VÁROSAI:
VÁROSAI:
Alsó-Zákány. L. Zákány m.-város a.
Atád. Populi et cives in villa Athaad. (1382: Körmendi llt. Alm. III. ad. 3. n. 18.) Poss. Athaad. (1389: U. o. n. 19.) Poss. due regales Athaad. (1395: U. o. n. 21.) Tributum in poss. Athaad. (1396: U. o. n. 74.) Poss. utraque Ataad. (1399: U. o. n. 25.) Achad. (1403: U. o. n. 79.) Locus Henizreue in poss. Athad. (1429: U. o. n. 44.) Locus Athadreue. (1430: U. o. n. 46.) Poss. Athaad. (1431: U. o. n. 48.; 1475: U. o. n. 32. és 61.) Poss. utraque Athad. (1445: U. o. lad. 4. n. 48.) Poss. Naghathad, Kysathad. (1450: U. o. lad. 3. n. 78.) 1382-ben Erzsébet királyné, mint segösdmegyei birtokot mondja magáénak, 1389-ben is Segösdhöz tartozik. 1395-ben mindkét Atádot, vámmal, már mint királyi birtokokat Kővágóörsi (Battyáni) György kapja kir. adományul. 1396-ban azonban az itteni vámot, cserében a szomszédos Baráti helységért visszavette tőle a király. 1403-ban a György fiainak hűtlensége következtében tapsonyi Anthimi János kapta. 1445-ben azonban ítéletileg ismét a Battyániak részére igtatták, a kiknek birtokában találjuk 1429-ben s később is. 1475-ben Mátyás király e helységet minden idegen bíráskodás alól kivévén, egyedül földesuraik hatósága alá helyezi, s heti és orsz. vásárjoggal ruházza fel. Ugyanekkor egy ízben a (Battyáni és) Alapi cs. (Battyáni leánytól) birtokának mondatik. – Ma Nagy- és Kis-Atád, a megye dk. vidékén.
Babo(l)csa. Abbas de Babocha. (1348: Anjouk okmt. V. 240.) Poss. Babolcha. {1369: Haz. okmt. V. 153.) Poss. Babocha. (1398: Dl. 8312.; 1495: Dl. 20306.) Babocza. (1425: Körmendi llt. Alm. V. Iad. 7. n. 139.) Oppidum Baboucha. (1434: Dl. 12589.) Opp. Babocza. (1455: Dl. 14915.) Villa Kwsbabucza. (U. o.) Opp. Babolcha. (1474: Dl. 17584.) Abbas et conventus S. Nicolai de Babolcza. (1478: Theiner. Mon. hist. Hung. II. 459.) Babolcha. Kys-Babolcha. (1536: Adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 3. l.) 1369-ben a Babolcsai családé. 1398-ban mint a magban szakadt Miklós fia László birtokát a Marczaliak (Dénes) kapták, kik a XV. században is bírták, 1474 óta a Bátoriakkal együtt. Parochialis egyháza a Boldogasszony tiszt. volt szentelve; (1455.) Sz.-Miklós tiszt. szentelt benczés apátságát 1348-ban, 1455-ben, 1478-ban és az 1536. évi adólajstromban is említik. Hozzátartoztak 1398-ban Komlós(d), Zedereg, Decse, Péterhida, Nyires (Nyéres), Netécs és a három Kaszó. – Ma Babócsa, Szigetvártól nyugatra.
Bélavár. Belawar. (1399: Dl. 8466., 8467., 8470; 1454: Dl. 14807.) Oppidum Belawar. (1469: Dl. 16819; 1498: Fejérv. ker. konv. házi llt. 3. 11. 18.) A fejérvári káptalané volt. (1536-ban azonban Török-Bálint tartá kezén. Adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 49. l.) Berzenczétől dk. esik.
Bonnya. Villa Buduna. (1229: Árpádk. új okmt. VI. 469.) Villa Bannya. (1229–1363: Dl. 4474.) Bonya. (1337: Anjouk. okmt. III. 355.) Nundine de Bonnya. (1480: Veszpr. kápt. házi llt. 106. doboz.) Plebanus de Bohnya, Bonya. (1483: Dl. 18831.) Bonnya. (1536. évi. adólajstr. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 36. l.) A
fejérvári prépostságé (préposté) volt. Ma Bonnya helység és puszta Igaltól é.
fejérvári prépostságé (préposté) volt. Ma Bonnya helység és puszta Igaltól é.
Cseh(i). L. Kálmán-Csehi) néven.
Csorgó. (Csorog. Csurgó. Csergó.) Chergou. (1193: Dl. 27.) Hospitalarii in Curgou. (1226: Árpádk. új okmt. I. 222.) Zergou, Zergo. (1360: Dl. 4985.) Chergo. (1367: Dl. 8617.) Zorgo. (1371: Dl. 5976.) Viceprior ordinis S. Johannis. Hierosolymitani cruciferorum de Chorog. (1374: Dl. 6204.) Chorgo. (1377: Dl. 6459; 1378: Dl. 6541.) Populi ac hospites et habitatores oppidi seu ville Chorgow … ad prioratum Aurane pertinentes. (1445: Dl. 9094. és Fejér, X., IV. 389.) Poss. Chorgo, Chwrgo. (1431: Dl. 12364.) Tributum in Chorgo. (1471. évi 30. t.-czikk.) 1405-ben Segösd város kiváltságait kapta Zsigmond királytól. Földesura a jeruzsálemi Sz.-János rend, majd maga az auranai vagy vránai perjelség, melynek itt szintén volt (Sz.-Margitról nevezett) rend-háza. Vámját az 1471. évi 30. t.-czikk eltöröIteté. (V. ö. Rupp, i. m. I. 1. 285. l.)
Felsö-Zákány. L. Zákány m.-város a.
Hedrehely. (Hederhely. Hedreh.) Poss. Hedruh. (1339: Kismartoni llt. 35. H. 183.; 1364: U. o. 35. H. 183. NB.) Poss. Hedreh. (1421: Haz. okmt. III. 321.) Oppidum Hedrehel. (1443: U. o. 35. B. 41. és Dl. 11430; 1448: Haz. okmt. III. 383. és Dl. 14156. 14171.) Poss. Hedrehel. (1446–1449: Magy. Tört. Tár. VI. 27. és Haz. okmt. IV. 340–350.; 1462: Hazai okmt. V. 267. V. ö. 1463: Hazai okmt. V. 271. és 1466: U. o. 280. l.) Poss Hederhely, Hederhel. (1497: Muz. llt., 1504: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 34.) 1339-ben kapták I. Károly királytól, cserében más birtokokért a (Henrik bán fia) János mester fiai, Miklós, Péter és Henrik, a Tamásiak ősei. Azóta e család bírta egész a XV. század közepe táján bekövetkezett magvaszakadtáig. A Hédervári-Tamási-féle kálcsönös örökösödési szerződésben, a szekcsői Herczeg- Hédervári-féle, valamint a serkei Lorántfi-Ujlaki-féle pörben (l. Kapos-Ujvár várnál) e város és tartozékai is szerepelnek; 1446-ban azonban a kormányzó az egész uradalmat Emekei Miklósnak és Berekfalvi (Zopa) Péternek, majd felét 1448-ban ugyanennek a berekfalvi Zopa Péternek, s a többi Berekfalviaknak, továbbá endrődi Somogyi Imrének és torvei Ugron Imrének adományozta, a mibe aztán a szekcsői Herczegek és társaik is belenyugodtak. 1448-ban azonban még a Tamási László özvegye bírta Hedrehely részeit; 1497-ben pedig a szekcsői Herczegek birtokai közt Hederhely részeit is fölsorolják. Az Emőkei Miklós halálával ez uradalomnak őt illető fele is Zopa Péterre és társaira szállt. 1462-ben berekfalvi Zopa Imre a maga részét (Hencse és Gege részeivel együtt) Csapi Andrásnak zálogosította el. Hozzátartoztak 1443-ban Visnye, Kápolnás-Visnye, Daás-Visnye, Hencse (vámmal), Gyöngyös, Kenéz, Kadarkut (vámmal), Gege és Szent-Király. 1446-ban Hencse, Kadarkut, Gege, Alsó-Visnye, Hodosfő, Sz.-Király, Kenéz és Gyöngyös (a szekcsői Herczegek szerint). Eladományoztatott a kormányzó által 1446-ban és 1449-ben Visnye, Hencse (vámmal), Gyöngyös és Gige; 1448-ban Nagy- Visnye, Kápolnás-Visnye, Hencse, Gyöngyös, Gege és Sz.-Királynak részei. (Kadarkut és Kenéz a Tamásiak kihalta után állandóan az alsó-lendvai Bánfiak kezén tűnnek föl.) Vámhely is volt. 1504-ben az itteni szerzetesek (fratres) szerepelnek. – Ma Hedrahely (falu és puszta), Kaposvártól dny.
Hetes. (Hetös.) Hethys. (1263: Haz. okmt. VII. 87.) Hetys. (1276: U. o. VI. 216.) Hetus. (1341: Anjouk. okmt. IV. 125.) Hethes. (1438: Kismart. Ilt, 45. I. 166.) Cives et iobagiones oppidi Hethees. (1490: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 45.) Poss. Hethees. (1491: U. o. n. 46. és 47.) Opp. Hethes. (1496: Dl. 20459.) 1490-ben a Korvin János, 1496-ban az enyingi Török Ambrus kezén találjuk. – Kaposvártól ény. esik.
Igal. (Igol.) Villa Igol. (1272. 1280: Haz. okmt. VI. 259.) Poss. Igol. (1337: Anjouk, okmt. III. 355.) Hygal. (1388: Dl. 7344.) Poss. Igal. (1391: Dl. 7694; 1398: Dl. 8376; 1462: Dl. 15759; 1485: Dl. 19069.) Oppidum Igal. (1448: Dl. 14141; 1462: Theiner. Monum. hist. Hung. II. 375., 1476: Dl. 17662; 1507: Dl. 21670.) Cives de Igal. (1462: Dl. 15743.) Mois (1272. 1280.) a nyulak-szigeti apáczáknak adományozta, kik ez idő óta állandóan bírták is. (1536-ban Török Bálint tartá kezén. – Orsz. Llt. Conscr. dical.) 1462-ben a környékén elterülő erdőségben a Bold. Szűz tiszt. szentelt minorita-kolostor állt. Ugyanekkor orsz. vásárjogot nyert Mátyás királytól. – Kaposvártól ék találjuk.
Kálmán-Cseh(i). (Kálmán-király-Csehi.) Poss. regalis Chehy in comitatu Segusdiensi. (1280: Árpádk. új okmt. XII. 302.) Villa Kalaman Chehy. (1281: Körmendi llt. Himfyana. n. 10.) Poss. Kalman Kiralychey, (1286: Fejér, V. 3. 322.) Chey. (U, o.) Oppidum Kalmanchehy. (1395: Dl. 9139; 1401–1406: Dl. 8637.) Oppidum Chehy. (1448: Dl. 14168.) Opp. Cheh. (1455: Dl. 14915.) Opp. Kalmanchech. (1474: Dl. 17584; 1495: 20306.) Ecclesia omnium sanctorum de opido Kalmancze. Scolasticus de Kamancze. (1486: Dl. 35717.) 1280-ban a Buzád nembeli Ponit fia Jakab kapta Erzsébet királynétól. A XIV. század vége óta sorsa azonos a Lábad m.-városéval. (1536-ban azonban már nem a Bátoriak bírták mint Lábadot, hanem Pekri Lajos. Az ez évi adólajstrom szerint háromszor olyan népes volt mint Lábad, s 1395-ben is Kálmán-Csehi a főbb hely. – Orsz. Llt. Conscr. dical.) A Szt.-Szűz tiszteletére szentelt templomát 1455-ben említik. 1395-ben hozzátartoznak: a két Lábad, Csok(o)nya és (Rinya-) Újlak. Ma Kálmáncsa, Szigetvártól ny.
Komár. (Kamár.) Poss. Kamar. (1331: Fejér, VIII. 3. 549.) Komar. (1356: Veszpr. kápt. orsz. llt. Metales., 1444: Pozsonyi kápt. llt. Capsa Buden. 1. f. 3. n. 6., 1481: Dl. 18459; 1486: Muz. llt.) Fratres ord. S. Augustini claustri B. Elisabeth de Komar. (1356: Veszpr. kápt. orsz. llt. Metales.) Nagkomar. (1412: Dl. 9890.) Forum opidi Komar. (1449: Muz. llt., v. ö. 1487: Dl. 19235.) A XV. században (1356 óta) a budai (ó-budai) káptalané volt. – Ma Komárváros falu, Kis-Komárom mellett délre (Nagy-Kanizsától ék.) – Zalamegyében. Melyik megyéhez tartozott a XV. században, e nyomok szerint nem bizonyos; 1331-ben (a szomszédos Galambokkal együtt) még zalamegyei hely; 1536-ban (Karossal és Galambokkal együtt) pedig már Somogymegyéhez tartozik. (Adólajstrom – Orsz. Llt. Conscr. dical. 43. l.) Minthogy a budai káptalan többi e vidéki birtokai is leginkább Somogymegyéhez tartoztak, megfelelőbbnek véltem e megyébe venni fel. (V. ö. a birtokosok közt a budai kápt. a., s a helységek közt Galambok a.)
Köröshegy. Keurushyg. (1082: Hazai okmt. VI. 6., 1229: Árpádk. új okmt. VI. 472.) Eccl. S. Martini in villa Keurisis, Keurushíjg. (1175. 1187: U. o. I. 70. 79.) Kevrusheyg. (1234 -70: U. o. II. 22.) Poss. Keuruzhygh. (1327: Haz, okmt. II. 53.) Villa Keurushygh, Kerusheg. (1338: Anjouk. okmt. III. 447.) Civis de Kewrushegh. (1338: U. o. 489.) Forum in Kerushegh. 1382: Dl. 6916.) Villa Keureshegh. (1386: Muz. llt.) Oppidum Kewrushegh. (1396: Dl. 8196; 1441–1406: Dl. 8637.) Poss. Kwresheg. (1455: Dl. 14915.) Kewreshegh. (1459: Dl. 15396.) Kereshegh. (1467: Körmendi llt. Misc. Németújvár. 2. 40. n. 48–19.) Op. Kewreshegh. (1474: Dl. 17584; 1495: Dl. 20306.) 1082-ben a veszprémi, 1229-ben a fejérvári káptalan birtokában találjuk. 1386-ban királynői birtok. 1396-ban Fejérkő várával együtt kapták a Marczaliak (Miklós) és bírták (1474. óta a Bátoriakkal együtt) a XV. században is. Zálogban azonban egyideig (pl. 1467.) az enyingi Törököké, részben pedig örök jogon, a pannonhalmi apátságé is volt. (V. ö. 1536: Adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 28. l.) Vámot is szedtek benne. – A megye ék. sarkában találjuk, nem messze a Balatontól. (L. az ábrahámi cziszterczita apátság a. is a birtokosok közt.)
Lábad. Poss. Labaad (Labad) et alia Labaad. (1395: Dl. 9139.) Poss. utraque Labad. (1401–1406: Dl. 8637.) Oppidum Labad. (1416: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 85., 1474: Dl. 17584; 1495: Dl. 20306.) Ecclesia S. Luce Evangeliste de Labad. (1418: Körmendi llt. Misc. Németujvár.) 1395-ben mint a magbanszakadt (Prodaviczi Mikcs bán fia István fia Ákos fiának) Mikcsnek birtokát kapják Zsigmond királytól a Marczaliak (Dénes), kik a XV. században is bírták. 1474-ben a Marczaliakkal kötött szerződés szerint a Bátoriakat e város birtokába is beiktatták. Ma Lábod, Kaposvártól (kissé távolabb) dny. (V. ö. Kálmán-Csehi m.-város a.)
Marczal(i). Villa Marzaly. (1338: Anjouk. okmt. III. 462.) Oppidum Marchali. (1448: Dl. 14168.) Op. Marchaly, Marczaly. (1455: Dl. 14915.) Oppidum Marczal. (1474: Dl. 17584.) Iudex, iurati et universi cives et hospites de Marczaly. (1494: Dl. 35717.) Magisler scole de Marczaly. (U. o.) A hírneves Marczali családé volt. Később e családnak egyéb birtokaival együtt a Bátoriaké lett, kik 1536-ban is bírják. – Szent-Anianus tiszteletére szentelt parochialis templomát 1455-ben említik, valamint az e város mellett Sz.-Domonkos tiszteletére (hihetőleg a Marczaliak által) emelt pálos kolostorát is. (Fratres ordinis heremitarum in heremitario S. Dominici confessoris penes Marczaly degentes.)
Meszteg(e)nyö. Sacerdos de Meztegnew et vicearchidiaconus de angulo Balatini. (1359: Dl. 4867.) Michael … Zerecheni de Mesthekenew. (1445: Dl. 9066.) Meztegnew. Mezthegnyew. Mezthegenyew. (1408: Dl. 12800; 1409: Dl. 12800; 1454: Dl. 14952; 1464: Dl. 15940; 1498: Dl. 12000.) Nundine in opido Meztegnew. (1466: Ostfy cs. llt. T. 36.) A mesztegnyei Szerecseny-eké, majd a gordovai Fancs-oké (is) volt. – Ma Mesztegnye vagy Mesztegnyő, Marczalitól d.
Nagy-Atád. L. Atád m -város a.
Nagy-Komár. L. Komár városnál.
Nagy-Szakács(i). Rector ecclesie Omnium Sanctorum de Zakach. (1378: Dl. 6515.) Sacerdos parochialis de Zakach. (1382: Dl. 6899.) Nogh Zakach. (1385: Dl. 7139.) Nogzakach, Kyszakach. (1385: Muz. llt.) Poss. Zakachy, Zakaczy. (1394: Dl. 7966; 1402: Dl. 8856; 1449: Dl. 9563; 1425: Dl. 11626; 14ó3: Dl. 14675; 1459: Dl. 15370. 15367; 1460: Dl. 15469.) Coci de Zakachy. (1396: Dl. 8135.) Cocus regie maiestatis de Nad Zakachy. (1401: Dl. 8852; 1417: Dl. 10574: 1426: Dl. 11681; 1436: Dl. 12927.) Kylsezakachy. Kylsewzakachy. (1461: Dl. 14498; 1462: Dl. 15723: 1463: Dl. 15826.) Nagzakachy. (1463: Dl. 16826. 15827; 1471: Dl. 17203; 1480: Kismart. llt. 45. C. 55.) Oppidum Nagzakach. (1466: Dl. 16445.) Possessiones Kyszakach et Nagzakach. (1471: Dl. 17268.) Poss. Erezthewen in territorio possessionis Nagzakachy. (1479: Kismart, i. h. E. 88.) Naghzakaeh. (1480: I)1.18312.) Külső- és Kis-Szakácsi – úgy látszik – egynek vehető. 1401-ben két egyháza volt; az egyik Sz.-Domonkos, a másik Minden-Szentek tiszteletére. Utóbbit már 1378-ból és később is ismerjük. Közelében Sz.-Domonkosról nevezett pálos kolostor állt. Kis-nemesi családok lakták, melyeknek tagjai közül valók voltak a királyok udvari szakácsai. E családok közül a következők ismeretesek: Bakator (1380. 1413. 1414.), Gede vagy Gedefi (1382 1385. 1465. 1480.), Póka vagy Pókafi (1382. 1426. 1506.), Soldos (1382. 1428.), Délczeg (1382.), Tor (1382.), Terpe (1401. 1471. 1480.), Vas (1401.), Szakácsi (1442. 1417. 1424. 1425. 1428. 1457. 1497:), Kigyó vagy Kégyó (1425. 1428. 1463. 1480.), Fyntha (1425. 1463.), Pokocz (1436.), Veres (1436. 1463. 1465. 1466. 1471. 1480. 1505.), Tolvay (1461. 1463. 1465. 1506.), Kecskés (1453. 1471.), Kacsó (1459.), Kis (1461. 1470.), Széles (1461.). Körtvély (1461.), Tenke (1461.), Fekete (1461. 1470. 1505.), Sávolyi vagy Sávoly (1461. 1470.), Ivánka (1462. 1463.), Nagyszakácsi (1463.). Orros (1463. 1471. 1480. 1506.), Kozma (1463.), Pálfi (1465. 1492. 1495. 1505.), Czevek (1465.), Kakas (1465. 1471. 1480.), Vég (1467.), Szabó (1470. 1471. 1495.), Denke (1470.), Valkon (1470.), Zereger (1470.), Ágost(y)on (1470. 1495. 1502.), Bíró (1470.), Korcz (1470.), Kisszakácsi (1471.), Recsek (1471.), Csorna (1471.), Pap (147b. 1497.), Egyedfi (1476.), Szalai (1480. 1505.), Szőllós (1482.), Hegedős vagy Hegedes (1492. 1496. 1505.), Miklósi vagy Miklós, Miklóssa (1492. 1497. 1505.), Gondos (1496, vidi előnéven már előbb is, 1505.), Kovács (1495, 1497. hasonlókép), Nagy (1495. 1497. 1505.), Ago (Agh. 149b. 1505.), Lucza (1495.), Kálmán (1497. 1505.), Katona (1505, vidi előnévvel már előbb: 1461. 1492. is.); végül 1505-ben még a Balka, Bellye, Besenyei, Bogdán, Bogyó, Bongolyag, Debrei, Ellyesse, Faber (Kovács), Facs(i)ár, Gyárgyfi, Izdrai, Karai, Kisfaludi, Korotnai, Kőmives, Patrohi, Sipos, Tót és Vidi cs. is. (L. még kutforrásúl a következő okleveleket, u m. 1385: Muz. llt., 1424. Dl. 11974; 1461: Dl. 15579. 16682. 16611; 1463: Dl. 15903; 1492: Dl. 19840; 1495: Dl. 20368. 20361. 20347; 1497: Dl. 20578; 1498: Dl. 20664; 1499: Dl. 20831; 1500: Dl. 20960; 1500: 21. törv.-czikk, 1500. körül: Dl. 20939; 1502: Dl. 21140; 1505: Pannonhalmi főapátság házi llt. XXXIV. N.)
Nagy-Szent-Pál. L. Sz.-Pál m.-város a.
Pata. Pathaa. (1283: Árpádk. új okmt. XII. 382.) Poss. Patha. (1360: Dl. 91., 1390: Dl. 7565. 7573; 1391: Kismart. llt. 96. f. 2, n. 19., 1431: Dl. 12421.). Tributum annuatim in Patha, necnon aliud tributum fori ebdomadatim exigi solita. (U. o.) Poss. Patha. (1435: Kismart. llt. 45. B. 31., 1438: Dl. 13209; 1453: Dl. 14770; 1456: Dl. 14915; 1464: Dl. 16932; 1468: Dl. 16712; 1470: Dl. 17069.) Oppidum Patha. (1448: Dl. 14168; 1470: Kismart. llt. 45. C. 46., 1494: Dl. 21047. 20159.) Uterque Patha. (1536. évi adólajstrom. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 7. l.) 1360. táján a Patai (Porcz) családé. 1390-ben már a Kaplaiak (l. Gömörmegyében.) tartanak hozzá jogot. 1391-ben és a XV. század első évtizedeiben (pl. 1435-ben) az Alsáni Jánosé volt. 1431-ben Feledi János és serkei Lorántfi György (Gömörmegyéből) pörösködnek miatta. 1437-ben némely tartozékait (magát a helységet kétségtelenül legalább is 1438-ban) mint a magban szakadt Alsáni János birtokát a Marczaliak (Imre és János, a Miklós fiai) kapták, kik 1453-ban a Rozgonyiaknak (tartozékaival együtt) 2000 forintért elzálogosították. 1455-ben Marczali János e város tartozékainak nagy részét a toldi pálosoknak hagyományozta. Azonban hogy János meghalt, magva szakadván, e birtokát (6 faluval) a Rozgonyiak kapták. E család aztán 1464-ben ily alapon pöröl miatta Garai Jóbbal, ki – mint 1470-ben olvassuk – jogtalanúl igtattatta be magát e város birtokába, mely pedig zálogban(!) a Marczaliaktól a Rozgonyiak, ezektől pedig a tapsonyi Anthimi János jogos birtoka lett volna. 1495-ben és 1536-ban magát e helységet nem találjuk a Bátori-féle birtokok között, tartozékai közül azonban Darány és Sz.-György 1495-ben a Bátoriaké. (1536-ban a Pekri Lajosé.) – Vámhely is volt. Sz.-András apostol tiszt. szentelt egyházát 1455-ben említik. – Tartozékai 1360-ban Csertő, Lasancz vagy Losancz, Al-Gyó(s)falva, Kotosd, Milvan, Hosszútót, Dargócs, (Dorgócs), Fornafalva, Füzvölgy, Basal; 1431-ben Hosszú-tóti, Keresztut, Milko)ván, Gargócz, Márványfalva, Poklosi, Basal, Csertő, Kotosd, Mindenes, Ági és Szent-György helységek s Endrefalva és Teleksár puszták, melyekben ekkor összesen 200 népes és néptelen egész (integra) jobbágy-curiát számítottak össze; 1448-ban Poklosi, Ági, Kotosd, Csertő, Basal, Keresztut, Milván, Mindenes, Fornafalva, Dargócz és Kis-Szent-György; 1463-ban csupán Basal, Poklosi, Mil(o)ván, Keresztut és Mindenes helységek. 1455-ben Marczali János e város tartozékai közül Kotosd, Csertő, Ági, Basal, Keresztut, Milván (Nilván) és Poklosi helységeket (tehát mint ő mondja: Kis-Szent-Györgyön és Márványfalván kívül – melyeket más egyházaknak hagyott – az egész uradalmat) is a toldi pálosoknak hagyományozta, kik 1536-ban Kotosd, Csertő és Ági helységeknek csakugyan földesurai is. Poklosi, Milován, Keresztut és Basal s ezenkívül Véged, Erdőalja és Mindenes helységeket azonban később (1464. 1470.) is a patai uradalomban találjuk. – Szigetvár mellett fekszik ény. felé. (V. ö. a hasonló nevű várnál, illetve a helységek közt is.)
Segösd. (Segesd.) Comes de Segusd. (1265: Fejér, IV. 3. 201.) Predium nostrum (regis) de Segust. (1269: Dl. (i7J.. Fejér, IV. 3. 201.) Populi et cives nostri (regine) in villis seu possessionibus Athad et Barath in comitatu nostro Segusdiensi et comites nostri comitatus eiusdem. (1382: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 18.) Oppidum (regale) Segesd, (1389: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 19., 1417: Dl. 10618. – V. ö. 1391: Dl. 6781.) Claustrum B. Marie V. de Segusd et guardianus de eadem. (1391: Körmendi llt. Alm, V, lad. 3 n. 297.) Poss. Segesd. (1394: Dl. 7999. j Oppidum seu districtus Segusd. (1396: Körmendi llt. i. h. n. 24.) Oppidum (regale) Segusd. (1400. körül: U. o. n. 27., 1404: Fejér, X. 4. 232.) Oppidum Segusd, Segwsd, Segesd. (1427: Dl. 11926; 1456: Dl. 14915; 1474: Dl. 17584; 1474: Muz, llt., 1488: Körmendi llt. Alm. III. lad. 6. n. 51. A., 1495: Dl. 20306.) Opp. Segewsd. (1448: Dl. 14168.) Ecclesia parochialis. B. Michaelis archangeli in Segesd, Segwsd. (1474: Haz. okmt. I. 369.) E város kerületével (comitatus, districtus) együtt mint a királynék ellátására rendelt birtok vált ki Somogymegyéből (1295. 1327. 1382.) s a királynéktól rendelt ispán (és ennek tisztjei) hatósága alatt állt. 1389-ben mező-laki Zambó Miklós kir. tárnokmester kapta Zsigmond királytól, cserében a veszprémmegyei Apácza-Somlyó várért és némely más falvakért, (melyeket előbb Mária királynő 8200 forintban a nevezett Zambó Miklósnak lekötött) s még 2571 forintért, mely összeget Zambó szintén a királynőnek fizetett ki. 1396-ban ennek a Zambó Miklósnak özvegye Erzsébet, bizonyos elengedett kamara-nyereség fejében visszabocsátá a király kezébe az egész nagy uradalmat, mely aztán egy ideig a Losonczi István özvegyének birtokában is volt. 1404-ben Zsigmond király Marczali Miklós volt erdélyi vajdának és rokonainak adta zálogba 8020 forintban, majd 1417-ben örök adományul. Ettőlfogva a Marczaliak, majd (1474. óta) a Bátoriak is bírták, kik a Marczaliaknak ez uradalomban is utódai lettek. (Az 1536. évi adólajstrom szerint is. – Orsz. Llt. Conscr. dical. 51. lap.) 1488-ban azonban a királynak e városbeli jobbágyai szerepelnek – Parochialis temploma Sz.-Mihály árkangyal nevét viselé. 1455-ben Marczali János a ferenczrendiek (minoriták) itteni (már 1391-ben is föltűnő) kolostorát említi, mint a mely elődeitől már régebben kapott bizonyos jószágokat. A menynyire ismeretes, régebben hozzátartoztak Erdő-Csokona, a három Dobsza, Csehi (azaz Kálmán-Csehi) és Szob a XIII. században; Csehi, Lábod és Aranyos 1327-ben is. (V. ö. Pesty. Eltünt m. I. 213.) 1389-ben pedig Barát, Ötvös, Bolhás, Atád, Szabás, Aranyas, Belcsá (révvel), Csákány, Visonta, Barcs és Gesztenye helységek. 1395. táján Zsigmond király Atádot, Szabást és Ötvöst Kővágóörsi Györgynek adományozván, a segösdi ispánságtól örökre elkülönítette. Mert ezóta e három helységet állandón a Battyániak bírták. 1417-ben csakugyan már csupán Gesztenye, Bolhás, Barcs, Belcső és Aranyas helységek (vámokkal és révekkel együtt) mennek át Segösddel a Marczaliak kezére. 1427-ben Udvarnok, Gesztenye, Balhás, Aranyas, Barcs, Belcső és valamelyik Kér részei járnak Segösd felével. 1455-ben Marczali János Farkasfalvát e város tartozékai közül ajándékozza el. E helységet (valamint a fentebbi Udvarnokot és Kért) már a Marczaliak csatolhatták Segösdhöz.
Somogyvár. Abbatia S. Aegidii in Ungaria. (1208: Árpádk. új okmt. VI. 328.) Capella B. Petri in opido Symigiensi. (1210: Árpádk. új okmt. II. 103.) Civitas seu opidum castri Symigiensis. (1224: Haz. okmt. VII. 11.) Sumugvar. (139: Fejér, IX. 7. 95.) Civitas regalis Somoghwar. (1410: Dl. 9652.) Civitas Somoghwar. (1411: Dl. 9788.) Oppidum Somogwar. (1456: Dl. 14915; 1470: Dl. 17051; 1474: Dl. 17584; 1481: Körmendi llt. Alm. III. lad. 1. n. 65., 1495: Dl. 20306.) Op. Somogwar locus sedis iudiciarie. (1492: Dl. 19840.) Mint királyi várost 1410-ben kapták (Zabar és Dob pusztákkal együtt) Zsigmond királytól a Marczaliak (Miklós és Dénes sat.), kik aztán a XV. század folyamán (1481-ben is) bírták. 1474-ben a Bátoriakat is beigtatták e város birtokába, a Marczaliakkal kötött örökösödési szerződés révén. Azonban részeit a Sz.-László királytól (Sz.-Egyed tiszteletére) alapított itteni benczés kolostor bírta, mely 1410-ben a Marczaliakkal némi pörösködés után kiegyezett s 1470-ben is egyik földesura volt e városnak. – Vámját – mint a melyben a benczések is részesek – több ízben említik; Sz.-György vértanú tiszteletére szentelt plebánia templomát pedig 1455-ben. (V. ö. Fejér, I. 468. l.) A megyei törvénytevő gyűlések rendes helye volt – A megye északi felének közepe táján taláuuk. (V. ö. a hasonló nevű várnál.)
Szakács(i). L. Nagy-Szakácsi m.-város a.
Szent-Pál. Villa Zenthphal. (1355: Zalam. oklt. I. 303.) Poss. Zenthpalfalua. (1390: Dl. 8832.) Civitas et poss. Zenthpal. (1410: Dl. 9624.) Oppidum seu civitas S. Pauli. (1410: Dl. 35786.) Civitas de Sancto Paulo. (1411: Dl. 9833.) Villa Zenthpal. (1416: Dl. 10504.) Oppidum Zenthpal. (1417: Dl. 10531; 1428: Dl. 11980.) Poss. Zenthpal. (1420: Dl. 10877; 1460: Dl. 15437.) Plebanus de Nagzenthpal. (1453: Dl. 14704.) Poss. Nagzenthpal. (1469: Dl. 16819.) A Kanizsaiaké volt. – Ma puszta Iharos-Berény és Sz.-Péter szomszédságában.
Szenyér. (Szinyér.) Villa Seyner. (1331: Anjouk. okmt. II. 561.) Zyner. (1354: Kismart. llt. 45. A. 6.) Zenyer. (1425: Dl. 11626; 1435: Kismart. llt. 45. B. 32.) Plebanus de Zenyer. (1436: Dl. 12867.) Oppidum Zenyer sub castello Zenyer. (1482: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 84. A.) A XIV. században (legalább 1354-ben) a Szenyéri, a XV-ikben (1425–1482.) a tapsonyi Anthimi családé. (L. a hasonló nevű várnál.) Marczalitól d. esik.
Sziget. Joh. filius Anthymi de Zygeth. (1408: Kismart. llt. 45. A. 18., 1413: U. o. 45. B. 21.) Demetrius de Almazygeth. Alább: Demetrius de eadem Zygeth. (1411: Dl. 9761.) Demetrius de Zigeth. (1413: Kismart. llt. 45. B. 21.) Poss. Zigeth, Zygeth. 1424: U. o. 45: B. 28., 1429: U. o. 47. Z. 14.) Populi et iobagiones in oppido Zigeth. (1463: U. o. 48. D. 64.) Oppidum Zygeth. (1473: U. o. 45. C. 48.) Vámhely volt. – Részeit már 1408-ban az Anthimi (Anthimus-fi) cs. bírta. Ugyanekkor azonban részben még a Szigetieké. Utóbbiak 1413-ban, 1424-ben és 1429-ben adták oda egymásután részeiket az Anthimiaknak, cserében más kisebb birtokokért. Később szintén cserében a Garaiak, azután megint vissza az Anthimiak birtokába jutott, kik végül 173-ban az enyingi Törököknek adták el. 1463-ban, mikor tájban a város az egész uradalommal együtt a Garaiak kezére került, az itteni lakosok Garai László özvegye és fia Jób elé járulván, felkérték új földesurokat, hogy az Anthimiak idejében rájok rótt felette nagy adózásokat szüntessék meg. A herczegasszony (Garainé) aztán pontosan megszabta az évi adó összegét, lefizetésének határidőit, s az újonnan letelepedőket avagy építkezőket adóelengedésben részesíté. – 1473-ban hozzá (illetve az itteni várhoz) tartoznak: Semlékhegy, Pálosfalva, Malomfalu, Szent-Egyed, Kárán, Makófalva, Harkán, Zsibolt és Szent-Mihály helységek, Haltó, Lovászló, Sitk és Gyolcsháza puszták Baranya-, Bódogasszonyfalva, Kis-Hobol, Nagy-Hobol, Menyere, Somogyfalva, Gonász, Diós, Viszló, Kis-Válpus, Szent-Márton, Kisfalud, Ujfalu, Köblös, Bölcz (Belcz), Ikres, Mindszent, Hollófészek, Szőlőmál és Harangosháza helységek Somogymegyéből. (Hogyan kerültek e helységek a várhoz és városhoz, l. az Anthimi cs. a.)
Tur. Pred. Tuur. (1082: Hazai okmt. IV. 6.) – Villa Tur. (1229: Árpádk. új okmt. VI. 470.) Sacerdos de Tur. (1233: U. o. I. 312.) Thvr, Thwr. (Nemesi névben és előnévben. 1438: Dl. 13218; 1440: Muz. llt., 1488: Dl. 19346.) Plebanus de Thwr. (1488: U. o.) Poss. Thwr. (XV. század: Körmendi llt. Himfyana, n. 625.) Nundine in opido Thur. (1495: Haz. okmt. V. 383.) Földesurai, a veszprémi és fejérvári káptalan (1082–1229.), a Turi, Szántai, Kozma, Szente, Kakas, Kis, Szár és más kis-nemes családok. Részeit az osztopáni Zöld cs. is bírta. – Lengyel-Tótitól k.-é. esik.
Valkó. Valko. (1397: Dl. 8259.) Poss. Walko. (1460. 1467: Kismart. llt. 45. C. 39. és 43.) Oppidum Walko. (1467: U. o. 45. C. 43.) Poss. Walko. (1495: Dl. 20306.) 1460-ban Marczali István és fiai mint a hatalmasúl elítélt Szempczei vagy Szencsei László birtokához (úgy látszik homagiumok fejében) tartottak jogot. Mivel azonban keményfalvi Török Ambrus és Péter a nevezett Lászlóhoz közelebbi rokonságban állott, ezeknek engedték át e várost és tartozékait. 1467-ben Csapi András mond le e helységről (melyet előbb úgy látszik mint szomszéd felkért a királytól, valamint Gerecz kastélyról és más helységekről) szintén keményfalvi Török Péter javára, mint a kinek jogát e birtokokhoz nyilvánvalónak találta. 1469-ben Mátyás király jóváhagyja, hogy e várost Ujlaki Miklósa nevezett Török Péternek eladja, s abba utóbbit még ez évben be is igtatják, miután róla Marczali István is lemondott. 1495-ben azonban mégis a Bátori- (volt Marczali-) féle birtokok közt sorolják föl. – Tarnócza, Barcs és Babócsa vidékén feküdt.
Zákán(y). Zacun. (1227: Árpádk. új okmt. VI. 442.) Zakaan. Zakan. (Nemesi névben. 1309: Aujouk. okmt. I. 172., 1349: U. o. 262., 1411: Körmendi llt. Alm. III. 1ad. 5. n. 26.) Eccl. B. Martini de Zakan. Cives de Zakan. (1342: Zichy okmt. II. 29.) Portus seu transitus Zakanrewy. (1357: Körmendi llt. misc. Németujvár. n. 3.) Civitas Zakan. (1378: Dl. 6541.) Poss. Zakan superior et inferior. (1379: Dl. 6641; 1380: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 24.) Poss. Zakan. (1399: Muz. llt., 1488: Dl. 19374; 1489: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 31., 1506: U. o. n. 36.) Oppidum Zakan. Zakaan. (1444: Dl. 13781; 1445: Dl. 13874; 1450: Zsélyi llt.) Oppida utraque Zakan. (1446: Dl. 13996; 1450–1451: Dl. 14335.) Poss. Felsewzakan, Also(w)zakan. (1458: Körmendi llt. Alm. III. lad. b. n. 27. és Dl. 15283; 1476: Dl. 17879; 1478: Dl. 18116.) Oppida Alsozakan et Felsew Zakan. (1486: Dl. 19595; 1495: Dl. 20306.) A XIV. század eleje óta a Zákányiaké. 1379-ben I. Lajos Zákányi Bodiszló fiának, Miklósnak kir új-adományul; – 1380-ban pedig ugyancsak Lajos király (Alsó- és Felső-Zákányt – mint királyi birtokokat – tartozékaikkal együtt) Korbaviai Bodiszlónak adományozta, cserében bizonyos szlavóniai várakért. Mikor azután e helység 1399-ben és 1411-ben újra föltűnik, a Zákányi Bodiszló fia Miklós, majd 1431-ben a Zákányi László kezén találjuk, kit 1444-ben Bodiszló melléknéven (Bodizlo dictus) neveznek. Azonban (mint 1444-ben írják) már e László atyja átengedte Zákányt a Marczaliaknak, kik e város felét 1445-ben is bírják, holott a másik felét 1446-ban a Zákányi László leánya tartá kezén. 1450-ben a két város utóbbi fele zálogban a Dombai Miklós kezébe ment át, a ki a nevezett László leányát (Orsolyát) nőül vevé. Ettőlfogva e felerészt állandóan (1506-ban is) a Dombaiak bírták zálog gyanánt, tulajdon jogához azonban a Marczaliak tartottak Igényt, s midőn 1478-ban visszaváltásra követelték, nehéz pörbe keveredtek a Dombaiakkal. A két város másik felerészét már 1458-ban a Szerdahelyiek (Imrefiek) kezén találjuk, szintén zálog czímen a Marczaliaktól, kikkel, valamint a (szomszédos) Dombaiakkal szintén több ízben pörösködtek e birtok fölött. 1476-ban már a Bátoriak is mint társ-tulajdonosok lépnek föl, kiknek birtokai közt a két város felerészét 1495-ben is megtaláljuk. Melyik felerész értendő, nem bizonyos. Csak annyit tudunk, hogy mikor a Marczali László magvaszakadtával 1488-ban a király a szerdahelyi Imrefieket birtokjoguk igazolására fölszólítá, az Imrefiek írásaik fölmutatásával késlekedtek. 1489-ben azonban a Szerdahelyi István birtokai közt még Zákányt (és Gyékényest) is fölsorolják. – 1380-ban hozzátartoztak Gyékényes, Into, Tótfalu, a két Máli és Földvár, valamint 1446-ban is, a mikor azonban csak Kis-Málit említik. 1458-ban Máli helyét Almakert foglalja el a tartozékok sorában, 1476-ban és 1479-ben pedig ez is elmarad. 1476-ban mintkét Zákányban vámot és révet említenek. («Cum tributis et vadis in eisdem Alsozakan et Felsewzakan», majd: «in utraque Zakan». – V. ö. különben a hasonló nevű vár a.)
Ősszesen: 26 város.
