VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Alsó-Lindva. (Alsó-Lendva.) L. Lindva vár a.
Békavár. L. Szent-György-vára a.
Buza-Sziget(e). (Buzád-Szigete.) Locus castri in possessione Buzadzyget. (1365: Zalai oklt. II. 7.) Castellum Buzazygethe. (1483: U. o. II. 626. és Dl. 18850.) Az ákosházi (vagy buza-szigeti) Sárkány cs. birtoka volt. 1483-ban azonban Sárkány János és fiai hűtlenségbe esvén, e birtokukat is lendvai Bánfi Miklós pozsonyi ispán és Battyáni Boldizsár kőszegi várkapitány kapta Mátyás királytól, Sziget helységgel, a szomszédos Haholttal és más birtokokkal együtt. – A helységet magát máskor Buzád-Szigetének is nevezik. (L. Sziget a.)
Csáktornya vár. (Csakentornya, Csakturnya, Csakenturn, Csakaturn.) Castrum Chaakt(h)ornya, Chakt(h)ornya. (1333: Anjouk. okmt. III. 31., 1350. 1351. 1376: Dl. 73; 1387: Haz. okmt. II. 151., 1397: Dl. 8218. v. ö. 1401: Zalai oklt. II. 301., 1405: Bécsi áll. llt. Ung. Urk., v. ö. Magy. Tört. Tár. IX. 49. és Dl. 9042; 1415: Dl. 10330; v. ö. 1442: Dl. 13674; 1448: Dl. 32813; 1464: Körmendi llt. Majoratus. I. 17.. 23., 1464: Dl. 15945; 1467: Dl. 3281; 1469–1486: Dl. 9042; 1477: Dl. 18143; 1478: Dl. 32818; v. ö. 1491: Dl. 19772; 1497: Dl. 20550.) Castrum Paradych al. nom. Chaktornya. (1368: Dl. 73.) Castrum Tschakentornia. (1420: Dl. 32811. 32812.) Gslos Tschakennturn. (1457: Dl. 15202.) Gslos Tschakaturn. (1460: Dl. 15435.) Herrschafft Tschakenthurn. (1461: Dl. 15581.) Castrum Chakaturnya. (1461: Dl. 33809.) Castrum Chiaktornia. (1474: Dl. 17623. 22500.) Castrum Chakthwrnya. (1477: Zalai oklt. II. 606.) Mint I. Lajos király 1350-ben elbeszéli, – (V.) István király idejében az osztrákok foglalták el, a kiktől csak I. Károly király vette vissza, még pedig 4000 márka finom ezüst-pénzért. Ugyanő (cserében) Domonkos fiának Dancs (Donch) mesternek adta, S(z)trigó várral (mely állandóan Csáktornya vár sorsában osztozott) együtt, 1333-ban azonban Komárom váráért ismét visszavette tőle. I. Lajos király 1350-ben István erdélyi vajdának (a Laczkfiak ősének) adományozta, de (bár foganat nélkül) 1351-ben, 1363-ban és 1376-ban a Haholtiak és Csányiak (Csák-fiak) is jogot tartottak hozzá. 1387-ben már Zsigmond király mondja magáénak. A hűtlen Laczkfiaktól vette el s 1397-ben (cserében) a Szécsényieknek (Franknak és Simonnak) adta, majd 1405-ben 48,000 forintért a Czilleieknek zálogosította el, a kik aztán 1415 óta 100.000 forintért örökös vétel czímén bírták tőle. Czillei Ulrik még V. László király idejében (és engedelmével) Mihály maidburgi, reczi és hardecki grófnak veté zálogba, a ki meg 1457-ben György cseh királynak adta tovább, – ekkor már 150,000 magyar forintnyi óriási összegben. 1458-ban azonban S(z)trigó várát, mely – mint említők – mindig Csáktornyával együtt járt, a király mondja magáénak s így Csáktornya is kétségkívül az ő kezén volt. 1460-ban és 1461-ben megint a Czillei Ulrik özvegye és testvére István rácz despota rendelkeznek fele része fölött, elidegenítvén azt Jan zagorjai grófnak és Weiszpriacher testvéreknek (Zsigmondnak és Boldizsárnak). Viszont Mátyás király 1464-ben e várbéli kapitányának, Lamberger Frigyesnek, a ki különben már a Czilleieknek is kapitányuk volt, veté zálogba, összesen 24.500 forintban, mely összeggel a király Lambergernek részint kölcsön, részint sallárium, részint pedig Csáktornya és S(z)trigó várakért (Mihály maidburgi grófnak és – külön S(z)trigóért Fledniczer Vulfingnak) fizetett váltságdíj fejében adós maradt. 1474-ben azonban az Ernuszt János kezén találjuk, a kinek Mátyás király 1477-ben végképen oda adományozta. Az övék aztán pl. 1490-ben, 1491-ben és később is. (V. ö. 1517: Dl. 5524.) Leány-ágon azonban a Czilleiektől – részeihez a Szentgyörgyiek (Grófok) is jogot formáltak a XV. század vége felé. – 1397-ben Zalamegyéhez, 1455-ben Szlavoniához, 1464-ben mint előbbi zalamegyei birtokot Varasdmegyéhez, 1477-ben pedig mint előbbi körösmegyei birtokot ismét Zalamegyéhez számították, szintén S(z)trigó várával (és tartozékaikkal) együtt. Hozzá (és Sztrigóhoz) tartoztak 1478-ban: Csáktornya, Nedelicz, Prilak, Triga, Sabaria, Benkovecz, Jursovecz, Pauiovecz, Stefanecz, Drasinyevecz, Torcsicz, Duriscsa, a két Hrascsan, Paulinovecz, Hudossan, Goricsan, Jursavecz, Henisovecz, a két Kralovecz, Csehovecz, a két Pusztakovecz, Oporovecz, Drastkovecz, Dombra, a három Mihalovecz, Allterczen, Drusilovecz, Kuczetinecz, a két Szent-Vid, Bisztricz, Dobra, Terscsan, Tsternecz(?), Gardenovecz, Dekanovecz, Novakovecz, Domasinecz, Pretetinecz, Lopacsicz, Kristanovecz, Szent-Mihály, Pribiszlavecz, Szankavecz, Sztrahoninecz, Ibanovecz, Doveczericz, Totovecz, Kursovecz, Orehovecz, Breszt, Ottak, a két Ternacz, Cserecsan, Bogdanovecz, Dragiszlavecz, Vlkanovecz, Visinecz, Lohovecz, Martinstovecz, Turpkovecz, Ogrisinecz, Ottovecz, Sztanotinecz, Otkinetinecz, Rácz-Kanizsa, Globok, Vesesicz, Gibin, Lapsin, Gyurkovecz, Altendor, Brezovecz, Szent-Márton, Vorhoblyan, Zsabnik, Szucsin, Hlapiscsin, Szerdahely, Pelkenicz, Bratisinecz, Vlcsetinecz, Hrascsicz, Plestkovecz, Radianecz, Herukanovecz, (Kis-Mihalovecz), Szent-Márk, Pratprocsstan, Bukovecz, Kracsinovecz, Konczeldol, Bratianecz, Szelnicz, Tersztinak, Gerkovecz helységek s Berlea, Kursovecz, és Ottak szigetek; összesen tehát 4 város, 95 helység és 3 sziget. Ezenkívül időnként Csáktornya illetve Strigó (Stridó) vár tartozékai gyanánt szerepelnek: Simkolcz vagy Senkovcz (1420-ig), Leszkócz (1448-ig), Strupkovcz és Marhat(t)ovcz (1458-ig), Maskov(e)cz vagy Moskov(e)cz 1467-ig. (L. e helységek, illetve a csáktornyai pálosok s a Reichmuth és Fadan cs. a.)
Csobáncz. (Csobánk.) Mons nomine Chobanch pertinet uduarnicis memoratis (t. i. «de villa Kezw», értsd: Gyula-Keszi), exceptis edificio lapideo quod est inceptura in eodem monte quod iamdicti nobiles (t. i. «de Dezl», értsd: Diszel) perpetuo possidebunt. (1255-ben, 1415. évi átiratban: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 6.) Castelianus de Chubanch. (1300: Veszprémi kápt. házi llt. 107.) Castrum Chobancz. (1400. körül: U. o. Doc. episc. misc. No 30.) Castrum Chobank (1420: U. o. Cap. 6.) Castellanus de Chobancz. (1489: Dl. 19546.) Castrum Chobanch. (1491: Zalai oklt. Il. 632.) A rátoldi Gyulafiaké volt, már 1300-ban. 1491. január 24-én berekszói Hagymás Miklós ide hivja gersei Pető Jánost, tanácskozásra. Ugyanez évi jul. 22. körül rátolti Gyulafi Lászlóné, özv, Katalin asszony (és fia István) mint saját várát adja át «testvérének», a nevezett gersei Pető Jánosnak.
Fancska. (Fancsika.) Zsigmond király 1402-ben Egervári Mihálynak megengedi, hogy: részben Vas- részben Zalamegyéhez tartozó «Fanchka» nevű birtokán erősséget (castellum seu fortalicum) építhessen, s engedélyét 1406-ban megujítja. (Dl. 8752. 8753.) Ez erősség 1441-ben következőleg tűnik föl: poss. Fanchka, partim in Castriferrei partim vero in Zaladiensi comitatibus habita cum castello ibidem habito similiter Fanchka appellato. (Zalai oklt. II. 509.) Ez évben ugyanis, mint a hűtlen Egervári Balázs és fia birtokát I. Ulászlótól a gersei Petők (László és Pető) nyerik adományúl 1441-ben. Azonban később is az Egerváriak kezén találjuk. 1476-ban Mátyás király Egervári László dalmát-horvát-szlavon bánnak megengedi, hogy e helyütt bizonyos erődítményeket tetszése szerint ujra megépíthessen. (Kaill László harakóczi gyűjt.)
Hegyesd. (Hegyösd.) Castellanus (regis) de Hygusd. (1329: Haz. okmt. IV. 147.) Castellanus noster (regis) de Hegusd. (1336: Zalai oklt. I. 316.) Castellanus (regis ?) de Hegesd. (1359: U. o. 601.) Castrum Hegesd. Hegyesd. (1377–1381: Lajtafal. llt. Illésh. Lad. 23. f. 4. n. 1., 1386–89: U. o. n. 2., 1398: Zalai oklt. II. 276., 1405: Körmendi llt. Alm. II. lad. 9. n. 11., 1426: Zalai oklt. II. 449., Lajtafal. llt. Illésh. Lad. 33. f. 4. n. 3. és Dl. 11793., 1430: Dl. 24531; 1431: Dl. 12423; 1433: Dl. 12486. 12507; 1433: Dl. 12492 1447: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 11. 1449: Zalai oklt. II. 546., 1451: Kismart. llt. 36. K. 269. et Cc., 1453: Dl. 14722; 1460: Dl. 15431; 1525: Lajtafal. llt. Illésh. n. 37.) 1339-ben, 1336-ban s mint látszik 1359-ben is királyi vár még. 1377-ben az Ákos nemből való Mikcs bán utódainak, a Peleskeieknek kezén találjuk, s 1389-ben is Peleskei László leányának, Sárának ítélik oda. 1398-ban azonban már a (felső-) lendvai Herczeg (Szécsi) Péteré. 1405-ben e vár és Páka helység fölött a Szécsényi Frank felesége és felső-lindvai Herczeg (azaz Szécsi) Péter pörösködnek. 1426-ban ennek a Péternek a leánya Anna asszony (előbb a Szécsényi Kónya-fia László, majd a Perényi Péter országbíró özvegye) részére igtatják kir. adomány czímén, Páka várossal (l. ott) és tartozékaival együtt. 1430-ban már a Szécsényieké; ők zálogosítják el 1433-ban a Rozgonyiaknak. 1447-ben ismét a Szécsényiek birják, közösen a Perényiekkel. 1451-ben a Rozgonyiaktól Ujlaki Miklós veszi zálogba, mint a Szécsényi László birtokát; 1453-ban pedig ugyancsak Ujlaki Miklós kapja, – most már kir. adományul. 1460-ban Paczmáni Tamást (fejérmegyei nemes) igtatják be e vár zálogos birtokába, minden valószínűség szerint az Ujlakaiktól, a kiknek ez idő tájt várnagyuk volt. 1495-ben Kinizsi Ozsvát «de Hegyesdwara» előnevet visel. 1525-ben pedig ákosházi Sárkány Ambrus már új-adományul kapja. Hozzátartoztak 1389-ben: Alsó- és Felső-Almád, Bécs, Györök és Válus helységek. Vele együtt jár ekkor Páka város is, tartozékaival. 1436-ban hasonlóképen. 1433-ban Györök, a két Almád és Bécs; 1453-ban Györök, Válus, Almád és Küs-Almád. 1460-ban a két Almád és Györök, végül 1525-ben Almád, Bécs, Györök, Válus, Vindornya-Szőllős egészen, s Törek, Karmacs és Csáford részei. – Romjai Tapolczától k.-é., a Hegyesd falu fölött emelkedő csucsos hegyen porladoznak. (V. ö. 1495-höz: Dl. 17994.)
Iklód. Castellanus in Iklod. (1433: Dl. 12547.) A felső-lendvai Szécsieké volt. (L. a helységek a.)
Isztrago(v). L. S(z)trigó néven.
Kanizsa. (Kanizsa-szeg.) Castrum Canisa. (1321: Anjouk. okmt. I. 626., 1443: Zalai oklt. II. 519.) Castrum Kanisazyg. (1323: U. o. I. 165.) Castellanus de Kanisa. (1420: Dl. 10994.) Castrum Kanysa. (1435: Dl. 12862.) Castrum Kanisa. (1443: Dl. 13752; 1446: Zalai oklt. II. 531., 1455: Dl. 14912; 1469: Zalai oklt. II. 591. és Dl. 16819; 1488: Dl. 19427.) 1321-ben kapja Kanizsa – majd 1323-ban Kanizsaszeg néven az Osl nem-beli Imre-fia Lőrincz, a Kanizsaiak őse, mint a hűtlen Kokas Miklós birtokát. Ez idő óta a Kanizsaiaké volt. 1443-ban a Rozgonyiak rendszeres ostrom alá fogták, mire a Kanizsaiak a lendvai Bánfiakat hívták segítségül s fogadták be a várba, azzal az igérettel, hogy ott mindaddig meg is tartják őket, míg a vár védelmében tett költségeiket a vár tartozékából meg nem téríthetik. 1446-ban ismét a Kanizsaiak kezén találjuk, valamint később is.
Kemend. Castrum Kemend. (I. Károly kora, és 1310: Zalai oklt. II. 40., 1371: U. o. 115. 119., 1403: Jeszenák cs. llt. 1404. évszám a., a mikor a beigtatás történt, 1408: Dl. 9426; 1409: Zalai oklt. II. 359–365., 1423: Lajtafal. llt. Illésh. Lad. 24. f. 1. n. 1., 1440: Zalai oklt. II. 504., 1441: U. o. 506., 1451: Dl. 14489: 1479: Dl. 18272; 1490: Zalai oklt. II. 630., 1490: Dl. 19807.) I. Károlytól kapták a Németujváriak, cserében (a vasmegyei) Léka várért. Ugyanők bírják pl. 1374-ben is. 1403-ban mint a hűtlen Kemendiek (Kakasok, azaz a hajdan híres Német-Ujváriak) birtokát, kir. adományul gersei Petö(fi) János és Tamás kapják, a kik e német katonákkal megrakott várat előbbi uraitól körülzárolással, egy ellene épített várkastélyból megvívták. 1409-ben végső ítéletet hoz ez ügyben a király, a Petők javára. 1423-ban új-adományul kapják ugyanők. 1440-ben Czillei Ulrik, I. Ulászló király fogságából kiszabadulván, e várnak a király vagy embere kezébe leendő visszaadására kötelezé magát. (T. i. Erzsébet királyné és Czillei emberei foglalták el, bizonyára az Albert király halálát követő zavaros idők alatt). 1441-ben ludbregi Kakas János és testvére Rechnitzer István tartanak jogot e várhoz, melyet szerintök a gersei Petők kezéből elfoglaltak. Utóbbiaké 1479-ben, 1490-ben és 1492-ben is. (V. ö. 1491: Katona, i. m. XVII. 237. l.) 1403-ban és 1404-ben hozzátartoztak Olaszfalu, Estvánd (vámmal), Henye (vámmal), Gyékényes és Pozva Zala-, Olaszka, Kalocsa és Kovácsi Vas-megyéből. (Kemend ma puszta, Ollár mellett, Zala-Egerszegtől ék.)
Lindva. (Lendva.) Castrum Lindwa. Lyndwa. (Átiratban. 1322. és 1335: Dl. 2103. és 37364.) Castrum Lyndva. (1334: Zalai oklt. 1. 277., 1347: U. o 465., 1403: Dl. 8902., Castrum Lindua. (1379: Dl. 6586; 1389: Dl. 7467. 7469.) Castrum Alsolyndwa. (1406: Dl. 9180; 1428: Dl. 11965; 1434: Dl. 12581; 1453: Zalai oklt. II. 551.) Castrum Lyndua. (1407: Dl. 9374: 1498: Kaill László gyűjt.) Castrum Lyndwa. (1411: Dl. 11743; 1431: Dl. 11162.) Castrum Alsolindwa. (1412: Dl. 9857; 1430: DL. 12245; 1430: Dl. 12256; 1475: Dl. 17646.) Castellanus de inferiori Lindua. (1455: Zalai. oklt. II. 561.) Castrum Lyndwa. Alsolyndwa. (1525: Haz. oklt. 452–454.) 1322. óta I. Károly király adományából a Bánfiaké (Lendvaiaké) volt (pl. 1498-ban és 1525-ben is), kik állandóan e birtokukról nevezték magukat. 1446-ban felét Szécsi Miklósnak zálogosították el. (Tartozékait, főleg 1379-ből és 1411-ből, 1ásd a lendvai Bánfi családnál, a hol könnyebb áttekintés végett, Nemti várával együtt csoportositottam.)
Nem(p)ti. (Németi. Németi vára.) Castellanus de Nempty. (1325: Zalai oklt. I. 184., 1343: Fejér. IX. 1. 85.) Castrum regale Nempty iuxta fluvium Kereka in comitatu Zaladiensi. (1342: Zalai oklt. I. 409.) Castrum Nympti. (1347: U. o. 465.) Castrum Nemty. (1389: Dl. 7467. 7468. 7469.) Castrum Nempti. (1403: Dl. 8902: 1445: Dl. 9315; 1406: Dl. 9179; 1407: Dl. 9314. 9340; 1408: Dl. 9389; 1475: Dl. 17646.) Castrum Nemthy. Nemethy. (1411: Dl. 11743.) Castrum Nempthy. Nempty. (1414: Dl. 10236; 1421: Dl. 11162; 1428: Dl. 11965. 11996; 1434: Dl. 12583; 1440: Zalai oklt. II. 504., 1441: U. o. 510.) Castrum Nemethy. (1430: Dl. 12245. 12256; 1453: Zalai oklt. lI. 551.) Castrum Nemthywara. (1455: Dl. 14986.). I. Lajos királytól 1343-ban kapta hű szolgálataiért (Haholt-fia István-fia) Miklós, az özvegy királyné lovászmestere, az alsó-lendvai Bánfiak őse. Az ő utódainak birtokában maradt aztán az egész XIV. és XV. századon keresztül. (Pl. 1475.) 1406 előtt azonban bősi Ördög Miklósnak zálogosították el, aki aztán 1407-ben is bírta. 1444-ben Czillei Ulrik, I. Ulászló király fogságából kiszabadúlva, e várnak a király vagy embere kezébe leendő visszaadására kötelezte magát. (Az Erzsébet királyné és Czillei emberei foglalták el, bizonyára az Albert király halálát követő zavaros időkben.) Azonban 1441-ben a királyt táborban találjuk e vár alatt, mi arra mutat, hogy Czillei nem teljesíté igéretét. 1455-ben a lendvai Bánfiak a herbortyai Ostfiakkal és gímesi Forgách-okkal pörösködnek e vár és tartozékai fölött, melyekhez különben – leányágon – már 1430-ban szintén jogot tartottak. (Tartozékait főleg 1411-ből és 1428-ból, 1ásd a lendvai Bánfi család a. – V. ö. Lindva várnál is.)
Osztropo(v). L. S(z)trigó néven.
Páka. Castellum Paka. (1431: Dl. 12423; 1447: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 11.) Castellum Paaka. (1440: Zalai oklt. II. 503.) Castrum Paka. (1440: U. o. 504.) 1490-ben Czillei Ulrik, I. Ulászló király fogságából kiszabadulván, e várnak a király vagy embere kezébe leendő visszaadására kötelezte magát. (Birtokosaira nézve lásd Páka m.-város a.)
Paradics. L. Csáktornya várnál.
Peleske. (Piliske.) Castrum Plyske. (1270–2: Árpádk. új okmánytár. XII. 9. és IX. 7.) Castrum Pliske. (1325. előtt: Haz. okmt. I. 140.) Castrum Pelyske. (1328: Zalai oklt. I. 227.) Castrum Plysca. (1330: U. o. 246.) Castrum Piliske. Pilyske. (1360: Haz. okmt. V. 135.) Castrum Piliske. (1360: Lajtafal. llt. Illésh. Lad. 23. f. 24. n. 1) Castrum Peleske. (1377–1381: U. o. fasc. 4. n. 11., 1402. és 1430: Zalai oklt. II. 310. 466. és Dl. 12257; 1432: Fejér. X. 7. 436., 1446: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 107. és Muz. llt., 1457: Körmendi levéltár, Himfyana, n. 487., 1476: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 108., 1483: Zalai oklt. II. 625.) Castellanus de Peleske. (1406: U. o. 329., és 1440: Dl. 13600.) 1328-ban I. Károly király mondja magáénak. 1330-ban ugyanő, mint a Nagy Arnold magva-szakadása következtében reászállt birtokot, az Ákos nembeli Mikcs (tótországi) bánnak adományozza, kinek rokonait aztán I. Lajos király 1360-ban erősíté meg e vár birtokában. Ők bírják később is (pl. 1476.), eleinte mint Peleskeiek, majd mint peleskei vagy prodaviczi Ördögök. 1430-ban ugyane családnak (Miklósnak) adja vissza e várat Zsigmond király, elvevén flórenczi Bardi Onofriustól, a kinek előbb adományozta. S máskor is találjuk idegen kézen. 1432-ben (Albeni) János zágrábi püspök rendelkezik vele (v. ö. Rezi és Tádika várak a.), 1446-ban pedig Tallóczi Frank szlavon bán. De még ugyanez évben visszaigtatják régi tulajdonosai, a prodaviczi Ördögök birtokába. – 1430-ban két m.-város és 17 falu tartozott hozzá. ú. m. Peleske (m.-város), Szent-Lélek, Kiling, Henye, Kutos, Holtó, Felső-Holtó, Félszer-Bak, Hagy-Bak (m.-város), Náprádfalva, Erdő(d)falva, Terpény, Néna, Venécze, Piliskefő, Kerbő, Turol, Hémház és Gyerteleke, s 1446-ban nagyjából (Gyerteleke kivételével) szintén, a következő nevek alatt: Peleske, Kelénk, Henye, Kutos, a két Holtó, Néna, Nagy-Bak, Félszer-Bak, Turol, Körbő, Venécze, Erdőfalu, Nabordfalva, Peleskefő, Lik-Terpény és Himfölde helységek.
Rezi. Castrum Rezy, Rezi. (1378: Dl. 6525; 1397: Dl. 8218; 1398: Zalai oklt. II. 277., 1399: U. o. 294., 1401: U. o: 304., 1415: U. o. 399., 1421: U o. 427. 428., 1423: U. o. 433., 1427: Lajtafal. llt. Illésházyana, Lad. 24. f. 1. n. 2., 1480. 1482: Haz. okmt. IV. 294. 299., 1440: Zalai oklt. III. 502.) 1378-ban a Csáktornyai Laczkfiaké, 1397–99-ben pedig már királyi vár. 1401-ben Zsigmond király Eberhard zágrábi püspöknek és testvérének Albi (Albeni) Rudolfnak s ennek gyermekeinek adományozván, elbeszéli, hogy e várat a simontornyai (csáktornyai, debregeszti) Laczkfiak a Horváti-Palisnai-féle lázadásban való részességük miatt vesztették el, s azóta a király tartá kezén. Eberhard püspöké 1415-ben is. 1421-ben azonban kiderül, hogy az 1441. évi «örök adomány» csak zálognak tekintendő. Mert ez évben 10,000 arany-forint kölcsön fejében oly módon zálogosítá el a király e várat és tartozékait (köztök Keszthely várost is) János zágrábi püspöknek (1401-ben még topliczai apát volt) és rokonának Medvei Rudolfnak, mint azt rokonuk Eberhard zágrábi püspök bírta. A család 1433-ban mondott le a vár és Keszthely város birtokáról a gersei Petők részére, kik (János fia László) 1427-ben mint «a király kezén levő» várat kapták tartozékaival együtt, s 1432-ben újra, a mikor is a király megemlíti, hogy János zágrábi püspököt és rokonait másként elégítette ki. 1410-ben Erzsébet királyné elvette ugyan – mivel Ulászló királyhoz pártoltak – gersei Pető Lászlótól és Pétertől e várat és Keszthely várost, s zágorhidai (Tárnok) Demeternek adományozta; azonban hihetőleg foganat nélkül. 1421-ben, 1427-ben és 1429-ben hozzátartoznak Keszthely város, Rezi, Zsid, Falud, Tolmád (vámmal) helységek, Szönevényfölde puszta és a Balaton részei. (E helységek közül Tolmajt vagy Tolmádot 1400-ban Mircse havasföldi vajda neje bírta. Meglehet az ő kezén volt ez időben Rezi vár is, egész uradalmával.)
Reznek. Castellum Reznek. (1426: Dl. 11798.) Castrum Reznek. (l441: Zalai oklt. II. 507.) Poss. Reznek cum castello similiter Reznek. (1441: U. o. 509.) Az Egerváriaké 1426-ban, valamint 1441-ben is, a mikor, mint a hűtlen Balázs és fia Mihály birtokába igtatják kir. adományul e várba is gersei Pető Lászlót és Petőt; hihető azonban, hogy foganat nélkül.
Safarjevavesz. L. a (szent-erzsébeti) Hochperger cs. a.
Sümeg. (Simeg.) Castellanus de Symeg. (1347: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 107., 1385: U. o. Cap. 6.) Castrum Symeg, Symegh, Simeg. (1408: Zalai oklt. II. 338., 1434: Körmendi llt. Himfyana, n. 429., 1442: Zalai oklt. II. 515., 1436: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 108., 1459: Körmendi llt. Unyomiana, n. 81., 1496: Dl. 20484.) A veszprémi püspökségé volt. 1436-ban hozzátartoznak Uzsa, Prága, Erek, Bazse és Csehi) helységek.
Szalavár. L. Zalavár néven.
Szécsi-Sziget(i). L. Sziget néven a várak közt.
Szegliget. (Szögliget.) Castrum Zugliget. (1308: Hazai okmt. IV. 116.) Castrum Zeglygeth. (1344: Zalai oklt. I. 416., 1424: Dl. 11517; 1441: Dl. 13643; 1478: Dl. 18067; 1481: Kisfaludy cs. llt., 1482: Körmendi Llt. Alm. V. lad. 7. n. 158., és Zalai oklt. II. 621., 1486: Dl. 19112. 19121. 19122. 19135. 19196; 1490: Dl. 19676; 1492: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 8., 1497: U. o. n. 9., 1504: Pannonh. főapáts. házi llt. VI. L.) Castrum Zyglygeth. (1408: Dl. 9430; 1453: Dl. 14722.) Castrum Zeg(g)ligeth. (1445: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 65. 1. 7., Dl. 13850.) Castrum Zegligheth, Zeghligeth. (1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6. és 1475: Bécsi áll. llt. Pesty másolata után.) 1344-ben királyi vár. Midőn 1408-ben ismét fölmerül, már a (győrmegyei) Moróczhidai (Simon bán fia) János birtoka, valamint 1424-ben is. 1441-ben I. Ulászló mondja magáénak, midőn némai Kolos Jeromosnak s jári Barocz Balázsnak és Mihálynak, életökre, 200 jobbágyteleknyi birtok fejében oda adományozza. 1445-ben már a pannonhalmi apátot, Lászlót és testvérét, Pált illeti (zálogul 3000 arany forintban), kik ez év márczius 12-én Rozgonyi György országbírót eltiltják, hogy a várat Ujlaki Miklósnak és Hunyadi Jánosnak átadhassa (resignare). De azért már ez évben az Ujlaki Miklós birtokai közt látjuk fölsorolva. 1453. szept. 14-én ugyanő kapja V. László királytól, s ettőlfogva állandóan az ő családjáé. 1475-ben azonban Miklós király német-újvári várnagyának Csornai Istvánnak veté zálogba. 1481-ben Csornai István után a szántai Botkák és Turócziak formáltak hozzá jogot. 1486-ban (a szatmármegyei) meggyesaljai Morócz László (a ki már 1478-ban óvást tett e várnak az Ujlakiak részére leendő adományozása ellen) Budán, a nádorválasztó országgyűlésen megjelenvén, egy kis zacskóban magával hozta azt az összeget, a melyért e vár az Újlakiaknak (per quospiam) elzálogosíttatott s visszakövetelte azt, mint örök tulajdonát. Újlaki iratokat igért, hogy jogát bizonyítsa, de a következő alkalommal kénytelen volt beismerni, hogy maga sem tudja, vajjon örök jogon avagy zálogban bírja-e ezt a várat. De azért kezén találjuk azt 1492-ben, 1497-ben, sőt 1504-ben is. Viszont a Moróczok 1490-ben is jogot tartottak annak birtokához. Tartozékai 1453-ban Hegymagas, Ujfalu, Nagyfalu, Sziget és Felső-Tome(j). (L. Tomaj helység a. is. V. ö. Pannonh. főapáts. házi llt. IV. K. az 1260. évhez és IV. M. az 1526. évhez.)
Szent-Giro(l)t. (Szent-Gerolt. Szent-Grót.) Castrum Zenthgerolth. (1443: Szombath. kápt. házi llt. lad. 2. f. 6. n. 3., 1447. 1448: Körmendi llt. Himfyana, n. 474. és 480.) Castrum Zenthgyrothwara. (1444: U. o, n. 456.) Castrum Zentgyrolth. (1444: U. o., 1480: U. o. n. 599., 1491: Dl. 33450; 1499: csébi Pogány cs. llt.) Castrum Zenthgirolth. (1447: Körmendi Llt. Himfyana. n. 473.) A hasonló nevű várossal (L ott) együtt a Szentgirolti és berekszói Hagymás családoké volt. Az Albert király halálára következő zavaros időkben azonban, – mint tulajdonosai állították – a várnagyok árulása következtében alsó-lendvai Bánfi Pál kezére került, a ki (pl. 1443-ban is bírta) csak hosszas pörösködés után, a király által megítélt 560 forintnyi váltság fejében, adta vissza, mint látszik 1447-ben, a régi jogos birtokosoknak. Ez idő óta debrentei Himfi Basius (Bási) felesége, Szentgirolti Agata is részt követelt belőle, sőt még fia Himfi Imre is 1480-ban. Különben 1491-ben is az elől említett két család birtokában találjuk. (V. ö. Katona, Hist. crit. XVII. 237. l.)
Szent-György. Castellum in Zenth Gergh. (1411: Dl. 18459.) A bajnai Bot(h)-oké volt ekkor. – A mai Szent-Györgyvár puszta értendő, Nagy-Kanizsa mellett, dél felé.
Szent-György(-vára). Castellani de Zenthgyurghuara. (1445: Zalai oklt. II. 528.) Castellani de Zenthgyerg. (1448: U. o. 542., 1458: Körmendi llt. Himfyana, n. 506., Zalavári apáts. orsz. llt. 265. és 2526. sz.) Castrum Zenthgerwara al. nom. Bekawar (1461: Zalai oklt. II. 577.) Castrum Zenthgwrghwara. (Zenthgyerghwara) al. nom. Bekawar. (1463: Dl. 15896. V. ö. ugyanez évhez: Dl. 15816; 1464: Dl. 24548; 1466. és 1474–76: Körmendi llt. Unyomiana. 97. és 141., 1490: Dl. 19676. és br. Perényi cs. llt.) Castrum Bekawar al. nom. Zenthgyewrgwara. (1474: Dl. 17526. 17584; 1479: Dl. 18180. 18182.) Castrum Bekawar (1478: Zalavári apátság országos levéltára 2545. sz., 1482: Zalai oklt II. 616.) Castrum Zenthgyerghwara. (1488: Dl. 19459. V. ö. 1458-hoz: Zalai oklt. II. 573.) Castrum Zenthgyerghwara aliter Bekavar. (1494: Dl. 20217.) 1445-ben, 1448-ban és 1458-ban a Marczali család embereit találjuk benne. Utóbbi évben azonban már e vár tartozékainak (hihetőleg a Marczaliaktól) zálogban bírt felét nádasdi Darabos László és Hosszutóti Ambrus fiai, Sitkei Antalnak adják tovább zálogba. 1461-ben pedig már Kanizsai Miklós és László a várat magát 3000 forintért keményfalvi Török Ambrusnak és Gebárti Lőrincznek, e vár várnagyainak zálogosítják el; majd 1463-ban Unyani Miklós sümegi várnagynak és feleségének, 1400 forintért. A vár tulajdonjoga azonban állandóan a Marczaliaké volt. Mert 1474-ben László (a kinek felesége, Katkó, Bátori-leány volt) örökösödési szerződésre lépvén Bátori Istvánnal és testvéreivel, többi várai közt ezt is felsorolja, s ennek birtokába a Bátoriakat néhány nap mulva szintén beigtatták. Azonban még évekig nem találjuk birtokukban. 1474-ben és 1476-ban Swampek György mondja magáénak s nevezi ki ide várnagyait. Kétségkívül zálogban vándorolt kézről-kézre. 1479-ben mint a hűtlen, Frigyes császárhoz szegődött lotombergi Swampek György birtokát kapják aztán kir. adományul a Bátoriak, kik azonban már 1478-ban s pl. 1482-ben és 1490-ben is bírják. 1461-ben hozzátartoznak Zalamegyéből Sz.-György, Betefalva, Mánd vagy Mándhida (város), Sz.-László, Szenicze, Sz.-Mihály, Kürtös, Kethida, Orbánosfalva, Gerse, Miháld, Istvánd, Magyarád (város), Sz.-Iván, Hidvég, Hegenfölde és Hosszufalu. 1463-ban pedig már csak Hidvég, Orbánosfalva, Hegenfölde, Sz.-György, Betefalva, Mándhida, Sz.-László, Senye, Sz.-Mihály és Hosszufalu. 1479-ben ugyane helységek Orbánosfalván kívül s még Kolon, Sz.-Iván és Magyarád is. Végül 1494-ben Kolon, Magyarád és Szent-László városok(!), Sz.-Mihály, Nyavalyád, Urbánosfalva, Hosszufalu, Apáti, Mándhida, Betefalva, Sz.-György, Hegenfölde, Hidvég és Magyarád helységek. (V. ö. a Marczali cs. a.)
Sziget. a) Castellanus castelli Zygeth. (1437: Dl. 13029.) Castellanus in castello seu fortalicio in possessione Zygeth erecto. (1458: Muz. levéltár.) Castellanus de Zechyzygethy. (1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 31.) Castellum Zygeth. (1499: Körmendi llt. Alm. II. lad. 5. n. 43.) Szécsi-Sziget értendő, a felső-lendvai Szécsiek birtoka. (L. a helységnél is.) – b) Lásd Buza-Szigete erősség a. is.
Szigliget. L. Szegliget (Szögliget) néven.
S(z)trigó. (Sztragó, Sztridó, Szturgó.) Castrum Strigo. (1271: Fejér. V. 1. 116.) Castrum Strigow. (1333: Anjouk. okmt. III. 31., 1445: Dl. 9042; 1458–64: Dl. 15243; 1469–1486: Dl. 9042.) Castrum Sturgou. (1343: Anjouk. okmt. IV. 339.) Castrum Oztrogou, Oztrogow. (1350: Dl. 73; 1376: U. o.) Castrum Ztragow. Iztragow. (1397: Dl. 8218.) Castrum Strygo, Strigo. (1405: Bécsi áll. llt. v. ö. Magy. Tört. Tár. IX. 49., 1464: Dl. 15945; 1477: Dl. 18143.) Castrum (Gslos) Trygaw. (1415: Dl. 10330; 1457: Dl. 15202; 1460: Dl. 15435; 1461: Dl. 33809.) Castrum Strydo, (1418: Dl. 32813.) Castrum Ztrygow. (1458: Körmendi llt. Misc. Németujvár. 2. 40. 42.) Herrschaft Trygaw. (1461: Dl. 15581.) Castrum Ztrygo. (1497: Dl. 20550.) Csáktornya vár (l. ott) sorsában osztozott.
Tádika. (Tádeuka.) Castrum Tadeuka. Stephanus de genere Tadeuka. (IV. Béla koriban: Haz. okmt. VI. 164.) Superius castrum Tadeuka. (1266: Zalai oklt. I. 48.) Duo castra Tadeuka. (1272: U. o. 66.) Castrum Thadeuka. (1291: U. o. 101.) Superius castrum Tadeuka cum inferiori suo castro seu municione. (1341: U. o. 408.) Castrum Tadewka. (1342: U. o. 407.) Castrum Tadica. (1378: Dl. 6525; 1423: Zalai oklt. II. 631.) Castrum Tadeka. (1397: Dl. 8218.) Castrum Thadyka. (1399: Zalai oklt. II. 294., 1408: U. o. 344., 1415: U. o. 399., 1426–1504: Veszprémi kápt. házi llt. C. 108., 1437: Dl. 13103; 1490: Zalai oklt. II. 631.) Castrum Thatika. (? 1404: Fejér, X. 4. 232.) Castrum Tadika. (1432: Fejér, X. 7. 436., 1438: Lajtafal. llt. Illésházyana, Lad. 24. f. 1. n. 3., Zalai oklt. II. 493.) 1266-ban – úgy látszik – már a veszprémi püspöké. Zlandus püspök ugyanis az itteni felső-várban halt meg – mint IV. Béla király említi. 1272-ben V. István király a két Tádeuka vár és tartozékai birtokában erősité meg a veszprémi püspökséget, mely e várakat IV. Béla királytól kapta. 1291-ben Benedek veszprémi püspök óvást tett e várnak, mint a mely az ő földjén épült s különben is tulajdona, – Opor és Lukács zalamegyei ispánok által történt elfoglalása ellen. Csakugyan a püspökségé volt egész 1342-ig, a mikor I. Lajos király e várat a Kál völgyi királyi birtokokért visszacserélte. 1378-ban a csáktornyai Laczkfaké; 1397–1399-ben királyi vár 1415-ben azonban már Eberhard zágrábi püspök tartja kezén. (V. ö. Rezi várnál.) 1426-ban zálog czímen a sz.-györgyi Vincze család némely nő-tagjai formálnak hozzá jogot a gersei Petőkkel szemben. 1437-ben Albert király e várat, mint a gersei Pető(-fi) László és Pető zálogos birtokát, továbbra is az ő kezükön hagyja, a következő évben pedig örökre nékik adományozza. E családé 1490-ben (ápr. 25.) is. Velök szemben azonban a veszprémi püspökök 1159-ben, 1485-ben. 1494-ben sőt még 1504-ben is állandóan fentartották e várhoz való jogukat, – bár úgy látszik – foganat nélkül. 1272-ben (hihetőleg előbb is) hozzátartoznak Szántó, Nyirád és Szelcz; 1341-ben: Szántó, Nyirád (hibásan: Errad) és Szőllős; 1438-ban Szántó, Vátka, Hidegkut, Kovácsi, Uj-Bécs helységek és a Marczalmelléke, másként Teresnek nevű föld-darab (particula terre).
Tapolcza. L. a hasonló nevű város a.
Tihany. (Tikony.) Castellanus de castro Tykoniensi. (1300: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 107.) Castellanus de Tykon. (1321: Körmendi llt. Himfyana, n. 29.) Castellanus de Tykonio. (1326: Zichy okmt. I. 281.) Castrum insule Tykoniensis. (1327: Pannonh. főapáts. házi llt. Tihany, f. 1. n. 23.) Castrum Tykon. (1389: Zalai oklt. II. 231.) Castrum Tyhan. (1392: Kassa városi titkos llt. U. 4. és 5.) Castrum Tyhonuara. (1393: Pannonh. főapáts. házi llt. i. h.) 1327-ben a tihanyi apátságot erősíti meg I. Károly király e vár birtokában. 1389-ben és 1392-ben azonban a sárosmegyei Somosiak és (tőlök zálogban) a prodaviczi Ördögök kezén találjuk, a kiktől az apátság ekkor visszakövetelé. Később semmi nyoma.
Trigau. L. S(z)trigó néven.
Uj-Dombró. Castellum Wydombo(!) in districtu Mwrakwz. (1446: Dl. 13962.) Castellum Wydombro inter Muram et Drawam noviter erectum. (1451 körül: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. No 31.) A Hunyadi János és Czillei Ulrik között létrejött egyesség szerint e kastélyt 1451 táján Hunyadi János a Garai László, mint közvetítő kezébe tartozott átadni. – A mai Alsó-Domboru-nál kell keresnünk? (A Muraköz keleti sarkában.)
Zalavár. Fortalicium Zalawar. (1443: Dl. 13738.) Castellanus (castri) de Zalawar, Zalauar. (1444: Dl. 13787. és Zalai oklt. II. 523., 1474: U. o. 597.) Castrum Zaladiense. (1472: Dl. 36712; 1487: Dl. 36721; 1505: Dl. 36740.)1443-ban a Rozgonyiaké, 1444-ben a Marczaliaké, 1472-ben és 1483-ban a zalavári apátságé.
Összesen: 27 vár.
