10. Hosszú-szárnyú denevérek (Miniopterus Bp.)
10. Hosszú-szárnyú denevérek (Miniopterus Bp.)
A fej teteje hirtelen magasra domborodik az arc fölött. A fülek külön állók, a fej hosszánál sokkal rövidebbek. A fülfedő fölfelé kissé keskenyedő, sarlóalakúan befelé görbült, s hegyével csaknem a fül közepéig ér. Az arcorr széles, pofamirigyei kiduzzadók. A szemet a felső ajakból mély barázda választja el. A szárnyak rendkívül hosszúak és keskenyek. Az öregvitorla a bokáig terjed; a sarkantyú-karéj hiányzik. A lábujjak csaknem egyforma hosszúak. A farok a fej és törzs együttes hosszánál is nagyobb. A bunda barnásszürke, alul kissé világosabb színű. Fogazatuk 36 fogból áll.
A Miniopterus nem fajai a keleti félgömbön, az egyenlítő mindkét oldalán általánosan elterjedt denevérek, a mérsékelt égöv hidegebb tájait kerülik. Nagyon szívós, kitartó állatok és kitünő repülők, barlangokban és romokban tartózkodnak.
Az eddig ismeretes 4 faj közül Magyarországon csak egy él.
A hosszú-szárnyú denevér (Miniopterus schreibersi Natt.)
A hosszú-szárnyú denevér a közepes nagyságú fajok közá tartozik. A hazai példányok kiterjesztett szárnyainak hossza 31.4–33 cm; az egész test hossza 10.5–11 cm, de ebből a méretből 5.3–5.8 cm a farokra esik. A fülkagyló belső színén két vagy három haránt-redő van. A fülfedő csaknem egész hosszában egyforma széles, enyhén sarló alakú. Szárnyai nagyon hosszúak és keskenyek. A sarkantyúnak nincs karéja.
Az egész fejet sűrű, lágy szőrözet borítja, úgyhogy csak az arcorr hegye s a rövid fülek csúcsa áll ki a tömött bundából. A test szőrzete a törzs közelében a vitorlákra is átterjed. A bunda színezete nagyon változékony. Rendszerint fölül barnásszürke, alul halványabb fehéres hamvasszürke. Az északafrikai, száraz, homokos tájakon élő állatoké alul is, fölül is egyszerűen világosszürke, a délafrikaiaké sokkal sötétebb, s a szőrcsúcsok általában vörhenyesszürkék, valamint füleik és vitorláik is sötétebbek. Nálunk a vitorlák színe világos szürkésbarna, a füleké áttetszőbb, húsvörösbe hajló. (Méhely.)
A hosszú szárnyú denevér elterjedtségének északi határául általában az Alpok déli lábát jelölhetjük meg. Innen dél felé jóformán egész Afrikában, s Ázsia déli részein Japánban, továbbá az indo-maláji szigetvilágban, Madagaszkár szigetén, valamint Új-Guineában és Ausztráliában is honos. Európában csak a Földközi-tenger melléki országokban, valamint Dél-Oroszországban és Magyarországban ismeretes.
A faj fölfedezése Magyarországhoz fűződik, mert Schreibers Károly, pozsonyi születésű hazánkfia, a bécsi császári múzeum egykori igazgatója, a franciák elől való menekültében Temesvárra került, s akkor az úgynevezett kolumbácsi és a Veterani barlangban 1889-ben fedezte föl, s Natterer az itt gyüjtött példányok alapján írta le a hosszú szárnyú denevért. Azóta hazánk nagyon sok helyén észlelték. Petényi 1841-ben és 1846-ban rengeteg mennyiségben bukkant rá az aggteleki barlangban, máskor pedig az abaligeti, a pizsnicei, fericsei s a fonácai barlangokban talált rá. Erdély sok barlangjából, továbbá az abauj-tordamegyei szilicei jégbarlangból, s a jászói barlangokból, Budapest környékének több kis barlangjából és még sok más lelőhelyről is fölsorolják.
A hosszúszárnyú denevér kizárólag az emberi lakásoktól távol eső barlangokban és nagy romok földalatti folyosóiban tartózkodik. A társas életet kedveli, s helyenként allítólag roppant tömegekben verődik össze.
Állatunk a legkitünőbb repülők közé tartozik. Blasius egyetlen más fajt sem ismer, amely a repülőképesség és a mozdulatok könnyűsége terén fölülmúlná, s úgy találta, hogy a fecskék gyors és ügyes röptére ez a faj emlékeztet leginkább. „Esténként kevéssel napnyugta után jelenik meg és szabad helyeken, magosan és változatos fordulatokban röpköd. Kolenati szerint mocsarak és más vizek fölött is csapong s szúnyogokkal és vízi molypillékkel táplálkozik.” (Méhely.)
A Togóból Matschie által fölsorolt Miniopterus dasythrix Tem. újabban szintén M. schreibersi-nek bizonyúlt, így egészen bizonyos, hogy Afrika déli felében is a közönséges hosszú szárnyú denevér van elterjedve. Igaza van tehát Brehmnek, amikor ezt a fajt a legnagyobb elterjedtségű denevér fajok egyikének mondja.
