Oroszlánkő várát is szerette volna megszerezni és amikor a várat a Báby- és Farkas-családok meg akarták venni, Ambrus 1521-ben tiltakozott ellene. Bolondóc vár tartozékain is terjeszkedett Ambrus és 1522-ben zálogba vette a Lindvai Bánffy-családtól annak melcsici, ivanóci és újfalusi birtokrészeit. Trencséni birtokszerzési törekvéseiket a legteljesebb siker koronázta, amikor Ambrus és testvérei János és Ferenc 1525-ben adományba kapták a királytól az addig csak zálog címen bírt Lednice várat tartozékaival együtt, majd még ebben az évben megkapják a várban rejlő királyi jogot is. Ambrus ettől kezdve többször tartózkodott Lednice várában, így 1526-ban is, amikor innen nyugtatta Thurzó Eleket bizonyos 300 forint megfizetéséről. (1503: Szulyovszky-lvt., 1515: Dl. 22,694., 1518: Dl. 23,057., 1519: Turóci kvt. Prot. vet. f. 45., Nyitrai kpt. N. 954., 1521: Lev. Közl. 1937. 235., 1522: U. o. 1937. 237., 1525: Dl. 24,130., Köpcsényi lvt. Lad. 23. F. 4. N. 37., 1526: Dl. 24,278.)
Sárkőzy- (Nádasdi) cs. Csallóközi eredetű család. Birtokszerzési körülményei ismeretlenek. Albert két jobbágytelket bírt Veszkán, de azokat 1518-ban eladta Sárkány Ambrus országbírónak. (Dl. 20,057.)
Sárói-cs. A Lévai Cseh-család őse, Péter fia László Orlócon bírt, amelyből 1387-ben kielégítette Mikolay János özvegyét. (Forgács-levéltár. )
Seharffe-cs. Később Krasznahorkai néven szerepel. L. ott.
Sehellendorf- (Bunczlawy-i) cs. Idegen eredetű család. Valószínűleg mint a Zabláthy-család katonai vagy gazdasági tisztjei kerültek az országba, mert Burján a Zabláthy-családtól kapott egy házat Trencsén városban 1526-ban, majd még ebben az évben egy zabláti kúriát és egy erdő felét is megkapja a Zabláthy-családtól. (Dl. 24,791.)
Sehvarcz- (Klucsovei) cs. Német eredetű neve arra enged következtetni, hogy városi polgár eredetű család, mely valószínűleg leányágon szerzett birtokot. Fülöp 1466-ban szomszédként szerepelt a trencsénteplai iktatásnál. Fülöp és neje Erzsébet, továbbá testvére Péter 1476-ban eladták liborcsai birtokukat Kazai Gyula György leányának Margitnak, Haghi Ferenc trencséni főispán özvegyének, hozzájárulva ahhoz, hogy azt a trencséni Szűz Mária-egyház Szentháromság-oltárának adhassa. A család ezenkívül még Klucsovén is bírt, mint előneve mutatja, de itteni birtoklására nincsenek adataink. (1466: Dl. 16,283., 1476: Dl. 19,929.)
Sczasny- (Panyow-i) cs. Külföldi eredetű család. Félix 1471-ben adományba kapta Mátyás királytól Lednice várát, de birtoklására nincsenek adataink. (Dl. 17,185., 24,562.)
Sebestyénfalvi-cs. János és Zsigmond 1462-ben szomszédok voltak Kasza vár iktatásánál, Zsigmond pedig 1466-ban királyi ember Proszna iktatásánál. (1414: Dl. 10,269., 1462: Nyitrai kpt. N. 139., 528., 1466: Podmaniczky-oklvt. I. 61.) L. még Sánta.
Sebik- (Dvoreci) cs. A család régebbi birtokos lehetett Dvorecen, mert az egyik kúria a "Sebykowczky dwor" nevet viselte, amelyből Sebyk Sebestyén leánya Adviga 1484-ben leánynegyedet kapott a Dvoreci Palczek-családtól. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 15.)
Sebniki-cs. L. Styavniki néven.
Segete- (Velcsici) cs. Bálint 1479-ben a Szlopnai-család megbízottja volt. Előneve velcsici birtokosságára utal és valószínű, hogy a Velcsiczky-család egyik tagja volt. (Letopis. XI. 2. 82.)
Sellendorf-cs. L. Schellendorf néven.
Sernyi-cs. A család egyetlen ismert tagja Donyn lietavai kapitány volt és mint ilyen a várhoz tartozó Krasznahorka falut 1439-ben elzálogosította jegyzőjének, Scharffe Tamásnak. (Múz. T. a. 1453. VII. 25.)
Sibabolyi- (Hradnai) cs. Tényleges trencséni birtoklására nincsenek adataink. Birtokszerzési törekvésünk sem járt sikeres eredménnyel, mert amikor 1503-ban Lőrinc Felső- és Alsóneporác birtokokat zálogba akarta venni, a Tőkésújfalussy-család eltiltotta attól. Majd Pált tiltotta el a Báby- és Farkas-család Oroszlánkő megszerzésétől 1521-ben. (1503: Szulyovszky-lvt., 1521: Lev. Közl. 1937. 235.)
Sid-cs. L. Maloveczky néven.
Siken- (Középmittai) cs. Valószínűleg szintén a sok ágra szakadt Mittai-család tagja. Ádám fia Lőrinc 1520-ban eladja középmittai részét a Rozson-családnak. (Lev. Közl. 1937. 235.)
Simeg- (Besenici) cs. Birtoka ismeretlen. Valahol Felsőtrencsénben lehetett, mert a család egyetlen ismert tagja, Mátyás egy kotessói birtokrész elfoglalása ügyében tartott vizsgálatnál szerepelt mint tanú 1476-ban. (Dl. 17,782.)
Simonyi- (Simonyi és Varsányi) cs. Barsmegyei törzsökös család. Trencséni birtokjoga is igen régi keletű, mert Mihály fiai Pál és Lökös már 1324-ben megosztoznak Dobra, Szuhapataka, Hrahó és Vaszka birtokokon, melyek a szkalkai egyház birtokai körül feküdtek. A szomszédság azonban nem volt valami békés, mert 1339-ben a Szentkeresztinek nevezett Simonyiak perben állottak a szkalkai egyházzal a Szuha nevű földrészért, melyet az apát a per eldőltéig ekkor átengedett a Simonyi-családnak. A per befejezése azonban késett és a Dobrainak is nevezett Simonyiak 1349-ben még mindig pereskedtek a szkalkai apáttal. 1358-ban Pál fia Miklós a ma már eltűnt Arahna, Hrahna birtokért folytatott pert a szkalkai apátság ellen, melyet meg nem jelenés miatt el is marasztaltak és a birtokot a nádor a Simonyiesaládnak ítélte oda. Amikor azonban 1358-ban nádori parancsra Hrahna birtokot vissza akarták foglalni, a szkalkai apátság ellentmondott. A pereskedés folytatását nem ismerjük. E helyett Miklós fia Frank folytatott Kotessói Domokossal hosszabb pert, melyre az 1395. 1408. és 1409. évből vannak adataink. István fiai Zsigmond, György és János, Miklós fia Frank és Imre fiai Miklós és Imre 1411-ben új adományt kaptak Dobra és Szuhapatak birtokokra, melyekbe he is vezették őket. Az ősi birtokok birtokjogának biztosítása után megkezdődött a birtokoknak a családtagok és idegenek kezén történő lassú szétaprózódása. A Simonyiak Dobra birtoknak Tepla felőli részét 1415-ben elzálogosítják Miklós trencséni polgárnak. Imre 1424-ben újból perbe keveredett a szkalkai apátsággal, mert annak szkalkai és apáti jobbágyai hatalmaskodtak Imre dobrai jobbágyain. A család tagjai is viszályba keveredtek egymással és 1425-ben Imre és Lökös fiai pert folytattak egymással Szuha és Dobra miatt. A viszályt és a birtoklás jogát István fiai úgy akarták elintézni, hogy felkérték a maguk részére Dobra és Szuhapatak birtokokat, Imre fiai azonban 1426-ban tiltakoztak a felkérés ellen. Közben a család egy része békés egyességet kötött és 1426-ban Zsigmond nyugtatja György fiait dotaliciuma felől, Az összes családtagok közül Imre törekedett legjobban arra, hogy a két birtok ismét a család kezén maradjon és 1429-ben felszólíttatta Miklós trencséni polgárt, hogy a neki testvére Miklós által elzálogosított dobrai birtokrészt bocsássa vissza. A családtagok közt dúló egyenetlenkedés továbbtartott és 1429-ben Imre hatalmaskodást követett el István fia György dobrai birtokrészén. Imre fia Imre közben új birtokokat is akart szerezni és rávette 1439-ben Sztrecsei Lászlót, hogy felső- és alsósztrecsei birtokrészét hagyja reá. Az oklevél kiállítása után Albert király el, is rendelte Imrének a birtokokba való beiktatását. Közben azonban Sztrecsei László meggondolta magát és a két Sztrecse nevű birtokát eladta nővérének Annának és férjének Gecsei Oszvaldnak, ami ellen Imre fiai Felicián és Benedek tiltakozást jelentettek be 1440-ben. A huszita háborúk során súlyos csapás érte a családot. Imrét elfogták a csehek és a fia Felix, hogy atyját a fogságból kiválthassa, ősi barsmegyei birtokain kívül 1441-ben kénytelen volt Dobra és Szuhapatak birtokokat elzálogosítani Sárói Péter fia Lászlónak és társainak. A zavaros idők alatt a Simonyiak birtokait újabb veszély fenyegette, mert Simonyi Imre fiainak dobrai és szuhapataki részeit felkérte a Kazai Gyula-család, de az érdekeltek 1447-ben tiltakoztak ellene. – A családnak János nevű tagja 1464-ben szomszédként jelent meg Ölved iktatásánál. János és fiai Oszvald, Zsigmond és Mátyás 1477-ben kielégítik Kereskényi Zsófiát a neki Dobra és Szuhapatak birtokokból járó leánynegyede és anyja, Demjéndi Brigant Dorottya hitbére és jegyajándéka felől. Dobra egy részét a család elzálogosította Rozvágyi Gergelynek, akitől Pál váltotta vissza, amit Trencsén megye hatósága előtt 1486-ban tanúk is igazoltak. A leányági leszármazottak közül is mind többen tartottak igényt a birtokokra. Dimffy György leánya Ilona, Rédei Ádámné 1494-ben be is akarta magát vezettetni atyja jogán Dobra és Szuhapatak birtokrészeibe, de Simonyi János özvegye Hedvig, Oszvald és a Tordameczy-család ellenmondottak. A leányágak azonban nem nyugodtak és újabb követelésekkel léptek fel. 1495-ben György leánya Veronika, Törei Györgyné gyermekei Anglis, Törei Bereckné, Györgyffy György és ennek leánya Ilona nádori paranccsal felszólították a Simonyiakat és Varsányiakat, hogy a Dobra és Szuhapatak birtokokra vonatkozó okleveleket adják ki. Simonyi Mátyás, Oszvald és Zsigmond ki is egyeztek a Szentmihályúri Medenczés-családdal és Anglissal, Törei Berecknével, de azok az egyességet nem akarták végrehajtani, mire a Simonyiak perrel akarták őket az egyesség érvényesítésére rákényszeríteni. A sok per és osztály meggyengítette a család anyagi erejét, azért Oszvald és Zsigmond Dobra és Szuhapatak birtokokon bírt részeiket 1500-ban elzálogosították Vencel trencséni aranyművesnek és fiainak, majd pedig a Rozson Kelemen által Venceltől magához váltott két birtokrészt, újabb kölcsönt véve rá, 1506-ban Rozsonoknak adták zálogba. István fia Ferenc és Pál fia Zsigmond 1519-ben újabb birtokelidegenítésre készültek, mert felszólíttatták Zsigmondot, Mátyást és Gáspárt, mint legközelebbi rokonokat, hogy Dobra félbirtokot, élve az elővásárlási joggal, vegyék meg. A felszólításnak azonban azok nem tettek eleget s hogy a birtok mégse kerüljön idegen kezekre, Zsigmond és Mátyás eltiltották Benedek fia István fia Ferencet és Pál fiait Zsigmondot és Sandrint Dobra birtok és Szuhapatak prédium elidegenítésétől, a Rozson-családot pedig a vételtől. (1324: Simonyi-lvt. 9. sz., 1339: U. o. 18. sz., 1349: U. o. 27. sz., 1358: Anjoukori-okmt. VII. 395. 513., Múz. T. a., 1395 Simonyi-lvt. 61. sz., 1408: U. o. 74. sz., 1409: U. o. 75., 1414: Fejér CD. X. 5. 138., X. 3. app. 93., Múz. T. a. 1414. V. 19., 1415: Simonyi-levéltár. 91. sz., 1424: U. o. 106. sz., 1425: Múz. T. a. V. 7., 1426: Simonyi-lvt. 136. sz., 139. sz., 1429: U. o. 142. sz., 105. sz., 1439: U. o. 162. sz., 163. sz., 1440: Múz. T. a. VIII. 11., 1441: Múz. T. a. VI. 21., 1447: Simonyi-lvt. 170. sz., 1464: Múz. T. a. III. 21., 1477: U. o. VIII. 18., 1486: Simonyi-lvt. 226. sz., 1494: Nyitrai kpt. N. 906., 1495: Garamszentbenedeki kvt. F. 60. N. 26., 1499: Simonyi-levéltár. 240., 1500: U. o. 246. sz., 1506: U. o. 262. sz., 1519: Garamszentbenedeki kvt. F. 54. N: 24., F. 15. N. 16., F. 43. N. 35.)
Siprák- (Dezséri, Viszocsányi) cs. Szintén a kiterjedt Dezséry-család egyik tagja. István és fiai Benedek és László zálogban bírták a Viszocsányi-család egyik viszocsányi kúriáját, melynek visszabocsájtására 1517-ben felszólíttatták őket a Viszocsányiak. De örökjogú birtokuk is volt Viszocsányon, ahonnan szintén nevezték őket. György és Benedek 1519-ben panasszal fordultak a királyhoz, hogy Viszocsányi Balázs deák és Bernát az ő viszocsányi birtokrészükön hatalmaskodtak és a határt képező Malaklyse patakot medréből elvezették. A király a garamszentbenedeki konvent közbejöttével él is rendelte a vizsgálatot, mely a Siprák-család panaszát teljesen igazolta. (1517: Garamszentbenedeki kvt. F. 16. N. 21., 1519: U. o. F. 48. N. 14.)
Sissói-cs. Nyitramegyei család. Trencséni birtoka ismeretlen. Balázs neje Majthényi Katalin volt, akit testvére Mátyás 1458-ban kielégített hitbére és jegyajándéka felől. Mikus fia Hipolit 1482-ben királyi ember volt Csicsmán iktatásánál. 1484-ben a neje Alsódraskóci Zyho Péter leánya leánynegyede és ennek anyja, Anna hitbére és jegyajándéka felől nyugtatja Laszkár Györgyöt. Pál 1486-ban tanú volt a Dobra birtok miatt folyó perben. (1458 Motesiczky-lvt., 1482: Nyitrai kpt. N. 771., 1484: U. o. Prot. extraser. I. 9., 1486: Simonyi-lvt. 226. sz.)
Skrach-cs. Birtoka ismeretlen. János 1489-ben szerepel mint szomszéd Zablát iktatásánál, birtoka tehát e vidéken keresendő. (Nyitrai kpt. A. N. 3.)
Skulteti- (Styavniki) cs. L. a Nádasdy-családnál 1503-ban.
Sladamus- (Biróci) cs. Gergely és János biróci birtokát elfoglalva tartotta Trebini Mihály és Egresdy Kilián, új adományt is szereztek rá, de 1467-ben az iktatáskor a Biróci-családbeliek ellentmondottak. Úgylátszik, a Sladamus-család már ekkor kihalt. (Nyitrai kpt. N. 754.)
Soky-cs. Nyitramegyei család. János fia István; fiai János és Mihály fia János 1422-ben és 1423-ban megszerzik a Ráthonyi-családtól Hoholna birtok felét. János és fia Zsigmond 1474-ben hatalmaskodtak a Pecsenyánszky-család pecsenyei, timoráci és endrédi birtokain és azokat elfoglalták. István leányát Borbálát, Pongrácz Jánosnét 1482-ben zálog címen bevezették Timorác birtokba, amikor a királyi emberek is Sokyak, János és Zsigmond voltak. János 1484-ben hitbért és jegyajándékot adott Surányi Egyed leánya Anna után és leánynegyedet Bessenyei Sár Pál leánya Ilona után ennek férjének, Halácsy Istvánnak. Borbála 1486-ban újból bevezettette magát zálog címen Timorác birtokba és az ottani Rykthasság birtokába, de Márk báni szabó ellentmondott az iktatáskor. L. még a Pongrácz-családnál 1481-től. (1422: Dl. 12,828., 1423: Dl. 12,830., 1474: Garamszentbenedeki kvt. F. 54. N. 28., 1482: Nyitrai kpt. N. 771., 1484: U. o. Prot. extraser. I. f. 11., 1486: U. o. N. 685.)
Sokorói-cs. István a Prozna, Hatna, Marikovalehota és Klesztina birtokokban és Katlina prédiumban bírt mindennemű, a Szentmiklósi Pongrácz-családdal közösen bírt jogáról 1511-ben lemond a Podmaniczky-család javára. (Dl. 22,220., 22,059.)
Somos- (Somosi) cs. László leánya Erzsébet, Bossányi Balázsné 1497-ben hitbért és jegyajándékot kap a Bossányi-családtól Neporác, Kisneporác és Kunlehota birtokok után. (O. L. Bossányi-lvt. N. 9.)
Somszegi-cs. Miklós 1482-ben nyugtatta a László leánya Magda, Rakolupi Gebes Jánosné után Kiskocsóc, Rakolup és Kishoholna birtokokból járó hitbér és jegyajándék felől a Rakolupi- és Kiskocsóci-családot. (Múz. T. a. V. 25.)
Spáczay-cs. L. a Halácsy-családnál 1521-ben.
Stefkó- (Meznei) cs. Előneve szerint Meznén birtokos család. Stephko István 1494-ben zálogba akart venni egy ádámfalvi birtokrészt, de Ádámfalvi Simon eltiltotta attól. A család valószínűleg az 1469-ben említett Ádámfalvi Stefkó leszármazotta. L. még ott. (Akadémia kézirattára.)
Stethina- (Horkai) cs. László 1518-ban eltiltotta a Horkán lakó Kovsó György, János és Máté nemtelen embereket és a Meznén lakó György csizmadiát Horka birtok elfoglalásától, majd pedig fia Imre 1519-ben ugyancsak az előbb említetteket Horka birtok elidegenítésétől, Lednicei Sárkány Ambrust pedig a birtok megvételétől. (1518: Turóci kvt. Prot. vet. f. 57., 1519: U. o. f. 45.)
Stiborici- (Bolondóci) cs. Zsigmond király korának egyik leghatalmasabb családja. Birtokai főleg Trencsén vármegyében terültek el, ahonnan több ízben büszkén az egész Vág folyó urának (dominus totius fluvii Wagh) nevezte magát a család. Birtokszerzésük 1388-ban indul meg, amikor Stibor és testvérei, András és Miklós új adományba kapják Bolondóc várát, ahonnan később a család nevezte magát. A várba még ebben az évben be is vezették őket a nyitrai káptalan közbejöttével, majd a következő évben, 1389-ben Zsigmond király ki is állította részükre az ünnepélyes adománylevelet. Bolondóc város bíróságát még ebben az évben eladományozták Krieker Péternek. 1389-ben megkapták adományba a másik trencséni nagybirtokot, Ugrócot is, amelynek birtokába szintén bevezették őket még ebben az évben. Mindezekben a Zsigmond király által adományozott várakban Mária királynő is megerősítette Stibort és testvéreit 1391-ben. Stiborék a váruradalmakban be is rendezkedtek és igyekeztek azokat fejleszteni. Főleg lakóhelyüknek, Bolondócnak a fejlődésére fektettek nagy súlyt és 1392-ben megerősítették a várost régi kiváltságaikban, melyet az Nagyszombat mintájára bírt. Birtokaikat még újabb szerzeményekkel is gyarapították és 1393-ban 3000 forintért zálogba vették Szucsa várát is. 1394-ben új adományt kaptak Bolondóc várára, amelybe ismételten be is vezették őket. Stibor 1395-ben volt bolondóci várnagyának, Nazilovi Jakussiusnak és testvérének Petrásiusnak, a Podhradszky-család őseinek adományozta a bolondóci vár a161 kivett Podhrágy falut. 1396-ban Oroszlánkő várát is zálogba kapták Zsigmond királytól 3000 forintért, majd a következő évben megkapták adományba Kasza királyi várat is, melynek birtokába még ebben az évben be is vezették őket, mely után Zsigmond király ki is állította a kiváltságos levelét. Majd 1498-ban Zsigmond király megerősítette a családot addigi örök joggal adományozott birtokaiban, köztük a trencséni Bolondóc és Ugróc várak birtokában. Stibor 1398-ban hitbérül lekötötte feleségének Dobrohnának Bolondóc várát, amit Zsigmond király is jóváhagyott és királyi paranccsal Dobrohnát be is vezettette a vár birtokába. – A terjeszkedési lendületben azonban hamar összeütközésbe kerültek a szomszédos birtokosokkal és 1399-ben már pert folytattak a Szlopnai-családdal. A század végén már Beszterce várát is bírta Stibor, mert amikor 1400-ban Jablonove falut elcserélte a Marsófalvi Buthora-családdal annak besztercei soltészságáért, a várat sajátjának nevezi. A szomszédsággal való apró összetűzések is kiújultak. Stibor testvére András elfoglalt 1404-ben a Viszocsányi-családtól egy viszocsányi rétet, de azután 1405-ben királyi parancsra viaszaadta. A báni vásár miatt maga Stibor került összeütközésbe a trencséni és oroszlánkői várak polgárságával, mert nem engedte be őket a báni hetivásárra. A polgárok panaszukkal a nádorhoz fordultak, aki 1406-ban elrendelte, hogy a várak lakossága a Helvény királyi birtokon tartandó vásárt látogassa és a báni vásárt tartozik elkerülni. Ugróc vár tartozékainak erőszakos növelése más alkalommal sem sikerült, mert amikor 1410-ben elfoglalták és a várhoz csatolták a Bossányi-család Szebedrás nevű erdejét, Zsigmond király a Bossányiak panaszára azonnal megparancsolta az erdő visszaadását. Stibor vajda a Marsófalvi-családdal 1400-ban kötött cseréről, annak megemlítése nélkül 1410-ben – nem tudni mi okból – új oklevelet állított ki. Később Bolondócnak a város falain belül és kívül lakó polgárai közt viszály tört ki, amit Stibor 1411-ben a pereskedés és szeszes italok kimérésének szabályozásával lecsendesített. 1414-ben a Besztercén és Bicsén (?) lakó nemes prédiálisai érdekében járt közben a királynál, aki azoknak kamarahasznát átengedte Stibornak, a királyi adószedők azonban ennek ellenére mégis be akarták hajtani a prédiálisokon. Ugyanebben az évben megerősítette Roszina község kiváltságait is, valószínűleg mint trencséni főispán, mert Sztrecsén vára, melyhez a falu tartozott, nem volt Stibor birtoka. Leva város még ebben az időben Kasza városhoz tartozott és így Stibor birtokában volt. Egyik évnélküli oklevelében meg is parancsolja a hatóságoknak, hogy a birtokában lévő várost vámmentességükben ne merjék háborgatni. Stibor halála után birtokait fia, ifjabb Stibor örökölte, aki szintén ellenségeskedésben élt a trencséni polgárokkal, de Borbála királynő 1415-ben eltiltotta a polgárok háborgatásától. Ifjabb Stibor már nem tudta megőrizni a családi birtok egységét és az ugróci várhoz tartozó Prusz birtokot 1419-ben Stoloczky Miklósnak és feleségének, udvari szolgáinak adta. A bolondóci Szent István-templom Szent Katalin-oltárának ottani polgárok által történt alapítását és az oltárt a hagyományozott javadalmakban 1424-ben megerősíttette, de maga is több kegyes alapítványt létesített. 1428-ban újabb rést ütött az ugróci uradalom egységén, amikor a várhoz tartozó Timorác falut elzálogosította a Velcsiczky-családnak. E mellett azonban gondot fordított jobbágyai gyarapodására is és 1429-ben megerősítette Ksinna falu régi kiváltságait. 1431-ben kelt végrendeletében megemlékezett a bolondóci váralján általa a Szentlélek tiszteletére alapított szegényházról is. A család nem sokáig virágzott, mert 1432 körül ifjabb Stiborban kihalt. Örökségéért hosszas perlekedés indult meg. Stibor leánya Katalin és Stibor unokaöccse Miklós fia Nikolajkó, valamint a Zsigmond király közötti perben 1435-ben úgy ítélt a nádor, hogy Stibor minden vagyona, köztük Bolondóc és Kasza várak a királyt illetik, Katalin csak leánynegyedet kap, Nikolajkó pedig, mint az ország ellensége, semmit. – Ennek a nagyhírű, de rövidéletű családnak a kezén voltak adataink szerint Bolondóc, Beszterce, Kasza, Oroszlánkő, Ugróc és Szucsán trencséni várak és uradalmak. (1388 Wenzel: Stibor vajda. 49., 1389: U. o. 52–56., Fejér: CD. X. 3. 96., Mednyánszky-lvt., 1391: Stibor vajda. 64., Mednyánszky-lvt., 1392: Stibor vajda. 65., 1393: U. o. 69. Dl. 7892., 1394: Fejér: CD. X. 2. 287., 1395: Podhradszky-lvt., Fejér: CD. X. 2. 393., 1396 Dl. 8158. Wenzel: Stibor vajda. 86–89., 1397: Dl. 8224., 8525., 9410., 1398: Stibor vajda. 103., 109–110., 1399: U. o. 117., Dl. 8457., 1400: Stibor vajda. 118., 1404: Brogyáni-lvt., 1405: U. o., 1406: Stibor vajda. 133., 1410: U. o. 142., Rudnay-lvt. II. 44., 1411: Stibor vajda. 143., 1414: U. o. 159., 161., É. n.: U. o. 126., 1415: U. o. 164., 1419: Dl. 10,840., Zay-lvt. Litt. L. F. 1. N. 1. Stibor vajda. 168., 1424: U. o. 178., 1428: Múz. T. a. 1465. VI. 11., 1429: Stibor vajda. 187., Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 2., 1431: Stibor vajda. 198., 1435: U. o. 201., Dl. 12,683.)
Stoloczky- (Ozori, Pruszi) cs. Trencsénben 1419-ben szereztek birtokot, amikor Miklós és neje Marovi (Kohányi) Fülöp leánya Ilona megkapták Stibortól Prusz birtokot. Majd 1428-ban tovább terjeszkednek és zálogba veszik a királytól a korábban Nikus trencséni polgárnak elzálogosított Ruszk trencséni várbirtokot. Prusz birtoka miatt később a család két ága között viszály tört ki, mert amikor 1465-ben Miklós leánya Katalin be akarta magát vezettetni pruszi birtokrészébe, a beiktatásnak György özvegye Erzsébet és Ugróci Pongrácz János ellentmondottak. Erzsébet meg is tartotta a birtokot, de 1471-ben Báthori országbíró arra kötelezte, hogy Prusz birtokot tartozik dotaliciuma kifizetése ellenében átadni Miklós leánya Katalin utódainak, az Etele-családnak. A pereskedés az ítélet után is tovább tartott, melynek során 1473-ban az országbíró úgy ítél, hogy Prusz fele az Etele-családot illeti meg, azonban tartozik a zálogösszegét lefizetni Erzsébetnek. A békesség azonban ezzel sem ért véget, mert Stoloczky György özvegye, akit ettől kezdve Ilonának neveznek állandóan, még 1495-ben is ellentmondott, amikor az Etele-családot be akarták vezetni a pruszi birtokba. A birtokkérdést azután György özvegye, Latkóczy Bálint leánya Ilona úgy oldotta meg, hogy a Báthori István országbíró ítélete és férje végrendelete alapján őt megillető Prusz félbirtokot 1501-ben eladta a Podmaniczky-családnak 101 forintért. – A családnak tehát birtokai voltak Pruszon, Ruszkócon és minden valószínűség szerint az előnevet adó Ozoron is. (1419: Dl. 10,840., Zay-lvt. Litt. L. F. 1. N. 1., 1428 Szulyovszky-lvt., 1465: Nyitrai kpt. N. 1068., 1471: Dl. 10,840., 1473: Zay-lvt. Litt. L. F. 1., N. 1., Dl. 10,840., 1495: Podmaniczky-oklevéltár. I. 266., 1501: U. o. I. 379.)
Styavniki-cs. Közelebbről ismeretlen család. György 1498-ban mint nemes soltész, soltészságára felvesz a Podmaniczky-családtól 20 forintot. Miklós 1507-ben királyi ember volt Lednic vár iktatásánál. (1498: Podmaniczky-oklvt. I. 326., 1507: U. o., I. 513.
Surányi-cs. Barsmegyei család. Egyed leánya Anna után Bessenyő és Cimena birtokokból 1484-ben hitbért és jegyajándékot kapott Halácsy István. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 11.)
Sutafia-cs. Birtokát nem ismerjük. Swthafya Márton és Lőrinc 1471-ben Zablát iktatásánál mint szomszédok szerepeltek, tehát birtokuk a környéken keresendő. (Dl. 17,219., Nyitrai kpt. B. N. 189.)
Svedergal- (Hliniki) cs. L. Svidrigal néven.
Svehla- (Rasthochnei, Ozori) cs. Idegen eredetű család. Első tagja, akit János keresztneve mellett egyszerűen csak Swehlanak neveznek, 1484-ben, amikor ügyvédeket vallott, már Ozorról is nevezi magát. Itteni birtokossága feleségével függ össze, aki Ozori Szaniszló leánya Dorottya volt és 1492-ben már mint özvegy, leánynegyedet kapott Kohány és Felsőozor birtokokból, majd 1493. évben a Pobera-családtól kapott leánynegyedet. István és András 1504-ben királyi emberek voltak Pravotic iktatásánál. János fia György 1508-ban a nyitrai káptalan előtt ügyvédeket vallott. György fia János Drietomán is bírt, azonban 1515-ben itteni birtokrészeit elzálogosította a Zabláthy-családnak. (1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 9., 1492: Dl. 19,884., 1493: Dl. 19,884., 1504: Múz. középkori másolatok., 1508: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 38., 1515: Garamszentbenedeki kvt. F. 128. N. 3.)
Svidrigal- (Hliniki) cs. Miklós lengyel eredetű jövevény 1441-ben felkérte és el is foglalta a Szulyói-család Szulyó és Hradna nevű birtokait. Ulászló király azonban megtudva hogy félrevezeték, 1443-ban meghagyta a budetini várnagynak, hogy a birtokokat adassa vissza Svidrigallal. Fia János már több birtokra is igényt formált és 1481-ben, amikor a drienovei és hliniki birtokokba be akarták vezetni a Podmaniczky-családot, ellentmondott. A beiktatás megismétlésekor, 1483-ban Miklós mondott ellent és ugyanakkor a turóci konvent előtt ügyvédeket is vallott. Podmaniczky Balázs özvegye másodszor Svidrigálhoz ment nőül, akitől gyermekei voltak, Miklós és János. Ezek anyjúkkal együtt 1509-ben eladták a zsolnai soltészságot zsolnai és zavodjei tartozékaival Zsolna városnak. A család még később is birtokos volt Hliniken. Miklós leánya Katalin, Zavadkai Félixné, 1520-ban eltiltotta Hlinik felkérésétől Szentmarjai Benedek deákot és nejét Annát. (1441: Szulyovszky-levéltár, 1443: U. o., 1481: Podmaniczky-oklvt. I. 152., 1483: U. o., I. 170., Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 8., 1509: Podmaniczky-oklevéltár. I. 571., 1520: Turóci kvt. Prot. vet. f. 29.)
Szaczkovszky-cs. A huszita időkben betelepedett lengyel eredetű család. Egyetlen ismert tagja 1450-ben eladta a nyitrai püspökség Biccse nevű városának soltészjogát a Bohuszlavici családnak, amiből valószínű, hogy a zavaros időkben egyideig bírta a várost. (Dl. 14,339.)
Szadecsnei-cs. L. Kardos- és Manos-családoknál.
Szalkó- (Szedlicsnai) cs. A Szedlicsnai-család egyik ága. Salko Máté fiai Márton és Miklós szedlicsnai birtokrészükre új adományt szereztek Ulászlótól, de az iktatáskor 1496-ban az Adomóczy- és Szedlicsnai-családok ellentmondottak. (Nyitrai kpt. E. N. 764.)
Szalóky-cs. L. Budinalehotai néven.
Szamsil- (Szlavnicai) cs. A Szlavnicai család egyik ága. Samsil Benedek 1461-ben szomszédként szerepelt Léva iktatásánál. (Nádasdladányi lvt. I. 24.)
Szandzivoj-cs. Előkelő lengyel eredetű család. Zsigmond korában származott Magyarországba, ahol korán nagy birtokokat kapott. Trencsén megyében is korán bírt, 1397-ben Zsigmond király neki adományozta Sztrecsén várat Zsolna várossal és a régi zsolnai várral, továbbá Beszterce és Lietava várakat Rajec mezővárossal együtt. Ezek a felsőtrencséni várak nagyon elhanyagolt állapotban voltak ebben az időben, de Szandzivoj rendbe hozatta őket. Ezért Zsigmond király kárpótolta és 1398-ban a Lietava, Hricsó, Beszterce és Zsolna várak rendbehozatalára fordított költségei megtérítésére 1000 forintot adott neki a zsolnai harmincadból. Mint a besztercei vár ura, 1399. évben felmentette Podmaniczky Silvánist a két lándzsával való szolgálat alól és a jövőben csak egy lándzsával való szolgálatra kötelezte. Sztrecsén vár még 1419 előtt is a kezén volt, amikor elfoglalta hozzá Vadicsó falut. (1397: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 1., 1398: Akadémia kézirattár. Fejérpataky-hagyaték, 1399: Dl. 8442., Fejér CD. X. 2. 720., 1419: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 171.)
Szapolyai-cs. L. Zápolyai néven.
Szára- vagy Szárád- (Mittai) cs. A sok ágra szakadt Mittai-család tagja. Balázs 1516-ban szomszédként szerepelt a neporáci iktatásnál. 1522-ben tiltakozott az ellen, hogy a Középmittai Sebencsalád a középmittai negyed kúriáját idegeneknek adta el. (1516: Múz. T. a. VIII. 12., 1522: Garamszentbenedeki kvt. F. 25. N. 43.)
Széchy-cs. Miklós fia Miklós a nejének Alsólindvai Bánffy Pál leányának Borbálának Bolondócból járó leánynegyede miatt 1494-ben pert folytatott Borbála testvérével Jánossal. (Körmendi levéltár. Alm. 3. Lad. 5. N. 60.)
Szécsényi-cs. János, András és Katalin 1470-ben megosztoznak a velük anyai ágról rokon Pleskóczi- és Petőfalvi Pető-családokkal Rátonyi Miklós Hoholna nevű birtokán. (Nyitrai kpt. N. 568.)
Szedlicsnai-cs. Szintén a törzsökös trencséni családok közé tartozik. István fiát Balázst 1403-ban elfogatta Velesiczky György és amikor e miatt a megyéhez fordult panasszal, a vizsgálatra kiküldött megyei ember szintén a családtagja, Duhon fia Mikó volt. Márton, Jakab és Péter 1429-ben királyi emberek voltak Timorác és Velczic iktatásánál. A későbbi korokban ritkán szerepel a család. Miklós 1514-ben királyi ember volt a bobrovniki iktatásnál. A családnak Márton nevű tagja 1523-ban ügyvédeket vallott. Minden valószínűség szerint a Szedlicsnai-családból szármáztak ki a Bremecskó-, Glosz-, Kopcsaskó-, Miló- és Salkó-családok is. L. az egyes családokat. (1403: Dl. 8880., 1429: Múz. T. a. 1465. VI. 11., 1514: Nyitrai kpt. D. N. 676., 1523: Lev. Közl. 1937. 239.)
Székely- (Hanzlikfalvi) cs. A család egyetlen ismert tagja, Zekel György 1496-ban királyi ember volt a zamárdi és zabIáti iktatásnál. Előneve hanzlikfalvi birtokosságra mutat. (Akadémia kézirattára.)
Szekulafalvi-cs. Trencsénmegyei családokkal való rokoni összeköttetései révén vált trencséni birtokossá. Oszvald 1482-ben Rakolupi Gebes Jánosné, Somszegi László leánya Magdolna után Kiskocsóc, Rakolup és Kishoholna birtokokból hitbért és jegyajándékot kapott a Rakolupi- és Kiskocsóci-családtól. (Múz. T. a. V. 5.)
Szénásy-cs. László Trencsén megye alispánja volt. Lieszkócon bírt a család. Amikor a Szlopnai-család összevásárolta a birtok nagyrészét, igyekezett a kezén lévő részeket terhelő követelésektől megszabadulni, tehát László özvegyét, ekkor már Hardy Miklós nejét is felszólíttatta 1478-ban, hogy a neki Leszkóc birtokból járd hitbért és jegyajándékot vegye fel. (Akadémia kézirattára.)
Szentgyörgyi- és Bazini-cs. A Hont Pázmán-nembeli Szentgyörgyi-család egyik tagja, Sebus 1212-ben adományba kapta András királytól a rozvágyi két ekényi földet, de nem sokáig bírta, mert a birtok 1245-ben már ismét trencséni várföld volt. (1212: Dl. 64., Fejér CD. VII. 1. 121., Ortvay: Temes vármegye oklevelei. I. 1., 1245 Dl. 1593., ÁUO. VII. 199.)
Szentiványi-cs. A családból Sebestyén ismeretes, aki 1372-ben királyi ember volt a Góriak perében. (Szulyovszky-lvt.) L. még Hlubokei-cs.
Szentmarjai-cs. Benedek deák, mint a Zápolyai-család levai várnagya került Trencsén vármegyébe. Bolesón korán birtokot szerzett, mert 1519-ben egy hatalmaskodási perben, melyet a varini plébánia szétrombolásával követett el, bolesói birtokáról idézik meg. Egyéb birtokigényei is voltak, mert 1520-ban bizonyos pert folytatott Zavadkai Félix és Hrabovei Mátyás ellen, akik a per folyamán megítélt esküt le is tették ellene. Benedek deákot és nejét Annát 1520-ban Zavadkai Felixné, Svidergal Katalin eltiltotta Hlinik birtok felkérésétől. A per és tiltakozás ellenére mégis birtokot szereztek Hliniken, ahol 1525-ben és 1526-ban birtokosokként szerepelnek. (1519: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 12., 1520.: Turóci kvt. Prot. vet. f. 29., 33., O. L. Tagányi-hagyaték, 1525: Dl. 24,068, 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Szepetky- (Ugróci) cs. Zalamegyei eredetű család. Sebestyén és neje Borbála bírták 1496-ban Podluzsán birtokot, melyre Ulászló ebben az évben évi két, Szent István- és Zsófia-napján tartandó országos vásárt engedélyezett. A vásár megadása miatt 1499-ben tiltakozott a Podmaniczky-család és a vármegye a megindult perben igazolta is, hogy Podluzsán, melyet ekkor már mezővárosnak tekintettek, egynegyed mérföldnyire fekszik csak Bántól és így Bánra nézve a podluzsáni vásár nagy károkat okoz. A vásárjog miatt megindult az ellenségeskedés a két család között. Először Sebestyén hatalmaskodott jobbágyaival a Podmaniczky-család báni jobbágyain. Érdekeik védelmére felkeltek a Podmaniczkyak is és a királyhoz fordultak panaszukkal. A király a Sebestyén által kért és meg is kapott podluzsáni vásárjogot, minthogy az Bánra nézve káros volt, visszavonta. Sebestyén azonban a vásárt eltiltó királyi parancsnak nem engedelmeskedett, hanem ezenfelül még a báni vámszedőkön is hatalmaskodott. A megindult perben Sebestyént 1500-ban Nastic nevű birtokán idézték meg. A következő évben a Podmaniczky-család hatalmaskodott és Sebestyén podluzsáni erdejét kivágatták, ami miatt újból perre került a sor és a vármegye előtt folyó pert 1501-ben áttették a királyi kúriába. Sebestyén Ugróc várát is bírta ebben az időben, valószínűleg alzálogban, mert többször használta az ugróci előnevet. (1496: Zay lvt. Litt. I. F. 11. N. 2., 1499: Podmaniczky-oklvt. I. 338., 341., 1500: U. ott. I. 350., 1501: U. o. I. 371.)
Szeptenci-cs. Balázs 1426-ban hatalmaskodott Neporácon, tehát birtokának a környéken kellett lenni. András leánya Klára, Kápi Lőrincné után 1464-ben hitbért és jegyajándékot kap Leszkó birtokból Klára testvére Veronika. (1426: O. L. Bossányi-lvt. N. 106., 1464: Zay-lvt. Litt. H. F. 1. N. 1.)
Szerecsen- (Mesztegnyői) cs. L. a Podmaniczky-családnál 1497-ben.
Szimikhraszt (Újfalusi) cs. Előneve újfalusi birtokosságára utal. János szomszédként jelent meg 1488-ban a klucsói iktatásánál. 1523-ban János és Zsigmond ügyvédeket vallottak. (1488: Nyitrai kpt. N. 458., 1523: Lev. Közl. 1937. 239.)
Szkalkai apátság. Az apátságot Jakab nyitrai püspök alapította az ott élt és vértanúhalált szenvedett Szent Benedek tiszteletére 1224-ben, amikor az apátságot különféle javadalmakkal látta el és többek között neki adta az egyház Viezd nevű birtokát és Szkalkán egy mansiot. Béla király is gyarapította az apátság birtokait és 1238-ban neki adományozta Geszte trencséni várföld felét. Zliecho birtok is az apátság kezén volt már 1272-ben, amikor az apát perben állott a szomszédos birtokossal, Kaszai Smaragddal, akivel azonban kiegyezett és meg is járták a birtok határait. Zliechót később Csák Máté foglalta el és birtokában tartotta sokáig. Viezd és Gesztes 1328-ban is az apátság kezén voltak, amikor a korábbi határjáró oklevelet átíratták. Az apátságnak 1338-ban egy új birtoka tűnik fel, a Bossányi birtokok szomszédságában fekvő Harohavia. A szomszédos Dobra birtokosaival az apátság 1339-ben perbe keveredett a Zuha nevű terület miatt, melyet az apát ebben az évben átengedett a Simonyi-családnak azzal a feltétellel, hogy a birtokot a per eldőltéig birtokában tarthatja. A per azonban sokáig elhúzódott és az apát 1349-ben még mindíg perben állott a Simonyi-családdal. Nagy Lajos király segített az apátság birtokainak rendbehozásán és a zliechói jobbágyoknak 1354-ben tízévi vámmentességet, azonkívül pedig még szabad fa- és legelőhasználatot is engedélyezett. A Simonyi-családdal folytatott per 1358-ban ismét kiújult. Ekkor az "Arahna, Hrahna" nevű birtokért folyt a per, de az apát nem jelent meg a tárgyaláson, úgyhogy e miatt a nádor el is marasztalta. Ennek ellenére azonban, amikor a Simonyi-családot 1358-ban be akarták iktatni a birtokba, az apát mégis ellentmondott. A zliechói határ miatt 1364-ben újabb viszály tört ki, amikor az apátság birtokainak a határát újból megjárták Kasza vár felől. Az apátság közben birtokainak egy részét a Velcsiczky-családnak adta zálogba és azok birták 1378-ban is. A birtokok határai miatt 1381-ben pereskedés támadt a szomszédokkal. Zliechói János apát és a Zamaróczy-nemesek 1381 aug. 8-án egyességet kötöttek a nádor előtt, hogy a nyitrai káptalan által birtokaikat meg fogják határolni, amit dec. 2-án végre is hajtottak és kijelölték a határjeleket. A Borcsiczky- és Bolesói- nemesekkel szintén kiegyezett az apát a nádor előtt és 1381-ben Béla király oklevele alapján megjárták a határt. 1424-ben az apátság szkalkai és újfalusi jobbágyai hatalmaskodtak a Simonyi-család dobrai jobbágyain. Úgy látszik ebben az időben az apátság birtokainak a határait háborgatták, mert 1424-ben az apátság átíratta az 1381. évi határleveleket. A király kezén maradt Piecho félbirtok később nemesek kezére került, akiket az apát mint prédiálisokat szolgálatára akart kényszeríteni, azonban a nemesek igazolták másfajta eredetüket és a megye előtt folyó pert 1460-ban elvesztette az apát. Ez a perveszteség nem riasztotta vissza az apátságot attól a törekvéstől, hogy az egész Piechót megszerezze. Amikor 1488-ban a magtalanul elhalt Piechói Mannos piechói kúriájába az új adományost, a Halupa-családot be akarták vezetni, a birtokra az apát is igényt tartott és az iktatásnak ellen mondott. 1500-ban újabb szerzeménnyel gyarapítja az apátság birtokait Csula János apát, amikor zálogba veszi a Viszocsányi-család nozdrovici birtokrészét. A jövedelmek miatt a nyitrai püspökséggel is perre került a sor, melynek végén Podmaniczky István nyitrai püspök a régi szokásra hivatkozva, 1508-ban a trencsénmegyei bor- és gabonadézsma negyedét átadta az apátságnak. 1519-ben az apátságnak újabb pere támadt, mert piechói jobbágyai hatalmaskodást követtek el a Podmaniczky-család bolesói birtokrészén. Az apátság piechói jobbágyai 1524-ben résztvettek mint szomszédok a borcsici iktatásnál. (1224: Dl. 1461. 25,031., Fejér: CD. VI. 2. 98., III. 1. 448., 1238: Dl. 224., 1461., Fejér: CD. IV. 1. 131., 1272: Dl. 794–795., Fejér: CD. X. 3. 259., Köpcsényi lvt. Capsa 13. F. 16. N. 52., 1318: Fejér: CD. VIII. 2. 170., 1328: Dl. 1461., Fejér: CD. VIII. 3. 288., 1338: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1339: Simonyi-lvt. 18. sz., 1349: U. o. 27. sz., 1354: Dl. 4448–4449., Anjoukori-okmt. VI. 232., 1358: Anjoukori-okmt VII. 395., 513., 1364: Dl. 4449., Köpcsényi lvt. Capsa 13. F. 16. N. 52., 1378: Dl. 6538., 1381: Dl. 99., 6812., 6846., 6849., 25,723., 1424: Simonyi-lvt. 106. sz., Dl. 6812., 1460: Dl. 26,212., 1488: Nyitrai kpt. N. 687., 1500: U. o. Prot. extraser. I. f. 21., 1508: pl. 99., 1519: Dl. 23,144., 1424: Nyitrai kpt. Dd. N. 2.)
Szlavnicai-cs. Valószínűleg szintén a család tagjai közé kell sorolnunk azokat az Eyzlaunicha birtokról nevezetteket is, akik 1381-ben pert folytattak a birtokért. A perben a nádor úgy ítélt, hogy a birtokot Maraz leánya Erzsébet fia Herke fia Miklós, valamint János fia Péter és testvérei György, Jakab, Miklós és Fülöp között ketté osztotta. A birtok egyharmadát Herke fia János 1396-han Bertalan fiának Kelemennek és nővérének Ilonának adta. A birtok miatti per Erzsébet gyermekei, Anna fia Kelemen fia Bertalan és másik leánya Herke gyermekei János, Péter és Miklós, továbbá Jakab fia Péter között 1411-ben ismét kiújult és a korábban említett oklevelek alapján a nádor megosztotta a birtokot a családtagok között. Később a családot igen ritkán emlegetik. Péter, aki kisszlavnicai birtokos volt, 1461-ben Léva szomszédjaként szerepel. Tamás a más családokkal közösen bírt Kisszlavnica máskép Vaszka birtokot 1505-ben eladta Rozson- és Prileszky-családoknak. A család Bohunic és Pominóc egy részére is igényt tartott és amikor a Halupa-családot 1515-ben be akarták vezetni vétel címén bizonyos bohunici és pominóci kúriákba, Márton ellentmondott. A szlavnicai előnevet viselték az Orros-, Sándor- és Samsil-családok is, melyeket valószínűleg közös leszármazás köt össze. (1381: Fejér: CD. X. 5. 191., 1396: U. o. X. 5. 192., 1411: U. o. X. 5. 191., 1461: Nádasdladányi lvt. I. 24., 1505: Múz. T. a. I. 16., 1515: Dl. 22,645.)
Szlopnai-cs. A család neve váruradalmuk után előfordul Oroszlánkevy és ennek tót alakjában Versetezky (1520) néven is. A legősibb és későbbi emelkedése során Trencsén megye legnagyobb birtokú családjainak egyike. A család birtokjoga 1277-ből datálódik, amikor László király Szlopna birtokot a család ősének Zebehard Tamásnak adományozta. Az adománylevél hitelességének azonban a későbbi adatok, a család birtokjogának sajátságos jellege ellentmondanak. Szlopna birtokot ugyanis először Demeter tárnokmester adta a családnak, de csak használatra és a megnevezett tagok élte végéig, amint azt Tamás erdélyi vajda és trencséni főispán elmondja, amikor 1339-ben a kaszai várhoz tartozó Szlopna falut Márton fia Tamásnak és neposának Zobohard fia Mikcnek adja oly feltétellel, hogy a birtok után két harcost tartoznak kiállítani. Ezek szerint a család nem teljes nemesi joggal, hanem prédiálisi kötelezettségekkel terhelten kapta a birtokot. Később a család rokoni összeköttetései révén azonban teljes jogú nemesi birtokot is szerzett. Mikc fiai Péter és Jakab, továbbá András fia István 1369-ben természetben kapják meg a leánynegyedet Viszolaj és Szverepec birtokokon. A Hrabovszky-családdal is rokoni összeköttetésben állhattak, mert a birtok távolsága miatt nemigen érthető meg másképpen, csak rokoni vagy birtokjogi kapcsolaton az a per, melyet Mikc fia Péter 1385-ben folytatott Hrabovszky Mihálylyal, akit meg nem jelenése miatt el is marasztaltak, majd később Péter még két ízben is megidéztette Hrabovszky Mihályt. A család emelkedése akkor indul meg, amikor Zsigmond király vette őket pártfogásába és 1402-ben Mikc fia Péter fiait, Miklóst, Gáspárt és Andrást Bohus trencséni főispán védelmébe ajánlotta. A prédiálisi kötelezettségektől is megszabadultak részben, amikor Gáspár és András a besztercei vártól prédiálisi kötelezettségek mellett bírt Proszna birtokot 1421-ben átadták a Hatnai-családnak. Gáspár fia Péter Lévai Vajdaffy (Cseh) László kir. főajtónállómester apródja volt és ezen a réven ismét tovább emelkedtek. Zsigmond királynak már korábban megnyilvánult jóindulatán kívül valószínűleg Vajdaffy László közbenjárásának köszönhették, hogy Zsigmond király Gáspár fia Péternek (Petrachnak) és testvéreinek, Miklósnak és Gáspárnak, továbbá Péter fia Andrásnak 1432-ben címereslevélet adományozott. Nemsokára Oroszlánkő várát is megszerezték. Hogy mikor, arra nincsenek adataink. Annyi kétségtelen, hogy 1462-ben már kezükön volt a vár, mert ebben az évben Gáspár és Menyhért panasszal fordultak a királyhoz, hogy Libák Mátyás Oroszlánkő várát tartozékaival és Tepla birtokot elfoglalta tőlük. A király el is rendelte a vizsgálatot, de annak lefolyását nem ismerjük. A vár visszaszerzése után annak tartozékait növelik különböző birtokszerzésekkel. Menyhért és Jeromos 1465-ben kiváltották Talafusztól Tepla királyi birtokot, mely már azelőtt is a kezükön volt és kieszközölték, hogy Mátyás király 800 forintért nekik adja zálogba. Az engedély elnyerése után 1465-ben be is vezettették magukat a birtokba. 1467-ben Gáspár bírja rokonságával együtt Oroszlánkő várát, amelyből leányát Borbálát, Pongrácz Jánosnét kielégítette olymódon, hogy leánynegyedül neki adta Csernalehota birtokot. Mint hatalmás várurak, még teljesebb erővel, néha erőszakkal folytatták a birtokszerzést. 1467-ben Menyhért és Jeromos új adományt kértek és kaptak Oroszlánkő várára. Hogy teplai birtokjogukat is megerősítsék, ugyanebben az évben arra is adományt szereztek. 1470-ben Lénárd erőszakkal elfoglalta a Velcsiczky-család hoholnai birtokrészét, majd még ebben az évben Menyhért és Jeromos új adomány címén be is vezették magukat Tepla birtokba és Oroszlánkő várába. 1472-ben felkérték adományba a Pruszkai Vas-család pruszkai kúriáját és a hozzátartozó öt negyedes telket is, de a Vas-család tiltakozott ellene. Másik birtokszerzési törekvésük már több sikerrel járt. Jeromos ugyanis 1472-ben megszerezte és Oroszlánkő várához csatolta Bohunic, Pruszka és Tuhinye birtokokat, melyeket Hunyadi László korábban a Halupa-családnak adományozott. Az oroszlánkői várba történt beiktatáskor a Sztupnyei-család ellentmondott a tuhinyei 8 jobbágytelket és malmot illetőleg, de azután kiegyeztek olymódon, hogy a Sztupnyei-család az ellentmondást visszavonta és a vitás részt átengedte Menyhértnek, aki viszont azokat visszaadta a Sztupnyei-családnak olymódon, hogy a birtokok után prédiálisi kötelezettséggel tartoznak a várnak szolgálni. Még erősebben megnövekedett a családi birtokok száma, amikor a Zamaróczy-családdal sikerült a Szlopnaiaknak kölcsönös örökösödési szerződést kötni. Az egyesség értelmében Menyhért fia Miklós és fiága 1475-ben meg is kapta Zamárdi János fia Lénárttól Zamárd, Újfalu, Dvorec, Klobusic, Kisleva és Felsődrietoma birtokrészeket. Menyhért és fia János kölcsönös örökösökké fogadják egymást Zamárdi Andrással is, aki Oroszlánkő vára ellenében Zamárd, Újfalu, Dvorec, Klobusic, Kisleva, Kohanóc, Drietoma és Zablát birtokokba fogadta be őket. A kölcsönös örökösödési szerződéshez Mátyás király is hozzájárult és kiadta az iktatóparancsot. A bevezetésnél azonban a Halupa-család ellentmondott Bohunic, Pruszka és Tuhinye birtokokon, ami még a későbbi időkben is sok pereskedésre adott alkalmat. Menyhért és fia János 1475-ben megszerezték Rátonyi Miklós hoholnai birtokrészét is, amelybe ellentmondás nélkül be is vezették őket. Nemeslieszkóra is igényt tartottak és 1478-ban, amikor Verebélyi Györgyöt új adomány címén be akarták vezetni Nemeslieszkóba, a beiktatásnak a Szlopnaiak ellen mondottak. Halupa Máté ellentmondását úgy akarták kijátszani, hogy 1478-ban újabb iktatóparancsot eszközöltek ki a királytól Oroszlánkő várára. Számításukban azonban csalódtak, mert amikor Menyhértet királyi parancsra be akarták vezetni ősi jogon a várba és tartozékaiba, Bohunic, Pruszka és Tuhinye birtokokon Halupa Máté ismét ellentmondott. Erre másfelé fordultak birtokszerző politikájukkal és Menyhért 1480-ban 500 forintért zálogba vette Szőkefalva birtokot Klobusiczky Miklóstól és ellentmondás nélkül be is iktattatták magukat. Közben Rátonyi Borbála is fellépett az anyja után Hoholna birtokból járó leánynegyedi követelésével és Menyhért 1480-ban ki is adta a Borbálát megillető részt. Szlopna birtokot ebben az időben még mindíg prédiálisi joggal bírhatták, mert máskülönben nemigen érthető meg, hogy 1480-ban miért éppen a családnak nevet adó Szlopna birtokot zálogosították el nővérüknek Katalinnak, Popovszky Jánosnénak. Menyhért Hoholnán is továbbterjeszkedett és 1481-ben már Nagyhoholna birtokot is zálogban bírta. A Halupa-család még később sem adta fel birtokait és amikor Menyhértet 1482-ben be akarták vezetni az oroszlánkői várba, Halupa Mátyás neje Katalin Bohunicon, Pruszkán és Tuhinyén ismét ellentmondott. János özvegye Borbála az 1475-ben kötött szerződés értelmében ragaszkodott a Zamaróczy-család birtokaihoz és Zamaróc, Felsődrietoma, Klobusic, Újfalu, Duló, másik Újfalu birtokokra 1484-ben adományt kért, a Zamaróczy-család azonban a felkérés ellen tiltakozást jelentett be. Klucsove egész- és Bolesó félbirtokot is meg akarták szerezni, de a Porubai-család 1484-ben eltiltotta Menyhértet és fiait Miklóst és Jánost ezeknek a felkérésétől. Pruszkai Márton pruszkai kúriájának felkérésével sem jártak szerencsésebben, mert annak felkérése ellen meg Márton jelentett be tiltakozást 1484-ben. A tuhinyei jobbágytelkek megszerzése sem sikerült, mert 1484-ben Tuhinyei Gergely eltiltotta Menyhértet a felkéréstől. 1484-ben már ellentmondás nélkül sikerült bevezetni Menyhértet és fiait Miklóst és Jánost Oroszlánkő vár és tartozékai birtokába, továbbá Zamaróczy András Zamárd, Zablát, Újfalu, Dvorec, Felsődrietoma és Klobusic birtokrészeibe. Menyhért 1485-ben tiltakozott Trencsén vármegye előtt, hogy Szvetlovszky Stibor az ő Cservenikamenre menő szekerét elvette. Menyhért fiai 1487-ben hitbért és jegyajándékot fizettek Szlopnai Andrásné után leányági leszármazottjának, a Klobusiczky-családnak. Lénárt megvette a magtalanul elhalt Horoveczi Tamás fia László Szucsinafalva nevű birtokát Klobusiczky Jánostól. A Horoveczi-család másik ágát képviselő András fia László azonban jogtalannak és magára sérelmesnek tartotta, amikor Lénárt a birtokra még adományt is kért, azért 1488-ban perbe hívatta Lénártot. Közben a Nehéz-család is pert indított Lénárt ellen, aki azonban 1489-ben a tisztítóesküt letette arra vonatkozólag, hogy a Nehéz-család hatalmaskodási keresetében ártatlan. Menyhért és Horoveczky László között Szucsinafalva ügyében 1489-ben egyesség jött, létre oly értelemben, hogy a vitás birtokot kettéosztják, azonfelül pedig még birtokaikra nézve kölcsönös örökösödési szerződést is kötöttek. A sok pereskedést, úgy látszik, anyagilag megérezte a család, mert 1490-ben Menyhért Szucsinafalva neki jutott felét elzálogosította Vereskői Budecz Tamásnak. A család birtokai később elnéptelenedésnek indultak, azért újabb telepítéssel kísérleteztek, azonban a szomszédos lednicei uradalom birtokosa, Nehéz Péter még a szokásos földbér lefizetése után sem engedte zubáki jobbágyait elköltözni, ami miatt Menyhért 1491-ben tiltakozást is jelentett be. Szucsinafalva, Horovec és Lehotka birtokokra a Podmaniczky-család is adományt szerzett, de az iktatásnál 1492-ben Menyhért két izben is ellentmondott. Lénárt akkor is tiltakozást jelentett be, amikor ezekbe a birtokokba 1492-ben Horovici Anda Benedek leányát, Marczibányinét be akarták vezetni. Közben a leányágak is pert indítottak ellenük, mert Gáspár fia Menyhért fiai János és Miklós megtagadták Gáspár fia Gáspár leányának, Katalinnak, Bábi Jánosnénak kielégítését Oroszlánkő vár és tartozékaiból. Menyhért fia János 1494-ben ismét ellentmondott, amikor a Podmaniczky-családot be akarták vezetni Horovic, Szucsinafalva és Lehotka birtokokba. A Zamaróczy-család tagjaival is pereskedésre került a sor, mert Menyhért fia János ellentmondott, amikor a Zamaróczy-családot 1494-ben be akarták vezetni Zamárd, Drietoma, Dvorec, Újfalu és Klobusic részbirtokokba. A János és Egresdy Kilián között-Újfalu és Duló miatt folyó pert sem tudták egyességgel befejezni, azért a vármegye 1494-ben felterjesztette a pert a nádorhoz. A sok pereskedés a birtokok gyarapodása helyett azok megterhelésére vezetett. János és testvérei, Miklós, Borbála és Katalin 1495-ben Viszolaj birtok negyedét 153 forintért elzálogosították a Szunyogh-családnak. A Horovec miatt folyó per 1496-ban ért véget, amikor Menyhért fia Miklóst pervesztesnek nyilvánították, mert noha háromszor is megidézték a Horovec iktatásakor tett ellentmondása miatt, a tárgyalásokon sohasem jelent meg. Így a birtokokat is elvesztette, amelybe a Podmaniczky-családot 1496-ban be is vezették. Alig ült el az egyik per, már másik keletkezett, mert Miklós ellentmondott, amikor 1496-ban a Rozvágyi- és Zsámbokréti-családokat teljes jogon be akarták vezetni Nemeslieszkó birtokba. A leányággal folyó pereskedés is továbbtartott. Miklós ugyanis még 1496-ban sem adta ki a Gáspár leányának Katalinnak, Bábi Lászlónénak Oroszlánkő várból és tartozékaiból járó részét. A perek sorozata ezzel még nem zárult le, mert 1498-ban Miklós pert folytatott Turdomesztici Ferencnével és a Zamaróczy-családdal is, melyeknek Zamárd, Drietoma, Dvorec, Újfalu és Klobusic birtokrészekbe 1498-ban történt beiktatásakor Miklós ellentmondott. A szomszédokkal való viszálykodást jobbágyaik még jobban elmérgesítették, mert Menyhért özvegyének, Katalinnak és fiának, Miklósnak újfalusi, tuhinyei, krivokláti és váraljai jobbágyai 1498-ban különböző hatalmaskodásokat követtek el a Podmaniczy-család szucsinafalvi birtokán. Majd Miklóst vádolta meg hatalmaskodással Velcsiczky Erzsébet és panaszt tett ellene, hogy velcsici birtokáról a termését elhordatta, de a kihallgatott tanúk nem igazolták a vád állítását. Azonban nemcsak a Szlopnaiak hatalmaskodtak és pereskedtek a szomszédokkal, hanem azok is különböző károkat okoztak a családnak. Miklós 1499-ben tiltakozott, hogy Halupa György az ő határain belül malmot akar építeni. Korompai Nehéz Péter özvegye is hatalmaskodott Miklós mikusóci birtokán, amit a megtartott vizsgálat is igazolt. Birtokjogukat is veszély fenyegette, mert a király a család által régebbi idők óta bírt Tepla birtokot eladományozta a Zápolyai családnak, ami miatt Menyhért özvegye Katalin és gyermekei Miklós, Anna, Katalin és Borbála 1499-ben tiltakozást is jelentettek be. Birtokaikat 1500-ban újabb részekkel gyarapították, amikor Miklós. a Zamaróczy-családtól megvett Zamárdon 1 kúriát, Klobusicon 4, Felsődrietomán 4 és Dvorecen 2 és Újfalun 1 jobbágytelket. Miklós 1500-ban kiegyezett Velcsiczky Erzsébettel, aki nyugtatta bizonyos elégtételadásról. Menyhért özvegye Katalin 1500-ban elfoglalta a Tordameczy-család zamárdi birtokrészét, ami miatt újabb pert indított a Tordameczy-család, mely azonkívül, mint a Velcsiczky-család leányági leszármazottja Zamárd, Szlopna, Packovec, Újfalu, Duló, Kisfalu, Szvitana, Újfalu, Dvorec, Klobusic, Illevka, Drietoma és Zablát birtokrészekből leánynegyedet, továbbá hitbért és jegyajándékot követelt. A Bohunici-család annakidején ígéretet tett Menyhértnek, hogy Oroszlánkő várának megvédésében segítségére lesz, 1501-ben azonban ezt a régi kötelezettséget megváltották olymódon, hogy Menyhért fiának Miklósnak átengedtek egy bohunici telket. Mint egy töredékes oklevél mutatja, 1503-ban is folytatott bizonyos egyezkedő tárgyalásokat a Halupa-családdal. Miklóst 1504-ben azzal vádolta meg Egresdy Kilián, hogy Duló és Újfalu birtokrészeket elfoglalta tőle és még most is bírja. A Bohunici-család helyett új prédiálist keresett Miklós és 1505-ben Bartó Bertalannak 2 jobbágytelket adott és megtette Oroszlánkő vár nemes prédiálisává. Az Egresdy Kilián által Duló és Újfalu részeinek elfoglalása miatt indított per 1506-ban is folyt, melynek során Miklóst Kilián ellenében meg nem jelenés miatt 1507-ben el is marasztalták. A Zamaróczy-család birtokaiból is újabb részt sikerült a családnak megszerezni. Miklós ugyanis 1507-ben megkapta Zamaróczy Lénárttól Zamaróczy András zamárdi, klobusici, felsődrietomai és dvoreci birtokrészeit. Majd 1508-ban egy újabb oklevéllel Zamaróczy Lénárt átengedte Miklósnak Újfalu, Dvorec, Klobusic, Kisleva és Felsődrietoma birtokrészeket azzal a feltétellel, hogy azok Miklós ágának kihalása esetén visszaszállnak reá. Miklós Nagyhoholnán is bírt, de itteni birtokrészeit 1508-ban elzálogosította Zabláthy Lőrincnek. A birtok Pongrácz Krisztina kezén is volt, aki azt ebben az évben visszabocsátotta Miklósnak. Oroszlánkő vára időközben nagyon elhanyagolt állapotba került, azért Ulászló király 1509-ben Miklósnak a várhoz tartozó összes jobbágyait felmentette bizonyos időre az adózás alól, hogy az a vár fenntartására legyen fordítható. A különböző perek közben ismét kiújultak, vagy újak keletkeztek. Miklós 1509-ben ellentmondott, amikor a Halupa-családot be akarták vezetni a Podhragyiáni Tamástól vett bohunici kúriába. Egresdy Kiliánnak Duló és Újfalu birtokrészekbe történt iktatásakor, 1510-ben ellentmondott Miklós. Minthogy azonban a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg, a szokásos birságban elmarasztalták. 1511-ben a Zamaróczy Lénárttal kötött szerződést is megújították oly értelemben, hogy Lénárt birtokai, Zamárd, Drietoma, Újfalu, Dvorec és Klobusic Lénárt magtalan halála esetén Miklósra szállnak. Miklóst és nejét 1514-ben felszólíttatta Brogyáni Miklós, hogy a birtokára vonatkozó okleveleket adja ki. A per tárgyát bővebben nem ismerjük, mert sem a birtokokra, sem pedig a későbbi fejleményekre nincsenek adataink. A Bohuniczky-családdal is újabb viszályuk támadt, Miklós és Bohuniczky György azonban békebírák közbenjárására kiegyeztek. A békebírák azonban nem vallották be hiteleshely, előtt az ítéletet, úgyhogy György 1515-ben kénytelen volt országbírói paranccsal megidéztetni a bírákat a hozott egyesség bevallására. A régebbi időkben sok vitára alkalmat adó tuhinyei nyolc jobbágytelek ügyében is véglegesen lezárták a vitát, amikor 1515-ben Tuhinyei Gergely deák és felésége átengedték Miklósnak a tuhinyei kúriát a hozzátartozó nyolc jobbágytelekkel együtt azzal a feltétellel, hogy György ennek fejében tartozik őket tisztességesen eltartani. A Halupa-családdal való pereskedés is kiújult, mert Miklós 1515-ben ellentmondott, amikor Halupa Pált és Györgyöt be akarták vezetni a bohunici és pominóci kúriákba. A Pongrácz-család révén táplált birtokjogaik ügyében Miklós gyermekei János, Bride, Erzsébet és Katalin, továbbá a Szunyogh-, valamint a Pongrácz- és Majthényi-családok 1516-ban kiegyeztek Budetin és Ugróc várakat illetőleg. A Halupa-családdal folyó pert is beszüntették. Miklós és anyja Katalin, valamint Halupa György 1517-ben békés egyességgel ketté osztották Bohunic birtokot. Ezen per megszünte után azonban a Bohunizky-családdal tört ki újabb viszály. Ugyanis amikor Menyhért megszerezte Oroszlánkő várát, Bohuniczky János vallomása szerint vele és pátruusával Jakabbal úgy egyezett ki, hogy a bohunici kúria és a hozzátartozó négy jobbágytelek negyede Menyhérté lesz, a többi pedig neki, marad és Menyhértnek, illetve az oroszlánkői várnak többé nem szolgálnak. A Szlopnai-család azonban az egyességet nem tartotta be és a családot a vár prédiálisává akarta tenni, úgyhogy e miatt Bohuniczky János 1517-ben panaszt is emelt. Menyhért és Halupa Mátyás szintén szerződést kötöttek valamilyen ügyben. 1518-ban Mátyás fia György tiltakozott, hogy Menyhért fia Miklós a kötött szerződést nem tartja be. Az e miatt keletkezett pert királyi parancsra 1520-ban felterjesztették a kúriába. A Halupa-családdal másik per is keletkezett, mert Miklós megszöktette Halupa György két jobbágyát és amikor a vármegye 1519-ben felszólította a visszaadásra, azt megtagadta. – A Szlopnai Miklós és Egresdy Kilián között a Duló és Újfalu miatt folyó per még 1519-ben is tartott, amikor Miklóst meg nem jelenés miatt a király elmarasztalta. A Podhragyiáni Tamástól vett bohunici kúria ügyében sem tudtak kiegyezni és Miklós 1519-ben újból ellentmondott, amikor Halupa Györgyöt be akarták vezetni a bírtokba. Miklós és Gáspár leánya Katalin az Oroszlánkő vár miatt támadt pert szintén folytatták még 1519-ben is. A Halupa-családdal a két jobbágyért folyó per is tovább tartott. A vármegye segítségével akarta Halupa György rákényszeríteni Miklóst a visszaadásra, de Miklós a vármegye kiküldötteinek azt válaszolta, hogy, a vitás jobbágyok mindíg az ő jobbágyai voltak. A leányággal folytatott viszály azonban nemsokára véget ért. A Katalin, Bábi Lászlóné által Menyhért fiai Miklós és János ellen Oroszlánkő és tartozékai miatt indított perben 1520-ban a nádor úgy ítélt, hogy mivel a birtokok a leányágat is illetik, Miklós tartozik Katalinnak az őt illető részt kiadni, egyúttal pedig az ítélet végrehajtásával meg is bízta a nyitrai káptalant. Az Egresdy-családdal folytatott per 1520-ban újabb fordulatot vett. A vitás újfalusi rész ekkor Miklós kezén volt, azonban Egresdy Kilián is be akart ülni a birtokba, de Miklós az iktatáskor ellentmondott. A per folyamán azonban a tulajdonjog tisztázása érdekében Miklóst oklevelei bemutatására kötelezte a király. A kitűzött tárgyaláson azonban Miklós nem jelent meg, ami miatt Egresdy Kilián ellenében el is marasztalták. A Halupa Pál leánya Dorottyával és Kistapolcsányi Jánossal bizonyos hatalmaskodás miatt keletkezett pert Miklós 1520-ban békés egyességgel fejezte be. 1522-ben a Nádasdyak követtek hatalmaskodást Miklós ellen és annak szlopnai birtokára törve, onnan a jobbágyokat Miklós panasza szerint nádasdi birtokukra hurcolták. Miklósnak még ebben az évben újabb pere keletkezett, mert ellentmondott, amikor Kisgyőredi Péter özvegyét be akarták vezetni Hoholna birtokba. A garamszentbenedeki konvent azonban nem adta ki az iktatásról szóló jelentést az alperesnek, úgyhogy királyi paranccsal kellett arra rákényszeríteni. Miklós úgylátszik tárgyalt valakivel Oroszlánkő vár és tartozékainak elzálogosítása vagy eladása ügyében, ami a vitás birtokrészeket illetőleg a Halupa-családot is érintette volna, azért 1522-ben Halupa György eltiltotta Szlopnai Miklóst a vár elidegenítésétől. – Adataink szerint tehát a család kezén voltak Oroszlánkő vára mellett Szlopna, Viszolaj, Szverepec, Proszna, Tepla, Csernalehota, Hoholna, Pruszka, Tuhinye, Bohunic, továbbá a Zamaróczy-családtól szerzett Zamárd, Újfalu, Dvorec, Klobusic, Kisleva, Felsődrietoma, Zablát, Kohanóc birtokok, továbbá Nemeslieszkó Szucsinafalva, Horovec és Lehotka, Újfalu és Duló birtokrészek. (1277: Dl. 983., 1339: Múz. T. a., 1369 Dl. 5762., 1385: Dl. 7141., 7142., 7144., 7146., 1399: Dl. 8457., Wenzel: Stibor. 117., 1402: Dl. 8694., 1421: Múz. T. a. IV. 21., 1432: O. L. Múz. lvt. Címereslevelek., Turul. V. 18., 1462: Dl. 15,701., 2485: Múz. T. a. Dl. 16,283., 16,284., 1467: Dl. 16,284:, 16,478., 1470: Nyitrai kpt. N. 787., Dl. 983., Dl. 17,066., 1471: Dl. 17,230., 1472: Dl. 17,287., 17,388., 1474: Dl. 17,533., 1475: Dl. 983., 16,484., 25,241., Nyitrai kpt. N. 378., Múz. T. a. X. 20., 1478: Akadémia kézirattára., Nyitrai kpt. N. 216., Múz. T. a. X. 16., 1480: Dl. 18,428. Nyitrai kpt. N. 547., Dl. 18,399., 18;405., 1481: Múz. T. a. I. 10., 1482: Dl. 18,643., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 14., 15., Dl. 26,027., 18,920., 18,867., 1485: Dl. 19,057., 1487: Múz. T. a, III. 12., 1488: Nyitrai kpt. Litt. W. N. HHH., Dl. 19,369., 1489: Dl. 19,519., Múz. T. a. II. 25., 1490: Teleki-cs. zabláti lvta, 1491: Dl. 19,755., 1492: Podmaniczky-oklvt. I. 226., 240., Esterházy-hitb. levéltár. Rep. 27. F. A. N. 22 et C., 1493: Dl. 23,398., Múz. T. a. 1519. XI. 6., 1494: Akadémia kézirattára, Szulyovszky-lvt., 1495 Dl. 20,329., 1496: Podmaniczky-oklvt. I. 279., 290., Nyitrai kpt. O. N. 13., Akadémia kézirattára., Múz. T. a. 1519. XI. 6., 1498: Dl. 20,671., 24,997., Podmaniczky-oklvt. I. 318., 1499: Dl. 20,887., 20,870., Múz. T. a. V. 21:, 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 32., Dl. 20,913., Simonyi-lvt. 247. sz., 1501: Múz: T. a. VIII. 31., 1503: Múz. T. a., 1504: Szulyovszky-lvt., 1505: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 38., 1506: Szulyovszky-lvt., 1507: U. o., Dl. 983., 1508: Dl. 983., 21,822., Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 38., 39., 1509: Múz. T. a. III. 5., V. 10., 1510: Szulyovszky-lvt., 1511: U. o., 1514: Garamszentbenedeki kvt. F. 19. N. 61., 1515: Akadémia kézirattára., Dl. 22,845., 22,684., 1516: Turóci kvt. Prot. vet. f. 23., 1517: Múz. T. a. III. 2., XII. 7., 1518: Dl. 23,101., 1519: Dl. 23,293., Szulyovszky-lvt., Múz. T. a. XI. 6., Nyitrai kpt. 613., 1520: Dl. 983., 23,398., 1520; Szulyovszky-lvt., Múz. T. a. VI. 17., 1522: Múz. T. a. VIII. 16., Dl. ,23,650., Lev. Közl. 1937. 233.)
Sznopkó- (Kisdomanisi, Sznopkóvaszkai, Biccsei) cs. A különböző előnevek ellenére is valószínű, hogy ugyanegy családról van szó. Benedek soltész 1498-ban felvett Podmaniczky Jánostól kisdomanisi soltészságára 10 forintot. 1501. évi adat szerint a család a besztercei vár prédiálisa volt. Benedek fia Miklós kisdomanisi birtokrészét és ottani nemesi kúriáját 1506-ban cserébe adja a Podmaniczky-családnak két domanisi jobbágytelekért. Ugyanez a Miklós 1508-ban királyi ember volt a bolesói iktatásnál. Nagybiccsei Sznopkó György és Domanisi Sznopkó Péter 1526-ban tanúk voltak a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. (1498: Podmaniczky-oklvt. I. 326., 1501: U. o. 374., 1506: Szádeczki-Kardos levéltára, Bp., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 542., 1526: Dl. 24,068.)
Szobonya-cs. László és Lőrinc 1368-ban ellentmondtak, amikor a Dulói-családot be akarták vezetni egy bizonyos dulói birtokrészbe. (Szulyovszky-lvt.)
Szokolóczky- (Bossányi) cs. Az előbbi családdal való azonossága nem állapítható meg. Péter 1524-ben egyességet kötött Neporác birtok ügyében Bossányi Mártonnal, Péter azonban nem fizette meg a Neporác birtokból járó váltságdíjat, amiért Márton 1525-ben tiltakozást jelentett be. (1524: Akadémia kézirattára, 1525: U. o.)
Szokolóczky- (Középszakoli, Dvoreci) cs. Mátyás 1498-ban tanú volt a dvoreci iktatásnál. 1516-ban már dvoreci előnévvel pert indított Malidobri Mihály ellen, aki a kettejük birtoka közti, Dvorecról Kishelvényre vezető „Gyalogwth” nevű határt elszántotta. (1498: Nyitrai kpt. C. 844., 1516: Garamszentbenedeki kvt, F. 30. N. 31.)
Szomikhraszt-cs. L. Szimikhraszt néven.
Szomor- (Kiskörtvélyi, Dvoreci) cs. Mint előneve mutatja, már feltűnése korában bírt Dvorecen. György 1510-ben ellentmondott, amikor Dvoreci György és fia Tamás dvoreci birtokrészébe adomány címén be akarták vezetni az Egresdy-családot. Dvoreci birtokrészét a család valószínűleg anyai ágon örökölte és minthogy az messze esett egyéb birtokaitól, igyekezett attól megválni és 1521-ben el is cserélte a Halácsy-családdal annak nyitramegyei lajosfalvi birtokrészéért. (1510: Nyitrai kpt. Litt. I. N. 3., 1521: Akadémia kézirattára., Lev. Közl, 1937. 237.)
Szőke, Szőkefalvi l. Szucsinafalui.
Sztankóci-cs. Ősi trencsénmegyei család. Simon fia János 1345-ben békebíró volt a Rakolupi- és Bélai-családok birtokperében. Zsigmond hagyatékán 1410-ben megosztoznak a Halupa- és Hanzlikfalvi-családok. Úgy látszik, Zsigmond magtalanul halt el, hogy a perben és az osztályban családbeliek nem szerepelnek. Másik ágon azonban tovább folytatódott a család. Mátyás fia Miklós neje Jeszenicei Anna 1410-ben leánynegyedet kapott Sebestyénfalva és Jeszenice birtokokon. György 1488-ban Trencsén vármegye szolgabírája volt. András 1498-ban tanúként szerepelt a Velcsiczkyek perében, 1503-ban, 1505-ben és 1506-ban királyi ember volt Udics iktatásánál, majd 1507-ben mint a Szunyogh-család familiárisa tűnik fel. (1345: Rakovszky-lvt., 1410: Dl. 26,094., 1414: Dl. 10,269., 1488: Nyitrai káptalan. N. 687., 1498: Dl. 20,671., 1503: Podmaniczky-oklvt. I. 399., 1505: U. o. I. 454., 1506: U. o. I. 506., 1507: U. o. I. 534.)
Sztrecsei-cs. András ellen 1349-ben pert folytatott Mikolai András egy Csalkából kiszakított zálogos földdarabért. Miklós 1407-ben királyi ember volt az oroszlánkői várnagy által Dulóújfalun elkövetett hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. Péter fia Lászlónak úgy látszik leszármazottjai nem voltak, mert alsó- és felsősztrecsei birtokrészét 1439-ben először a Simonyi-, majd az Emőkei-családra hagyta, de aztán 1440-ben mindkét birtokát eladta nővérének, Annának és férjének, Gecse Oszvaldnak. A család korán szétágazott, a Macska-, Csics-, Magyar- és Német-családok váltak ki belőle. (1349: Dl. 4083., 1407: Múz. T. a. XII. 25., 1439: Simonyi-levéltár. 162., 249. sz., 1440: Múz. T. a. VIII. 11.)
Sztrezsenóci-cs. Mihály 1500-ban a prosznai hatalmaskodás kivizsgálására kiküldött királyi ember volt. (Podmaniczky-oklvt. I. 359.)
Sztupiczky- (Krivácsi, Kotessói, Kosztelnakotessói) cs. Antal fia Lászlótól a huszita idők zavaros birtokviszonyai között elvették Krivács birtokot és az egyik trencséni várhoz (neve kitörött) csatolták, de a család panaszára Borbála királynő 1437-ben elrendelte a birtok visszaadását. Pál 1469-ben mint szomszéd jelent meg Hricsó vár iktatásánál. Mátyás 1496-ban királyi ember volta szvederniki hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. Antal fia Pál fia Máté fia László 1505-ben eltiltotta Krivács, Roszbehó egész- és Kotessó részbirtokok felkérésétől a Kövessy- és Kottessói-családokat. György, majd Miklós és Máté 1525-ben, illetve 1526-ban királyi emberek voltak a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. (1437: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F. L, N. 300 et B., 1469: Podmaniczky-oklvt. I. 86., 1496: Garamszentbenedeki kvt. F. 19. N. 49., 1505: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 27. F. L. N. 330 et C., 1508: Balassa-levéltár, gr. Dessewffy-lvt. Possessionaria 36. cs., 1525: Dl. 24,070., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Sztupnyei-cs. Bálint fia György és Márton fia János 1416-ban pereskedtek a sztupnyei soltészság miatt. A családra későbbi időből nincsenek adataink. A Sztupnyei előnevet viselte a Pecsovics-család is, mely a későbbi időben sokat szerepel. L, ott. (Dl. 10,511.)
Szuchy- (Davorányi) cs. Ludányi néven is említik. György özvegye Ludányi Anna, ekkor Jablonici Cseh Jánosné 1517-ben elfoglalta Davorányi Zsófia trebisóci birtokrészét, amit a megtartott vizsgálat is igazolt. L. még a Ludányi-családnál 1494. és 1497. években. (Garamszentbenedeki kvt. F, 59. N. 16.)
Szucsinatalvi- vagy Szőkefalvi-cs. A család őse az a családnév nélkül említett Szőke Péter volt, aki fiaival Istvánnal, Péterrel és Jánossal együtt egy Prilith nevű kúriát kapott 1351-ben apósától Topla falu felől. Péter és fiai András és Pál, akiket Góriaknak és Egresdyeknek is neveznek, bírtak egy területet Dulón is, amelyről a Dulói-család Roh- és Tar-ága azt állította, hogy azt tőlük foglalták el és 1387–1368-ban nádori paranccsal többizben be is akarták magukat iktattatni, de Péter mindannyiszor ellentmondott azzal az indokolással, hogy a vitás földet a trencséni vártól bírja és azért (mint prédiális) szolgálattal tartozik. Péter fia András 1369-ben igényt tartott Garna birtok egy részére is. Hosszabb szünet után 1476-ban tűnik fel ismét a csálád, amikor annak Jób révű tagja megkapta Mátyás királytól a Szerdahelyi Mihályra kirótt bírságot. Jób később perbe keveredett Récsényi Jánossal, aki a megítélt esküt Jób ellen 1480-ban letette. (1351: Múz. T. a. V. 17., Anjoukori-okmt. V. 493., 1367–1368: Szulyovszky-lvt., 1369: Dl. 5771., 1476: Garamszentbenedeki kvt. F. 79. N. 20., 1480: Ocskay-lvt.)
Szulyovszky- vagy Szulyói-cs. Neve tót alakban is gyakran előfordul Zwloczky (1473), Swlosky (1496), Swlowzky (1499), Zwloczky (1513) változatokban. A családot egyik birtoka után nevezték Hradnainak is. A család őse Hodászi Máté fia Illés budetini várnagy volt, aki 1336-ban adományba kapta Károly királytól a magtalanul elhalt trencséni várjobbágyok Szuló nevű birtokát, amelybe még ebben az évben be is vezették ellentmondás nélkül, majd a következő, 1337. évben a király kiállította az ünnepélyes adománylevelet is. Fiát Istvánt azonban a szomszédok háborgatták a birtokban, azért Lajos király 1381-ben meghagyta Trencsén vármegyének, hogy Istvánt védje meg a háborgatók ellen. Utódja birtokában fia, a Hradnainak is nevezett Péter volt, akinek Zsigmond király 1417-ben átírta az 1337. évi oklevelet. A család másik ágából Illés fia Miklós a husziták fogságába esett és hogy onnan magát kiválthassa, felvett Olzickai Lászlótól 100 forintot, amit kiszabadulása után vissza is fizetett. Ennek ellenére Olzickai további követelésekkel háborgatta Miklóst, de Zsigmond király 1429-ben védelmébe vette Miklóst és Olzickait eltiltotta a további háborgatástól. A huszita időkben igen sokat zaklatták a családot birtokaikban. István fia Imre szulyói birtokát a zavaros, időkben elfoglalta Leszkóczy János és amikor a megindult birtokperben többszöri idézésre sem jelent meg, 1431-ben harmadszori kikiáltással idézték meg. Birtokait később visszakapta a család. 1438-ban Imre és Zsigmond már a Marsovszky-családdal pereskedik a jablonovei határ miatt. Később azonban ismét veszély fenyegette a birtokokat. Ugyanis Svidrigál Miklós lengyel jövevény Ulászló királytól felkérte és el is foglalta Szulyó és Hradna birtokokat, ami ellen Imre pap, Miklós leánya Katalin fiai Illés és Vankó, továbbá Hradnai Riman Péter fia Illés 1441-ben tiltakoztak. Ulászló király, amikor bebizonyították neki a Szulyói-családnak a birtokokhoz való teljes jogát, 1443-ban meghagyta a budetini várnagynak, hogy a birtokokat adassa vissza a családnak. Péter fia Illés 1453-ban kifizette az anyja Milochói Klára után járó hitbért és jegyajándékot anyja rokonságának. Imre pap, aki már ekkor szkalkai apát volt, Szulyó és Hradna birtokrészeit végrendeletileg a Zaszkaljer-családnak hagyta, amely a birtokokat el is foglalta, Illés azonban 1457-ben tiltakozást jelettett be úgy a végrendeleti intézkedés, mint a birtokok elfoglalása miatt. Illés kedves embere lehetett Mátyás királynak, aki többféle kedvezményben részesítette. Így 1467-ben Szulyó és Hradna birtokait felmentette a kamarahaszna fizetése alól, majd 1470-ben megengedte Illésnek a király, hogy a Rohács nevű „castellum, seu fortalicium”-ot, a későbbi szulyói várkastélyt vár módjára tornyokkal és árkokkal megerősítse. Illés 1473-ban a kaszai vár iktatásánál, mint szomszéd jelent meg. Újabb szerzeményekkel is gyarapította az ősi birtokokat. Luki és Kisszvedernik birtokokat Markovszky György halála után a Nedeczky- és Bitarovszky-családok örökölték, de 1476-ban Illés, aki szintén jogot formált a birtokok egy részéhez, kifizette őket a birtokból. A Szulyói-családot leánynegyed illette meg a Budinalehotai, máskép Szalóky-család révén, mint az azt 1495-ben el is ismerte Vrchtepla, Kostelec egész és Facskó birtokokból. László, György, Lénárt és Gáspár 1496-ban be is akarták vezettetni magukat a fenti birtokokba, de a beiktatáskor a Podmaniczky-család ellentmondott. A Podmaniczkyaknak a Szalóky Zsigmondtól vett Budinalehota és Alsólehota birtokokba történt beiktatásakor viszont a Szulyovszkyak mondtak ellent, de a megindult perben nem jelentek meg, amiért a nádor el is marasztalta őket. László 1496-ban és 1499-ben a szvederniki hatalmaskodás kivizsgálására kiküldött királyi ember volt. – Gyürgy, László, Lénárt és Gáspár a Budinalehotai-családtól 70 forintért zálogban bírták Budinalehota és Alsólehota birtokokat, ezeket azonban a Podmaniczky-család 1498-ban megvette 200 forintért. a Budinalehotai-családtól László, György, Lénárt és Gáspár, valamint a Podmaniczky-család a köztük folyó pereket békebírák ítéletére bízták, akik 1500-ban úgy ítéltek, hogy a Szulyovszkyak Budinalehota és Alsólehota birtokokat 200 forintért bizonyos határidőn belül visszaválthatják a Podmaniczky-csáládtól, Ugric, Tepla, Kosztelec és fél Facskó ügyében pedig, minthogy a Szulyóiak semmi bizonyítékot sem tudtak felmutatni, nem hoztak ítéletet. Az egyesség megteremtése után a Podmaniczky-csaíád Ulászló parancsával felszólíttatta a Szulyóiakat, hogy a Szalóky Zsigmondtól zálogban bírt két birtokot, Budinalehotát és Alsólehotát a békebírák ítélete értelmében adják át a Podmaniczky-családnak. A békebírák ítéletét azonban a felek nem hajtották végre, úgyhogy ismét perre került a sor, melynek folyamán Budinalehota és Alsólehota birtokok ügyében 1503-ban úgy ítélt a királyi kúria, hogy a birtokok, miután azokat a Szulyovszkyak nem váltották magukhoz, végső fokon a Podmaniczky-családot illeti. Lénárt 1513-ban királyi ember volt a klobusici iktatásnál. Később a család tagjai egymás ellen pereskedtek. Lénárt ugyanis szulyói, hradnai, luki és marcheki birtokrészeit 1521-ben elzálogosította Terstyánszky Gáspárnak, de László fia Ráfael eltiltotta Lénártot az ő szulyói és hradnai birtokrészeinek elidegenítésétől. 1525-ben a család bírja Szulyó, Hradna és Hrabova birtokokat. 1526-ban Lénárt szulyói és hradnai birtokait említik, Lénárt és Ráfael bírták 1526-ban Szulyó, Hradna, Markólalva és Lucska birtokokat és úgylátszik, azokat el akarták adni a Zápolyai-családnak, mert Nádasdy Gáspár ebben az évben tiltakozott a birtokok elidegenítése ellen. – A család kezén voltak tehát Szulyó, Hradna ősi birtokok mellett Markófalva és Lucska birtokok, továbbá zálog címén Budinalehota és Alsólehota birtokok. (1336: Szulyovszky-lvt., 1337: U. o. 1381: U, o. 1417: U. o. 1429 U. o. 1431: U. o., 1438: U. o., 1441: U. o., 1443: U. o., 1453: U. o., 1457: U. o., 1467: Mednyánszky-cs. mednei lvta, 1470: Szulyovszky-levéltár, 1473: Dl. 17,418., 1476: Szulyovszky-lvt., 1495: Podmaniczky-oklvt. I. 258., 1496: Garamszentbenedeki kvt. F. 19. N. 49., Podmaniczky-oklvt. I. 272., 277., 1498: U. o. I. 328., 1499: Garamszentbenedeki kvt. F. 101. N., 24., 1500: Podmaniczky-oklvt. I. 361., 364., 1503: U. o., 392., 1513: Dl. 22,371., 1521: Szulyovszky-levéltár; Szádeczky-Kardoss cs. lvta., 1525: Dl. 24,068., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80., Teleki-cs. zabláti lvta.)
Szunyogh- (Jeszenicei, Budetini) cs. Neve előfordul Swnek, Zuneg, Zwniogh, Zunyogk, Zwnyck, Zwnyoczk, Zwnyog, Zwnyogh, Zwnyogk, Zwnyugh, Zwnywg és Zwnywgh változatokban. Trencsén vármegyének egyik legtovább virágzó, később főrangúságra emelkedett családja. A legelső ismert tagok, Miklós és fiai Mihály, János, István és László 1394-ben megveszik 50 márkáért a nyitrai püspökség Jeszenica nevű birtokának bírósági jogát. Ettől kezdve hosszú időn keresztül nem szerepel a család, csak akkor tűnik fel ismét, amikor emelkedése megindul. Mátyás 1458-ban királyi ember volt Beszterce vár iktatásánál, 1462-ben pedig Kasza, illetve 1472-ben Ledec iktatásánál szomszédként szerepelt. Mátyás fiai Gáspár és Bertalan 1487-ben új adományt kaptak Mátyás királytól a magtalanul elhalt viszolaji Miklós Viszolaj és Szverepec nevű birtokaira, Gáspár és neje Erzsébet, továbbá gyermekei Péter, Vencel, Borbála pedig 1495-ben zálogba veszik a Szlopnai-család kezére jutott viszolaji birtokrészt is. A család emelkedése Gáspár neje, Pongrácz Erzsébet révén indul meg, aki Hatnai Ráfael özvegye volt és ennek kiskorú fiával Györgygyel együtt a Hatnai-család birtokai, köztük Budetin vár is Gáspár gyámi kezelésébe került. Gáspár házassága után áttette lakhelyét Budetin várba, melyet később meg is szerzett családja részére, Így érthető meg Gáspárnak Budetin körüli korai szereplése. Gáspár 1496-ban hatalmaskodott a Hatnai- és Popovszky-családok Szvedernik és Vranye nevű birtokain. Gáspár pert folytatott a Budetinnal szomszédos Sztrecséni Horváth Márkkal is a megye előtt, mely 1497-ben királyi parancsra felterjesztette a pert a királyi kúriába. 1497-ben kielégítette Hatnai Zsigmond leányát Margitot, Oszlányi Andrásnét a neki Budetin várból és Kisucaújhelyből járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyede felől. Gáspár hatalmaskodást követett el a Divinai-család ellen is, mely emiatt 1498-ban pert indított ellene. A Popovszky-család 1499-ben megismételte panaszát Gáspár ellen, aki hatalmaskodott szvederniki és vranyei kúriáján. A családi nagybirtok alapját Gáspár vetette meg. Először kisebb birtokokat szerzett örökjoggal vagy zálog címen. Így 1502-ben zálogba vette a Leszkóczy-család két leszkóci jobbágytelkét. Kis udicsére is igényt tartottak és 1503-ban Gáspár a fiaival Kristóffal és Lászlóval (Vencellel) be is akarta magát iktattatni teljes jogon, azonban a Podmaniczky- és Marsófalvi-családok ellentmondottak. A Podmaniczky-család azonban nem elégedett meg az ellentmondással, hanem még ebben az évben Gáspárt el is tiltotta Kisudicse felkérésétől, a királyt pedig az eladományozástól. Gáspár gyámfiával Hatnai Györgygyel birtokaira nézve kölcsönös örökösödési szerződést kötött és ezen a címen 1504-ben be is vezették Budetin várkastélyba és tartozékainak birtokába. Ugyanebben az évben még egy másik szerződést is kötöttek, melynek értelmében Gáspár, valamint a Hatnai- és a Hatnai leányági leszármazott Oszlányi-családok kölcsönösen örökösökké fogadták egymást birtokaikban. A vár körüli birtokait is mind erősebben gyarapítja Gáspár és 1504-ben megvette Rudinai János rudinai birtokrészét is. Gáspár a következő évben a Horváth-családdal került különböző természetű pereskedésekbe. Először is ellentmondott, amikor 1505-ben a Horváth-család be akarta magát vezettetni a Vásonfalvi-családtól vett Mojsfalva és Felsővadicso birtokokba és a rudinai kúriába, majd pedig mint a királyi parancsra elrendelt és a garamszentbenedeki konvent közbejöttével 1505-ben megtartott vizsgálat is igazolta, elhurcolta Horváth Márk alsóvadicsói jobbágyát Kiszucaújhelyre. Még ebben az évben egy másik hatalmaskodást is elkövetett, amikor Horváth Márknak Zsolna város területén, a Vág vizén lévő hídját szétromboltatta. Gáspár és fiai Vencel, Kristóf és Mózes 1506-ban megvették a Rudinai Csicskán-család kis- és nagyrudinai részeit és abba be is iktattatták magukat. Gáspár Csatarnyás Györgygyel együtt 1505-ben adományba kapta Nagyudicsi János nagyudicsi egész és hlubokei birtokrészét, de a beiktatásnak János özvegye Klára, továbbá a Podmaniczkyés Nádasdy-családok ellentmondottak, amit a következő évi iktatásnál is megismételtek. Az akkor még kilátástalan eredményű örökösödési szerződés mellett még erősebb jogot szereztek a budetini várhoz, amikor Gáspár és neje Erzsébet, továbbá fiai László és János 1507-ben zálogba vették 3000 forintért Budetin várat tartozékaival együtt. Ugyanebben az évben azonban mostohafiával Hatnai Györgygyel, aki közben nagykorúvá serdült, valami viszálya támadt, mert az 1507-ben felszólította Gáspárt, hogy az addig gyámi címen őrzött Budetin várát adja vissza. A Podmaniczky-családdal folytatott pereskedés sem zárult a családra kedvező eredménnyel, mert a nádor Viszolaj és Szverepec birtokokat a Podmaniczky-családnak ítélte oda. Az ítélet végrehajtását és a beiktatást a bírság behajtásával együtt Gáspár azonban fegyveres erővel megakadályozta. Gáspárt, feleségét és fiait Lászlót, Kristófot és Mózest 1508-ban zálog címén bevezették Budetin vár és tartozékai birtokába. A szomszédsággal való jó viszony azonban ezek után sem állott helyre, mert 1508-ban a szomszédok követtek el Gáspár ellen hatalmaskodást, amikor Gáspárnak két leszkóci jobbágyát a sztrecséni várnagy elfogta és Felsővadicsóra hurcolta. 1509-ben ismét gyarapítják a családi birtoktömböt: Gáspár és neje Erzsébet, továbbá gyermekei Vencel és Borbála 1509-ben zálogba vették a Prileszky-család oblazói birtokrészét. Hatnai György 1510 előtt magtalanul halt el. Birtokait a király eladományozta és az új adományosok 1510-ben egyességet is kötöttek György birtokaira, köztük Budetinre vonatkozólag is, de ez az adományosok között nem szereplő Szunyogh-család jogait, mint későbbi adatok bizonyítják, nem érintette. Rudina összes részeit a család a maga kezébe akarta összegyüjteni és Gáspár és fiai László és Mózes 1510-ben megvették a Rudinai Lucsenszky-család rudinai kúriáját, amelyért a rozbehói kúriájuk negyedét adták cserébe. Hogy birtokait még jobban növelje a család, Gáspár a nejének Pongrácz János leánya Erzsébetnek Óvár várból és tartozékaiból járó harmadot is meg akarta szerezni és 1511-ben felszólíttatta Pongrácz unokáit, István fia Pongrácot és Jakab fia Miklóst az Erzsébetnek járó rész kiadására. Gáspár 1514-ben kiegyezett Zsolna városával olymódon, hogy Zsolna nem fizet vámot Kiszucaújhelyen és Krasznón, a Szunyogh-család meg tartozik a Krasznón felépített, a pásztorkodó vlach elemeknek szállást adó kosarat, tuguriumot lerombolni. Birtokaikban 1515-ben úgylátszik, háborgatták őket, mert Ulászló király megparancsolta Zápolyai Jánosnak, hogy Gáspárt és fiait Lászlót és Mózest védje meg mindenki ellen birtokaikban. Vélt birtokjogaikat is megerősítették, amikor 1516-ban Gáspár és fiai, továbbá a Szlopnai-, valamint a Pongrácz- és Majthényi-családok 1516-ban egyességet kötöttek Budetin és Ugróc várak ügyében. 1518-ban, ha zálogjogon is, ismét szaporítják birtokaikat és zálogbaveszik az Imreffy-családtól annak hricsói várához tartozó Dluhepolje birtokot. A Podmaniczky-családdal Viszolaj és Szverepec birtokáért folytatott perben 1519-ben az országbíró újabb ítéletet hozott, melylyel elrendelte, hogy a pervesztes Gáspár javaiba a Podmaniczky-családot egy márka erejéig be kell vezetni. A perek azonban ezzel sem szűntek meg, sőt most meg a család tagjai támadtak perrel egymás ellen. 1521-ben Bertalan és rokonai Gáspár fiai László és Mózes ellen osztálypert indítottak, melynek során 1521-ben meghagyta Lajos király Trencsén vármegyének, hogy az előtte indított pert terjessze fel a kúriába, majd később érvénytelenítette ezt a rendelkezést és megparancsolta, hogy a család osztályperét rendes bírói útra kell terelni. Rudinán bírt eddigi részeikhez a Csicskán-család részét is megszerezték és 1522-ben kielégítették Rudinai Csicskán Balázs özvegyét Borbálát, a neki férje után annak alsó- és felsőrudinai birtokrészeiből járó hitbére és jegyajándéka felől: A családi osztályper még 1524-ben is folyt, amikor Bertalan és Gáspár említett fiai között a Budetin vár és Kiszucaújhely miatti perben Lajos király meghagyta a garamszentbenedeki konventnek, hogy a birtokokat ossza fel a peres felek között. Bertalan ellen 1524-ben Adamóczy Szaniszló panaszt emelt, bizonyos zsindelyek elvitele miatt, mire a király el is rendelte a vizsgálatot. A családtagok között folyó perben hozott ítélet után a király Gáspár fiai részére perújítást engedélyezett, amelyben Bertalant Jeszenicéről idézik meg. Az ősi birtokát, Jeszenicét Bertalan bírta 1526-ban is. – A család birtokai voltak tehát az ősi nevet adó Jeszenice mellett Budetin vára, Viszolaj, Szvedernik, Lieszkóc, Rudina, Rozbeho, Oblazo, Dluhepolje, melyeket részben a budetini uradalomhoz csatoltak. (1394: Fejérpataky-hagyaték, Nyitrai püspöki lvt. Jura extran. Biccse. F. 1. N. 3., 1458: Podmaniczky-oklvt. I. 35., 1462: Nyitrai kpt. N. 139., 528., 1472: Podmaniczky-oklvt. I. 108., 1487: gr. Dessewffy-lvt. Possessionaria. 36. cs., Balassa-lvt., 1495: Dl. 20,329., 1496: Garamszentbenedeki kvt. F. 19. N. 49., Dl. 20,315., 1497: Szunyogh-lvt., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. A. N. 7 et NBNB., 1498: Garamszentbenedeki kvt. F. 102. N. 44., 1499: U. o., 1502: Teleki-cs. zabIáti levéltára, 1503: Podmaniczky-oklvt. I. 399., 1504: Esterházy-hitb. levéltár. Rep. 28. F. A. N. 87 et B. G. D., Podmaniczky-oklvt. I. 444:, Szunyogh-1vt., 1505: Podmaniczky-oklvt. I. 452., Múz. T. a. XI. 12., Garamszentbenedeki kvt. F. 36. N. 54., F. 52. N. 2., 1506: Esterházy-hitbizományi lvt. Rep. 28. F. A. N. 87 et E., Podmaniczky-oklvt. I. 505., 1507: Szunyogh-lvt., gr. Dessewffy-lvt. Possessionaria. 36. cs., Balassa-lvt., Podmaniczky-oklvt. I. 532., 1508: Balassa-lvt., gr. Dessewffy-lvt. Poss. 36: cs., Múz. T. a., 1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 3., 1510: Podmaniczky-oklvt. I. 603., Turóci kvt. Prot. vet. f. 17., 1511: Balassa-lvt., 1514: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 94. F. 1. N. 6., 1515: U. o. Rep. 28. F. A. N. 87 et H., 1516: Turóci kvt. Prot. vet. f. 23., 1518: U. o. f. 39., 57., 58., 1519: Balassa-lvt., 1521: gr. Dessewffy-lvt. Poss. 36. cs., 1522: Turóci kvt. Prot. vet. f. 56., 1524: gr. Dessewffy-lvt. Poss. 36. cs., Garamszentbenedeki kvt. F. 132. N. 28., 1525: Múz. T. a., Balassa-lvt., 1526: Garamszentbenedeki kvt. F. 2. N. 80.)
Szvatokriszky l. Pecsenyánszky.
Szvederniki-cs. Márk 1392-ben el akarta zálogosítani Klucsov nevű birtokát, de a Dulói-család tiltakozott ellene. Márk fia János 1439-ben szomszédként jelent meg a budetini vár iktatásánál. János és fia György 1458-ban új adományt kapott Mátyás királytól Kisszvedernik és Luki birtokokra. György 1469-ben szomszéd volt Hricsó vár iktatásánál. (1392: Szulyovszky-lvt. 1439: Fejér: CD. XI. 170., Esterházy-hitb. lvt. Rep. 94. F. 1. N. 3., 1458: O. L. Ernst-gyűjt., 1469: Podmaniczky-oklvt. I. 86.)
Szvetlovszky-cs. Swetlowi vagy Swetlowsky Stibor 1485-ben elvette Szlopnai Menyhértnek egy Cservenikámenre menő szekerét. Közelebbi adataink nincsenek sem a családra, sem annak birtokára. (Dl. 19,057.)
Tabajdi-cs. L. Újfalusi-családnál 1343-ben.
Talafusz- (Osztrovi és Huchvaldi) cs. A cseh-huszita háborúk egyik sokat említett vezére. János Tepla birtokot bírta, melyet a Szlopnai-család zálogba vett tőle 1465-ben 500 forintért. (Múz. T. a.)
Tar- (Dulói)-cs. L. a Dulói-családnál.
Taraskó- (Zokow..-i). cs. Közelebbről ismeretlen család. János 1508-ban egy hold földet vett zálogba János bírótól Domanison. (Túróci kvt. Prot. vet. f. 1.)
Tárczay- (Tótselymesi) cs. Előkelő sárosmegyei nagybirtokos család. Trencsén vármegyébe a Podmaniczkyakkal való rokoni összeköttetései révén került. János özvegye Zádorlaki Sára zálogba vette vejétől Podmaniczky Mihálytól Bán várkastélyt és tartozékait, de János fia Ferenc tiltakozott ellene 1519-ben. Ennek ellenére Sára a következő évben ismét elzálogosítási szerződést kötött Podmaniczky Mihálylyal. Hogy azonban az elzálogosítás a család tudta és hozzájárulása nélkül történt, bizonyítja, hogy amikor 1524-ben Sárát zálog címen be akarták vezetni a várkastélyba, annak Podmaniczky István nyitrai püspök és rokonsága ellentmondott. Az ellentmondás miatt Sára a Podmaniczky-családbeliek ellen pert indított, de a király Podmaniczky Ferenc javára ítélt 1525-ben, mert mint a per folyamán megállapították, Mihálynak nem volt joga a várkastélyt zálogba adni. L. még a Bánffy-családnál 1522-ben. (1519: Akadémia. Vigyázó-Podmaniczky-lvt. IV. 2. 416. F. 3, sz., 1520: U. o., 1525: Garamszentbenedeki kvt. Capsa F. F. 4. N. 4., 1525: Akadémia. Podmaniczky-Vigyázó-lvt. IV. 2. 416. F. 3. sz.)
Tehen- (Csernai) cs. Cserna egy részére igényt tartott és amikor a magtalanul elhalt Csernyánszky Tamás csernai birtokába 1508-ban be akarták vezetni adomány címén a Zápolyai-családot, annak Thehen Demeter a Podmaniczky-családdal együtt ellentmondott. (Podmaniczky-oklvt. I. 539.)
Telekessy-cs. Imre 1525-ben megkapta Gothóy Miklós özvegyétől Garai Bánffy Katalintól Prusz birtokot. (Garamszentbenedeki kvt. F. 1. N. 42.)
Teplai-cs. Thanak fia Pál 1351-ben a Podmaniczky-családdal együtt új adományt kapott Lajos királytól a lucskai erdőre, melyen később Facskó birtok és környéke alakult ki. A birtokba még ebben az évben ellentmondás nélkül be is vezették őket. Valószínűleg azonos a később Lucskainak nevezett családdal. L. még ott. (Podmaniczky-oklevéltár. I. 3–7.)
Tepliczky- (Hrabovei) cs. Theplyczky György 1525-ben tanú volt a jablonovei hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. Előneve hrabovei birtokosságára utal. (Dl. 24,068., 27,070.)
Terlefay- (Nascici) cs. Ambrus ellen 1500-ban panaszt emelt Viszocsányi Berthó Albert, hogy őt megverte. A megindult perben viszocsányi birtokáról idézték meg. Ezek szerint birtokai voltak az előnevet adott Nascicon és Viszocsányon. (Garamszentbenedeki kvt. F. 20. N. 23.)
Terstyánszky-cs L. Nádasdy néven.
Tési-cs. Thesi István 1508-ban zálogba vette Maloveczky Györgytől Bulk egész birtokot és a György atyjának és Pobera Miklósnak Bulki Miklós által elzálogosított telket. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f: 47.)
Tesky-cs. Thesky János gyermekei Márta, László, Borbála, ezen László gyermekei Márton, Márta és Anna a más családokkal közösen bírt drietomai kúriahelyüket, a Kwzmowzke kúria és az országút között 1511-ben eladják Kohányi Lászlónak. (Múz. T. a. XI. 26.)
Teszéry-cs. A Demjéndy-családdal közös eredetű hontmegyei család. Miklós királyi ember volt 1503-ban Budinafalva, 1504-ben pedig Szucsinafalva és Sebestyénfalva iktatásánál. 1519-ben eltiltotta a Podmaniczky-családot a Demjéndi Halászy-család jogán örökség címen őt illető Pravotic birtok használatától. (1503: Podmaniczky-oklvt. I. 397., 1504: U. o. 412., Teleki-cs. zabláti lvta, 1519: Múz. T. a. XII. 10.)
Teteli-cs. L. az Újfalusi-családnál 1334-ben.
Tettauer-cs. A család a huszita idők alatt telepedett meg a vármegyében és megszerezte Hricsó várát is. Vilmos 1481-ben már bírta a várat, amikor egyességet kötött a Podmaniczky-családdal Rimanóc pusztabirtok, továbbá a Hricsó és Beszterce váruradalmak vámjai ügyében. Frigyes Mátyás királytól 7000 forintért zálogba vette az ugróci uradalmat, de 1483-ban továbbadta ugyanannyiért a Dobozi Dánffy-családnak. A Podmaniczky-családdal kötött béke az 1481. évi egyesség után sem állott helyre, azért Vilmos és a Podmaniczky-család 1484-ben újabb egyességet kötöttek a kölcsönösen elkövetett hatalmaskodások ügyében. A Mátyás király által a huszita időkben elzálogosított és a nyitrai püspökség tulajdonát képező Biccse várkastély és mezőváros a csehektől Tettauer kezére került, Antal nyitrai püspök azonban vissza akarta váltani és 1492-ben felszólíttatta Vilmost birtokainak visszaadására. Thethawr Vilmos előtt a Podmaniczky-család is bírta Hricsó várát és Biccse várkastélyt, amelyeket szeretett volna újra megszerezni, azért Podmaniczky László 1493-ban eltiltotta Vilmost ezeknek használatától. Vilmos Orlóc falut is bírta, de később ennek zálogjoga miatt perbe keveredett a Leszkóczy-családdal. A pert Trencsén vármegye 1493-ban hozott ítélete zárta le, mely kimondta, hogy a birtok zálogjoga Leszkóczy Miklóst illeti meg. A pereskedés ezzel nem ért véget, hanem a királyi kúrián folytatódott, ahova a vármegye 1494-ben királyi parancsra felterjesztette a pert. 1497-ben újabb kísérletet tett a Podmaniczky-család Hricsó vár megszerzésére. Felszólíttatták nádori paranccsal Thathawor Vilmos fiait Jánost, Györgyöt és Lászlót, hogy a Podmaniczky Balázsnak adományozott Hricsó várat és Biccse várkastélyt adják vissza Balázs fiának Vencelnek. Thethawr Vilmos felesége Hági Ferenc trencséni főispán özvegye volt, aki – mint azt 1497. évi adatok mondják – mikor a Zápolyaiak kiváltották tőle a zálogos Trencsén királyi várat, a felszerelést és zálogösszeget 1477 körül új férjéhez vitte, aki ezt a pénzt birtokszerzésekre használta fel. – A család kezén volt tehát Ugróc vára, majd Hricsó vár és Biccse várkastély. (1481: Dl. 18,757., 1483: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 6., 1484: Podmaniczky-oklvt. I. 177., 1492: Garamszentbenedeki kvt. F. 66. N. 25., 1493: Podmaniczky-oklvt. I. 245., Múz. T. a. X. 5., 1494: Múz. T. a. IV. 7., 1497: Podmaniczky-oklvt. I. 303., Garamszentbenedeki kvt. F. 16. N. 20.)
Thurzó- (Betlenfalvi) cs. Teofil felesége Magyar Balázs leánya Borbála volt, tehát ezen a réven részese volt Magyar Balázs birtokainak is. 1472-ben már Trencsén vármegyében lakott és ekkor apósa nevében ellentmondott, amikor a Podmaniczky-családot be akarták vezetni Lédec és Mojtiny birtokokba. 1484-ben Lietava és Sztrecsén várak várnagya volt. (1472: Podmaniczky-oklvt. I. 106., 1484: U. o. I. 179.)
Tluksa- (Dvoreci) cs. Közelebbről ismeretlen család. György 1498-ban tanú volt a megye előtt folyó egyik perben. (Dl. 20,671.)
Tompa- (Majtényi) cs. A Majthényi-családdal való rokonsága, vagy abból történt kiágazása adataink alapján nem állapítható meg. Amint okleveleink mutatják, a Motesiczky-családdal állott közelebbi rokonságban, de vérségi összeköttetése azzal sem állapítható meg pontosan. A család első ismert őse az a Tamás fia Vencel volt, aki 1489-ben Majtény, Petrilehota és Zavodje nevű birtokrészeit a Rozson-családnak zálogba adta. Tompa Tamás leánya Anna, Zabláti Bruhacskó Miklósné volt. Mikor férje magtalanul halt el, zabIáti kúriáját a Zabláthy-család kapta adományba, de az iktatáskor 1489-ben Anna ellentmondott. Vencel 1497-ben egyességet kötött Motesiczky Mátyással Majtény, Petrilehota és Petyovka birtokok ügyében. Az egyesség azonban nem sokáig tartott, mert Motesiczky Mátyás 1498-ban két ízben is eltiltotta Tompa Tamás fia Lászlót (Vencelt) Majtény, Zavogye, Petyovka és Petrovalehota birtokok elidegenítésétől, a Rozson-családot pedig a zálogbavételtől. A tiltakozások ellenére is Vencel Bobot felé eső zavodjei kúriáját 1512-ben eladta a Rozson-családnak. Tamás leányait Mártát, Annát és Margitot az anyjuk Márta után Petrilehota, Petyovka és Majtény birtokokból járó hitbér és jegyajándék felől 1323-ban kielégítette Majthényi György. (1489: Motesiczky-lvt., Nyitrai kpt. A. N. 3., 1497: Motesiczky-lvt., 1498: U. o., 1512: U. o., 1523: U. o.)
Torci-cs. István 1381-ben Szulyó-környéki birtokos volt. (Szulyovszky-lvt. )
Torda- (Dubnici) cs. Mihály 1414-ben az oroszlánkői várnagy familiárisa volt. Előneve dubnici birtokosságára mutat. (Dl. 10,212.)
Tordameczy-cs. A Simonyi-családdal való rokonsága révén szerzett jogot Dobra és Szuhapatak birtokokhoz, amelyekből Miklós fia Ferenc és ennek fia Miklós 1477-ben hitbért és jegyajándékot adtak Kereskényi Zsófiának. Később a vármegye területén még máshol is szereztek birtokokat. Ferenc fiai Vencel, György és Miklós, mint Velcsiczky Erzsébet gyermekei birtokot szereztek Velcsicen is és mint ilyenek, 1484-ben a Szlopnai-családot nyugtatták bizonyos egyesség végrehajtása felől. Ferenc 1494-ben ellentmondott, amikor Simonyi Dimffy György leányát Ilonát be akarták vezetni Dobra és Szuha-patak birtokrészekbe. Itteni részüket sikerült is megmenteni és 1495-ben Ferencet mint dobrai és szuhapataki birtokost említik. A Szlopnai-családdal való viszály azonban kiújult és Ferenc felesége, Velcsiczky Márton leánya, még 1498-ban is pereskedett a Szlopnai-családdal. A sok rokon között megoszló Dobra és Szuhapatak ügyében Ferenc, valamint Szentmihályúri Medencés Zsigmond és Tőrei Benedekné, Anglis egyességet kötöttek, de mint Ferenc 1499-ben tett tiltakozásában előadta, az egyességnek az utóbbiak nem akartak eleget tenni. Ferenc fia Miklós az anyai nagyszüleitől Velcsiczky Mártontól és nejétől Borbálától örökölt egy zamárdi birtokrészt is, melyet azonban a Szlopnai-család 1500-ban hatalmasul elfoglalt. Ferenc az anyja révén jogot tartott több birtokra is és 1500-ban tiltakozott az ellen, hogy Szlopnai Menyhért özvegye Katalin a neki anyai nagyszülei révén Zamárd, Szlopna, Packovec, Újfalu, Duló, Kisfalu, Szvitana, Dvorec, Klobusic, Illevka, Drietoma és Zablát birtokokból járó dotaliciumot nem adta ki. Miklóst, Lászlót és Györgyöt 1519-ben felszólíttatta a Simonyi-család, hogy mint első helyen érdekeltek, Dobra félbirtokot vegyék meg. (1477: Múz. T. a. VIII. 18., 1484: Nyitrai kpt. Prot. vet. I. f. 12., 1494: U. o. 906., 1495: Garamszentbenedeki kvt. F. 60. N. 26., 1498: Dl. 20,671., 1499: Simonyi-lvt. 240. sz., 1500: U. o. 247, sz., 1519: Garamszentbenedeki kvt. F. 54. N. 24., F. 15. N. 16.)
Tóth 1. Zamaróczy-családnál 1341 és 1356-ban.
Tőkésújfalussy-cs. A Divék-nemzetség Bossányi-ágából ered és így kezdetben a Bossányi-nevet viseli. A trencséni birtokokkal kapcsolatban önálló néven először 1383-ban tűnik fel, amikor András fia László zálogba veszi a Bossányi-család pusztaneporáci részét is. László Sztrecse birtokot is bírta, de ennek tulajdonjoga miatt vita támadt és Turóczy Benedek 1391-ben eltiltotta Lászlót Sztrecse birtok használatától. Ettől kezdve Trencsén megyében több mint egy századon keresztül nem szerepelt a család birtoküggyel kapcsolatban és csak 1497-ben tűnik fel ismét, amikor András fia Péter Nagyneporác birtokon, Kisneporác és Lucska prédiumokon bírt, melyekkel jótállást vállalt a Justhoknak egyéb zálogba adott birtokaiért. Az ősi birtokok miatt 1503-ban per tört ki a család tagjai között és Péter fia Mátyás, testvérei János, Miklós és György nevében osztályos rokonaikat Jánost és Oszvald fia Mátyást eltiltotta Felsőneporác, Alsóneporác birtokok elzálogosításától. János neje Katalin Nagyneporác birtokot halála esetére 1511-ben leányainak Margitnak, Szomorjókuthy Oszvald deáknénak és Annának, Nagyhuli Péternének hagyta. A nemzetség ősi birtokának a Tőkésújfalussy-család kezén lévő része is lassan idegen kezekbe vándorolt. Oszvald fia Mátyás. 1516-ban Nagyneporác birtokot, Kisneporác és Lucska prédiumok harmadát eladta a Rozson-családnak, majd 1519-ben a nagybátyjától András fia Jánostól örökölt Nagyneporác birtok, Kisneporác és Lucska prédiumok harmadának felét is eladta a Rozsonoknak. A család többi tagjai is lassanként eladták birtokait, melyeket a Rozsoncsalád gyüjtött össze egy kézben. Miklós Neporácon 3 jobbágytelket Kisneporác és Lucska prédiumok felét 1521-ben szintén elzálogosította a Rozson-családnak. (1383: Akadémia kézirattára. Bossányilvt., 1391: Múz. T. a., 1497: Szulyovszky-lvt., 1503: U. o., 1511: Garamszentbenedeki kvt. F. 40. N. 50–53., 1516: Múz. T. a. VIII. 12., 1519: U. o. X. 1., 1521: Garamszentbenedeki kvt. F. 25. N. 49., F. 42. N. 18.)
Törei-cs. György gyermekei Anglis, Györgyffy György és ennek leánya Ilona, mint a Simonyi-család leányági leszármazottai jogot tartottak a Simonyiak Dobra és Szuhapatak nevű birtokaira és. 1495-ben nádori paranccsal felszólították a Simonyi-, Varsányi- és Tordameczy-családokat a birtokra vonatkozó oklevelek kiadására. Később Benedek felesége Anglis kiegyezett a birtokok ügyében a felsorolt családokkal, de az egyességnek, mint azok 1499-ben tett tiltakozásukban előadták, Anglis nem tett eleget. (1495: Garamszentbenedeki kvt. F. 60. N. 26., 1499: Simonyi-lvt. N. 240. sz.)
Trebini-cs. Kilián, Biróci Szladamus Gergely és János állítása szerint elfoglalta az ő biróci birtokrészüket. Úgylátszik, erős jog kötöttea birtokhoz, mert amikor a Szladamus-család új adományt szerzett a vitás birtokrészre, a beiktatásnál 1467-ben Trebini Mihály és Kilián ellentmondottak. (Nyitrai kpt. N. 764.)
Trencséni polgárok. Zayaczko, Hwlm(?)n Sutha Mihály trencséni, polgárok bírták 1500-ban zálogba Melcsics, Ivanóc és Csütörtök bolondóci tartozékokat. (Garamszentbenedeki kvt. F. 128. N. 22.)
Trencsénvári Szűz Mária-egyház Szentháromság-kápolnája. 1476-ban ajándékba megkapta Hági Ferenc trencséni főispán özvegyétől a liborcsai birtokrészt. (Dl. 25,243.)
Trenka-cs. János zálogban bírta Sztrecsnó várát 1482-ig, amikor azt Mátyás király Korvin Jánosnak adományozta. (Dl. 37,658.)
Tresztenai-cs. L. Nádasdy néven.
Tridvori-cs. L. Háromudvari néven.
Trinka- (Bossányi) cs. A Bossányi család egyik ága. Családnév nélkül már 1495-ben feltűnik a család, amikor Benedek fia Miklós. és neje Fruzsina visszaváltják a Rozson-családtól Neporác egész birtokot és Neporácka prédium felét. 1497-ben testvérével Jánossal együtt kielégíti Neporác, Kisneporác és Kunlehota birtokokból Bossányi Balázs özvegyét. Trynka családnéven csak 1505-ben tűnik fel, amikor Miklós a Rozson-családnál zálogban lévő Neporác birtokbeli és Neporác prédiumbeli részeit zálogba adja 200 forintért a Turóczy-családnak. (1495: O. L. Bossányi-lvt. N. 32. 45., 1497: U. o. N. 9., 1505: Dl. 21,485.)
Trombitás-cs. 1523-ban „filii Thrombythas” bírják Kisaponyi Csuklász Pál csuklászi birtokrészét. (Garamszentbenedeki kvt. F. 51. N. 29.)
Tuhinyei-cs. Törzsökös trencsénmegyei család. Gergely 1409-ben békebíró volt a Velcsiczkyek perében. A családnak ugyancsak Gergely nevű tagja 1475-ben szomszéd volt Hoholna iktatásánál. György 1484-ben ügyvédeket vallott. Gergely 1484-ben eltiltotta Szlopnai Menyhértet a birtokában lévő és tulajdonát képező tuhinyei 8 jobbágytelek felkérésétől, a királyt pedig az eladományozástól. Birtokát 1512-ben szétosztotta gyermekei között. Leányának Zsuzsánnának, Szádecsnei Péternének, Anasztáziának, Szádecsnei Mátyásnénak, meg nem nevezett leányának és annak fiának, Mirosevi Vince fia Sándornak, másik meg nem nevezett leányának és annak fiának, István zarjeci soltész fiának Vencelnek egyenként 2–2 tuhinyei jobbágytelket adott. Később azonban úgylátszik ezeket az adományokat visszavonta, mert Gergely deák és felesége 1515-ben tuhinyei kúriájukat a hozzátartozó 8 jobbágytelekkel átengedték Szlopnai Miklósnak, aki ennek fejében vállalta, hogy holtig tisztességesen eltartja őket. (1409: Rudnay-lvt., 1475: Múz. T. a. XI. 20., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 10., Dl. 18,920., 1512: Turóci-kvt. Prot. vet. f. 20., 1515: Dl. 22,684.)
Turcsányi-cs. Benedek 1429-ben királyi ember volt a neporáci hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál. (O. L. Bossányi-lvt. N. 62.)
Turóci-cs. Dudek fia Jekcs igényt tartott Garna birtokra és arra a Garnai-család állítása szerint 1369-ben álnokul adománylevelet is szerzett. A családnak Benedek nevű tagja 1391-ben eltiltotta Sztrecse nevű birtokának használatától Újfalussy Lászlót. Közelebbi adatok hányában nem lehet megállapítani, hogy a családhoz tartozik-e az Miklós nevű újhelyi soltész, aki nejével Erzsébettel és gyermekeivel Jánossal és Katalinnal együtt Csicsmán birtokot birta és 1411-ben elzálogosította a Rakovszky-családnak. (1369: Dl. 5771., 1391: Múz. T. a., 1411: Teleki-cs. zabláti lvta.)
Turóczy- (Szentmihályúri. Piri) cs. János fia Miklós 1505-ben 200 forintért zálogba vette Bossányi Trinka Miklós Neporác birtok- és prédiumbeli részeit. Később még több birtokot is szerzett a vármegyében. Már mint személynöki ítélőmester a Velcsiczky-családdal került közelebbi kapcsolatba és segítette őket a Velcsici Vidriloj János és leányai birtokrészére vonatkozó új adomány megszerzésében, amiért 1520-ban megkapta a családtól a felsőlelóci birtokrészt. Majd pedig 1525-ben megvette a Velcsiczky-családtól Vidriloj velcsici birtokrészét. (1505: Dl. 21,485., 1520: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f.183., 1525: U. o. F. 5. N. 3.) L. még a Zabláthy-családnál 1525-ben.
Udiczky- vagy Udicsai-cs. Neve a középkor folyamán előfordul már kialakult tót Wdyczky (1470) és Vdyczky (1471) alakban is. Ősi trencséni család. Mikulay 1405-ben tanú volt Dulici György végrendeleténél. 1410-ben Miklóst mint udicsi birtokost emlegetik. A család igen gyakran szerepelt a megyében királyi emberként. Így Miklós 1440-ben a lucskai, Mátyás 1458-ban a besztercei, 1466-ban a prosznai, Miklós 1470-ben a brezolupi, Mátyás 1471-ben szintén a brezolupi iktatásnál. Boldizsár 1466-ban szomszéd volt a prosznai iktatásnál. Máté 1479-ben Trencsén vármegye szolgabírája volt. János 1481-ben a drienovei iktatásnál szerepelt királyi emberként. János 1493-ban kötelezte magát, hogy magtalan halála esetén Udics nevű birtokát Podmaniczky Jánosnak átengedi. A család Sebestyénfalván is bírt, de Máté fia János, a nővére Borbála leánya, Katalin és Nádasdy Gáspár gyermekeinek Katalinnak, Borbálának és Zsófiának 1502-ben a birtok felét átadta hitbér és jegyajándék, továbbá leánynegyed fejében, evictiot vállalva osztályos atyafiával, Apai Darvas Péterrel szemben. A bevallás értelmében 1503-ban be is vezették Nádasdy Gáspárt és nejét a birtokba. Szucsinafalván, másnéven Szőkefalván is birtokosok voltak, amelybe János és neje Klára 1504-ben teljes jogon ellentmondás nélkül bevezettették magukat. János tényleg fiúutód nélkül halt el. Birtokait, Nagyudicsét és Hluboke részbirtokot azonban a király 1505-ben Csatarnyás Györgynek és a Szunyogh-családnak adományozta el. Az iktatáskor János özvegye Klára és leánya, Nádasdyné, továbbá az örökösödésre joggal bíró Podmaniczkyak ellentmondottak úgy 1505-ben, mint a következő évben, 1506-ban. (1405: Podmaniczky-oklvt. I. 9., 1410: Dl. 9677., 1440: Podmaniczky-oklvt. I. 27., 1458: U. o. I. 36., 1466: U. o. 61., 1470: U. o. I. 92., 1471: U. o. I. 98., 1.479: U. o. I. 133. 1493: Dl. 20,090., 1502: Teleki-cs. zabláti lvta, 1503: U. o., 1504 U. o., 1505: Podmaniczky-oklvt. I. 452., 1506: U. o. I. 505.)
Udreczky-cs. Mátyás 1469-ben királyi ember volt Hricsó vár iktatásánál. Valószínűleg azonos az e korban szereplő Udiczky Mátyással. (Podmaniczky-oklvt. I. 83.)
Ugróci-cs. István fia Lőrinc neje Mártának a férje után Missen birtokból 1398-ban hitbért és jegyajándékot ad a Bossányi-család. (Akadémia kézirattára. Bossányi-lvt. N. 352.)
Ugróci-cs. L. Sándor (Szlavnicai) néven.
Ugróci Szent Lélek-egyház Szűz Mária-oltára. Nascicon volt birtokos, amelyet Dobozi Dánffy András özvegye adott neki 1525-ben. (Garamszentbenedeki kvt. F. 6. N. 74., F. 53. N. 17–18.)
Uher (Ádámfalvi) cs. János (Hungarus) 1409-ben békebíró volt a Velcsiczkyek birtokperében. Vher János Ádámfalván volt birtokos és itteni birtokrészeit 1494-ben el akarta zálogosítani, de eltiltotta Ádámfalvi Simon. (1409: Rudnay-lvt., 1494: Akadémia kézirattára)
Újfalusi-cs. A család eredeti neve Peegh-i vagy Pechy-i volt, de amikor Pég nevű, talán fejérmegyei birtokukat 1326-ban elcserélték Károly királlyal a trencsénmegyei Újfalu és Drietoma birtokokért, mely mag nélkül elhalt embereké volt, az egyik birtok után nem sokára felvették az Újfalusi nevet. Az első újfalusi birtokosok Antal fiai János és Pál voltak, akik Drietoma birtokot már tulajdonképpen 1321-ben megkapták adományba Károly királytól. A családnak volt egy másik ága is, melyet Lőrinc fia Balázs képviselt, akinek az előbbiekkel való rokonsága nem mutatható ki. A későbbi perek ellene is mondanak a vérrokonságnak és valószínű, hogy Lőrinc ága még régebbi birtokos volt, mint a Pégi-család. A család eredetére rámutat egy 1334. évi adat is, mely szerint Teteli Pos fia István leánya Klára, Pégi Jánosné, majd a fejérmegyei Tabajdi Andrásné hitbére és.jegyajándéka felől a második férj nyugtatta Pál fiait Jánost és Miklóst, továbbá Lőrinc fia Balázst. A két Újfalusi-család János neje Klára dotaliciuma ügyében 1337-ben újabb, egyességet kötött, amikor Lőrinc fia Balázs, a fia János nevében is átengedte Újfalu és Drietoma még nála lévő részeit Pál említett fiainak. Lőrinc fia Balázs azonban ezeket a részeket visszaváltotta, mert 1351-ben Pál fia Miklóssal újabb egyességet kötött, melynek értelmében Újfalu és Drietoma birtokokat ketté osztották. A birtokok miatt később ismét viszály tört ki, melynek László nádor ítéletlevele vetett véget, melynek értelmében 1371-ben Lőrinc fia Balázst bevezették Újfalu birtokba. 1372-ben újabb osztályt csináltak és felosztották maguk között a birtokokat. E szerint Pál fia Miklósnak és Lőrinc fia Balázsnak egyaránt 5–5 telek jutott úgy Drietomán, mint Újfalun és a drietomai malmot is kettéosztották. Pál harmadik fia István újabb birtokot szerzett 1372-ben, amikor a Zábláthy-családtól anyja leánynegyedébe megkapta Zablát birtok negyedét, mely után később Zabláthynak is nevezték. A birtokgyarapodással szemben a család birtokának egy része a leányág kezére került, mert Miklós fia Benedek birtokrészeit nővére, Dorottya fiának, Borcsiczky András fia Jánosnak adta 1376-ban, majd Dorottyát 1377-ben is fiúörökösévé fogadta. Ígéretét Benedek 1383-ban be is váltotta és újfalui és drietomai birtokrészeit unokaöccsének Borcsiczky Jánosnak át is adta. A leányági leszármazottakkal kötött egyességek miatt. per támad a család tagjai között, amely azonban egyességgel végződött, melynek értelmében István fia Lököst Újfalu és Drietoma birtokokon Miklós fia Benedek elismerte osztályosának. Az egyesség azonban nem sokáig tartott, mert 1391-ben István fia Lökös eltiltotta Miklós fia Benedeket Újfalu és Drietoma birtokrészének elidegenítésétől, az ekkor már Újfalusinak nevezett Borcsiczky András fia Jánost pedig a birtokok használatától. Ugyanebben az évben Lökös és Benedek tiltakozólag léptek fel a másik Újfalusi-családból származó Balázs fia Gergely ellen, akit jövevénynek állítottak, továbbá Borcsiczkyné ellen is a birtokok használata miatt. Ugyanekkor Gergely is eltiltottá Borcsiczky Andrást Lökös és Benedek újfalui részeinek használatától, amit a következő évben, 1392-ben is megismételt. Újfalusi Lökös azonban minden tiltakozása ellenére sem tudta megmenteni a Borcsiczky-családnak odaadományozott részt, mert amikor perre került a sor, a nádor 1396-ban megítélte a Borcsiczky Andrásnak járó részt. Lökös fia Pál neje Ozory Anna 1405-ben az első férje Kocsóci János után hitbért és jegyajándékot kapott Kocsóc, Béla és Rakolup birtokokból. Lökös 1407-ben fiaival Pállal és Zsigmonddal együtt résztvett Dulóújfalu felprédálásában. A két Újfalusi-család között a birtokok miatt később újabb per tört ki. István fiai Lökös, György és Pál adománylevelük alapján kétségbevonták a másik családot képviselő Balázs leszármazottainak a birtokjogát. A nádor a birtokra vonatkozó összes oklevelek felmutatása után 1411-ben úgy ítélt, hogy a bírtok fele Balázs leányának, Zamaróczy Miklósnénak fiát Jánost és Balázs másik leányának Salgói Tamásnénak fiát Györgyöt illetik meg. Az ítélet után is tovább tartott a viszály és Salgói Tamás fiai 1421-ben panasszal fordultak a nádorhoz, hogy István fia Lökös fiai Pál, Zsigmond, valamint István másik fia György háborgatják őket a nekik ítélt újfalui, drietomai és zabláti birtokrészeikben. A megindult perben a nádor javukra ítélt és a nekik járó leánynegyedet 1422-ben meg is kapták a felsorolt birtokokon. A perek sorozata ezzel azonban még nem zárult le, mert Hodászi János, Újfalusi Prokop, Simon és Jakab, továbbá Zamaróczy János és Ábrahám 1423-ban panasszal fordultak a királyhoz, hogy Újfalusi Lökös fiai Zsigmond, Pál és Miklós, valamint Lökös testvérének, Györgynek a fiai József és János egy darab újfalui erdejüket elfoglalták. Zsigmond király Trencsén vármegyének meg is hagyta a panasz jogosságának a kivizsgálását. A következő évben 1424-ben Zamaróczy Ábrahám és János, Újfalusi Gergely fia Simon, Benedek fia Prokop, János fia Jakab és Hodászi János ismét panasszal fordultak a királyhoz, hogy Újfalusi Mihály fia Miklós és Lökös fia Pál újfalusi erdejüket és két telküket elfoglalták, amit a zobori konvent közbejöttével megtartott vizsgálat is igazolt. Ettől kezdve hosszú időn keresztül nem szerepel a család. Elszaporodásuk és az apróbb birtokrészeken történő vándorlásuk és ezzel kapcsolatban állandó névváltoztatásuk következtében, minthogy olyan összefüggő adatsorozattal, mint a korábbi időben, nem rendelkezünk, leszármazásukat sem tudjuk figyelemmel kísérni. 1492-ből ismerünk még egy János nevű tagot, akinek leányait, Zsuzsánnát, férjével, Zabláthy Lukáccsal és Erzsébetet, férjével Újfalusi Imrével együtt új adomány címén bevezették Újfalu és Drietoma részbirtokokba. (1321: Múz. T. a. 1329. III. 10., HO. VII. 392., 1326: Múz. középkori másolatok. 1411., 1334: U. o., 1337: U. o., 1339: U. o., 1351: U. o., 1371: U, o., 1372: U. o., 1376: Dl. 6355., 1377: Múz. középkori másolatok. 1411., 1383: U. o., 1391: U. o., 1392: U. o., 1396: U. o., 1405: Rakovszky-kvtár, 1407: Múz. T. a. XII. 25., 1411: Múz. középkori másolatok, 1421: U. o., Fejér: CD. X. 6. 432., 1422: Múz. T. a. VI. 1., 1423: Dl. 11,373., 1424: Múz. T. a. XI. 27., 1492: Nyitrai kpt. ZZ. N. 148.)
Újfalusi-cs. Sárosi eredetű család. Domokos fia Benedek 1392-ben eltiltotta a királyt Klucsove birtok eladományozásától, Szvederniki Márkot pedig a felkéréstől. (Szulyovszky-lvt.)
Újfalusi-cs. Az előbbi Újfalusi-családokkal nem kapcsolható össze. Miklós bolondóci várkapitány 1484-ben zálogbavette a Maloveczky-család bohuszlavici birtokrészét. Kys Miklós 1485-ben is bolondóci várkapitány volt. (1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. L f. 13., 1495: Dl. 19,068.)
Újfalusi l. Tőkésújfalusi.
Urbánfalvi- vagy Urbanovszky- (Urbánfalvi) cs. Teljesen kialakult tót Vrbanowzky alakban 1466-ban fordul elő a család neve. A család két ágon tűnik fel és pedig pereskedéssel kapcsolatban. Péter fia Pétert megölték János fiai Mihály és János, de 1406-ban kiegyeztek és megfizették a vérdíjat Péter özvegyének és fiainak, Tamásnak és Miklósnak. Később a család sokat szerepelt iktatásoknál. Így István 1458-ban szomszéd volt Beszterce vár iktatásánál. István, László és Simon 1462-ben Kasza vár iktatásánál voltak szomszédok. Balázs 1466-ban királyi ember volt a Bán miatt folyó perben. János 1466-ban a prosznai iktatásnál volt királyi ember. Jakab a Lednice vár határai miatt folyó perben volt királyi ember 1479-ben. Miklós a drienovei iktatáshoz kiküldött királyi ember volt 1480-ban. Márton 1492-ben a klucsovei iktatásnál vett részt mint szomszéd. A szétágazott családból István fia Mihály és Márton 1498-ban új adományt kaptak Ulászló királytól Urbánfalva és Benyó birtokokra. Mihály 1504-ben szomszéd volt Sebestyénfalva iktatásánál. Jakab fia János és Mihály fiai János, László és György 1526-ban Lajos királytól címereslevelet kaptak. (1406: Múz. középkori másoltok., 1458: Podmaniczkyoklvt. I. 36., 1462: Nyitrai kpt. N. 139., N. 528., 1466: Podmaniczky-oklvt. I. 58., 62., 1479: U. o. I. 134., 1483: U. o. I. 170., 1492: U. o. I. 242., 1498: Múz. középkori másolatok., 1504: Podmaniczky-oklvt. I. 412., 1526: Múz. középkori másolatok.)
Ürményi-cs. Nyitramegyei eredetű család. Tamás fiai György és Gergely 1483-ban eltiltották az őket örökség jogán megillető Ribár birtok használatától Nozdrokóci Miklóst. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 8.)
Vagut- (Hornyáni) cs. Péter emberei 1352-ben hatalmaskodtak Dezséren. (Dl. 4269., Anjoukori okmt. V. 571.)
Valiny-cs. Péter 1472-ben zálogba vette apósának Klobusici Cservenec Istvánnak klobusici kúriáját. (Dl. 24,976.)
Valkóci-cs. Miklós mint, kiküldött 1516-ban Zamárdon szerepelt egy peres üggyel kapcsolatban. (Garamszentbenedeki kvt. F. 3. N. 74.)
Varini-cs. Jakab, János neje Borbála, testvérük Simon 1502-ben zálogba veszik a Nedeczky-család nedeci birtokrészét. (Turóci kvt. Prot, vet. f. 4.)
Varini Szűz Mária-egyház. A közelben Belát bírta, melynek határait 1378-ban megjárták. (Dl. 6495., 6496.)
Varjú- (Gelobruki) cs. Varyw Mihály, Tamás és Balázs testvérek, valamint a fenti Mihály fia László 1520-ban címereslevelet kaptak Lajos királytól. A család birtokát nem ismerjük. (Turul XI. 98., XXIV. 170.)
Varsányi-cs. A barsmegyei eredetű Simonyi-család egyik ága. Benedeket és Istvánt 1495-ben mint dobrai és szuhapataki birtokosokat említik. (Garamszentbenedeki kvt. F. 60. N. 26.)
Vas- (Pruszkai) cs. A Pruszkai-család egyik ága és kezdetben ezen a néven is említik. Mint előneve mutatja, Pruszkán volt birtokos, de e mellett igényt tartott Bohunic egy részéhez is, mert Márton 1509-ben ellentmondott, amikor a Halupa-családot vétel címén be akarták vezetni egy bohunici kúriába. Tamás Pruszkán volt birtokos és amikor meghalt, pruszkai kúriáját a hozzátartozó 5 negyedes telekkel együtt felkérte a Szlopnai-család, de Tamás özvegye Katalin és fia Márton 1472-ben tiltakozást jelentettek be a felkérés ellen. Tamás fia Márton 1484-ben ügyvédeket vallott. Az ügyvédvallás valószínűleg összefüggött a Szlopnai-család ellen megindult perrel, mert ebben az évben Márton újból eltiltotta a Szlopnai-családot pruszkai birtokrésze felkérésétől. (1472: Dl. 17,388., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 10., Dl. 26,027., 1509: Múz. T. a. III. 5.)
Vásárdi-cs. Leusták fia Pál 1375-ben a dulói határjáráshoz kiküldött királyi ember volt. (Szulyovszky-lvt.)
Vásonlalvi, másképpen Mojsfalvi-cs. L. az utóbbi néven.
Vaszkai-cs. L. Kislednicei néven.
Veisserdici-cs. Benedekné, Anna, 1458-ban hitbért és jegyajándékot kapott testvérétől Majthényi Mátyástól Majtény, Petrilehota és Petyovka birtokokból. (Motesiczky-lvt.)
Velcsiczky-cs. A család neve 1493-tól kezdve. gyakran előfordul teljesen kialakult tótos formájában is. A család első ismert őse Buda volt, aki 1345-ben békebíró volt a Rakolupi- és Bélai-családok birtokperében. A család Velcsicen volt birtokos, de Lőrinc fiai László, András és Sebestyén zálogban bírták a nyitrai egyház Szkalka nevű és a zobori apátság trencsénapáti birtokát is. Ezeken kívül még Nezétén is voltak zálogos részeik. Lőrinc fiai András és Sebes, továbbá Rozbuh fiai Jakab, Tamás és Pede elfoglalták a Nezétei-család nezétei birtokát, ami ellen azok 1383-ban a megye előtt tiltakozást jelentettek be. A már említett Ruzka (Rozbuh) fia Jakab, valószínűleg leányági részről, Ozor és Kohány birtokokon is bírt és itteni részeire nézve 1394-ben egyességet kötött a Kohányi- és Ozory-családokkal. Buda fia György ellen a megye előtt panaszt tett Szedlicsnai Balázs, hogy őt elfogatta, amit a vármegye is igazolt 1403-ban. A család a későbbi időben még jobban elszaporodott. 1410-ben Vidriloy György, fia János, testvérei Mihály, István, Simon, Mátyás, László fiai János, Detre és Zsigmond, továbbá András fia Frank nevű tagjai ismeretesek, akik bérben bírták a zobori apátság trencsénapáti birtokát. Lőrinc fia Sebestyént, minthogy Nezétei János fia Imre helyett kifizetett két márka bírságot, 1412-ben beiktatták annak nezétei birtokába. Újabb szerzeményekkel is gyarapították birtokaikat. László fia Jánosnak Zsigmond király 1412-ben megengedte, hogy az általa Mihály pecérnek elzálogosított hoholnai birtokot magához válthassa, majd 1417-ben Zsigmond király Jánosnak és Rátonyi Dénesnek új adományba adta Hoholnát, mely korábban a trencséni várhoz tartozott. A családnak másik ágából származó István fia Lőrinc 1422-ben megígérte testvérének Balázsnak, hogy anyját Annát hitbére és jegyajándéka felől ki fogja elégíteni. A család mind több ágra szakadt szét. Lőrinc fia András 1425-ben a Szucsa felé eső két holdnyi velcsici részét elzálogosította Ferencnek és Oszvaldnak. Később távolabbi részeken is birtokot szerzett a család, amikor Mátyás fiai Ferenc, Oszvald és Benedek 1428-ban zálogba vették az ugróci várhoz tartozó Csimoráz birtokot, amelybe és Velcsicbe 1429-ben be is iktattatták magukat. Ferenc fia Mátyás 1458-ban visszaváltotta az apósa, Rátonyi Mátyás által a Zamaróczycsaládnak elzálogosított Hoholnát. Mátyás Csimorázt még 1465-ben is bírta. A nagybirtok szomszédsága a Velcsiczky-családra is nyomasztó volt, mert birtokát Hoholnát elfoglalta Oroszlánkő ura, Szlopnai Lénárt, ami ellen 1470-ben a család tiltakozással élt. Oroszlánkő urai újabb birtokot vettek el tőlük, amikor 1481-ben Mátyás fiaitól Bernáttól, Istvántól, Simontól és Lászlótól visszaváltották a Rátonyi Mátyás által Zamaróczy Péternek és az által Mátyásnak elzálogosított hoholnai birtokrészt. Mátyás leányát Erzsébetet 1484 körül Tordameczy Ferenc vette el és ezen a réven újabb birtokrészeket vesztett el a család. István 1493-ban Trencsén vármegye szolgabírája volt, Gergely pedig királyi ember volt a bobrovniki iktatásnál. Mátyás fiai István, Simon és Bernát, ennek fia Máté, Gergely fia János és András fia Barnabás 1497-ben új adományt kaptak velcsici birtokukra. A kiterjedt rokonság között az új adomány megszerzésében megnyilvánuló egység azonban hamar felbomlott, mert amikor ebben az évben István, Simon és Máté testvéreket teljes jogon be akarták vezetni a velcsici birtokrészükbe, Gergely fia János az egész iktatásnak, Péter a Wawrynskowsky kúriát, Márton pedig a Malihow kúriát illetőleg ellentmondottak. Erzsébet, Tordameczyné, 1498-ban panaszt emelt a megye előtt Szlopnai Miklós ellen, hogy velcsici termését elvitte. 1499-ben ismét újabb birtokot szerzett a család. István fiai Márton és Simon és ennek fia László megvették Kocsóci Lukács belai és kishoholnai részeit, amihez Ulászló király is hozzájárulását adta a birtokban rejlő királyi joggal együtt. Bela birtok többi részeihez is jogot tartott a család, mert amikor 1499-ben a Zabláthy-családot be akarták vezetni adomány címén a belai birtokrészbe, annak Simon és István ellentmondottak. Márton és neje Borbála zamárdi birtokrészét 1500-ban leánya, Erzsébet és fia Tordameczy Ferenc fia Miklós örökölték. Márton és neje Borbála azonkívül, valószínűleg a Zamaróczy-család révén, bírtak Zamárd, Szlopna, Packovec, Újfalu, Duló, Kisfalu, Szvitana, Dvorec, Klobusic, Ilevka, Drietoma és Zablát birtokokon is, mert a leányági leszármazott Tordameczy-család 1500-ban ezekből a birtokokból leánynegyedet és dotaliciumot követelt. Azonkívül Márton leánya, Erzsébet, Tordameczy Ferencné és fia Miklós 1500-ban még panasszal is felléptek, mely szerint Szlopnai Menyhért Erzsébet testvérének, Andrásnak halála után hat lovat és egyéb ingóságokat elvett tőle. A panasznak tényleg volt is alapja, mert Erzsébet még ebben az évben elégtételt kapott a Szlopnai-családtól. – A másik ág is újabb szerzeményekkel gyarapította birtokát. István fia Márton és Simon fia László 1502-ben adományba kapták Kocsóci Lukács Kisszkribazovics nevű pusztabirtokát. A családtagok között a Velcsicre vonatkozó oklevelek miatt per tört ki, amit János, valamint István és Simon 1503-ban a megye elé terjesztettek. 1509-ben Bohunicon is szereztek három jobbágytelket. Mátyás fia Simon fiai Mátyás, Bálint és Balázs, Mátyás testvérének Istvánnak fiai János és Márton, valamint János leányai Katalin és Anna 1513-ban kiegyeztek András fia Benedek velcsici birtokai ügyében. Ulászló király János leányait Katalint és Annát, minthogy a többi Velcsiczkyek csak távolabbi vérrokonságban álltak velük, 1513-ban fiúsította atyjuk velcsici kúriájában, amelybe ellentmondás nélkül be is vezették őket. Ugyanebben az évben új adomány címén is bevezettették magukat bizonyos velcsici birtokrészekbe. A beiktatásnál tett ellentmondásokat Mátyás és István említett fiai később visszavonták és a leányokkal egyességet kötöttek, melynek értelmében Katalinnal és Annával magtalan halál esetére kölcsönösen örökösökké tették egymást birtokaikban, és a leányok visszaváltották az ellentmondóktól András fia Barnabás őket illető velcsici birtokrészét. István fia Márton és ennek fia János, továbbá Simon fia Mátyás fiai Balázs és Bálint később meg is szerezték Vidriloy János és leányai Katalin és Anna velcsici birtokrészeit és arra 1520-ban a királytól új adományt is szereztek, de amikor adomány címén be akarták őket vezetni a birtokba, annak Vidriloy nővére Borbála és Velcsici Malecz Péter ellentmondottak. A fiúsítást a rokonok úgylátszik megsemmisítették és így jutottak Vidriloy birtokrészéhez, mert János leánya Anna még 1525-ben is élt, amikor velcsici kúriáját Gergely leánya Borbálának (nagynénjének) és férjének Besztercei Simonnak adta. István és Simon említett leszármazotjai Vidriloy és leányai Katalin és Anna velcsici birtokrészét 1525-ben eladták Turóczy Miklósnak. (1345: Rakovszky-könyvtár, 1378: Dl. 6538., 1383: Akadémia kézirattára., 1394 Rudnay-lvt., 1403: Dl. 8880., 1409: Rudnay-lvt., 1410: Dl. 9694., 1412: Múz. T. a. I. 28., Dl. 9926., 1417: Múz. T. a., 1422: Simonyi-levéltár 148. sz., 1425: Dl. 11,741., 1428: Múz. T. a. 1465. VI. 11., 1429: U. o., 1437: Dl. 13,135., 1458: Múz. T. a. IV. 7., 1465: Múz. T. a. VI. 11., 1470: Dl. 17,066., 1481: Múz. T. a. I. 10., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 12., 1493: Teleki-család zabláti lvta., Nyitrai káptalan D. N. 682., 1497: O. L. Post adv. F. 27. N. 27., Nyitrai káptalan. N. 351., 1498: Dl. 20,671., 1499: Múz. T. a. 1500. III. 20., Nyitrai kpt. N. 938., 1500: Simonyi-lvt. 247. sz., Dl. 20,913., 1502: Rudnay-lvt., 1503: U. o., 1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 1., 1513: U. o. f. 21., O. L. Post adv. F. 27. N. 27., Rudnay-lvt., 1520: Garamszentbenedeki kvt. Prot. I3. f. 183., 1523: Rudnay-lvt., 1525: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., Garamszentbenedeki kvt. F. 5. N. 3.)
Velk- (Szernyei) cs. Péter fiai János és Tamás, továbbá Welkowek Mihály gyermekei Kelemen. János. László és Zsófia, ezen László fiai György és Mihály, azonkívül Felsőleszkóci Welkowych Miklós fia Pál deák fiai Simon, László, János és Péter a többi felsőleszkóci családokkal közös drietomakralyovói kúriajukat a Kwzmowzke kúria és az országút között 1517-ben eladták Kohányi Lászlónak. (Múz. T. a. II. 26.)
Velkovek-cs. L. a Velk-családnál.
Velkovic- (Felsőleszkóci) cs. l. a Velk-családnál.
Verbicei-cs. Simon 1513-ban szomszéd volt a velcsici iktatásnál. Birtoka tehát Velcsicen, vagy környékén feküdt. (O. L. Post adv. F. 26. N. 27.)
Verbkai-cs. Martonos fia Miklós 1366-ban királyi ember volt a klobusici iktatásnál. Márton fia János fia István, akinek anyja Zamaróczy Latus fia Pesk leánya, Katalin volt, 1419-ben pert folytatott a Zamaróczy-család ellen az anyja után járó birtokrészért, amit később meg is kapott, mert 1323-ban már bírja nagyatyja zamárdi birtokrészét. István fia Miklós 1439-ben szomszéd volt a budetini uradalom iktatásánál. (1366: Múz. T. a. XII. 1., Fejér: CD. IX. 7. 253., 1419: Dl. 10815., 1423: Dl. 11,346., 11,359., 25,137., 1439: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 94. F. 1. N. 3.)
Verbnói-cs. Stefek örökölte a magtalanul elhalt Hatnai György Ledec és Mojtiny nevű birtokait. Amikor a lengyelek az országba törtek, Stefek hozzájuk csatlakozott és Leva várba beengedte őket, amiért Mátyás király 1472-ben jószágvesztésre ítélte és birtokait eladományozta. (Podmaniczky-oklvt. I. 101.)
Verebélyi-cs. György már korábban is bírt Nemeslieszkóson és arra 1478-ban új adomávyt is kapott Mátyás királytól. de az iktatáskor Zamaróczy Márton özvegye és a Szlopnai-család ellent mondottak. (Nyitrai kpt. N. 216., Akadémia kézirattára.)
Veres- (Emőkei) cs. Jakab fiai János és Mihály 1458-ban hitbért és jegyajándékot. kapnak Hoholna birtokból. (Múz. T. a. IV. 7. IV. 9.)
Veres- (Klobusici) cs. A Klobusiczky-család egyik ága. Farkas fia Veres István 1375-ben a dulói határjáráshoz kiküldött királyi ember volt. A családnak később van egy Cservenec nevű ága is (l. ott), de az előbbivel való azonossága az adatok hiányossága miatt nem állapítható meg. (Szulyovszky-lvt.)
Verzsateczky-cs. L. Szlopnai néven.
Veszkai-cs. Nevüket a Puchó melletti Veszkóról vették. Leusták fia Paskasius fiai András, Péter, László és Lukács 1388-ban kötelezték magukat, hogy Hrabova birtokból leánynegyedet adnák a Bagyinei-családnak. (Rákóczi- Aspremont-lvt. Capsa 115. F. 3. N. 58.)
Veszkai-, másképpen Bazarádfalvi-cs. Pál fia János és Mikes fia Albert veszkai, másképpen bazarádfalvi birtokukat 1396-ban eladták a Mittai- és Egresdy-családoknak, akiket még ebben az évben be is vezettek a birtokba. (Motesiczky-lvt. 1397.)
Vetiszlói-cs. Never, Buda, Orcirad, Raschok, Radila és Damaslou trencséni várjobbágyokat, akik „in cabatis” tartoztak szolgálni, Béla király 1243-ban a trencséni vár alól kivéve földjükkel, Vetiszló nevű birtokukkal együtt, a szent király jobbágyai közé emelte. Birtokukat még 1272-ben is bírták, amikor a király megerősítette kiváltságlevelüket. (1243: ÁUO. VII. 135., Fejér: CD. IV. 295., 1272: ÁUO. XII. 52., Fejér: CD. V. 1. 203.)
Vezseteci-cs. Birtokát nem ismerjük, valahol Zsolna tájékán feküdt, mert a család egyetlen ismert tagja, Lénárt 1483-ban szomszédként jelent meg a zsolnai iktatásnál. (Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 179., Nyitrai kpt. N. 10.)
Vicsapi-cs. Közelebbi adatok hiányában nem állapítható meg, hogy melyik Vicsapról vette a nevét, mert Nyitra megyében is volt Vicsap helység és Vicsapi-család. Gergely 1480-ban zálogba vette Klobusici Fejes Miklós szucsinafalvi birtokrészét. Gergelyt 1492-ben, 1494-ben és 1498-ban, mint a Szlopnai-család familiárisát említik. A családnak egy másik tagja András 1494-ben a Dobozi Dánffy-családdal együtt megszerezte Ugróc várát zálogba és abba be is vezették. Birtokjogát azonban hamar veszély fenyegette, mert a király 1495-ben a várat András budai udvarbírónak és Cursbó udvaroncnak adta, de az adomány András tiltakozása következtében érvényét vesztette. Gergely 1504-ben királyi ember volt a szucsinafalvi iktatásnál, ami arra mutat, hogy zálogrészét még ekkor is bírta. (1480: Teleki-cs. zabláti lvt., 1492: Podmaniczky-oklvt. I. 240., 1494: U. o. 253., 283., Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 7., 1495: U. o. Litt. I. F. 1. N. 8., 1504: Teleki-cs. zabláti lvta.)
Vidriloj l. Velcsiczky-családnál.
Vilczko- (Nagydomanisi, Domanisi) cs. Wylczko János és testvérei Miklós és Máté 1510-ben megvették a Kislednicei-családtól annak nagylednici soltészságát, melyre 1520-ban újabb vételi egyességet kötöttek. (1510: Turóci kvt. Prot. vet, f. 14., 1520: U. o. Prot. vet. f. 8.)
Vilczko- (Lednicei) cs. Az előbbivel való rokonsága nem állapítható meg. Wlczko Tamás fiai Miklós gyermekei Péter, Mihály, Borbála és István soltészok lednicei soltészságukat 1521-ben eladták nagybátyjuknak, János lednicei soltésznak. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 46.)
Viszocsányi-cs. 1232-ben még trencséni várjobbágyok voltak és csak az ezt követő időben emelkedtek a nemesség soraiba. A család 1337-ben tűnik fel ismét, amikor Endre fia Márton, valamint Simon fia Benedek birtokpert folytattak egymás ellen a vármegye előtt, mely a pert királyi parancsra felterjesztette a kúriába. A családnak ebben a korban, mint a további adatok mutatják, már más ágai is voltak. Demeter fia Bertalan 1345-ben eltiltotta Lászlót és Pétert viszocsányi birtokrésze elfoglalásától, Ugyancsak a családhoz tartozott Lenanch is, akinek özvegye Margit és leánya Ilonch 1349-ben hitbért és jegyajándékot, illetve leánynegyedet kaptak Viszocsányi Bork fia Mikestől. Pounya pert folytatott rokonsága ellen, de azt elvesztette és a nádor ítéletlevele értelmében 1349-ben Pounya ellenében zálog címén bevezették Endre fia Mártont 20 hold, Nádas felől eső szántó birtokába. 1352-ben Nozdroviczky Benedek folytatott pert Endre fia Márton ellen viszocsányi birtokának elfoglalása miatt. Jánostól Stibor vajda testvére András 1405-ben elfoglalta annak viszocsányi rétjét, de a király visszaadatta a következő évben. 1407-ben még több ágra oszolva tűnik fel a család. Bertalan fia János és fia Miklós, Pál fia Péter, Pastaach Miklós neje Erzsébet, János fia Miklós fia Máté, Mylou fia Benedek eltiltották László fia Pál leányát Ilonát és fiát Pál papot, hogy a viszocsányi plébánia mellett birtokrészt anyjuk hitbére és jegyajándéka, illetve leánynegyed fejében átvegyék Balázs biróci plébánostól, továbbá Péter fia Mátyástól, Márton fia Istvántól és Egyed fia Mátyástól, valamint Andrástól és Jánostól. A megindult perlekedés azonban egyességgel végződött és Pál leánya Ilona, a fia Pál pap nevében is, még ebben az évben kiegyezett leánynegyede ügyében Bertalan fia Jánossal, aki úgylátszik, az egész kiterjedt rokonságot képviselte. Bertalan fia Tamás 1407-ben panaszt tett a Mathiechi-család és Viszocsányi András ellen, hogy az ő viszocsányi birtokrészén hatalmaskodtak, amit a vármegye által megtartott vizsgálat is igazolt. A Viszocsányi nemesek: Bertalan fia János, fia Miklós, Milou fia Benedek 1422-ben ismét panaszt emeltek, hogy Viszocsányi Péter fia István és rokonai, Balázs, Máté, Egyed, László, János, Gergely és István, továbbá Márton fia András és Miklós fia János a birtokra vonatkozó okleveleiket elrabolták. Csalkai Albert is követelésekkel lépett fel a család ellen és anyja révén részt követelt Viszocsányból, de a vármegye Viszocsányi Benedek kérésére 1444-ben megállapította, hogy Vjszocsány mindíg csak a férfiágat illette meg, Albert anyja azonkívül sohasem élt Viszocsányon, hanem Latkócon és onnan is ment férjhez Brogyánba. A nagyon elszaporodott és több ágra szakadt család már szükségből is kénytelen volt terjeszkedni. János fia Simon és fiai Bálint, Péter és János megszerezték adományba Dezséri Doncs Dénes dezséri birtokát, de amikor e miatt per keletkezett, kiegyeztek és a birtok felét 1474-ben átengedték Doncs leányának Margitnak és fiainak. Ferenc is perben állott valakivel, mert 1484-ben ügyvédeket vallott. Nozdrokócon is bírt a család, de Simon nozdrokóci birtokrészét, mely eddig Bobrovniki Péternél volt zálogban, 1484-ben újból zálogba adta Bobrovniki Fehér Péter fia Mátyásnak. Borcsicen is bírtak, de Simon fiai Bálint és Miklós borcsici birtokrészüket 1495-ben ugyancsak elzálogosították a Borcsiczky-családnak. Ha az idegen birtokokon lévő részeiket zálogba vetették is, a viszocsányi ősi birtokra ügyeltek és igyekeztek azt a család kezében megtartani, azért Benedek fiai Balázs, Péter, Bernát és Mátyás 1496-ban eltiltották Viszocsányi Bentho Albertet viszocsányi birtokrészének elidegenítésétől. A nozdrokóci birtok részt sem tudták visszaváltani véglegesen, sót Simon fia Bálint ottani birtokrészét 1500-ban újból elzálogosította Csula János deák szkalkai apátnak. A viszocsányi részt ezzel szemben idegenektől is visszaváltották, így Balázs 1504-ben a Nozdrokóczy-család kezén lévő viszocsányi féltelket magához váltotta. Ősi birtokjogukat is megerősíttették és Benedek említett fiai 1507-ben beiktattatták magukat egy viszocsányi nemesi telekbe. A Draskóczy-családdal való leányági rokonság révén azok birtokaira is igényt tartottak, de Viszocsányi Benedek nejét Ilonát a neki Felsődraskóci Kun Bereck birtokaiból, Alsó- és Felsődraskócból járó hitbér és jegyajándék, valamint leánynegyed felől 1514-ben kielégítette a Kisdraskóci Laszkár-család. A budai káptalan, nem tudni mimódon, szintén szerzett magának birtokot Viszocsányon és 1517-ben panaszt emelt Viszocsányi Balázs deák, Bernát és Márton testvérek ellen, hogy az ő birtokrészüket a vádlottakétól elválasztó, Nedasócra menő gyalogutat elszántották. A budai káptalan mellett a Siprák-család is bírt zálogjogon, de Benedek fia Balázs 1517-ben felszólította Siprák István fiait, hogy a náluk zálogban lévő viszocsányi házat és nemesi kúriát bocsássák vissza. A Siprák-család ezenkívül úgy látszik, vagy örökjogon is bírt, vagy pedig a felszólításnak nem tett eleget, mire Balázs deák és Bernát hatalmaskodással válaszoltak és a Siprák-család viszocsányi birtokait az övékétől elválasztó Malaklyse patakot medréből elvezették, amit a megtartott vizsgálat is igazolt. (1232: HO. VII. 21., 1337: Motesiczky-lvt., 1349: Brogyáni-lvt., Kapy-lvt. W. F. II. N. 2., 1352: Teleki-cs. zabláti levéltára., 1404: Brogyáni-lvt., 1405: U. o. , 1407: U. o., Múz. T. a., 1422: Brogyáni-lvt., 1444: U. o., 1474: Múz. T. a. IX. 5., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I, f. 10., Múz. T. a. X. 10., 1495: Garamszentbenedeki kvt. F. 4. N. 10., 1496: Brogyáni-lvt., 1500: Garamszentbenedeki kvt. F. 20. N. 23., Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 21., 1504: U. o. Prot. extraser. I, f. 35., 1507: Garamszentbenedeki kvt. Prot. A. n. 195., 1514: U. o. F. 27. N. 41., 1517: U. o. F. 54. N. 4., F. 16. N. 21., 1519: U. o. F. 48. N. 14.)
Viszolaji-cs. A család őse az a Fabus volt, akinek fiai János és Mihály 1327-ben adományba kapták Viszolaj és Szverepec birtokokat és abba ellentmondás nélkül be is vezették őket. Fabus leánya Katalin, Szlopnai Nagy Jánosné és testvérei Miklós, György, Mihály, Péter, Pál és László 1366-ban a nádor előtt perlekedtek, de később kiegyeztek és János most említett fiai 1369-ben természetben kiadták a leánynegyedet a Szlopnai-családnak Viszolaj és Szverepec birtokokból. Kapafok Miklós fia Urbán 1402-ben kielégítette Koloni Pető fia László leányát Klárát, néhai Kapafok Miklós özvegyét, majd Demjéndi Istvánnét, a Viszolaj és Szverepec birtokokból járó hitbére és jegyajándéka feőll. 1402-ben újabb hitbért és jegyajándékot fizetett a család, nevezetesen János fia György özvegyét, Mártát is kielégítették levirusai: György és testvére Pál. Miklós fiai Orbán és Mátyás, továbbá Mihály fiai János és Simon 1408-ban. Herbortin határjárásakor Szverepecet a Viszolaji-család birtokaként említik. Simon viszolaji birtokrészét elzálogosította Leszkóczy Istvánnak, de 1420-ban visszaváltotta, amit 1429-ben is újból nyugtattak a Leszkóczyak. Miklós 1466-ban tanú volt a teplai iktatásnál. Miklós fia 1483 körül ügyvédeket vallott. Miklós 1487 körül magtalanul halt el és birtokait eladományozta a király. Miklós fia Imre szintén magtalanul halt el és birtokait, Viszolajt és Szverepecet, a király eladományozta és később 1507-ben a Podmaniczky-, Rozvágyi-, Szunyogh- és Kissztanki-családok hosszas pereket folytattak a birtokokért. Miklós fia Imre szintén magtalanul halt el és birtokaiért, Viszolajért és Szverepecért 1519-ben ugyancsak pert folytattak az említett családok. (1327: Nádasdladányi lvt. L 7., 1366: Fejér: CD. IX. 7. 539., 1369: Dl. 5762., 1396: Ocskay-lvt., 1402: U. o., 1408: Dl. 9369., 9416., 1420: Ocskay-lvt., 1429: U. o., 1466: Dl. 16,283., 1483: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 10., 1487: gróf Dessewffy-lvt. Possessionaria. 36. cs., Balassa-lvt., 1507: Podmaniczky-oklvt. I. 532., 1519: Balassa-lvt.)
Zabláti-cs. Ősi trencséni család. Barthus fia Tamás 1366-ban királyi ember volt a Klobusicon elkövetett hatalmaskodás ügyében. Eléggé kiterjedt család volt. Péter fia János, Barthus fia Tamás, Péter fia Pál, Mikcs fiai Gergely és András, Tamás fia Miklós és Sutha fiai István és Péter zabláti birtokuk negyedét 1372-ben odaadták leánynegyedbe Újfalusi István fiainak, akiket ezentúl többízben Zablátról is neveztek. György 1382-ben apósával Dulói Jánossal együtt zálogba vett Dulón 28 hold földet. Később a család több ágát külön neveken (Bruhács, Holy) nevezték és a Zabláti-családot csak 1492-ben említik újból, amikor Lukácsot és nejét Újfalusi Zsuzsánnát új adomány címén bevezették Újfalu és Drietoma birtokrészekbe. Lukács ezen kívül még Zamárdon is bírt, de 1497-ben itteni birtokrészét a zablátival együtt eladta a Zabláthy-családnak. (1366: Fejér: CD. IX. 7. 253., Múz. T. a. XII. 1., 1372: Múz. középkori másolatok. 1411., 1382: Szulyovszky-lvt., 1492: Nyitrai kpt. ZZ. N. 148., 1497: Akadémia kézirattára.)
Zabláthy-cs. Korábban Kolozsvári, Kolozsvári Salczar, Salczer, Solczer, Sallert, Solar, Zolar és Zolaar néven szerepel, majd amikor megszerzi Zablát birtokot, felveszi a Zabláthy nevet. Polgári eredetű család, mely sóhivatalnokság után várnagyi, majd alispáni tisztséget viselt. Trencsén megyében először zálog-, majd örökjogon szerzett birtokokat és mint tisztséget viselő és birtokos nemes rövid idő alatt – nemesség adományozás nélkül – bejutott a nemesség soraiba. Kolozsvári Lőrinc és Mátyás trencséni polgárok első ismert birtokszerzése 1482-ben történt, amikor zálogba vették a Zamaróczy-család zamárdi birtokrészét és abba be is vezették őket. Lőrinc bródi várnagy adományt szerzett a magtalanul elhalt Zabláti Bruhács Miklós zabláti kúriájára, de az iktatáskor 1489-ben Bruhács Miklós neje Majthényi Tompa Tamás leánya ellentmondott. A család terjeszkedését az első kudarc nem állította meg. Lőrinc, még mint trencséni polgár, neje Márta és gyermekei György, János, Jeromos, Márton és Zsófia 1491-ben újból zálogba vették a Zamaróczy-család zamárdi birtokrészét, amelybe 1492-ben be is vezették őket. Örökjogon is szerzett a család birtokot. Lőrincet és gyermekeit 1493-ban adomány címén bevezették a Zamaróczy-család zamárdi birtokrészébe és a király által hozzáadott királyi jog birtokába. Ezt követőleg rövid időn belül Zamárd és Zablát nagy részét megszerezték, részben zálog-, részben pedig örökjogon. 1497-ben a Zamárdi Csernát- és á Zabláti-család zamárdi és zabláti birtokrészeit szerezték meg, melyekbe vétel címén be is vezették őket. György 1499-ben adományba kapta a Belai-család belai birtokrészét, de az iktatásokat a Velcsiczky és Kocsóczy-családok ellentmondottak. Lőrinc 1501-ben Trencsén vármegye alispánja volt. A bolondóci váruradalom területén is terjeszkedtek és Lőrinc gyermekeivel együtt 1502-ben zálogba vette a Bánffy-család Baszna, Nagyszlatina, Mezgóc és Ivanóc nevű birtokait, amelyeket iktatás után birtokba is vettek. Ugyanebben az évben újabb részt vettek Zamárdon is, amelybe be is vezették őket. Amikor Zablát és Zamárd birtokok nagyrészét örökjogon már megszerezték, 1502-ben Ulászló királytól a megvett részekre adománylevelet eszközöltek ki. Lőrinc 1504-ben már trencséni várkapitány volt. 1505-ben ismét tovább terjeszkedtek és Lőrinc gyermekeivel együtt zálogba vette a Rakolupi-család kishoholnai birtokának a felét. Majd 1505-ben Lőrincet és gyermekeit megerősítette Ulászló a Zamaróczy-családtól 1502-ben vett birtokrészekben is. A kisebb és apróbb birtokrészek megszerzése után nagy uradalmat is szereznek, amikor Lőrinc, felesége Márta és gyermekei György, János, Jeromos, Márton és Mátyás 1506-ban örök zálogba vették Ugróc várát Dánffy András özvegyétől, amihez 1507-ben a király is hozzájárult és megadta nekik a birtokokban rejlő királyi jogot. Hoholna birtokon is voltak már korábban is részeik, tehát annak is teljes megszerzésére törekedtek és Lőrinc 1508-ban megvette a Szlopnai-család nagyhoholnai részét. Jeromos adományba kapta Nozdrokóczy Máté nozdrogi és borcsici birtokrészét, de a beiktatásnak 1510-ben Nozdrokóczy Máté fia Gáspár és a Dezséry-családok ellentmondottak. Ugróc várát egyideig közösen bírták Dánffy özvegyével, aki 1511-ben kielégítette. Péter fia Andris(!) nejét, Salgói Dorottyát, a neki férje után Ugróc várából járó dotalicium felől. 1515-ben Drietomán kezd a család terjeszkedni és zálogba veszik Ozory András és Ozori Svehla János drietomai birtokrészét. Lőrinc és fiai Dobozi Dánffy Andrásné halála után teljesen megkapták az ugróci váruradalmat és tovább folytatták azt a pert, melyet még Dánffy András, majd özvegye indítottak Bánffy János ellen, aki az ugróci várhoz tartozó Nagyszlatina, Baszna és Mezgóc birtokokat elfoglalta. Minthogy azonban a hosszúra nyúlt perben Bánffy János fia Zsigmond egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, a király a Zabláthy-család javára ítélt és ezen az alapon be is vezették őket a birtokokba. Nagyszlatina azonban az ítélet ellenére is Bánffy Zsigmond és testvére Antal kezén maradt, mert Lőrinc ebben az évben zálogba vette tőlük a birtokot 300 forintért. Lőrinc 1525-ben szétosztotta birtokait gyermekei között. Ugróc várat, a várkastélyt és tartozékait fiainak Györgynek és Jeromosnak adta, Mátyás nevű fiát pedig turócmegyei birtokokkal elégítette ki. A nagy vagyon birtokában leányai igen előkelő családbeliekhez mentek férjhez, Zsófia, Sárkány- Ambrus, Dorottya, Sibaholy Pál, Margit, Turóczy Miklós, Juliánna pedig Forgách Miklós felesége volt. György és János hozzá is járultak a fenti osztályhoz, amit atyjuk javukra, illetve Jeromos és Mátyás javára tett. Majd Mátyás is jóváhagyta az egyességet a garamszentbenedeki konvent előtt. György 1525-ben az osztály útján neki jutott ugróci várkastélyban lakott és onnan idézték meg 1525-ben a turóci birtokok miatta Justh-család ellen folyó perében. Később az ugróci várhoz tartozó Podluzsán birtoknak Ozor és Dezsér felőli határai miatt viszály tört ki a szomszédokkal. A Zabláthyak a királyhoz fordultak panaszukkal a határok háborgatása miatt és a király 1525-ben el is rendelte Podluzsán meghatárolását. György és Jeromos az ugróci vár birtokában igyekeztek továbbterjeszkedni a környéken, 1526-ban megvettek a Latkóczy-családtól egy latkóci puszta kúriát, majd egy latkóci birtokrészért odaadták a podluzsáni Palkowczke nevű negyedtelket. Lőrinc fiainak Jeromosnak, Györgynek és Mátyásnak Trencsénben is volt házuk, de azt 1526-ban Sellendorfi Burjánnak adták és Lőrinc hozzáadta még zabláti kúriáját és ottani erdeje felét is. Ugróc vára miatt viszály tört ki a családtagok között. György 1526-ban el akarta idegeníteni Ugróc várát a várkastéllyal és tartozékaival együtt, de Jeromos és fiai János, Gáspár és Lőrinc tiltakozást jelentettek be az elidegenítés ellen. A család kezén voltak tehát mint örökbirtokok Zablát és Zamárd nagy része, Hoholna, Ugróc vára, a Bánffy-családtól kiperelt részekkel együtt és a latkóci birtokrészek. (1482: Múz. T. a. X. 13., Nyitrai kpt. N. 11., 1498: Nyitrai kpt. A. N. 3. 1491: Akadémia kézirattára. 1492: U. o., Nyitrai kpt. N. 766., 1493: Akadémia kézirattára., 1497: U. o., 149: Nyítrai kpt. N. 938., 1501: Podmaniczky-oklvt. I. 371., 1502: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. N. 17., Akadémia. kézirattára. 1505., 1504: Köpcsényi lvt. Cista 23. F. 20. N, 9., Nyitrai káptalan. Prot. extraser. I. f. 24., 1505: Akadémia kézirattára., 1506: Podmaniczky-oklvt. I. 562., Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 12–13., Garamszentbenedeki kvt. Prot. A. f. 36., 1547: Zay-lvt. Litt. I. F. 1. N. 14., 1508: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 38., 1510: Garamszentbenedeki kvt. F. 35. N. 8., 1511: Turóci kvt. Prot. vet. f. 17., 1515: Garamszentbenedeki kvt. F. 128. N. 3., 1520: Zay-lvt. Litt. I. F. l. N. 3., Múz. T. a. IV. 6., 1525: Garamszentbenedeki kvt. F. 38. N. 24., Prot. B. f. 83., F. 84., Justh-lvt., 1526: Garamszentbenedeki konvent. Prot. B. f. 36., Dl. 24.791., Szepesi kpt. Prot. II. 1. 44.)
Záborszky-cs. Zabori Tamás a Vásonfalvi-családdal közösen bírt Mojsfalva és Felsövadicsó egész birtokokat 1504-ben eladja a Kamicsáci Horváth-családnak. (1504: Múz. T. a. II. 5.)
Zadorlaki-cs. L. a Tárczay-családnál.
Zalusky- (Zalusi) cs. A család igen gyakran szerepel iktatásoknál mint királyi ember és mint szomszéd, de neve birtoküggyel kapcsolatban alig fordul elő. A XV. században a következő tagjai ismeretesek: István 1440-ben királyi ember volt Lucska iktatásánál, László 1466-ban szomszéd volt a prosznai iktatásnál. György és fia Miklós 1466-ban tanúk voltak a kotessói hatalmaskodás ügyében tartott vizsgálatnál, György 1479-ben Trencsén vármegye szolgabírája volt. Valószínűleg ezzel azonos az a György, aki 1492-en tanú volt a drienovei hatalmaskodás ügyébhen tartott vizsgálatnál, és 1503-ban szomszéd volt a sebestyénfalvi iktatásnál. Alsóklobusic egy részéhez jogot tartott, mert 1504-ben a Rozson-család iktatásakor ellentmondott. György 1508-ban a Podmaniczky-család familiárisa volt. Gáspár 1525-ben tanúként szerepel a szulyói iktatásnál. (1440: Podmaniczky-oklvt. I. 27., 1466: U. o. I. 62., 1476: Dl, 17,782., 1479: Podmaniczky-oklvt. I. 134., 1492: U. o. I. 221., 1503: Teleki-család zabláti lvta., 1504: Dl. 32,749., 1503: Podmaniczky-oklvt. 1. 555., 1525: Szádeczky-Kardoss cs. lvta.
Zalzer l. Zabláthy néven.
Zamaróczy- vagy Zamárdi -cs. Neve Zamarowsky (1470), Zamardy (1475), Zamarowczky (1483) és Zamarochy (1516) változatokban fordul elő. Németországból bevandorolt várjobbágy eredetű család, amelynek első ismert tagjai Bense, Peprvle, Cepk és Hoztyna, mint IV. Béla király Pousa, András és Hipolit trencséni szállásadó várjobbágyokkal szemben 1243-ban megállapította. Zamárd nevű birtokuk után egy jól felfegyverzett harcost tartoztak kiállítani. A család azonban ekkor már több tagból állott, mert amikor Béla király 1261-ben átírta az 1243. évi oklevelet az átiratók között Peprile fia Supk, Cepk fia István, Dobyn fia Martun és Hoztyna szerepeltek. A birtoknak azonban, úgy látszik voltak teljes jogú, vagy más eredetű nemes családjai is, mert a Kubra határjárásakor 1265-ben említett Lőrinc az előbbiekkel nem kapcsolható össze. Csák Máté uralma a családot is erősen sujtotta és megfosztotta őket birtokaiktól, melyeket csak a leszármazottak, Ábrahám fia Wozlaus fia Monka és Toryan fia Miklós kaptak vissza 1322-ben. Geep fia Gochon, fiai István és Demeter nevében is, zamárdi birtokait egyesség folytán 1324-ben Ábrahám fia Mártonnak és fiának Péternek adta. Ez a Péter, akit többször neveznek Drietomáról is, 1326-ban zálogba vette Drietomai László özvegyétől annak drietomai részeit, de Drietomai neve arra mutat, hogy ebben a korban már egyéb birtokot is bírt Drietomán. Márton fiai Péter, Miklós, Gergely és János, továbbá Buhuzlow fiai István és Lachow, valamint Touth Pál újvári alvárnagy, Zoltán fia János és Kuchun zamárdi birtokukat 1341-ben békebírák közbenjárására kettéosztották. Márton fia Péter perbe keveredett Drietomai László özvegyével, de azután az 1355-ben elvett ekéért és igásbarmokért kárpótlást fizetett neki. A család drietomai ága még tovább terjeszkedett és 1357-ben Márton fiai zálogba vették Drietomai László leányainak leánynegyedét is. Ez az ág ezenkívül bírt még Klobusicon is és 1366-ban Péter fiai panaszt tettek a Koromszegi-család ellen, hogy klobusici jobbágyaikat Kasza várba hurcolták. Márton fia Péter 1370-ben megkapta Liborcsa birtok felét is Liborcsai Pétertől. A drietomai ág mellett a többi családtagok lassan elszegényedtek, úgyhogy Lacó fia Miklós, Pál fiai András és Pál, Pál fiai János, András és Simon, István fiai Miklós és András, János fia Kelemen 1375-ben kénytelenek voltak a Vág mellett fekvő birtokrészük felét elzálogosítani Márton fiainak Péternek és Jánosnak. Beke fia András, Márton fia Péter és Egyed fia János 1379-ben osztályos pert folytattak a Csonkakőmegyi-családdal. A per még 1380-ban is tartott, de akkor is későbbi időpontra halasztották. Péter fia Benedek Klobusic, Vrtizsér és Kisliborcsa falvakat is bírta, amelyekből 1388-ban leánynegyedet, továbbá hitbért és jegyajándékot fizetett Bodi Beke András özvegyének és leányainak. Miklós fia János, mint az Újfalusi-család leányági leszármazottja 1411-ben pert folytatott Újfalu és Drietoma birtokokért. Péter leszármazottjai: János leánya Katalin, Miklós fiai Ábrahám és János, Péter fia Benedek 1418-ban egyességet kötöttek Zamárd birtok ügyében. Ábrahám, Benczek és János 1419-ben Verbkai Istvánnal folytattak pereskedést. Dulón is bírt a család, de Pál fia Gergely és neje Anna itteni birtokrészeiket 1423-ban el akarták zálogosítani Leszkóczi Istvánnak, azonban Egresdy Mihály a rokonság és szomszédság jogán tiltakozást jelentett be a birtokrész elidegenítése ellen. Miklós fiai Ábrahám és János 1423-ban hatalmaskodás miatt perben állottak Pál fia Simonnal és fiaival, Bálinttal, Gergelylyel és Péterrel. Zamárd javarésze Miklós fiai Ábrahám és János kezére került, amikor 1423-ban országbírói ítélet értelmében megosztoztak Lacus fia Peskkel és a Verbkai-családdal. János és Ábrahám 1423-ban panaszt emeltek Zsigmond király előtt, hogy az Újfalusi-család egy darab erdejüket elfoglalta, ami miatt a következő évben is folyt a per. Ábrahám fia János 1439-ben a vármegye előtt tiltakozott, hogy Bohunici Péter őt fegyveres hadakkal megtámadta. Újfalu birtokon is továbbterjeszkedtek és 1455-ben az Újfalusinak is nevezett Bálint fia János és Gergely fia János zálogba vettek egy puszta újfalui telket a Hodászi-családtól. Majd János és Miklós testvérek is zálogba vettek 1456-ban Újfalun a Bobrovniki-családtól egy fél kúriát. Péter Rátonyi Mátyástól zálogban bírta Hoholna félbirtokot, de 1458-ban visszabocsátotta Mátyás vejének, Velcsiczky Mátyásnak. György 1470-ben királyi ember volt Brezolup iktatásánál. Zablát birtokhoz is korábban jogot szereztek már, mert Ábrahám fia Andrást 1471-ben teljes jogon vezették be az ottani kúria birtokába. A család birtokainak java része lassan idegen kezekre került, mert János fia Lénárt unokatestvérétől, János fia Andrástól örökölt Zamárd, Újfalu, Dvorec, Klobusic, Kisleva és Felsődrietoma birtokrészeit a Szlopnaicsaládnak adományozta. Majd még ebben az évben újabb egyességet kötött a család egy másik tagja, melynek értelmében András örökösévé fogadta a vele egy vérből származó Szlopnai Menyhértet és beengedte zamárdi, újfalui, dvoreci, klobusici, kislevai, kohanóci, drietomai és zabláti birtokrészeibe, Menyhért viszont kötelezte magát, hogy Andrást befogadja Oroszlánkő vár és tartozékainak birtokába. A szerződéshez Mátyás király is hozzájárult és a nyitrai káptalan közbejöttével el is rendelte az iktatást, melynek végrehajtásakor azonban Bohunic, Pruszka és Tuhinye, Oroszlánkőhöz tartozó birtokokon a Halupa-család ellentmondott. Az iktatáskor a szomszédok között megjelent Zamárdy György is. Egy másik ág Leszkócon terjeszkedett és Márton özvegye ellentmondott, amikor 1478-ban Verebélyi Györgyöt új adomány címén be akarták vezetni Leszkóc birtokába. András zálog címen megszerezte Klobusici Fejes Miklós szucsinafalvi birtokrészét is, melybe 1480-ban ellentmondás nélkül be is iktatták. A Szlopnai-család mellett 1482-től egy újabb család tűnik fel, a Zabláthy-család, mely szintén a Zamaróczy-család birtokain terjeszkedik. Első alkalommal Oszvald zamárdi birtokrészét vették zálogba 1482-ben, amit később még további birtokvásárlások követtek. A Zamaróczy-család egyik tagja (keresztnév nélkül) 1483-ban résztvett a zsolnai iktatásnál. A Szlopnai-családnak lekötött birtokrészekhez a család többi tagjai is jogot tartottak, azért Péter fia János és Benedek fia János Zamárd, Felsődetk, Klobusic, Újfalu, Duló és Dvorecújfalu felkérésétől 1484-ben eltiltották Szlopnai János özvegyét Borbálát. György fia Imre, fiai János és György 1491-ben elzálogosították zamárdi birtokrészüket a Zabláthy-családnak, jótállást vállalva Újfalu és Duló részbirtokokkal. Drietomai birtokrészük is egyre jobban megfogyatkozott, amikor 1493-ban János fiai András és Lénárt ellenében a vármegye Drietoma birtokból leánynegyedet ítélt meg Drietomai Petkovic Péternek. A Zabláthy-család örökjogon és véglegesen is beült Zamárdba; amikor György fia Imre és János fia Mátyás 1493-ban zamárdi birtokrészüket eladták a Zabláthy-családnak. A családnak az idegen kezekre került birtokok visszaszerzésére irányuló törekvése is hiábavaló volt, mert amikor 1494-ben János fiai András és Lénárt be akarták magukat vezettetni Andrásnak Drietoma, Dvorec, Újfalu és Klobusic birtokokban lévő részbirtokaiba, az iktatásnál Zamárdi Ábránffy János özvegye Borbála és a Szlopnai-család ellentmondottak. János özvegyének és előbb említett fiainak mégis sikerült valamicskét visszaszerezni az ősi birtokból, mert amikor a Felsődrietomai-család ellen régebbi időbe visszanyúló leánynegyedi pert folytattak, a vármegye 1495-ben javukra ítélt. Az ősi birtokok visszaszerzésére 1498-ban még egy újabb kísérletet tettek. János fia Lénárt ebben az évben örökség jogán ismét be akarta magát iktattatni András Drietoma, Dvorec, Újfalu és Klobusic birtokrészébe és a zamaróci kúriába, a Szlopnai-család azonban ez alkalommal is ellentmondott. A birtokok visszaszerzése helyett egyre újabb részek vándoroltak idegen kezekbe. 1500-ban János is eladta zamaróci kúriáját, klobusici 4 jobbágytelkét, dvoreci 2 telkét és 1 újfalusi telkét Szlopnai Miklósnak. Majd György fia Imre is eladta 1502-ben zabláti birtokrészét a Zabláthy-családnak. János fia Mátyás szintén eladta birtokrészeit a Zabláthy-családnak, mely 1502-ben adományt is szerzett rá a királytól. A fokozatos elszegényedés folytán a család tagjai között is viszály tört ki. Miklós fia Márton testvérei Veronika és Borbála nevében 1505-ben eltiltotta Mátyás nyitrai vikáriust a Veronika által Zamaróczy János fia Loránd elleni dotalicium iránt indított pere további folytatásától. A családi birtokoknak a Zabláthy-család kezére történő vándorlása egyre fokozódott. János fia Lénárt 1507-ben András Zamárd, Klobusic, Felsődrietoma és Dvorec részbirtokait szintén eladta a Szlopnaicsaládnak. Majd 1508-ban egyezményt kötöttek, melynek értelmében János fia Lénárt a János fia Andrástól örökölt birtokait Zamárd, Újfalu, Dvorec, Klobusic, Kisleva és Felsődrietoma részbirtokokat a Szlopnai-családnak adta oly feltétellel, hogy ha ennek maradékai kihalnának, a birtokrészek visszaszálnak rá, illetve utódaira. János fia Lénárt még ezek után is bírt Felsődrietomán, de 1508-ban itteni birtokrészét is elzálogosította a Bobrovniki-családnak. A következő években is alig találkozunk mással, mint birtokelzálogosítással. 1508-ban György fia Imre zálogosította el Duló birtok felét a Rozsoncsaládnak, 1511-ben pedig Lénárt zálogosítja el újfalusi puszta jobbágytelkét Bobrovniki János deáknak. 1511-ben Lénárt újabb egyességet kötött Szlopnai Miklóssal, melynek értelmében magtalan halála esetén Zamárd, Drietoma, Újfalu, Dvorec és Klobusic birtokok Szlopnai Miklósra szállnak. Birtokrészeik fogyásával újabb birtokokra támasztottak igényt és Lénárt 1516-ban eltiltotta a Podmaniczky-családot attól, hogy Klobusici Korhán László és János klobusici, illevkai, dvoreci, zaszkalei és vertizséri birtokainak eladományozásához hozzájáruljon. Miklós neje Kápy Menyhért leánya Borbála 1516-ban ügyvédeket vallott, majd még ebben az évben eltiltotta atyja zamárdi birtokrészének elfoglalásától Zamaróczy János fia Lénártot. Közben azonban békebírák közbenjárására kiegyeztek, de Borbála úgy látszik meggondolta a dolgot, mert amikor Lénárt felszólította, hogy a békebírák által megítélt összeget vegye fel, azt Borbála nem fogadta el. Utolsó középkori adatunk is birtok elzálogosításról szól 1518-ból, amikor Gergely zamárdi birtokrészét zálogba adta a Zabláthy-családnak. – Adataink szerint tehát a családnak kezén volt kezdetben egész Zamárd, a későbbi időben pedig Drietoma, Klobusic, Liborcsa, Illevka, Kőmegy, Vertizsér, Duló, Dulóújfalu, Hoholna, Zablát, Kohanóc, Szucsinafalva és Zaszkale részbirtokok, azonkívül a család egyideig részbirtokosa volt Oroszlánkő várának is. (1241: HO. VI. 39., Akadémia kézirattára., 1261: HO. VI. 108., Akadémia kézirattára. 1270., 1265: ÁUO. VIII. 122., Fejér: CD. X. 3. 255, Dl. 587., 1322: Akadémia kézirattára., 1324: Anjoukori-okmt. II. 142., 1326: Dl. 25,136., 1341: Akadémia kézirattára., 1355: Dl. 4574., 1357: Dl. 25,136., 1366: Múz. T. a XII. 1., Fejér: CD. IX. 7. 253., 539., 1370: Dl. 5852., 1375: Motesiczky-lvt., 1379: Dl. 6615., 1380: Dl. 6700., 1388: Múz. T. a., 1418: Akadémia kézirattára., 1411: Múz. lvt. középkori más., 1419: Dl. 10,815., 1423: Szulyovszky-lvt., Múz. T. a. I. 8., Dl. 11,346., 11,359., 25,137., 11,373., 1424: Múz. T. a. XI. 27., 1439: Dl. 13,350., 1455: Múz. T. a. I. 23., 1456: U. o. IV. 5., 1458 U. o. IV. 7. IV. 9., 1470: Podmaniczky-oklvt. I. 93., 1471: Dl. 17,219., Nyitrai kpt. B. N. 189., 1474: Podmaniczky-oklvt. I. 116., 1475: Dl. 16,484., Dl. 983., 25,241., Nyitrai kpt. N. 378., 1478: Nyitrai kpt. N. 216., 1480: Nyitrai kpt. N. 547., 1482: Múz. T. a. X. 13., Nyitrai kpt. N. 11., 1484: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. 14., 1491: Akadémia kézirattára., 1493: Dl. 20,107., Akadémia kézirattára., 1494: Akadémia kézirattára., 1495: Múz. T. a. V. 25., 1497: Akadémia kézirattára., 1498: Dl. 24,997., 1500: Garamszentbenedeki konvent. F. 4. N. 32., 1502: Akadémia kézirattára. 1505., 1505: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 24., Akadémia kézirattára., 1507: Dl. 983., 1508: Dl. 21,822., 983., Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 38., f. 39., f. 47., Múz. középkori más., Múz. T. a. II. 24., 1516: Dl. 22,803., Garamszentbenedeki kvt. F. 3. N. 72., N. 73. N. 74., 1518: Lev. Közl. 1937. 233.)
Zámbó- (Verbkai) cs. István 1419-ben királyi ember volt Kocsóc iktatásánál. Előneve verbkai birtokosságára utal (Rakovszky-kvt.)
Zápolyai-cs. A család trencséni terjeszkedése akkor indult meg, amikor István 1477-ben zálogba vette 6200 forintért a királytól az addig Hági Ferenc özvegye kezén lévő trencséni várat, amelybe még ebben az évben be is vezették. A család a zálogbirtokot a későbbi időben is meg akarta tartani és Ulászló megkoronázása után.sietett magát a vár zálogbirtokában megerősíteni. Ulászló gyenge uralma és az államháztartás anyagi helyzete nagyban előmozdították a Zápolyai-család birtokszerzési törekvéseit. A zálogjog megerősítése után pár évre, 1493-ban királyi adományként már örökjogon is megszerezték a várat. Az ellentmondás nélkül történt beiktatás után biztosan ültek a trencséni várban és innen tovább folytatták birtokszerző politikájukat a megyében. István nádor 1495-ben adományba kapta a királytól a Kinizsi Páltól már korábban 40,000 forintért zálogba vett Leva, Kasza és Lietava várakat is tartozékaikkal együtt és 1496-ban a fejérvári káptalan be is vezette azok birtokába. A váruradalmak megszerzését kisebb birtokszerzések és az uradalmak szempontjából előnyös cserék követték. István nádor Milochó, Herbortin és Márkuslehota birtokokat 1496-ban elcserélte a Podmaniczky-család Ledec és Mojtiny nevű birtokaiért. Meg akarta szerezni Tepla birtokot is, de a Szlopnai-család 1499-ben eltiltotta attól. Kasza vár régebbi birtokosa, Leszkóczi György 1505-ben a vár felkérése miatt utólagos tiltakozást jelentett be, de természetesen eredmény nélkül. István fiai János és György tovább folytatták a birtokszerzést és 1508-ban adományba kapták a mag nélkül elhalt Csernyánszky Tamás birtokait, de a beiktatáskor Csernai Thehen Demeter és a Podmaniczky-család ellentmondottak. Még ebben az évben megvettek egy nemsovai birtokrészt is. János és György 1513-ban megszerezték adományba a magtalanul elhalt Felsőklobusici Korhán János birtokait, Felsőklobusicon, Illevkán és Dvorecen, de a beiktatáskor László özvegye Margit és leánya Dorottya, továbbá a Podmaniczky-család ellentmondottak. Illevka és Dvorec birtokokon a Posgai Budai-család is ellentmondott, tiltakozását azonban rövidesen visszavonta, mert az iktatásról szóló jelentésben már nem szerepel ellentmondása. A Korhán János Felsőklobusic, Dvorec, Vertizsér és Zaszkale nevű birtokaiért folytatott perben a király először a Podmaniczky-család javára, ítélt, de azután a Zápolyai-családnak, mint jogutódnak 1513-ban perújítást engedélyezett. A Zápolyai-család ellen pert folytattak a Podmaniczkyak, a Korhán László által Alsóklobusicon elkövetett hatalmaskodás miatt is és a király ebben a perben meg a Podmaniczky-családnak engedélyezett perújítást 1516-ban. Az újból megindult perben 1516-ban tanúvallatást is tartottak arra vonatkozólag, hogy a Podmaniczky-család a hatalmaskodás idejében bírt-e tényleg Alsóklobusicon. Minthogy azonban ez nem nyert beigazolást, a király a Podmaniczky-család ellen ítélt és 1516-ban meghagyta, hogy a nyertes felet, a Zápolyai-családot vezessék be Korhán felsőklobusici, dvoreci, vertizséri és zaszkalei birtokrészeibe. Az iktatás azonban nem ment akadály nélkül, mert amikor Zápolyai Jánost és Györgyöt az ítéletlevél értelmében be akarták vezetni Korhán Felsőklobusic, Vertizsér, Zalus, Zaszkale és Zakovce nevű birtokaiba, a Podmaniczky-család ellentmondott, de csak Felsőklobusicon. János Sztrásó és a Szerdahelyi Imreffy-család Felsőhricsó birtoka határai miatt 1516-ban per keletkezettés Lajos király vizsgálatot rendelt el. A Korhán-család említett birtokaiért, köztük Illevkáért is folyó per a sok ellentmondás miatt nem tudott véget érni, mert az ítélettel lezárt perben a király a Podmaniczky-családnak 1516-ban ismét perújítást engedélyezett. 1517-ben azonban mégis befejeződött a per és a Zápolyai-családot Lajos király ítéletlevele értelmében 1517 aug. 17-én bevezették a Korhán-család felsrolt birtokaiba. János levai várnagya, Szentmarjai Benedek 1519-ben résztvett a Kereky Gergely várnagyai és jobbágyai hatalmaskodásában, amikor azok Szentmiklósi Pongrác és Majthényi János varini plébániáját szétrombolták. A Kereky-család kezén lévő Sztrecsén várát is meg akarták szerezni a Zápolyaiak és tárgyalásokat is folytattak annak érdekében. A várra azonban régebbi jogon igényt tartottak a Szentmiklósi Pongrácok is és 1520-ban be is akarták magukat abba vezettetni, de Zápolyai János és György ellentmondtak az iktatásnak. János és György tovább folytatták a birtokszerzést a trencséni vár tartozékainak a szomszédságában és 1522-ben megvették a Halácsy-család bobrovniki birtokrészét. Jánost és Györgyöt a Kamenicsáni-család 1522-ben eltiltotta a kamenicsáni birtokrészek megszerzésétől, a Zápolyaiak azonban a következő évben, 1523-ban a tiltakozás ellenére is megvették a Kamenicsáni-család 7 kamenicsáni jobbágytelkét. A Sztrecsén várért folyó versengés is tovább tartott. 1523-ban meg a Pongrác- és Majthényi-családok tiltották Jánost a vár megszerzésétől. Sztrecsén vára végül mégis a Zápolyai-családé lett és 1523-ban Zápolyai Jánosnak át is adta a várat Majthényi Gergely, aki azt Kerekyné várnagyától vette át a király megbízásából. A család ezen kívül 1524-ben megkapta adományba Halupa György testvére Dorottya magtalan halála után annak bohunici birtokrészét is, melybe ellentmondás nélkül be is iktatták őket. Nemsovai részüket 1524-ben is bírták, amikor jobbágyaik résztvettek a bohunici iktatásnál. György és János 1525-ben megvették a Revistyei Hencz-család egész Ruszkóc, Leszkóc birtok- és Lehotka prédiumbeli részeit. György meg akarta szerezni a Szulyowszky-családtól Szulyó, Hradna, Markófalva és Lucska birtokokat is, de a Nádasdy-család 1526-ban tiltakozott ellene. A család kezén voltak Trencsén, Kasza, Leva, Lietava és Sztrecsén várak tartozékaikkal együtt, továbbá Klobusic, Illevka, Dvorec, Vertizsér, Zaszkale, Zakovce, Bobrovnik, Kamenicsán, Ruszkóc, Lieszkó, Lehotka és Nemsova birtokrészek. (1477: Dl. 17,981., 17,982., 1490: Dl. 19,691., 1493: Dl. 19,968., 19,967., 19,969., 1496: Dl. 20,305., Podmaniczky-oklvt. I. 287., O. L. Tagányi-hagyaték., 1499: Múz. T. a. V. 21., 1515: Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 32., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 538., Turóci kvt. Prot, vet. f. 1., 1513: Dl. 22,371., Nyitrai kpt. N. 218., Dl. 22,022., 1516: Dl. 22,730., 22,827., 24,353., Garamszentbenedeki kvt. F. 94. N. 34., F. 127. N. 9., 1517: Dl. 22,938., Garamszentbenedeki kvt. Prot. I. f. 14:, 1519: Garamszentbenedeki kvt. F. 59. N. 12., 1520: Letopis. XI. 2. 83., 1522: Garamszentenedeki kvt. Prot. B. f. 26., F: 1. N. 66., Lev. Közl. 1937., 239.; 1523: Majthényi-lvt:, Letopis. XI. 2. 83., 1524: Múz. T. a. X. 29.; Nyitrai kpt. Dd. N. 2., 1525: Garamszentbenedeki kvt. Prot. B. f. 78., 1526: Teleki-cs. zabláti lvta.)
Zarjeci-cs. István fia Vencel soltész 1512-ben a nagyatyjától Tuhinyei Gergelytől 2 tuhinyei jobbágytelket kap. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 20.)
Zaszkalei-cs. Pál tanú volt 1405-ben Dulici Gyurgy végrendeleténél. András fiai Illés és János Szulyón, Hradnán és Rimanócon birtak részeket, melyeket Lőrinc győri várnagy is felkért, de a család 1408-ban tiltakozást jelentett be a felkérés ellen. Szulyói Imre szkalkai apát Andrásra és fiaira Vencelre és Illésre hagyta végrendeletileg szulyói és hradnai birtokrészeit, de a Szulyovszky-család 1457-ben eltiltotta őket a felsorolt birtokrészek elfoglalásától. A család – neve után következtetve – valószínűleg azonos a Csonkakőmegyi. családdal, de olyan hiányosak adataink, hogy az összefüggést a két család között nem tudjuk megállapítani. (1405: Podmaniczky-oklvt. I. 9., 1408: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1457: Szulyovszky-lvt.)
Zavadai-cs. Birtokügylettel kapcsolatban a család neve csak 1520-ban szerepel és így megállapítható, hogy nevét a vármegye északi részében fekvő Zavadától nyerte. György 1475-ben szomszédként jelent meg Nedece iktatásánál, 1482-ben pedig a zsolnai iktatásnál. János 1509-ben a krasznói iktatásnál volt szomszéd. Felix 1508-ban a csernai, 1513-ban a klobusici, 1519-ben pedig a mojsfalvi iktatásnál volt királyi ember. 1520-ban perben állott Szentmarjai Benedek deákkal, amikor mojsfalvi birtokáról idézik meg. A per tárgya azonban, melyben Felix a megítélt esküt le is tette, ismeretlen. Tekintve azonban, hogy Szentmarjai Hliniken volt birtokos, valószínűleg Hlinikért folyó birtokperről volt szó, amit még jobban megerősít az, hogy Felix felesége Svedergál Miklós leánya Katalin volt és ezen a réven Felix is birtokosa volt Hliniknek. (1475: Nedeczky-lvt., 1482: Esterházy-hitb. lvt. Rep. 28. F. C. N. 176 et NB., 1508: Podmaniczky-oklvt. I. 540., 1508: U. o. I. 573., 1513: Dl. 22,371., Nyitrai kpt. N. 218., 1519: Múz. középkori másolatok, 1520: Turóci kvt. Prot. vet. f. 29., 33., O. L. Tagányi-hagyaték.)
Zavoczky (Újfalusi) cs. Benedek 1523-ban ügyvédeket vallott. Előneve újfalusi birtokosságára mutat. (Lev. Közl. 1937. 239.)
Zeleznai-cs. Birtoka ismeretlen. Dank fia István 1366-ban a klobusici hatalmaskodás kivizsgálására kiküldött királyi ember volt. (Múz. T. a. XII. 1., Fejér: CD. IX. 7. 253.)
Zerniho- (Zernyni) cs. Zernyho Mihály özvegye Borbála 1514-ben ellentmondott, amikor a Halácsy-családot be akarták vezetni a bobrovniki birtokrészbe. (Nyitrai kpt. D. N. 676.)
Zid-cs. L. Maloveczky néven.
Ziho- (Alsódraskóci) cs. A Draskóczy-család egyik ága. Zyho Péter neje Anna és leánya Márta után 1484-ben hitbért és jegyajándékot, illetve leánynegyedet fizet Márta férjének Sissói Hipolitnak a Draskóci Laszkár-család. (Nyitrai kpt. Prot. extraser. I. f. 9.)
Zlamka- (Ádámfalvi) cs. Előneve szerint Ádámfalván volt birtokos. Ezenkívül János bírt egy velcsici kúriát is, melyet 1524-ben vett Ádámfalvi György fiaitól. (Turóci kvt. Prot. vet. f. 85.)
Zobori apátság. A vármegye korai kialakulását legjobban mutatja az apátság terjeszkedése, mert a zobori oklevélben 1113-ban említett birtokai, Dobra, Nozdrokóc, Radis és Latkóc a két főtelepülési területen, a Vág és a Bebrava folyók völgyében fekszenek. Birtokait később lassanként elvesztette és csak a későbbi keletkezésű Apáti birtoka maradt meg Trencsén mellett, de 1378-ban és 1410-ben azt, is mint a Velcsiczky-család zálogbirtokát említik. (1113: Fejérpataky László: Kálmán király oklevelei. 69., HO. VIII. 5., 1378: Dl. 6538., 1410: Dl. 9694.)
Zólyomi Donch l. Balassa-családnál.
Zomorjóknthy-cs. l. a Tőkésújfalusi-családnál 1511-ben.
Ztorskoi-cs. Birtoka ismeretlen. Bálint és András 1476-ban szomszédok voltak Lednice vár iktatásánál. (Dl. 17,752.)
Zuznich- (Bolondóci) cs. Miklós Kocsóc és Rakolup birtokrészekhez tartott jogot és azokat el is akarta idegeníteni, de a Kocsúci-család 1422-ben tiltakozott ellene. (Rakovszky-kvtár.)
Zverki-cs. Mátyás és János 1493-ban a zamárdi iktatáshoz kiküldött királyi emberek voltak. Birtokuk ismeretlen. (Akadémia kézirattára.)
Zvozderkovi-cs. Imre 1520-ban királyi ember volt a szedlicsnai iktatásnál. Nem lehetetlen, hogy ez a név elírás Nozderkóci helyett. (O. L. Kisebb letétek. 52. cím. 101. sz.)
Zsolna város. A többi városokhoz hasonlóan Zsolna is szerzett birtokokat, részben, hogy önellátását biztosítsa, részben pedig, hogy a város területéről az idegen nemesi birtokosokat kiszorítsa. A város soltészi joga, miután már korábban is gazdát cserélt, 1483-ig Podmaniczky Balázs özvegyének és fiainak a kezén volt, de ekkor a soltészi jogot korábban a Szentmiklósi Pongrácok által bírt házzal és tartozékaikkal együtt megvásárolta a város és abba ellentmondás nélkül be is vezették. Krasznó falu is valószínűleg a soltészsághoz tartozott, mert később azzal kapcsolatban emlegetik állandóan. A város azonban mint földesúri hatalom alatt lévő helység folytonos zaklatásnak volt kitéve és a soltészságot Kraszna faluval elvette a várostól Kamicsáci Horváth Márk, de azután özvegye Magyar Benigna 1509-ben visszaadta. A felsoroltakon kívül a soltészsághoz tartoztak 1509-ben a város területén a Sabathfewd nevű földek, a Zsolna folyón levő malom harmada, továbbá Krasznó egészbirtok és Zavodjén 4 jobbágytelek, melyeket mind Podmaniczky Balázs özvegyétől vett a város és abba 1509-ben újból beiktattatta magát. A soltészságot és tartozékait a Podmaniczky-család később szerette volna visszaszerezni, de amikor ezekbe 1519-ben be akarta magát iktattatni, azt a zsolnaiak fegyveres erővel megakadályozták. A Podmaniczkyalt azonban 1520-ban ennek ellenére elfoglalták Zavoda birtokot, mint azt a zsolnaiak panaszára elrendelt vizsgálat megállapította. (1483: Podmaniczky-oklvt. I. 173., 1509: Turóci kvt. Prot. vet. f. 11., Podmaniczky-oklvt. I. 571., 1519: Dl. 23,279., 1520: 23,334.)
Zsámbokréti-cs. Trencsénmegyei család. György 1478-ban zsámbokréti birtokos volt és mint szomszéd résztvett Nemeslieszkó iktatásánál. György Nemeslieszkón is bírt és ottani részeibe 1496-ban be is akarta magát iktattatni, de a Szlopnai-család ellentmondott, azonban ennek ellenére is megtartotta nemeslieszkói részét, de annak felét 1499-ben fia János nevében is eladta a Rozson-családnak. János és Miklós 1513-ban szomszédok voltak a velcsici iktatásnál. Ugyanez a János 1521-ben zálogba vette a Kohanóci-család trebini birtokrészeit. (1478: Nyitrai kpt. N. 216., 1496: Akadémia kézirattára., Nyitrai kpt. O. N. 13., 1499: Múz. T. a. I. 20., 1513: O. L. Post adv. F. 26. N. 27., 1521: Lev. Közl. 1937. 236.)
Zsámbokréthy-cs. Valószínűleg a nyitramegyei Zsámbokréthy-család tagja volt az a László, aki 1493-ban a nyitrai határ közelében fekvő Kissztrecsén bírt. (Múz. T. a. X. 5.)
Összesen: 604 birtokos.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT