VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Alsó-Zákány. L. Zákány vár a.
Babo(l)csa. Castrum Babolcza. (1450: Kisfaludi cs. llt.) Castrum Babolcha. (1474: Dl. 17526. 17584; 1482: DI: 18952; 1519: Dl. 23178.) Castrum Babocha. (1490: Dl. 19676; 1495: Dl. 20306.) A Marczaliak építették. Rólok az 1474-ben kötött szerződés értelmében (később) a Bátoriakra szállt, a kik pl. 1519-ben is bírták.
Barcs. Castellum Barcz. (1460: Kismart. llt. 45. C. 123., 1480: Dl. 18391; 1498: Dl. 20718.) Castrum Barch. (1472: Dl. 17340.) 1460-ban a Bakonyai János és István birtoka. Később az István magvaszakadtával felét a Váradi és Nagylucsei családok kapták. 1472-ben, mint a Bakonyaiak más körös- és baranyamegyei birtokát, ez erősséget is a gáji Horvát Gergely kezén találjuk. (L, a Bakonyai cs. a. a birtokosok közt.)
Bát. Castellum Bath. (1454: Dl. 14811; 1459: Dl. 15419; 1461: Dl. 15652; 1465: Dl. 16239; 1483: Dl. 18773; 1488: Dl. 19385. 19395; 1501: Kismart. llt: 35. C. 51.) Castellum seu fortalicium Bath. (1485: Dl. 19096; 1490: Dl. 19653; 1493: Dl. 19944.) A Szerdahelyi rokonságé volt.
Berzencze. Castellum Berzeneze. (1481: Huny. kora. XII. 167.) Castrum in facie possessionis Berzencze. (1486: Lajtafal. llt. Dóczyana. Cap. X. fasc. 1. GG., 1490: Dl. 19642.) A Berzenczei (Lorántfi), majd a szent-erzsébeti Forster család bírta. (L. bővebben utóbbinál.)
Csorgó. (Csurgó.) Castellum Churgo. (1448: Zalam. oklt. II. 543.) Castellanus in Chorgo. (1453: Dl. 14659.)Provisor curie et castellanus de Chorgo. (1482: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 79.) Castellum Chorgo. (1465: Fejérvári ker. honv. házi llt. 3. 8. 33., 1472: Haz. okmt. I. 368.) Castellanus de Chorgo. (1492: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 70.) Castellanus venerabilis et magnifici Bartholomei prioris Aurane … in castro suo Chorgo constitutus. (1493: U. o. n. 71.) Az auránai vagy vránai perjelség (jeruzsálemi Sz.-János-rend) bírta, Csorgó városával együtt.
Fejérkő. Castrum (regis) Feyerkew. (1396: Dl. 8176.) Castrum Feyrkw. (1401–1406: Dl. 8637.) Castrum Feyerkw. (1439: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 101.) Castrum Feyerkew. (1474: Dl. 17526; 1474: Dl. 17584; 1486: Dl. 19123; 1490: Dl. 19676: 1495: Dl. 20306.) 1396-ban kapták Zsigmond királytól a Marczaliak (Miklós) és bírták (1474 óta a Bátoriakkal) a XV. században is. – Tartozékai közül csak Köröshegy várost ismerjük, a melynek környékén fekhetett. (A vezérkari térkép e tájon, Köröshegytől délre, Kereki mellett egy Katonavár nevű helyet tüntet föl.)
Gerecz. Castellum Gerecz. (1467: Kismart. llt. 45. C. 43. és 1469: U. o. 45. C. 44.) 1467-ben Csapi András, jogos birtokosa, keményfalvi Török Péter javára lemondott e várkastélyról, melyet előbb (mint szomszéd?) felkért a királytól. Pétert aztán a király parancsára 1469-ben be is igtatták e kastély birtokába.
Kapus-Ujvár. (Kapus-Ujvár.) Castrum Rwpulwywar. Rwpwlwar. (1403: Dl. 9116.) Castrum Wyvar, Wywar. (1426: Dl. 11774; 1437: Fejér. X. 7. 893.; 1443: Kismart. llt. 36. B. 41. és Dl. 11430; 1445: Dl. 13849. 11430. 13870; 1448: Dl. 14171; 1453: Dl. 14722; 1459: Dl. 15419; 1463: Dl. 15884; 1464: Magy. Tört. Tár. VI. 27.) Castrum Kaposwywar, Kapuswywar. (1461: Dl. 15552; 1465: Dl. 16239. és Körmendi llt. Alm. I. Iad. t. n. 5. és 6.; 1476 U. o. Alm. V. lad. 7. n. 156.; 1480: Dl. 18377; 1482: Kismart. llt. 36. Q. 375.; 1485: Dl. 19095; 1492: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 8. – V. ö. 1423-hoz a föntebb már idézett: Dl. 11430. sz. a.) Castrum Kapwswywar. (1498: Dl. 20647.) 1403-ban mint a hűtlen Rupolujvári (Tamás-fi) István és János birtokát Seerdahelyi (György-fi) Ders Mártonnak és Tamási (Henrik-fi) János erdélyi vajdának adományozta a király, s ez adományát 1406-ben is megerősíté. A század közepe tájáig a Tamásiakat többször benne találjuk e vár felének birtokában. 1423-ban Tamási László és testvére Henrik magtalan haláluk esetére – Zsigmond király beleegyezésével – vérrokonuknak, (proximus et consangvineus) serkei Lorántfi Györgynek és utódainak hagyományozták e várat, minden egyéb magyarországi birtokaikkal egyetemben. 1443-ban azonban Tamási (Vajdafi) Henrik a Héderváriakkal (Lőrincz nádorral és fiával Imrével), mint a kikkel egy őstől származott, lépett örökösödési szerződésre, melyet I. Ulászló király is jóváhagyott. Hédervári Lőrincz nádor aztán nem sokkal ezután be is igtattatá magét e birtokokba. Azonban kezéből – mint mondá, a király nevében – Ujlaki Miklós nemcsak eme birtokokat, hanem ezenkívül Dalmadot (máskor Tolnamegyében) és Somodort, a Héderváriak jogos birtokát (a tolnamegyei Ozorához) is elfoglalta, utóbbiakat «iure successorio» a maga részére. Ebből pör támadt, melyet az országnagyok 1445-ben akként döntöttek el, hogy a Tamásiaknak összes 1423-ig szerzett birtokait – köztük (Kapos-) Ujvárat és Hedrehely m.-várost is – serkei Lorántfi Györgynek ítélték oda, az utóbbival kötött szerződés után szerzett birtokait pedig – káztük Dalmadot és Somodort is – a Héderváriaknak. Ez ítéletnek azonban sem a Lorántfiak, sem a Héderváriak nem tudtak érvényt szerezni, bár az igtatást az országnagyok azonnal elrendelték. E közben egy más család is beleszólt az örökösödés ügyébe és jogot formált e birtokokhoz. Mikor ugyanis a Héderváriakat a Tamási-féle birtokokba be akarták igtatni, a szekcsői Herczegek ez igtatásnak ellenmondtak. Hivatkoztak a velök vérrokon Tamásiakkal még 1405-ben kötött (s Zsigmond királytól 1411-ben jóváhagyott) örökösödési szerződésre, s pört indítván a Héderváriak ellen, velők 1446-ban kiegyeztek az országbíró előtt. Azonban később kiderült, hogy az említett 1405. és 1411. évi okleveleket Zamléni Gábor deák gyártotta. Közben Ujlaki Miklós, szintén a maga részére kívánván megszerezni e birtokokat, (április hóban) egyezségre szólítá föl Lorántfi Györgyöt, s úgy látszik, sikerrel. Mert később mégis ő maradt benne e vár birtokában. Ugyanez évi május 12-én Lorántfi János és Pelsőczi (Vajdafi) Jób, Pelsőczi (Vajdafi) Györgyöt tilalmazzák e várnak elörökítésétől. Úgy látszik Ujlaki egyszerű adomány révén tartott jogot e várnak a Tamásiakat illető feléhez, melyet 1453-ban (szept. 14.) csakugyan már új-adományúl kapott. Később aztán állandóan az ő és fia, Lőrincz herczeg birtokában találjuk a várnak és tartozékainak e részét. A másik fele a szerdahelyi Dersfieké volt, kik e miatt s máskülönben is mint szomszédok – az egész századon át meg-megújuló czivódásban éltek az Ujlakiakkal. Utóbbiakat azonban jóval túléltek e vár birtokában. (Az 1536. évi adólajstrom szerint már közösen bírták Sulyok Balázszsal.) 1476-ban Ujlaki Miklós bosnyák király enyingi Török Ambrusnak adta át e várban bírt részeit, használatul (úgy látszik zálogul vagy valami kötelezettség fejében) az Ambrus élete tartamára. Végül 1498-ban Dombai Dávidot találjuk e vár (részeinek?) birtokában. Tán a szerdahelyi Dersfiek része értendő. – 1403-ban hozzá (Rupol-Ujvárhoz) tartoznak Váras, Görlicz, Omak, Rupol, Aszaló, Déshida, Keczel, Márczadó és Sz.-Pál-völgy; 1443-ban, a mikor legteljesebben sorolják föl tartozandóságait, Omak (vámmal), Nebáncs, Miszár, Keczel (vámmal), Rengő-sár, Szarka-berki, Déshida (vámmal), Egres, Aszald, Szana, Ivánfalva, Sz.-Pál, Peleske, Magyarfalu, Békástó, Görlicze, Szerdahely, Váras, Rupol (vámmal), Malihna, Rupolfő, Bán, Márczadó, Várvize, Szilvás, Szend és Dada; 1446-ban Déshida, Aszaló, Egres, Keczel, Omak, Rupol, Malihna, Rupolfő, P(i)liskevölgy, Gyekfalva, Magyarfalva, Békástó, Szerdahely, Szenna, Denna, Ujvárlaka, Szent-Pálhoz tartózó (vagyis: Sz.-Pál, Sz.-Pátvölgy) és Várvizvölgye (1480-ban egy ízben: Vár-Viszló !); végül 1463-ban Keczel, Omak, Rupol, Déshida(?),. Szent Pál, Szend, Dada, Mészár, Rengő-sár, Márczadó, Várvize, Egres, Aszaló, Peleske, Szerdahely helységek, Goricze, Váras és Szilvás puszták. (Végül e helyütt meg kell jegyeznem, hogy a kismartoni herceg Eszterházy levéltárban 35. D. 73. és 74. jelzet alatt két hamisítvány található, melyek szerint Zsigmond király e várat a somogymegyei Koppány vár felével együtt enyingi Török Imrének adományozta; valamint hogy a Szabó Károly dolgozatában, a csonka kötetben, e vár tartozékai közül többnek a neve ferdítve vétetett fel a helységek közé.)
Komár. L. a birtokosoknál a budai káptalan a.
Lak. Castellum Lak. (1490: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 43.;. 1492: Dl. 789. szám. 53. lap.) Castellum Laak. (1490: Dl. 19657.) 1490. táján a Korvin Jánosé, a ki azonban ez időtájt a Pokiaknak (Antalnak és Ferencznek) adta. – Tán a mai Öreg-Lakot (előbb laki Thuz-birtok) kell értenünk, a megye északi felének közepe táján.
Pata. Curia Johannis de Alsan (kétségkívül: in Patha) circumdata cum fossato, simulcum castello ligneo cum turri lignea similiter circumfossato. (1431: Dl. 12421.) Castellum in Patha. (1438: Dl. 13209.) Castellum Patha. (1448: Dl. 14168.) Pata m.-város sorsában osztozott. (L. ott.)
Rupol-(Uj)vár. L. Kapos-Ujvár néven.
Somogyvár. Castrum Simigiense. (1344: Anjouk. okmt. IV. 464.) Civitas regalis Somoghwar simulcum castro, murum antiquum ibidem ad presens habitum. (1410: Dl. 9652. 9653; 1411: Dl. 9788.) Sub castro Somoghwar. (1411: Dl. 9788.) Somogyvár város sorsát követte. Úgy látszik azonban,romjaiból új urai, a Marczaliak, nem építék fel, mert később nem emlegetik. – Váralja nevű pusztát ma is találunk Somogyvár közelében, a régi vár romjaival és sánczaival.
Szent-Erzsébet. Castrum seu castellum in Zenthersebeth. (1446: Dl. 9198.) Castellum Szent Evrsebeth. (? 1481: Hunyadiak kora XII. 167., 1488: U. o. 401.) Castrum Zenthelzebeth. (1486: Lajtafal. llt. Dóczyana. Cap. X. fasc. 1. GG.) Castellum Zenthersebeth. (1490: Dl. 19642.) A Berzenczei (Lorántfi), majd a szent-erzsébeti Forster család bírta. (L. bővebben itt. – Téved Szabó Károly a Huny. kora csonka VI. kötetének 87-ik lapján, hogy Szent-Erzsébet a Szigetvár melletti mai ily nevű pusztának felel meg s tartozékai is e tájon terültek el. Mint az 1536. évi adólajstromból – Orsz. Llt. Conscr. dical. 48. lap. – kitűnik; e helység és erősség Berzencze, Szenta és Nagy-Atád vidékén keresendő, s tartozékai is – a Berzenczéivel együtt – e tájon s odább nyugotra Surd, Légrád és Őr vídékeig, k.-dk. felé pedig Háromfa tájáig terültek el.)
Szenyér. (Szinyér.) Castellum Zenyer. (1461: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 3. 17.; 1471: Dl. 17268; 1482: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 84: A.) Mikor (előttem) 1464-ben először fölmerül; a tapsonyi Anthimi-aké, jelesül a Lászlóé, a kitől a veszprémmegyei Somlyó várból végbevitt rablásai és más hatalmaskodásai miatt a király elvévén, Kanizsai Lászlónak adományozta. Az 1471. évi törvény 29-ik czikke ez erősségnek (castellum) 25 nap alatt leendő lerombolását rendelé el. De még ugyanez évben november 25-én a laki Thuz János és Miklós kezén találjuk. Mint látszik, 1482-ben is fönnállt. Ez évben ugyanis tapsonyi Anthimi (vagy Anthimos) János fia János tartozékaival együtt 6000 forintért Vesaki Perottus-nak, az esztergomi érseki jószágok kormányzójának adta el. De a beigtatásnak ez erősség várnagya, ura, laki Thuz János nevében ellenmondott. Hozzátartoznak ekkor Szenyér város, Tapsony, Terebez(d), Merke, Kis-Inge, Moróczfalva, Kerektó, Tikos, Vizvölgy, Bár és Arad; 1464-ben azonban csupán Tapsony, Terebezd, Merke, Tikos, Baráti és (részben) Edde helységeket sorolják föl tartományában.
Sziget. (Szigetvár.) Castellanus et provisor curie de Zigeth. (1463: Kismart. llt. 48. D. 64.) Castrum Zygeth. (1464: gr. Teleky cs. llt.; 1470: Kismart. llt. 45. C. 46.; 1471: U. o. 45. C. 47.; 1473: U, o. 45. C. 48.; 1491: U. o. 45. G. 131.) A hasonló nevű város sorsában osztozott. (L. ott.) 1464-ben a somkereki Erdélyiék és Zicsiek is jogot formáltak hozzá. Ekkor Baranyamegyéhez számították.
Ujvár. L. Kapos-Ujvár néven.
Zákán(y). Castrum Zakan. (1326: Hazai okmt. III. 77.) Castellum in oppido Zakan edificatum. (1445: Dl. 13874.) Castellum Zakan. (1446: Dl. 13996.) Opp. Zakaan cum castello ibidem habito. (1450: Zsélyi llt.) Novum fortalicium seu castellum in facie possessionis Alsozakan. (1458: Dl. 15283.) Castellum in Also-Zakan. (1476: Dl. 17879. 17880.) 1445-ben Zákány felével együtt az Ujlaki Miklós és Hunyadi János kezén találjuk. Különben a Marczaliaké és Zákányiaké, kik 1446-ban osztoznak meg rajta. 1450-ben Zákány város részei házasság révén zálogul a Dombai Miklós (és neje, Zákányi leány) kezére kerülvén, a nevezett Miklós a Marczali-részeket is magának foglalta és e területen hatalmasul új erősséget emelt. Később (bizonyára a régi kastélyt) (1476.) a Szerdahelyiek (Imrefiek) bírták zálogban, a város felével együtt, melynek másik felét még 1478-ban is a Dombaiak használják a régi zálog ezímén. (L. a hasonló nevű városnál.)
Összesen: 16 vár.
